[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832283#post832283][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.04. 08:11[/b][/url]

- Szerezzek? Mondanám, hogy gyere amikor jól esik, de foglalt lesz - nevet fel halkan, lábait kinyújtva pillant felé.
- Ez a hideg nekem nem árt. De van egy jó meleg takaróm - vagy bármi. Télen rosszabb, de inkább arról nem is beszél. Mégis az a kisebb gond.
- Jaj ebbe a fejem belefájdul - rázza is meg azt, majd pislog felé. - Most ezért leszállsz? Simán kihoztam volna, annyira öreg nem vagyok na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832285#post832285][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.04. 08:59[/b][/url]

- Elég ha a lelőhelyet megmondod. Véletlenül sem akarom a tiedet lopni. - Vagyis de, akarni éppen alarja, csak nem fogja, mert ennyire nagyon jó barát. Ja nem.
- Akkor jó. Én szeretem a hideget, a meleggel vagyok rosszban. - Mondjuk nyáron is majdnem ugyanazokbanna ruhákban jár mint télen, legfeljebb a pulcsit cseréli pólóra, bár azt sem mindig. Rövid nadrág, rövid szoknya, ujjatlan felső szóba se jöhet.
- Kell a mozgás nekem is, na - erősködik, bár különben sem igen lehet ellentmondani neki, mert more Beli kettőt pislog már kint van az ital. Saját poharát, amiből eddig még bem fogyott magával viszi a függőágyba, a többit meg otthagyja a fiú előtt a fűben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832302#post832302][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.04. 19:30[/b][/url]

- Véletlenül sem, mi? Elmegyek veled, hogy lássam, hogy megveszed - néz rá hunyorogva, mintha valóban tartana tőle és mérges lenne, de nem. Akkor szerezne másikat, mert ha a fél karját viszik, akkor sem szól. Önzetlen, ezért sem maradt belőle sok.
- Azzal szerintem mindenki. Főleg negyven fokkal árnyékban - sosem volt egy nagyon fázós ember, de a farkaslét talány egyik előnye ez, hogy bírja, amikor csupaszon létezik egy ideig a parlagon.
- Jól van, nyanya - marad ülve akkor, csak a füstöt fújja kifelé, ahogy néz utána. Nem kér ő sokat, ezt se tenné, de jól esik neki. Nem mutatja, nem mondja és nem is mer gondolni rá, hogy szomjazik a szeretet apró morzsáira.
- És amúgy, van valami érdekes még az iskolai falai között? Tanárként máshogy látni mindent. Fura

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832312#post832312][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.05. 08:24[/b][/url]

- Mikor megyünk? - Őt aztán nem zavarja, ha elkíséri Belián, sőr, csak örül habtársasága is akad és nem kényszerül egyedül menni. Lehet hogy amúgy sem tudná hazavinni, csak mondjuk bűbájjal, de az olyan fura lenne.
- Van aki szereti, de ők furák. - Neki ez rémálom, és tényleg furcsának tartja azokat, akik élvezik a hőséget. Furcsák és kész.
- Nem vagy nyanya - nyújtja ki rá a nyelvét útközben. Még ha nincs is élete kondijában, de azért nyanyának akkor sem mondható. - Lejobbtól kérdezed. Nem tudom, amennyire lehet kerülöm az embereket. - Mondjuk épp most nyugalmas periódus van, a zaklatások kivsit elcsendesültek. De ettől még meghúzza magát, igyekszik a hattérbe húzódni és nem kelteni feltűnést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832730#post832730][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 12:28[/b][/url]

Elhanyagolta munkáját, ami rá nem jellemző. Az utóbbi hetekben azonban műsorait részben régebbi adásokból összevágott tartalommal töltötte meg. Nem volt ereje új anyagot rögzíteni. Azután táppénz és némi szabadság következett. Így oldotta meg a közel két hónapnyi kutatás időszakát. A mai nappal más a helyzet. Ismét teljes erőbedobással állt rá egy interjúra. Dobozba zárt lemezek veszik körül. Rádiója költözése a küszöbön áll. Ujjait rutinos mozdulattal sorjázza a keverőpulton és indítja a felkonfot. - Önök a Bogoly Fm 77.7 - et a város hangját hallják. Ez itt az Elektra felel, én Rothstein Elektra vagyok és mai vendégem nem más, mint Virginia Mayfair - miközben beszél a vendég mikrofont a vele szemben lévő hölgy felé fordítja, miközben jelzi, hogy még egy pillanatot várjon - Köszönöm, hogy eljöttél hozzám - mondja mosolyogva majd ismét jelez baljával, s közben jobbja mozdulatával bekapcsolja a nőt maga mellé az éterbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832739#post832739][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 12:49[/b][/url]

Tudom, hogy a rádióban nem látszik, hogy hogyan is néz ki az ember, de azért én a jeles alkalomra megpróbáltam egy kicsit nem hétköznapi lenni. A ruha a legújabb szerzeményem, noha most már talán kicsit hűvös van meg hatcsillió szúnyog is, de azért fel kellett vennem. A hajam befontam, hogy hullámos legyen, használtam szempillaspirált és halvány mályvás rúzst is. Egy kicsit úgy nézek ki, mint egy játékbaba, de nekem tetszik. Mint aki randira megy. Milyen jó is lenne az! De nem találtam még meg a hercegem, vagy éppen de, csak nem akar észrevenni, vagy én nem veszem észre. Mindegy is, a lényeg, hogy nem randizom, de most úgy érzem, mintha ezt tenném. Olyan izgalmas lesz!
- Én köszönöm szépen a meghívást.
Próbálok minél kevesebb akcentussal beszélni, de az szinte lehetetlen, mert azért mégiscsak angol nyelvi környezethez vagyok szokva. A hangom kicsit remeg, izgulok, mert ilyet még sosem csináltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832750#post832750][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 13:13[/b][/url]

Biztató mosollyal figyeli a nőt, akin látszik, hogy komolyan vette ezt a mai megjelenést. Csinos ruhában, hozzá illő sminkben ül vele szemben. Hősnőnk fekete, lágy szövésű anyagból varrt ing szabású, hosszú ujjú maxiruhát visel, derekán övvel megfogva. Hozzá fekete bőr szandált, melynek pántjai bokája fölé kúsznak. Haja feje tetején kontyba fogva. Kivételesen toll helyett csatokkal. Arcán vakolatnyi alapozó, hogy ne látszanak a még mindig egész testét beborító hegei. Lassan halványulnak, de már nem feltűnőek annyira. - Akkor vágjunk is rögtön a közepébe - veszi vissza ismét Elektra a szót - Nemrég költöztél Bogolyfalvára. Nagy lépés ez egy ifjú hölgytől, aki mindeddig Amerikában élt. Mi hozott Téges épp hozzánk? - kérdezi, majd míg a nő válaszol mindkettejük elé idét egy-egy pohár vizet. Az ő oldalán még ott van egy bögre, aminek az alján pár korty tejjel felöntött kávé lődörög. Mostanában megint rászokni látszik a fekete arany hektónyi mértékű fogyasztására. Nagyon észnél kell lennie. A nap minden pillanatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832753#post832753][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 13:29[/b][/url]

- Igen, ez egy hatalmas kaland a számomra, de persze nem alaptalan.
Nem biztos, hogy az "alaptalan" a legjobb szó, de amikor kimondom, akkor már mindegy, hiszen az emberek ezt a szót hallhatták tőlem, szóval gyorsan hozzá is teszem a magyarázatot, ami egy rossz szót jóvá tud varázsolni.
- A nagymamám a Bagolykőbe járt, amikor második világháború idején. Mugliszármazású és zsidó volt. Tizenhatévesen hazament a nyári szünetre, pár nappal később pedig már Amerika felé tartott. Egyike volt azoknak a zsidóknak, akiket a család vagyonáért cserébe kimenekítettek az országból. Ezen az úton találkozott a nagypapámmal, azonnal egymásba szerettek, és bár nagyon szegényen, de boldogan életek az Újvilágban.
Ahogy előjönnek az emlékek a hangomból úgy tűnik el a zavar. Habár nem tanítok, nincs rutinom a fegyelmezésben hét év felett, mégis, örülök, hogy viszonylag hamar kapom össze magam, ez megnyugtat méginkább.
- A nagymamám utolsó kívánsága az volt, hogy jöjjek el ide, és ismerkedjek meg a faluval, az iskolával, hiszen ő itt mindig nagyon boldog volt. Én pedig, ahogy a dédszüleim is tették, mindenemet pénzzé tettem, és ide költöztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832760#post832760][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 14:03[/b][/url]

Érdeklődve hallgatja a nő elmeséléséből kikerekedő történetet. A háborúkból való menekülésben az ő felmenőinek is van némi rutinja. Átérzi a helyzetet. Minden ilyen eseménysor mögött hatalmas erők állnak, ami elismerésre méltó. Főleg, hogy ők sem felejtették el honnan indultak. -  Mennyivel lett másabb az életed ahhoz képest, mint amit Amerikában megszoktál? - kérdezi, annak ellenére, hogy szívesen hallana még a múlt eseményeiről. A hallgatókat viszont Virginia jelen jobban érdekli. Tudja jól, s neki, mint riporternek ehhez kell igazodnia. - Van esetleg olyan szokásod, amit el kellett hagynod, vagy épp fel kellett venned nálunk? - tudakolja kíváncsian. Nem kérdez rá a nő vallási hovatartozására. Az mindenkinek a személyes ügye. Inkább érdeklik az ideköltözésével járó következmények. Beilleszkedésének többi aspektusa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832761#post832761][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 14:18[/b][/url]

- Amerika hangos. Állandó nyüzsgés, az emberek elmennek egymás mellett, hiszen nagyon sokan vannak, kicsit talán érdektelenek is. És hangos volt, mert együtt éltem az anyai nagyszüleimmel, és a szüleimmel. Nem voltunk gazdagok, nem volt nagy lakásunk, de mindig nagy szeretetben éltünk. Anyukámnak három testvére van, de unokatestvéreim nincsenek, mert az elsőszülött pap lett, a másodszülött apáca, míg a legfiatalabb a haditengerészetnél szolgál.
Már nem is tűnik fel, hogy ez nem egy kötetlen beszélgetés, hanem interjú, sokkal inkább viselkedek úgy, mintha csak leültünk volna kávézni.
- Itt az emberek odafigyelnek egymásra, néha kicsit sok mindent is tudnak a másikról. De mindenki nagyon kedves, Jolika néni nagyon jó tanácsokat adott, Bözsi néni mindig süt nekem valami finomat, és Erzsike azt mondta, hogy ha szeretnék férjet, akkor szívesen bemutat az unokájának, Benőnek. Itt a munkámban van nyüzsgés, és ha hazamegyek, akkor csend. Az első hónapokban nagyon riasztó volt, de mostanra már teljesen otthon érzem magam, és azt hiszem, ez hiányzott egész életemben, értem, hogy a mamám miért kérte, hogy jöjjek el.
Egy korty vizet veszek magamhoz, amíg a kérdést hallgatom, és mosolyogva bólintok, de persze egy rádiónál ez eléggé indokolatlan.
- Nem sok szokásom volt régebben, de itt kialakítottam egy-két újat. Apróságokat. Minden hónapban, amikor megkapom a fizetésem, megkóstolok egy újabb süteményt és ízesített kávét, és mindig veszek egy valamit, amivel meglepem magam. Nem nagy dolgok, de engem boldoggá tesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832764#post832764][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 14:47[/b][/url]

Örül, hogy beszélgető partnere feloldódott. Jót derül az őt még mindig Etelkának szólító Erzsi nénin, de  visszafogja magát, így arckifejezése csak megértő. A sütemény és kávé emítésekor szélesen elmosolyodik és bólint is párat. Jól teszi Virginia, hogy ezt a pár szokást felvette. Azonban neki kötelessége úgy vezetni a csevegés fonalát, hogy ne áruljon el magáról több privát információt, mint amennyi feltétlenül szükséges. - Ezek szerint könnyen beilleszkedtél. Akkor esetleg már vannak hosszútávú terveid is amiket a jövőben meg szeretnél valósítani? - tereli hősnőnk tehát a magán szféráról finoman, szinte észrevehetetlenül a kevésbé privát és kisebb kitárulkozást igénylő témák felé az interjút. Arcvonásai jóindulatot sugároznak, s míg a nő beszél eltünteti maradék kávéját. Két kis korty az egész. Ennyivel még kihúzza a műsor végéig. Ma már többet nem szabad innia, mert egy klasszikust idézve azt mondhatná: "Még egy kávé és teret váltok."

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832769#post832769][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 15:07[/b][/url]

- Középtávúak inkább. A hosszútávú terveimről szerintem a legtöbb ember álmodik. Megtalálni a herceget és a tökéletes fehér ruhát, gyerekeket szülni és egy bájos, de égetni való kutyát nevelni, aki kiássa a tulipánokat. De olyan igazán elhatározott, hosszútávú terveim nincsenek. Vannak helyek, kaptam egy egész listát, amiket meg kell néznem, ezek a középtávúak.
Próbálok keveset lengetni a kezeimmel, hajlamos vagyok a nagy gesztikálációkra, és az nem igazán szerencsés, bár most meg mondhatjuk, hogy ezeket nem látja senki, szerencsére.
- Kicsit inkább a mának élek, minden este végiggondolom a nap eseményeit, a jókat és a kevésbé jókat is, tanulok és táplálkozom belőlük. Most a munkáimra és a gyerekekre szeretnék koncentrálni, számomra ők a minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832773#post832773][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 15:30[/b][/url]

Hősnőnk akaratlanul is elkomorul kissé. Hol vesztette el vajon álmaiba vetett hitét? Neki megvolt a herceg és a gyermek. Mindkettő kétszer. Talán épp ezért nincsenek már benne illúziók. Tények és a rideg valóság tüskéi maradtak helyettük. A nőt hallgatva megkeseredik szájíze, melyet egy korty vízzel és hozzá jókora sóhajjal ölblít le és űz messze magától. A gesztikuláció nem zavarja. Annyiféle vendége volt már, hogy ez a legkevesebb. - Ha jól tudom gyermekorvosként praktizálsz. Emellett az előkészítőben is munkálkodsz, így az egyértelmű, hogy szereted a gyerekeket. De mi a helyzet a mesékkel? - újabb óvatos terelés és könnyed átkötés. Elektrának ez mindig jól ment. Összefűzni a látszólag különálló szálakat. Képet alkotni darabokból. Jellemet rajzolni szavakból, mondatokból. Most is ezen van. A város lakói az általa feltett kérdésekre adott válaszokból ismerik meg széles körben Virginiát. Ez nagy felelősség. Szereti az ilyen kihívásokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832774#post832774][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 15:38[/b][/url]

- Igen, sőt, önkéntes babaölelő is vagyok a fővárosi ispotályban, de a gyógyítói pálya nem teljesen nekem való, viszont akkoriban, amikor a pályaválasztás volt a kérdés, a szüleim szerették volna, ha olyat tanulok, ami biztos megélhetést nyújt, így lett ez.
Emellett persze ellátom a feladatomat, de örülök neki, ha inkább játékkal tud telni az idő, és nem azokkal a vizsgálatokkal, amik senkit sem tesznek igazán boldoggá.
- Nagyon szeretem a meséket, az eredeti és a boldog befejezéses verziókat is, szerintem egy jól elmesélt mese felér a legtöbb tanítással. Nagyon sok mesét tudok kívülről, és, azt hiszem az elején meglepődtek, de amikor én mesélek, akkor ha annak van éneklős verziója, akkor az énekeket is el szoktam énekelni, sőt, a gyerekeket is be szoktam vonni, és közösen éneklünk. Lehet, hogy pár évtized múlva csak úgy fognak rám emlékezni, hogy a flúgos, mindig boldog éneklős néni, de büszke leszek erre nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832775#post832775][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 16:03[/b][/url]

Sikeresen vezette át a beszélgetést a munka frontjára. Ettől függetlenül a vele szemben ülő továbbra is napsugaras és közlékeny. Jó hallgatni. Mosolyt csal minden bizonnyal a hallgatók arcára a szavaiból áradó tisztaság és kedves, nem pajoratív értelmű naivitás. Érdekes, hogy mennyire egymás ellentétei ők ketten itt az éterben. Virginia dallamos hangja a fény, míg hősnőnk bársonyos szava az árnyék. - Mugli meséket is szoktál mondani a kicsiknek, vagy csak a mágusvilág történeteivel szórakoztatod őket? - kérdezi egy kicsit szívügye felé kacsingatva képletesen. Számára is érdekes a válasz, hiszen lánya hamarosan előkeszítőbe megy. - Mi a véleményed a meseterápiáról, mint eszközről, a speciális nevelési igényekkel rendelkező gyermekek esetében? - fűz némi komolyságot a mindeddig inkább baráti csevegés szövetébe. Épp csak annyit, hogy a hallgatók esetleg feljebb vegyék a hangerőt vagy fülelni kezdjenek. - Gondolom van kedvenc meséd is ha már rengeteget fejből tudsz. Miért az a legkedvesebb? - faggatózik egy visszautalással. Sokat elárulnak egy ember lelkivilágáról a kedvenc dolgai. Filmek, zenék, s most jelen esetben a mesék. Elmondják azt, amit a kedvelőjük ki nem feltétlenül mondana. Önképet fest és vágyakkal árnyalja. Az ő választása is jellemző. Cikket is írt róla. A vicces viszont az, hogy ő inkább belőle az antagonista szerepére tudna pályázni jó ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832776#post832776][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 16:34[/b][/url]

- Mind a kettőt, mert fontosnak tartom, hogy mind a két világ ismert legyen a számukra. Próbálom a lehető legtöbb mugliasságot belecsempészni a mindennapokba, mert az előkészítőben többségében olyan gyerekek vannak, akik a mágusvilágból érkeztek, és sokan idegenkednek a mugliktól, mert sokszor még mindig tabu a varázstalan világ említése. Olyan is megesik, igaz ritkán, hogy teljesen mugli közegből kiemelt tíz év alattiakat is ide iratnak, azonban fontos, hogy a társaik ne közösítsék ki, csak mert más alapokkal rendelkezik. Sőt, előfordul olyan is, hogy a helyieket beleszövöm egy-egy mesébe, vagy éppen a gyerekeket, akiknek mesélek.
Sosem készítettek velem interjút és nagyon féltem is tőle, de most olyan jó itt lenni, ezekről a dolgokról beszélgetni, hogy azt kívánom, bár sose legyen vége. Kicsit kettős személyiség vagyok, ha szabad ilyet mondani, egyrészt a bolondos lánynak inkább mondható nő, másrészt az, aki komolyan veszi a hivatását, és száztíz százalékot belead.
- A meseterápiában az a csodálatos szerintem, hogy nagyon komoly témákat segít finoman körbejárni, és úgy feldolgozni, hogy az illető sokkal könnyedebben beszéljen róluk, ne érezze annyira feszélyezve magát. Sokszor beszélgetek a gyerekekkel a mesékről, a tanulságokról, és hogy ők hogyan látnak egy-egy szereplőt, viszont én inkább lelkes érdeklődő vagyok, mint szakavatott, azonban nagyon örülök, hogy az egyik munkaadóm elismert pszichológus, aki hatalmas türelemmel és nyíltsággal fordul felém, akkor is, ha egy és akkor is, ha százegy kérdésem van. Ha anya lennék, mindenképpen megnyugtató lenne a tudat, hogy a gyerekemre olyan emberek figyelnek napközben, mint Farkasházy Teodor.
A kedvenc mese kérdésre szélesebbé válik a mosolyom, ami, tekintve, hogy a Jóisten igen méretes ajkakkal áldott meg, olyan bohócossá tesz, legalábbis Joy Payne szerint. A gyerekek őszinték, jól kell tudni ezt lereagálni.
- Azt hiszem a kommersz válasz a Pocahontas. De csak az első rész. A kevésbé kommersz a Rontó Ralph lezúzza a netet. Illetve nagyon szeretem az Agymanókat is. Ezt a hármat bármikor meg tudom nézni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832779#post832779][b]Rothstein Elektra - 2021.06.17. 18:55[/b][/url]

Az este egészen kellemesen alakul. Az interjúalany közlékeny. A beszélgetés gördülékeny. Még baki sem csúszott be egyikük részéről sem. Az adás ettől függetlenül nagyjából öt perces csúszással megy ki adásba, hogy adott esetben egy zenével vagy reklám blokk lejátszása alatt javíthassa a hibát. Minden olyan szépen alakul egészen a Farkasházy szó elhangzásáig. Elektra számára úgy hat ez a vezetéknév, akár a bika szeme előtt meglengetett posztó halom. A méreg önti el, ahogy meghallja. Profi lévén nyel egyet és magába fojtja minden indulatát. - Mi volt a legnehezebb helyzet, amibe eddigi ittléted során kerültél? - kérdezi és bársonyos hangja lágyan cseng, ahogy még szándékosan el is sötétíti tónusát. Így a másik jó eséllyel aligha veszi észre a lelkében dúló vihart. Nem engedhet meg magának ilyen inkompetens viselkedést. Ezért igyekszik megnyugodni és elnyomni feltörő emlékfoszlányait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832780#post832780][b]Virginia Mayfair - 2021.06.17. 21:43[/b][/url]

- Óóó a legnehezebb és a legviccesebb is egyben, vagyis ez az, ami örök emlék marad, és az előbb említetthez köthető. Van egy bakancslistám, olyan dolgokkal, amiket meg szeretnék tenni. Mármint, tudom, erre való a bakancslista, de az enyémen olyanok szerepelnek, ami másoknak természetes.
Éééés csend. Egy pilanatra megállok, mert ez vagy egy perc teljesen felesleges beszéd volt, de mint, ahogy már korábban mondtam, már mindegy, kint van.
- És az egyik ilyen tétel, hogy szeretnék lecsúszni egy korláton, mint a filmekben. Elterveztem mindent, tudtam, hogy mi az az időpont, amikor senki sem jár a folyosókon, és megtettem. A kellemetlen része, hogy a végén nem olyan kecsesen érkeztem, hanem egy picit megbotlottam, és egyenesen nekiestem Farkasházy úr mellkasának, a ruhám pedig beleakadt az övcsatjába. Nagyon kínos volt, ráadásul nagyon finom illata volt, szóval nehéz volt felnőttként viselkednem. Habár, azt hiszem, a korláton csúszás után mindegy volt. Általában pillanatok alatt tudom nagyon kellemetlen helyzetbe hozni magam. De legalább nem lehet mellettem unatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832790#post832790][b]Rothstein Elektra - 2021.06.18. 06:38[/b][/url]

Gyermeklelkűségével és kis történetével sikerült hősnőnket zavarba hozni. Ez ritka pillanat. Lefagyott és az éter hosszú másodpercekre elnémult. Elektra közben keresete a megfelelő szavakat. Éles riposzt, csípős megjegyzés, mely rá jellemző volna, nem jött nyelvére. Helyette órájára siklott sötét és jelenleg értetlen tekintete. A mutatók lettek mindkettejük megementői. - Mivel műsoridőnk lassan a végéhez ér, így már csak egy kérdés marad hátra: Ha ne adja az Ég kigyulladna a házad, ahol élsz, de már kimentettél minden embert és állatot és csupán egyetlen dologért mehetnél vissza. Mit mentenél ki a tűzből? - kérdezi, s míg a válaszra vár gyors, határozott mozdulatokkal magához igéz pár lemezt, hogy a riportot követően azokat tehesse fel és adhassa le a hallgatóknak, persze csak egy reklámblokk és a hírösszefoglaló után, melyek már a lejátszási sorban várakoznak. Egy szerencséje van. Könnyen leplezi gondolatait és érzéseit, amennyiben azt a szükség vagy az adott helyzet úgy kívánja. Ez most sincs másként. Az iménti kis üzemzavarnak már nyoma sincs fakó arcán. Ismét az a profi rádiós, akinek lennie kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832791#post832791][b]Virginia Mayfair - 2021.06.18. 09:05[/b][/url]

A kérdésre elmosolyodom, hát hogyan ne mosolyodnék el, most válik az egész valóságossá. Tekintve, hogy szoktam hallgatni a műsorát, ismerem ezt a kérdést, és olyan jó, hogy nekem is feltette. Ez az egész annyira megtisztelő!
- Egy hatalmas barnaszínű, férfi szövetkabátot, amit a nagypapámtól örököltem. A szülei ebbe bugyolálták be, és amikor gyerekként fáztam, akkor engem is. Fel van varrva rá a Dávid-csillag, ami örökké emlékeztetni fog a származásomra, és amivel egy nap mesélni szeretnék majd a gyerekeimnek a múltról, ahogy nekem tették. Szeretem, mert átjárja a szeretet, és mert kicsit úgy nézek ki benne, mint Anastasia.
Ha már mesék, akkor legyen kerek, és remélem, hogy jó választ adtam a kérdésre, mert ez egy olyan különleges kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=832794#post832794][b]Rothstein Elektra - 2021.06.18. 09:37[/b][/url]

Mindenki másként felel erre a kérdésre. Nincs jó vagy rossz válasz. Saját van, ami éppoly egyedi, mint egy ujjlenyomat. A nőé tele van szeretnivaló bájjal, naivitással, csipetnyi szentimentalizmussal és a múlthoz, a családhoz való ragaszkodással. Ült már itt olyan is, aki csupán magát mentette volna és az is érthető volt. Hősnőnk nem ítélkezik egyikük felett sem. Mindenkinek megvan a maga prioritási listája, s míg azza másét nem sérti, addig pálcát sem ő sem más nem törhet az illető felett. - Ez egy igazán mesés végszó - mosolyog Virginiára átvéve tőle a szót - Ez volt az Elektra felel, s benne Virginia Mayfair. Köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataidat, önöknek pedig, kedves Hallgatóink a figyelmet. Most pedig következzen egy rövid hírösszefoglaló, utána pedig tartsanak velem és a 80'- 90' évek legjobb slágereivel - köszön el és pár gombnyomás után kilép az éterből, hogy bársonyos hangja helyét kollégája figyelemfelkeltő baritonja és a nagyvilág híreinek sora vegye át és jusson el Bogolyfalva lakóihoz ezen a nyáreleji éjszakán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833152#post833152][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 10:56[/b][/url]

Lehetetlen álma volt, nem is érti igazán. Reece mosolyát látta maga előtt, hallotta nevetését és morranásait, érezte magán a testét... Lassan nyitja ki szemeit, hunyorog a félhomályba. Nehézkesen mocorogva tornázza magát a hátára, majd ül fel, hogy balját egyből a fejére is szorítsa. Fájdalmasan lüktet, torka kiszáradt és a szemét is bántja az a kevéske fény... másnapos lenne?
Döbbenetében ereszti le lassan a kezét és néz körül az idegen szobában. Kékjei végül a mellette fekvő testen állapodik meg, miközben elnyílt ajkakkal fogadja az elméjét rohamozó emlékképeket. Arcára akaratlanul pír költözik, hogy egy reszketeg sóhajjal engedje el a zavart gondolatokat, nem hagyva utat végül másnak, csak egy visszafogott mosolynak.
Hangtalan kel ki az ágyból és hagyja el a szobát. Fogalma sincs, hogy mi lenne a jó megoldás, az este utáni reggel etikettjét nem vették át tegnap. A felé közelítő Hádész pedig vajmi kevés segítséget adhat neki e téren.
- Szia pajti - üdvözli rekedten, majd lassan leguggolva áll neki vakargatni a kutyát, időt hagyva magának, hogy döntésre juthasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833155#post833155][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 11:26[/b][/url]

Fájdalmasan nyögök fel a mozgásra mellettem. Nem szeretnék még felkelni, mikor nemrég feküdtem le. Kezem automatikusan nyúl ki oldalra, hogy visszahúzzam Reinát magam mellé, de gyorsabbnak bizonyul nálam, így kezem esik is vissza magam mellé. Úgy érzem magam, mint egy hisztis kamasz, akinek egyáltalán nincs kedve iskolába menni. A különbség annyi, hogy valóban iskolába megyek, csak már mint oktató. Barnáim a hangra pattannak ki, ami valószínűleg Hádésznak szól. Feltámaszkodom, lábaimat lendítem a szőnyegre, ahogy arcomat dörzsölöm és lassan képbe kerülök. Hádész sétál el örömködve Lafayette mellett, és vetődik mellém az ágyra.
- Hagyjál már - tolom el nevetve a hatalmas fejet magamtól, de kutyám számlájára legyen írva a kitartása. - Jó, jövök, csak hagyjál - hatalmasat ásítva húzok fel magamra egy boxert a gardróbból, majd lépek ki a hálóból, és pillantok le Lafayette-re. - Jó reggelt. Mit kérsz reggelire? - pillantok hátra már vállam felett, ahogy a konyha felé tartok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833156#post833156][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 11:45[/b][/url]

Mosolyogva ejti le a kezeit és kékjeivel követi Hádész útját. Tekintete megakad Reece arcán, láttára ellentmondást nem tűrően elevenedik fel az éjszaka. Nem hazudott, tényleg az eddigi legjobb együttlétet köszönheti neki, mégis... mégis kis keserű ízt hagy a szájában az, hogy miként is esett meg. Nem fogja az alkohol számlájára írni, mert Odinra, nagyon is akarta és ha tehetné se törölné ki a múlt éjszakát emlékei közül. A sorrend zavarja. Van itt egyáltalán értelme sorrendről beszélni?
Tekintetét süti le, ahogy Reece felkel az ágyról, nem akar tapintatlan lenni. Lassan áll fel ismét, homlokráncolva üdvözli ismét a lüktető fájdalmat koponyájában és dörgöli meg szemeit baljával.
- Jó reggelt... - mondja rekedtes hangon, majd vezeti kékjeit a férfi hátára, ami megakasztja a további szavakat pár másodpercre. Mégsem képzelte tegnap este. - Aspirint? Mondjuk kettőt - ereszt meg egy féloldalas mosolyt, amint beér utána. - Köszönöm, hogy maradhattam, de... hogyan is kerültem ide? - szélesebb mosolyt ereszt meg a béna poénját követően, hogy Reece is biztosra tudja, hogy nem, nem felejtett el semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833187#post833187][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 19:14[/b][/url]

Fejemben már pörög a nap menete, hogy mégis hogyan kellene úgy összeraknom, hogy a legkisebb energiabefektetéssel maradjak toppon mindenben. Mert ez a mai nap, rohadt fontos. Évnyitó van a Bagolykőben, az első napom az iskolában, mint oktató, mert még mindig hihetetlen, hogy valóban megcsináltam. Reina büszke rám, így nem okozhatok neki csalódást. A feltett kérdésre érkező válaszon nevetek fel halkan. Egy üveg vizet bontok ki, kitöltöm, majd a kért gyógyszert nyújtom vendégem felé.
- Zuhanyozz le, addig megcsinálom a reggelit - intek fejemmel a fürdő felé, majd vigyorodom el szélesen. - Meséljem az elejéről vagy, ha annyit mondok, hogy felettem nyögdécseltél, az elég? - vigyorodom el szemtelenül, fél szemöldököm emelkedik meg kissé, mert nagyon is élvezem, hogy szívhatom a másik vérét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833188#post833188][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 19:59[/b][/url]

Lassan tudatosul benne, hogy a tegnap gondtalansága elmúlt és az új nappal tucatnyi új feladat nyomja a vállát. Rengeteg megbízást kapott mostanában és természetesen egyikre se mondott nemet, holott már rég túllépett a saját határain, főleg, hogy ma kezdődik az új tanév. Antonnal már megbeszélte, hogy az évnyitót kihagyja, de holnaptól mindenképp a gyerekek lesznek a legfontosabbak.
- Köszönöm... de viccnek szántam. A rúnákban jobban bízok - bocsánatkérő mosollyal veszi át a vizet. Annyi bájitalt és tablettát tömtek bele a baleste után, amit senkinek se kíván. Azóta próbál tartózkodni tőlük.
Somolyogva bólint az utasításra, majd mielőtt eleget tenne neki, nagyokat kortyol a vízből... amit félre is nyel Reece szavai hallatán. Szemei kikerekednek, ahogy zavarában köhint párat, hogy jobb útra terelje a félrement kortyot.
- Odinra... igazad van, inkább megyek tusolni. - A pohár koppan a pulton ahogy el is indul, de a sarkon megtorpan és a válla felett pillant vissza rá. - Ki tudja... lehet egyszer fordítva lesz - zavart mosollyal arcán süti le kékjeit és azzal a lendülettel indul neki. Menet közben szedi össze az éjjel elszórt ruháit, majd halk kattanással csukódik mögötte a fürdőszoba ajtaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833192#post833192][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 22:24[/b][/url]

- Ahogy érzed - vonom meg vállaimat mosolyogva, ahogy a tablettákat tartó kezemet húzom vissza, míg elveszi tőlem a vizet. Halkan nevetek fel, fejemet ingatom meg, ahogy félrenyeli a vizet. Elégedett mosoly marad csupán arcomon a halk nevetést követően, ahogy Lafayette arcán egyértelműen ül a zavar.
- Menj - fogom meg a pultról a poharat és sétálok a mosogatóhoz, hogy beletegyem, majd lépjek a hűtőhöz. A mozdulatban akadok meg, ahogy meghallom a szavakat, ajkaimon féloldalas mosoly villan fel, miközben vállam felett pillantok hátra, de mindössze már csak Lafayette hátával találkoznak barnáim. Hallva a fürdőajtó csukódását térek vissza a mozdulathoz, hogy mire vendégem visszaér a fürdőből várjam a kész reggelivel. Szélesen mosolyodom el, majd csúsztatom az asztalra a tányért.
- Jó étvágyat - fordulok vissza a pulthoz, majd az utolsó kortyot iszom ki az üvegből. - Lezuhanyzom, érezd magad otthon - a hálóba vezet először utam, felkapok egy alsónadrágot, és lépek a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833194#post833194][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 22:38[/b][/url]

Ahogy az ajtó zárja kattan ereszt el egy hosszú sóhajt. Orrnyergét dörgölve vetkőzik lép a zuhanyhoz, majd ruháit gondosan a mosdókagyó mellé pakolva lép be a víz alá, hogy lemossa magáról Reece illatát. Gondolatai zsibongnak folyamatosan, saját szavai hozzák zavarba újra és újra, amiket már nem tud semmisé tenni. De számítana bármit is? Reece lezser hozzáállásából ítélve ez ennyi és nem több. Egyáltalán akarna próbálkozni többel? Odinra, miért ennyire bonyolult? Mégsem fog hangot adni kétségeinek és vágyainak. Elfogadja azt, ami volt és azt, ami jön. Még ha a küszöböt átlépve teljesen más irányba is indulnak el.
Immár felöltözve, alkarján friss rúnával, vizes haját törölgetve lépdel vissza a konyhába. Kékjei követik Reece mozdulatait, ajkaira akaratlan mosoly szökken.
- Így nem lesz nehéz. Köszönöm. - A törölközőt a nyakába ejti és ül az asztalhoz. Ha ételről van szó, nincs helye zavarnak. Legalább erre a kis időre tűnjön normálisnak a szituáció. Így minden gondolatot a fürdőben hagyva, a legnagyobb nyugalommal áll neki reggelizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833200#post833200][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 22:57[/b][/url]

A forróvíz jólesően melengeti bőrömet. Kusza gondolataim rendeződni látszanak a párás levegőben. Homlokomat döntöm a hideg csempének, mert fogalmam sincs mit csinálok, a magyarázat valahogy messze elkerül, amiért az éjszakai partnerem éppen a konyhában reggelizik. Sóhajtva emelem fel fejemet, szappanozom be magam, majd lemosva rólam a tegnapi nap mindenségét lépek ki a zuhany alól. Pillanatok múltán lépek ki a párafelhőből, barnáim akadnak meg húgom ajtaján, végül fordítom fejemet az előtér felé. Itthon van.
Féloldalas mosollyal lépek a konyhába, tekintetem azonnal Lafayette-re zizzen, aki jóízűen eszik. - Remélem ízlik - a pultról felkapva pálcámat intek egyet és kel életre a kávéfőző. Az alsó szekrények egyikét nyitom ki, és mikor pillanatok múltán kikukkantok az ajtó fölül, Hádész hatalmas vigyorával találom szemben magam. - Ma zöldséges napot kellene tartanunk, de így is késésben vagyok, úgyhogy a marhás megfelel? - gondolom a halk nyüszítés jelenti az igent, így térdemre támaszkodom, ujjaim közé csippentem a zsákot és egyenesedem fel, hogy előkészítsem Hádésznak is a reggelit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833203#post833203][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 23:17[/b][/url]

Azt mondják, hogy a férfi szívhez a gyomrán át vezet az út. Ez Sebire különösen igaz, bár általában saját ételeivel szokta megmelengetni önnön szívét. Élvezettel tud enni, legyen szó akár egy többfogásos lakomáról vagy egy egyszerű omlettről, mindkettőnek megvan a maga szépsége. Minden másról megfeledkezve pakolja szájába az újabb falatot, akaratlan figyelve a fűszerezésre a sütés mértékére. Igazából nem is tudná megmondani, hogy főzni vagy enni szeret-e jobban.
Elégedetten hümment Reece szavai nyomán. Bármennyire próbálkozik ellenállni a kényszernek, kékjei minduntalan a férfi felé pillantanak. Torkát marják a kérdések, mégsem töri meg a csendet. Pontosan tudja, hogy csak saját magát hozná velük kínos helyzetbe.
Mosolyogva figyeli Hádészt, majd Reece szavai nyomán, homlokráncolva húzza ki zsebéből a telefont. Nem fogadott hívások, üzenetek hada. Nem így tervezte a reggelt, már rég dolgoznia kéne. A napot temetve hunyja le szemeit és helyezi némán az asztalra a készüléket.
- Felborítottam a reggeled - maga se tudja, hogy kérdésnek vagy kijelentésnek szánja-e. A villa halk csilingeléssel érinti a tányért, ahogy kiszabadul ujjai közül. - Köszönök mindent, Reece. Így is túl sokáig maradtam - szégyenlős mosollyal pillant fel rá. Az asztaltól felállva lépdel mellé a már üres tányérral a kezében, orrát pedig egyből megcsapja a másik illata. Odinra, miért ilyen nehéz távozni?