[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746275#post746275][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.12. 18:49[/b][/url]

- Nem baj - én is vigyorgok. Mióta az eszemet tudom, ez a beszélgetés már milliószor lezajlott köztünk, látszólag teljesen eredménytelenül.
Én csak mosolygok. Aggódok Liliért, de hát ha neki így jó, és még ki is fejezi nekem, hogy boldog, ki vagyok én, hogy letörjem?
- Annak viszont nagyon örülök. Tudod ez érdekes, mindig csak azt hallom, jól vagyok, minden rendben... nem sokan mondják azt, hogy boldog vagyok.. ha tényleg az vagy, akkor egye fene, visszateszem azt az ásót a helyére - sóhajtok fel, amolyan áldásomat adva a dologra. Persze, tisztában vagyok vele, hogy senki nem kérte konkrétan, de akkor is. Az előző kérdésére se adok választ emiatt, mert már a nyelvemen van a mondat, hogy akkor felkeltem sírjából Andersent, és követelem, hogy írjon még egy mesét. Nem tudom, én nem hiszek olyanokba, hogy a rossz fiú majd jó lesz, ahogy abba se, hogy a casanova majd beéri egyetlen lánnyal. Nem ezt tapasztaltam, és persze, nincs kizárva, lehetséges, hogy akadnak ilyen fehér hollók, de a nagy többség nem ilyen.
- Bejönni most is bejön, sőt nagyon sok mindenki bejön, de lépj túl azon, hogy jól néz ki, és képzeld el, ahogy kicserél egy villanykörtét... - itt tartok egy kis hatásszünetet, hogy Lili is el tudjon képzelni egy jó pasit - na ugye. A külső csak megfog, nekem annál sokkal, de sokkal több kell ahhoz, hogy valaki komolyan kezdjen érdekelni. Nyugodtan nevezhetsz prűdnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746276#post746276][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 18:53[/b][/url]

Lehunyom a szemem, ahogy átkarol. A kezei melegek, az érintése gyengéd. Emberi érintés. Egy szobában lakom, ahova ritkán jönnek az emberek, jószerével összezárva a saját démonommal. Korábban nem is gondoltam rá, hogy nekem is van sajátom, azonban az első kórházi ébredésem óta velem van. Elmélázva pillant ki az ablakon, miközben én élvezem Ariana érintését. Fáradtan, erőtlenül érintem meg a kézfejét. Ahogy elenged, lopva letörlök egy könnycseppet.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani Willnek.
Ariana tudja. Még a kórházban elmondtam neki, hogy nem akarok élni, hogy nem akarok tovább önmagam lenni. Senki sem akarok lenni. Nem akarom az érzéseimet, nem akarom a gondolataimat, nem akarom Brightmore gunyoros vigyorát látni, és azt, ahogy szánakozva nézi a párosunkat. Fázom, időről időre belázasodom, a túl sok gyógyszer miatt. De csak így láthatom őt. Ha már életben kellett maradnom, mellettem kell lennie. Önző vagyok.
- Hozok egy széket.
Felkelve kicsit szokom az állást, mielőtt elindulok. Tudok rendesen járni, nincs bajom, egyszerűen nem érdekel, és ezért képes vagyok órákig egy pozícióban lenni. Napnyugtakor kezdtem meg a "műszakomat" az ablaknál, akkor vettem be a gyógyszereket, akkor jött Denis. Igen érdekes eszmecserét folytattam vele arról, miért kéne élnem. Meddő vita, úgy vélem. A szék inkább fotel, de szerencsére gurul és kényelmes, párszor elaludtam benne, hatalmas és puha.
- Azt hiszem, azonos a problémánk.
Alsó ajkamba harapok, amíg visszahelyezkedem a székbe, betakarva magam.
- Valahogy ki kellene szeretnünk az igaziból.
Sosem mondtam ki, hogy szerelmes lennék, Will megjegyzést tett rá, Mrs. Brightmore kis is mondta. Annie is kimondta. Én eddig senkinek se voltam képes, de utaltam rá, a pubban, Ariananak, amikor azt mondtam, hogy én vagyok az egyetlen Payne lány, akinek megváltás lesz a házasság.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746277#post746277][b]Révay Lili Athalie - 2019.01.12. 19:04[/b][/url]

Elmosolyodom az ásóra. Valóban boldog vagyok. Nem mindig könnyű, meg aztán egy lány igazán sok mindent képes belelátni abba is, hogy a másik fél, aki nevezetesen Vajda Ricsi, megdicséri a főztjét vagy a ruháját. A bálon se tudtam eldönteni, hogy tényleg tetszik-e neki, vagy gúnyolódik. Ilyen súrlódások azt hiszem az egész "kapcsolatunk", alatt lesznek, de biztos van erre valami konfliktuskezelési tréning.
- Oké, értem, nem minden a csini pofi, a deltás felsőtest és a kockák. Amúgy meg, ha azt vesszük, nem is fiatal. Ő még szerintem a nővéremnél is idősebb. Vagyis, hamar lesz nagyon ráncos.
Próbálom valamivel felhúzni a száját, hogy azért ne legyen annyira elkenődve, és innen jut eszembe a sütemény is.
- Van csokis-narancsos kuglóf is, szóval nehogy degeszre tömd magad!
Én nevetek, de én ilyen vagyok. Általában vidám, mindenen mosolygós. Mondjuk most pont nem egy könnyű időszak van, a színházban valószínűleg kihagyok egy évadot, vagy talán elmegyek máshova, mert az a pasas, a vezető az őrületbe kerget. Nem akarok közönséges lenni, nem akarom, hogy azért emlékezzenek rám, mert látták a melleimet. De ezek eltörpülnek most, nem akarom csak a negatívumokat előtérbe helyezni.
- Nincs olyan az iskolában, aki tetszene? Mondjuk egy végzős, vagy egy elsőéves mestertanonc?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746279#post746279][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 19:15[/b][/url]

Nem válaszolok Will említésére. A bátyánk szigorú velünk, amit mi gyakran igazságtalannak érzünk, például amikor képtelen ránk nézni egy évekkel ezelőtti, vagy egy teljesen frissen hozott döntésünk miatt. De azt nem tudom elképzelni, hogy Cath ne legyen velünk. Ilyen opció nincs.
Odanyúlok a karfa alatt a húgom hideg kezéért, a két tenyerem közé fogom, melegítem, és apró csókot lehelek a kézfejére. A mozgolódására felkapom a fejem, és elengedem a kezét, mondanám, hogy ne fáradjon, de már indul is az ülőalkalmatosság felé. Helyet foglalok, de nem vetem bele magam a puha fotel melegébe, épp csak fél fenékkel ülök rajta, hogy ne érezzem magam olyan távol tőle.
Az igazi említésére a fejemet ösztönösen elkapom Cathről, és magamban felszisszenek. Ricsi képe kúszik a fejembe, és igazat kell adnom a húgomnak, ideje lenne kivernem őt a fejemből. Mennyi időbe telik elfelejteni valakit, akit ennyire elvakultan szeret az ember? Még csak meg sem tudom indokolni miért. Cath és én egy cipőben járunk, ó, nagyon is.
- A pubban azt hittem, bántani fog. Megijedtem tőle, és még mindig szeretem. - Az utolsó szavakat majdhogynem némán ejtem ki. Egy apró könnycsepp foltozza be a farmeremet, a kezeimmel pedig minduntalan Cath takarójának csücskét morzsolgatom. Hogy fájhat valami ennyire, mikor olyan szép neve van, hogy szerelem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746280#post746280][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 19:26[/b][/url]

- Mi történt a pubban?
Kérdezem, mivel nem tudom. Remek, itt ülünk a sötétben, és mind a ketten könnyeket hullatunk két fiúért, akik valószínűleg már a létezésünket is elfelejtették. A rémkép-Denis eltűnt, legalább nem kell látnom az arcát duplán, elég, ha a fejemben előjön az emléke annak, ahogy rám pillantott, ahogy egy apró puszi után rendes csókot adott. Mindig a báli emlékek játszódnak a fejemben, ahogy felnézett rám. "Bámullak", azt felelte, amikor nem tudtam, mit művel, hogy miért térdel előttem.
- Miért kellett megszeretettniük magukat velünk?
Kérdezem csendesen, Ariana ujjait a sajátjaim közé fonva. Szükségem van az érintésére. Szükségem van arra, hogy legalább egy ember mellettem álljon. Én nem ítélem el Arianat a tettéért. Nem értek vele egyet, de nem ítélkezem felette. Nem tudom, hogy a helyében mit tettem volna. Nem is terveztem olyan dolgokat sem, hogy szerelem, de aztán jött Brightmore, és mindent elszúrt bennem, felszínre hozott olyan dolgokat, amik okkal voltak elrejtve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746281#post746281][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 19:46[/b][/url]

Nem lep meg, hogy Cath nem hallott róla. Bár a fél falu rólunk pletykál, ebbe a szobába nem jutnak be olyan könnyen.
- Valahogy megtudta. - Nem rejtem el, mennyire fáj az emléke, annak az estének. Szipogva törlök le újabb lecsordulni készülő könnycseppeket, és hagyom, hogy a hajam az arcomba hulljon. - Nagyon dühös volt, ilyennek még sose láttam - temetem a kezeimbe az arcom -, De aztán valami megváltozott. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem tud nekem segíteni, és akkor annyira... összetörtnek látszott.
Nehezen fogalmazom meg a történteket, mert még sosem mondtam ki hangosan. Az emlékeimben kutatva olyan érzést keltenek ezek a képek, mint másnap egy buli után. Nem könnyű emlékezni.
- Akkor olyan érzésem volt, hogy érez irántam valamit, pedig korábban határozottam megmondta, hogy nem engem szeret - gondolkozom tovább hangosan -, Talán csak képzelődöm.
Gyengéden rászorítok az összekulcsolt kezeinkre.
- Túl fogunk jutni ezen, Cathy. Segítek neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746283#post746283][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:05[/b][/url]

- Istenem!
A szám elé teszem a kezem, és úgy pillantok le rá, a könnyeim is elapadnak, ahogy elmeséli, hogy Ricsi megtudta, hogy annak idején terhes volt. Utálom, hogy a régi dolgaink felszínre kerülnek.
~ Te nem akarod elmesélni neki az első csókod? ~
Denis újra visszatért, nem számítottam ma látogatóra, különösen nem hajnali háromkor, így a kelleténél is több gyógyszert vettem be, hogy reggelig élvezzem a társaságát. Nem érdekel, hogy mennyire bántó módon beszél hozzám, szükségem van rá. Egyesek gyógyszerfüggőnek gondolnának, de ez nem igaz, az én addikcióm tárgya maga Denis. Nem felelek neki, nem foglalkozom vele.
- Talán, csak nem fér bele a politikai karrierjébe egy ilyen botrány.
Számomra váratlan, hogy hirtelen kapcsolatba bonyolódott, és éppen a kisebbik Révayval. Nem illik egy ilyen lépés Ricsihez. Szabad ujjaimmal a karfán dobolok, az agyamban számos gondolat fut végig.
~ Azt tennéd, amiért elítéled a bátyádat? Ő is megmentett téged.~
- Április eleje.
Suttogom csak úgy magamnak, hangtalanul. Amikor Ariana hozzámegy Arie-hoz.
- Ari, biztos vagy benne, hogy érez irántad valamit? Gondold végig, ez fontos most. Ha arra az estére gondolsz, azt láttad rajta, hogy érez irántad valamit?
Elengedem most a fülem mellett az ígéretét, hogy segít nekem. Azzal segített volna, ha rálép az oxigéncsőre, amikor először bejött meglátogatni. De nem, ezt nem szabad mondanom neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746291#post746291][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 20:47[/b][/url]

- Ha a botrányról lenne szó, nem jött volna el a pubba üvöltözni. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi - rázom meg a fejem.
Nem, itt valami más van a háttérben, amiről nekem fogalmam sincs. Aprót sóhajtva támasztom meg a fejemet a tenyeremen. Olyan rövid idő alatt olyan sok rossz dolog történt. Most már igazán megérdemelnénk valami változást.
Bólintok a bűvös dátumot hallva. Egyre kevesebb időm van kitalálni valamit, ami elég jó indok a jegyesség felbontására.
Meglep Cath hirtelen kérdéssorozata. Egy pillanatra a régi Catherinet látom benne, aki bármire képes, ha akarja, olyan, amilyen én is voltam.
- Min változtatna, ha azt mondanám, hogy igen? - tárom szét a karjaimat keserűen nevetve. Semmin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746294#post746294][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:59[/b][/url]

- Mindenen, Ari, mindenen.
Élek. Hetek óta most először érzem, hogy lélegzem, hogy képes vagyok tenni valamit, hogy előrelendíthetem a dolgokat. Felpattanva Ariana elé térdelek, úgy, mint gyerekkorunkban, amikor titkos szövetségeket kötöttünk.
- Hát nem érted, Ariana? Ő elment hozzád, ha most haragszik is rád, elment, mert látni akart. Azt mondtad, szerinted érez irántad valamit.
Olyan izgatott vagyok, hogy majdnem kiugrik a szívem a helyéről, érzem, ahogy a padlószőnyeg felsértette a térdemet, de nem érdekel, mert most sokkal fontosabb, amit érzek.
- Én hiába vagyok szerelmes Denisbe, ő sosem fog szeretni engem, de ti mások vagytok. Mrs. Brightmore azt mondta nekem, hogy a szerelem sok mindent legyőzött már. Ha van esélyetek egymással, akkor miért ne tennétek meg érte mindent?
Én bármit megtennék, ha Denis egyszer eljönne hozzám, ha látnám azt, amit Ariana látott Ricsiben akkor este. Én csak emlékekből építkezhetek, a saját elmém rabjaként igyekszem minél tovább életben tartani egy lángot, ami valójában sosem égett, hiszen az oxigén sosem vett részt a folyamatban.
- Cseréljünk, Ariana. Én férjhez megyek márciusban.
~ Ostoba vagy. ~
- Ari, nekem nincs mire várnom, engem nem vár itt már semmi. Ha eltolódik minden, akkor neked csak májusban kéne férjhez menned, és talán Helenát is meg tudjuk menteni valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746295#post746295][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.12. 21:04[/b][/url]

- Meg... nem okos - biccentek. Az meg nálam alap, hogy a párom az legalább annyira okos legyen, mint az apám. Mondom én, magas a léc, de ezt egyáltalán nem tudom bánni.
- Jajj nem kell, kipurcanok - fogom meg a hasam is, hogy kellően ki tudjam mutatni, mennyire jól laktam.
- A manókat megdobhatnád pár recepttel, a kastélyos kaja ehhez képest pocsék - és tényleg, nem tudom, mi leli a jószágokat, de mostanság nagyon nem figyelnek oda.
- Nem, nincs. De tudod... nekem egyáltalán nem fontos, hogy romcsizzak valakivel, meg enyelegjek a folyosón, aztán meg mikor senki nem lát, veszekedjek vele. Az meg főleg hidegen hagy, hogy azért kéne, hogy legyen már valaki, mert hát mennyi idős vagyok. Én kivárok. És találok magamnak más unaloműzési formát, mert szerintem sokan csak ezért vannak együtt... hogy ne legyenek egyedül. Én olyan szerelmet akarok, ami apuéknak van. Már rég fel kellett volna dobnia anyát, azokért, amiket tett, de még a nyomokat is eltüntette - halkan nevetek, hisz ezt nemrég osztották csak meg velem. Pont, mikor anyuval erről beszéltünk, mert hogy cikinek éreztem, hogy még úgy nem érdekelt senki. És mennyire igaza van. Ráérek, míg jön a tökéletes.
- Na, csináljunk valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746299#post746299][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 21:17[/b][/url]

Még az ajkaim is elnyílnak egymástól, annyira figyelek, ahogy Cath a lábaim elé térdel. Hirtelen az arcának is színe lesz, nem olyan sápadt már, mint mikor beléptem az ajtaján. Némán rázom a fejem, folyamatosan, amíg beszél. A látásom elhomályosodik közben, és érzem, hogy az alsó ajkam megremeg. Cath olyan jövőt vázol elém, amiben Ricsivel együtt lehetünk, megpróbálhatjuk, milyen lenne... de aztán eszembe jut az arca, ahogy az arcomba fröcsögve mondja, hogy mennyire undorító vagyok. Tényleg érezne irántam valamit? Azok után, hogy határozottan tagadta, kiabált, dühöngött és gyűlölt egyszerre? Van egyáltalán bármiféle más érzése irántam a gyűlöleten kívül? Az a reménysugár egyre csak elveszni látszik, ahogy Cath lassan felpörög. Biztosan csak beképzelem magamnak. Annyira szeretném, ha lenne valami... hogy már magam is elhiszem, hogy van.
Beharapom a remegő alsó ajkam, a vér pedig kisercen belőle, átitatva a számat összetéveszthetetlen, fémes ízével. A tenyeremet Cath homlokára helyezem. Forró.
- Lázas vagy, Cath. Csak ez beszél belőled.
Nem teheti meg, amit most mondott. Nem áldozhatja fel magát valamiért, amiben még én sem vagyok biztos. Lassan felállok a fotelből, magam után húzva Cathet is, igyekszem talpra állítani.
- Próbálj meg aludni egy kicsit. Itt maradok veled - kezdem terelgetni az ágy felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746300#post746300][b]Révay Lili Athalie - 2019.01.12. 21:20[/b][/url]

- Okos. Hm. Akkor levitás, vaaaagy rellonos. A rellonos srácok eléggé okosak, és nem, ez nem elfogultság, de tényleg azok. Imádom hallgatni, amikor beszélnek az órákon és érvelnek. Egyszer hallgasd meg azt, amit mondanak, tök izgalmas.
A manósra elmosolyodom, mert tényleg másabb az íze, pedig az is nagyon jó dolog.
- Apa tanított meg a főzés szeretetére. Ez volt az első közös dolgunk. Segítettem neki főzni, ő pedig mesélt a színházról, a fiatalkoráról, a barátságáról Everett bácsival. Amikor főzök, mindig ezek az emlékek jutnak eszembe, és azért is gyűjtök emlékeket, hogy egy nap majd a gyerekeimnek is tovább tudjam adni ezt a szeretetet.
Én nem olyan lány vagyok, aki azt mondja, hogy karrier és tanulás, és majd egyszer talán egy gyerek, mert kell a társadalmi normák értelmében. Nem, én imádom a táncot, a korcsolyát, a színházat, imádok pörögni, de ha majd egyszer eljön az a pillanat, amikor felmerül a családalapítás, nem akarok gondolkozni. Szóval most gyúrok rendesen a dologra.
- A szüleid csodálatos emberek.
Ezt határozottan mondom ki, hiszen valóban ez az igazság. Az ember senkitől se kérhet fele annyit se, mint amennyit Charlie apja megtesz az anyjáért, ráadásul úgy, hogy az ő szülei igen elismert írók, kutatók, oktatók.
- Mit szeretnél? Az egész napom szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746303#post746303][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 21:41[/b][/url]

- Ugyan már, te is tudod, hogy igazam van.
Lázas? Nem baj, csak annál jobban pörög az agyam. Ha egyszer beindul a gondolkodásom, akkor ezerrel pörgök, és gyakran felmegy a pulzusom, egy kis láz, még belefér. Az ágy felé haladva nézem, ahogy Denis beljebb csúszik, a fal mellé, innen tudom, hogy még mindig nem más, mint látomás. Nem akarom eltüntetni, nem is tudnám, a sok gyógyszer miatt még órákon át velem lesz. Engedelmesen fekszem le, és nevetve húzom magamhoz Arianat. Átölelve őt, puszikat nyomok a feje tetejére.
- Mi Payne-ek mindent megoldunk. Majd akkor lesz gáz babám, ha már nem az lesz a vezetéknevünk. Remélem kapok valami őrült testvérektől született és kacifántos nevű bárót.
Lejjebb csúszva a homlokomat Ariana homlokának nyomom, jól esik a hűvösebb bőrfelület érintése.
- Arra gondoltam, hogy írok Denisnek egy levelet, de akárhányszor nekiültem, hogy leírjam neki, mit érzek, rájöttem, hogy nem akarok azon elmélkedni, hogy széttépte-e, elégette-e vagy mit csinált vele. Megírtam a levelet, és én téptem szét, és én égettem el.
Halványan elmosolyodok, ahogy eszembe jut valami.
- Tizenhárom órája ismertem Denist, amikor megvolt az első nagy pillanatunk. Mennyire vicces már, még arra is emlékszem, hogy a hatodik lépcsőfokon ültünk.
Elnevetem magam, a szám elé kell tennem a kezem, hogy ne keltsek fel senkit.
- Nem tudom, hogy mióta vagyok szerelmes belé. Neked mikor kezdődött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746304#post746304][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.12. 21:42[/b][/url]

- Láttam egy srácot a tablón... valami Ervin, Balázs... franc tudja... ő nagyon jól néz ki, és okos is volt, jó lehet még az is, de már ő is tuti öreg, lehet már felesége is van - mert unalmas perceimben tökre szoktam a régi diákok tablóit nézni. És mindig megörülök, mikor látom, nem csak az én szüleim jártak ide.
- Neked már kell gyerek? Lízingelheted Lunát egy pár napra, elmegy tőle a kedved. Ő viszont kis hercegnő... nagyon hercegnő, ők jobban el lettek kapatva, főleg miattunk Sebivel... anya sokszor szid is minket miatta. Aztán apu még szeretne... - forgatok szemet, mert persze, a nagy család szép, de... szerintem bőven elegek vagyunk mi négyen. Egyszerre két gyerekkel foglalkozni már tudnak, vagy akkor ne most rögtön, várják meg míg ők is nagyok lesznek.
- Anya azért kicsit pszichopata - nevetek fel, de persze, értem én, hogy mire érti, csak ez a poén tök jól jött ide. Egyébként a fél pszichopata anyámat se adnám oda senkinek, meg senkit. Nagyon szeretem a családom.
- Kössünk el egy lovat - pattanok fel, bár tudom, hogy ilyen ötletnek nem kéne eszembe jutnia, de most komolyan, Lili tök feleslegesen vár tőlem el, normális dolgot.
- Vagy engedjük ki a menhelyes állatokat kicsit... van menő fekete ruhám meg maszkom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746317#post746317][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 22:19[/b][/url]

Cath nevetése az én arcomra is mosolyt csal. Kuncogva huppanok át rajta, lenyomva egy tigrisbukfencet, hogy sértetlenül, és ami még fontosabb, Cathre esés nélkül landoljak a puha ágyban. Magamhoz szorítom őt, és hirtelen olyan érzésem van, mintha visszareppentünk volna az időben. Nem vagyunk felnőttek, nem megyünk férjhez tavasszal, és az egyetlen problémánk, hogy Jeannie már megint árulkodik rólunk apának, pedig mi játszanánk vele is, csak nem tudunk mit kezdeni valakivel, aki saját magát közösíti ki. Cath láztól forró teste felmelegíti az átfázott tagjaimat.
- Te felvennéd a férjed nevét? - gondolkozom. Korábban nem gondolkoztam ilyesmin, mert teljesen biztos voltam benne, hogy nem lesz kinek a nevét felvennem. Arie csak egy átmeneti állapot, és meg fogjuk tudni oldani. Talán meg is tudjuk.
Elhúzom a számat a levél sorsáról hallva. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Nem hitegetem vele, hogy van még esély, hogy Denissel megoldják a problémáikat, hiszen előbb menekülne egy elrendezett házasságba, mint hogy elküldjön neki egy levelet. Nem tudom, hogy könnyíthetném meg neki ezt.
Újból elmosolyodom, mert nem tudom megállni, ha látom, hogy Cath is nevet. Végre. Már rég láttam mosolyogni ilyen sokat egyhuzamban.
- Az első találkozásunk után, azt hittem nem látom többet. Aztán a karácsonyi vásár legelső napjaiban, december elején megláttam az egyik standnál. Klisé, de... abban a pillanatban tényleg hatalmasat dobbant a szívem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746318#post746318][b]Révay Lili Athalie - 2019.01.12. 22:22[/b][/url]

- Hát, ő eléggé idős, és van barátnője, Rosie.
Rosie mindig is a példaképem volt, ahogy a színpadon mozgott, mindig arra motivált, hogy én is egyre jobb és jobb legyek. Engem is tanított, és sokat segített a mozgásomon, hogy szebb és kecsesebb legyen. Tudom, hogy ők ketten együtt vannak, és bár tudom, hogy most éppen nem könnyű nekik, de majd alakul.
- Nem, nem ezt mondtam, de ha mondjuk terhes lennék, azt sem bánnám.
Persze ez nem nagyon valószínű, hogy megtörténik, esély sincs rá, és áprilisig úgy vélem, hogy nem is lesz, de ez most mellékes. Nem esnék kétségbe, ha két csík jelenne meg a teszten, hanem megoldanám, és átszervezném az egész életemet érte. Ilyen egyszerűen.
- Jó lenne, Anna túl nyugodt baba.
Ami nem baj, imádom az unokahúgomat, csak szeretnék valami mást is kipróbálni, egy izgő-mozgó rosszaságot mondjuk. Nagyon élném ezt a lehetőséget. Viszont ahhoz az kell, hogy a szülei is igent mondjanak.
- Egy kicsit.
Értek vele együtt nevetve, mert tényleg az. Nem is nagyon akarnék vele ellenkezni, kábé semmiben sem.
- Jézusom! Ezeket ugye nem mondod komolyan?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746320#post746320][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.12. 22:29[/b][/url]

- Látod? Olyanok, mint a wc-k - emelem plafonnak a tekintetem. Persze, itt ennyiben ki is merül az elkeseredésem, nem fogok eret végni, meg hasonlók.
- Nekem még tuti, nem kéne... de a tiedet is szívesen elrontanám - vigyorodok el, mert ahhoz már legalább értek. A szemöldököm is felemelkedik, mikor hallom, hogy nyugodt babáról beszél.
- Hát... én imádom Francit, de... marha sokat sír... éjjel.. nem tudok tőle aludni. Ez nyugodt? Mondjuk Lunáékkal nem sokat voltam otthon, lehet, ő kmég rosszabbak voltak - sőt, szerintem biztos, mert sokszor elnézve anyám arcát, fele annyira se szép, mint Francié. Jó persze, benne van véla, anyuban meg nincs, meg neki egyszerre két rosszaságra kell figyelnie, akiket már az illúziók is csak rövid ideig kötnek le. Szegény anyu.
- Őőőőő, de? - nézek rá nagy szemekkel, mert nem értem, mi problémája van ezzel. Jó, persze, ha lebukunk nekünk annyi, de... legalább van egy kis izgalom.
- Neked se ártana némi adrenalin, na gyerünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746322#post746322][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 22:38[/b][/url]

Összevont szemöldökkel hallgatom, ahogy Ricsi magából kikelve ordít. Még mindig összerezzenek, ahányszor felemeli a hangját, de már nem félek tőle. Üzletet kötni az apámmal? Nem léphet tavaszig? Miféle lépés? Milyen üzlet? Kapkodom a fejem a gondolataim közt, de teljesen összezavarodom. A szemeimet elhomályosítják a könnyek, így kénytelen vagyok a plafon felé pislogni, ha nem akarom, hogy végigfolyjanak az arcomon. Üzlet, tavasz, üzlet, tavasz... Megőrülök tőle, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Le akarja fizetni Maxot, hogy ne adjon férjhez? De hogy jön ide a tavasz?
A szívem olyan gyors ütemben ver, hogy el se hiszem, hogy itt és most nem kapok szívrohamot. Amint Ricsi feje a hűvös márványt éri, és nem érzem magamon a tekintetét, aprót sóhajtok. Minden más tekintet rám szegeződik, kivéve azt az egyet. Ricsiét.
Kizárom a külvilágot, a pub vendégeit, és lenyúlok a pult alá, whiskyt, poharat, jeget és tálcát készítek elő. Az ital egy pillanat alatt készen van, mondhatni gyakorlott vagyok már benne. A tálcát felé tolom, épp annyira, hogy a hűvös fém hozzáérjen a karjához. Nem érek hozzá, mert tudom, hogy ellökne magától, és erre pont nincs szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746328#post746328][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 22:53[/b][/url]

Ariana

- Gondolom, nincs más választásunk.
Eleve egy elrendezett házasságról beszélgetünk, miért is volna bármibe is beleszólásunk. Ez csak úgy meg fog történni. Kapunk egy új nevet, új életet, új személyazonosságot, régi érzésekkel.
- Elég komoly érzelmeim vannak Denis iránt. Mármint, meg is ölhetett volna, akkor is megbocsátottam volna neki, de eleve nem is haragszom rá. Szeretem őt. Te vagy az első ember, aki előtt kimondtam.
Eddig mindig csak már mondta ezt nekem, mások mondták, hogy szerelmes vagyok belé, és én rendre némán tűrtem a közlendőjüket. Mit vártak? Mit mondhattam volna? Hogy igen, az vagyok, remek? Nézzetek hülyének? Gondoljátok, hogy megőrültem.
- A karácsonynak amúgy is megvan a mágikus hatalma.
Ujjaimmal végigsimítok a láncon, amit én is karácsonyra kaptam. Pár nappal az eset előtt, a világ legboldogabb embere voltam. A nyaklánc és a rózsa, melynek azóta még néhány szirma elfeketedett és lehullott, csodás ajándékok voltak, a bál pedig egyszerűen tökéletes.
- Remélem, hogy nekem sosem születik lányom.
Jegyzem meg csendesen. Régebben, amikor gyerekek voltunk, mindig azt játszottam, hogy elfoglalt üzletasszony vagyok, és van két lányom. Még nevük is volt: Elisabeth és Isabelle. Most csak azt remélem, hogy sosem születnek meg, sosem jutnak az én sorsomra.
- Nem haragudhat rád örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746331#post746331][b]Révay Lili Athalie - 2019.01.12. 23:02[/b][/url]

- Biztos vagyok benne, hogy el is fogod.
Nevetem el magam a gondolatra, hogy kész stratégiája van erre. Nem bánom, mert szeretem Charlie-t, és ez azt jelentené, hogy a jövőben is az életem része lesz.
- Nem tehetem.
Rázom meg a fejem aprót, és a kezeit megfogva a nappaliba húzom, hogy a kényelmesebb kanapén üljünk inkább. Mimi is csatlakozik hozzánk, közénk telepedik.
- Nagyon nagy most a nyomás Ricsin, lassan egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kampányok. Tudod, hogy neki is, és az édesapjának is fontos ez. Szeretem őt, és megígértem neki, hogy támogatom. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy nem hozom kellemetlen helyzetbe. Egy kicsit megtanulok felnőtt lenni. Aztán, ha lement minden simán, akkor lehetek én is megint rakoncátlan.
Akkor már Ricsi is elköszön majd tőlem, de nem tudom, hogy vissza akarok-e térni teljesen ahhoz, aki voltam.
- Mi lenne, ha néznénk egy filmet, vagy beszéljük ki a fiúkat. Állítsuk fel a top nyolc fiút a suliban. Te kezded.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746340#post746340][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:19[/b][/url]

Cathnek igaza van. Ha ez tényleg megtörténik, ha tavasszal mind megházasodunk, minden teljesen más lesz. Már most sincs beleszólásunk a dolgok alakulásába. Mindenki vígan eltervezi az életünket, mi pedig csak nézzük leperegni, mint valami filmet. Ha nem szállunk be az irányításba, belőlem hamar Frank Ariana Roxána lesz, Cathből pedig ki tudja kicsoda.
- Ez az érzés nem fog csak úgy elmúlni, Cathy. Nem dönthetjük el, hogy kit szeretünk. - Igen, ezt már megtapasztaltuk a bőrünkön. - Mit fogsz csinálni? - csavarom az ujjam köré a húgom egy kósza tincsét.
A gyerekek említésére összerándul a gyomrom. Vajon az én gyerekem lány lett volna? Vagy fiú? Akárhányszor látom meg Codyt, rögtön eszembe jut. Lassan öt éves lenne. Hasonlítana az unokatestvérére? Hiába ítélkezik fölöttem majdnem mindenki, úgy érzem nem volt más választásom. Tizenhét évesen az ember lánya nem hordhat ki csak úgy egy gyereket. Nekik törődésre, szeretetre, és figyelemre van szükségük, amit én nem tudtam volna megadni. Talán még most sem állnék készen rá. Hogy is állnék készen, mikor a mumusom mai napig saját magam vagyok, állapotosan?
- Nem minden a nemen múlik. Ha olyan szülei vannak, egy lánynak is lehet boldog élete, még egy aranyvérű családban is. Nem mindenhol divat ez a hülyeség - mutatok körbe, mintha csak a szobára gondolnék. Én a mostani életünkre gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746342#post746342][b]Vajda Richárd - 2019.01.12. 23:21[/b][/url]

A hideg márvány tompít a fájdalmon, amit a lüktető halántékomban érzek, de ahhoz nem elég, hogy elfeledtessen velem mindent. Csak fekszem ott lehunyt szemmel, először azt sem veszem észre, hogy valami hozzáér a karomhoz. Úgy tűnik, néhány percre teljesen kizártam a körülöttem levőket, a hangokat, a meghökkent tekinteteket és velük együtt a teljes világot is.
Végül felemelem a fejem, és a tálcára készített ital fölött Arianára nézek. Az egyik szememből kibuggyan a harag, és sós cseppként folyik végig az arcomon. Undorodom az előttem álló nőtől, és az érzés - be kell vallanom - iszonyúan fáj. Még csak hasonlót sem éreztem soha. Ha megszólalnék, biztos vagyok benne, hogy olyat mondanék, ami neki is fájna, azt meg... magam sem tudom, akarom-e. Mondjuk azt is tudom, hogy előbb-utóbb ki fogom őket mondani, ahogy azt is, hogy ez mit jelent. Nekem, neki, kettőnknek. De egyelőre nem szólalok meg, szavak helyett csak nézem őt csendben, egy kicsit fáradtan, egy kicsit megtörten, egy kicsit úgy, mintha most látnám utoljára. Talán így is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746359#post746359][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:40[/b][/url]

A düh valami teljesen mássá alakult át, és az egész lényünk inkább valamiféle szomorúságot áraszt magából. Ricsi csalódott bennem, ebben nem kételkedem. Ilyenkor az emberek gyorsan tudnak határozott véleményt alkotni egy nőről, már ha ilyesmi után lehet minket ezzel a szóval illetni.
Csalódott vagyok én is, mert úgy érzem elhamarkodottan ítélnek el az emberek. Ki tudja, ilyen helyzetben ki mit döntött volna, ugye? Nem tudhatjuk.
A Ricsi arcán végigfolyó könnycsepp útját nézem, és tudom, hogy van valami. Mindig is volt köztünk valami. Talán egyoldalú, talán nem, semmit nem tehetek ellene. Szeretem őt, még ha érzem is, hogy undorodik tőlem.
Mindketten elfáradtunk, és mindkettőnknek fáj valami. Képtelen vagyok megszólalni, csak a kezeit nézem a márványon, végig a vállán, végül az arcához érve a pillantásunk találkozik. Valahogy most minden annyira nyugodt, éppen, mint az a bizonyos csend a vihar előtt. Hát nem vagyunk már túl a viharon? Nekem egészen úgy tűnt.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam - formálom a szavakat majdnem némán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746364#post746364][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 23:46[/b][/url]

- Mire gondolsz?
Nem értem a kérdését. Mit fogok csinálni? Mivel? Bejelentem apánknak, hogy én akarok először férjhez menni, megteszem, és ki tudja, hova költözöm. Elszakadok a testvéreimtől, elszakadok a Brightmore-októl. Az utolsó szirom is elfeketedik majd az éjjeli szekrényemen álló búra alatt, és a rózsa örökre elveszti a funkcióját. Pedig nem is olyan rég még gyönyörűen ragyogott.
- Eddig nekünk is boldog életünk volt. Eddig bárkihez hozzámehettünk volna.
Világítok rá a szomorú igazságra. Amíg nem kezdtek el kiderülni a testvéreink, addig bárkit választhattunk volna. Travis is, Will is olyan lányt vett el, akibe szerelmes volt, Jeannie pedig mindig ilyen volt, ő maga kérte az elrendezett házasságot. Mint gyerekkorunkban, fizettek azért, hogy játsszunk vele. Mi megtettük volna pénz nélkül is, de annyira nem voltunk mazochisták.
- Elszökhetnénk go-go táncosnak.
Felelem vigyorogva, amire még a behallucinált Denisem is elneveti magát. Szép kör lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746366#post746366][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.12. 23:46[/b][/url]

- Sose fogom megérteni, minek ez a felhajtás. Mármint... úgyis az nyer, aki megmarad a kampány végére, vagy van elég pénze - teljesen jól látom én a politikát, vagyis hát ennyire érdekel.
- És nem tartozol te neki semmivel... csak a barátnője vagy, nem a first lady - kicsit bosszant, hogy a vajda (direkt kisbetűvel) miatt offol egy jó programot velem. Sőt... egész beszélgetésünk alatt, valahogy mindig nála lyukadunk ki, mintha ő lenne most Lili bolygójának középpontja. Nem, nem jöhet elő a zöld szörny, Mártonnál is elszúrtam.
- Milyen filmeid vannak? - lépek inkább a polchoz sóhajtva. Nem akarok pesikat rangsorolni, mert nekem nincs is olyan. Vannak, akik jól néznek ki nagyon, vannak, akik okosan nagyon, de így egyikben sincs semmi, ami miatt érdekelhetne, szóval marad a film.
- Jean már jó ideje nem írt vissza. Szóltam apunak, hogy nézzen már utána, nincs-e baj, mert hát mégis csak nála laktam, ki tudja mennyi ideig, és tudod, anyu családja... - ezt már halkabbra fogom, nekem ők olyanok, hogy nem szívesen hozom szóba őket, nem akarom kísérteni a sorsot.
- És az a poén - választok egy filmet, és kivéve tokot a helyéről, fordulok Lili felé. Az arcomon az értetlenség mellett látszik valami más. Félelem bizony.
- Nincs olyan, hogy Jean Chevalier.... nem létezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746371#post746371][b]Révay Lili Athalie - 2019.01.12. 23:54[/b][/url]

- Charlie...
Most mit mondjak neki, hogy még gyerek? Alig fiatalabb mint én. Vagy azt, hogy ez nem igazi kapcsolat, csak olyasféle, amiben letettem a megszeghetetlen esküt, hogy nem rúgom fel és nem kotyogom ki a dolgot. Na ott búcsúzhatnék is az egésztől.
- Még lehetek first lady. Szerinted nem állna jól?
Felpattanok én is a helyemről, és elkezdek visszafogottan integetni, meg mindenkire - a nem létező népre - bájosan mosolyogni.
- Szerintem nagyon tehetséges lennék benne. Mindig olyan szoknyát húznék, ami visszafogott, de jól a másik tudtára adja, hogy milyen hosszú combjaim vannak.
Valahogy szeretnék viccet csinálni ebből az egészből, de tudom, hogy nem könnyű ez most. Olyan nehéz az ember családjával megvívni a háborúkat.
- Hogy érted azt, hogy nem létezik?
Mármint oké, tudom, hogy érti, de teljesen elképeszt most az, amit mond. Csak nézem őt, eltátott szájjal.
- Charlie... veszélyben vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746373#post746373][b]Vajda Richárd - 2019.01.12. 23:56[/b][/url]

Követem a tekintetét, látom ahogy a kezemről végigkúszik a karomon, keresztül a mellkasomon, a számon és orromon át a szememhez ér. Még csak nem is pislogok. Az ajkaim szorosan tapadnak egymáshoz, hogy valamelyest leplezzem: az idegtől egész testemben remegek. Ha nem szorítanám őket, vacognának a fogaim.
Elfáradtam.
A szavaira bólogatok, majd nagyot nyelek. Az ajkaim mintha csalódottan görbülnének le.
Egyetlen sóhaj, mielőtt megszólalnék.
- Végeztem, Ariana - mondom, és bár gondolatban mást is hozzáteszek, annyi emberség még belém is szorult, hogy ne alázzam meg ennyi ember előtt, épp a munkahelyén - már, ha eddig nem tettem. Ez kérdéses.
Remélem érti, hogy ez az egyetlen szó: végeztem, valójában mit jelent, és ha találkozunk, lesz annyi tisztelet benne, hogy olyan eleganciával fordítsa el az arcát, mint azt egy Payne lánynak illik.
Az italhoz hozzá sem érve állok fel, és a hajamba túrva, de magamhoz képest még így is kócosan sétálok ki a pubból.

// //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746375#post746375][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:58[/b][/url]

- A Denis iránti érzéseidre. Nem fognak csak úgy elmúlni - ismétlem meg önmagam. Szerelmes, ő mondta, az pedig nem múlik el csak úgy, mert mi éppen azt akarjuk.
Se az Arie iránt érzett szerelmem nem múlt el egy hamar, és per pillanat úgy érzem, a Ricsi iránt érzett talán sosem. Ez az egész valahogy teljesen más, mint Arieval volt. Jól más lehetne.
- Ha Max akarná, feloszthatná a vagyonát házasság nélkül is. Ezt az egészet csak azzal magyarázza, hogy biztonságban akarja tudni a pénzét - rázom meg a fejem. Komolyan elhiszi, hogy elrendezett házasságokkal tudja megóvni? Ismeretlen férfiakban jobban megbízik, mint a saját lányaiban? Ez már nem a középkor, amikor a nőknek nem lehetett tulajdonuk. Rendelkezhetünk pénzzel, akármennyivel, és nem kell hozzá egy férj.
Felnevetek a go-go táncos ötletre. Még lehet meg is tudnánk élni belőle.
- Ha nem találok más megoldást, egyszerűen nem kérem az örökségemet. Inkább lemondok a pénzéről, mint hogy olyanra kényszerítsen, amit nem akarok.
Vállat vonok a sötétben, és érzem, hogy nem sokára el fog nyomni az álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746376#post746376][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.13. 00:06[/b][/url]

Ez azért hat. Elnevetem magam. Mondjuk az nem az a Charlies nevetés, az már rég nincs, de legalább nevetek, és még jól is esik.
- Révay sznésznő, hatalmasat csalódnék Önben, ha nem lenne jó first lady. Sőt.. ha nem ismernélek annyira, hogy tudjam, az érdezlmeidet nem játszod el, simán azt hinném, hogy a kapcsolatod Vajdával is csak egy jól megkomponált darab. Vagyis nagyon szeretném azt hinni, mert akkor legalább nem tartanám egy utolsó féregnek, amiért két vasat tart a tűzben - mert igen, abban a pletykában sem kételkedek. De ez teljesen mindegy. Tényleg nincs hozzá sok közöm.
- Nem tudom. Veszélyben, tuti nem. Láttad, hogy mostanság többször felbukkannak itt az aurorok? Csak... érted? Ő volt az egyetlen barátom évekig... mindent, de mindent tudott rólam. Vele jöttünk rá, hogy a LaFondok magyarországon keresztül akarják átcsempészni a dolgaikat... és ő mondta azt is, hogy érthető, ha be akarnak fűzni, mert... ki gyanakodna egy tizenhét éves diákra, akinek látszólag makulátlan a családja, és az apja minden erejével azon lenne, hogy kimossa, ha úgy adódna? Főnyeremény vagyok. Annyiszor mondta, hogy főnyeremény vagyok... és... te nem kapnál frászt? Nem, sose tetszett úgy, sose akartam vele úgy lenni, mert mindig megvolt az az érzésem, hogy valami nem stimmel vele. És most.... Szerelmünk lapjai - sóhajtva rázom meg a fejem, és odaadva neki a dvd-t, visszakuporodok a kanapéra, betakarva magam a pokrócba, mint régen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746378#post746378][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.13. 00:09[/b][/url]

Ariana

- Hhmmpph.
A hátamra fordulva kezdem el a plafont fixírozni, mert őszinte leszek, nem tudom a választ, csak hallgatom azt, ami Ariana mond.
- Szívesen élnék szegényen a szerelmemmel, mint gazdagon egy ismeretlennel. Will ezt is megpróbálta, elment apához, hogy tagadjon ki minket inkább. Azt mondta, ő eltartana minket, amíg szükséges. A vacsora után ment el.
Tudom, hogy köztük is feszült a viszony, köztünk is. Az egész családban olyan feszültség van, amit talán még sosem tapasztaltunk. Sosem éreztük ezt.
- Nem mintha az esetemben számítana, tekintve, hogy Denis gyűlöl engem.
Ez olyan dolog, amit nem lehet helyrehozni. Denis gyűlölni fog örökre, én meg talán szerelmes maradok, ugyanennyi időre.
- Az elmúlt hónapokat jól abszolváltam, Ari, szerintem nem számít a többi sem már. A nappalok jönnek, mennek, s éjszakákká válnak.
Az elmúlt hetekben ez történt legalábbis, és nem hiszem, hogy ez nagyon megváltozna, csak mert férjhez megyek.
- Valami megoldás csak van, én teremtek nektek időt, de nem tudok túl sokat. És ne azzal foglalkozzatok, hogy velem mi van, hanem, hogy veletek. Legalább hatvanhat százalékban győznünk kell.