[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833205#post833205][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 23:27[/b][/url]

Vizes tincseim közé túrok, ahogy Hádész tálja lebeg felém. Gyakorlott mozdulatokkal rakom neki össze a mindig bevált gyors "reggeli" fogást, amivel kiengesztelem, ha nincs időm rendesen főzni neki. Valahogy mindig megbocsát, úgyhogy annyira nem lehet rossz a főztöm. Még egy utolsó pálca intés, hogy Hádész tálja, immár benne a reggelijével lebegjen vissza a helyére, nekem barnáim sandítsanak Lafayette-re. Lassan fordulok felé, derekamat döntöm a pultnak.
- Ne viccelj velem - ingatom meg fejemet mosolyogva. - Ennél sokkal nagyobb káosz szokott lenni - vallom be mosolyogva, mert ez valóban semmi ahhoz képest, ahogy majdnem minden reggelem indul. És még van esélyem időben beérni, úgyhogy nem aggódom. - Sietsz valahova? - biccen oldalra fejem, majd fordulok a pult felé, hogy két csészébe öntsek ki kávét, amiből az egyiket nyomom Lafayette kezébe. - Mert ha nagyon sietős lenne, nem maradtál volna reggelire. Ülj le és idd meg a kávéd nyugodtan - kacsintok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833206#post833206][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 23:42[/b][/url]

Kissé szaggatott, suta mozdulatokkal helyezi a mosogatóba a tányért, mégis hang nélkül landol benne. Kezei megállapodnak a pult szélén, fejét a mellkasára hajtva mosolyog és kényszeredetten próbálja kerülni a szemkontaktust. Érzi a jelenlétét, az illatát és maga előtt látja a mosolyát is, amit iskolás korukban oly kevés alkalommal láthatott testközelből és ami mégis észrevetette vele a fiút. Nem akar oldalra pillantani, mert bőven elég számára ennyi inger is, hogy bizonytalanná váljon. Ha ránézne, lehet teljesen elveszne.
Reflex szerűen veszi át a kávét és pillant végül Reece-re, elveszítve a saját magában vívott küzdelmet. Észrevétlen nyel egyet, majd nevet fel a szavai nyomán.
- Képes neked bárki is nemet mondani? - kérdi fejét csóválva, majd mosolyogva kortyol bele a kávéba. - Nem érzem teljesen fairnek, hogy egy ügyvéddel szemben kéne érvényesíteni a saját álláspontom - a bögre mögött somolyog, kékjei Reece arcán pihennek, miközben nekidől a pultnak. - Őszintén szólva már két órával ezelőtt máshol kellett volna lennem. Nem kalkuláltam bele, hogy ennyire... - tucatnyi jelző jut eszébe és mindegyik zavart mosolyra készteti, így hangosan egyik se hagyja el ajkait. - ...eseménydúsra sikerül az este - fejezi be végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833207#post833207][b]dr. Reece Laines - 2021.06.26. 23:54[/b][/url]

- Nem hiszem - aprót kortyolva a gőzölgő feketéből gondolkodom el. Nem is emlékszem mikor mondtak nekem nemet utoljára. Mármint úgy, hogy a végén ne az legyen, amit én elképzeltem magamnak. - Nos... - hümmentek egyet lehunyt szemmel, mielőtt szemtelen mosollyal ajkaimon kapnám barnáimat Lafayette arcára, hogy elkaphassam kékjeit. - Legközelebb okosabban válassz partnert? - teszem fel a komolytalan kérdést, csak szemem nevetése árulhat el, hogy mennyire nem gondolom komolyan szavaimat. - Ugyan már, Lafayette. Először is: szerintem még enyhén fogalmaztál az eseménydússal - kortyolok még egy aprót, majd teszem a csészét a pultra, ahogy Lafayette elé lépek. Két oldalán támaszkodom meg a pulton, miközben igyekszem elkapni kék tekintetét. - Másodszor: kit hurcoltak meg már azért, mert jól érezte magát? Pontosan, senkit. Engedd el magad kicsit - amit lehet, hogy mondani könnyebb, de én előszeretettel alkalmazom ezt az eljárást. Minek idegeskedjek, ha már amúgy is elkéstem? Onnantól már olyan mindegy, hogy már semmi nem segíthet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833208#post833208][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 00:08[/b][/url]

Halkan nevetve csóválja meg a fejét a válaszra. A kérdést csupán költőinek szánta, de vagy így, vagy úgy, valahogy pontosan erre a válaszra számított. Ilyen kisugárzással ember legyen a talpán, aki képes neki ellenállni. Sebi már a téren elbukott, mikor újra találkoztak.
Szemei kerekednek ki a kérdés hallatán, ajkai kissé elnyílnak egymástól, miközben Reece arcát fürkészi. Mindössze pár pillanatra van szüksége, hogy felfogja a helyzet komolyságát. Szégyenlős mosollyal pillant el róla és kortyol újból a kávéból. A reggel folyamán ez már legalább a második alkalom, hogy a szavaival zavarba hozza. És Odin a megmondója, szerinte nem is az utolsó. - A végén még el találom hinni, hogy komolyan beszélsz - oldalvást pillant a férfira, majd fordítja vissza lassan a fejét, ahogy Reece közrefogja. Nagyot nyel a bögre takarásában, amit végül kényszeredetten ereszt le az arca elől, miközben hallgatja őt.
- Először is; igazad van - óvatosan mosolyodik el, kékjei közben áldozatul esnek a fekete tekintetnek. Képtelen elpillantani róla. - Másodszor pedig... kérem, nyilatkozzon ügyvéd úr. Hányszor védekeztek már a vádlottak azzal a bíróságon, hogy csak szórakoztak? - mosolya szélesedik ki, fél szemöldöke kissé megemelkedik, miközben végig kínosan ügyel arra, hogy csakis a szemébe nézzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833209#post833209][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 00:20[/b][/url]

A gondolat most bukkan fel bennem először, de nem is suhan tovább. Még mennyire, hogy nem. Befészkeli magát a gondolataim közé, és nem hagyja, hogy akár egyetlen pillanatra is átlépjek rajta: szeretem látni, ahogy Lafayette zavarba jön a cselekedeteimtől, vagy akár szavaimtól. Olyan ártatlan minden mozdulata, hogy élvezem, ahogy zavartan süti le a tekintetét, hiába szakad meg a kapcsolat a kékekkel.
- Akkor felnyitom a szemed, hogy ne tedd - hajolok közelebb minimálisan hozzá, miközben a csésze végre eltűnik kettőnk közül. Aprón mozdulok előrébb, miközben hallgatom szavait. - Túl sokan - nevetek fel halkan, majd eresztem vissza fejemet és pillantok ismét az áthatóan kék pillantásba. Fejem biccen félre, ahogy barnáim zizzennek ajkaira. - Nem volt még alkalmi partnered, igaz? - bár egyértelmű, de a tegnapi napot éppen nem tartottam alkalmasnak ennek megbeszélésére, mégis szeretném, ha megerősítene vagy cáfolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833211#post833211][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 00:37[/b][/url]

Minden szava visszhangot ver benne, mozdulatait olyan élesen látja, mintha legalább nagyító alatt kémlelné. A közelségtől levegőt is alig mer venni, szíve a torkába szökken és mintha cselekvésre próbálná ösztökélni... ám minden erejével ellenáll. Tegnap az alkohol hatására merész volt, nem foglalkozott semmivel, pláne nem a következményekkel, ám most, hogy már nem buzog a vénájában az adrenalin, túlságosan is egyértelmű, hogy ki irányítja a lépéseket. Sebi pedig zokszó nélkül engedi is.
Ajkai kissé elnyílnak, ahogy Reece közelebb hajol. Ádámcsutkája vad táncot lejt, ahogy nyel egyet, ujjait közben a hideg pultnak szorítja. Nem tud szólni, a gondolatai mintha csődöt mondtak volna. Egyszerűen csak vár, hogy Reece gyakorlatba fektesse a szavait.
Nevetése rántja vissza a földre. Elmosolyodva figyeli arcának élét, a gödröcskéket a szája szegletében. A mosolya semmit se változott... - Egy-egy - állapítja meg az állást vidáman, majd a kérdés hallatán halkan nevetve hajtja le a fejét. - Rengeteg tippem lenne, hogy mi buktatott le - lehajtott fejjel pislant fel rá, majd szusszanva dörgöli meg az orrnyergét. Ha Reece szereti, mikor zavarban van, akkor most igen közelről kiélvezheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833233#post833233][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 15:51[/b][/url]

Míg van lehetőségem kihasználni, hogy játszunk, addig élek is vele. Lehetséges, hogy túl messzire megyek, de úgy simul bele az általam adott helyzetbe, mint egy doromboló kiscica. Mégis ki nem élvezné ki? Féloldalas mosolyom erősít rá szavaimra, majd marad is ott, mikor válaszol. Amikor az én szavaim kapnak megerősítést a mosolyba keveredik az elégedettség.
- Elmondasz párat? Felcsigázol ám - nyúlok fel lassan, tűröm el ugyanazokat a tincseket arcából, amiket már megannyiszor, majd cirógatok rá a puha bőrre halvány mosollyal. - De ha megtartanád magadnak a titkaid, azt is megértem - vigyorodom el szélesen, egy millimétert sem eltávolodva tőle nyúlok a kávémért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833235#post833235][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 16:14[/b][/url]

Ilyen közelről, mikor van lehetősége az apró rezdüléseket is észrevenni, már látja, hogy minden egyes szavával és mimikájával Reece szórakozását segíti. Bár tudná, hogy mik a helyes lépések, hogy kivehesse a maga szerepét a játékból, de így, hogy a szabályok ismeretlenek előtte, az orránál vezetheti a férfi. Hogy bánja-e? Egyszerre fájdalmas és olyan édes ez a helyzet, hogy nem tudná megmondani.
Szemei lecsukódnak az érintésre, a levegő reszketegen hagyja el a tüdejét. Ujjai szinte perzselik a bőrét és így már képtelen csak állni és nem csinálni semmit. Baljával nyúl Reece kezéért és csak úgy, mint előző éjjel, az ajkaihoz emeli azt és csókot hint a tenyerébe. - Kicsit a tudatlanságban hagynálak. Úgy talán van egy minimális esélyem ellened - féloldalas mosolyra húzódnak ajkai Reece tenyere mögött. Nagyot nyel annak rejtekében, majd még egy gyors csók után engedi el a kezét. - De egyszerűbb lenne, ha ismerném a szabályokat. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni - mosolya kissé zavarttá válik őszintesége nyomán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833242#post833242][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 16:28[/b][/url]

Őszinte és egyértelmű mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy Lafayette érintésem alatt hunyja le szemeit. Immár biztos, hogy minden mozdulatomra és cselekedetemre ki van élezve, és mindennél jobban tudni szeretném az okát. Miért? Miért tűnik feledésbe részéről a múlt és simul így az érintésembe? Mit tettem, ami erre készteti ennyi idő elteltével, mikor nem is ismer? Nem ugyanaz vagyok, mint voltam. Változtam. Az a kis srác, akit Lafayette ismert, már nincs sehol, feledésbe merült, de mintha a férfi hatására újra fel kívánna bukkanni.
- Senkinek nincs esélye ellenem - vigyorodom el szélesen. Aprót kortyolok a feketéből, majd emelkedik meg fél szemöldököm és biccen félre fejem, miután letettem a csészét. - Nincsenek szabályok - vonom meg vállaimat. - Az ilyesmiben sosincs, mivel egy éjszakára szólnak. Felesleges szabályokat felállítani, viszont, ha már több éjszakás... - ingatom meg fejemet, ahogy pillanatnyi szünetet tartok. - Más a helyzet. Melyiket szeretnéd? - simítom kezemet arcára, barnáim mélyednek el a kékekben. - Ha egyiket sem, az is opció - mosolyodom el szélesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833262#post833262][b]Reina D. Laines - 2021.06.27. 18:33[/b][/url]

Ahogy Reece ő sem koptatta tegnap éjszaka otthon a kanapé huzatát. Hajnalban, vagy talán a reggeli órákban érkezett haza a fővárosi szórakozásból. Egy idősebb srác kísérte egészen az ajtóig, további reményekkel, amikor Reina megköszönte a fuvart, majd emlékezetes csókkal vált el a randijától. Sokkal tovább alszik, mint az megszokott volna tőle. Álmában sötét van, hangokat hall és folyamatosan keres valamit. Valakit. Mellkasa jár egyre csak gyorsabban, szemei hirtelen pattannak ki, megremegő keze simul torkára. Elsőre a hely idegen, ahogy körbepillant, felül és fejét kapja a kintről beszűrődő férfi hangokra. Szemöldöke értetlen vonódik össze, majd alig egy pillanattal később széles vigyor terül el rajta. Senki nem örül annak annyira, hogy a bátyja tegnap végre kimozdult, mint maga Reina. Szatén köntösét összekötve a derekán lépked az ajtóhoz, majd mezítláb érinti a konyha padlólapját.
- Szép jó reggelt - mogyoróbarnái mérik végig a két férfit, majd meg sem toppanva fordul a kávéfőzőhöz. Hajába túrva igazít göndör tincsein, amik még akkor is előnyösen állnak, amikor éppen csak felkel.
- Látom jól sikerült az estéd - pillant hátra Reece-re, ajkán mosollyal. Onnan vezeti tovább a másik éjszakai szórakozására. Neked pedig főleg jól sikerült. Hm. Reina még nem tudja, hogy érdekelje e. Attól függ: marad e reggelire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833270#post833270][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 19:48[/b][/url]

Elveszik a fekete tekintetben. Valami vonzza a férfiben, ami csakis arra ösztökéli, hogy meg kell ismernie. Újra és jobban. Vannak vonások, apró gesztusok, amik a kiskamaszra emlékeztetik, arra, aki először okozott benne zavart, aki először ébresztette fel a szívét. Miért ne adhatna erre esélyt újra? Tól sok válasz van erre a kérdésre.
A válasz hallatán lesüti a tekintetét. Igaza van. Régen se volt semmi esélye, most mégis miért lenne? Mosolyogva csukja le szemeit és engedi el a felszínre törő gondolatokat. Felnőttek. Jó lenne, ha sikerülne tudatosítania magában végre.
Kékjei zizzennek arcára, feketéi rabul ejtik az övét. Az érintésre akaratlan húzódik mosolyra ajkai, majd a kérdésre kerekedik el kissé a szeme. Kiszáradt ajkát megnyalva latolgat, de... hiába vágyik rá, a szíve nem bírná. - Neked ez csak... - hirtelen kapja fejét a hang irányába és forr torkára a kérdés vége. Szinte azonnal odébb lép Reece-től, véget vetve a frusztráló, mégis izgató pillanatoknak.
- Szia - mosolyogva köszön és talán folytatná is, ha Reina nem folytatná. Odin mentse meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833272#post833272][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 19:58[/b][/url]

Szemöldököm rebben, ajkaim nyílnak el azonnal, ahogy Lafayette neki áll a kérdésnek, de sosem kap befejezést, mert a legszebb hang tölti meg a konyhát, ami valaha létezett. Féloldalas mosollyal villannak barnáim Lafayette-re, ahogy automatikusan lép el tőlem, én is így teszek. Reina mögé lépve, ölelem magamhoz hátulról, majd csókolok a nyakába.
- Nem panaszkodhatom - sandítok oldalra a férfire, majd vissza előre, miközben Reina karján simítok végig óvatosan felfelé. - Kivel játszottad végig az estét? - nevetek fel halkan, majd csókolom arcon gyorsan és lépek el mögüle, hogy a csészét fogjam ujjaim közé, miközben derekamat döntöm a pultnak.
- Reina, ő itt Lafayette. Lafayette, ő az én egyetlen és utánozhatatlan húgom, Reina - emelem a csészét ajkaimhoz a bemutatkozás után, kiiszom az utolsó kortyot, végül szusszanva teszem azt a mosogatóba. - Mit kérsz reggelire? - intézem szavaimat egyértelműen húgomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833280#post833280][b]Reina D. Laines - 2021.06.27. 20:28[/b][/url]

Micsoda csúnya dolog volna, ha élvezné a helyzetet. Belesétálni egy ilyen intim pillanatba, félbeszakítani a kérdő hangot egy egyszerű, könnyed reggeli üdvözléssel nem olyasmi amit a jó kislányok direkt megtennénk. Mégis, ahogy a férfi köszön neki csak a mosolyt viszonozza, de azt gyönyörűen és ellenállhatatlanul. Reina báján túllátni nem lehet, felületesen udvariasnak tűnik, aki otthonában másra sem vágyik jobban csak az ébresztgető kávé ízére. Beledől az ölelésbe, Reece tetoválásain simít végig, aztán már elvárja a csókot a nyakára, ami engedelmesen érkezik is.
- Egy gyógyítónak tanuló egyetemistával - és kapóra is jött, mert sokkal kényelmesebb volt autóban utazni, mint vonatozni. Fúj. - Feledhető - emeli meg az állát, nyúl a kávéért, széles mosollyal fordul a vendég felé és kapja el a tekintetet. Egyértelmű, hogy nőként nem ő fog bemutatkozni elsőként, ám a bátyja még egy ilyen helyzetben is elegánsan megoldja a problémát.
- Lafayette, gáláns név - emeli huncut mosolya elé a kávét, majd kortyol belőle nem engedve a kékeket. - Örülök a találkozásnak - az titok, hogy mennyire.
- Bagelt és tojást, rengeteg zöldséggel. Utána foglalkoznom kell a művészeti iskola adta mappával is. Kell az energia - szúrja közbe, majd közelebb lépve teszi kezét Reece felkarjára, amire hüvelykujja simogat rá. - Gondolom neked is drága - rezzen a szemöldöke és bújik ismét a bögre mögé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833281#post833281][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 20:41[/b][/url]

Nehezen ocsúdik fel, pedig távol áll tőle az udvariatlanság. Mégsem képes illő módon megszólalni, mikor felszínesen ugyan, de az éjszakájuk kerül terítékre, amit őszintén szólva, meghagyna saját maguknak. Nem szereti kiteregetni a magánéletét másnak... az alkohol persze erre is csúnyán rácáfolt. Most mégis... ahogy nézi a kettőst, kedi úgy érezni, hogy ő az, aki mások magánéletébe tipor. Zavartan fordul félre az ölelésük láttán és kortyol inkább a már csak langyos kávéba. A bemutatásra pillant ismét Reece-re, majd elmosolyodva hajtja le a fejét.
- Mégis a Sébastient részesítem előnyben már - mondja kedvesen, majd tartva a szemkontaktust lép elé. - Nagyon örvendek, Reina - nyújtja a jobbját felé, majd ha a lány elfogadja, nem rest kézcsókkal pecsételni a találkozást. Régi vágású úriember ő. Viszont ahogy Reina ujjai kicsusszannak a kezéből, úgy lép hátrébb és a konyha sarkánál dől a pultnak.
- Művészetis vagy? Szabad kérdeznem mit tanulsz? - hangja kedvesen szeli át a teret. Nem követelőző, gyengéden érdeklődik csupán. Kékjei mégis titokban Reece-re vándorol párszor, de hogy mire vár, maga se tudná megmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833282#post833282][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 20:49[/b][/url]

Széles mosoly terül el ajkaimon. Reina és a kis játékai pontosan ugyanannyira a hétköznapjai része, mintha csak feldobna amúgy is tökéletes arcára egy leheletnyi sminket. Mindig van valaki, akivel éppen elszórakozhat, én pedig örömmel hallom a történeteket.
- Vettem a rendelést, kedves - nyúlok felkaromon pihenő ujjaiért, és emelem fel kezét arcomhoz, hogy belefektessem tenyerébe. - Ne felejtsd el, hogy ma van a kastélyban az évnyitó. Illendő lenne megjelenned - oldalvást fordítom fejemet, csókolok a puha tenyérbe, és lépek el húgomtól, hogy neki álljak a reggelinek. Lafayette kékjeit kapom el egy pillanatra, egy féloldalas mosollyal ajkaimon sütöm le tekintetem és foglalkozom tovább az étellel. Halkan köszörülöm meg torkomat végül, és fordulok a férfi felé. - Esetleg még kávét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833283#post833283][b]Reina D. Laines - 2021.06.27. 21:27[/b][/url]

- Sébastien - ismétli el, hangján csilingel a név mígnem kérdőn mozdul kissé oldalasan a feje. Engedi, hogy megérintse és megemelkedett szemöldöke alatt, lesütött tekintettel fogadja a kézen csókolást.
- Lehet azt elfelejteni? - hangja gunyoros, de élénk. - Elmegyek, csakis miattad - bólint egy aprót, mert különben volna mi mással töltenie a napját. Sébastienhez fordul, közelebb lép hozzá, így Reece nyugodtan elkezdhet tevékenykedni a konyhában.
- Az leszek - a gödröcskéje jelenik meg arcán mosolyától. - Tervezek. Legfőképpen ruhákat - méri végig a vendéget ismét, majd szorosabban húzza össze magán a szatén anyagot.
- Felöltözöm - pillant fel Reece-re, picit emelkedik fél szemöldöke a testvére irányába, majd ajkába harapva fordul meg. Az ajtaja előtt néz még vissza, majd eltűnik szobájának ajtaja mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833284#post833284][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 21:47[/b][/url]

Kékjei akaratlan állapodnak meg a testvéreken és minden egyes mozdulatukkal egyre csak nő benne az érzés, hogy semmi keresnivalója sincs itt. Hisz érthetően kivette Reece szavaiból, hogy ő nem volt más számára, csak egy egy alkalmas kaland. Igaz, a választás joga a kezébe lett adva, mégis az volt az érzése, hogy bármit is mond, az Reece akarata szerint történne. A kérdés viszont megválaszolatlan maradt és ilyen formán mi jogon tétlenkedik itt egy ilyen... intim pillanatban? Máshogy nemigen tudná jellemezni a szituációt.
Szemeit lesütve issza ki a kávéját, majd emeli kékjeit Reinára, mikor megáll mellette. AJkaira kedves mosoly ül ki azonnal, majd egy biccentéssel nyugtázza a szavait.
- Ehhez csak kimagasló eredményeket kívánhatok - mondja kedvesen és kétsége sincs, hogy Reina el fogja érni azt, amit akar. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek.
Épp csak a lány hátára pillant, ahogy távozik, majd lehunyt szemmel sóhajt némán. Ujjai az orrnyergére vándorolnak, hogy megdörgölve azt lépjen végül vissza az asztalhoz és vegye kezébe a telefont.
- Kedves tőled, de elég volt, köszönöm - mondja mosolyogva, kékjeit mégsem emeli rá. Mennie kellene...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833286#post833286][b]dr. Reece Laines - 2021.06.27. 21:58[/b][/url]

A helyzet abszurditása minduntalan mosolyt csal arcomra, ahogy őket figyelem. Reina nem zavartatja magát, ahogy én sem, míg Lafayette-ből süt a zavartság. A különbség most annyi, hogy nem csupán miattam, ami valami különös érzést eredményez a mellkasomban. - Köszönöm - suttogom szavaimat Reinának halvány mosollyal arcomon, majd nézek utána. Barnáimban megvillan az őszinte szeretet, végül Lafayette felé fordulok, aki hiába válaszol, nem néz rám.
- Lafayette - hangom sokkalta közelebbről hallatszik, mint eddig tette. Amíg Reina reggelije készül, én halkan lépek a férfi mögé. - Szeretném, ha befejeznéd - nyúlok előre, ujjaim éppen érintve a puha bőrt simítanak végig alkarján. Nem pontosítom, mert biztos vagyok abban, hogy tisztában van vele, mégis miről beszélek. Ha nem, akkor végül is megkaptam a választ a kérdésre, és feleslegesen koptatnánk a szánkat tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833287#post833287][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 22:12[/b][/url]

Ahogy meghallja a nevét, méghozzá sokkal közelebbről, mint az várható lett volna, furcsa bizsergés járja át ismét. Reece az egyetlen, akit nem javít ki, akinek hagyja, hogy Lafayette-nek szólítsa. A néven, ami annyira meghatározó volt a Roxfortos évek alatt, ami számos kimagasló eredménnyel azonos, de sokkal több kellemetlennel, már-már gonosszal. Lafayette volt mindaz, amitől az évek során szabadulni akart, hogy egy sokkal jobb ember lehessen belőle. Reece szájából mégis máskép csendül.
Lassan ereszti lejjebb a telefont, ahogy megérzi az érintést a karján. Szíve ismét szaporább ütemre vált, de nem fordul felé. Kékjei siklanak a cirógató ujjakra, majd némán sóhajtva pillant hátra a válla felett.
- Reece... én nem vagyok az a fajta férfi, akit csupán csak a szex érdekel - hangja rekedtes és sokkal halkabb, mint eddig. Lágy mosolyra húzódnak ajkai, közben tenyere a karján pihenő ujjakra fog gyengéden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833297#post833297][b]dr. Reece Laines - 2021.06.28. 09:06[/b][/url]

Valahogy az agyam szanálja azt az információt, hogy Lafayette mára már a Sébastient használja. Megannyi évig volt jelentős szerepe ezzel a névvel a hétköznapjaimban, aligha fog egyik pillanatról a másikra megváltozni, főleg, hogy még csak nem is szólt.
Érintésem ellenére sem fordul felém, pedig talán illendőbb volna ezt szemtől szemben megbeszélni, azonban nem erőltetem, ha ő másképpen szeretné. Én mindössze választ szeretnék kapni a feltett kérdésre, mert hajlandó vagyok belemenni a több éjszakába, ha úgy akarja. Milyen nemes tőlem. Elkapva a kékeket kerül arcomra kedves mosoly, miközben megfogja a kezemet.
- Akkor viszont nem tudom mit vársz tőlem - pillantok le kezeinkre, majd vissza arcára. Ha nem, akkor most mit csinál? A nem, az egyértelműen nem, mégis keresi a testi kontaktust, én meg eljutottam odáig, hogy nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833299#post833299][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.28. 09:41[/b][/url]

Ha elejétől kezdve Sebi szabályai szerint játszottak volna, akkor józanul, még tegnap este randevúra hívta volna a férfit. Hogy megismerje azt, aki a gyerekből lett, hogy lássa, mi maradt meg belőle a mosolyán  kívül, illetve, hogy felfedezze a megannyi új, izgalmas szokását és tulajdonságát. Esélyt adva neki és önmagának, hogy Sebi is megnyílhasson valakinek, ismét kitárva szívét és kockáztatni. Mert minden egyes kapcsolat azzal jár.
Reece válasza pedig csak nyomatékosítja azt, amit gondolt. Lágy mosollyal az arcán engedi el a kezét és fordul vele szembe, telefonját süllyeszti közben a zsebébe.
- Nem várok semmit, Reece. Csodálatos este volt és ha valaha többet szeretnél alkalmi kapcsolatoknál, hívj el egy randira. - Mosolya szélesedik, ahogy fürkészi a másik arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833300#post833300][b]dr. Reece Laines - 2021.06.28. 09:58[/b][/url]

Ha valaha többet szeretnék? Bár nevetnék, mégis a torkomra akad a jókedvű inger. Soha nem akarnék többet nagy valószínűséggel, vagy ha netalántán beütne valami, ami erre az útra engedne lépni, mégis mennyire várhatom el a másiktól, hogy várjon rám akár éveket? Kezemet húzom vissza és lépek el tőle féloldalas mosollyal.
- Túltárgyaltuk - bólintok egy aprót, majd fúrom tekintetem a kékekbe. - Ne várj tőlem többet, mint amit nyújtani tudok - hajolok közelebb hozzá, és hacsak nem hajol el, apró puszit nyomok arcára, és suttogok fülébe. - Köszönöm az estét - bármi is történt éjszaka köztünk, mert mindebből logikusan lejön, hogy itt több volt, mint egy egyszerű szex. Legalábbis... az egyik fél részéről. Szélesen mosolyogva távolodom el tőle, majd fordítok hátat és folytatom a zöldségek szeletelését immár kézzel Reinának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833303#post833303][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.28. 10:12[/b][/url]

Mosolyogva bólint. Vajon ugyanezt mondta volna, hogyha Reina nem bukkan fel? Keveredtek benne a régi érzések az új élményekkel, amik elvakították az ítélőképességét. Talán igent mondott volna... amit bizonyosan megbánás, majd fájdalom követett volna, ha tényleg folytatást kapott volna az előző este. Reinának köszönhetően sikerült józanul döntést hoznia, amit a bárban nem sikerült.
- Sose tenném. - Senki felé nem gyárt elvárásokat, maximum a tanítványai felé, amik könnyűszerrel megugorhatók, ha átolvassák egyszer az anyagot. Szemei lecsukódnak a puszi közben, ajkai féloldalas mosolyra húzódnak közben. Szóval Odin mégsem szánt közös utat nekik.
- Viszlát, Reece - mondja lágyan, majd lép el mellette, hogy vissza se nézve hagyja el a lakást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834068#post834068][b]Reiner Kende - 2021.07.10. 19:13[/b][/url]

Senki nem vádolhatja azzal, hogy nem jó barát. Szívét-lelkét beleadva ünnepelte meg a Szösztalicska születésnapját a kis tavacskánál, ahonnan valamikor hajnal kettő után indul el. Egész este nem ment a tó vizének közelébe és talán ez most látszik is rajta. Éppen egy csaj hívta volna vissza táncolni még egyet, ő pedig elhomályosodott gondolatokkal csak arra tud gondolni, hova hívták még vissza. Á-á-á-ááá, nem pontosan így van. Nincs így is van. Mert bakkerka, a lehetőség meg van, ő meg mehet, ha akar, nem ő van hívva, ő hív, ha akar. Na, így is van! Hát, most akar. Megy is. Még egy jó három lépést, hogy aztán bizonytalan lábakon megállva, hunyorgó szemekkel próbálja meg leolvasni a neveket, ám részegen ez necci. Csettint nyelvével, fél szemét lehunyva nézi újra, majd kuncog fel, mert na, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij neve pont ideális akkor is, ha az ember berúgott, mert a leghosszabb lesz az. Ha mondja! Előre dőlve nyom hát rá a gombra, fél válla már a főbejárat ajtajának dől. Hm, lehet nem a kaputelefonon kellett volna hívnia, hanem… óóóó. Farzsebéből veszi ki a telefont és nyom rá a hívásra. Még így is gyorsan megtalálja, amikor napok, hetek óta azzal a kurva számmal szemezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834069#post834069][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:21[/b][/url]

Az igazak álmát alszom éppen, amikor a telefon visítása szakítja meg a csendet, ezzel egyetemlegesen az olyan jól eső álomtalan álmomat is. Fejemre húzom a párnát, nyomom is rá erőteljesen, miközben olyan cifra káromkodások hagyják el ajkaimat, minden nyelvész megirigyelhetné. Felpattanva kapok fel magamra egy alsónadrágot, majd robogok le a lépcsőn, hogy pillanatokkal később a kaputelefon elkussoljon, mert nagyon kedvesen csapom vissza a helyére válasz nélkül, és helyette a mobilom csengése váltsa fel a pulton. Rápillantok, majd vissza az ajtóra, végül ujjaim közé véve a készüléket veszem fel, rá sem pillantva a kijelzőre.
- Bárki is vagy, ha nem haldokolsz, rohadt jó okot kell mondanod arra, hogy ne fojtsalak meg - szólalok meg mindenféle előzmény nélkül, hangom ennél határozottabban aligha csenghetne. Bár ritkán űzöm rendesen, de szeretek aludni, és ki nem állhatom, ha ebben megzavarnak. Főleg nem hajnalban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834070#post834070][b]Reiner Kende - 2021.07.10. 19:29[/b][/url]

Pinduri megszeppenését követi a jóleső vihogás. - Ajaj – szólal meg nevetős hangon. – Figyu – emeli meg az üveget tartó kezét, tekintete fel-le szaladgál rajta. – Lazán lehet, hogy bevágom a hullapózt – von vállat. Vannak ilyen állatok, akik tettetik, hogy feldobták a pacskert aztán elskeráznak, hogy „hahaha geceráj, nem ma!” Nincsenek? Na, azoktól még tanulhatna. Sőt, az is igaz, hogyha legutóbb élve sétált ki, akkor már minden után is. Fejbe is csapkodja a lényeg, mondani kéne ki is ő. - Ja,… öhö… A kedvenc páciensed vagyok. Kende – aprót nyel. – Reiner – teszi hozzá, hátha így tisztább, mert neki már tényleg minden is egyre nagyobb homályba borul. Meg az ég is borul, bár azt inkább érzi, mint látja, mert emelgesse a fejét az ég felé az, aki nem szédül bele. – Ha nem tudnám a számodat, most megpusztulhatnék az ajtódban, mert rám basztad a kaputelefont – röhögcsél, majd mély levegőt vesz. – De asszem itt lakik a rúnatan tanárom is. Ő meg szeret – tiszta rendes volt a vizsgán. Amúgy is biztos az, mert Kende jókat alszik az ő hangjára is. – Szerinted beenged? – kopogtatja meg az főbejárat üvegét, majd kortyol a vodkából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834071#post834071][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:33[/b][/url]

A vihogásra rebben meg a szemöldököm, és ciccenek fel igencsak jól hallhatóan. Ez most valami vicc? És miért érzem úgy, hogy én vagyok a vicc poénja? Szusszanva dörzsölöm meg szemeimet, majd merevedek meg a mozdulat kellős közepén. Páciensem? Kikerekedett szemekkel meredek magam elé, ahogy igyekszem feldolgozni az információt, miközben ő ismét sületlenségeket beszél. Majdnem sületlenségeket, mert ahogy elhangzik a kaputelefon fordulok afelé, és kerül az utolsó darab is a kirakósba. Na, baszdmeg! Ő áll az ajtó előtt.
Hang nélkül veszem el a telefont a fülemtől, kékjeim zizzennek az időre, majd nevetek fel halkan. Nem szégyenlős a srác, az egyszer biztos. Vajon ismét oka van annak, hogy itt van, vagy csak a részeges mámorban közelebb volt a lakásom, mintsem a kastély? - Nyomd azt a csengőt, Reiner - sóhajtok halkat, és várom meg, amíg megcselekszi. Azonnal kinyitom neki, ahogy a bejárati ajtót is kitárom. - Annyira felemelő a társaságom, hogy hajnalban is pia kell hozzá? Mit ne mondjak, nem feltétlen bóknak veszem - eresztek meg egy mosolyt felé, majd lépek el az ajtóból, hogy beljebb fáradhasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834072#post834072][b]Reiner Kende - 2021.07.10. 19:43[/b][/url]

Rohadtul ráér az ajtóban. Nem siet sehova, elszövegel és nevetgél ő amíg a telefon másik végéből alig jön egy kukk. Kukk. Töhöhö. Egy nagy korty után esik vissza a keze, majd nyúl a gombok felé. - Azt aaaaaa csengőt? Vagy ezttt a csengőt? - a rúnatannak is hosszú a neve… Sebibaabaa. Vállat von. - Sztravinszkij, téged választalak - és bök rá a korábbira. Pokémon. Szerezd meg hát mind! Csak te és én. Mi győzünk a legvégén. Ahw, a Brokemont ott hagyta a buliban. Írnia kell majd neki is, de most a zsebébe csúszik a telefon, hogy belökhesse az ajtót és egész testével fordul be a folyosóra. - Pokémon, Ó te igaz barát hmm-hm-hm-hm-hmmmmmmm - húzza el, ahogy megáll Mihail előtt, mert az az ajtó bizony nyitva van. Kende jött, látott és nagyot nyel, majd vihog fel.
- Felemelő? A halálra gyúrtam, hátha beengedsz és nem fojtasz meg - dől a kinti falnak komótosan. - Azért engedtél be, hogy megfojts? - mutat rá az üveget tartó kezével, majd szélesen mosolyodik el. Neeeem. Nem azért. - Bókot kér jelszónak - túr a hajába, majd amint eláll a másik az útból belépdel. - Cuki a pizsid - hopp, egy bók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834073#post834073][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:50[/b][/url]

Zsigerből rávágnám, hogy mégis honnan a faszból tudjam melyik az “azt” vagy “ezt”, amikor, ha nem vette volna észre, két ajtó választ el minket egymástól. Micsoda megtiszteltetés, hogy rám esett a választása, amire akaratlan mosolyodom el fejemet csóválva, miközben kinyitom az ajtót is, hogy ne kelljen az az alatti résen bepréselődnie. - Még nem döntöttem el - végszóra lépek is oldalra, hogy beléphessen, és kicsit rácáfoljak az indokolatlanul széles - és igen indokoltan részeg - vigyorára, ami felkerül arcára. Valami lehet a levegőben, ami mindenkinek tök jót tesz, csak nekem nem, mert a részegek előszeretettel járnak ide mostanában. Egyik lehetetlenebb időpontban, mint a másik. - Kösz. Szerintem még túl is öltöztem - csavarom ki testemet, hogy miközben csuklóból lendítem az ajtót, hogy becsukódjon, lenézzek fenekemre. Még mindig tökéletes. A nyelv kattan, majd lépek oda és fordítom rá rendesen is a zárat, ha valaki esetleg még csatlakozni kívánna, akkor ne tegye. Tincseim közé fúrom ujjaimat, összeborzolva azokat lépkedek a konyha felé. Elhaladva Kende mellett kaparintom meg ujjai közül a vodkás üveget. - Cseréljünk - lépek a pulthoz, kapok fel egy üveg vizet, majd lépek vissza Kende elé. - Nekem jár a vodka, mert te már a világodat nem tudod, te meg ihatsz vizet. Szerintem remek csere - mosolyodom el ellenállhatatlanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834074#post834074][b]Reiner Kende - 2021.07.10. 19:59[/b][/url]

Vállait húzza fel, ahogy sunyin nevet. Azt mondja még nem döntötte el! - Nem tudnál megfújtani, ugyanis: A célod az, hogy jó legyek - billen picit jobbra balra a feje, mintha csak visszhangozna a főcímdal a fülében - Vagy az én célom - legyint. Volt már, hogy ilyenkor a mugli, mégis legendás állatos mesét nézte a telefonján, mióta Roland megmutatta hogyan kezelje azt a szart. Befelé indulva rá is tapogat zsebére, oké, a telefont nem sikerült a zseb mellé dobni, az azért elég frankó. Nem lett elbarackolva. Hátra pillant a másikra, a szemöldöke rezzen, ha már a barackról van szó, de csak vigyorogva előre fordul és elkezdi kihámozni magát a dzsekijéből. Ledobja a bárszékre, majd pillant le. - Hékás - nincs a vodka a kezébe. Mióta nincs baszdkika? Felpillant a másik arcára, érzi hasán ugrani az izmokat, ahogy nevet. - Át akarsz baszni - bólogat lassan. - Szólok, hogy nem jól csinálod - összepréselt ajkakkal folytatja a fejével a mozdulatsort, amíg szemöldökét is megemeli, hogy bizony, bizony nem jól megy a dolog a másiknak. - Én szóltam - nyúl a vodka felé, visszahúzza a kezét és végül átveszi a vizespalackot. Letekeri a kupakot, elnyom egy ásítást majd lép bizonytalanul közelebb a pulthoz.