[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803881#post803881][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 20:16[/b][/url]

- Nem tudom, de bármikor ilyen őrült dolog jut az eszembe, becsusszan a lelki szemeim elé az arca. Nem sok őrült dolgot kérdeztem még tőle, de új év, új lehetőségek.
Szegény ember idén se fog megúszni, már előre látom, hogy mennyire nagyon szenvedni fog tőlem. Előre sajnálom. Tényleg. Vidáman forgok egy kicsit úgy, hogy magammal húzzam őt is.
- Szeretnél veszekedni velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803884#post803884][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 20:21[/b][/url]

- Azt hittem ő valami szaki a testen kívüli élményekben meg felfogáscserében. Lehet meglepődne, nagyon is. Vagy hát, a mágia mellett lehet ilyet? - mert neki minden meglepő, aki ebben nő fel, annak inkább a dolgok egyszerűsége tud az lenni, de mit számít. Jó kérdés. Inkább fordul vele, kicsit kilépve tartja meg, ha nem figyel, egész jól mozdul, csak a lábával csosszan egyet.
- Nem, nem. Nem akarod neked rosszat, se a nyakadba zúdítani. Majd tíz év múlva, amikor pocakos leszek és csak a sör érdekel, talán - neveti el a dolgot, mintha visszakanyarodna a farkas témához. - Akkor majd törheted az étkészletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803886#post803886][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 20:25[/b][/url]

- Szaki. Okkultizmus és feketemágia. Szerintem ez már az a szint lenne.
De amúgy mindenről is ő jut eszembe, mert ha nem ő, akkor Damyan, de utóbbi maximum fejbecsapna egy ütővel, hogy ne legyek hülye.
- Nem gondolod, hogy mellettem pocakos lehetsz?! Olyan szépnek kell lenned, mint most vagy! Sajnálom, de én sörimádókkal nem kerülhetek kapcsolatba.
Még sóhajtok is egy nagyot, mintha ez tényleg igaz volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803889#post803889][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 20:35[/b][/url]

- És tényleg, igen. Fura a tárgya de érdekes. Nem tudom, lehet van egy ilyen ága. Áhh, már ráz is a hideg - mert csak a fele jut eszébe arról, hogy mik is vannak abban a tárgyban és ha ezt odakapcsolja, már kész is a frász. Így már nemigen menne bele, de minden csak elméleti szinten megy ugye.
- Az a szerencséd, hogy nem is nagyon bírom a szeszt. Inkább borozgatós vagyok, ha rám jön. De hogy szép lennék, de tényleg? - nevet egyet, lepillant magára. Nos, a mostani ismeretek mellett nehezen lenne pocakos, pedig eszik eleget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803911#post803911][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 21:14[/b][/url]

- Nyugi, majd én beszélek vele, neked meg, ha nem kell, nem is szólunk, csak megtörténik.
Jó, azért valljuk be, az azért nagyon szép lenne, és túl könnyen kivitelezhető, de egyszer az életben valami lehet könnyű, nem? Olyan nagy kérés lenne?
- Tényleg szép vagy. Nem pasizom, ne aggódj.
Bár mondjuk azt hiszem Belián értene meg a legjobban a világon, de nem, én senkit sem teszek ki annak, ami vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803916#post803916][b]Antal Zina - 2020.04.07. 21:29[/b][/url]

Puhán lép fűcsomóról fűcsomóra, miközben a fák közt átsejlő napsugarak cirógatják szabad levegőre áhítozó bőrét. Feje zavaros, kicsit levegős mint mikor épp csak lefekszel, de valami furcsa nesz felzavar, s hirtelen azt se tudod hol vagy - csak ez a lánykánál nem múlik el pár erőteljesebb szemdörgölésre. Hányinger űzi ki a tanteremből, kérlelése pedig szerencsére érző, megértő fülekre talál, így utolsó órájáról kiengedik, s végre járhat egyet. Messze keveredik, őszintén nem is nézi merre tart, amint lehet beveti magát az erdőbe, s mélyen beszívja a kavargó illatokat, neszeket. Közelebb lép néha a fákhoz, így válla finoman törzsüknek súrlódik, élvezi a néma kontaktust. Előre tekintve mintha alakokat vélne, így inkább a fák között, a gyér aljnövényzetben indul meg, nem pillantva újra feléjük. Tisztán látszik, nem bújkál, ha nem is tudja kik ők, egyszerűen csak zavarni nem szeretne. Nyugalmat, azt igen. Egyszerű fehér pólójának nyakát meghúzkodja kicsit, pulcsiján lejjebb tolja a cipzárkocsit, miközben lépked a harsogó gallyakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803920#post803920][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 21:52[/b][/url]

- Az merész lenne, bár az arcára az a baj kíváncsi vagyok. Na majd eldől - von vállat, tényleg az a legegyszerűbb, ha észre sem veszi, hanem megtörténik és túl is van rajta. Bár valószínűleg ideges lenne, de az már a jövő és a fikció zenéje, mert neki ez annak számít.
- Nem aggódom. Én fogalmam sincs mit csinálok, de napok óta nem alszok egyedül, és nincs bűntudatom. Pedig én azt mondtam amikor végre felfogtam, mi van velem, hogy kisujj szindrómám lesz életem végéig - tekintete elidőzik a környéken, ahogy az előbb nem, most úgy pillant fel és néz körbe. Eleinte csak futólag pillant a távoli, nem is olyan messzi alak felé, aki csak úgy sétálgat egymagában. Nincs még este, hogy ne tehesse, de azonban, mikor visszafordulna Odett felé, feje mégis az irányába fordul. Szíve talán kihagy egy ütemet, ahogy finoman húzva a nőt, úgy lépked párat közelebb. Végül felszisszen.
- Bassza meg... én itt sem vagyok - fordít hátat, arról talán nem ismeri meg, de kénytelen visszafordulni, hogy bizonyos legyen. Aztán, némán fordítja, húzza be maga elé a másikat. Arca komor, már-már szomorú. Ha jól látja azt, amit, oka is van rá.
- Remélem csak rosszul látok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803925#post803925][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 22:00[/b][/url]

- Naaa, helyes, én se szoktam egyedül aludni a napok többségében.
Mondjuk most éppen nagyon érdekes a szituáció, mert nem tudok csak úgy berobban az életébe, mert képes volt házvezetőnek állni a mocsok, de ja, jó dolog azért, ha van, aki ott van melletted.
- Örülök neked.
És már majdnem, hogy lelkizünk, majdnem elcsöppenek a cukiságtól, amikor hirtelen Belián elkezd forogni, mintha megcsípte volna a fenekét egy thesztrál, aztán meg, rendesen besorol mögém. Mármint rendesen mögöttem áll az ember. Én meg, most védjem meg egy gyerektől? Hát sportcipőben is vagyok, stoplis is, nem vagyok így annyira ijesztő. MÉG SZEMPILLÁIM SINCSENEK EMBER! És akkor...
- Bassza meg! Ő az?!
Nem. Nemnemnem. NEM. Lehetetlen, képtelenség, és nem. Nem készültem fel. Biztos a testvérével kavar és a kislány bosszút esküdött ellene, ami gáz, mert egy nagyon nagyhatalmú boszorka. De. Nem. Lehet. Ő. Jaj baszki, hát erről nem volt szó. Állunk mint két hülye, és nézzük a felén közeledő törpit. Aham. Hát így nem nagyon érzem magam vagánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803927#post803927][b]Antal Zina - 2020.04.07. 22:11[/b][/url]

Ráérősen, (még) nyugodtan sompolyog a fák között, mozgásán látszik, hogy nem először jár már erre, hiszen nem tekint lába elé, az ágakat, lombokat vizslatja. Felfedezne valami szépet, vagy aranyosat, reméli felébredt már ennyire a természet, hiszen talán egy-egy megrezdülő bolyhos mókusfarkinca még mosolyt is tudna csalni az arcára. Kíváncsisága azonban erősebb, és ha már erdei állatokat nem lát, lesandít a két alakra. Milyen édes, így úgy hangzik mintha a törpicsek lenne magasabb. Először semmi gyanúsat nem vesz észre, azon kívül, hogy idősebbeknek tűnnek (no offense, csak Zinzinhez képest, az meg nem nehéz), s csupán picit veszi jobbosabbra az irányt, hogy ne zavarja meg őket. Amikor azoban mozgolódni kezdenek, két lépés között immár hosszabban vizslatja őket - nem csinálnak semmi illetlent, úgyhogy szabad, nem? -, s végül megtorpan, mikor ráébred, őt bámulják. Nem gyors most a felfogása így mire eljut tudatáig, már könnyen kivehetővé válik arca is, nem csak alakja, s ezzel együtt őelőtte is feldereng honnan olyan ismerős a fiú. Férfi? Szemei elkerekednek, ahogy immár nyíltan bámul rájuk, nyel egyet, majd tekintetét a földre süti. Bátortalanul int egyet, idegenül, s picit jobbrább húzódik, félig egy fa mögé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803930#post803930][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 22:25[/b][/url]

- Nem tudom, helyes-e. De nem is rossz. Nem tudom, semmit se tudok - nevet kelletlen, mert valóban nem, ez talán tényleg az, hogy él és élni tanul, engedi, hogy a dolgok csak úgy vigyék magával, előre, bármi is a cél. Majd kiderül, nem? A fenét, csak idegesebb tőle kicsit.
- Ahogy én is neked, még ha... nem úgy néz ki néha - de az már bőven annak néz ki, ahogy a páni félelem azonnal átveszi minden jó helyét, amely eddig kicsit félrelökte a feszültséget. Nem épp a legszebb, ahogy a másik mögé bújik, de így kap ő is elég rálátást arra, mitől akad ki ennyire. Nem kellene, de mint említette, azóta sem lépett a kislány felé.
- Ő... - és ahogy a lányka is kiszúrja őket, úgy válik teljesen biztossá. Oké, ehhez már nagyon nagy szopatás kell az égiektől, hogy nemrég beszéltek róla, ő pedig megjelenik. Picit talán jobban érezhető, ahogy Odett vállára szorít, és tényleg, most menekülne.
- Ő bizony, és valószínű még mindig halálra rémül ha lát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803934#post803934][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 22:34[/b][/url]

- Én nem látom, hogy félne.
Jó, mondjuk nem is fogadja kitörő örömmel a tényt, hogy éppen Beliánba botlott, ki valószínűleg jobban tart tőle, mint a kislány, de ez most egy teljesen mellékes eset, amikor az ember válla zsibbadni kezd a férfi szorítása alatt.
- Odamegyek. Ha elfutsz, körbekürtölöm a kastélyban, hogy esténként a ruháimban flangálsz a faluban.
Eszemben sincs ilyet tenni, de olyan komolyan mondom, hogy az valami félelmetes, még nekem is. Ellépve tőle, lassan, mint ahogy egy kóbor állatot közelítesz, haladok a lány felé, félúton megtorpanva.
- Békével jöttem.
Nem tudom, hogy miért jut eszembe erről Pocahontas meg a palija első találkozása, de engedjük el. Közelebb lépek egy kicsit, majd lehajolva, finoman a kislány álla alá nyúlva, megemelem az fejét.
- Te vagy a kisfarkas?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803940#post803940][b]Antal Zina - 2020.04.07. 22:46[/b][/url]

Az így erős túlzás, hogy félne, inkább megrendül a hirtelen találkozásra. Az elmúlt holdak alatt kerülgették egymást, a lány is, ha érezte valamerre, inkább hátraarcot vágott, mielőtt kíváncsisága tovább hajtotta volna. És most, mikor újra itt van, itt áll előtte, úgy érzi bunkóság lenne csak úgy elszaladni, ugyanakkor nincs egyedül - ezért nem mozdul tehát. Ki az, mi az a másik? Egyelőre nem foglalkozik vele, meglapul, mint a dalbeli nyuszi a fűben.
A szóváltást nem érti, viszont ahogy a lány megindul, ösztönösen közelebb simul a kéreghez. Egy pislantás elég azonban ahhoz, hogy jól össze is szidja magát, elvégre mit bujkál feleakkora törzsek mögött mint ő maga? Nem óvodás már, nappal van. Tényleg nem fél, inkább zavart. A közleményre csak megrándul szája széle, de a célját eléri vele a másik, kibújik a fa mögül, jobb tenyerét még mindig rajta nyugtatva. Az álla felé közelítő ujjak elől azonban bizalmatlanul hátrébb húzódik, hiszen mit akar? Ki ő? Talán nem is meglepő, hogy felmerülnek ezek a kérdések.
- Ő mondta el? - kérdez vissza kicsit kétségbeesetten, hiszen nem tudja mi lesz a reakció. Féli? Megveti? Szeme Beliánra rebben, majd vissza, miközben szája széle lebiggyed, s izmai ugrásra készen feszülnek meg. - Miért mondta el?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803942#post803942][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 22:57[/b][/url]

- De nem is szívesen lát. Istenem, nem így terveztem ezt - sehogy sem tervezte, ez a nagy büdös helyzet. Sőt, most sem tudja elképzelni, most, amikor mind a hárman igencsak ingatagon állnak a türelem és a nyugalom szigetén. A fenyegetésre azonban felszalad a szemöldöke, menten ki is húzza magát, csak mered rá, ez új és tökre elhiszi, hogy megteszi. Nem lenne kellemes, ki tudja, mik mennek már most róla. Köhint egyet.
- Istenem, mondd hozzá a flitteres bugyidat is, de had menjek! - sziszegi felé, de a nő nem ezt nem várja meg, nem, neki tényleg oda kell mennie, ott kell lennie és... Fogalma sincs mit csinál. Ő meg, férfi létére úgy áll, mint aki menten betojik a félelemtől, alsó ajkát rágcsálja és mantrázza magának, hogy most nyílik meg a föld és elsüllyedhet. Aztán egy hosszú, nagy sóhajjal fúj ki mindent. Rágyújtana, de gyerek mellett nem etikus, így nyelvét rágva lépked közelebb, de még mindig távot tart, sőt, bővebbet, mint aki csak erre sétál, megvárja, míg a másik végez, neki itt dolga nincsen. Tekintetét a lombokra szegezi és nem szól semmit. Mint valami néma őr. Eleget ette magát a történtek miatt, most pedig egyszerűen lefagyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803944#post803944][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 23:04[/b][/url]

Nem csinálok semmi hirtelen mozdulatot, magamhoz képest olyan finom vagyok, mint egy úriasszony télvíz idején, szóval nagyon, ez a lényeg.
- Igen.
Érzem, hogy mögöttünk Belián mocorog, és ha lelép, én esküszöm, hogy tényleg elterjesztem a dolgot.
- Mert láttam a karján a fognyomodat, és mert aggódik miattad.
Világítok rá arra, hogy miért is tudtam összetenni a képet. Bár nem szokásom ilyen hamar, de egy gyerekről van szó, szóval kicsit hátrébb húzom a felsőm, hogy a nyaka ne elől, hanem hátul legyen széles, és úgy forgatom, hogy feltárja a nyakamon lévő marásnyomot, úgy fordulok, hogy láthassa.
- Én is közétek tartozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803949#post803949][b]Antal Zina - 2020.04.07. 23:20[/b][/url]

Azért egy farkastól azt hallani, hogy valaki olyan finom, mint úriasszony télvíz idején... Lábjegyzet mindenkinek, télen sem bóklászunk farkasvonnytól visszhangos erdőkben. Érzi, hogy Belián közelebb lépked, hiszen tényleg nem mondok eleget azzal, hogy látja; léptei zöreje, sőt, talán még bizonytalan félszegsége is élés rikolyként hallatszik a kislány fülében. Jó, utóbbit lehet, hogy képzelete egészíti ki teljessé. Először elsápad, majd elpirul a fognyomok említésére, s mielőtt bárki bármit mondhatna, mint álmaiban oly sokszor, ismét kiszöknek ajkain az untig gyakorolt szavak. - Annyira sajnálom.
Mielőtt teljesen hatalmába keríthetné szűnni nem akaró bűntudata, az előtte lévő nő tette újabb döbbenetet okoz számára. Akkor ezért volt... Ő azt hitte az a nyom, csapás, illatfolt is a másik, de... akkor tévedett. Nem tud még így különbséget tenni, úgy tetszik. Egy hosszúra nyúlt pillanatig áll és néz, az értés megvillan tekintetében, mégis a helyzet olyan idegen-ismerős, hogy valakinek, valakiknek előbb szerez tudomást stigmájáról, mint nevéről. Félszegen, korábbi mozdulataihoz képest már-már komikusan felnőttes apropóval nyújt kezet a másik felé. - Antal Zina.
Bizonytalan, mégis biztos, hangos, mégis halk. Jön az illem, s nem állítja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803951#post803951][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.07. 23:27[/b][/url]

Sajnálja. Még mindig ő sajnálja, tekintete visszatalál rá, akaratlanul keresi azokat a nyomokat, amiket ő okozott. Látja is még lelki szeme előtt, hogy hol voltak és milyen hosszan, mélyen, de többet egyelőre nem. Biztos ott vannak, ő örül a sajátjainak. És nem, nem kezelte épp úgy, ahogy kérték, azért maradt meg jobban.
- Én sajnálom, hogy előbb nem jöttem - hova is? Miért is? Nem kellene, nem kellett volna, így is szinte érzi, kellemetlen alak most ő ide. Szusszan egyet, hagyja, hogy Odett megmutassa azt, ami összeköti őket, hogy megismerjék egymást, legalább vele könnyebben legyen. Addig ő leguggol, karjait térdére támasztva nézi őket és átgyűri arcát, ujjai a borostán maradnak. Nem menekül, de továbbra is háttérelem marad. Az a biztos. Erre ma végképp nem készült fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803953#post803953][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.07. 23:36[/b][/url]

Összeszorult szívvel, csendesen, mégis apró, biztató mosollyal figyelem a kislányt, mintha nem is én lennék. A hétköznapokon nem is ilyen vagyok. Hétköznap harsány, zavaró, akaratos, bunkó, most mégis... ő az. Tudom, érzem. Mintha valami ősanyai nyugalom szállna meg. Egyszerre tökéletes és ijesztő. Nem készültem fel rá, de tartom magam, és látva az arcát, látva a kislányt, aki tényleg kicsi, egyre jobban érzem azt, hogy bántani akarom azt, aki ezt tette vele. Ő egy gyerek, egy ember sem érdemli ezt, legyen jó, mint ők ketten, vagy romlott, mint én.
- Angyal Odett.
Fogadom el a kezét, és óvatosan meg is rázom, szélesebb mosollyal.
- Nem kamuzok, tényleg így hívnak.
Mert hát angyalnak hívni egy vérfarkast. Nos elég merész.
- Szóval. Hárman vagyunk. Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803954#post803954][b]Antal Zina - 2020.04.07. 23:49[/b][/url]

Ő viszont kezelte sebeit, elvégre meghagyták neki, és egészen egyszerűen nem mondott ellent. Kinőtt - kirángatták - már az első dackorszakból, s nem érkezett még el a következő. Belián szavai nem érnek sokat, továbbra is ott feszül benne a bocsánatkérés, csak mellette már nem érti mire gondohat a másik. Nem jött előbb közelebb? Ennyivel előbb észrevették őt, mint fordítva?
Válla lassan enged le kicsit, ahogy a gesztus viszonzásra talál, s magában elraktározza a nevet, amin a szőke bemutatkozik neki. Talán ha azt mondja, Bárány a vezetékneve, még fel is nevet, azonban egy apró rándulást így sem fojthat el tompán zúgó fejfájása.
- Nem akartam megzavarni semmit - jön is rögtön a tiltakozás, amint szóba kerül a vele trióvá bővülő duó. - Elmegyek, nem tolakszom, úgyis csak sétálni akartam, hogy kijöjjön belőlem, ez az.. ez - mutat végig magán, zsigereiben pattogó feszültségére utalva, maga előtt megfogalmazhatatlanul. Úgy érzi megőrülne most négy fal között, és miközben fáradtságában lerogyna egy bokor tövébe, izmai egyszerre kíméletlenül hajtanák tovább, hogy ne álljon le, magát kergetve ezzel az őrületbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803955#post803955][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 00:02[/b][/url]

Hárman vannak. Amikor idejött, idegen volt még saját maga is, egynek. Aztán szép lassan csordogáltak bele az életébe és most kimondja, hárman vannak. Ijesztő a gondolat, minden van, egy férfi, egy nő és egy gyerek. Hárman, akik minden alkalommal örülnek ha a Hold sehol sincs és szenvednek, ha a tele közeleg. Hárman, három különböző történettel és felfogással. És neki is most jut el a tudatáig, Odett nagyszerűen kezeli, ő pedig mint aki nem akarja elhinni, úgy viselkedik. Kiröhögné magát legszívesebben, mert nem a női ruha pletykája lenne szégyen, hanem az, hogy nem tud ezzel sem szembenézni. Leereszti végül a kezét, próbál barátságot ábrázatot mutatni, még mosolyog is.
- Mit zavarnál meg? - mert tényleg. Most? Később? Amúgy? Ha van is mit, akkor neki mégis szabad, ahogy a nőnek volt az, hogy besétált az életébe és valamelyest még hallgat is rá. Nagyot sóhajt.
- Mi is ezért jöttünk ki. Sok az ez, meg az az. Idekint könnyebb, még Odett-el sem veszekedtem, szóval talán az se zavaró, hogy... hogy a közelemben vagytok. Nem tudom. De ne aggódj ezen - bátortalan a hangja, próbálkozik csak. Valamivel. De neki nem egyszerű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803956#post803956][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.08. 00:07[/b][/url]

- Pontosan. Tiszta dilisek vagyunk mi is ezen a napon, de valahogy most jó együtt. Semmit sem zavartál meg. Már el akartam menni hozzád, és hát... bámulni a kerítésen át.
Oké, ez így nagyon betegen hangzott, de valljuk be, tényleg ezt terveztem. Nagyon gáz vagyok, tudom.
- Ha szeretnél veszekedni, még mindig a torkodnak ugorhatok.
Pillantok fel vigyorogva, miközben zsebemből előhalászom a nyalókákat.
- Szereted? Ez a kettő epres, ez meg kólás.
Szép, az erdő szélén játszom a cukrosnénit.
- Azt beszéltük, hogy holnap mennénk együtt, többnyire külön szoktunk. Van kedved csatlakozni hozzánk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803957#post803957][b]Antal Zina - 2020.04.08. 00:22[/b][/url]

Mit zavarna meg? Mit nem? Nem tudhatja, így csak tétován vállat von. Lassan bólint, hogy érti, érzi ő is, hogy a benne dobogó feszültség érdeklődve szemlélődik. - Hogy tessék? - pislog nagyokat némán a kerítésbámulós sztorira, laposakat, értetleneket, és reméli, hogy ez most annyira mégsem komoly, mint amilyennek hangzik. Kicsit ijesztő, hogy valaki hosszú ideje terveket szövöget vele, ismeretlenül. Érzi, mintha lazulna a légkör, ahogy a másik kettő is felenged, kicsit szívják egymás (azaz hát leginkább mind tudjuk ki kinek a) vérét, azonban a hipphopp elélibbentett nyalókára megrázza a fejét. Nem is csak azért, mert óvatos, bár az is nyilván közrejátszik, de az indok ennél sokkalta egyszerűbb.
- Köszönöm, de - s ott egy arcnyi fintor - egyszerűen nem bírok ilyenkor.
Fejét csóválja, s fel is pillant inkább az arcra, azt nézi mintsem a cukorkát hiszen máskor örülne neki, most azonban teste csak futna, semmilyen táplálék nem esik jól, muszájból is csak a pászka majszolódik majd el este.
- Nem tudommm - motyogózik bizonytalanul, és miközben egyik lábáról a másikra billen, finomít válaszán. - Nem tudom, lehet, hogy jövök, de lehet, hogy... mondjuk úgyis mind errefelé leszünk valahol, maximum véletlenül direkt találkozunk, igen.
Győzködi magát kicsit, nem mond kerek perec igent, de nem zárja ki a lehetőséget. Csábítónak tűnik a gondolat, hogy megbújjon a fák között, s majd ha látja, tényleg nem zavar, elősompolyogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803958#post803958][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 00:30[/b][/url]

Lehet nem a legjobb ötlet így kezdeni, hogy mit akart, vagy mit nem, de már mindegy, annyira nem is akad ki, sikítva sem szalad el, bezzeg ha ezt saját maga mondja, akkor már roppant csúnyán hangzik és érne a sikítás. De ő csak a háttérben nézi őket, nem az ő terepe ez. Megint. Hullámvasút.
- Csak én bírok enni előtte? - csóválja meg a fejét, lehet ez valami lányos szokás, nekik nem kell, nem megy le, így marad a falat a férfinak, dupla, tripla adag, hogy semmi ne vesszen kárba. Ezen azért mosolyog, akaratlanul, haloványan. Biztosan új ez mindenkinek, mi közös, mi más, mi nem egyezik sosem.
- Semmi nem kényszer. De nem foglak bántani, nem harapok meg ilyenek. Erről biztosíthatlak - próbálja úgy is eladni, végül feláll, zakatoló fejével és feszültségével együtt odalépked hozzájuk, pontosabban megint inkább Odett mögé. Nem akar semmit, csak ennyit.
- Szépen eltűnt az arcodról, ennek örülök - sóhajt fel végül és ebben tényleg van egyfajta megkönnyebbülés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803960#post803960][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.08. 00:40[/b][/url]

Elmosolyodom, hogy nem kívánja, nem erőltetem, én örülök, hogy ennyi megy. Furcsa, hogy milyen nyugodt vagyok, semmi nem bosszant, sőt, még mindig tudom, hogy beszélni akarok Ambrózy mesterrel arról az érzelemcseréről. Mintha kedves ember lennék, szinte már gusztustalanul kedves. Undorítóan.
- Igen, Belián. Nem is értem, hát átváltozunk, telihassal... brr. Viszont utána jöhet a zaba.
Meg igazából bármikor máskor is, csak most nem, ilyenkor nem, nagyon nem.
- Tényleg semmi. Akkor, ha esetleg, talán, mégis összefutunk, tudd, hogy örülünk neked.
Furcsán perverz ezt mondani egy vérfarkas találkozóra, de hát még mindig jobb, mintha egymás torkának ugranánk, és egyentetkónk lenne három különböző méretű marásból. Elmosolyodom Belián mondatára, és tudom, hogy rendben leszünk.
- Oké, akkor hivatalosan is feloszlatom az első gyűlésünket, névválasztás, mottó meg közös tetkókép megbeszélés jövőhéten, holnap meg, ha úgy van, ütközünk, rendicsek?
Ökölbe szorított ujjaimat a kislány felé tartom, ha koccol velem, rámosolygok, és utána Beliánnal is eljátszom ezt.
- Akkor valamikor.
Kacsintok felkelve, és ki ki a maga útján elindul. Én egy darabon Beliánnal, de ő hazamegy, én meg vissza a suliba, mert Kazanovnak le kell jelentkeznem, hogy csak megszöktem, nincs vész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803961#post803961][b]Antal Zina - 2020.04.08. 00:58[/b][/url]

Már jegyzi is meg az apróságokat. Az egyik eszik előtte, a másik utána. Nem motyogja közbe, hogy neki igazából se előtte se utána nem fűl a foga semmihez, mert eleget kapja az ívet a gyogyósbosziktól is, de arra azért bólint amit a fiú mond. Igen, csak ő tud. Zina nem is érti, hogy bírhat a hányingerével.
- Jó - bólint kicsit a szavakra, megkönnyebbül, nincs vész, figyeli az átrendeződést, majd Belián mondatára mozdul meg újból, hogy a nappali fényben teljesen láthatatlan, direkt lámpással alig-alig észrevehető heg fantomdomborulatán végigsimítson ujjaival. - Mondtam, hogy nem volt az olyan mély.
Még szoknia kell, hogy Odett ilyen játékosra veszi a figurát, egy pillanatra nem is tudja párhuzamba hozni az eddigiekhez mérten erős váltást. Eddig volt a farkas, a komorú, mesebeli ordas, fenyegető suttogva ijedező rémképekkel, és most itt ez a csilingelő hang, aki úgy beszél, mintha csupán annyi lenne bennük a közös, hogy holmi bélyegeket gyűjtenek bolhák helyett.
- Köszönöm - mosolyodik el halványan, s koccol, majd tétován a másikra néz, neki is meghagyva a lehetőséget. Ha Belián nem húzódik el, talán ismét egymáshoz érhetnek, hosszú hónapok után először.
Aztán a tavacskához megy tovább, egyedül, pár lépést fut is, mielőtt a többiektől eltávolodva visszatérne fejébe a hirtelen ingerek miatt ideiglenesen letompult hasogató fejfájás. Holnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=803962#post803962][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 01:23[/b][/url]

- Ha aludni úgy tudok jól, akkor változni is. Ez ilyen - von vállat, még véletlen sem az, hogy akkor jön rá a bélpoklosság vagy épp stressz-evő, hátha hét feszülő idegszálat kivált egy muffin. Nem baj, nem fontos. Tudja, tudta, hogy mindenki más, miért ne lehetne ebben is? Próbál legalább egy olyan dolgot felhozni, ami nem evés és ami mégis biztos. Apró mosolya, ahogy bólint, majd figyelme, amint a lányka előrébb lép, a fénybe, hogy láthassa, tényleg nincs semmi baj. És valóban, az övé látványosabb. De majd máskor mutogatja, elég egy sokk egy napra.
- Én annak láttam, bár azon a reggelen... - mindent másképp látott, szörnyűnek, utána pedig minden megváltozott. A tea, a figyelem, minden. Attól még kellemetlen nap, kellemes meglepetéssel.
- Én csak akkor nem fogok örülni, ha esik. Utálom - mormog, de mivel nincs jel rá, így talán a farkas öröme is valós lesz. Lehet az meg imádja a vizet, pocsolyában fetreng, bármi. Nem tudhatja. Nem tud nem nevetni közben Odett szavain, aprót, lágyan, hát komolyan, mintha akartak volna gyűlni és lenne tényleg valami banda, ami meg van is. Furcsa gondolat annak, aki egyedül nőtt fel a farkaslétbe, és most annyi mindenki vesz körül mind az embert, mind a farkast, hogy elképzelni sem tudta soha. Még emészti, de egész kellemes. Egészen.
- Lehet motorom? Akarok motorozni - mintha ő döntene és egyáltalán tudna, de a tetkó után szinte már-már kötelező elem.
- Rendben - bólint ő is a dologra, lesz ami lesz. Kezét megemelve ökölpacsizik le velük, most már tényleg mint valami gang és felállva nyújtóztatja ki a tagjait.
- Addig is... szia - mert attól még a feszültség ott van, de már azt érzi, fáradt. Kell egy kis pihenő. Egy ideig kíséri Odettet vissza és bár elsőre is húzná vissza a nemrég elhangzott, élni kell gondolat, előbb el kell rendeznie a dolgokat otthon is. Elköszön, elválik és füstfelhőt eregetve könyveli el, hogy mégsem volt ez olyan szörnyű, mint remélte. És nem is hisztizett, annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804033#post804033][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 12:40[/b][/url]

Agyondögönyöztem, mielőtt kihoztam volna sétálni, erre ez a hála!? Mintha sajnáltatnia kéne magát, hogy Nonónál lakik. Hiába a kedvenc bátyám, biztos kiherélném, ha nem bánna jól ezzel a csokiszínű kis démonnal. Most viszont itt vagyok, csak neki, erre nem kibújik a pórázból!? Eszem megáll, komolyan.
- Daisy, gyere vissza, most rögtön! - kiáltom, mintha bármi haszna is lenne. Ismerem már a kis dögöt, ezzel csak olajat dobok a tűzre.
- Merlin tökeire mondom, ha a kezem közé kaparintalak, leátkozom a bundádat a helyéről és majd sírhatsz! - morgok tovább, miközben ide-oda tekintgetek, hátha megpillantom a kis propeller farkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804036#post804036][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 13:02[/b][/url]

Kilazít egy gombot a nyakánál, mert belefullad menten, francnak kellett rögtön kilépnie, amint visszaért Pestről, frissen és üdén. Mindenki a dolgon, az ifrit bizonyára Lacika képében bontja a rendet valahol, ezt megelőzve inkább magának is kimenőt ad, nehogy el kelljen viselnie a gyerekarcot. A csikket tapossa a földbe, amikor az órára néz és eldönti, van ideje, lehet visszamegy a városba, eszik valamit, vesz pár dolgot, amikor lerohanják. Apró lábak és hatalmas fülek, amint észre nem vett cipőfűzőjét kezdi el cincálni. Lehet már itt volt egy ideje, nem nézett körbe, de most morogva próbálja leküzdeni az ellenségét. Felvonja a szemöldökét, lábát próbálja elhúzni ha már a fűző nem érték, de ki tudja, lehet a bokája lesz a következő.
- Na, ereszd már. Nem hallasz? - a csupa nyál zsineg enged, de a kutya nem. Szaglászik, ismerkedne, bármi. Aha, a macska szagát érzi. - Nem bírsz magaddal, mi? - mordul rá, és körbenéz, vajon erre van-e a gazdája. - Remélem ott jönnek érted, mielőtt széttépsz - türelmetlen sóhaj, megint a lábát húzza el. Komolyan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804038#post804038][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 13:16[/b][/url]

Mindig el tudok képedni, hogy azon az apró lábakon milyen gyorsan el tud tűnni szem elől. Annyiszor gondoltam már rá, hogy valami nyomkövető bűbájt kéne rászórni, de... nincs szívem szerencsétlent így korlátozni. Hiába vagyok rá most mérges, amint meglátom azokat a tányér méretű borostyán szemeket, rögtön ellágyulok.
Ahogy végül megpillantom a csokibundát, sóhajtva indulok el az áldozat felé. Na nem mintha egy kicsit is gyorsítanék a tempón. Legalább Daisy kifárasztja magát és nem lesz már kedve megint eltűnni. Nagy stratéga vagyok ám.
- Daisy, ezerszer mondtam, hogy nem rágunk szét idegeneket. Max akire én küldelek - hajolok le érte, hogy kiműtsem a fogai közül a fűzőt, de nem elkezd rám is morogni!?
- Te mocsok, nem szégyelled magad? - pirítok rá, de túlságosan szeretem ezt a dögöt, hogy komolyan lehessen venni. És ezt ő is tudja.
- Mit szólnál, hogyha meg kéne válnod a cípődtől egy nagyobb jó érdekében? - pillantok fel végre vigyorogva az áldozatunkra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804043#post804043][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 13:30[/b][/url]

Nem akar tágítani. Az egy dolog, hogy ha már a sors kegyes volt és az állatokkal nem olyan kegyetlen, a macskát adta neki, mint sorsot, az öntörvényű kiskirály mivolta tökéletesen cseng azokhoz, most mégis egy hot dog kutya akar a pajtása lenni. Legalább a lábának. Az tény, hogy Lacika akar egyet, de nem ő fogja a hóna alá csapni és meglepni vele, még ha a lopás neki nem lélektani probléma, nem ilyesmire vágyik a kölyök, ő meg végképp nem, hogy még a lábujját is lerágja. De meg is mentik, jön a nő, ahogy felé sandít, ő meg karba tett kezekkel mered rá.
- Póráz meg ilyenek minek, ugye? - torkolja le azonnal, hogy oké, szép dolog hogy utána jött, de ha azt a vacakot a nyakába rakja, nem kéne a fél falun át futnia. A kutya meg makacs, amint elhúzná, úgy morog, eldöntötte, ezzel egyedül végez.
- A cipőmtől. Mondanám, hogy többet ér mint a kutya maga, de leszarom, azonban minek kéne? Szedd ki a szájából és kész, hát csak hallgat rád, nem? Tikk-takk, elfoglalt ember vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804046#post804046][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 13:40[/b][/url]

Nem mondom, vannak dilijei Daisynek, de azt hiszem nem is csodálkozhatok rajta. Elkényeztetett, akaratos kis dög, de ő életem egyetlen szerelme. Csakis az ő érdekében fogalmaztam át anno az álláspontomat erről a témáról és azóta is ragaszkodom ehhez a verzióhoz. Csinálhat ez a kis virsli bármit, tényleg bármit, akkor is gügyögve dögönyözöm. Tessék, legalább tudható, hogy nekem is van szívem.
- Hát de nézd meg milyen béna henger feje van, nyaka sincsen! - lebegtetem meg közben a pórázát, amiből ismét kibújt. Tudom, vehetnék neki hámot is, de több helyen koptassák a szíjak a bundáját? Hát biztos nem. Inkább maradok a fogócskánál, ha nagyon muszáj.
- Ez a kutya többet ér, mint az életed, ha már itt tartunk - tessék, szemrebbenés nélkül. Így kell ezt csinálni. - Nézd meg milyen édesen morog, meg hogy küzd vele! Ne foszd meg ily kegyetlen módon a játékszerétől. - és képes vagyok úgy beszélni, mintha legalább Daisyé lett volna előbb. Hát de egyem is meg, már hány szálat kihúzott belőle, mióta rávetette magát a cipőre!