[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849603#post849603][b]Rashmi Kaur - 2022.07.21. 15:20[/b][/url]
Sarolta⁺✧｡ﾟ･*.★━━━━━━━━━━
❀
Ruha ❀
Már az első pillanattól kezdve nézegettem magamnak Saroltát, hogy őszinte legyek.
Bár nem igazán beszéltünk többet a bemutatkozás után a "sziá"-nál meg a "jó reggelt", "jó éjt"-nél, de valahogy egészen szimpatikus volt kezdettől fogva. Persze amúgy a többi szobatársammal sincs gond... Egyszerűen csak úgy tűnt, hogy mindenkinek rögtön meglett a saját társasága, csak nekem nem. Sarolta pedig... igazság szerint, ahogyan elnézegettem néha, egészen olyan volt, mint én. Persze, tudom, ebben sosem lehetünk biztosak, amíg a másikat meg nem ismerjük... de miért is ne adjak hát neki egy esélyt, ha a helyzet úgy adódik? Gyűjtögettem már a csít, meg az erőt, meg mindent, hogy valami bővebb módon szólítsam meg, de valahogy csak nem jött össze. Aztán végül - Talán mert lehet, hogy ő is úgy gondolt rám, mint én rá? - ő tette meg azt a bizonyos lépést. Jellemző. Addig pepecselek mindig, mindennel, amíg ki nem futok az időből. De szerencsére ez most úgy tűnik, legalábbis eddig, hogy jól sült el. Gondolom én, miközben együtt, egymás mellett slattyogunk valamiféle medencés izék felé.
Kifejezetten lelkes vagyok, hogy nem csak elhívott, hanem ilyen helyre... egészen menőnek is érzem magam tőle, még akkor is, ha a fekete-zöld tankinimnek nem nagyon van mit takarnia. De azért takarjon csak jó sokat. És persze rávettem egy fehér horgolt nyári ruhát, ami pont erre való. Mert most komolyan, ki venne fel ilyen lyukacsos izét csak úgy szimplán fehérneműre? Bárcsak lehetnék az a cool és vad lány, aki így tehet...
- Még szép! Mindjárt szívrohamot kapok - fordulok Sarolta felé, vigyorogva, amikor útközben elhangzik a kérdése. Még nem szakadt fel teljesen a Rashmi gát, de azért nézegethetjük egymás képét már napok óta eléggé ahhoz, hogy valamivel lazábbnak érezzem magam. És nagy előnye Saroltának az is, hogy nem fiú.
- Bár azért remélem, hogy nem lesznek olyan sokan... - adok hangot aggodalmamnak. Nem is sejtvén, hogy talán leendő medencetársnőm is hasonlókat gondolhat. Valahogy elképesztően izgatott vagyok a helyzet miatt, úgy érzem ez akár a nagy lehetőségek ideje is lehet, de minimum egy barátság kezdete. Miért is ne? És valahogy egyszerre szeretnék ehhez nagy tömeget, meg amúgy inkább senkit sem. Feszélyezve érzem magam ilyen alul öltözötten, ha sokan vannak körülöttem.
- Kösz, hogy... meghívtál - fordulok ekkor ismét felé egy mosolyt villantva rá. - Kezdtem már elég bénának érezni magam, hogy mindenki csinál mindenfélét körülöttem, mindenkivel, én meg... hát nem - zárom rövidre a dolgot, mert Sarolta épp eléggé megfigyelhette, hogy általában csak a könyveket bújom, és néhány furcsa, mókásnak szánt random beszólásnál többet nem igazán villogtattam magamból eddig még soha.
- Amúgy, nem is kérdeztem még... Mit szeretnél, hogy hívjalak? Hogy szereted?
