36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 4. 18:15 | Link


Hümmögve képzelem bele magam az ő helyzetébe. Folyamatosan észben kéne tartanom, hogy keményvonalas aranyvérű háttérrel nála mi a természetes közeg, amiben felnőtt, és ami miatt nem is lehet rá haragudni, hiszen fordított esetben én is ugyanígy viselkednék. Bevallom őszintén, nagyon jól jött volna egy saját személyzet a családban, én pedig úgy tekintettem volna a manókra, mint nevelőkre, játszótársakra, esetleg valamilyen értelemben a család részeire. Biztosan sokat vigasztaltak volna, amikor az osztályban szinte mindenki kicsúfolt a jól sikerült témazáró miatt, és valószínűleg sokkal bátrabb lennék, ha akkor ott vannak nekem. De ezt már nem lehet megváltoztatni.
- Jól van, felejtsük el inkább - mosolyodom el, ahogy megenyhülök. Látom rajta, hogy próbál igyekezni. Nem kellett volna bocsánatot kérnie, mert lehet, hogy túlreagálok dolgokat. Mondják rám, hogy sértődékeny tudok lenni, és akaratlanul is támadásnak veszem az emberek kijelentéseit. Merthogy jobb félni, mint megijedni... Jólesik, hogy azért határozottnak gondol, meg hogy egyáltalán van valaki, akivel végre lóghatok. Vele nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, és az is nagyon klassz, hogy most bájitalt főzhetek az iskola alagsorában. Utólag mindig rájövök, hogy milyen jól el tudja terelni a szorongásaimról a figyelmemet a vidámabb témák felé, és rávesz arra, hogy viccelődjek is egy kicsit.
- Akkor a végén még hátha jut mindkettőnknek a löttyből, és úgy kvittek leszünk - pacsizok vele boldogan, ahogy egyre lelkesebb leszek a készülő bájitaltól. - Nyugodtan erőszakoskodj, nem engem fognak hülyének gondolni az évfolyamtársaink - öltök nyelvet vidáman, ám e jókedvet Karola színlelt rosszulléte sajnos megakasztja.
Szakszerűen reagálok, mások ezt úgy mondanák szerintem, hogy túl komolyan, úgyhogy a lány nem sokáig tudja magában tartani a nevetését. Először értetlenül nézek rá, mert nem esik le, hogy mitől lett ilyen jó kedve. Az ölelését zavartan fogadom, el is pirulok tőle, de nagyon jó érzéssel tölt el. Amint kicsit magamhoz térek, magamhoz szorítom, miután hidegzuhanyként közli velem az igazságot az állapotáról. Ha más tenné ezt velem, már rég kiakadtam volna, de megbocsátok neki, és inkább rákapcsolok a főzésre.
- Remélem nem meséled el senkinek, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztál - jegyzem meg azért mellékesen, és már forralom a bosszúmat a fejemben, ami nem sokáig várat szerintem magára.
Kötelességtudóan beleöntöm az üstbe az őrleményt, a szőrt, és Karola utasításának megfelelően némi vizet, ami szerencsére szintén kéznél akad egy közeli csapból. Az órán is előfordul, hogy alkalmazzuk hozzá, ha azt érezzük, hogy a hozzávalók alapanyaga túl sűrűvé, azaz ihatatlanná teszi a kotyvalékot. Mégiscsak bájitalt, és nem bájételt főznénk... Hagyom, hogy kavargassa az egyveleget, addig pedig a következő lépést keresem a könyvben.
- Itt azt írja... - pillantok fel a lányra, ujjaimmal követve a betűket. - ... hogy körülbelül tíz perc után szürkészöld lesz a színe, utána kell a kolibritoll, aminek szét kell majd rögtön mállania. Utána a bagolyköpet, előtte majd nagyon figyelj, hogy tízszer balra, majd ötször jobbra kell megkavarni, fél óra állni hagyás után pedig szálanként a mooncalf-szőr megy bele egy villanásig. Szóval addig majd elütjük az időt valahogy. A bagolyköpetünk sajnos nem friss, szóval a készítmény sem lesz a legerősebb fajta, de ez van - közlöm az instrukciókat büszkén, jól kihangsúlyozva a kavarások számait, mert nagyon szeretném, ha tökéletes munkát adnánk ki a kezünkből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. január 10. 11:46 | Link

Angelica
Az összeesküvés-gyártó | say hello to my face, thank you

Esküszöm, hogy nem szoktam lopni. Tényleg nem. Soha nem volt rá szükségem, ahogyan most sem volt, de figyelmetlen voltam. Ezért pedig nagyon csúnyán megüthetem a bokámat. Hiszen nem elég, hogy automatikusan a táskámba tettem az órai fiolakészletet, még a kastélyból is kivittem. Csapzott hajjal rohanok végig az alagsor folyosóján. A jéghideg, nyirkos levegő egészen a tüdőmig hatol, érzem, ahogyan belsőszerveim elfagynak, s már az orromat is egy apróbb mozdulattal le lehetne törni arcomról, olyan mértékben fagyott jégcsappá. Kissé jobbra húz felsőtestem, mintha én magam lennék a notre dame-i toronyőr. Ez nem csoda, elvégre olyan nehéz oldaltáskám, hogyha röfögne azt hihetné az ember, hogy malacot loptam valahonnan. Veszek egy erős jobbost a következő lehetőségnél, és már lassan el is érem a labort, amikor néhány rellonos diák nagyokat kacarászva elsétál mellettem. Nem is törődnek velem. Miért is tennék? Nem ismernek. Ahogyan én sem ismerem őket. Természetesen arcomat takarva fordulok a hideget ontó falak irányába, hogy még esélyük sem legyen felismerni. Ujjaim közül nézek ki, mintha egy ijesztőbb filmet néznék, és nagyot sóhajtva megállapíthatom, hogy jelenleg egyedül tartózkodok a folyosón.
A labor ajtaját elérve, ujjaimat a jéghideg, girbegurba kilincsre fonom, és óvatosan benyitok. Szombat késő délután van. Ilyenkor biztosan nincsen óra. Éééés így is lesz. Attól félve, hogy nem marad több levegő a tüdőmben, csak egy apróbb, megkönnyebbült sóhajka hagyja el vastag ajkaimat. Amikbe bele is harapok, majd a szertár felé veszem az irányt. Lépteim akkurátusak, óvatosak. Nagyon szégyellem magam, hogy akaratomon kívül megloptam egy napra az iskolát, de… már nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét. Hacsaaaak. Nem, nem. Csak rosszabbá tenném a helyzetet, ha ellopnám az egyik negyedéves csaj időnyerőjét. Valamelyik nap láttam a nyakában lógni. Egészen biztosan az volt.
A szertár ajtajában megállok, és kutakodni kezdek súlyos táskámban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 10. 17:34 | Link

Mirtill

A karácsonyi ajándékbontás az egyik legizgalmasabb dolog a Szentestében. Persze, az a rész is, hogy a másik ember mit szól ahhoz, amit tőled kapott, de én most a sajátokról beszélek.
 Legelőször egy doboz csokikondér akadt a kezembe, utána egy díszes fiola, majd harmadiknak egy kopott doboz. Nem volt rajta, ki küldi, de megpróbáltam kinyitni. Nagy nehezen sikerült is. Belenéztem, és egy furcsa sisakot láttam. Gyanakodva megforgattam, majd felpróbáltam. Elsőre nem tűnt fel semmi, de amikor a következő csomag után nyúltam, egy álnok gondolat kúszott a fejembe. Mi van, hogyha valamelyik rosszakaróm (mondjuk Theon) egy átkot rejtett az egyikbe? És mi van akkor, ha egy óriási hernyó van valamelyikben? Furcsa gondolatok, elismerem,azonban nem volt időm végiggondolni az észérveket, mert valami megmoccant a szobában, én pedig abban a tudatban, hogy egy bosszúszomjas valami, elrohantam.

Most itt ülök az elhagyatott bájital-laborban, fejemen a sisakkal, ölemben a csokikondéros dobozzal, kezemben pedig a fiolával. A pálcám kéznél volt, a fiola pedig varázslattal megtöltve vízzel.
 Amikor nyílik az ajtó, lassan felállók,és kinézek az asztal mögül. Pálcámat markolva kilépek, és megszólalok:
- Szervusz! Öhm... Angelica vagyok. Nem láttál errefelé semmi gyanúsat? - kérdezem hadarva, és közben kutató tekintettel fürkészem a lányt. Ki tudja? Lehet, hogy valaki felbérelte, hogy figyeljen engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. január 15. 06:49 | Link

Angelica
Az összeesküvés-gyártó | say hello to my face, thank you

Mi sem természetesebb, mint az, hogy ilyenkor nem találod, amit keresel. Pedig nem egy aprócska darabról beszélünk. Nyelvemet kidugom a megfelelő koncentráció érdekében, és hol jobbra, hol balra tekintek. Még mindig egyedül vagyok, és szeretném, ha ez így is maradna addig, amíg meg nem szabadulok a bűntény bizonyítékától. Halk, gyenge „” hagyja el ajkaimat, amikor valami élesebb tárgy miatt kirántom kezemet a táskából. Szájba kapom, akár egy kiskölyök, nyelvemmel megérintem a sértettnek érzékelt részt. Nem érzem a vasas ízt, így feltételezem, hogy nem vágta el a titokzatos valami a táskában. Így arcom elé húzom a kezem, és az ujjat megvizsgálva megállapíthatom; sértetlen. Folytathatom a keresést, immáron óvatosabban.
- Merlinre – nyögöm mély hangomon, amikor ismét a szívemhez kell kapnom, hiszen mégsem vagyok egyedül. Nyelek egyet, s villámgyorsan visszahajtom oldaltáskám tetejét, hogy ne láthassa, mi bújik meg benne. Akárki is legyen az. A hang irányába fordulok. Hisz’ ez a lány felettem jár egy évvel. Angelica, igen.
- Babett – biccentek felé viszont-bemutatkozva. Kékeszöld szemeim a pálcát markoló kézre csúsznak alig láthatóan, fejem mit sem mozdul. A terepet felmérve, és hatalmasat nyelve engedek meg egy erőltetett mosolyt, s vállat vonok. – Gyanúst? – kérdezek vissza bájos, ám zavart mosolyommal. – Semmit – hiszen éppen, hogy én vagyok a gyanús a nagy táskámmal, és a szertárhoz való közeledésemmel.
- Jó a sisakja, Asszonyom – próbálok mókázni, és hivatalosan megszólítani őt, miközben megjátszott katonássággal tisztelgek egyet. – Milyen játék ez? – lépek hozzá és hajolok közelebb, miközben mindezt már suttogva kérdezem meg, mintha csupán zárójelben kérdezném a játék közben. Nem szeretném elrontani a játékát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 15. 14:29 | Link

Babett

A bemutatkozás egy kicsit oszlatja a gyanúmat, de nem teljesen. Látszik, hogy rejteget valamit, ezért még mindig készen állok a védekezésre.
 Mereven bólintok, amikor mondja, hogy nem látott semmit. Most megnyugodhatnék, de nem teszem. A lány ugyan már a készséges válaszaival eloszlatta a kételyeket vele kapcsolatban, de lehet, hogy imperiust szórtak rá. Esetleg mágikusan kezelt poloskát tettek a táskájába, vagy valami veszélyes bájitalt, esetleg állatot.
 Egy mosoly árnyéka suhan át az arcomon dícséretére, és elteszem a pálcámat miután alaposan körülnézek. Én is közelebb hajolok, és magamban helyeslek, amiért suttog. A kérdésen viszont enyhén megbotránkozok.
- Ez nem játék. - suttogom vissza komoly hangon - Valaki, vagy valakik meg akarnak támadni minket. Érzem. - Hatásszünetet tartok, és egy kutató pillantást vetek a táskára.
 - Többet nem mondok, csak ha megmondod, mit rejtegetsz. - Egy barátságosabb, de nem tolakodó hangon suttogok már, és felényújtom a kondéros dobozt, hadd vegyen belőle.
- Kérsz? - Csak mérget ne tegyen bele. Fordul meg a fejemben, de ekkor már ott van kinyitva a doboz.
 Én veszek egyet, hogy megnyugtassam, nem vagyok ellenség, és iszok egy kortyot a díszes fiolából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. január 19. 15:03 | Link

Bálint (egyelőre egyedül)


Most, hogy már nem csak tanára, de egyik gyógyítója is lettem az iskolának pár dolgot úgy döntöttem elkészítek. Néhány olyan bájitalt, melyeket még mentőzéskor ismertem meg. Ezek a  szerek nem feltétlenül képezik egy oktatási intézmény készletét, de nagyon hasznosak tudnak lenni. Ezért jöttem le a laborba a szabad délutánomon. Igaz lehetnék most a lakteremben egy jó könyv és egy pohár tea  na meg Lex társaságában, mégis jobbnak látta rászánni magam. Az északi rész alagsora sötét, barátságtalan hely, félelmetes is egy kicsit, ezért óvakodó lassúsággal ballagtam ideáig. Nem igazán értem a Rellonosok hogyan tudnak itt teljes lelki nyugalommal sétálgatni. Ráadásul nekik itt van a közelben a klubhelyiségük bejárata. Néha hátrapillantok, de kihalt a folyosó. Végül azért csak elértem célomat. A kővel szegélyezett tölgyfaajtón benyitva elém tárul egy fáklyákkal megvilágított ódon küllemű helység, mely fénykorában talán bizalomgerjesztőbb lehetett. - Hát nem olyan mint Krakkóban, de megteszi – sóhajtok mélyet és magamra kanyarítom eddig karomon lógatott fehér köpenyemet. Odasétálok az egészen tisztának mondható asztalhoz és zsebemből előhúzom a receptúra noteszemet. Bizony ebben a korban már nem csak úgy fejből kotyvaszt az ember. Kinyitom a megjelölt helyek egyikén. Vérhígító szérum, áll a lap tetején. A hozzávalók listáján sorjázok ujjammal. Majd elkezdem összeszedni őket. A munka megkezdése előtt pár kristályból felállítok egy tér és légtisztító teret, meg egy védőteret, hogy ha valami baj lenne csak ebben az egy helységben, de másban még a legrosszabb esetben se essen kár. Nem vagyok profi vegyész, se méregkeverő ezért nagyon nagy odafigyeléssel követem az utasításokat, amik alapján készítem a szert. Már lassan az utolsó fázisnál tartok, amikor hirtelen, egy véletlen mozdulatom miatt eltörök egy üveg edényt, ami felsérti a tenyereimet. A bájital legfőbb alkotóeleme a vámpírnyál pedig a sebekbe szivárog. - Jaj ne, ezt nem hiszem el… - nézem a mind erősebben folyó véremet. - Irány a gyengélkedő! - emelem meg kezeimet, hogy legalább a gravitációs tényező csökkentésével enyhítsem a vérvesztést. Igyekszem kinyitni az ajtót, de nagyon nehezen sikerül. Magam mögött vérpöttyöket hagyva lépek ki a szűk nyíláson amit a könyökeimmel sikerült applikálnom magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 19. 17:33 | Link

Anastasia

Leltárt tartva a gyengélkedőn arra jutottam, hogy igencsak megfogyatkozott a kalapkúra-bájital készletünk, ami persze nem meglepő az évnek ebben a felében, de azért aggodalomra akad okod, hogy ha még pár diák betéved a megfázás panaszaival, akkor nem fogjuk tudni ellátni őket. Ezen kívül még a vérpótló is fogyóban van, és most hogy lassan beindul a kviddics szezon is, azt hiszem pár másik sebgyógyító és tisztító főzet és kenőcs is el kell majd, így egy szépen lejegyzett listával a kezemben sétálok az alagsor felé, hogy az ott lévő bájitallaborban keverjem ki, amire szükség lehet, és véleményem szerint hiánycikk.
Az északi-szárnyba érve lefelé veszem utam a lépcsőkön, amikor is velem szemben léptek zajára leszek figyelmes. A folyosók nem a legjobban megvilágítottak, de így is hamar kibontakozik előttem egy ismerős sziluett. Bár nem volt alkalmunk sokat beszélgetni még, felismerem a nőt, aki az iskola egyik tanára és egyben kollégám is a gyógyításban. Ezután veszem észre, hogy furán tartja a kezeit s ahogy közelebb érek és köszönnék már azt is látom, hogy mi az oka az érdekes kéztartásnak.
- Szentséges Szalamandra! Mit csináltál? - kapom el a nőt, és már nyúlok is a pálcámért, hogy egy tisztító bűbájjal legalább kitisztítsam a sebeket. Persze csak akkor ha nem gátol meg benne. Aztán bár tehetnék rá kötöző bűbájt, inkább a köpenyem zsebéből veszek elő egy csomag gézt és ezeket helyezem a tenyereire. - A gyengélkedő túl messze van - mondom a nőnek és a labor felé terelem. Ott aztán belépve rögtön rá is jövök, hogy mi történt. Leültetem egy székre, aztán nyúlok az összetört üveg felé és olvasom el a címkét.
- Vámpírnyál? Komolyan? - mert persze a vámpírnyál az megakadályozza a véralvadást. Így érthető, hogy miért vérzik még mindig. - Van szilánk is a tenyeredben? - érdeklődöm közben pedig a polcok között mászkálok keresve pár hozzávalót valami gyors kenőcshöz - Van nálad valami kő, ami jó lehet? - kérdezek újra, mert ahogy pörgetem magamban a szóba jöhető bájitalokat és kenőcsöket rájövök, hogy egyik sem két perc míg elkészül. Akkor pedig már jobb ha a minerálpathológiához fordulunk. Vissza is fordulok és leveszem a gézt, amit az előbb a kezeire helyeztem, hiszen mostanra minden bizonnyal átázott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. január 19. 22:22 | Link

Bálint


Az események olyan gyorsan történnek, hogy felocsúdni sincs időm. Kezemet feltartva botorkálok az alagsor kietlen és ijesztő folyosóján, hogy visszatalálva a gyengélkedőre vagy legalább a lakrészembe ellássam a sebeimet. Ekkor találkozom kollégámmal a másik gyógyítóval, aki azonnal kezelésbe veszi a praclijaimat. - Ügyetlen voltam - felelem kérdésére és elhúzom a számat kétbalkezességem eredményét nézve - Auuh... - szisszenek fel, ahogy a tisztító bűbáj jeges víz szerű érzéssel végigmossa a két vágást, amik nem hatalmasok ugyan, de elég rosszul festenek. Igazat kell adnom neki. A gyengélkedő tényleg messze van. Úgyhogy hagyom, hogy betereljen vissza a laborba és leültessen. - Egy kicsit komolyabb véralvadásgátló bájitalt szerettem volna készíteni - sütöm le nagy kék szemeimet és komolyan el is szégyenlem magam. Egyeztethettem volna vele és akkor most lehet nem így ismerkednénk meg kicsit jobban. - Szilánk? - kérdezek vissza, miközben közel emelem a tenyereimet és megnézegetem őket tüzetesen - Nem, úgy látom nincsen benne semmi - úgy pironkodok itt mint egy szűzlány. Ja az vagyok, na de tényleg, hol van ilyenkor a mentőorvosi múltam? Figyelem a fiatalember ténykedését. Igyekszem nem arra koncentrálni, hogy ha túl sok vért vesztek akkor leájulok a székről. A kezem már majdnem a fejem fölé emelem és akkor beugrik. - Kövem most nincs, de tudok egy bűbájt, amivel be tudod zárni a sebeket legalább addig, amíg egy bájitalt ki nem keverünk - magyarázom és továbbra is ártatlan tekintetemmel követem Bálintot - Mentőorvosként sokszor használtam olyan nagy, nyílt, erősen vérző sebeknél, mint például az amputoportálás - mesélem és eszembe is jut néhány igen színes és élménydúsan borzalmas emlék. Azokat a vonulásokat nem igazán szerettem. Sosem lehetett tudni, hogy mi és hány darabban vár bennünket a helyszínen. A morbid kollégák néha még a kocsiban fogadást is kötöttek, hogy mennyi részt találunk és merre. Ettől mindig elborzadtam és sokszor inkább nem is szóltam hozzájuk vagy épp megdorgáltam őket. - Várjunk csak! Ha megkérdezhetem te mi járatban vagy amúgy erre, amerre még a zöld sárkány sem sűrűm jár? - kérdezem, mert bár nagyon örülök, hogy jött, mégis furcsállom a megjelenését, hiszen ezen a részen tényleg szerintem csak az jár, akinek muszáj. Közben a kolléga leveszi a gézt a tenyeremről, ami már csurom vér lett az eltelt idő alatt. Ha nem ilyen kellemetlen helyzetben lennék még jól is esett volna a mozdulat, ahogy megfogta a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 20. 07:15 | Link

Anastasia

- Megesik - válaszolom, a korábbi nyugtalanságomat, próbálva palástolni és még egy mosolyt is küldök neki. Ne érezze magát rosszul emiatt. Persze nem mondom, hogy minden rendben lesz, mert egyelőre nem is gondolom úgy, de igyekszem. Egyébként is, kulcsfontosságú, hogy nyugodt legyek mindig, minden esetben. Épp csak a helyzet az, ami kissé nyugtalanná tesz, mégis csak egy kollégáról van szó. Az ember ritkán lát, gyógyítókat akik gyógyítóra szorulnak. Azonban a kezdeti sokk után, sikerül jól felmérnem a dolgokat és inkább az alagsorba vezetem vissza, ott ültetem le, hogy ha a vérveszteség miatt szédülni kezdene akkor ne ájuljon el.
- Igazán figyelmes - felelem, ahogy magyarázatot ad a vámpírnyálra. Mondjuk ki is találtam volna, ha nem mondja is, hiszen a legtöbb véralvadás gátlóba azt teszünk. Inkább a szilánkokról kérdezem, hiszen ha vágta a kezét, könnyedén előfordulhat hogy néhány apróbb szilánk is benne maradt. - Akkor jó - A polcokat végig járva arra jutok, hogy gyorsan elkészülő szert ezekből nem igazán tudok készíteni, így valami kőben reménykednék, de én azt sosem hordok magammal. - Tényleg? Akkor taníts - fordulok vissza hozzá lelkesen, ahogy kövek helyet egy bűbájt említ. Valószínűleg nekem is volt valahol hasonló a tananyagban, de szégyen vagy sem, nem jegyzetem meg mindent, és amit nem használ az ember elég gyakran, az el is felejtődik.
- Izgalmasan hangzik. Sosem voltam mentős, de el kell ismernem sokkal jobb munkát végeznek, mint a legtöbb gyógyító - Ahogy beszélek, már mellette állok és nem keresgélem a bájital-kenőcs hozzávalókat. Az általa említett bűbájt várom, és a kezeiről szedem le a gézlapokat. - Ha nem lennének, sokaknak esélye sem lenne a túlélésre. Főleg az amputoportálóknak. - Persze nem azokra gondolok, akik egy szemöldököt vagy egy ujjat hagynak hátra, azok sem kellemesek, de nem létfontosságúak. Egy kar, vagy egy láb, rosszabb, de találkoztam olyannal is, aki egy tüdőlebenyt hagyott el, sőt regéltek egy esetről ahol a bélrendszerét hagyta hátra valaki.
Ha a kolléga végre elárulja a varázslatot, amit ismer, akkor a pálcámmal azt elvégzem a kezein. Aztán ellenőrzöm, hogy jól csináltam-e.
- Így? - kérdezem meg őt is, még mindig a kezeit fogva. Valószínűleg szebb is lehetne, de ha a seb összehúzódott és a vérzés alább hagyott nekem az elég. Ha a kollegina is jóváhagyja a műveletem akkor pedig elengedem a kezeit, és egy tálat hívok magamhoz, ebbe pedig tiszta vizet varázsolok, majd a nőnek adom azt, hogy kezet moshasson. Én pedig néhány pálcaintéssel feltakarítom az összetört üveg maradványait és a teremben lévő vércseppeket is. - Amúgy azért jöttem, mert hiány van odafent elég sok mindenből, gondoltam kikeverek pár dolgot. Többek közt a sebgyógyítók is elég hiányosak. Szóval... - Az általa megkezdett főzetet ellenőrzöm, de az láthatóan már kárba veszett, így egy intéssel azt is eltüntetem. A hozzávalókat a munkaasztal túloldalára helyezem, a jegyzeteivel együtt. Majd a polcokról újabb alapanyagokat tartalmazó üvegcséket pakolok az asztalra. Csak ezután jövök rá, hogy sárkányokat említett, na igen, ha belelendülök valamibe, hajlamos vagyok elsiklani részletek felett. - Szerintem a zöldsárkányok erre járnak nap mint nap. Elvégre a közelben alszanak - Mondom nevetősen, mert a rellonosok jelképállata a sárkány és hát az ő hálókörletük pont itt van.
- Egyébként ha veszélyes alapanyagokkal dolgozol, akkor kötelező a munkakesztyű - pillantok a nőre, bár valószínűleg ezt ő is tudja. Na meg valószínűleg már ezerszer csinált ilyet és sosem volt baj, esetleg nem is gondolt rá, hogy veszélyes lehet. A helyzeten persze ez már nem változtat. Én mindenesetre felveszem a sajátomat, mert én tényleg nem engedhetek meg magamnak hasonló sérüléseket. Aztán neki is látok az első sebgyógyítónak, ami eszembe jut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. január 23. 11:07 | Link

Angelica
Az összeesküvés-gyártó | say hello to my face, thank you

Teljes meggyőződésem, hogy ismételten kimaradtam valami Levitás programból, és Angelica éppen ebben vesz részt. Nem mondom, hogy szívesen részt vennék benne, elvégre – többek között – ezért is kerülöm a hirdetőfalat, de azért egyre jobban érdekel a dolog a sisakot és a lány érdekes szerepjátékát figyelve. Szemeim összeszűkülve vizsgálják háztársamat, hiszen egyértelmű, hogy valami mégsem oké itt. Vagy tényleg a színészi véna. Nem tudom. Mindeközben természetesen figyelek arra, hogy a táskám ne kerüljön a középpontba. Gyanúsnak tűnhetek? Kifejezetten.
- Nem? – kérdezek vissza hitetlen hangon, fejemet oldalra döntve figyelem társamat. A következőkre viszont játékosan felnevetek, hiszen eléggé valószínűtlen, hogy ilyesfajta veszély fenyegetne bennünket a kastélyban. – Ne haragudj – mondom nevetés utáni orrhangon. – Nem akarlak megbántani, de biztosíthatlak afelől, hogy a kastély eléggé biztonságos – teljes bizonyossággal állíthatom. A kastély történetében egyszer sem szerepel olyan história, miszerint akárki vagy akárkik megtámadták, vagy bevettél volna ezt a hatalmas épületet. De mosolyomat teljesen eltüntetem, hiszen látom, hogy a másik teljesen komolyan beszél hozzám.
- Mi? – bukik ki belőlem a királykisasszonyi kérdés, szemeim kidüllednek. Ekkor zavart mosolyt erőltetek arcomra, és meglepettséget játszva mutatok a táskára. – Ja, hogy ez? – legyintek csacskán. – Semmiség. Igazán semmiség – kezdek hátrálni, táskámat a hátam mögé nyomva.
- Mit is mondtál? Támadás? Mesélj inkább erről – próbálok terelni.
Közben a kínálásra nem is figyelek, csak óvatosan lépkedek hátrafelé.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. január 23. 11:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. január 25. 13:44 | Link

Bálint


Minden idegszálam megfeszül, ahogy a tenyereimben lévő sebekbe bele-belenyilall a fájdalom. De tűröm hősiesen. Láttam én már ennél a két vágásnál sokkal rosszabbat is annak idején. Ezután a kollégám odajön hozzám és én lépésről lépésre elmagyarázom neki a varázslat menetét, amivel a még mindig vérző sérülésekbe láthatatlan varratokat bűvölhet. Ezek a manaszálak egyben tartják a bőrt, melyet rétegenként zárnak. Megakadályozzák a további vérvesztést. Persze az én esetemben a vámpírnyál miatt kicsit szivárog majd a vér a szálak közötti részekből, de ez töredéke annak, amit már elvesztettem. Megfelelő kezelés után pedig a sebek is eltűnnek szinte nyomtalanul. - Pontosan így - bólintok mosolyogva a remekül kivitelezett bűbáj láttán. A fájdalom megszűnik, a vérzés múlóban és így már minden figyelmemet a férfira tudom fordítani. Vonásai szemem számára különlegesek, mégis jól esik nézni. Az általam készíteni próbált bájital ugyan kárba veszett, megmenteni nem lehet azért mégsem bánom, hogy így esett. - Igazából ugyanazért jöttem én is mint te, szóval..Mondhatjuk egyre járt az agyunk - jegyzem meg miközben fejemmel követem a ténykedését. Gyakorlott mozdulatain látszik nem ma kezdte a szakmát, bár előbbi elismerő szavaiból ítélve ő nem volt járművön. Igaz nekem meg kórházi gyakorlatom nincsen, csak annyi amennyit képzésem alatt kötelezően le kellett töltenem. - Igaz, a kesztyűt valóban elfelejtettem. Mostanság valahogy szétszórt vagyok - mondom feddésére számat enyhén elhúzva félig-meddig magamnak. Az utóbbi napokban valóban kicsit több felé kellett figyelnem. Ott van a kutatásom, a tanítás és most még az a bizonyos verseskötet kiadás is a levegőben lóg, míg az özvegy férj engedélyét meg nem kapom hozzá. Mindezek mellett próbálok a gyengélkedőn is teljesíteni. Azt hiszem jót tenne egy energia pótló bájital vagy legalább egy jó kávé. - Mindig is gyógyító akartál lenni? - kérdezem igyekezvén beszélgetésbe elegyedni a kollégámmal. Nem szeretném zavarni, de ha már itt vagyunk mind a ketten a sors vezérlete által, talán megpróbálhatnánk összeismerkedni egymással egy kicsit jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 30. 18:10 | Link

Anastasia

Mivel nincs üvegszilánk a tenyerében, így gondosan követve minden szavát végzem el a varázslatot, az elmondása alapján. S meg is jegyzem azt magamnak a későbbiekre, hiszen elég hasznos. Még egyszer szemügyre veszem a tenyereit, hogy megbizonyosodjak róla, valóban jól csináltam mindent. Gyengéden tartom a kezeit, elvégre nem akarok neki több kellemetlenséget okozni, mint amit eddig elszenvedett. A szavai még ha csak megerősítés is, jól esnek. Kifejezetten büszke vagyok magamra. Az arcomra egy elégedett mosoly ül, ahogy felpillantok rá.
- Remek tanárom volt - Felelem, hiszen valóban, nagyon jól elmondta mit és hogyan csináljak. Még ha alapvetően nem is egy bonyolult bűbáj, azért az iskola diákjait nem kérném meg, hogy csinálják ezt utánam. A további beszélgetésünkből megtudom, hogy neki is az volt a célja, ami nekem, az iskolai bájitalok készletének bővítése, feltöltése. Ez is megmosolyogtat, de persze azért elmondom neki, hogy figyelmetlenség volt a részéről, a kesztyű hiánya.
- Szétszórt? - pillantok fel a bájital és kenőcs hozzávalók rendezgetéséből - Mid hiányzik? - próbálom elviccelni a dolgot, és szét is nézek a földön, meg még egy fiolát is felemelek, hátha abban van egy darabkája. - Bájitalt, vagy bármi hasonlót nem ajánlott készíteni, ha nem a legjobb a koncentrációd. - Magyarázom aztán komolyra fordítva a szót. Ezt talán Felagund professzor is sokat hangoztatta, bár nem tudom ő ismeri-e az itteni tanárokat. Nem emlékszem, hogy láttam volna, amikor idejártam, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából egy idősek vagyunk. Ha bagolyköves lett volna emlékeznék rá. Minden szép lányra emlékszem. S bár el-elkalandoznak ilyesmi dolgokra a gondolataim, közben újra meg újra a készítendő sebgyógyítóra koncentrálok. Felteszek egy kisebb üstöt, egy mozsárba összeőrlök pár hozzávalót, majd egy másikat felaprítok, s ahogy kell szépen az üstbe pakolom őket.
- Igen. Vagyis. Először orvos, endokrinológus, de aztán kiderült, hogy varázsló vagyok. Szóval gyógyító és endokrinológus leszek... A mugli orvosin még van egy évem. Aztán szeretnék egy kutatást is... meg egy PhD-t ugye... De az még hosszú. - Beszéd közben fel-felpillantok a nőre, amikor épp nem a készülő főzettel vagy a hozzávalókkal foglalkozom. - És te? - dobom vissza a kérdést. Fura de, hiányzik az ilyesfajta könnyed beszélgetés is, ami a szakmához kötődik. A többségnek az orvosi vagy gyógyítói a nehéz témák közé tartozik, pedig annyira nem az. Legalábbis szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 08:36 | Link

Babett

A habogására türelmetlenül legyintek, és hátrébb lépek egyet.
 - Nem a kastélyt támadják meg, hanem Minket! Óriási a különbség. - Kis szemforgatás után éppen elkapom a mosoly eltűnését. Mielőtt viszont azt hihetném, hogy végre megértette mit mondok, a táskáját védi.
- Akkor miért rejtegeted? - Most újra felétartok, de csak lassan. A rajtam levő sisak egyre könnyebb, mintha elszállna belőle valami.
 A lány kérdésére készséggel válaszolok. A nyugodt, barátságos hangom engem is meglep. A mondat, ami elhagyja a számat, egyenesen leteper.
  - Milyen támadásról beszélsz? - Álljunk meg egy percre. Lassan egy órája rajtam van a sisak. Ez előtt senki nem nézett rám olyan ijedten, mint ez a levitás lány. Tehát amíg rajtam volt a fejfedő, valami bűbáj hatására támadásról hadováltam, és lejöttem a pincébe. Pompás. Mindenki ilyen karácsonyt szeretne.
 Leveszem a fejfedőt, és elkezdem nézegetni.
- Lehet, hogy megtartom emlékbe. Mit gondolsz? - Babett megnyutatását valamiért húzom egy kicsit. Lassan kezd derengeni, milyen eszmék jártak a fejemben pár perce. Talán jobb, ha magától jön rá arra, mi történt. Bár inkább segítek neki egy kicsit.
 - Nagyon sajnálom, ha megijesztettelek. - mosolygok - Egy tréfa áldozata lettem bizonyára. Ugye nem haragszol? - nézek kicsit aggódva a lányra. Csak remélni tudom, hogy nem rohan el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 2. 12:31 | Link

Beni

Azt hiszem, hogy Beni talán tényleg komolynak ítélte meg a kis tréfámat, s úgy általában mindent. Nem akartam őt megbántani, s azt hittem, hogy a tréfám majd jól sül el, de rá kellett jönnöm arra, hogy rosszulléttel azért még sem szabadna viccelődni, mert ezzel könnyedén ráhozhatjuk a másikra a szívbajt. S bár a fiú is haragudott rám, úgy tűnt, hogy mégis csak sikerült ezt megbeszélnünk, s egy öleléssel tudtam őt kárpótolni a történtekért. Ez volt a minimum a történtek után, s így legalább érezhette, hogy tényleg megbántam a dolgot, és nem akartam belőle gúnyt űzni.
Kellett még néhány másodperc így, mire talán ő is megnyugodott, meg én is, s csak ezt követően engedtem ki ölelésemből a srácot.  
- Dehogy mesélem, ez a mi kettőnk titka marad - kacsintottam rá Benire, majd tovább folytattuk a bájital készítését. Nem a legegyszerűbb főzetet választottuk, de ami azt illeti, Beniben és bennem is élt a kíváncsiság, s ezt a bájitalt már nagyon régóta ki akartuk próbálni.
- Ez egyelőre elég undi - jegyeztem meg némi fintorral az arcomon, ezután tettünk hozzá egy kis vizet, s alaposan kavargattam a főzetet, ügyelve arra, hogy ne égjen oda, míg Beni elolvassa, hogy mi a következő lépés.
- Ajhh jó sok mindent kell ehhez észben tartani, azt hiszem, hogy nem leszek bájitalfőző mester - feleltem nevetve Beninek, s hosszú perceken át tovább kavargattam a főzetet, míg az el nem nyerte tíz perc után azt a szürkészöld színt.
- Bleh, ez most sem szimpatikusabb, nézd meg, szerinted most kell bele a kolibritoll? Talán jobb lenne, ha te kevernéd ezután, mert félek, hogy elrontom - ha Beni benne volt a cserében, akkor ezután átadtam neki a keverőt, majd aszerint adagoltam a további hozzávalókat, ahogyan azt a fiú kérte.
- Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha valamit túladagolnánk, vagy ha netán véletlenül rossz hozzávalót főznénk bele. Lehet, hogy felrobbanna az üst? - kuncogva pillantottam a srácra, s ha kérte, akkor először a kolibritollat szórtam a főzetbe, majd csöndben figyeltem, hogyan hajtja végre a kavarásokat.
- Fura a szaga - jegyeztem meg, s közben egyik kezemmel próbáltam a gőzt elhessegetni, majd távolabb sétáltam az üsttől, tekintetem végig futtattam a polcokon, s visszafordultam a fiú felé. Figyeltem a munkásságát, talán még egy mosoly is az arcomra futott, látva a koncentrációját.
Mindketten akartuk, hogy sikerüljön a bájital, igyekeztünk is mindent a leírás szerint csinálni, de amikor arra került a sor, hogy kipróbáljuk, hiába ittunk belőle mindketten, nem történt semmi. Ő sem osztott meg velem titkokat, s én sem Benivel. Egy kicsit talán csalódottak voltunk, hogy nem sikerült, de távozás előtt még bátorítóan paskoltam meg a vállát, hogy majd legközelebb.
- Tuti, hogy majd máskor sikerülni fog. Majd jobban figyelünk - mondtam végül, majd vele együtt hagytuk ott a labort, miután mindent a helyére pakoltunk.

// köszönöm a játékot //

Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. május 5. 13:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. február 4. 08:52 | Link

Bálint


A bűbáj tökéletes kivitelezése azonnal hatott. A manaszál varratok tartanak és vérem szivárgása is minimális mértékűre csökkent. Ebből már nem lehet komoly baj. Némi kellemetlen, gyógyulás alatt fellépő húzódó, viszkető érzésnél. Kollégám finoman tartja kezeimet még pár pillanatig, azután elengedi, de megjegyzésétől rózsás pír önti el az arcomat – Ugyan… - nyögöm ki – Te vagy inkább remek tanítvány – fejezem be mondandómat, majd figyelem tovább ténykedését. A kesztyűs megjegyzése, mivel igaz így kicsit elszomorít, de hamar túllendülök ezen, hiszen egy tréfával elveszi az egész szituáció élét – Az agyam, csak az nem látszik, mert mindenkinek az ártatlan arcom tűik fel – nevetek jóízűen miközben kicsit közelebbi székhez megyek, és arra ülök le, hogy mint a mesében: jobban hallhassam és láthassam.  – Jogos, máskor erre jobban fogok figyelni az biztos! –reagálok szavaira egy mosollyal, amit még egy eskü jel mutatásával is megerősítek. Nem vagyok én sem saját magam ellensége. Nem hiányzott nekem most ez a két vágás, még akkor sem, ha valószínűleg emiatt kicsit jobban megismerkedhetek a kollégámmal. Szeretek barátkozni, bár a legszűkebb baráti köröm nagyon kicsi. A munkatársaimmal viszont a viszonyomat mindenekfelett szeretem közvetlenként és fesztelenként fenntartani. Fontos számomra a kellemes légkör és az egymásra való támaszkodás lehetősége. Mentős időmben ez a védőháló, az egymásban való feltétlen bizalom segített szaktudásomon túl egy-egy nehéz helyzet után a következő vonuláskor is a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Kicsit el is gondolkozom ezen. Mennyire más most az itteni munkám, a tanítás és a gyógyítói szerepkör. Ezalatt a férfi aprít, őröl, morzsol, pakol, kever és kavar, s a főzet szép lassan összeáll. Míg feladatát végzi, azért beszél hozzám szinte folyamatosan és megtudok róla néhány érdekes dolgot.  – Az endokrinológia érdekes és sokszínű terület. Szerteágazó ismereteket igényel és a betegségei is nagyon sokfélék, úgy tudom – vetem közbe mosolyogva. Számomra mindig is az oxiológia és a kardiológia volt átképzésem alatt a legvonzóbb, és így ezekben vagyok a legjártasabb. Ám minden tiszteletem a többi szakterülettel foglalkozó orvos társaimé. Hiszen ők is közös hivatásunk egyik szegletének szakértőjeként mentenek, jobbítanak életeket. Természetesen, ahogy számítottam rá Bálint visszaveti nekem végül a kérdést, amit neki feltettem – Kicsi korom óta szerettem a köveket. Mindig is „beszéltek” hozzám és a bűvöletükben nőttem fel – fogok bele a történetbe, amiből ő is kicsit közelebbi képet kaphat rólam – Az apám mentős az anyám tanár volt. Minden valahogy adta magát. Előbb tanár, majd anyám halál után mentős lett belőlem – itt kis szünetet, egy lélegzetvételnyit tartok - Aztán történt egy…baleset és már nem vonultam, csak diszpécser lettem benn az irányításban – kicsit lehorgasztom fejem és a testtartásom is enyhén meggörbül, de csakhamar újra felderül az arcom és kihúzva magam bizakodó mosollyal folytatom – Két éve jöttem vissza az oktatásba és egy ideje már gyógyító is vagyok. Ráadásul ezek mellett még egy kutatásba is bele tudtam fogni és nagyon szeretem ezt az egészet – próbálom vidáman, könnyeden és erősen zanzásítva elmondani mindazt a sok okot, érzést és traumát, amik a mai napig elvezettek életem útján. - Miért pont a hormonok? - érdeklődöm de gondolataim nehezen tudom elvonni most a felemlegetett múltamtól. A balesetről, már ha az engem és bajtársaimat ért támadást annak lehet nevezni sem meséltem még senkinek mostanában. Nehezen dolgoztam fel anno és még néha most is eszembe jut az a félelem és fájdalom, amit akkor átéltem. Azután már semmi sem volt ugyanolyan. Ezért is örülök, hogy az ismerősöm szólt annak idején a tanárfelvételről ide a Bagolykőbe és, hogy meg is kaptam az állást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. február 11. 08:29 | Link

Angelica
Az összeesküvés-gyártó | say hello to my face, thank you

A pánik kezd rajtam eluralkodni. Nem akarom, hogy akárki is azt gondolja, hogy a Drinóczik már lopnak is. Volt elég felhajtás a család körül, nehogy az én lopásom legyen már a következő, amibe beleköthet akárki fia, lánya. Védelmezőn szorítom magam mellett a táskámat, majd lassan érzem, ahogyan az izmaim elernyednek, és végül hagyom a szütyőmet, hadd lógjon mellettem nyugodtan. Nem, félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok zavartalan. Inkább a nemértés látszik zöldeskék szemeimben, miközben egy lépést teszek Angelica felé. Sportcipőm nyifog egyet a terem padlózatán, ahogyan esetlenül csúszik előre azon, de így már közelebb kerülök háztársam felé. Eddig fenyegetően mesélt a támadásról és arról, hogy minket veszély fenyeget, erre hirtelen abbamarad mindez, és a sisakot hibáztatja. A sisakra nézek, majd fel a lányra. A lányra, majd le a sisakra. Ezt egy ideig értetlen ábrázattal játszom felváltva, majd a felismerés csillan meg szemeimben, miközben mókásan a homlokomra csapok.
- A sisak – mutatok Angelica varázstárgyára. – Honnan szerezted? – fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben ismét táskámhoz nyúlok. S mivel ilyen bizalmas viszonyba kerültünk, így elárulom neki, hogy én mit is keresek itt valójában.
- Én meg bocsi, hogyha hülyén viselkedtem – kezdek bele jobb karomat vakargatva zavaromban. Közelebb lépek Angelicához, hogy suttogni tudjak neki. – Tegnap bájitaltanon automatikusan a táskámba pakoltam ezeket – nyitom ki táskámat, s mutatom meg a fiolakészletet. – Vissza kellene pakolnom a szertárba – bökök fejemmel az említett helyiség irányába. – Ne köpj be, kérlek – kérlelem őt. – Véletlen volt, vissza is hoztam – arcomra fintor ül ki. Tényleg nem volt szándékos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. február 12. 10:42 | Link

Anastasia


Visszamosolygok rá, ahogy ő engem dícsér. Tudnék rá válaszolni, de látva a pírt az arcán inkább nem teszem. Nem szeretném jobban zavarba hozni.
- Köszönöm - mondom inkább a dicséretére, majd felállok és a további teendőkre koncentrálok. Előkészítve minden lehetséges hozzávalót és miután felveszem a saját kesztyűmet neki is megjegyzem, hogy ezt bizony elfelejtette. Ezt követően viszont érzem, hogy valami feszültségoldásra van szüksége így elviccelem a dolgot, s ez valóban működik, hiszen nevetve válaszol. Én is elmosolyodom, s ha már így adja magát, felpillantva rá válaszolok.
- Haha, ebben van valami. - Mármint abban, hogy az arcára figyel fel mindenki elsőre. De nincs ebben semmi meglepő hiszen ezt látjuk először: a külcsínt, s csak ha beszélgetni kezd az ember valakivel, akkor láthatja meg a belsőt. - De ha kell segítek megkeresni az agyad - mondom még midig viccelődve, aztán neki is kezdek a különféle főzeteknek. Az első egy sebgyógyító, ennek a hozzávalóival ügyködöm, s a beszélgetésünk is valamivel komolyabb vizekre terelődik. Nevezetesen a szakmánkra, hogy miért választottuk ezt.
- Valóban az, majd még szakosodom tovább is, de az egyelőre odébb van. Rettentően hosszú folyamat. Talán mire nyugdíjba megyek befejezem - nevetek ismét, mert bár a varázs világban viszonylag könnyedén megszereztem a gyógyítóit, a mugliknál ez jóval hosszadalmasabb folyamat. Persze nyilván azért, mert itt nem szakosodik úgy az ember. Igen, lehetne még egy-két tanfolyamot végezni és hasonlókat, de egyelőre örülök  a már megszerzett diplomámnak és arra fókuszálok, hogy hogyan éljem túl a munka mellett az egyetemet.  A kérdést visszadobom s egy újabb hozzávaló elkeverése után, kisebb lángra veszem az üstömet és mivel egy nyugodtabb fázisba ér a készülő főzet, az asztal másik oldalára megyek és kolléganőmmel szemben állok meg, az asztalnak dőlve. Leveszem a kesztyűket és a kezeimet megtámasztom magam mellett az asztalon, amíg hallgatom a meséjét.  Nem szakítom félbe, csak egy megértő pillantást küldök felé, és bólintok biztatásul, hogy folytassa csak ha szeretné. Nem kell részletekbe mennie, hallatszik, látszódik, hogy nem szeretné túlságosan kifejteni, mi is történt én pedig ismét csak megértően bólintok.
- Mit kutatsz? - kérdezem, mert az ilyesmi mindig nagyon érdekes. Én is tervezek egy kutatást, ami nagy falat lesz, tudom én is, de ettől függetlenül nem fogok meghátrálni. A kérdésre elmosolyodom. Miért hormonok?
- Cukorbeteg vagyok - közlöm nemes egyszerűséggel - Szeretném a többi kis srácnak megkönnyíteni, hogy ne járjanak úgy mint én, kórházba járás, szurkálás, meg az állandó probléma, hogy mit lehet és mit nem például egy szülinapi buliban - Persze ma már jóval jobb a helyzet, de a legjobb mégis csak az lenne, ha valahogy megoldhatnám ezt az inzulin problémát. A varázsvilágban is vannak alternatív megoldások. Bűbájok, amikkel a vércukorszint mérés sokkal egyszerűbb. De ez a betegség nem csak varázslókat érint, a mugliknak is kell egy megoldás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 08:54 | Link

Babett

A lányról a sisakra nézek, és vizsgálgatni kezdem. Egy átlagos rohamsisakhoz hasonlított, nincsen rajta semmi különös, talán csak néhány karcolás. Igazából nem tudom, mit keresek rajta, csak jólesik valamit csinálni, amíg várom a reakciót.
- Karácsonyi ajándék volt. Nem írták rá, hogy ki küldte. - Örülök, hogy nem szaladt el, így legalább nem fogok unatkozni, és megismerek még egy diákot, ami sohasem árt.
 Babett következő mondata meglep egy kicsit. Kettőnk közül ugyanis én voltam az, aki hülyén viselkedett, legalábbis szerintem. Ezt azonban inkább nem mondom ki, hanem csak figyelek.
 Érdeklődve pillantok bele a táskába, és különféle üvegcséket látok benne. Nem lehetett valami jó érzés, amikor a lány kinyitotta a táskáját, és ugyanez a látvány tárult a szeme elé.
 - Szerencséd van, hogy nem egy prefektus kapta a sisakot. - Igaz, talán neki is megtenné az, hogy visszahozta az alapanyagokat.
 - Természetesen nem foglak beköpni. Ez ahhoz képest semmiség, hogy már kétszer jártam engedély nélkül az erdőben. - Csevegő hangnemre váltok, és segítek a lánynak visszatenni a fiolákat, hogyha engedi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. február 23. 07:58 | Link

Bálint

A sebgyógyító bájital fődögél az üstben, szép kis láng fölött, ahogy annak lennie kell és mi addig szakmázgatunk. Fontos dolgok kerülnek szóba köztünk. Mindketten kutatunk, derül ki ez a tény is az elhangzottakból. - Egy olyan eljárás továbbfejlesztési lehetőségeit kutatom, amely a kövek erejét felhasználva segít a muglik szív-ritmusszabályzóinak a mágus világban való működését - igazából ez azért nem ilyen egyszerű, így kicsit inkább úgy döntök kifejtem - A rúnázás nem megbízható, de ha sikerülne köveket használni akkumulátorként, akkor azok jóval megnövelhetnék, sőt talán még tölteni is tudnák majd ezeket a szerkezeteket. Ezzel megkímélhetnénk a telepcsere fájdalmas műtéteitől az ezzel a szerkezettel élőket - nagyra törőek a tervek, a megvalósításuk azonban még ma sajnos csak álom. De egyszer már majdnem működött és ha a hölgy nem halt volna meg, talán most már előbbre járhatnánk. Nem a kísérleti eszköz okozta a vesztét, ezt már a naplójából egy ideje tudom. Más okok vezettek a véghez. Lelki okok, amiket nem láthatott előre senki. Elgondolkozom egy kicsit, ám figyelmem ismét egészen az övé, ahogyan a saját kísérletéről mesél nekem. Áll velem szemben, a pultnak támaszkodva és akaratlanul félrebillen a fejem, ahogy az arcát nézem. - Nagyon nemes szándék és a téma is érdekes - mosolygok rá kedvesen. Komolyan így gondolom. Az pedig csöppet sem zavar, hogy cukorbeteg. Ez jottányit sem csökkent a bennem iránt ébredt erős szimpátián - Megfigyelted már, hogy mindenkinek van valami komoly kötődése az általa választott kutatási területhez? A lélektan nem az erősségem, de ezt mindig is érdekesnek tartottam - kezdem fejtegetni. Valóban különleges az az indíttatás, majd  kötelék, ami egy kutatót az általa kutatott területhez fűz. Mindenki, akiről eddig hallottam, vagy akivel erről beszélgetni tudtam, ahogy most ő is, csak megerősítette bennem ezt a nézetet. Nincs olyan, vagy ha van, hát elvétve fordul elő, hogy valaki "csak úgy" belekezdjen egy kutatásba személyes érintettség nélkül. Persze, hogy ez jó-e vagy sem arról már lehetne vitatkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. február 23. 13:18 | Link

Anastasia

Mivel a főzet épp olyan stádiumban van, hogy megtehetem, teljes figyelmem a nőnek szentelem. Érdeklődve hallgatom és ahogy a kutatása részleteit kezdi magyarázni, elismerően húzom fel a szemöldököm, bólintok, hümmögök. Ily módon kifejezve mennyire tetszik is a dolog. Kérdezni inkább nem kérdezek. A kardiológiához nagyon alap ismereteim vannak csak, de a szív-ritmusszabályozás önmagában is olyasmi, ami szerintem nehéz dolog. Szóval igazán lenyűgözőnek tartom, amit mesél.
- Ez fantasztikusan hangzik! - mondom végül, mert hát valóban műtét nélkül megoldani egy ilyen macerás mugli eljárást... Szuper lenne. És a kövek végül is nem is annyira mágikus gyógyászat alapjai. Igen, a varázsvilágban elterjedtebb, de a muglik is egy része is felismeri és elfogadja, hogy egy-egy kő gyógyító hatású, így ezt az eljárást a lebukás veszélye nélkül alkalmazhatnánk. Egyszerűen csodálatosan hangzik. - Remélem sikerül - toldom még hozzá, aztán a főzetre pillantok sebtében, de egyelőre pont azt csinálja, amit kell, így a saját pályaindító betegségemről mesélek. Az észrevételén elgondolkodom egy pillanatra, de aztán nagyon könnyedén válaszolok hozzá.
- Ez természetes nem? Próbálhatjuk tagadni, de elsősorban az érzelmeink alapján hozunk döntéseket... Érzelmi hatásra kezdünk bele új dolgokba. Hogy milyen érzelem az mindegy. De valahol ahhoz kötődik. Ebből adódóan, ha nincs kötődés, a téma is elveszti az értékét. - Megvonom a vállam. Nem vagyok pszichológus, bár foglalkoztam egy félévet mélyebben a témával, végül félbehagytam. Valószínűleg nem kötődtem eléggé a témához. Bár lenne most is újabb motivációm rá, egyelőre kerülgetem a dolgot, talán mert félek az esetleges szerzett tudástól.
Ismét az üstben rotyogó keverékre pillantok, s mivel épp átvált zöldre, tudom, hogy most erre kell majd jobban figyelnem. Hozzáadom a már előkészített utolsó hozzávalót, majd kevergetni kezdem. Előbb balra, majd jobbra, pontosan számolva, hogy még véletlenül se rontsam el a kavarást. Ha pedig mindent jól csinálok, akkor egy világos, sárgás-zöldes színű masszává fog válni az üst tartalma, ami aztán mint egy balzsam kerülhet kolléganőm sérült tenyereire.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 5. 14:40 | Link

Angelica
Az összeesküvés-gyártó | say hello to my face, thank you

- Eléggé furcsa karácsonyi ajándék – húzom fel cserfes kis ajkaimat, miközben mindketten színt vallunk egymásnak, és végre egy problémával kevesebb lóbálhassa a lábát lelkiismeretemről. Ennek hangot adva nagy sóhaj hagyja el ajkaimat, és igazán zavart kislány módon próbálok néhány arcomba lógó tincstől megszabadulni. – Hm, így még furcsább az egész – fintorgok, miközben ismét a táskámra terelődik a téma, én pedig először védekező módon szorítom magamhoz, hogy aztán végképp feladjam magam, sőt a segítségét kérjem Angelicának. Nem szeretném versenyeztetni kettőnk furcsaság-indexét, de szó, mi szó; mindketten érdekesen viselkedtünk a magunk módján. Noha Angelica része valóban valamivel szokatlanabb volt, mint az én véletlenszerű capcarázásom. A prefektus szóra kitágul mindkét pupillám, és megkönnyebbülten bólintok egyet.
- Na, annak baromira nem örültem volna – nyújtom mutatóujjamat a lány felé, de másik kezemmel, mintha más emberhez tartozna veszem el ezt a bizonyos ujjat arcából, hiszen sokszor rám szólnak otthon, hogy mutogatni nagyon nem szép dolog.
- Rendben, köszönöm – mondom őszinte hálával, majd lopakodó módot bekapcsolva helyezzük vissza méltó helyére a fiolákat. Én egy székre állok, és úgy kérem meg Angelicát, hogy adogassa nekem őket egyesével, hiszen nagyon félek, hogy az utolsó pillanatban törnek össze. Végül lemászok a magasból, s boldogan fordulok társam felé.
- Gyere, sütizzünk egyet a nagy ijedelemre – majd kisétálunk a szertárból, végig a laboron csacsogva, majd a nagyterem felé vesszük az irányt a hideg folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 5. 23:29 | Link


- Én azt hittem, hogy ilyen extra szűz olívaolaj dolgot csak kajákhoz használnak - dünnyögök, egyik kezemben a receptet tartva. Miközben tekintetem újra és újra végigfut a papíron, balkezem arcom körül matat, hol a fülem, hol ajkaimat piszkálgatom, egyszer-egyszer pedig nózim végét is megpöckölöm. Pislogok párat némely alapanyagnál, de hát mit nekem egy kis bluggyhalikra - szerencsére még, még nem kerestem rá mi is az -, az egész furcsasága eltörpül amellett, hogy úgy néz ki valami izgalmasba lettem bevonva. Végre! Ilyen is megesik! Életem legjobb döntése volt TS-nek jelentkezni, ha ez azt jelenti, hogy részt vehetek hasonló érdekes projektekben. Alsó ajkam eleresztve kezdek el kopogni izgatottan a mellettem lévő padon, óvatlanságomban pedig tolltartómat le is pöckölöm a földre, így a tompa puffanástól megzavarodva hajolok le érte, s dobom vissza a táskám mellé. Nem látta senki, nem látta senki, hogy milyen elefánt a porcelánboltban pillanatom esett meg. Apró fülpírral, mereven a papírt bámulom, s kopogásom üteme végül egészen begyorsul, ahogy a streeler-ház leírásához érek. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy rákérdezzek mi az a... De nem, inkább nem, van egy sejtésem, és... Hm.
- Ez de menőőőő - szakítom meg az olvasást, hogy csillogó szemekkel nézzek fel, és el is felejtve, hogy van még ott némi apróság, amit nem ártana meglesnem, már lépek is közelebb a hozzávalókhoz, rá-rápillantva közben Elenannára. - Mit csinálhatok? Feltöröm ezt, ú, nem, felvágom azt, vagy izé, kicsomagolom a pasztát, kimérhetem én a levet...? - zúdítom rá kérdésáradatomat, s neki is állok feltűrni ingem ujjait, s hátrakötni a hajam. Visszatipegek a recepthez, sokadjára emlékeztetvén magam, hogy el_kell_olvasni, de azért már... Készen állok, tisztán, rendezetten, összeszedetten! Csak ahogy tanultuk, elvégre jó diák vagyok, szabálykövető, kötelességtudó, meg ilyenek. New year, new me.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 6. 14:48 | Link


A hozzávalók rendezetten sorakoznak, várva arra, hogy felhasználják őket. A receptet idő közben új tanársegédje kezébe nyomta, hogy legyen lehetősége áttanulmányozni. Nagyon komplex és nehéz elkészíteni ezt a főzetet, ami ugyan végkifejlet szempontjából nagy mennyiséget feltételez, ha végeznek vele, csupán öt fiolányi marad majd felhasználható.
- Selymesebbé, kellemesebbé teszi a bájitalt, ami alapvetően ragacsos és darabos lenne - csak úgy félvállról veti oda a választ, mert éppenséggel leköti, hogy ismételten sorra vegyen mindent. A receptből persze neki is van egy példánya, ami előtte hever. Talán nem kellene ilyen drasztikus lépésre szánnia magát, azonban tény, hogy nem sok választása marad. A sorozatosan érkező panaszok Theonra lassan olyan méreteket öltenek, amik viselhetetlenek. Bár tény, hogy ő alapvetően nem bájitalkészítő, ám a mérgeknek mestere és mérget nem csak úgy adhat az ember, ha beleönti a ciánt valaki korsójába vacsorakor. Egyébként is rém amatőr dolog.
- Nagyon - nem is igazán figyel oda, mert az utolsó tételeken szalad végig a listán, utána viszont fejét Masa felé fordítja. Mosolyogva nézi a lelkesedését, bár ez a pörgés némileg sokkolja. Vajon, ha a levitás tudná, hogy mire kell a kis kotyvalékuk, akkor is ilyen készségesen segítene benne...? Mindenesetre, amit nem tud, az nem fáj neki.
- Először is nyugodj meg egy kicsit. Ezt a főzetet nem szabad elkapkodnunk, túl sok buktatója van - Nora haja már rég szoros kontyban van feje tetején, s kezein is egy vékony anyagú kesztyű biztosítja a sterilitást. Fekete köténye jól takarja ruháját, illetőleg a rajta lévő bűbájnak köszönhetően tűzálló is - ha esetlegesen, valamilyen balszerencse okán kiborulna az üst tartalma, akkor sem fog ronggyá égni ott, ahol az anyag takarja testét. - Beszéljük át, melyik összetevőről mit tudsz, egyáltalán felismered-e őket a recept alapján - keresztbe fonja kezét, csípőjével megtámaszkodik az egyik asztalnál és érdeklődve figyeli a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 9. 04:38 | Link


Felismerek ugyan ilyen-olyan jeleket a hozzávalók jellemzésénél, ami alapján illene már rosszra gondolnom, s kicsivel szkeptikusabban hozzáállnom a dologhoz, netalán-tán rákérdezni mi is lesz ez, de mégis, ha sejtésem igaznak bizonyulna - már egyáltalán az, hogy mivel kapcsolatos az egész (szeretlek virágnyelv) -, inkább nem is akarom tudni. Nemi vágy, spe-, nem, inkább tényleg nem gondolok bele, biztosan csak félreértek valahol valamit. Elvégre miért főzne bármi ilyesmit a Tanárnő?
- Jóó, rendben - veszek egy mély levegőt a felszólításra, s szépen magam mellé rendezem addig csepengő-csapongó végtagjaimat. Fegyelmezetten, fegyelmezetten. Tekintetem ide-oda repked a hozzávalók és a nő között, figyelek, felkészülök mindenhogy, ahogy csak lehetséges. Természetesen izgatottságom továbbra is jelen van, csupán az egyetlen megjelenési formája amit engedek, az egy nagy, széles vigyor. Laborbiztos verzió. Bólintok, már mondata közben, hiszen eddig ismerős a történet, nyilván tudnunk kell mivel dolgozom ahhoz, hogy hasznos lehessek.
- Hát felismerem, azért vannak ideír- jahogy fizikailag az asztalon - pár másodperces néma csend. Na akkor elölről, és kicsit lassabban, megfontoltabban. A receptet felemelem, s a szövegben haladva szép sorjában rámutatok mindenre. - Duriánpaszta, rigópohár-tinktúra, olívaolaj, fenyőszurok, kumkvatlé, bluggyhalikra - sorolom végig a könnyűeket, majd a három porhoz közelebb hajolok, s tippelek, ezekben már nem vagyok olyan biztos. - Puira muama, fehér nyúl szőr, streeler-ház?
Hangomon hallatszik, hogy kételkedek, de nem is igyekszem titkolni, elvégre nem gyakran (sőt...) használt alapanyagok ezek, nem találkoztam még a nyuszin kívül semelyikkel, neki pedig tudnia kell, ha van valami, amiben nem vagyok teljesen biztos.
- Van egy pár amit most látok először. Azt tudom, hogy például a kumkvatlé és az olaj nem kényes, de most átfutottam - emelem fel a lapot -, és igyekeztem megjegyezni mi az amire nagyon oda kell figyelni, mert kiemelten veszélyes. A papucs, és a streeler, leginkább.
Hangom a végére kérdőre vált, ahogy félrebiccent fejjel várom, hogyan reagál, hiszen ha szeretné, bele tudok menni részletesebben is.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. április 20. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 13. 01:03 | Link


Látva, hogy Masa lassan megnyugszik, biccent egyet. Félreértés ne essék, sohasem a lelkesedéssel van a baj, inkább annak túlzásba vitelével. Azért ez nem egy ország-város, vagy nem egy matekegyenlet, amit lazán újrakezdenek. Ez bájital, bizonyos értelemben pedig méreg. Ezt bőven elég egyszer elszúrni ahhoz, hogy ne legyen második alkalom, nagyjából semmihez.
- Igen, fizikailag - biccent egyet és karba tett kézzel, csípőjével az asztalnak támaszkodva figyeli a levitás válaszait. Fejét enyhén oldalra dönti és minden helyes megfejtésnél biccent egy aprót, hogy egyértelművé váljon, valóban jók-e a feleletek. - A nyúlszőrt eltaláltad, a másik kettőt felcserélted. Nagyon ritka alapanyagok és erősek is, ráadásuk roppant kényesek - ennél többet nem mond, hagyja, hogy Mária folytassa a maga kis eszmefuttatását. A helyzet az, hogy nem szívesen beszélne konkrétan arról, hogy ezek mire valók, vagy egyáltalán mi a végtermék, ami ezekből majd készül. Előbb-utóbb persze rá fog jönni, hisz kérdéseket fog feltenni, amikre Norának muszáj lesz válaszolnia. Azonban addig, míg ez bekövetkezik, jótékony tudatlanságban tartja segédjét.
- Így van, remek meglátások. Mint az egyértelműen kiderül, sok alapanyag alkoholos tinktúraként kerül felhasználásra. Mivel készülhetne még kivonat alkoholon kívül? - rögtönzött bájital készítési alapismeretek? Esetleg méregkeverési útmutató kezdőknek? Akárhogy is, érdekes végiggondolniuk, mi és miért van úgy, ahogy azt a receptben látja a lány. Például kevesen tudják, hogy etanolon kívül az ecet és a glicerin is remek megoldás lehet, amennyiben valamilyen koncentráció előállítására vetemednénk. Az más kérdés, hogy számukra az alkohol a legideálisabb.
- Elöljáróban annyit érdemes tudnod, hogy a papucs inkább beszerzésileg igényli az alaposságot. Ha nem megfelelő időben nyerik ki, a főzet készítésekor robbanás is bekövetkezhet - azzal megemeli a hozzávalót tartalmazó fiolát, és meglögyböli. Amilyen ártatlannak tűnik, annyira veszélyes is egyben. Mikor végez, visszateszi és ezúttal a streeler házért nyúl, hogy ujjai közt forgatva erről is ejtsen néhány szót. - Ez az amúgy is ritka kis dög nagyon értékes. Azonban, ha hamisítványt, vagy színezett port szerzünk be, könnyen lehet, hogy a készülő főzetünk nem lesz kellően hatékony, vagy nem várt mellékhatások jelentkeznek. Amikor a bájitalt készítjük, erre különösen oda kell majd figyelnünk - ahogy végez, az üvegcse tompán puffan az asztalon, Nora pedig megemeli a receptet. - Van kérdésed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 20. 14:30 | Link


Néha vannak olyan különleges pillanataim, amikor éppenséggel kivételesen tudok koncentrálni, figyelni, memorizálni. Most is, ahogy bólint válaszaimra, majd kijavít, úgy figyelek, mintha az életem múlna rajta. Bólintok, elfogadva a hibámat, és kicsit ismét közelebb hajolok, keresve az apró különbségeket amik alapján legközelebb már remélhetőleg jól meg tudom majd különböztetni az anyagokat egymástól. Mivel tippeltem, nem is lep meg, hogy rontottam benne, sőt, talán jobb ha tudja, hogy nem ismerem fel őket, mintha szerencsém van, és azt hiszi magabiztos vagyok... majd elrontom.
A kérdést előbb végiggondolom, nem csak úgy rávágom azt, ami legelőször eszembe jutna. VÍZ. Inkább először szemügyre veszem a receptet, hátha rejlik benne valamiféle válasz, amire magamtól nem gondolnék, mégis itt van segítségként az orrom előtt. - Citromlével - szúrom is ki rögtön a Puira Muamánál, s miközben tekintetem oldalra siklik a papíron tovább is gondolom a kérdést. - Illetve gondolom itt a citromsavon van a hangsúly, szóval ugyanígy jók lehetnek hasonló jellegű dolgok is - pillantok fel Elenyára, hogy lássam, jól gondolkodom-e.
- Szóval simán lehet, hogy mindent jól csinálunk, mégis a nyakunkra robban? - kérdezek vissza, összehúzott szemmel méregetve a kis üvegcsét. - Adom - szalad vigyorra a szám, közben pedig lejátszódik előttem, ahogy Yzma kiönti a hiperrózsaszín lötyit a robbanás kíséretében elcsoffadó virágra. Elég menőn hangzik azért, valljuk be. Rugózva emelem tekintetem a plafonra, hogy gyorsan átgondoljam, mindent tudok-e amit kell, míg végül halk hümmögéssel rázom magam készre.
- Egyelőre nincs, ha bármi eszembe jut, majd felteszem - helyezem az asztalra receptem saját példányát, felhúzom a furcsa de kötelező iskolai kesztyűvackot... Kezdhetjük!
- Inkább magamtól jöjjek rá mivel segíthetek, és dolgozzak be a keze alá, vagy csak azt csináljam amit mond? - biccen oldalra lábfejem, várva, hogyan tehetem magam hasznossá. Tudom, hogy van aki az előbbit szereti, van aki utóbbit, nekem igazából jobban testhezálló lenne ha belevágok a közepébe, de nem akarok elrontani semmit. Arról nem is beszélve, hogy még alig ismerem őt, szeretnék alkalmazkodni hozzá, aztán ez vagy sikerül majd, vagy nem. Ahhoz, hogy valamit jól csinálj, előbb el kell rontanod ezerszer. Uhhnn, mondjuk remélem ez erre a bájitalra most nem lesz igaz, kéne egy kis sikerélmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. május 17. 04:41 | Link


Rosszabb helyeken az ilyen kérdezz-felelek játékot beugrónak szokták hívni, s jobban meggondolva ez most is az. Apró, jelentéktelen témák, amik most valóban nem számítanak, de más esetben, ha abból kell dolgozniuk, ami van, akkor bizony igen jól jöhet a tudás. Van, aki nem tart otthon semmilyen alkoholt, mégis gyorsan kell kivonatot készítenie, ilyen esetben pedig nem árt tudni, mit használhat és mit nem. No meg egyes főzetekhez szigorúan meg van szabva, mi engedélyezett, míg mások hatásfokát egyáltalán nem csökkenti, ha eltérünk a megszokott megoldásoktól.
- Remek ötlet. Ezen kívül jó lehet az ecet is, ha minden kötél szakad – jó érzés rájönni, hogy megfelelően választott az ember segédet maga mellé, már csak azért is, mert Norának bizony ilyen mennyiségű tananyag, szorgalmi és vizsga mellett minden kéz elkél. Sajnos a szabályzat értelmében csak egy kis aranyost fogadhat maga mellé, de ha tehetné, kapásból kettőt is kinevezett volna. Egyelőre mondjuk meg van elégedve Máriával, nincs oka panaszra, de ahogy közelednek az év vége felé, bizonyosan lesz elég dolguk ahhoz, hogy újragondolják az életüket.
- Megeshet. De nem ez a cél. Ha magunkra robbantjuk a kastélyt, a legkisebb gondunk az lesz, hogy belehalunk, mert utána a szellemünket is meggyalázzák – tudott, hogy az elmúlt években rengeteg probléma adódott a kastéllyal. Leomlott torony, ázott be pince, most pedig ismételten a kék lakrészével vannak problémák. Az a csoda, hogy még nem záratták be az egész kócerájt, miközben hangosan nevetve életveszélyessé és alkalmatlanná nyilvánítják. A másik kérdés hasonlóan érdekfeszítő, miszerint miből van annyi pénzük, hogy ezeket a renoválásokat elvégezzék? Nem mintha a Bagolykő pénztárcájában kívánna turkálni, ő ennél lényegesen nagyvonalúbb, csupán csak érdekelné, miért ilyen lazák. – Rendben, akkor lássunk is hozzá – biccent egyet és a maga elé helyezett receptre siklik pillantása, hogy elolvassa az első lépéseket. Életében egyetlen egyszer segített elkészíteni, akkor is rémesen ideges volt miatta, hiszen a hibázási ráta rendkívül magas. Noha sokan kívánnák, nem megölni tervezi Theont, pusztán kanosságát csökkenteni és kordában tartani. Az is igaz, hogy a halál erre remek megoldás, de nem tervez diákgyilkosság vádjával hűsölni élete végéig.
- Inkább az utóbbi, az a legbiztosabb. Ennek örömére gyere, ahogy látod, az olajjal kezdünk, tedd az üstbe és kezdd el hevíteni, én pedig kimérem a porított nyúlszőrt. Lassú tűzön csináld, ez később még fontos lesz – no igen, semmiképp sem érdemes forráspont közeli állapotban tartani az elegyet, mert ugyan most nagyobb léptékkel tudnának haladni, ez a rohanás később megbosszulja magát. Könnyeden lép az apró mérleghez és kiporciózza a fél gramm nyúlszőrt, hogy aztán az üsthöz lépve beleszórja. – Lassan kevergesd, én pedig adagolom a többit, ha eljön az ideje – merthogy nem mindegy, mikor rakják bele a maradékot. Olyan árnyalatnyi különbségekre kell figyelni, hogy az ember alapesetben kitépné a hajszálait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. május 31. 23:59 | Link



Jé, hát néha hasznom is származik abból, ha gondolkozni kezdek, lehet gyakrabban kéne ilyesmire szánnom a fejem! Igyekszem a dicséret ellenére sem túllelkesedni, megpróbálom megtartani magam az izgatott, érdeklődő, de még nem hebehurgya és izgága szinten. Hajjajj, nem mondom, hogy egyszerű. Bólintok a kiegészítésre, magamban utána is ismétlem kétszer, hátha így megragad a fejemben, és legközelebb már csípőből rá tudom majd vágni, ha kérdezik. Nem is olyan csoda, de az ilyen "kiscsoportos" fogalalkozások sokkalta motiválóbban hatnak rám, mint egy óra tenné, jobban figyelek, koncentrálok. Egyébként is könnyebben tanulok olyasmit, amihez élményt vagy emléket köthetek, ugyanígy szeretem a gyakorlati jellegű dolgokat, mint amilyennek ez a kis bájitalfőzős kaland is kinéz. Azt már megállapítottam magamban, hogy itt leszünk egy darabig, elcsíptem a receptből valami olyasmit, hogy hosszú hosszú időn át rendszeresen kell kavarászni a lötyit, de őszintén? Nem akarom kimondani még magamban sem, elég az hozzá, hogy megjegyeztem és pfej, nem sokat fogunk aludni.
- Jó leszek - emelem magasba kezeimet ártatlanul, és kivételesen nem simlisségem leplezése ezzel a célom - toronyrobbanásból kijutott már bőséggel, nem kívánom újra átélni. Mondjuk vigasztal, hogy nem élném, ha épp mellettünk robbanna be... na most hazudtam, inkább tereljük is tova a témát, mielőtt lesápadok. Bólintok, közelebb lépve, majd ahogy az instrukciót megkapom, neki is látok a munkának. - Máriiiis!
Precízen mérem ki a kért hozzávalót, nem nagyzoló, hű de király vagyok mozdulatokkal, hanem egyszerűen, de annál inkább odafigyelve. Noha erre nem írta emlékeim szerint a recept, hogy apró mennyiségbeli eltérések is katttasztrófákhoz vezethetnek, amennyire csak lehet betartom az előírtakat. Kezem nem remeg meg, elvégre azért több mint négy éve - ha ezt Elenanna hallaná, nevetne - főzök üstben bájitalokat, ha most izgatottabb vagyok is, mint egy kora hajnali bájitaltanon, nem engedem - nem engedhetem -, hogy ez munkám minőségének kárára váljon. - Azt hiszem titokban férfinak születtem, de esküszöm meg nem tudnám mondani mi a különbség a - itt a papírra pillantok, ellenőrizve jót mondok-e mielőtt ténylegesen kiejtem a számon - nyers és a gyapjúfehér között...
Picit arrébb húzódok, hogy ideférjen mellém, de azért szememet meresztve bámulom az üst tartalmát, hátha elcsípem azt a pillanatot amikor elérjük ezt az állítólagos gyapjúszínt.
Amikor Apának kell segíteni valamit, ő mindig arra vár, hogy én adjak oda neki mindent, én találjam ki mit szeretne, miben lehetek hasznos - ezt határozottan nem szeretem, ám a berögződés nem hagy nyugtot, így egy halk - öö - zés után, amit csak azért kezdek, nehogy megzavarjam, inkább belekérdezek mit csináljak, mintsem várok. - Előkészítsem a duriánpasztát és a vizet?
Maximum lepisszeg, vagy azt mondja, hogy még ne. A receptnek ez a része még megy fejből, így hát nem kell elszakítanom pillantásom az üsttől - legalábbis egyelőre nem.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. június 1. 00:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. június 19. 22:15 | Link




Szerencsésen beszereztem minden általam hasznosnak vélt hozzávalót, illetve amit a lánnyal megbeszéltünk viszonylag rövid időn belül, így már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük a munka oroszlánrészét. A beszerzés gyerekjátéknak tűnt ahhoz képest, ami még ránk várt, ugyanis semmi garancia nem volt rá, hogy sikeresen végrehajtjuk ezt az egyáltalán nem egyszerű feladatot. Mindenesetre azért reménykedtem, hogy sikerül megalkotnunk a hőn áhított bájitalt, Babett pedig okos volt és kreatív, így bíztam benne, hogy együtt valami nagyot tudunk majd alkotni. Küldtem is neki egy baglyot, hogy találkozzunk a bájital-laborban szerda délután, hogy elkészíthessük a bájitalunkat, vagy legalábbis első körben kikísérletezzük, mire jutunk egyáltalán. Az már megvolt a fejemben, hogy háromtól egészen öt órán át hasson legalább a készítmény, emellett pedig az összetevők erősségén, stabilitásán volt a hangsúly. Mikor eljött a "nagy nap", táskámba belepakoltam a százfűlé-főzet összetevőit, valamint a bájital készítéshez szükséges felszerelést, aztán pedig kényelmes cuccba bújva megindultam a megbeszélt hely felé, ahova egy picivel idő előtt értem oda. Kissé nyomasztó volt a hely, és elég sötét is, de ez volt a tökéletes helyszín bájitalunk megalkotására. Miután odaértem elsőként, elkezdtem kipakolni a táskámból minden szükséges eszközt, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kísérletünk szempontjából. Mikor ezzel végeztem, megálltam összefont karokkal a terem közepén lévő asztal előtt, majd vártam, hogy megérkezzen Babett is, hogy nekikezdhessünk a nagy munkának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 12:58 | Link

Dana
bájitaltan-főzés | kinézet

Hihetetlen nagy szerencsém van, hogy Dana lett a társam erre a feladatra. Ugyan egyelőre nem sokat tettem bele a projektbe, de a kivitelezésben próbálok aktívabb lenni. Mivel Dana azt mondta, hogy jó a beszerzésben és még szereti is csinálni, ezért egyértelmű, hogy teljesen szabad kezet adtam neki, hiszen én ki nem állhatom az egészet. Még ruhákat sem vagyok hajlandó emberek között vásárolni, amióta Ivett megmutatta náluk, hogyan is lehet az internetről. Természetesen a faluba lemegyek iskolai felszerelésekért vagy esetleg kajáért, kávéért, de ennyi. Totálisan kikészülnék, hogyha valaki megkérne rá, hogy segítsek neki nagybevásárlást vagy kollekció-újítást vásárolni. No, no, no. Magassarkú bakancsom hangosan kopog az alagsor jéghideg folyosóján. Régen jártam erre. Legutóbb akkor voltam, amikor beosztottak a Rellonba, és Bence tesójának a szobatársa lettem néhány hétre. Mély sóhaj.
Farmernadrágom szokatlanul divatos, s ehhez hasvillantó felsőrészem is a mai tinédzserek világának szól. Nem jellemző rám, mégis nekem annyira megtetszett, hogy nem tudtam megállni, ne kattintsak rá, és ne tegyem a kosaramba. S azért is vagyok ennyire bátor, mert nem mozdulnék ki talár nélkül. Hiába vége a tanításnak, a bájital-készítéshez szükséges a védőfelszerelés. Persze reménykedjünk abban, hogy nem égetjük le és meg magunkat. Lenyomom a labor kilincsét, majd szélesre húzódik mosolyom, amikor meglátom Danát, ahogyan pakolássza a hozzávalókat.
Szia – köszöntöm egy suta intéssel, majd közelebb lépkedek hozzá. – Annyira szuper vagy – forgatom meg szemeimet, és hálásan sóhajtok egyet. – Sikerült mindent? – érdeklődök, miközben ledobom oldaltáskámat a padlóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor