36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 25. 13:35 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 25. 21:57 | Link

Móric

  Lila füstfelhő csapott fel Zalán arcába, amikor a knarl tüskéket beledobta az üstbe. Annyira béna volt, hogy még le is tüdőzte az egészet. Levágott egy undorodó pofát is, ami erősen tükrözte a lila füst milyenségét. Megkapaszkodott az asztal szélében, de ez nem segített megelőzni azt, hogy ne roggyon térdre sűrű köhögések közepette. Nevetséges vagy.
 Hát így jár az a címeres barom, aki végigaludja a bájitaltan órákat. Utána szenvedhet egyedül vele, hogy a saját kárán tanuljon meg mindent. Nem azért, Zalán igenis élvezte a bájitaltant... Csak azt nem, hogy fényes nappal tarják azt. Az utolsó két órából semmi nem maradt meg neki és habár a beadandókat mindig jóra írja meg (nyilván, mert azt is éjjel csinálja), ha a tettek mezejére kell lépni, nagy rá az esély, hogy el fog bukni.
 - Te jószagú griffgané... - prüszkölte esetlenül. Hangjából ki lehetett találni, mennyire volt kedve ehhez az egészhez. De ezzel ígysem-úgysem tudott volna éjszaka foglalkozni. Nem maradt más választása, most kell gyakorolnia, ha jó jegyet akar bájitaltanból.
 Megpróbált talpra kászálódni. Már sikerült felkönyökölnie az asztalra, amikor meglátta, hogy valaki bámul rá az ajtóból. Vagy valakik? Mert hogy kettőt látott. Valószínű csak a mellékhatások... Amikor kicsit kitisztult a látása, látta, hogy egy rellonos srác az. Nem ismerte fel őt. Bár ebben a pillanatban aztán Autumn Rue is eléállhatott volna, őt sem biztos, hogy be tudta volna azonosítani. Hunyorogva pislogott hát a másik irányába.
 - Végülis csak a tüdőm horpadt be, de köszi a kérdést... Jól vagyok - hörögte, miközben megkísérelt rendesen lábra állni.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 25. 22:30
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 25. 23:12 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 27. 01:12 | Link

Móric

Amikor sikerült végre összekaparnia magát a földről, értetlenül kezdte el lapozgatni a tankönyvét. Még imbolygott kicsit, de már meggyőzte magát arról, hogy egy kaparó toroknál nem fog több mellékhatással találkozni a nap hátralevő részében.
 - Altatóital... kéne, hogy legyen. - Amíg a srác Zalán üstjének tartalmát tanulmányozta, addig ő végigfuttatta ujját az említett bájital receptjén. Lapozott egyet. Knarl tüske. Furcsállta is, hogy az alapanyaglistán nem szerepelt, de a leírás már tartalmazta. De hát...
 Ujjaival idegesen játszadozni kezdett a lap sarkával, ami épp a kezében volt. Már majdnem a recept végénél tartott, amikor észrevette, hogy a szóbanforgó lap nem egy volt, hanem kettő. Megütközve bámult az összeragadt oldalakra és idegesen választotta szét azokat, hogy megnézze, mi rejtőzik rajtuk. Nyilván az altatóital receptjének a vége. És egy Kenőcs mágikus kelésekre nevű bekezdés eleje.
 Amatőr idiótának érezte magát. Mert hát az volt. Kezével a halántékát kezdte masszírozni, amikor meghallotta a zacskó zörgését. Értetlenül bámult a másikra. Talán ő nem érezte, milyen bűzt áraszt a kotyvaléka? Kinek van gyomra ilyenkor rágcsálnivalóhoz? Aztán belegondolt, hogy a csoki legalább egy kicsit javítani tudna kudarcérzetén. Márha meg tudná enni anélkül, hogy köhögőgörcs törne rá megint. Szó nélkül túrt bele a zacskóba, majd ujjai közt kezdte el forgatni az édességet. Egy biccentéssel azért jelet adott annak, hogy hálás, amiért megkínálták. Felült az asztala üres sarkára, úgy folytatta néma küzdelmét a csokidarabbal történő szemezésnek. Nem merte hangosan kimondani, hogy mire jött rá a bájitalát illetően, de valószínű a másik már kitalálhatta, mi volt a gond forrása.
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 29. 12:42 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 31. 16:25 | Link

Móric

Csendben tűrte, ahogy kiröhögik. Megérdemelte. Gyorsan betömte a csokit, mintha annak varázsereje lenne és vissza tudná csinálni vele az egész hóbelebancot. Majd amikor meglátta, hogy a fiú összecsapja két kezét, felpillantott rá teli pofazacskóval. Értetlensége nem hagyott alább, sőt. Ki ez a srác? Jól értette, hogy segíteni akar neki?
 - Egy kevdő fintű bájipallal sfak nem le'et gyújtogatni... ugye nem? - még mindig tele volt a szája, úgy beszélt. Amikor a másik megemlítette, hogy késésben van, Zalán gyors lenyelte a falatot, hogy érteni is lehessen, amit mondd - Ha elkésel, akkor miért...
 Beléfojtották a szót egy intéssel. Amúgy is elhallgatott volna a szerkezet láttán, amit a fiú a zsebéből halászott elő. Tudta, hogy vannak fiatalok, akiknél divat mostanában megbűvölni mugli tinédzserek használati tárgyait, de ez a ketyere túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy Zalán kitalálja, mégis mire való. Sűrű pislogások közepette bólintott egyet, amikor biztossá vált, hogy adódott egy segítő keze.
 - Hát jó. - leugrott az asztalról és megint maga elé húzta a tankönyvet. - Macskagyökér. Levendulavirág, futóféreg nyálka. Standard bájitalkeverék... Szerinted ki tudjuk javítani ezt, vagy kezdjek egy újat? - Kételkedve pislogott félresikerült munkájára.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 31. 23:15
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. augusztus 6. 17:15 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 9. 11:30 | Link

Móric

- Dehogy tudom, hogyan javítsam ki, mert mint ahogy a mellékelt ábrán látszik, - itt az üstre mutat - nem értek hozzá.
 Azt már nem merte hozzátenni, hogy még olvasni sem könnyű neki a szavakat a könyvből, mert nem volt nála a szemüvege. Idáig szerencsére senki nem vette még észre, hogy olvasószemüveg kell neki, max a tanárai gondolhatják azt róla, hogy lassú a felfogása, vagy csak simán összekeveri a betűket. Mindegy, minél később derül ki, hogy pápaszemes, annál jobb. Sosem adott igazán a külsejére, főleg nem mások véleményére, ezt az egy dolgot kivéve.
 Memorizálta az összetevőket, majd a fiú javaslatát megfogadva körbejárt a teremben, hogy összekaparja azokat a dolgokat, amiket már elpazarolt az előző kotyvalékhoz.
 Egy pillanatra megállt, amikor a másik bemutatkozott neki. Hallomásból már jól ismerte a Mórocz fivéreket, de még egyszer sem volt lehetősége összeakadni velük. Levitás társai óva intették őt úgy összességében a rellonosoktól, így csak akkor járt az alagsorban, ha tényleg muszáj volt. Márpedig most muszáj volt. Nem tudta eldönteni, hogyan álljon hozzá Mórichoz, nem akart előítéletes lenni. Hiszen megkínálta őt csokival. Aztán még fel is ajánlotta, hogy segít. Igaz, kicsit kárörvendett a bénázásán, de azt tényleg megérdemelte.
 - Zalán - mutatkozott be tömören, miközben az üvegcsék címkéjét vizslatta - Mondd csak kedves Móric, ennyire jártas vagy a bájitalokban, hogy itt költöd rám a drága idődet és az édességed, vagy csak hobbiból szeretsz örömködni mások szenvedésén?
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. augusztus 25. 21:07 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 25. 23:20 | Link

Móric

 
Fapofával reagálta le a korára tett említést. Észrevette már egy ideje, hogy a beszédét sokan szokatlannak találták az iskolában. Először azt hitte, hogy csak a lányok értetlenkednek afelett, amikor udvarias velük. De ha már Móric is ezt mondja, akkor valami más kell, hogy legyen. Nem sok korabelivel beszélgetett kicsiként, ezt aláírta, a mugli szomszédaival ütötte el néha az időt, velük meg nem mert olyan sokat beszélni. Félt, hogy akaratlanul leleplezi a családját előttük. Na és ott volt még Szofi, az unokatestvére... Ő meg mindig olyan gyorsan és olyan érdektelen dolgokról hadovált, esélytelen, hogy Zalán eltanult volna tőle bármit is. Minden bizonnyal a nagyszülei tehettek rá olyan hatást, amitől ráragadt a körülményes beszédstílus.
 - Legalább őszinte vagy - mondta gyorsan, majd nyelvét kidugva próbált egyensúlyozni a felpakolt üvegekkel, hogy visszavigye őket az asztalhoz. Egyet sem tört el, eddig szuper - Az előző mondatod után nem fogod tudni bemesélni nekem, hogy nem kérsz semmit a segítségért cserébe. De el kell, hogy szomorítsalak: csóró vagyok, mint aki furkászt látott. - tette hozzá viccelődve.
 Felbontotta a levendulavirág üvegét, hogy a mérlegre szedjen belőle. Fejét hitetlenkedve rázta, ugyanakkor mosolyogva nézett Móricra. Épp csak le tudta rakni a dugót a kezéből, amikor észrevette a felé szálló csokit. Jobbját felemelte, úgy kapott az édesség után. Sikeresen. Volt csoki, nincs csoki. Lehet, hogy nem művelt úgy csodát vele, ahogy szerette volna, de a kedve már nem volt olyan szétkenődött, mint pár perccel azelőtt.
 Rövidesen minden alapanyagot kimért magának. Annyira fellelkesült, hogy már kezébe vette a levendulát, hogy ő majd jól beledobja az üstbe, hiszen az kell bele legelőször. Annyi különbséggel, hogy a könyv szerint porrá kellene őrölni előtte.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 25. 23:24
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. augusztus 26. 19:42 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 27. 08:50 | Link

Móric

  Mosolya kicsit alábbhagyott, amikor belegondolt, hogy megint az előítéletek dolgoztak benne a józan ész tapasztalata helyett. Ha Autumn látta volna, hogy hány emberrel viselkedett már így, amióta itt van, a nyakkába borította volna az előtte lévő futóféregnyálkát. Undorodva elhúzta száját a gondolattól. Tényleg nem volt oka bizalmatlannak lenni. Médi is nagyon kedves volt vele, rellonos mivolta ellenére, sőt! Ő is egy zacskó édességgel kínálta meg anno, amikor a kastély egyik pontjából elkísérte őt a másikba. Lehet ez kifejezetten egy rellon-féle taktika, hogy ne féljenek tőlük a zöldfülűek és az ostobák.
 - Oh - keze megállt a levegőben, amikor rászóltak. Gyorsan el is vette az üst felől és zavarában maga elé húzta a mozsarat, hogy aztán beledobja markának tartalmát. Közben ismét beszélni kezdett.
 - Azt hiszem, igazad van. A sajátjaimtól jobban kéne tartanom. Egy haramadikos lány egyszer kérdés nélkül rontásokat szórt rám, csak hogy megtanuljam a pajzsbűbájt - jegyezte meg vigyorogva. Igen, utólag belegondolva a szfinxek egyértelműen őrültebbnek látszottak. - Szerencse, hogy nem tűnsz sértődékeny arcnak. - bólintott határozottan.
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 5. 22:50 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 27. 15:36 | Link

Móric

Megállt a munkával, mert esélyesnek tartotta, hogy megint elront valamit, ha nem figyel oda száz százalékosan. Márpedig akkor épp Móricra szegezte a tekintetét, hátha képes lesz leolvasni az arcáról, hogy mégis ki lehetett neki a szóban forgó levitás. Nem tartotta Améliát olyan kegyetlennek, hogy szegről végre rontást küldjön arra, aki megsérti őt. Mégis volt valami tiszteletet parancsoló kisugárzása, erre már Zalán is rájött, így volt némi esély rá, hogy a rellonos is helyesen tippelt a leírás alapján.
 De úgy látszott, ez a téma annyiban is fog maradni, mert Móric megint előhalászta azt a mugliszerű ketyerét. Talán valamiféle óra lehetett, mert miután megnézett rajta valamit, kijelentette, hogy mennie kell.
 Zalán a könyve után nyúlt volna először, mert nem tudta, a másik mire készül és nem akarta, hogy csak úgy belefirkáljanak. De a fiú gyorsabb volt nála és szemmel láthatóan nem zavartatta magát. Kíváncsian hajolt fölé homlokát ráncolva, hogy lássa, mit ír. Végül rájött, hogy a receptet lábjegyzetekkel látta el, szinte minden lépéshez volt hozzáfűzve egy jótanács.
 - Köszi - mondta elképedve, amint átfutotta a szöveg sorait. Ez még több segítség is volt, mint amit remélhetett. Miután Móric otthagyta őt, kicsit szoknia kellett a hirtelen támadt csendet, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az idei bájitalainak gyöngyszemét hozza össze, amit talán Farkasházy tanár úr is megdicsért volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor