Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824306#post824306][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.10. 23:27[/b][/url]

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824497#post824497][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.13. 21:22[/b][/url]

A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.