36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Hercegh Kriszpin hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 19. 23:44 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Végre süt a nap és csicseregnek a madarak. Ki az az őrült, aki ilyenkor nem jön ki egy kicsit a szabadba? Már amennyiben persze nem vámpír vagy fényérzékeny az illető. Vagy csak olyasvalaki, aki a hűsebb időt részesíti előnyben. Hm. Inkább át is fogalmazom a kérdést: milyen őrültség lenne tőlem, ha nem jönnék ki ilyenkor egy kicsit a szabadba? Hiszen mindenem megvan ahhoz, hogy élvezzem a tavaszt. Magyar-olasz vérem hozza a papírformát. Nem mintha volna olyan időjárás (a szélsőségest kivéve), amit ne szeretnék valamiért, azonban tény, hogy elememben ilyenkor vagyok.
Zsebretett kézzel ballagok ki a rétre. Szétnyitott talárom látni engedi, hogy alatta világos, lazán gombolt inget viselek. Kutyám boldogan futkározik körülöttem, és csakhamar megindul a maga felfedező útjaira a közelben. Hagyom kóborolni, nincs mitől féltenem itt és nincs, akit féltenék tőle. Végtelenül barátságos alak. Ezt jól mutatja, ahogy egy távoli padon üldögélő pár diákban azonnal új barátokra talál. A tanulók megsimogatják és kerítenek is egy botot, amit eldobhatnak neki. Mosolyogva figyelem a jelenetet, a fűben lépkedve. Mivel a tanoncok már jól tudják, hogy ez a kis Jack Russel Terrier én kutyám, keresnek is engem a tekintetükkel. Amikor meglátnak, biccentenek nekem. Van, aki még hangosan oda is köszön. Integetek nekik.
Ám nem csak egyszerű természetélvezés végett vagyok itt. Összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és küldtem egy baglyot Bárcián barátomnak, hogy találkozzunk a réten. Túl sok napja már, hogy csak futólag látjuk egymást, mindössze egy üdvözlésre meg pár röpke szóváltására. Ennek véget kell vetni.

* * *
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 16:57 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Megérkezik a nálam jóval lengébb öltözékű barátom. Részemről a kastélyban és a birtokon mindig legalább talárban tartózkodom. Érdekes, hogy amennyire felháborítóan nyitott szellemű vagyok, annyira ragaszkodom a hagyományokhoz is. Nálam ez a kettő tökéletesen megfér. Éppen ezért egy pillanatig sem zavar, ha más mondjuk lazább ruhákat vesz fel az iskolai dolgozók közül, én azonban igazgatóként kellemes kötelességemnek érzem mindig megadni a módját az öltözködésnek. A hűtő bűbájok ebben nagy segítségemre vannak. Különben már régen elolvadtam volna a napon.
- Szia - fordulok Bárcián felé széles mosollyal.
- Örülök, hogy itt vagy - szorítom meg finoman, barátságosan a karját.
- Ne is mondd! - hunyorgok kicsit én is a nap miatt. Közben pedig ráérősen sétálok tovább, egyre közelebb jutva a padon üldögélőkhöz, akik felváltva dobják el a botot Pajkosnak. Ki puszta kézzel, ki némi bűbáj segítségével. Ez utóbbival néha a bolondját járatják vele, hisz a bot hol bumerángként viselkedik, hol mondjuk cikázik.
Visszatekintek a kastélyra, ha már szóba hoztuk. Végignézek rajta párszor, hiszen a nap nagy részében csak belülről csodálhatom. Pedig milyen pompás látvány így kívülről is, főleg ebben a tavaszi verőfényben. Soha nem unom meg.
- Itt jó lesz - közlöm a rét egy teljesen random pontján, félig egy fa árnyékában, kezeimet csípőre téve. Elégedetten nézek körbe, és azt igazából csak én tudhatom, mire lesz olyan nagyon jó ez a hely. Azonban nem telik bele pár pillanatba és barátom is meglátja. Előveszek ugyanis talárom belső zsebéből egy kék-zöld kockás kendőt, amit ahogy megrázok, a sokszorosára növekszik, pléd lesz belőle. Szépen engedem a földre ereszkedni, majd ismét előveszek valamit a zsebemből. A tárgy egy szalmagombolyagra emlékeztet. Odadobom a pokrócra, mire piknikes kosárrá változik.
Rámosolygok jóképű társaságomra és bűvészeket meghazudtoló eleganciával intek a leterített pléd felé, így kínálva őt hellyel. Ugyanis nem pusztán kutyasétáltatásra hívtam, hanem egy kellemes piknikre is. Ha nem éhes, akad majd neki innivaló vagy csak egy kis elmajszolgatható gyümölcs. Hogy pedig legyen a kis találkozónkban némi lázadás és rendbontás is: felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy mi az egy köpésre található piknikező tisztás helyet bizony a réten fogunk nekiállni piknikezni.

* * *
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 22:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Csak jót mosolygok elismerő szavain, miközben magam is kényelmesen helyet foglalok a pléden, taláromat alám simítva. Kilebegtetek a kosárból ezt-azt. Magamnak mindenképpen egy sütőtökleves üvegcsét meg egy szendvicset. Jobban Bárcián felé fordítom közben a kosarat, így bátorítva, hogy szolgálja csak ki magát mindenképpen. Részemről ezt a pikniket korai vacsorámnak is szántam. Jól tudom, hogy miután elbúcsúztunk barátommal, ismét a munkába vetem majd magam, akkor meg már éjjel lesz, mire szembe jutna enni valamit. Az időm beosztásáról szóló szavak éppen összecsengnek mindezzel.
- Azt igazából én se - közlöm derűsen.
- De tényleg - bólogatok egy falat lenyelése után.
- Mindig úgy kezdődik a nap, hogy elképzelésem sincs, hogyan leszek kész mindazzal, amit beterveztem mára, meg amiket Oravecz kisasszony betervezett nekem, aztán valahogy mégis minden megvan - vonok vállat én is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha én dolgozom, akkor dolgozom. Vagy az asztalom mögött ülök, dokumentumokat átnézve, aláírva papírokat, tárgyalva éppen valakivel; vagy nyakamba veszem a kastély, a falut, a hivatalokat és meg sem állok. Hogy nem fáradok-e el? Dehogynem. Nincs is gondom az alvással. Azonban én ezt nevezem kellemes fáradtságnak. Ezért jó, ha olyasmi a munkád, amivel könnyedén és szívesen foglalkozol.
- Szóval... - veszem fel a fonalat.
- Elég szépen megindult ez a tanév is. Örülök, hogy a legtöbb házvezetőnk viszi tovább a posztját. Szeretem, ha vannak ilyen állandó, biztos pontok a tanulók életében - taglalom neki az első adandó témát, ami eszembe jut.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 21. 00:45 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom és akiket mind társaságban, mind négyszemközt ugyanúgy szólítok, akkor sem említem másképp, ha nincsenek jelen. Márpedig szeretem a tanárokat professzorozni és az irodavezetőmet pedig -úgy éreztem a kezdettől- illendő mondjuk kisasszonyoznom. Ezek mind-mind a bagolyköves diákévek emlékeiből maradtak rám. A tanárok így beszéltek egymással, így szólították egymást és ez elmondhatatlanul tetszett. Azt hiszem, a ruházkodásom is erről a tőről fakad.
- Gondolom - bólintok együttérzően, amikor barátom elmondja, hogy hiányoznak neki a kékek. Különben pedig egy pillanatra se villant fel bennem, hogy a házvezetőkkel kapcsolatos megjegyzésemmel őt minősítsem. Eszembe se jut. Megértem én a távozó kollégák indokait, viszont tényleg nagyon örülök, ha a dolgok úgy alakulhatnak, hogy tudnak maradni a szerepükben.
- Természetesen - biztosítom erről egy korty után.
- Noha Várffy-Zoller professzor nem volt teljesen elragadtatva a megbizatástól, de kétségem sincs felőle, hogy lelkiismeretesen végzi majd a feladatát. A többi meg... nos... csak rajta áll - húzom fel vállaimat ártatlanul. Hiszen az ilyen helyzetekből még akármi lehet. A végén úgy megszereti a levitásokat, hogy elengedni se akarja majd őket.
- Ellátogatok olykor egy-egy önkéntestársamhoz. Szeretem tudni és látni, hogyan állnak a törekvéseink és mindaz, amit évekkel ezelőtt építeni kezdtünk - felelem elgondolkozva. Csak akkor tartok egy kis szünetet, ha harapok a paradicsomos-sonkás szendvicsből. Azt az időt is kihasználom arra, hogy merengjek azon, miket is csinálok ténylegesen az igazgatói tennivalóimon túl.
- A szünetben pedig elutaztunk a családdal meglátogatni a rokonokat Olaszországban - mesélem el neki mosolyogva gyorsan ezt is, ahogy eszembe jut. Bár lehet, tudott róla, hogy elvagyok, de személyesen még nem említettem neki.
- És te? - passzolom vissza a gurkót, mielőtt kortyolnék egyet.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 23. 21:16 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Nagyon szeretem Olaszországot. Ugyanannyira hazámnak tekintem, mint Magyarországot. Nem mintha ne érezném magam évek óta otthon a világon bárhol. Nem a hely, hanem az emberek a lényeg.
- A csizma közepén. Rómától nem messze - felelem mosolyogva.
- Ott születtem - fedem fel ezt az érdekes kis tényt, amit szerintem nem osztottam még meg vele. Azt tudja, hogy félig olasz vagyok, de azt talán nem tudta, hogy ott is láttam meg a napvilágot.
- Nagy közös evések vannak, az elmaradhatatlan - közlöm vele rögtön az első, hagyományos programot, egyre növekvő kedéllyel, miközben befejezem a szendvicsem.
- Tudod, olyan órákig tartó, ahol eszel kicsit, aztán pihensz, aztán megint eszel, közben meg mindenki hangosan beszél, néha túlkiabálják egymást, viták is kialakulnak, és aztán a sziesztán mind ugyanolyan átéléssel horkolnak - ecsetelem kicsit, hogyan képzelje el, bár ha már megtapasztalta bármilyen módon, milyen egy nagy, olasz családi ebéd, akkor pontosan tudja, miről beszélek. Ezek általában ilyenek.
- Esténként meg elmegyünk valamilyen szabadtéri helyre. Beülünk valahova, szól az élő zene... - adok ízelítőt a sötétedés utáni hangulatból is.
- Nem tudtam - rázom a fejem az évfolyamtársuk karrierjét illetően.
- Magicbomb? - vonom össze a szemöldököm.
- Tudnál mondani tőlük számcímet? - kérek egy kis útbaigazítást.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 4. 00:05 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Vele nevetek. Ahogy mondja. Ha meg belegondol az ember, nem is érti, miben merült ki annyira, amikor egész nap csak evett meg ivott, és elvileg az ég világon semmilyen munkának minősülő tevékenységet nem végzett. Azonban itt a gond, hogy azt hisszük, csak abban lehet elfáradni, pedig hát egyáltalán nem. A semmittevésben is el lehet, meg a szórakozásban is. Más kérdés, hogy ezek után nem illik kimerültségről beszélni vagy arra hivatkozni. Aki este legény, reggel is legyen az - tartja a mondás.
- Meggie... igen. Igen, így már kezd derengeni - bólogatok hevesen, hallgatva, miként próbálja emlékeimbe idézni az évfolyamtársát. Ahogy pedig folytatja a rávezetést, egyre több minden jön elő. A számok felsorolása közben meg végleg a helyére kerül a történet.
- Hát persze. Igen, igen - adok is hangot neki lelkesen, majd megünneplendő, hogy mégsem olyan lyukas az agyam, szerzek még egy sütőtökleves üvegcsét és jól belekortyolok. Utána valami desszert után kezdek kutatni a kosárban.
- És minden rendben egyébként? - kérdezem, barátságosan végigpillantva rajta.
- Azt a bájitalt... használod még? - érdeklődöm a szerről, amit egy időben magához vett, hogy a hangulatállapota és érzelmi töltöttsége jobban megközelítse az emberek átlagát. Mialatt így beszélgetünk, Pajkos néha átsétál a pléden, aztán elszalad pár diákkal barátkozni, végül most ismét nálunk terem, lelkesen farokcsóválva és kipécézi magának barátomat. Megszimatolgatja ráérősen, aztán belesétál az ölébe.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 4. 23:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

A provokáció eléggé messze áll a természetemtől, még ha néha úgy is tűnik, hogy azt teszem. Egyszerűen csak megkérdezem, amit úgy érzem, meg kell. Márpedig szeretném tudni, mi van a plédtársammal. Hiába nem tűnik úgy, mint aki bármit is használna, az ilyen dolgokat nehéz kiszúrni egy közelállónak.
Bólogatok a válaszára, és pontosan értem, mit ért azóta alatt. Hazudnék, ha azt állítanám, nem maradt meg bennem az az este és hogy nem jut eszembe néha mind a mai napig, azonban mindehhez egy pillanatig sem társulnak olyan érzelmek, amelyek csökkentenék barátomat a szememben, vagy azt, amit iránta érzek. Sajnálom, ha benne esetleg átalakult valami. Részemről ugyanúgy szeretek vele lenni, mint mikor még az igazgatói széket sem foglaltam el.
- Mit okozhat? - kérdezek rá, miért nem egészséges a szer. Nyilvánvalóan minden bájitalnak akadnak mellékhatásai és azt mindenkinek egyénileg kell felmérnie, vállalja-e a kockázatot, vagy hogy ha jelentkeznek ezek a gondok, attól még megéri-e a készítményt tovább alkalmazni.
- Ah, ne is mond - csattanok fel derűsen.
- Ez az én családomban is folyton előjön. Mondjuk erős lenne azt állítanom, hogy rám szálltak, de tény, hogy minden adandó alkalommal rákérdeznek, mi a helyzet velem ezen a téren - bólogatok, immár a desszert végére érve, leöblítve azt. Követem barátom példáját és kényelmesebbre veszem a figurát. Hanyatt dőlök és két oldalamon felkönyökölök, egyik térdem felhúzom. A napsütéstől félig lehunyt szemmel figyelem a párost, jól megmosolyodva kutyám szenvtelenségét. Bárcián combjára fekszik, mellső lábait lelógatva róla. Hátsó lábai a pléden maradnak, farka kedélyesen jár az anyagon, gyűrve azt. Lihegve hagyja magát simogatni.
- Nősülnél egyébként vagy inkább férjhez mennél? Vagy ez nagyon hülye kérdés? - érdeklődöm, utóbbinál megmosolyogva magam, továbbra is felfele pislogva rá elhevertségemben. Valahogy ez köztünk így konkrétabban soha nem került még szóba, hiszen annyi minden másról tudunk beszélni.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 6. 22:06 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Figyelmesen hallgatom, ahogy barátom részletezni kezdi, milyen veszélyekkel jár annak a bájitalnak a fogyasztása általánosságban, illetve milyen kedvezőtlen hatása van egészen pontosan őrá. A hasonlata igazán szemléletes, nagyon tetszik. Mármint amennyit értek belőle.
- Amikor egy repülőgépből ugranak ki, ugye? - vonom össze dús szemöldökömet, alaposan összekeverve az általa említett extrém tevékenységet az ejtőernyőzéssel. Mondjuk érdekes mód az ejtőernyőzést meg pont tudom, micsoda, de a képzeletemben a bungee-jumping ennek az egyik válfaja.
- Értem. Világos - bólogatok, ahogy mélyen átérzem az állapotot.
- Ez esetben tényleg jól teszed, hogy nem használod - értek egyet a döntésével elmosolyodva. Nem szoktam ellene lenni semmilyen olyan szerhasználatnak és úgy en bloc semminek, ami segít valakin bármilyen módon és közben nem árt vele sem másoknak, sem magának. Azonban, ha az egyik is bekövetkezik, fontos, hogy az illető le tudjon mondani róla. Persze, legjobb ezt már akkor megtenni, mikor még nem történt meg a baj.
- Hát nem - rázom a fejem, hiszen valóban nem verseny ez a házasodósdni. Figyelem Bárciánt, ahogy most egy kicsit inkább a kutyámat veszi a figyelme középpontjába, amolyan pótcselekvésként. Tudom, talán ingoványos talajra vittem most őt, de néha olyanra is kell lépni.
- Ugyanezt. A szeretet a lényeg - felelem nyílt, kedves tekintettel.
- Nekem személy szerint akadnak preferenciáim, de mivel jelenleg a közelében sem járok a házasságnak, talán ez nem olyan érdekes - teszem azért hozzá ezt, egyik könyökömre helyezve a súlyt, hogy oldalamra gördülve szerezzek egy nektarint magamnak a kosárból és beleharapjak, miközben visszadőlök. Pajkos érdeklődve figyeli barátom öléből, mit csinálok. Még a fülét is emeli hozzá.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 24. 00:01 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Egy falat nektarinon rágódva hümmögök, megemelt szemöldökkel, jelezve, hogy sejtem már, melyik mugli sportot említette. Különös egy időtöltés egy kötélről lógni a halálos mélységbe fejjel lefelé, dehát nem ítélkezem én senki hobbijai felett, főleg nem tartom értük őrültnek. Mindenki másban leli meg az örömét.
Szusszanva bólogatok, mikor említi a lehetőségeket a bájitalával kapcsolatban, magam is elgondolkozva kissé ezen. A plédát fikszírozom magam előtt, miközben oldalamon heverve majszolom a gyümölcsöt és merengek még pár pillanatig a kérdéskörön. Azt hiszem, én is úgy döntenék, mint barátom. Hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy önmagunk maradjunk. Kevés dolog van, amiért ezt érdemes lenne feladni.
Ha akár csak sejteném, hogy Bárcián a közeledésének visszautasítását úgy könyvelte el magában, hogy esetleg vele van a gond bármilyen szinten, már rég megnyugtattam volna afelől, hogy nincs. Noha, ha jól emlékszem, mondtam is ezt neki azon az ominózus estén. Csak valószínűleg ott és akkor ezt nehéz elhinni. Meg talán utána is. Azonban a helyzet az, hogy az egész tényleg csak annyin múlott, hogy igazából én a hölgyeket részesítem előnyben. Legalábbis az elmúlt pár évtized ezt mutatja. Ám kétségtelen, soha nem merengtem el hosszabban azon, kikhez vonzódom. Mindig csak sodródtam az árral, ha valaki megtetszett. Márpedig ezek az illetők eddig minden esetben lányok, nők voltak. Viszont, ha valami folytán elkezdene komolyabban foglalkoztatni a gondolat, hogy esetleg a saját nememet sem kéne kizárnom a párválasztásból, kétség sem férhet hozzá, hogy piknikezőtársamnak kezdenék el udvarolni, hátha van még esélyem.
- Nahát! Hogyhogy? - kérdezek rá nagy lelkesen a költözés gondolatára.
- Van konkrét hely, ahova szeretnél?
Szál megtekintése
Rét - Hercegh Kriszpin hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék