[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820387#post820387][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.30. 11:17[/b][/url]

A legutóbb nem éppen megmagyarázható érzésekkel hajtottam ki a Holdfény utcából. Azonban most félig-meddig hivatalosan is meg kell jelennem Elektra társaságában, hiszen bemutatja nekem a Bogoly FM épületét, aztán még interjút is készít velem. Nem mondom, hogy nem izgulok, de azért annyira mégsem visel meg a helyzet. Úgy az egész; Elektra társasága összezavart. Azon nem is kezdtem filozofálni, hogy ez most jó vagy rossz, inkább hagytam, hogy amikor a vacsora után hazaértem, az elfogyasztott sörmennyiség homályossá mossa agyamban a történteket.
S mielőtt túránk végállomásához érnénk, Elektra lefekteti a szabályokat. Zavart mosoly húzódik végig ajkaimon, amikor azokat összepréselve, jól nevelt kisfiú módjára bólogatni kezdek. – Értettem. Nem barátok – ismétlem már a megszokott csibészvigyorral a nőt, mintha parancsot teljesítenék. Már csak a tisztelgés hiányzik. De, ami késik, nem múlik. A vidám ábrázattól függetlenül megjelenik bennem egy furcsa érzés a „nem barátok” szókombóra, azonban gyorsan lerázom magamról.
Helyet foglalok a székben, és minden szót tudomásul véve emelem a magasba védekezőmód széles tenyereimet. Fekete ingem nyakát megigazítva és ujjait feltűrve fészkelődök egy kicsit, majd felkapom barátságos arcomat, amikor meghallom a nőt.
– Köszöntöm a hallgatókat – szólal meg rekedtes hangom. – Szia Elektra – biccentek a „nem barát” felé, majd mosolyogva várom a továbbiakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820392#post820392][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.30. 12:31[/b][/url]

Rossz gyerek módjára tudok viselkedni olykor, tudom. De minden olyan viselkedésmód, ami eltér a szokványostól, sokszor mély dolgokat szeretne elrejteni mások elől. Ezért nem beszélek a válásról, a megaláztatásokról, az iskolából való kicsapásról és még sorolhatnám azokat a történéseket, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Ezért is ér először váratlanul, amikor Elektra kérdezni kezd, hiszen azt sejteti velem, hogy a múltamról kell beszélnem, amiről viszont nem szívesen teszek. Természetesen tudnék úgy játszani a szavakkal, hogy biztonságba maradjak, ám ez mégsem olyan egyszerű. Ezért is nagy megkönnyebbülés – ami arcomra azonnal ki is ül –, hogy végül nem így lesz. Még szerencse, hogy előtte megnyugtatott némiképp a nő arcán elterülő mosoly.
A felvezetésre csak kissé csücsörítve bólogatok, majd kicsit fészkelődve, jobb kezemmel a szék karfáján támaszkodva, a ballal pedig vadul gesztikulálva kezdek beszélni.
– A munkám – emelem meg kérdésszerűn hanglejtésemet. – De leginkább az, hogy Bogolyfalvát tudnám leginkább az otthonomnak nevezni. Éveket töltöttem itt gyerekként, majd fiatal felnőtt fejjel is itt kezdtem el ténykedni, mielőtt elhagytam volna az országot – hajolok az asztalhoz a pohár vízért, amit egy biccentéssel egybekötött kacsintással megköszönök, majd belekortyolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820398#post820398][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.30. 13:19[/b][/url]

A korty után bólogatni kezdek ismételten a nő szavaira, hiszen valóban erről a posztról beszélünk. A poharat visszahelyezem az asztalra, és kissé előre dőlt felsőtesttel, jobb lábam bokáját a bal térdén pihentetve fogok rá feketeszín bakancsomra, miközben szemeimet szűkítve hallgatom tovább Elektrát.
– Így van – fejezem ki végül szavakkal is, hogy a házvezető-helyettesi pozícióm miatt vagyok újra a városban. Illetve, az esély miatt, hogy újrakezdjem, amit már egyszer sikerült elbaltáznom. Vezessem azokat a fiatalokat, és figyelni tudjak arra, hogy ne kövessenek el olyan hibákat, mint amik miatt én magam is kikerültem az iskolából.
– Ó, igen – nyalom meg alsóajkam, miközben újabb mosoly szökik vonásaim közé. Az Eridon ház híres a diákokról, akik képesek lennének az egész birtokot, kastélyt és talán meg Bogolyfalvát is fél másodperc alatt romba dönteni. – Úgy gondolom, hogy nem kordában tartásról van itt szó – dőlök ismét előrébb, és jobb kezem mutatóujjával jelzem a levegőben, hogy nem ez a szó, amit keresünk. – Az Eridon ház mindig is híres volt arról, hogy az energikus tanulók otthona. Farkasházy Rudolffal, a ház vezetőjével azon leszünk, hogy másra fordítsuk a „felesleges” – mutatom ujjaimmal is az idézőjelet. – Energiákat. Átformálnánk. Rengeteg olyan programmal és szabadidős tevékenységgel tervezünk előállni, amikben megtalálja minden diák a maga érdeklődési körét – nincsen rossz gyerek. Szentül hiszem ezt. S most más módon csendül karcos hangom, valamiféle elkötelezett komolysággal osztom meg terveimet a riporternővel. Pedagógusként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820401#post820401][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.30. 13:44[/b][/url]

Komolyságom most valamivel tovább ül rajtam, mint általában. Elvégre a téma is megkívánja a professzionalitást, és szeretném megmutatni, hogy van olyan dolog, amiben jó tudok lenni. Mert bizony van. A tanári pálya, a gyerekek, a diákok jó útra terelését érzem már régóta magaménak. S amióta egyedül tengetem a napjaimat – feleség és gyermekek nélkül – még inkább becsülöm a velük töltött időt. És ahogyan most Elektrára nézek, egy kedves félmosollyal ajándékozom meg. Miért? Mert szeretek rá nézni. Szeretem azt látni, hogy egy életerős nő ül előttem minden előzőleg történt dolgok ellenére. Szeretem, ahogyan most teljes profizmusával ül velem szemben, és értelmes felnőttekként beszélgetünk. Ez talán nem is jöhetett volna létre, ha nincsen ez a körülmény. Erre a gondolatra lepillantok magam elé az asztalra, és elfojtok egy romantikus mosolyt. – Például – helyezkedek végül ismét, és most mindkét karfán támaszkodok meg alkarommal. Kényelmesen hátra dőlök. – Igen – helyeslek játékos méreggel a szememben és szélesen somolyogva. Miért is gondoltam, hogy pont ő hagyná ki ezt a témát? – Ezt a pályát én szántam volna magamnak, de az élet máshogy vélekedett – kacagok fel. – Illetve azok a diákok, akikről meg-megjelentek a cikkek. Inkább visszavonultam – fogalmazok finoman. Elvégre az, hogy véresre vertek a folyosón egy cikk miatt, elvenné mindenki kedvét ettől a csodás hivatástól. – Azokban az időkben nem néztük át annyira alaposan a cikkterveket, szinte minden bekerülhetett az újságba. Persze, hogy volt, akinek nem tetszett – tárom szét karjaimat, amolyan „ez van” módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820414#post820414][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.30. 20:33[/b][/url]

Kényelmesen hátra dőlve nem is nagyon figyelek arra egy ideig, amit Elektra mond. Próbálom a professzionális énemet előszedve mondani a magamét, és belegondolva abba, hogy ez egy komoly téma, össze-összerándul a gyomrom. Tudom, hogy nem marad minden ebben a barátságosabb légkörben, mert ismerem már annyira a nő agyjárását, hogy nem fogja kihagyni azokat a részeket sem, amik esetlegesen nekem kellemetlenek lennének. Ezért is ijedtem meg először azon – többek között –, hogy nem barátként vagyunk itt, hanem mint a „faggató” és a „faggatott”. Azonban, amikor meglátom, hogy a nő nagyban artikulál nekem valamit, szemeimet összeszűkítve hajolok előre, majd nemes egyszerűséggel dobom magam előre a székben, hogy ezt az elvesztegetett néhány másodpercet a helyére hozzam. Az egyre különösebb mosolyok érzelmi hurrikánt indítanak meg bennem, de ahogyan Elektra is mondta; profin kell a mai estét véghezvinni. Még ha minden porcikámnak is nehéz ez a helyzet.
– Bizony – felelem, amikor az Eridonba való tartozásról esik néhány szó, aztán látványosan lefagyva, amolyan „mi van” arccal meredek kicsit a nőre. Vártam, mégis váratlanul ér a kérdés, amire – ugyan csak ő látja – zaklatottan kezdem el igazgatni előre dőlt állapotomban ingujjamat. – Volt ilyen, igen – mosolygok lágyan, szinte szégyellve a történteket, hiszen hős ide vagy oda, nekem ez eléggé megterhelő. – Az eltanácsolásom nem ehhez volt köthető – mondom ki végül bátran, ami történt. Látványosan előre hajolok, ahogyan Elektra is kérte, majd folytatom. – Aki nem figyel a tanulmányaira, és inkább egy álomvilágban él, az jár így, ahogyan én is tettem – fogalmazok diplomatikusan, ám a szívem majd’ kiugrik a helyéről. Ez azért végképp kellemetlen, mert egy olyan pozícióba kerültem, ahol példát kellene mutatnom. Erre ér ez a kérdés, ami miatt elásnám magam Bogolyfalva temetőjében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820477#post820477][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.31. 20:43[/b][/url]

A kérdés ugyan nem ért hidegzuhanyként, mégis maró érzés hagy maga után. Hogyan fogadnak el ezután a diákok? Úgy fogják gondolni, hogy én is egy vagyok közülük? Ember vagyok? Vagy esetleg körbe röhögnek, hogy mégis hogyan fogadhatnak el bukott vezetőt? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mindenképpen professzionalitást kíván a kialakult helyzet, és semmiképpen nem vehetem magamra egy aggódó óriásbébi látszatát. Megköszörülöm a torkomat, s mintha mi sem lenne egyszerűbb, folytatom Elektrával a beszélgetést. – Az előző ismeretek fényében képmutatás lenne azt mondanom, hogy semmit – horkanok fel, miközben el sem engedem a számomra oly’ kedves sötétszín szempárt. Sok minden fogalmazódik meg bennem, hogy mit kellett volna tennem fiatalabb koromban, de a bennem életre kelt érzéseket elfojtva próbálok megmaradni a jelen talaján. – Nem kell feltétlenül a mának élni. Tudom, tudom – emelem a magasba kezeimet. – Ez megkeseredett vénember módjára hangozhat, pedig nagyon sok lapul ebben a témában. Nézz előre is, ne csak az érzelmeid-vezérelt világban legyél, mert akkor soha nem jutsz előrébb – ha akkor abba gondoltam volna bele, hogy a későbbi életemre hogyan hathatnak akkori döntéseim, akkor biztosan nem így lennének a dolgok. Ha lett volna merszem évekkel ezelőtt, akkor… megcsóválom fejemet látványosan, hogy elhessegessem az abszurd gondolatmenetet, majd mosolyogva tekintek fel Elektrára.
– Konkrét személyre van szükség? – kérdezek vissza, s elgondolkodón megsimítva az államat takaró borostát. – Lehetnék akár egy szuperhős. A saját élettörténetemet tekintve, akár az általad már jól ismert alak is lehetnék; Clark Kent – utalok a nő által kedvelt mugli példaképre. – Hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ami talán rám is férne. Eleinte rövid távon gondolkodott, és egyetlen embernek szentelt sok figyelmet. Végül a világ hősévé válhatott. Talán én is az Eridon hőse lehetek egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820610#post820610][b]Hegedüsh Marcell - 2020.11.02. 08:10[/b][/url]

Rengeteg minden kavarog gondolataimban, olykor el-elbújva, mint egy rosszaságon kapott gyerek, hogy aztán egy újabb érzelemhullámmal előbukkanjon, én pedig – tőlem egészen szokatlanul – teljesen legfagyjak. Furcsa, amolyan „pillangós” érzés fog el, amikor egy időre elveszni látszunk egymás tekintetében, de gyorsan rendezzük vonásinkat, hogy még véletlenül se lehessen félreértés. Mert ugye… miért is lehetne? Teszem fel magamban a kérdést, de inkább a torokköszörülés után mosolygós tekintetemet emelem a nőre. A szavaira férfiasan szégyenlős görbe húzódik végig ajkaimon, majd ismét kicsit közelebb dőlve folytatom.
– Így igaz – mondom keserves érzéssel mellkasomban, kívülről mégis a megszokott derűvel. – Bár engedelmeddel, kicsit szétcincálnám a dolgot – gesztikulálok pedagógusmód. – Szerelmek jönnek-mennek, de társra találni nem egyszerű dolog. Szerencsés az, aki csak úgy belefuthat egy régen-látottba a piacon – nevetek fel, miközben bókolni próbálok a nőnek, hiszen elég, ha csak mi értjük.
– Nocsak – ficánkolok kicsit a székben, majd előre dőlve, a karfán támasztva mindkét könyökömet fonom össze ujjaimat mellkasom előtt. – Hm – szorítom össze elgondolkodón ajkaimat, majd fejemet utánzómód félrebiccentve fúrom sötét szemeimet Elektráéba. – Ha vásárolhatnál magadnak valamilyen képességet, milyen tulajdonságért adnád ki a legtöbb pénzt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=821433#post821433][b]Hegedüsh Marcell - 2020.11.17. 10:12[/b][/url]

Nem szándékom egyikünket se zavarba hozni, de tény, hogy van már köztünk egy olyan régre nyúló kapcsolat, amit régebben is erre alapoztam. Hiszen gyerekkori legjobb barátom egykori feleségéről van szó, és voltak idők, amikor rengeteg időt töltöttünk együtt. Ismer engem. Ismerem őt. S ennek ellenére mégis vannak olyan pillanatok, amik kellemetlenül, sőt mondhatni meglepően érintenek. Riporter. Ez a szakmája, tudom. De fájdalmas, még mindig varasodó sebeket sikeresen feltépi, és ettől lelkemre nyomás kerül. Próbálom nem mutatni az érzés jelenlétét, de ez minden, csak nem egyszerű most. Új vagyok itt sokak szemében, és nem éppen ezekkel szerettem volna bemutatkozni, de fő az őszinteség, nem igaz? Az újabb kérdések felvezetésére csak bólintok egyet, és Elektra felé mutatok hosszú ujjammal, hogy „csak nyugodtan”, majd ismét tanyát ver az izgalom felsőtestemben. Izmaim kissé megfeszülnek, de újfent előre hajolva ízlelem a nekem szegezett kérdéseket.
– Mivel leginkább egymagam vagyok az ünnepekkor, ezért nem kell mesébe illő dolgokra gondolni – kacagok fel öblösen, majd folytatom. – Karácsonyfát ritkán állítok, a ház sem mindig van kivilágítva. Szüleim és testvérem messze laknak, és mivel mindenkinek megvan a maga kis családi köre, ezért maximum levelet szoktunk ilyenkor váltani. Ettől függetlenül szeretem a karácsonyi időszak feelingjét. Nem gondolom, hogy mindenképpen fényáradba kell öltözködnie mindennek, ami körülvesz. Inkább az a fontos, hogy én mit érzek ettől belül – fúrom jobb kezem mutatóujját mellkasomba.
– Mit kívánnék? Hogy úgy tudjak válaszolni jövő évben erre a kérdésre, ahogyan a hallgatók is elvárnák – felelem mosolyogva. Hiszen  az lenne a legcsodásabb ajándék, ha végre saját családommal tölthetném az ünnepeket.