[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730327#post730327][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 21:11[/b][/url]

Nem is emlékszik, milyen indokkal kerültek ide ma este - na nem mintha Andris haverjainak olyan hatalmas indok kellene a bulizáshoz, padtárs pedig őt is elrángatta magával. Annyira nagy kedve nem volt egyébként jönni, inkább lett volna otthon Andrissal, de most már, hogy itt ülnek, így a harmadik vagy negyedik sör után egész jó a helyzet. Jóízűt nevet Gergő egyik poénján. Nem ismeri ugyan túl régóta őket, párszor találkoztak csak, de tény ami tény, el lehet velük szórakozni. Kicsit túl Eridonosak, dehát na... Tudta, mit vállal.
Azzal már kevésbé, hogy csak az asztal túloldaláról nézi Andrist. Minden egyes sörrel egyre szarabb, hogy nem érintheti meg - vagy legalábbis biztosan nem úgy, hogy az kicsit is félreérthető legyen. Kékjeivel a mosolygó Andrison mereng el egy pillanatra, aztán igyekszik visszakapcsolódni a beszélgetésbe, amiről most nem is igazán tudná megmondani, hogy miről szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730329#post730329][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 21:30[/b][/url]

Ő is elvigyorodik Gergő felvetésén, miszerint Andris részegen jobb arc. Az a vicces, hogy talán olyan igazán részegen nem is látta még őt. Egyszer rúgtak be úgy emberesen együtt, de akkor Milán volt rosszabb állapotban, úgyhogy nem is igazán emlékszik rá. Micsoda szégyen. Nade majd most.
Az a nagy helyzet, hogy bár egyelőre rendben érzi magát, a gondolatai nagyon egyértelműen beszűkültek egyetlen szempont köré. Ez pedig Andris volna - meglepetés!! - azon belül pedig, kettesben lenni vele. Mondjuk úgy két perccel ezelőtt óta.
- Ki jön el velem egy kör felesért? Jägert akarok - ragadja meg a pénztárcáját, igyekszik nem túl egyértelműen Andrist hívni a pillantásával, dehát ami három sör után "nem egyértelmű" pillantás, az józanon még a vakok szemét is kiüti. Szerencsére itt senki sem józan, mondjuk. Közben odalép Andris mellé és felkapja előle a sörét, hogy kiigya belőle az utolsó három kortyot.
- Hoppá, te mintha éppen most fogytál volna ki az alkoholból! - így pedig ugye már jönnie kell újat szerezni. Egyértelmű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730331#post730331][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 21:55[/b][/url]

Elneveti magát a felvetésen, hogy sok lenne neki, amikor éppen Andris az, akinek kis híján még ebbe a mondatba is beleakad a nyelve.
- Nagyfiú vagyok, kibírom - vigyorodik el, szinte már-már meglepetten attól, hogy Andris ilyen közvetlen vele. Ritkaság az ilyesmi, legalábbis társaságban. Kicsit elhúzza a száját a múltkori alkalomra gondolva, és azért halkabban és visszafogottabban, de muszáj hozzátennie:
- Hát most azért nem lesz olyan, mint a múltkor - de igyekszik nem belemenni, hogy mi volt a múltkor, mert nehéz lenne kimagyarázni a többiek előtt, hogy a múltkor milyen körülmények között ittak, már ha belemennének a részletekbe. Úgyhogy inkább nem fognak.
Szerencsére Andris jól fogadja a kis viccét és fel is tápászkodik, azon viszont leakad egy pillanatra, amikor Andris a kezéhez ér. Gyorsan lepillant az említett végtagjaik találkozásához, aztán finoman - és lehetőleg a legkevésbé látványosan - szabadítja ki gyorsan a kezét. Nem mintha rajta múlna, de nem akarja, hogy a srácok szívatni kezdjék Andrist kettejükkel, tudja, hogy érzékeny arra, hogy ez titok maradjon. A srácok ismerik a szüleit, meg minden. Persze nyilvánvalóan mindenki észreveheti rajta a meglepettséget, úgyhogy a feltűnés nélküliség nem jött össze. Sebaj.
- Persze, kapsz. Egy jó kis levest. Jäger-kóla jó lesz, vagy más mixet szeretnél? - neveti el magát, mert az biztos is, hogy Andris rendes kaját nem kap, gyorsan meg is emeli a szemöldökét sokatmondóan a többiek felé, hogy jelezze, ez nem fog megtörténni. Vacsorázott volna korábban.
Megindul Andrissal a pult felé, aztán nekidől, amíg várják a sorukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730335#post730335][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 22:20[/b][/url]

Tökéletesen látja, hogy Andrisnak már megártott a dolog és kicsit aggódik is miatta, hogy olyasmit fog csinálni, amit esetleg holnap megbán. Látja, hogy hogyan néz rá, úgy ahogyan máskor is szokott, ami azt jelenti, hogy egyre kevésbé illik a dolog társaságba.
Viszont az is igaz, hogy Milán agyában is egyre inkább kezd kikapcsolni a vészjelző, hogy ezzel a dologgal foglalkozni kéne. Rohadtul élvezi ugyanis Andris pillantásait és egy ideig ugyan visszafogja magát, hogy ne provokálja tovább, de egyre kevésbé megy. Úgyhogy nem is baj, hogy kicsit otthagyják a többieket. Egyik kezét Andris jobb, másikat a baloldalán támasztja a pultra, de rendkívül ügyel rá, hogy ne érjen hozzá. Ettől függetlenül viszont közel van hozzá, de remélhetőleg a többiek nem őket nézik, hanem egymással vannak elfoglalva. Megnyalja kicsit az alsóajkát, mintha picit szédülne is. Habár a viselkedését még kontrollálja, a pillantását már egy kicsit sem, ahogyan végigvándorol Andrison elégedetten, majd megállapodik az arcán.
- Na jól érzed magad, _haver? - érdeklődik, az utolsó szót nagyon csúnyán megnyomva. Ha már itt a helyzet, hadd gonoszkodjon kicsit, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730341#post730341][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 22:48[/b][/url]

Ha azt mondanánk, hogy Milánt váratlanul éri az ölelés, akkor még nagyon enyhén fogalmaztunk. Meglepett mosoly kúszik az arcára, nem csak amiatt, hogy Andris ennyire nem törődik azzal, ki látja őket, hanem amiatt is, hogy ennyire átveszi az irányítást. Nem ezt szokta meg tőle, kettejük közül ez általában inkább az ő reszortja volt az első pillanattól... De tetszik neki. Az egész nagyon tetszik neki, de azért vannak fenntartásai. Ambivalens érzés, mert egyrészt azt szeretné, ha Andrisnak nem csak a csuklója érne hozzá, hanem inkább rásimítaná a kezét, másrészt viszont csilingel a fejében a hangocska, hogy meg kell védenie őt a saját hülyeségétől, amivel holnap nagyon rossz lenne szembesülnie. El sem hiszi, hogy először az életben ő az, akinek ezek az óvatossági gondolatok a fejében motoszkálnak.
- Egyre jobban - mondja halkan, miközben az alkarját támasztja a pultnak, egy fél lépést előrébb lépve, közelebb kerülve hozzá egy picit. Nem érnek egymáshoz, de majdnem, ez pedig talán még egy kicsit intenzívebb érzés is számára. Nem néz oda, pedig simán láthatná, hogy a többiek azért nem teljesen vakok arra, ami itt éppen történik.
Tovább viszont nem fajul a helyzet, mert sorra kerülnek. Milán gyorsan megköszörüli a torkát, és kissé zavartan kezdi el sorolni, mit is kérnek pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730344#post730344][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 23:07[/b][/url]

Szinte érzi magán a meg sem kezdett mozdulatot, amely félbeszakad a pultos kérdése nyomán. Andris megtoldja még az adagot, Milán pedig egy pillanatig aggodalmasan ráncolja a szemöldökét, de aztán úgy dönt, nem kötekszik a dologgal. Az a helyzet, hogy ő most jól érzi magát, láthatóan Andris is jól érzi magát... És ő most önző lesz a kettejük javára, és a holnap-Andris szomorúságára, mert túlságosan akarja ezt az egész helyzetet és igazából neki sem ártana hozzá plusz egy Jäger.
- Egészségedre, padtárs! - imádja így hívni, annak ellenére, hogy már majd' egy éve nem padtársak. Koccintanak, ő pedig közben mélyen Andris szemébe néz, mert hát koccintani így kell, ugyebár. Ő pedig imádja ezt a játékot játszani Andrissal, mert ilyenkor olyan sokatmondó pillantásokat küldözget felé, amelyek közvetítik a nagyon egyértelmű ki nem mondott ötleteit arról, mi válhatna még az egészségükre. Utána megragadja a másik két poharat, ami még tele van, és elindul vissza az asztalhoz, le is ül a székére, miután a két kupicát letette rá.
- Na mi van, nélkülünk meg is halt a buli? - kérdezi, igyekezvén elütni a többiek kissé gyanakvó pillantásait, mert akad egy-kettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730347#post730347][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 23:25[/b][/url]

Nagyon gyorsan elkezdi egyébként érezni a feles hatását, tulajdonképpen mire ül a fenekén, már a végtagjaiban megjelenik a kellemes bizsergés. Ezzel párhuzamosan csendesülnek el az aggodalmas hangok is a fejében, így amikor Gergő közelebb hajol Andrishoz, már egyáltalán nem az fordul meg a fejében, hogy úristen, vajon gyanút fogott-e, hanem hogy miért vannak az ő ajkai közelebb Andris füléhez, mint amennyire egyáltalán ő közel ül hozzá. Igazságtalanság, és sürgős változtatást igényelne a dolog. Nem hallja, amit a srác kérdez tőle, Andris válaszát viszont igen, mert már picit hangosabban beszél az átlagosnál. Utána pedig egy olyan arckifejezéssel toldja meg, hogy Milán meglepő módon teljesen zavarba esik, mintha ezzel az arckifejezéssel minimum a fél garnitúra ruhájától megszabadította volna... Megpróbálta mondjuk, az biztos. Ennyire azért még nem nagy mágus szerencsére. Lepillant zavarában a felespohárra, szégyellősen harapja be egy pillanatra az alsó ajkát, elképzelve, mennyire jó lenne most átülni Andris mellé, és meg is indulna, de most valamiért inkább azt akarja, hogy ő jöjjön oda hozzá, ha már ekkora legény lett hirtelen.
- Jöhet a következő? - néz Andrisra kihívóan, koccintásra emelve a poharát. Itt az ideje istenesen berúgni. Hátha akkor mindjárt át is csücsülne mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730353#post730353][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.27. 23:48[/b][/url]

Lehet, hogy talán a második feles mégsem volt életük ötlete. Ezt már Milán is jobban megérzi, most már szinte konstans kétértelmű vigyor ül az arcán, amikor csak Andrisra téved a tekintete, ami elég gyakori. Most már meg sem próbál visszakapcsolódni a beszélgetésbe, Gergőre még néha figyel, mert ő ott van közvetlenül mellettük, de a kicsit távolabb levő beszélgetésből már szinte semmit sem fog fel. Csak Andris arcát nézi, aki iszonyatosan felszabadultnak és vidámnak tűnik, Milán pedig ettől szabályosan boldog, de szinte a bőréből ki tudna ugrani, annyira. Ami pedig még fontosabb, hogy tényleg egyre inkább csak az jár a fejében, hogy miket csinálna Andrissal, hogyha ketten lennének. Ajj, de undorítóan messze is van az asztal túloldala, jézus.
Aztán Andris egyszercsak felpattan, hogy ő cigizni megy. Igaz, Milán egyáltalán nem dohányzik - pontosabban így "simán" biztosan nem - mégis ő is kapásból felpattan. Nagy hiba, megszédül.
- Elkísérlek - mondja végül kissé darabosan, miközben meglehetősen ügyetlenül igyekszik kikászálódni a székek közül, az asztal külső oldalára, hogy ki tudjon menni Andrissal. Nem marad itt nélküle, az fix. Idáig is túl messze volt, nem hogy még messzebb menjen, hát mit gondol?? Az fel sem merül benne, hogy esetleg Andrisnak pontosan ez volt a szándéka, hogy együtt menjenek ki. A hülye.
Amúgy, ennél egyértelműbbek nem is lehetnének, Gergő vigyora most már valószínűleg a felismerésnek szól, ahogyan átnyújtja a cigit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730355#post730355][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 00:05[/b][/url]

Megfogja Andris kezét, valahol az agya szegletében megjelenik a gondolat, hogy "biztosan úgysem látja senki". Egy nagy szart nem, dehát az a nagy helyzet, hogy ez most már számára nem egy valós probléma. Egy pillanatra elengedi, amikor megállnak a többiek mellett, de mire ez megtörténik, Andris már a derekát fogja és olyan közel van hozzá, hogy érzi az illatát. Kicsit közelebb lép, oldalával belesimulva a másik karjába, eddig a füle volt Andris szájánál, de most kicsit oldalra fordítja, így inkább a szája kerül közel hozzá.
- Mondod te - kacsint rá egyet gyorsan, miközben az ajkaira néz, aztán vissza a szemébe. Megköszörüli a torkát kicsit. Ez lenne most itt a csók helye, és ugyan a pozitúrájuk után már igazán nem mondana senkinek semmi újat, ő mégis azzal áltatja magát, hogy számít még bármit, hogy megteszik-e ezt a többiektől nem messze.
- Nem kellene hazamennünk? - szerencsétlen még most legutoljára megpróbál értelmet beszélni Andrisba, holott félig már a szájában van. Ilyen ez a szerelem, vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730358#post730358][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 00:22[/b][/url]

Tudja, hogy Andris válaszán dől el minden, és igazából azt is tudja, hogy részéről sok különbséget mégsem fog tenni a válasz, az este programja ugyanúgy fog alakulni, éppen csak annyi különbséggel, hogy nézőközönséggel teszik-e, vagy anélkül. Andris pedig a közönség mellett dönt, a válaszra pedig Milán ha akarna sem tudna reagálni, mert szinte minden átmenet nélkül csókolja meg. Milán pedig úgy dönt, hogy hát fenébe az egésszel, éppen most adta a döntést Andris kezébe, ő pedig döntött is. Úgyhogy kezeit a nyakára csúsztatja, és most már teljes testével hozzásimul, hogy kicsókolja belőle a szuszt is. Azért hallja a döbbent hangokat a társaságból, így aztán meg is ereszt a csók közben egy jókora vigyort, de abba nem hagyná egy pillanatra sem.
A közönség pedig mintha élvezné a műsort, mert egyre pozitívabb kurjongatások érkeznek a háttérből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730361#post730361][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 00:39[/b][/url]

Már éppen kezdenének belejönni, a sört ugyan érzi a pólóján, picit hideg, még meg is borzong tőle, de nem foglalkozik vele, mert annyira kitölti az agyát Andris, az hogy végre nem kell elbújnia, annyira boldog az egésztől, hogy egy nagy szeretetgombóccá válik, ez a sok szeretet pedig most mind Andrisnak szól és úgy tervezi, hogy ki is adja rögvest. A harapás után röhögve megnyalja a helyét, aztán visszacsúsztatja a nyelvét Andris szájába, de éppen csak egy pillanatra, mert aztán egyszer csak... Egyszer csak Andris eltávolodik. Mi a szar?
- Héé - szakad ki belőle is panaszosan, mert igazán galádság így megszakítani, amit éppen csináltak. Élete egyik legboldogabb pillanata, Gergő meg nemes egyszerűséggel szétbombázza itt neki. Többet azonban nem fűz hozzá, csak szemöldökét ráncolva néz hol rá, hol Andrisra. Majd ők elintézik, az ő dolguk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730364#post730364][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 00:54[/b][/url]

Gergő érvelésén nevet egy kicsit, mert itt egyet kell, hogy értsen - tényleg sokkal mulatságosabb lenne ha egyikőjüknek sem kellene visszafognia magát. Közben viszont túlságosan is élvezi ezt a hirtelenjött szabadságot, ráadásul azt is tudja, hogy holnapra - Andris kijózanodásával egyidőben - megint vége lesz.
Gergő egyébként jól dönt, amikor Milánnak fejti ki a véleményét inkább. Valóban ő van kettejük közül jobb állapotban és ugyan Andris kiverte az értelmet a fejéből, de Gergő most kicsit kezdi visszaadni.
- Igazad van - bólint, bár láthatóan nem maradéktalanul lelkes attól, hogy ezt be kell vallania, de itt az idő, hogy kicsit reális legyen annak ellenére is, hogy nem segíti a helyzetet, hogy Gergőből minimum másfél verziót lát. Gyorsan gondolkodni is kezd a megoldáson, mivel lehetne Andrist hazacsalogatni.
- Hé, arra gondoltam... ha most eljössz velem, csinálhatnánk azt, amit a legutóbbi Jägerezés után - súgja a fülébe úgy, hogy valószínűleg ezt most nem nagyon hallja más. Ha ez nem győzi meg, akkor semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730366#post730366][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 01:10[/b][/url]

Gergőnek csak bólint egyet válaszul, igazán semmiség, elvégre az első pillanattól neki volt igaza, még ha rohadtul kellemetlen is lett a helyzet az egésztől.
Szerencsére az ajánlatára Andris is vevő, neki pedig egy elégedett vigyor terül el az arcán, mert jónak ígérkezik az este...
- Egy gyorsat - próbálja végül menteni a menthetőt és megcsókolja Andrist, de pár másodperc után meg is szakítja, hogy feltegye a következő programponthoz tartozó kérdést.
- Megvan minden cuccod? Pálca? - kérdezi, miközben a kezét Andris kezébe csúsztatja, azon tűnődve, milyen útvonalon jussanak haza. Ehhez azért még nem valami tiszta a feje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730370#post730370][b]Fellegi L. Milán - 2018.07.28. 01:22[/b][/url]

Andris panaszára elvigyorodik, s hozzácsap még olyan ígéretet, amit nem nehéz, mert biztosan meg lesz tartva.
- Otthon kapsz rendeset - súgja oda, majd indulna is, de Andris sikeresen félreérti a kérdést, így ő is röhögésben tör ki. Hogy is adhatott ekkora labdát, fel sem tűnt neki, jesszus. Annyira igazából nem vicces, de az alkohol ezt szerencsére megoldotta a vicc helyett is.
- Hát látod, afelől nem aggódtam egy percig sem, arról tudom, hogy a helyén van, de azért a biztonság kedvéért otthon majd ellenőrizzük - neveti el magát még jobban, kicsit be is görnyedve tőle, aztán amikor picit lecsitul, nyom egy puszit az arcára.
- Gyere, köszönjünk el - mondja, tanácsát pedig Andris meg is fogadja, úgyhogy pár percen belül otthagyják a bulizó társaságot, hogy kettesben folytassák tovább az estét.