Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=860413#post860413][b]Lee Kyungtae - 2023.03.07. 19:29[/b][/url]

Bár Kyungtae nem egy buta srác, most mégsem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot.
E szép, egész derűsnek nevezhető napra ugyanis egyelten célt tűzött ki: mégpedig hogy gyakorolja a hydromágiát. Szerencsére már nem vízbűbájnak vagy vízvarázslatnak hívja, valami azért mégiscsak ráragadt a képzése során, habár a vizsgaidőszak közeledtével egyre biztosabb benne, hogy ez nem fogja megmenteni a teljes bukástól általános ismeretek frontján. Hiába, húsz évnyi lemaradást nehezen hoz be az ember fia, még akkor is, ha a Levita házba osztották be, bár egyet s mást azért már elsajátított.
Elszánt tekintettel, immár felrúnázott fülhallgatóival a fülében hasít végig délelőtt a folyosókon. A reggeli edzés már megvolt, így hát frissen fürdött, üde, ám mégis céltudatos aurája kellemes lehet minden mellette elhaladó számára.
Hogy miért az elszántság? Kyungtae nem halad kifejezetten jól az elemi mágikus képességeinek uralásával. Az elemkorlátozó karkötője általában jól helytáll, s sokszor érzi, hogy visszafog valamiféle reakciót, amelyet eleme produkálna, s potenciálisan veszélyes lehetne, ám a mindennapokban kevéssé meri használni hirtelenjött képességét. Az már mondjuk előfordult, hogy fürdés után gyanúgysan akkor is folyt a csap, mikor már kiszállt a zuhanyból, ám ezt elállítani sehogy sem sikerült; sőt, a múltkor, mikor megijedt egy rosszul landoló bagolytól, véletlenül elpárologtatta a saját, illetve a jobb és baloldali szomszédja italát a reggelinél. Ilyen, s ehhez hasonló kalandok történtek vele, de a tragédiák szerencsére a karkötő miatt egészen idáig elmaradtak.
Ahogy ezen lamentál, hamar meg is érkezik célállomására, mégpedig a rétre, s most visszakanyarodhatunk: nem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot a helyszínválasztásával, pláne nem a táskájából előkerülő kellékekkel. Két darab másfél literes vizespalack, és egy darab pohár. Igen, a fiú magával hozta az elemét a táskájában - hogy máshogy is idézhetne meg csak úgy vizet? Á... az elemével biztosan nem...
Így tehát kitölti az első adag gyakorlásra szánt folyadékot, s ahogy szokta, mikor egyedül van, most is először leül a fűbe, hogy beszélhessen hozzá.
- Figyelj... Víz. - Szólítja meg társát. - Most szeretném... ha segítenél abban, hogy így... kiemelkedni a pohárból. Utána pedig megpróbálkozunk azzal, amit Bogdán professzorúr mutatott a múltkor, egy picit így... felmelegedni. Mit szólsz?
Természetesen a reggeli harmatban ücsörgő, egy pohár vízhez beszélő fiú kevéssé hatja meg az említett pohár tartalmát, az mozdulatlanul létezik tovább az üveg börtönében. Kyungtae nagyot sóhajt.
- Akkor háromra, óvatosan. Egy... kettő... három. - Kezei a magasba emelkednek, s gyakorlatilag tölcsérré formálódnak, ahogy megpróbálja kicsalni a vizet a kupából; az pedig lassan, komótosan, de nem túl elegánsan elkezd emelkedni, hogy egyszer majd valami vízoszlopra hasonlót formálhasson. Kyungtae kinyújtott nyelvvel koncentrál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861332#post861332][b]Lee Kyungtae - 2023.03.26. 09:42[/b][/url]

A vízsugár komótosan s kissé esetlenül formálódik, az ég felé emelkedve; bár Kyungtaenak minden vágya, hogy az szép, egyenletes felülettel rendelkezzen, az anyag nem engedelmeskesik neki, inkább egyre csak fodrozódik, ignorálva a fiú bárminemű kérését.
- Na, légyszi... - motyogja, de természetesen ez sem segít. Azt mondjuk már megtanulta, hogy a szép szó ritkán hatja meg ezt a szokatlan, mégis természetes erőt - az szívesebben cselekszik bármit maga lomha valójában, amihez kedve tartja.
Ám hamarosan furcsán kezdi érezni magát, s ösztönösen sejti, hogy az előtte lévő vízsugár sincs ezzel másképp - Kyungtae szerint ugyanis biztos, hogy érzései vannak elemének. Látja, hogy a konstrukció, mintha fejével fordulna kíváncsian egy bizonyos irányba, irányítja tetejét másfelé. Kyungtae feje is követi ezt a mozdulatot - ez kívülről igen vicces látványt nyújthat, mint két szinkronban lévő, zavarodott husky pillant fel az ember és a víz. Valami jó érzése támadt ugyanis, határozottan, mintha hirtelen megjelent volna egy másik kis fény az övé mellett egy sötét szobában - csak ehhez tudja hasonlítani.
Ahogy meresztgeti a szemét, tudatosul benne, hogy egy alak közeledik felé. Szemhéjai még inkább összeszűkülnek, ahogy próbálja kivenni az ismeretlen arcát.
A katasztrófa éppen fél pillanattal azelőtt következik be, hogy Kyungtae ráeszmélne, ki tart felé és szólítja őt a nevén. A víz feladta, kész - abszolút van más dolga, sokkal fontosabb, mint Kyungtae kérlelő monológjait hallgatni. Az összes folyadék kilő a pohárból az ég felé, sőt, a maradék két vizesüveg is megadja magát, hogy csatlakozhassanak a két deci tüzivízi... vízitüzijátékhoz, mire Kyungtae ijedten sikolt fel. Ám ha ez még nem lenne elég, valóságos gejzír csap fel mellőle a következő pillanatban a földből, ám sajnálatos módon ez a vízmennyiség sem szándékozik egyhelyben szökőkutasat játszani. Ha valaki látott már célzó talajvizet, biztosam felismerheti e folyamatot, ám Doyeonnak lehet, hogy így is túl késő lesz. A gejzír szereti őt, a viszonzatlanság kérdése pedig fel sem merül benne, így egyenesen a Navinés arca felé veszi az utat, és hamar be is fog csapódni.
- ÚRISTEN - könnyíti meg a helyzetet Kyungtae teli torokból üvöltésével, ám a katasztrófát ezzel sem sikerül megakadályozni.
A becsapódást követően - már amennyiben Doyeon nem tesz semmit annak megakadályozása érdekében -, Kyungtae megsemmisülten ugrik fel a helyéről. A mellette lévő gejzír nem érzi szükségét, hogy feltörő lelkesedését elapassza, így a fiú pillanatok alatt csurom víz lesz a mellette elemi erővel örömködő vízoszloptól. Arca vörösségét talán szavakban nem is lehetne leírni, a szín komoly klinikai tüneteket is jelezhet; a másik egyedüli magyarázat természetesen csak egy színváltó átok lehetne erre az árnyalatú pirosra. Bárcsak terromágus lehetne, hogy megnyíljon alatta a föld.
- Doyeon... te itt?! - Motyogja megsemmisülten. - Jesszusom, úgy sajnálom... nem tudom, mi üthetett belé... jól vagy? Jézusom, ne haragudj rám... esküszöm, hogy nem direkt volt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863302#post863302][b]Lee Kyungtae - 2023.04.20. 10:08[/b][/url]

Tehetetlenül nézi végig, ahogy a katasztrófa kibontakozik a szemei előtt; a rögtönzött gejzírszökőkút vize egyenesen a másik arcát találja, ő pedig fokozódó aggodalommal és kínnal figyeli Doyeont, ahogy egyetlen másodpercig megdermed, majd kezeivel igyekszik letörölni az immár természetesen viselkedő cseppeket az arcáról. Bár Doyeon megnyugtatni igyekszik, s arra, hogy nem történt katasztrófa, Kyungtae is egy kicsit ösztönösen fellélegez, feszültsége mégsem múlik el teljesen.
- Jaj, tudom, csak... tényleg nagyon sajnálom - motyogja, ahogy kissé leszegi a fejét, miközben csak ázik tovább. Mostanra már eléggé megszokta, hogy folyamatosan vizes, ez amolyan természetes állapottá vált számára, köszönhetően vadmágiájának, no meg a víz sem túl hideg, épp kellemesen langyos. Mindemellett azonban mégis egy ázott, bánatos kölyökkutyához lehetne hasonlítani jelenlegi állapotában.
Ismét megérzi, hogy mágikus dolgok történnek; e furcsa hatodik érzéke, mellyel eleme ajándékozta meg, kivételesen egy kis nyugalommal látja el a másik elemi jelenlététől. Ösztönösen vesz nagy levegőt, s az ég felé pillant, mikor érzékeli, hogy a cseppek már nem áztatják őt ritmikus egymásutánban, ám Doyeonra visszaemelni tekintetét már nem bizonyult jó ötletnek. A fiú ugyanis vizes tincseibe túr, s így mosolyog rá, pontosan, mintha egy magazinból lépett volna elő, így hát Kyungtae eleme is megtalálja útját, hogy hozzászóljon a szituációhoz: az ernyő alatt beslisszanva kezdi tovább áztatni egyelőre csak a Levitást. Mindezt egy kissé alacsonyabb hőmérséklettel teszi, jelezve, hogy ideje lehűtenie magát - instant önkiszolgáló hidegzuhany.
- Jaj már - motyogja elemének megsemmisülten. - Ez most igazán nem hiányzik... - Adja a víz tudtára, majd ő is beletúr vizes tincseibe, hogy kilásson mögülük.
Hatalmas szerencséje van, ugyanis Doyeon talál egy értelmes magyarázatot eleme excesszív viselkedésére, mely indoklásra Kyungtae hirtelen bólint nagyokat. Persze, ő egyetért a navinéssel. Igen, pontosan ez az oka. Megzavarta... a gyakorlásban.
Az viszont abszolút megkönnyebbülést jelent, hogy Doyeon nevetgél, s inkább a vicces oldalát látja ennek a szituációnak. Ez némiképp Kyungtaet is kirántja zavarából, hamarosan megtörik benne a kín, s inkább ő is csak halkan nevetni kezd. Hát persze, persze, hogy itt találja Han Doyeont... hát persze, hogy ő is elemi mágus... mégis mennyi ennek az esélye?
- Elképesztő, hogy itt találkozunk - nevet halkan. - És így. Levegőmágus vagy? - Kérdi, bár a válaszban egészen biztos; mégis szóba kell hoznia ezt az elképesztő véletlent. Mert valóban, ha valaki másfél évvel ezelőtt azt találja neki mondani, hogy úgy fogja megérdeklődni Doyeontól, hogy levegőmágus-e, mintha csak azt kérdezné, lenyújtott-e edzés előtt, igen szaporán és értetlenül pislogott volna.
Doyeon tanácsára ösztönösen nagyot sóhajt, mely valóban megkönnyíti a helyzetét, ám kérdésére a fejét csóválja, s ismét elneveti magát.
- Nem tudom, érdemes-e megszárítkoznunk, amíg ez nem áll el - mutat a gejzírre. - És azt sem, hogy koncentrálni... képes lennék-e - vallja meg. Arca még mindig piroslik, hiszen Doyeon ott áll előtte teljes életnagyságban, ám valamiféle mosoly is elterül rajta, köszönhetően a másik kellemes társaságának.
Észre sem veszi, hogy az iménti vízitüzijátékból a fűre hullott cseppek páraként emelkednek a levegőernyő fölé, kellemesen, izgatottan jelezve bárki számára, aki erre jár, hogy Kyungtae elérkezett a kánaánba, s ezentúl mindenhol a Földön világbéke uralkodik majd. S hogy ez pontosan miben is mutatkozik meg? A páracseppek sütkérezése a napfényben nem eredményez mást, mint egy jól látható, gyönyörű színekben pompázó szivárványt. Ám ezt ő - szerencsére? - észre sem veszi.