Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=828432#post828432][b]Németh Asztrid - 2021.04.01. 23:01[/b][/url]

Még a Bagolykő bejáratáig sem jutott, már elkönyvelte, hogy ez a legcsodálatosabb hely a világon! A változékony tájon mindent megtalál az ember, amire vágyik. A mezőtől az erdőig, a tavacskától a vízesésig (utóbbiról egyelőre még csak hallott, nem látta), a síktól a sziklákig. Nem hiába ez a varázstanulás magyarországi fellegvára! Az elemi mágusok kánaánja, a varázskörök... nos... úgy tudja, ezt már egy ideje nem oktatják itt, ami meglehetősen furcsa a számára. De megmagyarázza, miért Európa másik csücskébe citálták tanulni, amikor az otthonához ilyen közel is van varázslóiskola.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor belecsöppent az új közösségbe és vele az új élménybe: a kortársakkal való kapcsolódás lehetőségébe. És tényleg az átlagosnál kevesebb idő alatt, három éven belül letudta a tanulmányait. Most pedig új megmérettetés elé kell állnia: tanítás!
Még annyi tapasztalata sincs mások oktatásában, hogy társait korrepetálta volna a tudományából Belgiumban. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy lelkesen vesse bele magát a feladatba. De majd csak egy hét múlva. Most még nem kezdődött el a tanév, még csak berendezkedik. Azaz elengedte a bőröndje fogantyúját új szobája közepén, hátraarcot csinált, és lobogó szoknyával, magán felejtett lila bolyhos kistáskájával (csak a legfontosabbaknak) suhant rögvest ki a rétre. Rugalmas léptekkel, háta mögött összefogott kezekkel, szinte pattogva közlekedik a fűben. Mezítláb, a cipőjét valahol a kastély bejáratától idefelé jövet már lerángatta magáról. Műértőként, egyelőre csak távolról figyel meg minden mezei virágot. Nem tolakodik, csak beszívja az érzéseket, a lehetőségeket. A szórványosan leledző fák harmadikánál megáll. O-ó. Ez nem lesz jó. Hozzáérinti a tenyerét a törzshöz, és felnéz a terebélyes, de levelekkel ritkásan nőtt lombra.
A fa beteg.
Derűs ábrázatát összeráncolódó homloka komolyítja el. Kikotorja sokrétegű szoknyája ráncai közül fémpálcáját, közben elhátrál a fától. A botot két méterrel a törzstől a földbe szúrja. Elég puha. Erősen markolva a fém végét vonalat kezd húzni a fű közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829230#post829230][b]Németh Asztrid - 2021.04.07. 20:33[/b][/url]

Hallja ő a diszkrét köhintést, de nem szokott tudni olyan gyorsan kibújni abból a szellemből, ahol éppen van, abból a tevékenységből, amit éppen csinál. Úgyhogy még hátrál pár lépést, már van egy harmad köríve, amikor fenékkel beleütközik valakibe.
Veteményes lesz? Most jut el a tudatáig, hogy az imént hozzá szóltak. Hát így már tényleg kizökkent, hogy popóval elgázolt valakit, úgyhogy kezében fémbotjával kiegyenesedik, és (bal lábát szükségtelenül teátrálisan lendítve oldalra) egy kecses félpördülettel szembekerül megszólítójával. Szimpatikus neki a férfi, hát sugárzón elmosolyodik.
- Nem hiszem, hogy veteményes - ad a várnál kevésbé egyértelmű választ. Végeredményben veteményes is lehetne, de ha konyhakertet akarna telepíteni, azt valószínűleg nem itt tenné. No meg a fa sem örülne neki.
- Ez a fa beteg - bal karjával légiesen maga mögé int, az említett vastag törzsű ősapára, aki minimum a tiszteletet megérdemli, de még inkább a gondoskodást.
- Vagy rovar, vagy varázslat - eddig jutott a diagnosztizálásban. Úgy tervezte, mindkettő elboronálására rajzol egy-egy kört, így biztosra megy.
- Te szeretnél ültetni valamit? - merül fel benne az ötlet, nem kötve össze, hogy az iménti tevékenysége ösztönözte a korábbi kérdést, nem a másik vágyai vagy a puszta fantáziája.
Közben félig a jövevény felé fordított arccal, hogy az biztos lehessen benne, figyelnek rá, beleszúrja botját a kis árokba, ahol az imént végeszakadt a föld fellazítása, és hátrálva folytatja a kört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829430#post829430][b]Németh Asztrid - 2021.04.11. 13:06[/b][/url]

A jövevény talán nem hiszi, amit mond. Mindenesetre indoklást is kér, honnan tudja Asztrid, hogy beteg a fa. A nő, akire feltehetően ráborult egy ruhásszekrény, egy mosollyal megvonja a vállát. A felhúzódó vállak finoman megemelik karjait is, a mozdulat egy szellőt idézve átfolyik tenyere nyitásába, ujjai széttárásába. Vajon ez most azt jelenti, hogy fogalma sincs, vagy azt, hogy nem érti, mit kell ezen annyit magyarázni?
- Figyelj! - mondja váratlanul, és megragadja a férfi kezét. Odavonszolja a fatörzshöz, és ha hajlanak neki, odahelyezi a tenyért a fa törzsére, magáét is mellé teszi. Tényleg érezni, hogy baj van? Vagy csak képzeli a dolgot, esetleg egyszerűen tudja, és így próbál rá magyarázatot adni? Mindenki döntse el maga.
Ha megtörtént a vizsgálódás, kiterelgeti a cipős egyént a körből, hogy folytathassa a munkát. A körvonal bezárul, de még mindig megválaszolatlan a kérdés, hogy mi is készül itt. A fickó biztosítja arról, hogy nem szórja magvakkal teli a művét. Asztrid érti ám a viccet. Most először nem tündérien sugárzik, csak egészen prózai módon elvigyorodik, mint más, rendes ember.
- Tulajdonképpen vethetnénk is bele. Sosem próbáltam.
Egy ilyen varázskör a földben általában nem él, nem szükségeltetik addig, hogy az ember kivárná, mi történik a belevetett magokkal. Asztrid most elképzeli azt a sok-sok kört, amit évei során a földbe vájt, ha mindet meghagyta volna és mindbe ültetett volna...!
- De csodálatos volna!
És a titokvédelmi alaptörvény teljes sárba tiprása. Esetleg itt a Bagolykő területén lehetne építeni ilyen kerteket!
- Ez egy varázskör, amivel meggyógyítom a fát - rántja le a leplet a misztériumról a fiatalka tanár, amikor újra visszatér a valóságba.
- Még nincs kész - teszi hozzá, és elkezdi a fától mint középponttól kiinduló sugarakat is berajzolni, majd még további vonalakat. Amikor végez, egészen olyan, mintha a gyökérhálózatot rajzolta volna be, de az egész nehezen kivehető a fűvel hintett földben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829582#post829582][b]Németh Asztrid - 2021.04.13. 21:04[/b][/url]

A röpke lefagyás, amit a másik varázstalan mivoltának híre okozott gyorsan elillan, legalábbis látszólag. Asztridban megpendül és szétterjed az érzés: cinkostársra lelt. Egy fiú, akinek virágmagjai vannak! Az előbb még teljesen új elgondolás volt, most már részletes tervezgetés alapja a virággal beültetett varázskör ötlete. A lány türelmesen és szívesen felel a kérdésekre.
- Most nem lehet még vetni bele - csicsergi, miközben túrja a földet fémpálcájával. - Meg kell maradnia a nyomoknak. Az árkoknak.
- Készítsünk virágágyást! - fordul meg hajoltában, és mereven a látogatójára néz. Biztos akar lenni benne, hogy már a másik is ott tart, ahol ő: a teljes bizonyosságban, hogy ide kertet kell készíteni, a fa köré.
- Egy hét múlva elhozhatjuk a magjaidat - mondja neki. Annyira lelkes, hogy a kijelentés ellentmondást nem tűrőnek hathat, de valójában csak reménykedik benne, hogy a felajánlás őszinte volt, és nem udvariaskodás. Az udvariaskodásban nem valami jó, a szarkazmust pedig végképp képtelen felismerni.
A fiúban rengeteg kérdés tolul fel. Eközben Asztridban is buzognak a kérdések, amiket eddig visszatartott - más dolga volt. De még egy kicsit meg kell zaboláznia őket, hiszen az egyik legkedvesebb témájáról, a varázskörökről lesz szó!
- Rajzolsz egy kört - magyarázza a magától értetődőt Asztrid, és az éppen elkészült illusztráció felé int, a földre. - Azután aktiválod.
Hogy ezt mutassa, a kör mellé teszi a kezét, és három másodperc múlva az elkészült vonalrendszer a fű közt halványzölden felizzik, majd kihuny.
- Most dolgozik a kör. Egy hét múlva minden rendben lesz.
Ha éppen figyelik, egészen halványan, de azért látható, ahogy a varázskör vonalain a fény pulzálva megjelenik.
Az alkotó pihen: Asztrid odaáll a fűben ülő mellé, bokáit kulcsolja, majd egy mozdulattal lehuppan. Csak úgy libbennek szoknyája tüll rétegei vele.
- Nem csak a fákra, nagyon sok mindenre.
(Vannak körök, mármint.)
- Ha pedig valamire nincs, ki lehet találni! - mosolyog rá üdén, mintha csak arra invitálná, ne hagyja, hogy bármi gátat szabjon neki, váltsa meg a világát!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=832538#post832538][b]Németh Asztrid - 2021.06.09. 22:19[/b][/url]

Képzeletben egymás tenyerébe csapnak: megköttetett a szövetség. Kertet készítenek!
Asztridé volna a választás joga, hogy mit is ültessenek, de ehhez ő nem annyira ért. Ő az erdő gyermeke, bár találkozott virágokkal a nagyanyja tündérkertjében. Így csak szégyellősen vállat von a kérdésre. Ennyi erővel azt is mondhatta volna: Hát virágokat!
Reméli, újdonsült pajtása meg tudja oldani a kérdést.
- Legyen sokféle színű - teszi hozzá szakértően, miután lehunyta a szemét, elképzelte a fa körüli kertet, és eszébe jutott mégis ez a kívánság.
Örömmel veszi az érdeklődést a varázskör iránt. A nyomozó kétkedő kérdésére titokzatosan mosolyog: Hogy meggyógyítja-e a fát? Vagy igen, vagy nem.
Mindent jól csinált, ezért valószínűleg igen. Azután viszont egy bonyolultabb kérdés jön.
- Vérfarkaskórra? - nagy szemekkel, döbbenten néz. Na nem azért, mert olyan szörnyű gondolat lenne ez a betegség. Hanem, mert alaposan, kívül-belül ismeri a varázsköröket, mégsincs fogalma sem, egyáltalán próbálkozások voltak-e a tudományban a vérfarkasokkal kapcsolatban.
- Ennek utána kell néznem! - mondja a lány lelkesen, és talán kicsit hangosan is.
Ennyi örömteli dolgot megpecsételendő a másik nyújtja a kezét neki, Asztrid hosszas morfondírozás nélkül finoman belehelyezi a sajátját.
Fogalma sincs, mi az a belián. Talán egy virág, egy köszönés, vagy csak egy szavajárás? Annyit tesz: köszönöm? vagy rendben?
- Belián - nyugtázza a biztonság kedvéért Asztrid is egy nagy mosollyal. Kék, sűrű kerek szirmú, hosszúkás fejű virágokat képzel el a szó hallatán.