Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=721278#post721278][b]Jeong Woo Jin - 2018.04.23. 15:48[/b][/url]

A család mindennél fontosabb számomra, és innentől mindenki maga dönti el, hogy ki tartozik bele, mégis kissé húztam a számat, mikor az öcsém beszélgetni akart velem. Nem pontosan ezzel volt a bajom, inkább a helyszínnel, hiszen ilyen melegben, senkinek nincs kedve a napon olvadozni, és várni, mikor kap napszúrást. Nekem meg pláne. Alapból a bőrszínem olyan, mint a falé, azonban ez engem egyáltalán nem zavar, sőt, teszek érte, hogy ez így is maradjon. Nem érkezem korán, sőt késésben is vagyok, mégsem én váratok magamra. Az órámra pillantok, mielőtt megérzem a testemet körülvevő karokat, és a hátamat nehezítő fejet. Szavak is társulnak a cselekedetekhez, mire oldalra pillantok.
- Nem vagyok én vámpír, még a bőrszínem alapján sem – egy apró mosolyt megeresztek a fiatalabb felé, ebből is látszik, mennyire fontos számomra. Aprót intek a fejemmel, miszerint nincs gond, annyira nagy késésről nincs szó. Még jobban hozzám bújik, mire előre bámulok, és még jobban elmosolyodom a helyzeten. Nem szoktam mondogatni, de nagyon szeretem az öcsémet, és bármikor számíthat rám. Ennyitől nem fogok megharagudni rá. Nem lep meg a közelsége, ahogy arcát az enyémnek nyomja, hisz minden szerettünkkel, szerettével ezt csinálja, tőle már megszoktam, és elfogadom. Kissé furcsán nézek rá, ahogy felteszi a kérdést, összehúzott szemöldökkel egy pillanatig mérlegelem a válaszadást, viszont minek hazudjak neki.
- Még napvédő bűbájt is alkalmaztam, nehogy bármi történhessen – tényleg felkészültem, a nap káros sugarai ellen, holott a hajam így sincs teljes biztonságban. Remélem, nem fogja kiszívni a színét, és fakó kéket varázsolni belőle.
Ismerem a srácot, főleg a mosolygós énjét, amit nap, mint nap látok. Nem szokása ilyen gyorsan hangulatot váltani, ő nem az az ember. Hirtelen elkomorodására én is komolyan veszem a dolgokat, és ellentmondást nem tűrő hangon fordulok felé.
- Mi nyomja a lelked? – kérdezem, miközben egyik kezemmel a hátára simítok, és bíztatom, hogy nekem mindent elmondhat, segíteni fogok. ha valaki megverte, az rosszul fog járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=722098#post722098][b]Jeong Woo Jin - 2018.05.02. 23:48[/b][/url]

Az öcskösre várakozva elszívok két szál cigarettát is, bár ezt nem szabadna. Az iskola terület asszem tilos a dohányzás, főleg, ha prefektus az ember, azonban nem tehetek róla, ha itt jön rám a szenvedélyem, most emiatt nem fogok lemenni a falu mellé, a másik ok pont az előbb említett személy. Ha neki megígérek valamit, az úgy is lesz. Más felé még nem is éreztem ekkora szeretetet, mint feléje, bár van egy nővérünk, vele mégsem sikerül olyan mély kapcsolatot kialakítani, mint a fiatalabbal. Talán ez azért van, mert én szeretem egyedül, magamba fojtva megoldani a gondjaimat, míg Min nekem önti ki lelke fájdalmát, szóval, ha úgy vesszük, két ember problémája nehezedik a nyakamba, de ezt egyáltalán nem bánom, inkább örülök a testvéremnek.
Most is én kérem, hogy mondja ki, mi nyomja a szívét, viszont ennél komolyabb problémára számítottam. Kétkedő tekintettel nézek rá, hogy ezt biztos jól hallottam. Nekem jelen pillanatban a beadandók a legkisebb gondjaim, sokkal nagyobb problémám, hogy holnap megint utazok Koreába, megbeszélni az utolsó részleteket. Nemsokára, nemsokára… Mégsem úgy reagálok rá, ahogy más esetében tenném, hozzá mérten teszem ezt. Neki ez fontos, így nem tiporhatok a lelkébe, abban az esetben sem, ha ismer, milyen vagyok.
- Majd a legközelebbi jobban sikerül, ha szeretnéd, segítek megoldani – még egy mosolyt is kap tőlem az aranyos feje. Másnak nem segítek az ilyen apró szarokban, azonban, mint mondtam az öcsém más tészta. Ő nagyon közel áll hozzám. Következő kérdésre még furcsábban ért, egy ideig nagy szemekkel néztem rá, majd ahogy közeledni kezdett felém, ellöktem a kezemmel a hülye fejét. Természetesen utána engedtem, hogy rám dőljön.
- Ha nem lennél a testvérem, és csaj lennél minden bizonnyal – mondtam a lehető legkomolyabban, azonban szavaim mögött érezhette a hülyéskedést. – De így, nincs sok esélyed.
Kijelentésem közben végignéztem rajta, majd elhúztam a számat, hogy ne is számítson ilyesmire, ahhoz sokat kellene változnia a világnak.
- De majd egy csaj biztos szívesen harapdál – vigyorodtam el a kijelentésemre, ahogy lenéztem rá, kíváncsian várva a reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=723638#post723638][b]Jeong Woo Jin - 2018.05.20. 20:35[/b][/url]

- Jaj, te – borzoltam össze a haját, ahogy a beadandóra került a sor. Nem szeretem ezt az önfejű énjét, mert nincs abban semmi ciki, ha segítséget kér, sőt több időt is együtt tudnánk tölteni, azonban ha nem szeretné, én nem erőszakoskodom. Nem kell neki magyarázni, hogy bármikor a segítségére vagyok, és minden kis semmiséggel jöhet hozzám, mert erre valók a nagytesók.
A hirtelen hangulatváltozást is éreztem, ahogy az öcskösnek elkomorodott az arca, és szótlan lett egy időre. Ismerem annyira, hogy ez ne jelentsen jót, azonban magától biztos nem fogja elmondani, nekem kell kiszednem belőle az információt.
- Na, mi bántja a lelked. És ha azt mondod, semmi kapni fogsz – kezdek kedvesen, amilyen viselkedést más irányába nem fordítok, csak őt tisztelem meg vele, viszont a végére hangom kemény lesz, ellentmondást nem tűrő. Nem szeretem az ellenkezést, vagy a félrebeszélést, mert nincs hozzá türelmem, és utána leszarom a legtöbb esetben, kivéve nála, és, ha kell a végsőkig elmegyek, míg meg nem tudom. Kérdőn nézek rá, majd szemet forgatok, ahogy kimondja a szavakat.
- Még az kéne nekem, hogy évszázadokig a nyakamon legyél, és az örökkévalóságig fárassz – mondom neki kedvesen. Azért az örökkévalóság elég hosszú idő… Következő témának a lányokat vetem fel, aminek következtében természetesen zavarba jön a srác, de így kell lennie, majd eljön számára is az igazi, aki szeretni fogja. Kijelentésére felnevetek, mivel valamilyen mértékben igaza van, kettőnk közül én szoktam többet csajozni, meg bulikba járni. Majd neki is eljön az ideje, ha idősebb lesz, addig pedig pont a szerénysége miatt fogja kedvelni a másik nem, valamint a vágott szemek is közrejátszanak.
Kérdése igen meglepő, hisz mostanában nem is beszéltünk ilyesmiről, így egy pillanatra lefagyok, aztán elgondolkozom a válaszon. Nem lenne nehéz két szó közül választani, azonban túl sokat jelent ez neki, hogy ennyivel letudjam. Kedvesen elmosolyodom, ahogy az arcát tanulmányozom, majd nagy sóhajt követően nyitom ki ajkaimat.
- Igen, de utána nem sokkal jövök is vissza. Valamint nemsokára itt a nyár, ha szeretnél, akkor jöhetsz velem – talán ezzel a hírrel felvidíthatom a srácot. Anyáékkal megbeszéltem a dolgot, ők is örülnének, ha Minnie világot látna, és nem is rossz kezdetnek Korea, ahonnan félig származunk. Kíváncsian pillantok rá, várom a reakcióját.