[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804033#post804033][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 12:40[/b][/url]

Agyondögönyöztem, mielőtt kihoztam volna sétálni, erre ez a hála!? Mintha sajnáltatnia kéne magát, hogy Nonónál lakik. Hiába a kedvenc bátyám, biztos kiherélném, ha nem bánna jól ezzel a csokiszínű kis démonnal. Most viszont itt vagyok, csak neki, erre nem kibújik a pórázból!? Eszem megáll, komolyan.
- Daisy, gyere vissza, most rögtön! - kiáltom, mintha bármi haszna is lenne. Ismerem már a kis dögöt, ezzel csak olajat dobok a tűzre.
- Merlin tökeire mondom, ha a kezem közé kaparintalak, leátkozom a bundádat a helyéről és majd sírhatsz! - morgok tovább, miközben ide-oda tekintgetek, hátha megpillantom a kis propeller farkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804038#post804038][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 13:16[/b][/url]

Mindig el tudok képedni, hogy azon az apró lábakon milyen gyorsan el tud tűnni szem elől. Annyiszor gondoltam már rá, hogy valami nyomkövető bűbájt kéne rászórni, de... nincs szívem szerencsétlent így korlátozni. Hiába vagyok rá most mérges, amint meglátom azokat a tányér méretű borostyán szemeket, rögtön ellágyulok.
Ahogy végül megpillantom a csokibundát, sóhajtva indulok el az áldozat felé. Na nem mintha egy kicsit is gyorsítanék a tempón. Legalább Daisy kifárasztja magát és nem lesz már kedve megint eltűnni. Nagy stratéga vagyok ám.
- Daisy, ezerszer mondtam, hogy nem rágunk szét idegeneket. Max akire én küldelek - hajolok le érte, hogy kiműtsem a fogai közül a fűzőt, de nem elkezd rám is morogni!?
- Te mocsok, nem szégyelled magad? - pirítok rá, de túlságosan szeretem ezt a dögöt, hogy komolyan lehessen venni. És ezt ő is tudja.
- Mit szólnál, hogyha meg kéne válnod a cípődtől egy nagyobb jó érdekében? - pillantok fel végre vigyorogva az áldozatunkra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804046#post804046][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 13:40[/b][/url]

Nem mondom, vannak dilijei Daisynek, de azt hiszem nem is csodálkozhatok rajta. Elkényeztetett, akaratos kis dög, de ő életem egyetlen szerelme. Csakis az ő érdekében fogalmaztam át anno az álláspontomat erről a témáról és azóta is ragaszkodom ehhez a verzióhoz. Csinálhat ez a kis virsli bármit, tényleg bármit, akkor is gügyögve dögönyözöm. Tessék, legalább tudható, hogy nekem is van szívem.
- Hát de nézd meg milyen béna henger feje van, nyaka sincsen! - lebegtetem meg közben a pórázát, amiből ismét kibújt. Tudom, vehetnék neki hámot is, de több helyen koptassák a szíjak a bundáját? Hát biztos nem. Inkább maradok a fogócskánál, ha nagyon muszáj.
- Ez a kutya többet ér, mint az életed, ha már itt tartunk - tessék, szemrebbenés nélkül. Így kell ezt csinálni. - Nézd meg milyen édesen morog, meg hogy küzd vele! Ne foszd meg ily kegyetlen módon a játékszerétől. - és képes vagyok úgy beszélni, mintha legalább Daisyé lett volna előbb. Hát de egyem is meg, már hány szálat kihúzott belőle, mióta rávetette magát a cipőre!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804054#post804054][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 14:17[/b][/url]

Ha lenne bennem egy csipetnyi tapintat, akkor biztosan megpróbálnám lefejteni a kutyámat a srác lábáról, de mentségemre szóljon, mikor Daisy kattan, akkor nincs se barát, se ellenség, csak a kiszemelt áldozat. Ha megzavarja bárki, jajj annak. Én meg féltem a kis dögömet, hogyha megkap, véletlenül reflexből megátkozom hirtelen haragomban. Nem akarok bűntudatot.
- Nem látod mekkora egy véreb? Dinoszauruszokat eszik reggelire. Nem féltem - vonok vállat és mivel áldott jó szívem van, megvakarászom óvatosan a hátsó felét, erre mit csinál? Morogva a kezemért kap. Megáll az ész.
- Te nyomorult, el foglak vinni ördögűzésre, aztán leshetsz - csattanok rá, de Daisy már rám se hederít. Olyan gyorsan csattant a foga a cipő nyelvén, hogy szerencsétlennek ideje se volt elhúzni a lábát.
- Én megpróbáltam, látod - emelem mentegetőzve a kezem. Sóhajtva egyenesedek fel, hogy végre rendesen szemügyre vehessem a másikat.
- Ne virslizzed, mert megrontod a lelki világát - nézek rá megjátszott bosszúsággal. - Figyu, Merlin a tanúja, kifizetem, csak vedd már le a cipőd. Mondanám, hogy vetkőzhetsz ingyen is, de látom túlságosan elfoglalt vagy - vörösre festett ajkaim széles mosolyra húzódnak. Fene a véredet Ombozi, hogy nem tudsz nyugton marandi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804058#post804058][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 14:42[/b][/url]

Jó, persze, lehet röhögni. De csak azért nem kap se dinót, se mamutot, mert elméletileg már mindkettő kihalt. Viszont a legkeményebb tápot kapja nasinak, hogy edzett maradjon és mindenkit széttéphessen a francba egy szavamra. Az más kérdés, hogy mikor nem kattan be, akkor már attól mutogatja a hasát, mint egy kis kurva, ha ránéznek. Legalább Daisy tudja, hogy mikor érdemes átmenni vadállatba. Sehogy se magyaráznám ki most, ha nekiállna simiért nyüszíteni.
- A Daisy egy atombomba neve volt. - Apám biztosan arcon köpne ezen mondatom után. Még anno valami kis mugliszökevénytől hallottam és bevallom, tetszett a párhuzam.
Kénytelen vagyok felnevetni, ahogy végül tényleg megszabadul a cipőjétől. Őszintén szólva én biztosan nem tettem volna. Viszont ahogy Daisy megérzi, hogy eltűnt az ellenállás, farok csóválva üget mellém és mutatja büszkén a szerzeményét. Máris kezesbárány lett.
- Fantasztikus vagy, tényleg. Hozd a másikat is, ha már kikunyeráltad - intek a cipő felé és a kutyám vissza is caplat a sráchoz, hogy neki is megmutassa milyen ügyes. Az én pofám szakad le helyette is lassan.
- Csak egy szavamba kerül - vigyorogva lépek egy kicsit közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804064#post804064][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 15:08[/b][/url]

Pedig Daisy alapjáraton jól nevelt. Nem ás kéretlen gödröket, nem rágja szét a bútorok élét, se Nonó elől hagyott papucsait. Mindenkire rátörhet az öt perc.
- Természetesen. Minden reggel ezzel indítja a napot. Mások jógáznak. Ő robban - vonok vállat, majd mosolyogva pillantok le rá. Vicces látványt nyújt, ahogy emeli a fejét, hogy ne essen pofára az új játékától és mellé izgatottságában úgy jár a farka, hogy mindjárt elrepül.
- Ne virslizzed, mondtam az előbb. Mennyivel jövök? - Nem akadok fel olyasmin, hogy pénz. Mondjon egy árat és hiánytalanul megadom, nem is fogom megérezni a hiányát. Ha nem is hirtelen zsebből, de pár utcányira van Nonó lakása. Ami ráadásul most üres is. Jajj, én szegény.
Közben Daisy szimatolja a játéka párját, majd elfekszik, hogy minden lába az égnek áll, úgy bámul fel a srácra.
- Merlinre, Daisy, ne az utca közepén kurválkodj már, könyörgöm - sóhajtok, majd ha a másik nem adja be a derekát, én hajolok le hozzá egy gyors vakargatásra. Ennyi jár neki.
- Adhatsz mást is - kihívóan mosolygok rá. Na, helyben vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804075#post804075][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 16:27[/b][/url]

- Élő példa - mutatok végig magamon. Bár tény, hogy a virág neve után kapta a nevét, a többi csak egy kis ezzel járó plusz. De nem igazán érdekel a közvélemény. Nem csinálok nyilvánosan a családunk nevére szégyent hozó dolgokat, elégedjen meg mindenki ennyivel. A többi nem tartozik senkire.
- Nem vagyok otthon a mugli pénzben, de... öt galleonra saccolnám. Kutyasétáltatáshoz nem hordok magamnál túl sokat, de két utcányira lakom, ha elkísérsz... - mutatok is a megfelelő irányba és sikerül komolynak is maradnom. Tény, vicces látvány lesz, ha zokniban követ majd Nonóig. De az biztos, hogy Daisy már nem fogja visszaszolgáltatni a cipőjét.
- Szabad, persze, de lehetne egy kis tartása. Megmutathatnád, hogy tanultál is valamit tőlem, hallod? - mintha olyan áldott jó ember lennék, komolyan. Szerencsétlen dög pontosan ezt tanulhatta el tőlem.
- Szeretek nagyot álmodni - még egy lépéssel kurtítom a köztünk lévő távolságot. - Vagy nagyobb elégtételnek gondolnád, ha én szabadulnék meg valamitől?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804081#post804081][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 16:57[/b][/url]

- Nem is állsz olyan messze az igazságtól - röviden egy nevetést is megengedek magamnak. Ez a párhuzam eddig még nem tűnt fel, de ugye mindig tanul valami újat az ember. Azt hiszem ezentúl ezt se leszek rest felhozni példának.
- Nehogy belehalj - forgatom meg a szemem. - De ahogy gondolod. Gyere Daisy, megyünk guggolok le és ha végre odacaplat hozzám, teszek még egy próbát a hülye nyakörvvel, hátha nem mondja be az unalmast, míg hazaérünk. A cipő pedig már pár helyen fel is szakadozott. Ezek szerint ennyit ér a több száz dollár. Gagyi utánzat biztos.
- Mondod ezt te. Minden élőlényre ráfér az - vonok vállat, majd a a másik fél cipőt a fűzőjénél fogva emelem fel. Játékot nem hagyunk az utcán.
A következőkre viszont fáradtan sóhajtok. Merlinre mondom, ez vagy meleg, vagy szűz. Vagy mindkettő.
- Te mindig így reagálsz, mikor szexre invitálnak? - kérdem, majd azzal a lendülettel fordulok meg és indulok el, hogy felmarkoljam a pénzt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804102#post804102][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 18:21[/b][/url]

- Majdnem. Viola - mondom, mintha magától értetődő lenne. Furcsa, simán beinvitálom az ágyamba, ha veszi a jeleket, ha nem, de a nevemet nem akarom elmondani. Cserébe én se kérdezem az övét.
- Most jön az, hogy sárkányokat ganézol napi húsz órában? - vonom fel a szemöldököm, ahogy felpillantok rá. Persze, valakinek azt is meg kell csinálni, de meglepődnék, ha igazam lenne. Már csak az ex-cipőjét elnézve. Vagyis inkább az árát.
Elmosolyodok menet közben a szavai hallatán, de ezt már nem láthatja. Nem állok meg, talán egy picivel lassítok a tempón. Alig észrevehető.
- Nagyon ari, hogy menteni próbálod - pillantok hátra a vállam felett. - Talán még menthető a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823876#post823876][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 19:50[/b][/url]

Szaporán szedem a levegőt, homlokom csillog a kimerültség hatására, mégis elégedett mosollyal nézem immár Brightmore hátát. Egyre magabiztosabban és precízebben tudom használni a pyrom, egy jó ideje már az aranyos segítsége nélkül is. Megtanultam nem félni a minimális kudarctól, mert tudom, hogy a következő cselekedetemmel túlszárnyalom önmagamat is. Ombozi vagyok, hogy máshogy történhetne?
Kékjeim Niameyre siklanak, lassan bólintok felé, mielőtt Brightmore után erednék a házba.
- Úgy emlékszem, hogy ígértél nekem egy kávét. Szerencsédre most beérem ennyivel is - pillantok rá szélesen mosolyogva, miközben a bal vállam masszírozom. Kicsit talán jobban megerőltettem a múltkori edzés után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823879#post823879][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 20:20[/b][/url]

Merlin a megmondója, több, mint tökéletes diák vagyok. Mióta először átléptem a ház küszöbét, zokszó nélkül hajtottam végre minden óhaját és kérését, lehetett az akármilyen hajmeresztő is. Próbált kihozni a béketűrésből, hogy legyen oka megszabadulnia tőlem... nos, én ezt nem engedhettem meg neki. Aztán, ahogy ez eljön minden egyes ember életében, megszokott. Elbűvölő vagyok, tudom én.
- Behajtom rajtad - kacsintok a vállam felett, ahogy belépek a konyhába. Mondjuk jobban örülnék, ha egy házimanó itt teremne és megoldaná helyettem, de a kávéfőzést még én is képes vagyok abszolválni.
- Álmodozol, Brightmore. De tégy próbát, lehet, hogy épp jókedvemben találsz - vigyorogva lépek ki a gőzölgő bögrével a kezemben, hogy kékjeim egyből a meztelen felsőtestére tapadjanak. Legalább a kilátás nem rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823886#post823886][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 21:10[/b][/url]

Egyáltalán nem zavartatva magam helyezkedek el a kanapén, hogy végül felhúzott lábakkal, a támlának dőlve figyeljem Brightmore ténykedését. Türelmesen hallgatom a zsörtölődését, mosolyom a bögre mögé rejtem.
- Nekem mindig szerencsém van, Brightmore - mondom kedves hangon, majd a kávémat aprón megemelem felé, hogy újra kortyoljak egyet. - Bármennyire is annak képzelsz, nem vagyok gyengeelméjű. Arra próbáltam célozni, hogy szívességért szívesség jár. Valahogy megfizetném a szolgálataidat - széles mosolyra húzódnak ajkaim, tekintetemben vidámság csillan. Érthetetlen, de a vele töltött izzasztó órák mindig feltöltenek energiával. Bár ezt inkább a pyromágia javára írom, mintsem Brightmore-éra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823888#post823888][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 21:32[/b][/url]

Érdeklődve pillantok felé, kissé szkeptikusan várva a folytatást, ami nem is marad el. Jóízűen nevetek fel, miközben megcsóválom a fejem.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de ez sosem fog megtörténni. Túl jó vagyok - elégedetten kortyolok újra. Bár ne gondolnám minden szavam komolyan, mégis, az eddig leélt éveim engem igazolnak. Még a legkilátástalanabb helyzetekben is sikerült előnyt kovácsolnom magamnak. Ha eddig sikerült, ezután is menni fog.
A megjegyzése hallatán kissé megemelkedik a szemöldököm, de mosolyom így se képes eltűnni az arcomról. Némán illesztem a bögrémet az asztalra, hogy felállva felé vegyem lépteim.
- Talán nem adtál rá lehetőséget eddig, nem gondolod? - arcát fürkészve könyökölök végül a pultra, nem messze tőle. - Én mondjam meg, hogy milyen szívességet kérj? Merlinre, Brightmore, ennél kreatívabbnak gondoltalak - szemeimet egy pillanatra lehunyva szusszanok egyet, hogy utána mosolyomat kissé visszafogva emeljem rá ismét kékjeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823893#post823893][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 22:03[/b][/url]

- Kedvelem az őszinteségedet, mondtam már? - somolyogva pillantok rá. Bármit is hisz rólam, én tudom, hogy megdolgoztam azért, aki ma vagyok. Persze, a nevem több helyzetben is a javamra vált és büszkeségemből adódóan sosem tagadtam le származásomat sem, de a sikereimet csakis magamnak köszönhetem. Van mire önbizalommal telinek lennem.
Talán egy pillanatra benn reked a levegőm a hirtelen mozdulatra, de arcomról így sem hervad le a mosoly. Engedek a húzásnak, majd akaratlan borzongok meg, ahogy lehelete a fülem alatti érzékeny pontot éri.
- Pedig fantasztikus élményben lenne részed - búgom én is közelebb hajolva, majd ahogy ujjai lesiklanak tarkómról, visszahelyezkedek az előbbi pozíciómba.
- Ha hiszed, ha nem, kivételesen ez eszembe sem jutott. Talán egy pillanatra, de megszólaltál és oda lett minden vonzalmam - megengedek magamnak egy elnyújtott sóhajt, hogy utána ismét az arcát fürkésszem. - Olyan unalmas vagy... - húzom el ajkaim, majd a pálcámat előhúzva, a táskámból lebegtetek magamhoz egy összetekercselt pergamenhalmot. - Nonó és a leendő szakmám által engedélyt kaptam a Romániai Rezervátum könyvtárához. Elég sok érdekességet fedeztem már fel eddig is és erre bukkanva te jutottál eszembe - a pultra fektetve csúsztatom elé a tekercset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823901#post823901][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 23:09[/b][/url]

- Eddigi tapasztalataim szerint ezt nem így kell csinálni - ajkaim széles mosolyra húzom, miközben szemöldököm kihívóan megemelkedik. Hiába, képtelen vagyok elvetkőzni önmagam, még előtte sem megy.
Akaratlan húzom el a szám a megjegyzésére, de bármiféle csípős visszavágás helyett, inkább a bögrét lebegtetem magamhoz, hogy legyen mibe elfojtani a kikívánkozó szavakat. Mégis csak ő a tanárom és szeretném, ha még az maradna egy ideig... szükségem van a tapasztalataira, bármennyire is kellemetlen ezt bevallani.
- Lefordítottam, az utolsó két lap magyarul van - kezdek bele, majd kortyolok egyet, mielőtt folytatnám. - Ha jól tudom, már most is sárkányok között mozogsz. Ez egy elég régi feljegyzés, ha jól emlékszem a 19. század végéről származik. Egy megvadult sárkányról ír, amit egy elég speciális bűbájjal tettek megközelíthetővé úgy, hogy nem okozott kárt a példányban. Utánanéztem, egyik mai oktatóanyagban sem szerepel, de a rezervátumban elég részletes leírást találtam hozzá - fejezem be végül, ahogy a bögre tompán koppan a pult lapján. Nem mondom, nagy valószínűséggel eléggé megütném a bokám, ha kiderülne, hogy csak úgy tovább adok egy engedélyköteles jegyzetet, de... mint már mondtam, én mindig szerencsés vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823904#post823904][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 23:42[/b][/url]

- Fogd vissza magad csődör, a végén még nem tudod majd türtőztetni magad - akaratlan nevetek fel, ahogy lenézek a karjára. Pontosan tudom, hogy nem a vonzerő az, ami generálta a borzongást és sérti is a hiúságom, de nem fogok emiatt a kardomba dőlni. Merlin a megmondója, nélküle is tökéletesen el tudom láttatni a szükségleteimet.
- Ha megtudják - somolyogva figyelem, várom az általam vélt gúnyos megjegyzéseket... ami nem érkezik. Percekig nézem szótlanul, a kávé maradékát pusztítva el közben, hogy talán most először, mióta hozzá járok, kedves mosoly szökjön az arcomra. Kedves és őszinte.
- Mintha ismernél - bólintok végül egyet, majd megfordulok és a csípőmet döntöm a pultnak, hogy a vállam felet sandítsak le rá.
- Csak figyelek. Azt is tusom, hogy dimágus vagy. A pletykák engem valahogy mindig hamar utolérnek - vonok vállat mosolyogva, hogy szusszanva kezdjem a balt masszírozni ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823910#post823910][b]Ombozi Boróka - 2021.01.01. 00:49[/b][/url]

- Te vagy álmaim férfija, Brightmore - látványosan megforgatom a szemem, de szám szegletében ott bujkál a mosolyom. Az ilyen ritka pillanatokban sokkal elviselhetőbb a személyisége, bár a helyzet az, hogy amúgy sincs sok gondom vele. Könnyű elvonatkoztatni tőle, mikor csak utasításokat kapok és nem vár mást, minthogy némán teljesítsem őket. Én pedig ezt teszem.
- Mindenkit, aki érdekes és hasznos lehet a számomra - mondom aprót vállat vonva, miközben állom a tekintetét. Sokan lebecsülik a szájról-szájra terjedő információ morzsákat, holott rengeteg igazság rejtőzhet bennük, csupán a helyén kell kezelni őket.
- A pletykák önmagukban mit sem érnek, ha az ember nem tudja kiszűrni belőlük a valódi információkat. Mert az összes pletyka igazságon alapul - felelem mosolyogva, majd a pulttól ellökve magam viszem a bögrét a mosogatóba, hogy utána irányt váltva álljak meg a kanapé támlája mögött.
- Viszont egy valamire még így se sikerült rájönnöm - kissé lejjebb hajolva szegezem rá tekintetem. - Mitől vagyok számodra ennyire unszimpatikus? - kíváncsiság csendül hangomban, miközben ajkaim félmosolyra húzódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823912#post823912][b]Ombozi Boróka - 2021.01.01. 01:25[/b][/url]

- Valami azt súgja, hogy veled az élen - pillantok le rá, szinte tükrözve Brightmore mosolyát. - De ne aggódj, nincs szükségem ilyesmire, pláne nem veled - somolyogva nézem immár helyette az ólálkodó macskaféleséget. Biztos vagyok benne, hogyha Cortez képes lenne emberi alakot ölteni, Brightmore szakasztott mása lenne. Mind külsőleg, mind személyiség ügyileg.
- A mennyiség mehet a minőség rovására, de a felszín alatt ott rejtőzik. Csak a kiindulópontot kell megtalálni - pontosan tudom, hogy miről beszélek, hisz rólam is rengeteg kering mind a kastély falain belül, mind az egész faluban.
- Ó, igen? Felvilágosítanál, kérlek? - alig bírom visszafogni a kikívánkozó nevetésem, miközben oldalt biccentem kissé a fejem. Annyira röhejesnek tűnik ez a mondat pont az ő szájából... pontosan ezért vagyok annyira kíváncsi a folytatásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823914#post823914][b]Ombozi Boróka - 2021.01.01. 01:46[/b][/url]

- Legfőképp azoknak, akik terjesztik - vonok vállat aprón. Ha bevallják, ha nem, mindenki az igazságot akarja. Van, aki veszi a fáradtságot és utánajár, akár piszkos módszerekkel is, van, aki beéri a kétes információval és saját magát is becsapva vele tekinti azt valódinak. Ami vagy aki felkelti az érdeklődésem, nem vagyok rest kideríteni a sarkítások mögötti tényeket, hogy azokkal a zsebemben várjam a pillanatot, mikor felhasználhatom őket.
Szemöldököm rebben meg, ahogy beszélni kezd, de mosolyom töretlen feszül arcomon. Nem mondhatom, hogy kedvemre való az, sőt... de Merlin a tanúm, hogy minden erőmön azon vagyok, hogy türtőztessem magam.
- Akár lehet így is... de mondd meg nekem, Brightmore, mégis honnan veszed? Merthogy tőlem nem hallhattad egyszer se, hogy a vezetéknevem mögé bújtam volna, arra meg merek esküdni. Csak nem... pletykákra alapozol? - tekintetem kissé sötétebben csillan, hangom mégis ugyanolyan kíváncsi és fesztelen, mint az előbb. Azt, hogy egoista és lenéző lennék... nos, nem feltétlen tudom tagadni. Vannak emberek, akik instant ezt váltják ki belőlem, de azt kikérem magamnak, hogy nem vagyok több, csak a nevem. A sikereim és eddig elért céljaim csakis az enyémek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=824005#post824005][b]Ombozi Boróka - 2021.01.02. 21:42[/b][/url]

Mosolyogva állapodnak meg kékjeim az arcán, miközben beszél. Ujjaim bizseregnek a tehetetlen vágytól, hogy a pálcám után kapjanak és azt Brightmore ütnivaló képére szegezzék, de mégsem engedek az ösztönnek. A kanapé takarásában szorítom ökölbe kezeim, hogy alábbhagyjon a kényszer és ne maradjon a felszínen más csak a fesztelen kíváncsiság.
- Akkor legalább azt látják, amit láttatni akarok. Kedvelem, mikor alábecsülnek - vigyorodom el én is, miközben tekintetem nem engedi el őt, a mozgolódása ellenére sem. - Becsülöm azokat, akik kiemelkednek. Jöjjenek akárhonnan - mondom kissé oldalra biccentett fejjel. Tény, hogy megtartom a távolságot, de az önerőből elért sikereket mindenkinél elismerem. Merlinre, egy véla a legjobb barátom és egy egyszerű boszorkány a másik a kettő közül, akit közel engedtem magamhoz. Engem ne vádoljon senki azzal, hogy nem vagyok elfogadó.
- Másrészt, ha képtelen is vagy elhinni, önerőből jutottam idáig. Sosem voltam annyira gyenge, hogy apám nevével jussak előrébb abban, amit csinálok vagy csinálni akarok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=824014#post824014][b]Ombozi Boróka - 2021.01.02. 22:33[/b][/url]

- A szavaid mégis ezt sugallták - mondom könnyedén. Az előbb még egy senkinek titulált, ennél ékesszólóbban körbe se tudta volna írni a tényt. A megjegyzésére mégis megrándul ajkam széle, megrepesztve ezzel a fesztelenségem látszatát. Szemöldököm kissé a magasba emelkedik, ahogy a szavai visszhangot vernek bennem. Kellemetlenül ér a felismerés, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy ezt a tudtára is adjam.
- Hetek óta a én vagyok a saját szerencsém kovácsa - jelentem ki enyhe büszkeséggel a hangomban. Nem volt könnyű, nem egyszer ültem remegő kezekkel, levegő után kapkodva, verejtékezve a szobám mélyén, de Merlinnek hála, én győztem. És ezt még Brightmore se veheti el tőlem.
- Tőle kaptam. Az érdemeimet a saját maga számlájára írja, ahogy szerinte az ő nevén ejtek csorbát, ha olyat teszek, ami nem épp a szája ízének megfelelő. Az én nevem, tetteim mégis az övét öregbítik vagy tapossák a porba - majdnem szó szerint apám szavait idézem, miközben kilépek utána és ülök le nem messze tőle. Balom nyújtom felé, jobban mondva a cigarettás doboz felé.
- És mi van veled, Brightmore? A tiéd vagy apád neve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=824020#post824020][b]Ombozi Boróka - 2021.01.02. 23:24[/b][/url]

- Touché - ejtem ki a szót őszintén nevetve.
Nem várok választ, sem elismerést. Senkinek se beszéltem róla, még a testvéreim sem tudnak a gyengeségemről. Aki rájött, az előtt viszont nem tagadtam, de többet senkinek se fűztem hozzá. Ez a saját harcom, nem kellenek nézők hozzá. Mégis... akaratlan Payne arca úszik kékjeim elé és szavai visszhangoznak bennem.
Amíg nem szoksz le, addig engem nőként nem érdekelsz. Hát tessék Payne, megtettem. Engem viszont sosem fogsz már érdekelni, mint férfi.
Apró mosollyal az arcomon húzom vissza üresen maradt ujjaim, majd emelem kékjeim az égre. Jó darabig csendben vagyok, míg magamban értelmezem a szavait.
- Eddig azt hittem, hogy ugyanabból a közegből érkeztük. Ezek szerint tévedtem. Ha így lenne, értenéd - vonom le a következtetést, majd magam mellett támaszkodva állok fel.
- Nem terhellek tovább rémes társaságommal. Remélem hasznát veszed majd a bűbájnak - pillantok rá mosolyogva. - Jövőhéten találkozunk - ejtem el hátat fordítva neki, hogy akaratlan Brightmore szavai kísérjenek hazáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826534#post826534][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 11:19[/b][/url]

Komor arccal bámulom Daisyt, aki jelenleg a világ legboldogabb kutyájaként csipog az eddig itteni játékkal, ami ezek szerint csak szerintem undorító. Morogva, horkantgatva szaladgál fel-alá az udvaron, mintha legalább nem lenne holnap. Merlinre, bár így is lenne...
Szusszanva nézek fel az égre, majd vissza a kutyámra. Hátamat kellemetlenül nyomja a fal durva festése, de még mindig sokkal jobb idekint, mint odabent. Mondjuk eljátszottam a gondolattal, hogy máskor jövünk, de nem tagadhatom meg az egyetlen élőlénytől, aki tényleg feltétel nélkül szeret, egy kis gondoskodást. Nem értem miért, de imád ide járni. Velem ellentétben. Merlinre, mit meg nem teszek ezért a dögért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826536#post826536][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 12:26[/b][/url]

Kivételesen nem idegesít a várakozás. Élvezem a korai napsütést, a még télies melegét arcomon és azt, ahogy fénye megcsillan Daisy szőrén. Vitathatnám az intelligenciáját, ez tény, amellett, hogy az esetek többségében lusta és makacs is, de az biztos, hogy baromi jól néz ki. Legalább ebben rám ütött.
Oldalra se kell néznem, hogy a hanghoz arcot párosítsak. Lehunyt szemekkel sóhajtok, amit el is nyom Daisy boldog csaholása. Na, ebben nem is állhatna messzebb tőlem.
- Eggyé váltál már a hellyel, Warren? - morogva pillantok rá végül. Mondhatnám, hogy nem ellene szól, mert mindenkivel ilyen vagyok az utóbbi időben, de drága bátyám ex vagy jelenkori nőit sose tudtam a helyén kezelni. Merlinre, azt se tudom hol a helyük Noel életében.
- A kávét viszont elfogadom. De csak azzal a karamellás sziruppal. Daisy, gyere! - Hátra se nézve indulok el befelé. Ha van egy csöpp kis esze is, akkor követni fog. Ha nem, legalább én kapok kávét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826538#post826538][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 13:09[/b][/url]

- Addig jó. Nekem elhiheted - vonok vállat menet közben, immár egy épp csak sejthető mosollyal a szám szegletében. Kékjeim Daisyre vándorolnak, ahogy immár előttem nyargal a szokásos ajtó felé és tudatosan próbálok nem gondolni Fenyvessyre, egy kósza pillanatra se. Épp nem csúfítja el ujjamat a gyűrű, de undorító, ahogy a zsebemben pöffeszkedik.
- Akkor kérem a golyókat is - pillantok oldalra Warrenre, majd lassítás nélkül haladok el mellette, hogy nyüszögő kutyámat beengedhessem a hőn áhított szobába, ahová azonnal követem én is. Tekintetem átsiklik a kékes szőrtengeren, mégis valami kellemetlen érzést hagy maga után bennem, pont, mint Warren.
- Tessék? - hitetlen kapom fejem a lányra, majd vissza a szőrtengerre, ahol ott is ragad pillantásom - Szóval még mindig érzi... - fel se fogom, hogy gondolataimat hangosan is megfogalmazom. Szóval tényleg van remény, nem csak magamat áltatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826543#post826543][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 13:53[/b][/url]

Hamar összeszedem magam, nem hagyom, hogy Warren kiélvezhesse egy gyenge pillanatomat. Mérges is vagyok magamra, hogy nem sikerült gátat szabnom az érzéseimnek azonnal, de már vajmi keveset tudok tenni utólag. Tekintetem nehezen, de elszakítom az állatról, hogy a sajátomra figyelhessek újra. Ahogy az asztalra kerül, Daisy egyből a hátára veti magát és csillogó szemekkel várja, hogy Warren megvakargassa. Ekkora kis kurvát se hordott még a hátán a föld és ez még az én arcomra is mosolyt csal.
- Ahh, akkor ezért szegeznék rád szívem szerint pálcát, mikor meglátlak! - akaratlan vigyorodom el. Nocsak, ezt nem tudtam. Mostanában még a pletykák is elkerülnek. Ennyire kivontam volna magam Bogolyfalva és az iskola életéből is? Össze kell szednem magam.
Megjegyzésére megemelkedik a szemöldököm és sokatmondóan pillantok rá. Nem, nem akarom hallani, hogy még mindig köze van a bátyámhoz, azt se, ha nincs. Egyszerűen nem érdekel.
- Mégis miről beszélsz? - kérdem ismét mogorván, ahogy a falnak dőlök és összefonom a karjaimat mellkasom előtt. Kékjeim visszavezetem a szőrtengerre, aki még mindig utál. Remek, már ketten vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826546#post826546][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 14:16[/b][/url]

Ha akarnám se tudnám elszakítani tekintetem a tenyeréről. Egyszerre kavarog bennem megszámlálhatatlan érzelem, miközben ő játszi könnyedséggel használja az elemijét. Féltékenység, harag, fájdalom, szomorúság és vágy. Mérhetetlen vágy, hogy válaszoljak rá, hogy előhívva a pyrot lángra lobbantsam a függönyt vagy bármit. Látni akarom az általam létrehozott lángok színes játékát, érezni akarom a hőjét az arcomon. Mégis csend a válasz.
Szemeimet megsemmisülve hunyom le és sokáig nem szólalok meg. Nem engedem, hogy arcomra bármi is kiüljön mindabból, ami most bennem lezajlik. Jótékonyan takar, mint ahogy a pulóverem is.
- El - mondom végül halkan, fásult hangon. Az se biztos, hogy meghallja, talán nem is akarom, hogy meghallja. Már így is több ember tudja, mint kellene.
- És milyen jól tette. Én bárhogy próbálkoztam, ez lett belőle - pillantok Daisyre, aki oldalt kilógó nyelvvel élvezkedik. Szégyent hoz rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826548#post826548][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 14:44[/b][/url]

- Én pedig arra vágyom a legkevésbé, hogy kikaparja a szemem a helyéről, míg alszom. Egyikünk biztosan nem élné meg a másnapot - pillantok ismét Pamacsra, majd kissé elmosolyodva vissza Warrenre. Tény, hogy nem csípem, de vannak nála rosszabbak is. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém mostanság... csak olyanok előtt fedem fel a titkaim, akiket ki nem állhatok. Somogyi, most pedig Warren... Édes Merlin, biztosan megbolondultam.
- Eléggé... felfokozott volt a hangulat. De mindenképp negatív esemény hatására - óvatosan, alaposan átgondolva ejtem ki a szavakat. Az kellene még, hogy elhintsem az aranyost is. Pedig tény, hogy már jó ideje nem nyúltam hozzá, bármennyire is nehéz helyzetben vagyok. Vicces, hogy a szerencse mit sem ér, ha gyengeséggel párosul. És én nem leszek ismét gyenge.
- Ugye az megvan, hogy én nem az egyik kis védenced vagyok, akin segítened kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826550#post826550][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 15:22[/b][/url]

Elmosolyodva szusszanok egyet a megjegyzésén, de szóra se méltatom azt, ami egyértelmű. Legyen bármilyen csodálatos képessége is a kis szőrös patkánynak, esélye se lenne.
Kékjeim visszavezetem a kutyámra és ott is tartom őket. Élesen szívom be a levegőt, miközben Warrent hallgatom. Hihetetlen, hogy ennyire ne értene a szóból. A kérdés már csak az, hogy partner leszek benne, szembeköpve ezzel saját magam vagy szépen figyelmen kívül hagyom... Jó vicc, mikor voltam én hires pont a megfontoltságomról?
- És ugyan, most mitől kéne őt megmenteni, hmm? Az általa választott boldogságtól ismét? Ne aggódj, amorcita, megteszi ezt egyedül is, gondolom - haragosan mélyesztem kékjeim övéibe és fogalmam sincs, hogy miért bosszant ez fel ennyire. - De ha már itt tartunk. Remélem mondanom se kell, hogy egy szót se szólhatsz erről neki - nem mintha számítana. Nem mintha észrevenné.
Megemelkedett szemöldökkel hallgatom, majd akaratlan kitör belőlem a nevetés.
- Nem gondolod, hogy hatásosabb lenne, ha nem jelentenéd be előre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826552#post826552][b]Ombozi Boróka - 2021.02.20. 15:48[/b][/url]

Még. Mondanám reflexből, miközben a gúny marná a torkom. Azt hiszem egy nagyon kicsit féltékeny vagyok a bátyámra és a nővéreimre egyaránt, hogy maguk választhatták meg, hogy ki mellett akarnak élni. Még mindig nem kívánom magamnak a szerelemmel járó fájdalmas katasztrófát, de a jelenlegi helyzetemből is csak szabadulnék. Késő bánat, mi?
- Mégsem hiszem, hogy Sára vagy Nelli indította el benned ezt a folyamatot - nézek rá felvont szemöldökkel, majd sóhajtok. Arcomon akaratlan fintor fut végig szavai hatására. - Cseppet sem érdekel igazából, hogy a bátyám épp melyik nő miatt szenved. Mert mindig megteszi. De a hozzáállásod mégis becsülöm - biccentek is egyet felé. Már így is sokkal több szót fecséreltem Nonóra, mint azt mostanában szeretném.
Hangosan hümmentek egyet, ahogy eljátszom a gondolattal. Mondjuk elég röhejes látvány lehet, ahogy Warren nekem támadna, de... lenne bármi haszna? Tényleg sikerülhet előcsalogatni a pyromat?
- Ha ezen múlna, már újra képes lennék használni - mondom komoran. Igaz ez? Mondjuk... Fenyvessy sosem próbált megölni. Bánt? Igen. De véletlenül se engedné, hogy annyira elborítsa a harag. Az a nevén ejtene csorbán.
- Támadj rám, Warren. Ma, holnap, két hét múlva. Csak ne számítsak rá.