Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824340#post824340][b]Andrássy Borbála - 2021.01.12. 08:29[/b][/url]

Sikítva ébredtem fel reggel, amikor szembe találtam magam a pattanással. Éppen ma, éppen most, éppen ennyire látványos helyen. Mintha megbélyegzett lennék, mintha... mintha anya tudná. De még a gondolataimban se hozom elő, nehogy meghallja őket a sokadik érzékével. Nem tettem semmi ráutaló magatartást, pedig a dolog - nevezzük csak így a randevúnkat - ma esedékes. Ma. Én pedig a sírás határán állva állok a tükör előtt, és nézem az éktelenkedő piros foltot, ami a két szemöldököm között éktelenkedik. Valószínűleg a stresszevés következtében elfogyasztott csonthüvelyesek eredménye ez, mert hiába szeretem őket, kipattogzok tőlük, de ez akkor is igazságtalan. Szóval üstöt elő, és akkor kotyvasszunk. Mert egy rapid pattanástalanítót megcsinálni nem nagy kunszt, csak éppen nem ezzel akartam tölteni a nap egy részét. De ekkora flekkel az arcomon meg nem mehetek oda, mert illetlenség lenne. Azt hiszem. Szóval az itthoni gyakorlókészletem és a tankönyvem segítségével a fürdőszoba közepén megvalósítóm a piros főzetet, hogy aztán valóban pattanástalanítsam magam. Édes Merlin, és ez még csak az első lépés volt.
A neten nézegettem, hogy emberek miben mennek randevúra, szóval kerestem hasonló ruhákat a szekrényemben, azonban végignézve rajtuk megállapítottam, hogy anya nem, hogy kiszúrja, hogy mire készülök, de valószínűleg meg is eszi Móricot, amiért felveztette ezt az ötletet, én meg igent mondtam. Pedig, amúgy nem is ittam, de nagyon imponált, hogy lányok gyűrűjében ülve, miközben ők sajnálnak engem valamiért, amit én nem is bánok, lép oda hozzám, és veti fel, hogy ő elvinne randizni. Azt hiszem, ahogy én akkor éreztem magam, úgy érzik magukat a méhkirálynők, és ez nagyon tetszett. Végül egy visszafogott, de lányos lány kinézetet csináltam magamnak, a hajamat leengedtem, mert olvastam, hogy a fiúk szeretik, ha lehet piszkálni, fül mögé tűrni a tincseket. Szóval én is ennek megfelelően állítottam be, hogy ha kell, akkor tudjon ilyet csinálni. A szemeimet zölddel festettem ki, mert rellonosok vagyunk, a számra pedig egy újonnan vásárolt csókálló rúzst vettem, arra az esetre, ha csókolóznánk. Szabad az első randin csókolózni? Rákeresnék erre is, de már nincs időm, mivel egy ekkora házból kikommandózni nagyon nehéz, szóval erre szánom az idő nagy részét. Majd Móricra bízom magam. Igen, ő már látszik, hogy tapasztalt.
- Aztaaaaa, ezt te építetted?
Elnyíló, csodálkozó ajkakkal nézek rá, mert ez nagyon komoly tudást sugall, elég ügyes mágus ezek szerint, és jobban kéne figyelnem órán, hogy mit csinál. Na majd mostantól, mert ha jó a randi, lesz újabb, meg még egy, és azt hiszem a harmadik után már lehet a fiúm.
- Tökéletes!
Jelentem ki határozottan, és így is gondolom. Nem félek, sőt, izgat, hogy vajon milyen lehet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy a kígyó sokkal könnyebben bejutna oda, mint az ember, de jobban szeretném, ha ez titok maradna, még. Helyette, ahogy mutatja, úgy jutok be én is guggolva, majd felegyenesedve fordulok körbe.
- Nagyon tehetséges mágus vagy, korrepetálhatnál engem is, mert én ilyet nem tudnék csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825139#post825139][b]Andrássy Borbála - 2021.01.23. 12:14[/b][/url]

Élvezem és zavarban vagyok egyszerre. Olyan nagyon próbálok normális lenni, hogy szerintem totál hibbantnak nézek ki. De azért legalább remélem, hogy egy csinos hibbantnak. Azt mondják, hogy ha csinos vagy, bármit elérhetsz, és szerintem Móricnak tetszem. Mármint azt hiszem, szeretném, ha tetszenék neki. Mások ezt olyan könnyen csinálják, de nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell.  Mások nem hiszem, hogy ennyit aggódnak ezen, ők csak élnek a mának, és valójában nekem is ezt kellene csinálnom. Csak úgy...élni a mának. Rendben, ez lesz. Ahogy beérek az iglu belsejébe, eldöntöm, hogy ezt így fogom csinálni. Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell, de részletkérdés, megoldom.
- Én azt se tudtam, hogy vannak raklapok az üvegház mellett, te meg beleépítetted az igluba. Gondoltál rá, hogy amikor felnőttek leszünk háztervező legyél?
Láttam Bogolyfalván igen kacsalábon forgó otthonokat is, persze mindegyik eltörpül a miénk mellett, nem csak kívülről, de szerintem belülről is, viszont így is biztos vagyok benne, hogy olyan nagyon sok pénzt adtak ki érte, hogy egy építész, aki megtervezi őket, biztos jó sokat kereshet. Vagyis, ha Móric jól keres, akkor ha úgy gondoljuk, hogy összeházasodunk, akkor talán anya sem tiltakozik majd annyira. Sőt, már most saját házat tud építeni, szóval akkor elég jó, nem? Lehet kicsit előre rohantam, még nem is biztos, hogy szeretne velem csókolózni, nem, hogy házasságra lépni.
- Köszönöm.
Angyali mosollyal az arcomon fogadom el a kezét, amibe úgy teszem a tenyerem, hogy előtte ujjaimmal finoman végigsimítok az ő tenyerén, tekintetemet végig a tekintetébe mélyesztve. Ezt a női praktikát anyától lestem el, és ő mindig olyan hatásos volt vele, hogy gondoltam, megpróbálkozom vele. Mégiscsak az ő lánya vagyok, szóval azt hiszem, van belőle egy jó nagy adag bennem is, csak felszínre kell hozni. A másik kezemmel úgy igazítom a szoknyám, hogy szépen magam alatt egyen, és semmi illetlent ne mutassak.
- Olyan ez az egész, mintha mesevilágban lennénk.
Jegyzem meg újra körbepillantva, amíg tüzet gyújt. Szinte hihetetlen, hogy ennyit tett értem, én meg igazából csak idejöttem, üres kézzel. Vajon a lányoknak is kellene hozni valamit egy randira, vagy ők csak mindig kapnak? Mert ha mondjuk mindig csak kapnak, az egy elég jó felállás. Közelebb csúszok hozzá, amíg beszél, és csak a rosszakat mondja magáról, hogy aztán egészen közelről, kicsit alulról nézzem őt, és egy újabb csábítási kísérletten próbálkozzak, bár lehet, hogy ő enne inkább, mert a kosarat nézi, de nem evés előtt kellene mondjuk csókolóznunk?
- Szerintem nagyon tehetséges vagy.