Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Kezdek anyám nyomdokaiba lépni. Az a baj, hogy több szempontból is. Már én is felfedezem, hogy a nőre jobban hasonlítok, már jellemileg is, mint apámra, amivel nincs feltétlenül bajom, csak lehet, az itteniek sokalnak be egyszer. Egy suliból már eltanácsoltak, nem kellene, hogy innen is. És ezt alapjáraton igyekszem is észben tartani, csak néha jön a vörös köd, és akkor a fene se tudja, mit csinálok.
Most viszont aránylag nyugiban vagyok. El tudtam érni, hogy adjanak nekem egy esélyt, had legyen nálam is egy jelvény, ami zöld utat ad nekem, és persze megfogadtam mellette, hogy nem lesz több gáz velem.
Na ez a része az, amit erősen kétlek. Viszont most így takarodó után is, nyugodtan állok a fortyogó üst felett. Néha szeretek a hobbimnak is élni, és megnézni, az öreg könyveiben lévő bájitalok, mennyire hasznosak. Persze, nem kötelező olvasmányok, gyanítom, ha tudnák, hogy egy-egy példány nálam van, el is oroznák tőlem, mert nem a magamfajta bakfityeknek lettek írva. De nem érdekel, van egy dolog, ami végre érdekel is annyira, hogy ne csak egy életben egyszer foglalkozzak vele.
- Banyek - ugrok el, egy kisebb robbanás után, mert hogy nem szabadna ilyenkor elmélkednem. Hála égnek, ez nem szól akkorát, épp csak az éppen erre elhaladók hallhatták meg, ennek ellenére, az ajtóra szegezem a szemem, hihető kifogás után kutatva fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=745975#post745975][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.09. 18:57[/b][/url]

Kezdek anyám nyomdokaiba lépni. Az a baj, hogy több szempontból is. Már én is felfedezem, hogy a nőre jobban hasonlítok, már jellemileg is, mint apámra, amivel nincs feltétlenül bajom, csak lehet, az itteniek sokalnak be egyszer. Egy suliból már eltanácsoltak, nem kellene, hogy innen is. És ezt alapjáraton igyekszem is észben tartani, csak néha jön a vörös köd, és akkor a fene se tudja, mit csinálok.
Most viszont aránylag nyugiban vagyok. El tudtam érni, hogy adjanak nekem egy esélyt, had legyen nálam is egy jelvény, ami zöld utat ad nekem, és persze megfogadtam mellette, hogy nem lesz több gáz velem.
Na ez a része az, amit erősen kétlek. Viszont most így takarodó után is, nyugodtan állok a fortyogó üst felett. Néha szeretek a hobbimnak is élni, és megnézni, az öreg könyveiben lévő bájitalok, mennyire hasznosak. Persze, nem kötelező olvasmányok, gyanítom, ha tudnák, hogy egy-egy példány nálam van, el is oroznák tőlem, mert nem a magamfajta bakfityeknek lettek írva. De nem érdekel, van egy dolog, ami végre érdekel is annyira, hogy ne csak egy életben egyszer foglalkozzak vele.
- Banyek - ugrok el, egy kisebb robbanás után, mert hogy nem szabadna ilyenkor elmélkednem. Hála égnek, ez nem szól akkorát, épp csak az éppen erre elhaladók hallhatták meg, ennek ellenére, az ajtóra szegezem a szemem, hihető kifogás után kutatva fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=746622#post746622][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2019.01.15. 19:35[/b][/url]

Felagund

Már csupán percek választják el attól, hogy befejezze a munkát mára és hazamenjen Nekeresdre. Egy utolsó fáklyát kell előtte csupán lecserélnie az alagsorban, mert jelezték, hogy már csak pislákol az egyik sarkon egy példány és jó lenne, ha rendesen világítana, mivel ide a napfény nem jut be ennek hiányát alkalomadtán pótolandó. Szerencsére rendelt nem is olyan régen, úgy három hónapja talán egy egész készletet, hogy ne egyenként kelljen beszerezni minden egyes alkalommal az utánpótlást. Szeret előre gondolkodni és ebben a gondnoki pozícióban nem is árt az ilyesmi, így most tettre készen sétál le az alagsorba lazán vállára vetve a cserefáklyát, amelyet majd mindjárt felszerel pislákoló elődje helyére, aztán pedig szépen hazamegy (vagyis át Lillához, de ez csupán részletkérdés, senkinek semmi köze hozzá amúgy sem, hogy a Csillagösvény helyett két utcával odébb fog tartózkodni éppen, ahhoz meg aztán főleg, hogy mindkét helyet az otthonának érzi már, sokkal inkább, mint az itteni lakrészét). A terv egész jónak tűnik, egész addig a pillanatig ráadásul még megvalósíthatónak is, amíg egy robbanás nem rázza meg a folyosót. Nem olyan vészes ugyan, hogy szerkezeti károkat okozhatna, ha nincs itt, nem is észlelné, de mivel éppen jókor van ehhez jó helyen, vagy éppen rosszkor a rosszon - nézőpont kérdése -, nyomban elönti az agyát a vörös köd, mert éppen ettől tartott amióta csak bekövetkezett a robbanás a levita tornyában. Itt ráadásul még veszélyesebb is az egész vállalkozás, hiszen ha a pince omlik, magával viheti a fél épületet ráadásnak, hogy aztán koplalhat mindenki tökfőzeléken és köménymaglevesen öt évig ünnepi menü címszó alatt is. Leengedi a kezét, most már úgy lóbálva a fáklyát, mintha bot lenne, sietős léptekkel közelíti meg a robbanás vélt helyét, hogy aztán Felagund professzor becses unokájába botoljon. Ezekből sincs elég, a Krise lány is azzal hencegett, hogy bezzeg a keresztapja, vagy mi a szösz, de kit érdekel az egész. Ékes káromkodások közepette szegezi a pálcáját a lányra.
- Kifelé - fogalmazza meg az egész áradat közepette, mit is akar pontosan, és elfeledkezve a pislákoló fáklyáról maga elé terelni igyekszik a lányt. - A tanáriba most azonnal - teszi még hozzá dühösen, az se érdekli ebben a pillanatban, ha fel kell vernie valamelyik tanárt vagy akár az igazgatót. Ezt nem fogja tétlenül szemlélni, főleg, hogy aztán persze az ő nyakába szakad a felelősség, ha valami történik, mert miért nem figyelt a megfelelő varázslatokra, miért nem ellenőrizte a tartószerkezetet, satöbbi. Na nem, ezt nem játssza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=748990#post748990][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.02.06. 19:40[/b][/url]

- Jééééézusom, ez csak egy kisiklott bájital. Büdös. Ennyi. Nem az iskolát égettem le - kikelek kicsit magamból, mert erősen túlzásnak érzem, hogy már emiatt is cipelni akar egy feljebb valóhoz.
- Komolyan, egy pattanáseltüntető bájital, csak az egyik hozzávalót előbb sikerült beleraknom a kelleténél, nem kell emiatt riasztani még az atyaúristent is, fel is fogok takarítani magam után, megígérem. - közlöm vele már némivel szelídebben, tényleg nem érzem, hogy ez akkora baj lenne, amiért pontot kellene levonni, vagy újabb büntetőmunkára küldeni. Abból többet nem kérek, nem a Madarász féléből. Kimenni persze nem fogok, helyette karba fonom a kezeim, és ott állok a már alig csak gomolygó füst közepén. És még sértve is érzem magam, mert ha valaki, akkor én odafigyelek arra, hogy ne okozzak horribilis károkat. A tanárok többsége biztos, hogy tisztában van azzal, itt főzőcskézek, és amolyan kimondatlan alku van köztük és köztem.
- Álmos, ugye? Nézd, alapjáraton tudom, mit csinálok, most is tudom, szóval nem miattam kellene aggódnod, vagy ennyire kikelned magadból. A kastély egyben van, látod? A hajad szála se görbült, és ami még fontosabb, nekem is megvan minden végtagom. Nekem se lenne jó, ha tanároznánk, és neked se... hidd el, nem sokan bírják, ha ilyen hülyeségek miatt felkeltenék, mert tényleg csak egy aprócska bibi. A kint kószálásra is van alibim, itt ni - mutatom meg egy röpke pillanatra a prefektusi jelvényem, aztán rejtem is vissza a helyére.
- Szóval nem lehetne, hogy megoldjuk ezt a dolgot szépen magunk között, csendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=748998#post748998][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2019.02.06. 20:21[/b][/url]

Felagund

Allergiás ő már minden nem szabályszerű - értsd, órai keretek között, ellenőrzött feltételek mellett zajló - kísérletre, amióta beomlott az a nyomorult levitás torony meglehetősen komoly problémákat és kínos perceket okozva neki éppen úgy, mint a vezetőségnek. Azóta is meggondolja időnként, hogy jobb lenne, ha felmondana, pedig tudja, hogy ő maga sem volt egy mintadiák az elmúlt néhány évben, de legalább nem kotyvasztott hobbiból mindenféle főzeteket félhomályos elhagyott termekben és mosdók mélyén. El is borul az agya hirtelen az események hatására, amelyeknek először csak fül-, aztán meg már szemtanújává is válik, mintha csak vörös posztót lengettek volna a szemem elé és csak arra bír gondolni, hogy ebben a zugában az iskolának aztán csak még komolyabb szerkezeti hibákat okozhat egy esetleges komolyabb baleset, még csúnyább következményekkel járva aztán minden lehetséges téren. Nem kell ehhez nagy kárelemzés helyben, végiggondolta már néhány álmatlanul töltött éjszakán, amikor például a laborokba tervezgette az illetéktelen behatolókat érzékelő védelmi bűbájt, vagy azon tanakodott, hogyan érhetné el az összes ilyen, tiltott kísérleteknek gyakorta helyszínül szolgáló terem tartós lakat alá kerülését, ha nem engedéllyel vagy tanári felügyelettel tér be valamelyik lelkes diák. Utóbbi még mindig kérdés neki, megválaszolni azonban ezt sem most fogja, miközben szinte már ékesszólóan káromkodik - már ha valaki képes értékelni, hogy percek óta nem ismétli önmagát - pálcáját a lányra szegezve.
- Teszek rá - közli kevésbé trágárul, merthogy minden vulgárisabb szót elhasznált már, ami most még szóba jöhetne, és ismételni magát ő sem szereti. Ez valami olyan fura költői vénaféleség nála, ami meglehetősen egyedi módon kerül kifejezésre.
- Most pattanásra biszbasz, legközelebb meg szüzet áldoztok az alagsorban - morogja kiengesztelhetetlenül, és ismét int a pálcával, hogy tessék csak kisétálni onnan, aztán a következő mozdulatával nemes egyszerűséggel egy evaporest küld a teremben fölöslegesnek ítélt főzetre minden hozzávalójával.
- Cch... - közli a véleményét a prefektusi jelvényt illetően. - A prefektusi jelvény nem hatalmaz fel az iskola szabályzatának felülbírálására, márpedig amíg én vagyok a gondnok, nem lesz itt több ellenőrizetlen bájitalfőzőcske, hogy aztán még egy épületszárnyból csináljatok kártyavárat.