[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847124#post847124][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:50[/b][/url]

Úgy jön a lehetőség, mint a kurva élet, amire még a szeme is telibe megcsillan. Víz és alatta Mihail meztelenül? Hát nem hülye a kelleténél jobban! Tartja a szemkontaktust amíg lehet, látszik a “kihagyod, mi?” néma kérdés játékossága vonásain, majd makacsul végignézi Mihailt felsétálni a lépcsőn. A kanapé támláján hirtelen csapódik végig Kende kinyújtott karja, annak halkan koppan a homloka, végül morran egyet. Ez a pasi… teljesen kikészíti.
Megérzi a vizet. Szíve dobban.
Egy lendülettel talpon van, az emeletre kettesével veszi a fokokat és a folyosón heverő ruhákkal nem is foglalkozik. Egyetlen rövid pillanatig csak nézi a másikat, majd mielőtt lemaradna ruhástól lép be mögé a víz alá, kezével a csípőjébe kapaszkodva.
- Vigyázni kell veled, Sztravinszkij - játékos hangon duruzsolja válla felett.
A zuhanyból eső víz hamar átáztatja a szövetet, hogy Kende bőrét érhesse. Pont ilyen türelmetlenül nyomódik ő is Mihailhoz. Gerince mentén kezdi végigcsókolni a gyönyörűen sima bőrt, ajka minden érintése után borzongatóra hűti a megtett útvonalon hesszelő cseppeket. Felegyenesedik, hátrébb lépve leveszi a pólóját és lehunyt szemmel vigyorogva fordítja arcát a zuhany felé. Egészen ki van engesztelve a homokszőke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847125#post847125][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:51[/b][/url]

Bőröm remeg meg érintése nyomán, mosolyom szélesedik ki, ahogy teste préselődik nekem. A különös érzésre fordulok hátra vállam felett, és szembesülök azzal, hogy ruhában van.
- Jól látod - fejemet csóválva fordulok előre, fejem biccen kissé oldalasan, amint csókolgatni kezdi gerincem mentén bőrömet. Halkan morranok, mikor eltávolodik fordulok felé és préselem szinte azonnal a falnak immár póló nélkül.
- Még mindig durcás vagy? - lehelem ajkai közé, de azokat kikerülve veszem célba nyakát, hogy csókolgatni kezdjem a puha bőrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847129#post847129][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:55[/b][/url]

Ajka rezzen már a fehér bőrnek nyomódva, ahogy elmosolyodik a fürdőszoba falairól visszhangzó szavakra. Felegyenesedik, a fehér póló már a lábaiknál ázik a csempén, amikor lehunyt szemekkel érzi meg a hideg csempétől libabőrözni egész felsőtestét.
Szóra nyílik ajka, ami végül csak egy mélyebb nyögésbe torkollik. Résnyire nyílt szemekkel pillant le a nedves tincsekre arca mellett, ujjai szaladnak közéjük, míg másik karjával nyúl le a fenekéhez és magához húzva öleli Mihailt.
- Rajtad gyakorlom az elememet, nem? - kérdésre kérdéssel morogja a füléhez. Ajkait hevesen húzza végig a másik nyakának vonalán és az előtte elhúzódó széles vállon. Eközben a közéjük szoruló víz nem szalad tovább, halk morajlással simogatja bőrüket, a mágia azonban meg-megakad, ahogy Kende gondolataira köd borul Mihail közelségétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847130#post847130][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:57[/b][/url]

Kezem markol derekára, nyakának csókolgatását nem hagyom abba, még a nyögést meghallva sem, pedig egy nagyon elégedett mosoly kerül ajkaimra. De muszáj vagyok abbahagyni, mikor fenekemre markolva húz magához közelebb. Kiegyenesedve nézek le rá.
- Amivel befagyasztottad a whiskym. Kétes érzéseim vannak - nevetek fel halkan. Magunk közé nézve fürkészem kicsit a kettőnk közé szorult vizet, majd kapom el tekintetét mosolyogva. - Velem alszol ma? - nyúlok fel, hogy hátra simítsam a homokszőke tincseket arcából, míg aprót lépek tőle hátrébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847133#post847133][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 22:19[/b][/url]

Bőrén és a közéjük nagyon bátran bemerészkedő távolságon érzi meg Mihailt mozdulni. Nyakán pedig a csókok után hagyott bizsergést, azok erei mentén szaladnak végig Kende pedig csendben élvezi ki, hogy az érzés megtölti a zuhanykabint.
Hátrébb billenti fejét és pöffölve nevet fel. A képessége meg nem csoda, ha megszédül, majd lassan szűnik meg, mikor az óceánkék pillantás elkapja Kendéét. A pillanatnyi csendben kérdőn figyel, a kérdés után is ugyanúgy marad még egy… két… sőt, bakker, három pillanatig. Végül Mihail arcán felejtett tekintete zizzen.
Amikor a tincsei eltűnnek a képből, aprót lép előrébb felé, és emeli karjait vállára. - Veled - bólint, a haja bezzeg máris újra a homlokára esik. Szélesen mosolyodik el, ahogy közelebb hajol és megcsókolja. - Mondtam már, hogy jól áll neked a víz? - motyogja az ajkaira, egy halk sóhajjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847136#post847136][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 22:33[/b][/url]

A közénk beállt csendben fejemet egyre lejjebb hajtom, a végére tincseim mögül sandítok csak fel rá. Tekintetét nem eresztem, de időközben a csempére csúsztatott kezem ujjai meg-megremegnek ott. Hangtalan engedek ki egy sóhajt, fejem mozdul, hogy viszonozhassam a csókot.
- Nem tudom - egyenesedem fel. - De mindegy, mert minden jól áll - vonom meg vállamat szemtelen mosollyal. Ellépve tőle fejezem be a zuhanyzást, a kabinból kilépve fogok magamhoz egy törölközőt és indulok a háló felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847137#post847137][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 23:08[/b][/url]

- Főleg én - nevet fel és fordul, hogy a tusfürdőt kezébe kapja. Ahogy a fedél kattan, lepillant magára. Egész pontosan a csumára vizes nadrágjára. Mihail kezébe nyomja a tusfürdőt, majd röhögcsélve vetkőzik le rendesen, hogy a ruhadarab csattanjon a póló mellett. Nem gondol aztán semmi másra, csak a vízcseppekre, amik váltva egymást landolnak a bőrén.
A kabin ajtajának hangja zökkenti ki. Ujja mozdul, egy szabálytalan vízcsóva kúszik Mihail felé és öleli derekát, hogy óvatosan visszább húzza, amíg Kende is kiszáll, aztán engedi is el. Haját borzolja laza mozdulattal, amikor játékos vigyorral beelőzi és maga mögött egy hang jelzi, hogy elzárta a csapot.
- Le ne maradj - nevetősen szól, a hálóba érve pedig már meg is van száradva. Egy szusszanással landol az ágyon, hasán és húz egy párnát a feje alá. Onnan sandít Mihail felé bármerre is legyen a szobában.
Most vagy attól fáradt be, hogy ennyit szövegelt, vagy az elemhasználattól, de úgy belassult a szívverése, hogy bármelyik pillanatban képes lenne elaludni. Az ágyneműn pedig érzi Mihail illatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847138#post847138][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:27[/b][/url]

Hajamat törölve lépkedek a hálóhoz, aminek ajtajában állok meg. A törölközőt engedem le lassan. Pár másodpercig nézem csupán a meztelen testet, ami befoglalta az ágyamat - mert konkrétan a közepén fekszik -, majd a törölközőt a földre dobva sétálok beljebb. Ezért megérte nem lemaradni - bár még így sem siettem el.
Halvány mosollyal megyek az ágy mellé, annak szélére ülök le és kezembe automatikusan csúszik a dögcédula. Lehunyt szemekkel szorítok rá, sóhajtva tekerem le a kezemről és teszem az éjjeli szekrényre, végül lendülve fekszem az ágyba, amennyire tudok.
- Gyere ide, Reiner - szólalok meg halkan. Türelmesen várom meg, amíg helyezkedik, mert nagyon remélem, hogy megmozdul, mellkasomra húzom, a takarót magunkra rántva fürkészem a plafont, amíg ő elalszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847140#post847140][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 23:50[/b][/url]

Nagyobbakat pislog, mély levegőt vesz és a párnát ölelő karjai engednek el. Aprót rezzen a halk hangra, majd már lehunyt szemmel tolja arrébb magát. Ahol valszeg ott is maradna, ha Mihail nem húzza közelebb. Feje fészkelődik, karját dobja át rajta morranva és a szívverés egyenletes dobogására azonnal el is alszik.
Annyi minden történt ebbe a pár órába, hogy bele se férhetett volna. De legalább már - még ha csak tudat alatt is - de tudja, hogy nem zúdíthatja ennyire az érzelmeit még Mihailra, amíg ő maga nem érti meg jobban mik is azok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847142#post847142][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:56[/b][/url]

Percek elteltével is érzem a hideg fém érintését a tenyeremben. Míg Reiner helyezkedik, lehunyt szemekkel próbálom kizárni az érzést, hiszen tudom: már nincs ott. Fejemet felé fordítva nyomom ajkaimat a homokszőke tincseknek, míg ismét a plafon felé fordulok.
Hosszú percek, talán már órák is eltelnek, amíg végre szemhéjam elnehezedik annyira, hogy ne tudjak ellenállni a késztetésnek. Muszáj volt megvárnom, hogy biztosan elaludjon. Hogy tényleg itt marad. Szorosabban fonva köré karjaimat alszom el végül én is.

//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848816#post848816][b]Létai Roland - 2022.07.04. 13:47[/b][/url]

Na, jó kis buli volt, na! Kicsit talán túllőttünk a célon a srácokkal, de Marci gyerek, milyen fejet vágott, amikor ráküldtem azt a bögyös csajt! Remélem meghálálja majd, mert úgy láttam, hogy nem sok kellett hozzá, hogy smároljanak. Merlin viselje a gondjukat tovább, mert én úgy döntöttem, hogy lelépek. Na, nem gondoltam, hogy az utakat ennyire girbe-gurbára tervezték itt, de számtalanszor bukok fel. Cél: a szökőkút. Hátha majd a hideg víz segít! Ahogy elindulok merészen máris megbotlok valamiben - vagy a saját lábamban is akár, nem néznék oda, ha nem muszáj -, és máris elindul a nem tervezett repülési terv. Jól pofára esek, és elképzelem azonnal, hogy milyen vicces is lehet.  A hátamra fordulok - gondolom nem elsőre - és nevetni kezdek! Hát ez kurva jó, de miért van olyan messze?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848818#post848818][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 14:01[/b][/url]

Túlóráznom kellett, az étteremben segédkeztem a leltárnál, pedig eddig csak a könyvelést bízták rám. Most úgy tűnt, hogy emberhiányban szenvedtek, s mivel nekem jól jött a plusz pénz, maradtam. Jó sokáig eltartott, míg mindent megszámoltunk és listára írtunk, az órára nem néztem, odakint viszont sötét volt. Elköszönve vissza is indultam a kastélyba, csak az egyik közeli szórakozóhely ontotta magából a hanghatásokat. Aztán egy macska nyervogott odaát, épp arra kaptam a pillantásom, mikor hirtelen valaki elém vágódott. Hangosan sikkantottam, s riadtan léptem hátrébb, miközben a földön elterült alakra kaptam a pillantásom. - Merlinre, mi történt? - némi aggodalommal guggoltam le, hogy segítsek, de addigra már láttam is, hogy kit dobott elém az élet. - Roland? Te...rám hoztad a frászt - sóhajtva könnyebbültem meg. - Te ittál? - gyanúsan vontam fel a szemöldököm, mert nagyon furcsán viselkedett a srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848820#post848820][b]Létai Roland - 2022.07.04. 14:21[/b][/url]

- Helló Andjalom! Látod, a lábad elő' hevereg - nevetek fel, ahogy megijesztek egy csajszit. Nem igazán látom őt, egyrészt sötét is van, meg nem tudom, hogy miért forog körülöttem, amikor állhatna is egy helyben.
- Te tu'od a neve? Tényleg ag...anga...angyili hangod van, drágá' - ezek után mit mondjon az ember. Biztosan nagyon tetszem neki, ha már ismer. Mondjuk ki ne ismerne egy ilyen fantasztikus embert, mint én?!
- Csak edjet, lá'hhatod cukipova - hát úgy nagyjából felismerem, hogy csinos a csaj. Persze, ha letapogathatnám a kézradarjaimmal, mindjárt biztosabb is lennék benne. Ez más helyzetben talán sikerülne, de most elég jó itt feküdni, biztonságos.
- Mondjad má', nagyon messzi a kúd? - nézek rá nagy kerek szemekkel, de amúgy csak a melleit keresem, csak hát jelenleg tuti négy van belőle. Legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848822#post848822][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 14:33[/b][/url]

Ajjaj, úgy tűnt, hogy valaki tényleg felöntött a garatra, nem is akárhogy. Egy fordulattal pedig kiderült, hogy Roland az, akinek azt köszönhettem, hogy most már bot nélkül jártam. S bár egy kicsit rám hozta a frászt, így hogy most már be tudtam azonosítani a vonásai alapján, már nem féltem tőle. - Persze, hogy tudom. És ki gondolta volna, hogy tudsz kedvesen is szólni?…Mondjuk, úgy csinálsz, mintha nem ismernél - sóhajtva guggoltam közelebb hozzá, egy pillanatra végig futtattam rajta a tekintetem, nem tűnt úgy, mintha megsérült volna, viszont az italtól bűzlött rendesen. - Az az egy gondolom egy üveg lángnyelv whiskey volt - tuti, hogy egy pohárkánál többet ivott a szentem, aki közben bőszen beszélt, csak épp nem értettem, hogy mit is akar.
- A mi? Na várj, gyere, segítek. Vissza kéne jutnod a kastélyba valahogy - próbáltam valahogy a hóna alá nyúlni, hogy felsegítsem a földről, bár nem volt a súlycsoportom, de ennek ellenére küszködtem, s megpróbáltam talpra állítani.
- Segíts már te is kicsit, hát dög nehéz vagy - sóhajtottam a küzdelem közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848825#post848825][b]Létai Roland - 2022.07.04. 15:20[/b][/url]

- Hallod!? Nem dudom pontosan, de jó bőr vagy - mondom neki szokás szerint őszintén, mert még nem állt össze az arca. Legalábbis nagyon mozog.
- Hát, lehet, hogy az is volt, nem emklészek pondosan - azaz sehogy sem, de annyi baj legyen. A lényeg a végeredmény, meg a közbeni, és emlékszem, hogy akkor még jó volt. Mennyi marhaságot összehordtak a többiek. Igen, csak ők, ahaha!
- Kasdélyba? Előbb a kúd, oda-oda - mutogatok a fejem felett hátra, talán a kút irányába. Meg kell mosnom a fejem, hogy egyenesbe jöjjek, legalább kastélyig. Érzem, ahogy emelni kezd, megpróbálok mozdulni, hát... biztos lett valami, mert még mindig ugyanott vagyok.
- Jól van éledem kisborzsója, próbálok - nevetgélek közben, és jó erőst rántok rajta, hogy én felálhassak. Hát... szerintem sikerül magam mellé rántani őt.
- Ugye milyen szépeg a dzsilladok?! - röhögök fel az égbe, amiken minden csillagból sokkal több van, azaz, inkább valami nagy fényessé folynak össze. Lehet, hogy hiperűrugrok, baszics!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848827#post848827][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 15:51[/b][/url]

- Persze persze - bólogattam, mindeközben tudtam, hogy csak az ital beszél belőle, meg az a levakarhatatlan csajozási szokása, amit az elmúlt években öltött magára. Nem is vettem komolyan, elengedve a fülem mellett próbáltam neki segíteni, bár továbbra se értettem, hogy mit is akar, míg végül ki nem szúrtam a közeli kutat. - Áh, a kútra gondoltál? Nem ittál még eleget? - szemtelen mosollyal szúrtam kicsit oda, persze a víz az egész más, s valószínűleg most rá is fért volna rendes ivóvíz, de gondolom, hogy picit észhez akart térni. Biccentve, hogy vettem az adást, igyekeztem karját a nyakam köré fűzni, majd oldalról átfogva a derekát valahogy felsegíteni, persze nem volt könnyű dolgom, s ez látszott is a mozdulatainkon.
- De ne csak próbáld, akard is. El akarsz jutni a kúthoz. Képzeld, hogy egy csaj, és tégy meg mindent érte, gyerünk - anno edzés közben ő is mindig motivált, mikor már feladtam volna a harcot, ezért az ő módszerével próbálkoztam, biztattam a saját nyelvére lefordított szavakkal. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a nagy hévtől nem hogy talpra állt, hanem megint elvágódott, magával sodorva engem is. - Áúú! Kemény a…vállcsontod - sikerült egy picit fejjel ráesnem, meg is dörgöltem a homlokomat jobbommal, s közben valamiféle morcos ábrázat költözött az arcomra. Annyira azért nem volt jó idő, hogy csak úgy fetrengjünk hajnalban a macskakövön, de úgy tűnt, hogy Roland remekül érzi magát. - Tényleg gyönyörűek, a mind közül meg te vagy a legszebb csillag, és szuper lenne, ha kicsit erőt vennél magadon és a helyedre vándorolnál - próbáltam picit eltolni magam tőle, aztán meg felülni mellette a földön karom segítségével. - Hajj Roli, most mégis hogy vigyelek haza? Legalább tényleg csak a kútig másszunk már el, hátha a friss víztől feléledsz - sóhajtva kértem, közben azon gondolkodtam, hogy most húzzam, vagy karoljam, vagy mégis mit csináljak vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848831#post848831][b]Létai Roland - 2022.07.04. 18:14[/b][/url]

- Nem, me' oan vadok, min a gumicsiza. Vizet nem vezsem be - háhá, mekkora lopott poén, még jó, hogy eszembe jutott. Abban mondjuk igaza van, hogy ha csaj van valahol, akkor össze tudom szedni magam. Megpróbálom, de nem igazán sikerül, inkább ő is lekerül a földre.
- Nem csak a vállcsontom, kicsi paradicsom - mondom meglepően összeszedetten, de azért tényleg jó helyen vagyok én egyelőre. Talán majd fel tudok állni hamarosan. Talán... De a csillagok szépek és jók, szóval inkább nézzük azokat, most úgyis bolondot járatnak velem.
- Még nem vagyok halott, D'artagan! Magammal viszek egy párat! - na jó, kicsit megpróbálok arrébb húzódni és helyed andi neki. Most tényleg koncentrálok és igyekszem, csak támasztéknak használni. Valahogy sikerül talpra evickélnem, ez az!
- Sima, egyből egy - mutatok a kút felé, és szavak nélkül próbálom jelezni, hogy menjünk oda. Nagyon figyelek, más szinte fáj a koncentráció, amikor rájövök, hogy ki van velem.
- Te Rozi vagy, mi? - nevetni kezdek. - Egész jó csaj lettél, mé' nem szótá' hamarabb - biztos el van látva pasikkal, nem pont azén társaságomra vágyik. Na meg egy ideje, amióta a jó csajok felé orientálódtam, megszakítottam vele a korábbi normál kapcsolatot. Erre meg jó néz már ki. Ha tudtam volna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848832#post848832][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 18:33[/b][/url]

- Mint a gumicsizma? Na jó - elnevettem magam, azért elég vicces dolgokat magyarázott Roli, s egészen addig még vicces is volt a szitu, míg el nem terültünk a földön, annak már kevésbé örültem, ráadásul sikerült a fejemet is bevágnom. Meg is jegyeztem ezt, miközben picit megdörgöltem a homlokom, aztán hirtelen szóhoz se tudtam jutni egy másodperc erejéig. - Öhh, nem vagyok paradicsom, te pedig tartogasd a sátorállítást majd a fesztiválszezonra, most pedig mozdulj, kelj fel és járj - noszogattam tovább, kézzel lábbal próbáltam őt tolni, mindent bevetettem, mire végre újra talpon volt a srác.
- Ezaz! - vele együtt örültem, de a mosoly csak pár másodpercig ült meg arcomon, mert rájöttem, hogy ezzel még mindig nem lendítettem előrébb a fiút.
- Nagyon ügyes vagy, néhány koncentrált lépés kell és ott leszünk a kútnál - belé karolva terelgettem, az viszont egy kicsit fájt, hogy úgy bő tíz perc szenvedés és fetrengés kellett a nagy felismeréshez, miszerint rájött, hogy ki is próbálja megmenteni a hátsóját. - Igen, a Rozi, tudod a csámpás - tettem még hozzá, mert anno még ezzel is csúfolt, pedig nem is vagyok csámpás. A továbbiakra viszont már felszökött a szemöldököm, majd el is röhögtem magam.
- Bocsika, nem tudtam, hogy szólnom kéne. De most már tudod, veszettül dögös csaj vagyok, jó így? - persze a felét sem gondoltam ennek, inkább csak mókás volt valamit is reagálni a megjegyzésére, mert egy biztos, ez is csak részegen bukott ki belőle. - Na de itt vagyunk a kudnál - igyekeztem az ő szavajárásában mondani, hátha jobban érti, s próbáltam leültetni a szökőkút szélére, ügyelve arra, hogy nehogy beleessen, mert amilyen kis béna így ittasan, a végén még bele is fulladna. - Meg tudod mosni az arcod, vagy segítsek? Roli! Hahó, Houston hívja Rolit - picit csettintettem is a szemei előtt, mert kicsit olyan volt, mintha elbambult volna, vagy ki tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848833#post848833][b]Létai Roland - 2022.07.04. 18:53[/b][/url]

Valamit magyaráz ő is, amúgy nem tudom miért foglalkozik velem egyáltalán, igaz, nem is érdekel éppen. Társaságban mindig jobb a móka! Na ugye, hogy sikerült felállni!
- Mindjárt ott vagyunk, jaja - jön ki belőlem nevetve, ismerem az eddigi haladási sebességemet, amit inkább a gravitációnak és a szélnek köszönhettem, mint a tudatosságnak.
- Csámpás! Tényleg te vagy! Majd meghálálod! - hogy mit, azt magam sem tudom, mert a szavak csak leengedett gáton átdübörgő folyóként robbannak ki belőlem.
- Igen, így tényleg jó. A lábadat már elég jól is ismerem - helyeslek, amúgy tényleg jó a csirkecombok és a farhát kombinációja, de amikor rehabra járt hozzám, pont nem azt figyeltem, hogy hogyan kéne meghódítani Rozit.
- Kúd, mon'gyad helesen - nevetek fel és megtámaszkodok a kút kávába. Közben észreveszem , hogy milyen sötét van megint és próbálom meglátni magam a víztükörben. Talán nem kéne, de kíváncsi vagyok. Csakhogy megzavar a csajszi, szóval cselekednem kell.
- Hallom Huston Rozina - és egy hirtelen mozdulattal belenyomom a fejem a hűvös vízbe. Mivel nincs hideg éppen, na meleg sem, pont jó a hatás. Hirtelen rántom ki a fejem, hacsak Rozi hamarabb nem teszi ezt meg. Megrázom a fejem, majd Rozira pillantok.
- Kösz - mondom vigyorogva. - Elmennénk a padig, kicsit pihennem kell, mielőtt elindulunk - nézek a vállára és a karjára, hogy ja, úgy gondolom, hogy az ő segítségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848834#post848834][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 19:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848838#post848838][b]Létai Roland - 2022.07.04. 19:47[/b][/url]

Nem tudom, hogy miért aggódik ennyire. Semmi bajom! Lehet, hogy ő még nem volt részeg, én már igen, és a múltkor sem volt semmi baj! Na, ugye?!
- A csoda kezeim, igaz? - nevetgélek, mert amúgy azt hiszem, talán csak egyszer vizsgáltam meg alaposan, meg a végén, de biztosan nem érezte úgy, hogy kihasználom a helyzetet. Pedig... hát most már azt mondom, hogy kellett volna, hát, milyen jó bőr már?! De aztán megfejelem a kút vizét és láss csodát, elég jó hatással van rá, nem úgy, mint Rozi ruhájára. Ez egy ilyen sport, szokták mondani...
- Részegen? - felnevetek, de tudom, hogy nem erre gondolt. - Azért egy kicsit jobbképű vagyok, nem? - kérdezem, majd gyorsan hozzáteszem. - Nemleges választ nem fogadok el értelmezhetőnek - nevetgélek, miközben végre elsétálunk a padig és leülhetek. Mindjárt jobb, és a hideg vízre még egy hűs szellő is rátesz. Mindjárt okés leszek, tényleg!
- A csárdában és bulizás alkalmából tanárnő. Szánom-bánom - felhorkanok, mégis milyen alkalomból kéne? Bármilyenben be lehet rúgni, de nem az volt a cél, egyébként. Most így jött össze.
- És te azért vártál rám itt, hogy elvihess a kastélyba? - pillantok rá kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848839#post848839][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.04. 20:00[/b][/url]

- Igen, azok a csoda kezeid - nevetve ráztam meg a fejem, még életemben nem ismertem olyan egoistát, mint amilyen Roli volt. Néha ez idegesítő is tudott lenni, de most inkább vicces volt. - Őszintén? - kérdően vontam fel a szemöldökeimet, de aztán megint csak nevettem, s legyintettem is egyet válaszként. Még az hiányzik, hogy itt neki álljak dicsérgetni a hold fényében, vagy ha azt mondanám, hogy tényleg helyes, akkor csak még jobban elszállna az egója.  Nem nem, erre nem kerülhet sor. Ehelyett inkább átettük székhelyünket a padra , már ez is nagy előrehaladás volt a macskakövekhez képest, bár még így is hosszú út vezetett hazáig. Ezért is bántam, hogy nem volt albérletem Bogolyfalván, mert akkor ott is elszállásolhattam volna Rolit reggelig, míg ki nem józanodik. - Tanárnő a nénikéd, nincs azzal baj, hogy buliztál csak kíváncsi voltam - vontam meg a vállaimat, vele ellentétben rám nem volt jellemző, hogy csak úgy, alkalom nélkül bulizzak, talán ezért nem éreztem át annyira a helyzetét. - Rád? - ismét felszaladt a szemöldököm, először komolyan néztem rá, aztán meg kiszakadt belőlem a nevetés. - Jó, légyszi ne is törd magad. Cuki vagy, de nem vagy az esetem, nem rád vártam, dolgoztam az étteremben  - böktem mutatóujjammal a Noé bárkája felé, ahol már nem égtek a fények. - Te csak úgy bezuhantál elém, és mint évfolyamtársad, nem hagyhatlak csak úgy magadra - meg amúgy is, kiskorunkban jó barátok voltunk, s ha ez meg is halványult, azért még nem hagytam volna ott a pácban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848857#post848857][b]Létai Roland - 2022.07.05. 08:31[/b][/url]

Bizony, hogy csodák! És Rozi nem is tudja, hogy mennyire. Majd ha megszánom, esetleg megtudhatja, ahaha!
- Csakis őszintén - nem, majd szórakozzál velem, ahogy szoktál. Bár már rég nem szoktál, de úgy látszik, hogy mégsem vagyok annyira szar nála, mint gondoltam, vagy mint, amikor legutoljára kiosztott.
- Jól van, hát ez van. Nem volt semmi, csak így alakult. Megesik, hogy a csiga elesik - vonok vállat, majd egy kicsit felpiszkálom azzal a sajátos kérdésemmel, hogy hányadán állunk. Persze ez csak hátsó szándékos kérdés, amúgy nem szántam komolynak. Na és akkor teljesen pofára is ejt, ahogy azt illik. Ezért nem is hiszem el teljesen.
- Nem vagyok az ested. Néha úgy érzem, hogy nem vagy őszinte magadhoz - én ugyanis nem hiszem, hogy létezik fiú-lány barátság úgy igazán. De ezek csak ösztönök és persze lehetünk barátok, de attól még ott van a vonzalom is, még ha nincs is a pofádba tolva.
- Két megjegyzésem is van ehhez. Néha találhatnál ki ennél jobb történetet, mint az igazság. Főleg, ha nem számít. A másik, hogy mióta lettél te ilyen figyelmes velem szemben? Mert nem hiszem ám, hogy csak évfolyamtársi kötelességből álltál meg. Az jobban elfogadható például, hogy én segítettem rajtad, és cserébe - mert jól csináltam - te is kisegítesz. Áh, mindegy, ne is hallgass rám - most minek magyarázzam, ha ő mást gondol. Vagy azt hiszi, hogy máshogy van, mint, ahogy van? Nem kell velem se jóba lenni, semmi, csak azért néha jól jönne az éleslátása, a merevsége viszont nem. Ha már ilyen jó bőr lett, lehetne lazább. Bár az is lehet, hogy ez csak nekem szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848908#post848908][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.05. 18:27[/b][/url]

A víz tényleg jó hatással volt rá, egy kis józanság már érződött a szavaiból, legalábbis érthetőbben mondta azokat, mint korábban. Reméltem is, hogy hamarosan újra önmaga lesz, s akkor már két lábon tud visszasétálni a kastélyba, de úgy tűnt, hogy egy kis idő azért még kell ahhoz, hogy kiszellőztesse a fejét. Le is telepedtünk egy padra, ott viszont előbukott belőle megint a Casanova.  - Miért is ne lennék az? - visszakérdeztem egy mosollyal, mert tényleg kíváncsi voltam rá, honnan is veszi ezeket a dolgokat.  
- Na, halljuk - tényleg kíváncsi voltam a teóriájára, ezért egyik lábam keresztezve a másikon, kényelembe helyeztem magam, s a padra támaszkodva, érdeklődve hallgattam okfejtését.  - Mi? - már az első mondatával meg is akasztott, próbáltam értelmezni, hogy most mégis mit várt tőlem, de folytatta.
- Jó, nem csak azért, hanem mert mondjuk alapból segítek az elesetteknek. Ha egy ismeretlen néni lettél volna - ebbe így utólag belegondolni mondjuk fura volt, hisz egy néni nem botladozna hajnalban részegen az italtól, de…- szóval érted, ha idegen lettél volna, és látom, hogy nem vezérel rossz szándék, akkor is segítettem volna. Egyébként meg igen, biztos az is közrejátszik, hogy te is segítettél rajtam, meg gyerekkorunkban tök jóban voltunk. Ez már feljogosíthat, nem? - némi értetlenséggel néztem rá, fura volt, hogy miért is számít ez ennyire neki. Ha nem ismerném, azt gondolnám, hogy akarna tőlem valamit, de tekintve, hogy Roliról volt szó, tudtam, hogy csak egy dolog jöhet szóba az ő kis elméjében. - Szerintem se firtassuk ezt, mert nem pályázom arra, hogy a noteszedbe bekerüljek egy rubrikaként - igyekeztem ezt tisztázni, bár nem biztos, hogy ittasan is vette a dolgot, mindenesetre megpróbáltam.  
- Inkább azt mond meg, hogy téged sosem zavart az, hogy megromlott a barátságunk? - bizony, bár rég volt, de azért elsőben össze voltunk nőve, csak aztán minden borult, mikor elkezdett a jó csajok után futkározni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848915#post848915][b]Létai Roland - 2022.07.05. 19:39[/b][/url]

Blablabla. Megőrjít néha ezzel a merev dumájával. Én öreg néni, mi? hagyjuk már!
- Nincs is noteszem. De mi van ha te vagy az igazi? - piszkálom fel egy kicsit. Amúgy azt sem tudom igazán, hogy mi az az "igazi", nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Bár tény, hogy nem nagy varázslat kitalálni, hogy szívesen megdolgoztatnám Rozinát is valahol. De hát jó csaj, miért is ne? Nem tudom, hogy mennyire érdekelne máshogy, ahogy senkiről sem tudnám ezt igazán állítani.
- Franc tudja, Rozi. Így alakult, néha gondoltam rá... voltak jó pillanataink, ez tény - vonok vállat, de nem tudom azt mondani rá, hogy mennyire bántam, mert az hazugság lenne. Egyszerűen elsodort tőle az élet és a csajok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848918#post848918][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.05. 19:53[/b][/url]

- Na persze - mosolyogva csóváltam meg a fejem, mert azért ciki lett volna elnézést kérni, ha netán olyasmivel gyanúsítottam meg, ami valójában nem is létezik. Ha nincs notesze, akkor nincs, de valamiért belőle ezt kinéztem, visszakozni meg már gáz lenne. A kérdésére meg megint csak szemeket forgatva, mosolyogva ráztam meg a fejem, mert mit is lehetne erre mondani? Nem mondom, hogy a hosszas próbálkozása nem esett jól a lelkemnek, valahol még imponált is az, hogy ilyeneket mond. Miközben beszélt, félrebiccentett fejjel egy kicsit tanulmányoztam a vonásait, nagyon helyes srác volt, egy pillanat erejéig még meg is fordult a fejemben, hogy vajon mi lenne, ha tényleg komolyan gondolná. De aztán a válasza vissza is húzott az adott pillanathoz. - Na igen, emlékszel a palacsintaevő versenyünkre? Az orrodig kakaókrémes voltál, és még a füleden is volt lekvár - nevettem fel, ahogy eszembe jutott a kis emlék. - Néha hiányzik - révedtem magam elé, miközben beszéltem. - Na de, úgy látom, hogy annyira már józan vagy, hogy járni tudj, mit gondolsz, ha rám támaszkodsz, tudunk haladni? - ismét felajánlottam a segítségem Rolinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=848923#post848923][b]Létai Roland - 2022.07.05. 20:33[/b][/url]

Na mi van, nem hisz nekem? Mindegy, ő tudja, hogy mit hisz el, vagy mit nem, különösebben ez a része nem érdekel. Kivéve, ha közben vetkőzik, akkor nagyon tudok figyelni, ahahaha. Hagyjuk is!
- Ja, az jó volt, te meg bekötött szemmel mindennek nekimentél, csak az embereket nem fogdostad össze - tör fel az emlék, tényleg vicces kalandok voltak, csak még kisgyerekek voltunk. Most meg kisfelnőttek, és ez már teljesen már.
- Aha, próbáljuk meg - nem indultam meg neki egyből, a pia vicces tud lenni, ha úgy sikerül, de tényleg jót tett a víz és friss levegő. Csak már kezdett fázni a fejem, de nem vagyok cukorból, úgyhogy segáz! Lassan belekarolok Roziba, majd szépen felállok, láss csodát már nem látok kettőt és nem imbolygok, de azért...
- Amikor négy melled volt, jobban tetszettél - nevetek, de csak szórakozom vele, nem gondolom komolyan. Azért jól esett egy kicsit, valljuk be. - Mehetünk főnök! - nyilván ő fog vezetni, szóval, igyekszem jó pótkerék lenni. Tudjátok a két kerekű bicajon hátul két kis pótkerék: dőlnek jobbra-balra, de a biciklit egyenesben tartják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850105#post850105][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 19:53[/b][/url]

A sötét szobát csak a telefon fénye világítja be az ágy körül. A csukott ablakon át sistereg a nyáresti meleg, ő a takaróját a feje alá gyűrve hever az ágyán. Lustán megvakarja fedetlen mellkasát, a mobilját egy kínlódó sóhajjal ejti maga mellé az összegyűrt lepedőre. A feje bortól és álmosságtól zsong, és bár tudna, mégsem akar aludni.
Majdnem huszonnégy órája üres a ház. Adél vércseppjei még mindig a nappali parkettáján száradnak, ő csak egy pillantást vetett rájuk, azoktól szomjazott meg. Vörösek, mint a bor. Vagy egy róka bundája. Vagy egy nőnek a haja.
Egy nyögéssel fordul az oldalára, ismét maga elé húzza a telefont. Szórakozottan bökdösi a képernyőt, keresi a nevet, amikor pedig megtalálja a Whatsapp hívás gombját, kihangosítva visszafejteti maga mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850108#post850108][b]Yezebel - 2022.07.28. 20:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850110#post850110][b]William Martin Krise - 2022.07.28. 20:31[/b][/url]

A feje alá gyűri a takarója szélét, a teste beleborzong az ásításba. Laposakat pislogva nézi a képernyőn világító nevet, míg az meg nem változik, a szobába pedig duruzsoló hang tolul.
   - Mit csinálsz ma? - kérdezi felvezetés, köszönés vagy szabadkozás nélkül. A hangja rekedt és megingó,  de az arcára vigyor telepszik. Az oldaláról ismét a hátára fordul - Halálra unom magam, Maeve.