Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=795696#post795696][b]Layla Robillard - 2020.02.25. 10:48[/b][/url]

Egyetlen versenye előtt sem volt még ennyire ideges. Na jó, de, akkor, amikor életében először kellett bemutatnia élesben, mire is képes a seprűn. De jó ég, nyolc éves volt, mikor először egy piti versengés okán belevágott a szereplésbe, most meg itt áll tizenhat évesen és teljesen szét van esve. Nagyon fél, egyenesen retteg attól, hogy valamit el fog szúrni, ami amúgy teljes mértékben benne van a pakliban. Elolvasta legalább tízszer az iskola kviddics szabályzatát, beszélt már a két csapatkapitánnyal és bár mind Maja, mind Henrik roppant kedvesek voltak, tudja jól, hogy nyerni jöttek. Ajkát harapdálva kezdi el ismét felmondani a vonatkozó részeket, miközben fel-alá járkál a réten. Fehérjeturmixát a kezében szorongatja, a reggeli edzésén extra korán túl van.
Már épp tenné meg a következő pár méteres távot, mikor valaki szinte már a frászt hozza rá: annyira elmerült ugyanis gondolataiban, hogy a rellonos egy aprócska sikkantást vált ki a lányból, amikor az végre észreveszi, hogy nincs egyedül. Pedig nem mondhatnánk, hogy a másik osont volna, vagy ilyesmi.
- Jaj Berci, én annyira ideges vagyok - gondolkodás nélkül vág is bele in medias res a dolgok közepébe, közben egyik lábáról a másikra áll, kulacsát szorongatja hűvös kezeivel, tekintetéből kiolvasható a rémület. Hatalmas, zöldesbarna szemei szinte már kétségbeesetten keresik Bercel íriszeit, hátha abban nyerhetnek némi megnyugvást. - Mi van, hogyha nem tudom elkapni a cikeszt? És... És... Ha egy gurkó eltalál? - arca lesápad, mert egyből elképzeli, ahogy a gyengélkedőn fekszik, szerez egy olyan sérülést, ami után soha többé nem jön helyre és befuccsol a seprűakrobata karrierje és mindenki csalódni fog benne, de leginkább a csapata és... Oké, Layla eddig bemelegített a parázásban, most már tényleg parázik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=796902#post796902][b]Layla Robillard - 2020.03.04. 15:29[/b][/url]

A nagy járkálásban és toporzékolásban, a tehetetlen energiák levezetésében megzavarja az a teljesen nyilvánvaló mondat, mely elhagyja Bercel ajkait. Mintha csak megakadna a logikus tényen, hogy nem a világ sorsa forog a cikeszen, egyszer csak ellazulnak vállai. Talán csak ennyi kellett: hogy valaki azt mondja neki, minden oké lesz akkor is, ha ugyan rajta múlik a meccs, de nem szerzi meg az aranylabdát.
- Erre még nem is gondoltam - enyhe pír borítja el arcát, ahogy a felismerés megkörnyékezi. Kissé zavarban érzi magát, hogy ennyire felfújja, főleg azért, mert a benne felgyűlt versenyszellem egy fikarcnyit sem lett kisebb. Most inkább csak átalakult, ami nem jelenti azt, hogy ne tudna összevissza rodeózni tovább, ha akarna. És miért is ne akarna? Mondjuk, mert a rellonos kinyújtja a kezeit Layla felé, aki meglepetten pislog rá hosszú szempillái alól, majd kissé megilletődve elfogadja azt és könnyedén lép fel a seprűre. Érdekes, hogy egy pillanatig sem inog meg, látszik rajta, hogy nem először csinál ilyesmit és nem ez a legnehezebb gyakorlat, amit valaha végrehajtott. Ettől függetlenül nem húzza el ujjait, hagyja, hogy a fiú finoman cirógassa őket.
- Nem tudom Berci, nagyon aggódom. Ha csak simán repülnöm kéne, ha csak én lennék és a labda, akkor nem lenne gond - igen, ebben biztos. Elvégre túl régóta repül, ismeri minden apró mozzanatát az akrobatikus elemeknek, könnyűszerrel bukfencezik, ugrik és szaltózik, neki ez teljesen normális. Jó, ezt talán nem egy kviddicsmeccsen kellene megcsillogtatnia, de ki tudja, talán lesz olyan szituáció, amikor hasznát veszi majd. - Ha már itt vagy, nyújtsunk. Én már nagyjából be vagyok melegedve, de csatlakozhatsz - hamis mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy enyhén rászorítva a rellonos kezeire egyszer csak mérlegállásba emelkedik lába, majd feljebb... És feljebb... És hopp, ott a spárga. Elnézést a bocsánatért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=806175#post806175][b]Layla Robillard - 2020.04.20. 03:06[/b][/url]

Rosszalló pillantást vet Bercire, amint kiszúrja, hogy mosolyog, vagy inkább nevet rajta. Mert igen, az a mosoly ott bizony igen jó szórakozást sejtet, ettől pedig Layla-nak kedve szottyan hörcsögként felfújni arcát és duzzogni egy sort. Kár, hogy a rellonos túl kedvesen csinálja, amit csinál, így nem tud rajta igazán megsértődni, sőt, egy picit talán még oldódik is a benne felgyűlt feszültség. Szeretné, ha a csapata nyerne, ez a versenyszellem akkor is elkíséri, mikor csak a saját eredményéért küzd, de ha másik haté is rajta múlik, az már egészen más. Egy fogóra túlontúl nagy súly nehezedik egy meccsen, hiszen százötven pont bőven döntő lehet egy ilyen helyzetben.
- Hát nem tudom. Az a srác elég ijesztőnek tűnt – elhúzza száját, ahogy visszagondol Ábelre. Mármint, nagy és helyes, de közben meg van egy olyan félelmetes kisugárzása is, amitől az ember úgy érzi, inkább kerülnie kéne. Hogy ez pusztán házából vagy a róla terjengő pletykákból ered-e, az nagyon jó kérdés, a navinés sem tudná megmondani. – Ami nagyon zavar, hogy a csapatunk eredménye rajtam múlik. Nagyon ritka az, hogy nem a cikesz dönt és, ha ők mindent beleadnak, de nekem nem sikerül, biztosan haragudni fognak és én is csalódott leszek – ajka ismételten lebiggyed, mert bizony ezt is számba kell vennie. Nem okozhat csalódást, sem a többieknek, sem azoknak, akik nekik szurkolnak majd. Szülei is tudják, hogy ma játszani fog és, bár nem jöhettek el, megírták, hogy szorítanak érte, ahogyan bátyja is, aki kifejezte abbéli aggodalmát, hogy maradandó sérülést szerezhet. Nem mintha ennyivel a meccs kezdése előtt volna lehetősége kihátrálni a dologból, így hát minden félelme ellenére elhatározta, hogy akkor is pályára áll, ha most repül utoljára.
- Úgy beszélsz Henrikről, mintha valami istenség lenne – játékosan kezd nevetni, miközben arca enyhén kipirul. Mi tagadás, ő is észrevette már, hogy igen helyes férfi és a tárgyát is felvette – no nem azért, mert annyira érdekelné az okkultizmus vagy a fekete mágia… Senkit sem ringatna ilyen tévhitekbe. – De tudom, hogy jó játékos, Maja nagyon bízik benne. Meg tanár is, eleve nagyon erős, ha tényleg ő fog védeni, akkor talán el tudok vonatkoztatni a gurkóktól – semmiképp sem bántaná meg azzal csapatkapitányát, hogy az ő kezei között félne, de lássuk be, az Ambrózy-Kelevitz párbajban egyértelműen a lány maradna alul. Nem azért, mert nem jó terelő, hanem mert fizikumából adódóan nem lehet olyan jó, mint a férfi.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz spárgázni? Radetzky Bertalan! – azonnal alapállásba csapja magát és szándékosan mond rossz nevet, csak hogy fenyegetőbbnek és komolyabbnak hasson minden szava. Egyik kezét elveszi, hogy mutatóujját rázva incselkedjen kicsit a rellonossal. – Hát mégis hogy lehet, hogy az én legjobb barátom nem tud? Ejnye. Na de akkor mesélj, mit tudsz? – kihívóan, de egyértelműen szórakozottan és viccelődve piszkálja a másikat. Nem is olyan ártatlan, mint az ember hinné, bár az is tény, hogy fogalma sincs, ez a fajta viselkedés hogyan láttatja kívülről. Egy avatatlan szem bizonyára azt mondaná, hogy Layla flörtöl, pedig ez nincs így, azt sem tudja, mi az és, ha tudná, tuti nem csinálná, elvégre Berci nagyon fontos neki. Ha egyszer felesége van és barátok is, sohasem kockáztatná ezt a kapcsot, főleg nem valami ízléstelen viccért. Szóval akárhogy is tűnjék mások számára, ők ketten biztos tudják, hogy a ma született bárány egy bűnös elítélt a navinéshez képest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808692#post808692][b]Layla Robillard - 2020.05.17. 04:45[/b][/url]

Attól, hogy Berci megerősíti a nyilvánvalót, a lánynak nem lesz jobb, mi több, még inkább belé állítja az ideget. Eddig csak bemelegített a parázásban, de most már tényleg nagyon parázik attól a fogópárbajtól. Vajon igaz az, hogy meccsről meccsre jobb lesz – már amennyiben az ember túléli? Elég komoly és csúnya sérülésekről is hallott már, lehet mégsem kéne játszania, majd Henrik fog helyette… De nem, ő nem olyan lány, aki cserben hagy másokat. Ajj már!
- Szóval azt akarod mondani, hogy minden a szerencsén múlik? – felvonja fél szemöldökét, hiszen ő nem ehhez van szokva. Persze a versenyein is számít, épp jobb vagy bal lábbal kel-e fel, de alapvetően ott, ha valaki valóban felkészül és mindent megtesz, valamint megtanulja kezelni a lámpalázát, akkor olyan nagy dolgok nem történhetnek vele. Másnak a kűrje lehet jobb, de ennyi. Itt viszont ezek szerint a végkimenetel nagyjából mindenen múlik, csak épp a játékoson nem. – Csak mert, ha ez így van, akkor nekem baromi nagy pechem van – elhúzza száját, hisz általában inkább felkészültsége és szorgalma hozzák meg számára a megfelelő eredményt, illetve tehetsége, de semmiképp sem Fortuna. Vajon ma mellé áll majd vagy elhagyja, mint oly sok mást?
- Te miért vagy ilyen naprakész? – szemöldökei összeszaladnak, ahogy furcsán méregeti Bercit. Még soha nem gondolt bele, hogy a rajongás ilyen méreteket is ölthet. Vajon van olyan ember, aki vele kapcsolatban érez így? Csak mert ez egy ponton túllépve már betegesnek is nevezhető, s bár nem hiszi, hogy a rellonos ebbe a kategóriába beleesne, most először gondolkodik el azon, mi van, ha vele már megesett, csak nem vette észre?
- Várj, most jön az a rész, amikor halálra rémülök tőled, ugye? – megforgatja szemeit, mert hát sok mindentől tart, de attól, hogy a másik valóban belé harapna… Na attól nem. Így hát elmosolyodik, látva az arcát és játékosan vállat von. Ilyen ez, ha van egy lány barátod, kedves Bertalan. – Hát ez elég satnya teljesítmény, de jó lesz – egészen addig tudja tartani a lefitymálást, míg a fiú közelebb nem lép hozzá, hogy prezentálja, milyen is egy kalóz. Ekkor ugyanis kitör belőle a nevetés és ösztönösen nyúl, hogy letakarja az egyik szemét. – Az a baj, hogyha igazi kalóz lennél, akkor lenne ilyen szemkötőd. De nincs, így csak álcázod magad – diadalittasan engedi el, hogy ismét mindkét szemét érje a napvilág. Micsoda Sherlock Holmes ez a lány kérem szépen? Hát a nyomozók gyöngye, ne vicceljünk! Ahogy azonban nevetése alábbhagy, Berci száját pedig elhagyja az a bizonyos mondat, hirtelen arcára fagy a mosoly és realizálja, milyen közel is vannak egymáshoz valójában.
- Miért? – bár automatikusan csúszik ki száján a kérdés, van egy olyan érzése, hogy pontosan jól tudja, miért. Merthogy most, tekintettel az iménti közjátékra, egymásba kapaszkodva állnak jócskán egymás magánszféráján belül és nem eresztik a másikat. Oké, Kazanov helyében ő is eltiltaná Radetzky-t, azt viszont nem tudja, mit tenne Layla Robillard helyében. De rossz ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=811681#post811681][b]Layla Robillard - 2020.06.16. 15:08[/b][/url]

Muszáj elfintorodnia. Az univerzum? Remek kilátások, ha arra kell bíznia magát, hogy a nagy semmi majd megszánja. Ezt mégsem mondja ki, bár nincs is szükség rá, csak az arcát kell megnézni és lerí róla, hogy ettől nem lett nyugodtabb. Hatnia kell az eseményekre, teljes fókuszra kell törekednie és akkor Fortuna elbújhat majd, mert megnyeri magának az egészet.
- Tehát, ha ma nem kapom el, az még jó is, mert legközelebb jobban fogok neki örülni? Ki hiszi el ezt a marhaságot? - hangosan felnevet, csilingelő hangját pedig könnyedén repteti tovább a szél. Bercinek nyilván igaza van egyébként, hiszen sportember, kviddicsezett is, valószínűleg nem csak úgy kitalálja ezeket a bölcsességeket. Ettől függetlenül Oravecz Bertalan vagy Bertalan Coelho megidézése teljes mértékben szükségtelen. Még szerencse, hogy így szerette meg a másikat és enélkül már nem is lenne igazi a kettősük: itt, a Bagolykőben, ő az edzője. Legfőképp ugyan szociális kapcsolatokban tréneli, de elég az.
- Mondjuk el kell ismerni, hogy elég helyes - arcán enyhe pír jelenik meg, mely elárulja, hogy igazat beszél. Nem volt alkalma túl sokat csevegni a férfival, de őszinte csodálattal nézte szemének világát és az ennyi év után is még mindig tökéletesen kidolgozott izomzatot - persze, csak mint sportember a sportembert. Semmiképp sem mint tinilány a férfit. Khm.
- De hát én nem is...! - befejezni viszont már nem tudja, mivel a rellonos odahajol és tényleg megharapja. Nevetve kiált fel és szinte azonnal oda is kap, noha fájdalmat nem okozott neki a másik. Ha lelátna oda, megnézné, így csak hinnie kell, hogy amit Berci mond, igaz: billogot kapott. Ettől a gondolattól ismételten kipirul arca, de ez betudható a nevetésnek is szerencsére, így nem kell kínosan magyarázkodnia. - De aztán hasson! - incselkedőn fenyegeti meg, majd leereszti végre karját teste mellé. Nem számít rá, hogy a légkör hirtelen megváltozik és a fiú egyszer csak szerelmet vall, a semmiből.
Ajkai enyhén elnyílnak, íriszei megremegnek: Berci szereti. Fogalma sincs, mit kéne mondania, hiszen ha van is olyasmi, ami kikívánkozna, az már nem illendő. Ha szereti is, ha szeretné is, már foglalt, már házas, ő pedig soha nem bántaná Editet azzal, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami árthat neki. Nem zúzná szét őket saját önző, kislányos érzései miatt - még akkor sem, ha e pillanatban nagyon is felnőttesnek és komolynak tűnnek. De vajon tényleg azok?
- Csak nem gondoltam, hogy tényleg szerethetsz - nagy nehezen böki ki és mikor a szavak elhagyják ajkait, szemei elkerekednek. Mit mondott egészen pontosan? Hogy nem szerethető? Hogy viszonozza, csak sohasem gondolta, hogy ez az egész valósággá válhat? Egyáltalán milyen érzés szerelmesnek lenni? Nem tudja, csak abban biztos, hogy szíve nagyon erősen dobog, légzése pedig szaggatottá válik. Annyi kép, annyi gondolat suhan most át elméjén, s egyiket sem valósíthatja meg, mert vagy nem elég bátor, vagy nem elég tisztességtelen hozzá. Így csak félénken Berci nyaka köré fonja kezeit, lábujjhegyre áll és szorosan magához öleli. Ebben az egyetlen gesztusban benne van a válasza: a köszönet, a viszonzás és az elutasítás. Amennyire szép, annyira keserű is egyben, de nem akarja megbánni, hogy itt és most nem adta a másik tudtára, sohasem volt egyedül ezzel. Bár barátok és Layla-nak ez így mindig tökéletes volt, el tudná képzelni kettejüket, bár Edit éteri fényére gondolván jobbára elveti ezt a fantáziálást. Csodás lány és bizonyára nagyon boldoggá fogja tenni a rellonost, ennek pedig nem állhat útjába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=813414#post813414][b]Layla Robillard - 2020.07.16. 09:36[/b][/url]

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.