[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841648#post841648][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 18:55[/b][/url]

Hajamba túrva mosolyodom el szélesen a válaszra, halk nevetésem egyetlen pillanatra csendül fel. Államat támasztom tenyerembe, ahogy előre dőlve könyökölök térdemre. - 4 óra múlva megint lelépek. Én a helyedben sietnék, Reiner - tovább vigyorgok, szemöldököm rebben meg a folyamatos, pittyegő hangra, ahogy megszeppenve eltartom magától a telefont. Rám nyomta. Hangosan nevetek fel, míg az asztalra csúsztatom a készüléket, és lépek a bőröndhöz, hogy pakoljak tovább, amíg Reiner be nem robban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841650#post841650][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 19:03[/b][/url]

Könyökkel nyit be, majd a lábával löki be az ajtót. - Lehet megjöttem - csapódik is mögötte, a kilincs nyelve a helyére baszódik, megerősítve a szavakat. Hupsz.
Beljebb sétál, a pultra teszi a kávéspoharat, és ahogy karjai felszabadulnak csúsztatja le rajtuk a farmerdzsekit. - Hova utazol? - Csuklóból dobja a székre, majd fél kezét zsebre téve fordul Mihail felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841653#post841653][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 19:38[/b][/url]

Fejemet kapom fel a hangra, majd az ajtócsapódásra már vállam felett hátra is fordulok. Halkan hümmentve fordulok vissza a bőröndhöz.
- New Yorkba - felelem karjaimat pihentetve térdeimen. Combomra csúsztatva kezeimet állok fel, majd fordulok teljes testtel Reiner felé. - Minden rendben? - mosolyodom el kedvesen, arcát fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841654#post841654][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 19:58[/b][/url]

Aprót bólint egy féloldalas mosoly mellett. Egyszer sem volt még ott, de biztos király hely. A kérdésre pillant a kanapé már üres pontjáról fel Mihail arcára. Lassan bootol be, de amikor megtörténik bólogatni kezd. - Ja, minden rendben. Az elememet egyre jobban és többször érzem  - fordul ő is felé. - Szóval csak azt nem vágom, hogy kerülsz-e amiért lefeküdtünk?  - teszi fel a kérdést, ami zavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841655#post841655][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 20:04[/b][/url]

Mikor tekintete arcomra esik, a mosoly minimálisan szélesedik ki arcomon, míg teljessé nem válik. Kékjeim csillannak őszinte vidámsággal.
- Ennek igazán örülök. Irányí- - döntöm csípőmet a kanapé háttámlájának kissé elnyílt ajkakkal. A kérdés láthatóan meglep, karjaimat, immár sokkal halványabb mosollyal, fonom magam előtt keresztbe.
- Szóval erről van szó - szólalok meg kis szünet után, halkan nevetek fel. Vállaim alig rázkódnak meg. - Nem, Kende, nem kerüllek azért, mert lefeküdtünk - kapom el tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841656#post841656][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 20:08[/b][/url]

Mosolygásra készteti, hogy Mihail azt mondja örül neki. Vár pillanatot, majd fülétől kúszik tarkójára keze, ahol ráfog a tincsekre és hátrébb lép.
- Erről - ismeri el határozottan, de halkabban. Tekintetéből a kérdés lassan tűnik el, amíg az óceánkék pillantás elkapja a figyelmét. Szóval csak szarul jött ki.
- Akkor oké - arrébb lép, és leül a kanapé karfájára, onnan néz fel rá oldalasan, ugyanúgy mosolyogva sóhajt. - Nem a problémáimról akartam dumálni. Rohadtul nem kellene a szexnek elcseszni a dolgokat, amikor te vagy az egyedüli, aki tényleg segít. Az a ráadás, hogy bejössz nekem - szemtelenül vigyorodik el újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841657#post841657][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 20:12[/b][/url]

Akaratlan rebben meg szemöldököm, ahogy hátrébb lép egy aprót. A megerősítés után nevetek halkan: erre igazán nem számítottam. A válasz után szinte látom a szürkéskék tekintetben, amit nem eresztek el, hogy a megkönnyebbülés előkerül. Lehet csak azt szeretném látni? Ki tudja?
- Félsz attól, hogy az, ami történt, tönkreteszi az egészet, ami eddig sziklaszilárd bizalmon alapult - sandítok le rá, nevetve fordítom fejemet a plafon felé, majd fordulok úgy, hogy Reinerre tudjak nézni rendesen. - Reiner, engem nem érdekel, hogy lefeküdtünk. Azért nem tudtunk találkozni, mert dolgoznom kell - biccentek fejemmel a bőröndök felé. - És ha már bejövök, akkor elmondod miért jöttél, ha nem a problémáid miatt? - gátlástalan módon viszonzom a szemtelen vigyort, ami az ő arcán is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841658#post841658][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 20:19[/b][/url]

Igen, tart tőle és nem örülne neki. Ha pedig eljött eddig, legalább kiteríti a kártyáit.
Figyel tovább, és vigyorodik el arra, hogy dolgoznia kell már láthatóan megkönnyebbülve. A bőrönd felé sandít. - Nekem összesen nincs ennyi cuccom - elneveti magát, majd a kérdésre felnéz Mihailra. Egy pillanatig csak nézi, arcán mosolyát tartva, éppen csak szemöldöke mozdul.
- Mert élveztem - röviden tömören. - Nem hiszek a szerelemben, nem áltatom magam, emiatt nem kell aggódnod. A szexben hiszek. Őszinte, maximálisan felszabadít, mellébeszélés nélkül. - végig méri a másikat. – Keféltünk. És rákattantam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841662#post841662][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 21:02[/b][/url]

Az eddig megfoghatatlan érzés, csak szilárdabb lesz: elégedettség, amit érzek. Mert azt hitte kerülöm, mert lefeküdtünk. Mert ennek tisztázása miatt képes volt eljönni idáig. Mert mindennek ellenére, még nevet, pedig a levegő egyre csak nehezebb a kimondatlan szavak miatt.
- Imponáló, hogy rákattantál - lököm el magam a kanapétól, hogy felegyenesedjek. Tehát nem hisz a szerelemben? Fejem biccen hátrébb, államat vakarom meg, majd vigyorodom el. - Szexelni járnál vissza mától? - tekintetem fúrom övéibe, ahogy aprót lépek közelebb. Gyerünk, Reiner, mondd ki, hogy engem szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841666#post841666][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 21:43[/b][/url]

Ajkait préseli össze, nyelve szökik közéjük, így gödröcskéje arcába süpped mielőtt még a Mihail ajkaira villanna szeme. Azok újabb kérdést formálnak. - Ennyi kérdéssel nem leszel rossz pszichológus… - mélyed el a pillantásába, amíg kihúzza magát ültében. A szerelem olyasmi amivel az emberek azért áltatják magukat, hogy szexelhessenek és bántják egymást, mert a kapcsolatuk hazugságon alapul, ő nem azért ül itt, és úgy egyenes tőle, ha ez tiszta. - Ha többre vágysz, akkor keress magadnak mást - fehér pólója szegélye alá simít ujjaival, minimálisan fog rá az anyagra. - Viszont szexelni összejárhatnánk - harap ajkára. Tudja, hogy Mihail is élvezte.
- Még van pár órád… múlt héten tizennyolc lettem, és mi még nem ünnepeltük meg, Sztravinszkij - mozdulnak ujjai a póló szélénél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841668#post841668][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 21:55[/b][/url]

Halkan nevetek fel a válaszra. Kékjeim játékosan csillannak, a nevetésből csak egy mosoly marad, míg tovább várok: az érdemi válasz nem valószínű, hogy elmarad. Nem is teszi. Tokostól rúgja rám az ajtót, a szívem hatalmasat dobban szavaira, majd ver egyre gyorsabban. Ha többre vágyom, akkor keressek mást. A mosoly arcomra fagy, el is tűnik onnan pillanatok alatt, vonásaim megkeményednek, ahogy hátrálok egy lépést, kékjeim mégis akaratlan zizzennek lejjebb kezének mozgására, majd vissza arcára szavai okán.
- Megtisztelő, hogy velem is megünnepelnéd - döntöm ismét csípőmet a kanapé háttámlájának. Ne felejtsd fiam: mindenki szeret, mégsem szeret senki. Halványan mosolyodom el. - Rajtam ne múljon - fogok pólóm szegélyére, hogy egy hirtelen mozdulattal kapjam le magamról és dobjam is félre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841672#post841672][b]Reiner Kende - 2022.01.03. 22:47[/b][/url]

Két ujját akasztja bele jobban az anyagba, szinte át is lyukaszthatná, amikor Mihail arcát figyeli továbbra is: az eltűnő mosolyt, a kemény vonásokat és ahogy hátrál. Kende szíve összerándul, amire pislant párat, mert ismeretlen az egész. Aki előtte áll az utolsók közt van, akinek bárhogyan is ártana, akár akaratlanul is. Ajkai nyílnak el, de nem jön ki rajta hang, így szemeit lesütve nézi mozduló ujjait a fehér anyag takarásában. Nem a problémáimról akartam dumálni. És ma tényleg nem azért van itt. Pedig érzi a levegőben, hogy valami más. Valami már most változott volna mielőtt igazán el sem kezdődött? Tényleg fél. De akarja.
Szája széle rezzen a válaszra, szélesebb lesz a mosolya, majd ismét visszafogott ahogy a mozdulatok közben Mihailt kémleli. Elengedi a pólót, feláll és egy elnyújtott lépést tesz felé.
- Lehet egy utolsó feltételem mielőtt elkezdjük a bemelegítést? - szája belsejébe harap, arcára néz fel, ahogy lerántja a pólóját és még egy kicsit közelebb lép hozzá. - Ha bármikor úgy érezzük, hogy a bizalom rovására megy, akkor megbeszéljük. Ahogy ma is - ujját megemelve mutat magukra, majd fél karját simítja Mihail oldalára és hátára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841674#post841674][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 23:00[/b][/url]

Fülemben zúg a vérem, szavai mégis visszhangot vernek bennem apám szavaival tökéletes egyveleget alkotva. Fejemet hajtom le kicsit, tincseim hullanak arcomba. Hiába vagyok tökéletes, senki nem képes mélyebbre látni - és még csak fel sem róhatom nekik. Véla vagyok. Már nem vagyok gyermek, hogy másokat hibáztassak olyanért, amiről nem is ők tehetnek igazán. Ezért kerül a halvány mosoly ajkaimra, ahogy Reiner mozdul. Aprót bólintok, már félmeztelenül állva előtte.
- Mindent - lépek közelebb, kezem simul ezzel egy időben derekára, ujjaim markolnak a bőrbe, ahogy lejjebb hajolva csókolom meg. Kezdetben lágyan puhatolózom, majd mélyítem el, miközben hátrálásra kényszerítem.
Legalább az elkövetkezendő egy órában képes vagyok elfelejteni: mindenki szeret, mégsem szeret senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842796#post842796][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 09:06[/b][/url]

Nagy sóhajjal állapítja meg, hogy eljött a reggel, pedig meg merne esküdni, hogy csak pár oldalt olvasott csak, ezek szerint ezt fel kell szoroznia százzal. Ez van, nem borús a hangulata, ahogy lustán nyújtózik egyet és az órájára les. Reggelizni kell, ezt gyomra is jelzi, így végül sikerül fel is öltöznie és elindulnia. Tudja, hol akar most lenni.
Az a baj, hogy a többiek is tudják, hiszen kisebb tömeg fogadja, így dönt a terasz mellett, amit az ügyesek mágiával még fűtenek is, tökéletes választás. Vett pár péksütit, egy nagy adag kávét, máris
boldog. Nagyot harap és beletemetkezik a hírfolyam csodáiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842797#post842797][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 09:56[/b][/url]

Néha szükségem van arra, hogy kiszakadjak a megszokott környezetből, mikor tanulok. Jót tesz, felfrissít, és telenyom új gondolatokkal. Túlzás lenne azt mondani, hogy rászoktam arra, hogy a kávézóban tanuljak, de előfordult már néhányszor, mint például most is, hogy erre felé vezetett utam.
Friss kávémmal igyekszem találni egy szabad asztalt, ahová lecuccolhatok, de a küzdelem esélytelennek látszik. Egész addig, míg meg nem látok egy ismerős üstököt, és minden kérdés nélkül le nem dobom magam asztalához. Ennyit arról, hogy ma tanulok. - Lám kit látnak szemeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842798#post842798][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 10:12[/b][/url]

Elnyom egy röhögést, ahogy átgörget egy pár dolgot, majd újból harap egyet. A kávé túl forró még, tanult abból, ahogy múltkor leforrázta magát, így csak lustán kevergeti meg az italt és dől hátra. Nemigen foglalkozik azokkal, akik hozzá hasonlóan kint keresnek menedéket, most semmi sem érdekes. Lassan de biztosan múlik benne az inger, hogy fusson örökké valami elől. A lelkének még sok idő kell, elméjének szintén. Ráér. Most is, de hirtelen huppan le valaki hozzá és felpillantva néz az ismerős arcra. Lassan mindenki megtalálja.
- Csak engem, semmi extra. Szia Aleksz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842799#post842799][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 10:27[/b][/url]

- Mégis hol a búbánatos faszban jártál? - Alekszi kedvesség, igen igen. De valahogy azok után, hogy kerestem, írtam, hívtam és ő egyetlen szó nélkül eltűnt nem hinném, hogy mást vár. - Aggódtam - teszem még hozzá komoran, csak hogy érezze, ez most tényleg komoly. Nem csak azért mondom, hogy jópofizzak, hanem mert - bár engem is végtelenül meglep - így éreztem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842800#post842800][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 10:34[/b][/url]

Kicsit kikerekednek a szemei a finom, de amúgy teljesen jogos kérdésre. Arcán halovány vigyor, olyan, mint aki most bukott le, de nagyon. Feje előre billen, majd aztán pillant vissza rá. Nincs ebben semmi, tényleg elszúrta.
- Egy szép, csendes helyen. Többnyire - most meg itt van, maradni kéne, tenni, amit kell. Most mégis itt ül előtte, mint valaki, akit épp leszídnak. Ja várt, pont ezt teszi.
- Bocsánat. Nem akartam, hogy... Miért aggódtál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842801#post842801][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 10:43[/b][/url]

Nagyon akarok rá haragudni, nagyon mérgesnek és határozottnak tűnni, de ha vigyorog rám, hogy? Sajnos, vagy nem sajnos, de nem tudok rá tényleg dühös lenni. - És engem miért nem vittél? - Persze, tökre értem, ez a kérdés inkább csak elveszi a dolgok élét.
- Mégis miért aggódtam volna? Érted, meg hogy valami hülyeséget csinálsz. - Tudom, mennyire labilis, hogy a viharba ne aggódtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842802#post842802][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 10:55[/b][/url]

Ennél sokkal jobban kínozta magát, ostorozta, saját haragja ennél már nem lehet több. De mégis vigyorog, itt van, nem fut el vagy sír. Egyszerre jó és rossz az, hogy nem látni a könnyeit. Változott.
- Hidd el, nem akartál volna velem egy légtérben se lenni - nem akart senkit, csak csendet. Akit a hóban talált, az a véletlen műve, átmeneti volt, akkor és ott kellett. Több nem. Sóhajt csak.
- Hülyeséget? Azt hitted azért megyek, hogy megöljem magam? - pislog párat. Ennyire lent volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842803#post842803][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 11:02[/b][/url]

Megforgatom szemeimet. Még hogy én nem akartam volna vele egy légtérben lenni. Inkább ő nem akart velem, meg úgy senkivel, gondolom.
- Mit tudjam én, sok minden belefér a hülyeségbe. - Idegesen túrok a hajamba, hogy pótcselekvésként megigazítsam a kesze-kusza tincseket. - Mindegy is. A lényeg, hogy itt vagy, és jobban vagy, vagyis kurvára remélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842804#post842804][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 11:18[/b][/url]

Szusszan egy nagyot, mert nem akar vitatkozni. Igaza van, mert tényleg nem a legjobb az, ha valaki ellép, amikor semmi sincs rendben. Fordított esetben ő sem lenne nyugodtabb, ez érthető.
- Igazad van. De csak csend kellett és némi hideg. Lehet még pár napra visszamegyek, a cuccaimért mindenképp, de nem költözöm oda - nem tudja miért erősíti meg ezt? Fene tudja. Lehet inkább magának kellett kimondani.
- Mi számít jobbannak? De azt hiszem, igen. Kérsz kávét? - mert ezt ennyivel le lehet rendezni, igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842805#post842805][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 11:24[/b][/url]

- Helyes, mert itt van rád szükségem. - Nem tudom, miért mondok ilyeneket. Mégis, mikor mondtam én utoljára ilyeneket? Kezdek aggódni magamért. Vagyis majd aggódok magamért akkor, ha érte már tudom, hogy nem kell.
- Azt hiszem, neked kell tudnod, mi a jobban. Köszönöm, már van - és valóban, egyik kezemben már azóta szorongatom, mióta leültem. Még mindig nem iszok bele, ehelyett logikus lépésként leteszem végre az asztalra, így már mindkét kezem szabad. Egyszerűen csodás vagyok néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842806#post842806][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 11:31[/b][/url]

Jól hallja? Értelmes fejjel pislog csak, hogy mit hall, jól hall, bármi, de süketnek nem süket. Kicsi képzavar után kapcsol csak.
- Rám van szükséged? Hogy? - halkan beszél, mint aki nem is hiszi, hogy ez neki szól. Tény, egy jó ideje nem figyelt ezekre és tudja, hogy hiba ez is.
- Jobb, mint volt, igen - bólint végül, majd a saját kávéjába kortyol. - De veled... minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842808#post842808][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 11:39[/b][/url]

Megvonom vállam, mintha csak mindegy lenne, amit mondtam volna. Nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem mindegy, de megpróbálhatok azért úgy tenni. Hátha összejön.
- Nos, ez remek hír - bólintok. Balommal zavartan kaparászom az asztalt, és tekintetem fókusza is valahová oda kerül. - Hogyne, csodásan vagyok. - És tényleg amúgy, velem nem történnek extra dolgok, csak úgy megvagyogatok, mint eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842809#post842809][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 11:56[/b][/url]

Szebben nem is kerülhette volna ki a választ, valahogy ugyan így szokta. Apró mosoly ül ki ajkaira, majd csóválja meg a fejét.
- Nem hagyom annyiban, erre a válaszra kíváncsi vagyok - de nem kell most és azonnal. Az sosem volt kényszer. Harap egyet, majd a másik péksütire mutat.
- Ez se kell? - nyammog egy sort. Ha ő kaját oszt meg, az ünnepnap. Reméli ezzel tisztában van.
- Örülök, hogy minden jó. Legalább nálad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842810#post842810][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 12:14[/b][/url]

- Most mit kell ezen magyarázni? - igen, olyan vagyok mint egy pukkadozó durcás kisgyerek, és ez cseppet sem áll messze a valóságtól. Kicsit tényleg durcás vagyok, amiért vegzál itt ezzel a kérdéssel - ugyanakkor persze megértem, én sem hagynám annyiban.
- De csak azért, mert te adod - húzom magam elé reggelije másik felét, hogy gátlástalanul elpusztítsam. Ha már így kérdezi, nem mondok nemet, mert még egy ilyen alkalom tutira nem lesz, hogy ő nekem kaját adjon. Vagy bárki másnak. - Legalább valakinek legyen jó, tudod. - Kész irigylésre méltó életem van amúgy, és ezzel én is tisztában vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842813#post842813][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 14:27[/b][/url]

Mindent, lehetőleg. De ezt mégse lehet mondani, hiszen furán venné ki magát, bár, a fura dolgokon és az, hogy ezt más is látja, már rég túl van. Így végül csak lazán megvonja a vállát.
- Nem tudom. Kíváncsi vagyok csupán - míg a másik puffog, ő jót somolyog az egészen. A kávét kortyolja, ahogy elfogadják a másik süteményt, és mintha arany lenne, úgy beszélnek róla.
- Jó étvágyat - dől hátra, a kávéba temetkezve egy időre. Halkan nevet fel a szavaira. - Máris irigy vagyok. Hogy csinálod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842814#post842814][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.01.26. 15:17[/b][/url]

- Szükségem van rád, és kész. - Ezt már úgysem úszom meg, de akkor sem vágom magam alatt a fát ennél is jobban. Mindennek van egy határa ugyebár. Teli szájjal biccentek, mielőtt vége megkóstolnám a kávémat is a gyors reggeli után.
- Szívesen megtanítom. Bár ehhez sajnos sok időt kell együtt eltöltenünk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=842815#post842815][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.26. 15:35[/b][/url]

Talán zavar, öröm, vagy mindkettő játszik arcán a szavak hallatán. Szusszan egy nagyot, agya még sok minden rosszat súg, csak nem figyel rá.
- Ez... ezt jó hallani. Igyekszem itt lenni - bólint egyet, de nem tud ígérni, ameddig nem lesz minden rendben. Azt nem tudja, hogy mikor lesz jobb és más, tippelni sem tud. Nem is akar. Lehetetlen.
- Egye fene, vállalom. Talán ki fogod bírni.