Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561030#post561030][b]Farkas Kamilla - 2016.01.05. 17:35[/b][/url]

Reggel úgy felkelni, hogy kinézel az ablakon, és minden csupa fehér. Mégis, mi lehet ennél jobb? Hát semmi. Kamillánk is pont így gondolja, vigyorogva szállt ki az ágyból, rendezte el reggeli teendőit, és az órákon türelmetlenebb már nem is lehetett volna. Alig várta, hogy vége legyen a nap kötött részének, lecserélhesse a talárt, és kirobbanhasson összerondítani azt a gyönyörű fehér takarót. Még a kabátját is csak úgy sebtében rángatta magára, még össze se cipzározta, mert minek?
Most, hogy ismerjük a szőke izgalmát megérthetjük, miért húzta fel annyira, mikor az egyik elsős csak úgy rácsapta az ajtót. Bár dühös éppenséggel nem is lett, azért elkapta a hév, hogy ezt bizony most meg kell bosszulja. Mert mi az, hogy egy olyan kis pici - teljesen mindegy, hogy ő is volt olyan - rá meri csukni az ajtót. Összepréselte ajkait, sőt, még a szemeit is jól összeszűkítette, miközben kilépett, s menet közben hajolt le felmarkolni a muníciónak valót. Szusszant, aztán gyúrt egy direkt jó kemény hógolyót, hogy az a kis galád biztos érezze meg, majd minden terelői erejét és célzóképességét bevetve lendítette meg fegyverét áldozata felé.
És ez így mind szép és jó lett volna, ha mondjuk számol azzal, hogy a kicsi bekanyarodik valamerre, az ő megküldött golyója meg mást talál el. Akiről még innen is látszik, hogy nagyobb nála. Méretre legalábbis biztos.
Szemei kikerekednek, még a száját is eltátja, és mindez eltart egy pár másodpercig - pontosabban ameddig le nem vetíti lelki szemei előtt, milyen arcot vághatott a másik, amikor csak úgy, se szó se beszéd az arcába röppent a hideg szeretetcsomag.
- Azt a k*rva. - szájához kapva kezét nyögi ki - na de kislány! -, közben meg próbál halkan röhögni. Pedig amúgy lehet nem kéne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561076#post561076][b]Farkas Kamilla - 2016.01.05. 19:24[/b][/url]

Szélesen elvigyorodva nézi végig Ethan reakcióját, majd megrázva fejét indul meg a fiú felé. Mondjuk tényleg nem őt célozta, de most ha egyszer neki sikerült, és ha már így történt, akkor így is jó. Megfogalmazás lvl Kamilla. Ugyan azzal a csillogó görbülettel arcán lépked a mestertanonc felé, s mikor közelebb ér hozzá, párszor megvonogatja vállát.
- Valahogy kihozzátok belőlem. - jó, mondjuk nem olyan vicces az az eset, ahogy ők találkoztak. Hát majdnem meghalt, az a nőszemély ki akarta vágni. Nem mintha ő nem másképp cselekedett volna, ha betörik a fejét a férje ütőjével.
Nem, nem igazán zavartatja magát azon, hogy a prefektusnak valószínűleg jobb dolga is lenne mint mondjuk vele foglalkozni. Pofátlan nem pofátlan, ez van, és bizony most azt tervezi, hogy jól fent tarja, vagy a nyakába akaszkodik. Szegény Ethan, én sajnálom.
- Hogy vagy? - kabátja zsebébe dugja kezeit, miközben felpislog rá szürkés szemeivel, s kíváncsian billenti oldalra fejét. Amúgy jó kedve van, bár az élete megmentőjével valószínűleg akkor is így viselkedne, ha épp utálna mindenkit.
- Szépen hull a hó. - dünnyögve állapítja meg a nyilvánvalót, miközben arcát az ég felé fordítja, mintha csak meg akarna róla győződni.
- Mész valamerre? - ismét a vele szembe álló irányába fordítja figyelmét, és tényleg szépen mosolyog rá, hogy ne küldjék el a bús fenébe. Nem mintha ő speciel olyan lenne, de a francia ág tagjaival sosem lehet tudni. Főleg, hogy ő Rémi bátyja, és ismeri Rémit, pontosan tudja, hogy mennyire képes változni egyik pillanatról a másikra. Tú mács Saint - Venant Kamilla, tú mács.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561137#post561137][b]Farkas Kamilla - 2016.01.05. 21:48[/b][/url]

Egy pillanatra felvonja szemöldökét, ám ugyan akkor ki is rázza a hideg. Amúgy fogalma sincs hogyan ütötte le Roxyt, ott kivágták a filmet, arra emlékszik, hogy valami olyasmit mondott neki, amit az anyja, aztán meg már hogy megjött Mihael, és akkor beszél hozzá, ő meg azt hiszi, hogy meg fogja ölni, és aztán megint filmszakadás, és utána meg már reggel. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy a cipője orrát kezdi tanulmányi.
- Megbántam már elégszer. - halkan dünnyög, a bűntudata újraéled, hogy nem, ez bizony nem így van. Megrázza a fejét, elpillant oldalra, elhúzza a száját.
- Nem téged akartalak megdobni. - olyan nagy szemekkel pislog a másikra mint valami kiskutya, aki szétszedte a család kedvenc díszpárnáját és abban reménykedik, hogy nem rúgják ki a házból az utcára.
- Tényleg. Egy elsőst akartam. Rám csukta az ajtót. Tudatosan. - még magyarázkodik is mellé, hogy bizony így volt, higgye csak Ethan el. Az utolsó szót meg csak azért teszi hozzá, hogy nehogy már ráfogják a kisebbek terrorizálását, mikor neki meggyőződése, hogy a galád látta mikor ott lépkedett mögötte.
- Nagyon fáj? - összeráncolja homlokát közben a szóban forgó testrészre pillogva. Na, tényleg nem akarta, véletlen volt, ez is az elsős hibája. Miért tért ki, mehetett volna még egyenesen, vagy megállhatott volna megcsodálni Ethant, vagy tudja a fene. Na hát ennyit arról, hogy feldobja a hóval az emberek napját. Egyel találkozik, azt is arcon hajigálja. Semmi baj Kamilla, semmi baj.
- És.. Csak így egyedül? - összevonja szemöldökeit, hangjából süt, hogy tényleg kíváncsi. Az ember azt gondolná, hogy az ügyvédpalántára csak úgy tapadnak a nők, vagy ha nem is leányzóval, de mondjuk Iannal - bizony, tudja a nevét, meg azt is, hogy finom a zabpelyhe - ruccan ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561158#post561158][b]Farkas Kamilla - 2016.01.06. 10:39[/b][/url]

Halványan elmosolyodik a másik sóhaját hallva, aztán ez a görbület csak szélesedik, amikor megérzi szőkés fején a másik kezeit. Oké, ismét szent a béke, mindenki boldog lehet.
- Köszönöm.
Tudja ő jól, hogy most nem ezen múlik a kis lelke üdvössége, csak na. Ha már rászóltak, akkor egy kis ideig próbál viselkedni - jesszus, mintha csak egy négyéves gyerekről beszélnénk -, vagyis olyan illedelmesen meg minden. Azért csak Kamilláról beszélünk, tudja ő hol a határ, csak néha be kel húzni neki is a kéziféket.
Aztán jön a válasz az ő magyarázkodására, mire ő is felvonja szemöldökét.
- De ha egyszer rám csukta az ajtót. - ismétli meg az okot, és igen, nagyon szívesen hozzátenné ő azt, hogy tanuljon már az az elsős egy kis tiszteletet, de tudja ám, hogy az rá is ráférne. Na nem mintha olyan könnyű lenne ilyeneket csinálni a nagyobbakkal szemben, ha egyszer az ember csak úgy körbe van barikádozva velük, és a kilencven százalékukkal úgy viselkedik, mintha már az óvodában is puszipajtások lettek volna. Lehet, hogy egy vele egykorúval már azt se tudná mihez kezdjen.
Jó, Ethannek nem fáj, azért ő mégis egy lány, szépen is nézne ki a fiú, ha napokig tartó fülfájást kapna attól a kis hógolyótól. Tulajdonképp nem tudná Kamilla, hogy mit csináljon akkor vele, megkérdezné, hogy kér - e rá puszit, vagy valami. Erősen kétli, hogy Ethant egy ilyenért egyből a gyengélkedőre kéne cipelni.
- Hát.. Tudom is én. - megvonogatja vállait, miközben próbálja összerakni fejben a gondolatait, hogy úgy jöjjenek ki ahogy akarja, de közben félreérthető se legyen.
- Mondjuk Ian. Jóban vagytok, nem? - szívesen rákérdezne ő Elizára is, csak úgy, mert miért ne, hát annyi minden pletyka terjed egy ilyen iskolában, viszont inkább elveti az ötletet, nem az az életcélja, hogy fekete pontokat halmozzon a mestertanoncnál.
- Vaaagy ha ő nem ér rá, valami asszonnyal. - hát Kamilla, ez nem lett a legjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=563158#post563158][b]Farkas Kamilla - 2016.01.15. 18:43[/b][/url]

Ő nem lesz semmi jónak elrontója, ha a gyerek havazni akar, hát akkor ő havazik vele. Azt azért említsük meg, hogy elég vicces fejet vágott, mikor Bence elé állt a gondolattal, hogy ők ketten menjenek ki és építsenek hóembert és minden ilyen dolgok. Mert Havasi uraság nem épp az az ember, aki csak úgy kivonszolja a seggét a hidegbe, és még bele is nyúl.
Rellonos leánykánk arcán olyan széles vigyor jelenik meg mikor kiérnek a kapun, hogy csak na. A mellette levő nyílván úgy gondolta, hogy majd ő maga lesz az építmény, legalábbis annyi mindent aggatott magára, mintha arra várna, hogy beburkolják a fehérséggel.
Aztán megkapja az utasítást, mire megemelkednek szemöldökei. Először fel se fogja, hogy ez valami viccféle lenne, kell egy kis idő míg leesik neki, de akkor már ismét mosolyog. Megveregeti a fiú vállát, talán egy kicsit erősebben is, hát had érezze már a testvéri szeretet.
- Én olyan hóembert csinálok neked. - bólint miközben felméri a terepet, majd meg is indul, bakancsaival nyomot hagyva a még érintetlen részen.
- Csak aztán nehogy az arcodra fagyjon az a csinos kis vigyor. - dünnyög, és már épp lehajolna, hogy akkor belekezd a hengergetésbe és gurításba és tervezésbe... Amikor fejen találják. Komolyan. Most tényleg, komolyan. Elmormol magában pár cifra román káromkodást, ahogy felemelkedik, és olyan arccal néz társára, mintha puszta kézzel le tudná vágni a fejét. Amúgy nincs ebbe semmi komoly fenyegetési szándék, csak szereti ezt csinálni. Ha Milán így, akkor ő is így.
- Most írtad alá a halálos ítéleted. - szélesen elvigyorodik, majd elindul felé, azzal a céllal, hogy akkor ő most jól bele fogja hempergetni a hóba. Aha, persze, mert majd még sikerül is neki, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=684914#post684914][b]Farkas Kamilla - 2017.06.10. 20:42[/b][/url]

Egészen eddig feküdtem a fűben, felhúzott lábakkal, tenyeremmel a füvet simogatva. Ez most elég hülyén hangozhat, de tényleg ezt csináltam, éppen csak, alig - alig hozzáérve a vékony szálak tetejéhez. Jó érezni, ahogy csiklandozzák a bőröm, meg az ujjaim közt is érezni a levegőt, csak jó. Ha pedig már a levegőnél tartunk, a perifériámban egyelőre kellemes huszonhárom fok uralkodik, amit Viktor is érezhet egyébiránt, főleg, ha kimegy valahova, és úgy jön vissza a melegből. Nem meglepő módon Viktor azok közé az emberek közé tartozik, akikben bízok annyira, hogy merjem használni a közelükben az erőm. Pedig ennek fordítva kéne mennie, mert ha valami beüt, akkor miattuk lesz a legtöbb bűntudatom. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de most nem ezen akarok gondolkodni.
- Aha - elmosolyodva könyökölök fel és pislogok rá, ha nem maradna neki, nyilván nem kínálna meg. A kaját meg soha nem utasítom vissza, most meg, hogy az aero miatt elég gyorsan fogyásnak indultam, mégannyira sem. A testemnek fel kell emelnie magát, elméletileg, ettől függetlenül én még nem akarok elfogyni, szóval igyekszem ám kompenzálni a veszteséget. El is veszem a szenyát, amint megkapom, aztán vissza is fekszem. Figyelmesen hallgatok Viktor hümmögése után, értem én, hogy akar mondani valamit, ennyi idő után már ebből is értem. Jézus, ez most úgy hangzott, mintha járnánk, pedig nem járunk (még ha külső szemmel úgy is tűnik), sőt, újabban eléggé rendbe vagyok rakva a szerelmi életével. Már azzal a résszel, ami rám vonatkozik, de nem is akarok többet tudni, ami azt illeti. Ahogy megteszi a nagy kijelentést, amiről egyébiránt már tudok, olyan egy-két napja, véletlenül félrenyelek, szóval bele is kezdek a köhögésbe, meg fel is ülök. Szegény Viktor, most azt hiheti, hogy miatta akadt a torkomon az étel, pedig nem. Nekem ez már nem újdonság, amit mond. Amúgy meg megértem, hogy miért vártak eddig, na nem azért, mert pletykás lennék. Ha jobban belegondolok, jelen pillanatban az sincs, akinek elpletykáhatnám. Loli.
- Tessék? - a mondandója végéről lemaradtam, épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg, bocsi Vörös. - Elmondod az utolsót még egyszer? - egy kicsit még rekedten kérdek is rá, meg hirtelen meg is üt a meleg. Hiába, ha az ember így zökken ki, nem feltétlenül a hőmérsékletre figyel. De semmi baj, megoldjuk, mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685181#post685181][b]Farkas Kamilla - 2017.06.12. 12:30[/b][/url]

- Nyugi, nyugi, megmaradok - egy kicsit még vékonyabb a hangom a megszokottnál, de rendben vagyok, ilyen könnyen nem lehet ám megszabadulni tőlem. Nem tudom Viktor, mit gondoltál, még legalább nyolcvan évig igyekszem megnehezíteni az életed, bizony bizony. - Megijedtél, mi? - elvigyorodva nézek fel rá miközben megölel, megveregetem a hátát, nincs itt semmi baj, nem így szándékszom meghalni. Mondjuk egyelőre sehogy nem akarok elmúlni, ha már ennél a témánál vagyunk, szeretem az életem, tökre.
- Semmi baj, chill, már tudok róla - na, nem kell ezen idegeskedni, nem haragszom ám, se semmi. Van oka annak, hogy eddig nem mondták el, még nekem sem, ésszerű oka, és emiatt meg is értem. Meg azért örülök, hogy így mindketten megosztották velem. Édes. - Mármint Ricsi monda el, nem más - gyorsan megrázom a fejem, mielőtt még elkezdene idegeskedni, hogy róluk beszélnek. Nem nem, be is törném az illető orrát, csak ne pletykáljon nekem a barátaimról. Ahogy befejezi elgondolkodva hümmögök párat, meg harapok a kenyérből, azon gondolkozva, hogy Ricsi mikor mondott olyat, aminek örülne. Vagy tett megjegyzést, vagy mi az, amiről tudom, hogy szereti, a csillagokon kívül, persze.
- Nem tudom hogy viszonyulna az erdőhöz. Az a hely nagyon föld, és ugye az aeromágiánk miatt nem szoktuk ott jól érezni magunkat. Mondjuk nekem eddig nem volt bajom a hellyel, de nem akarok rosszat mondani - elhúzom szám, ez a tananyag, meg Laz sem szokott örülni éppen, ha egy terromágussal találkozik, pedig neki félig az az eleme, na nem tudom. Tényleg nem akarok rossz tanácsot adni.
- Igen, az ég nála kimeríthetetlen tud lenni - egy kicsit elmosolyodom ahogy rá nézek, aztán igyekszem úgy ölni, hogy felé legyek fordulva. És közben visszaáll a huszonhárom fok körénk, tökéletes.
- Hm. Vidd el egy koncertre. Valami menő koncertre, kint a szabadban, aminek kicsit olyan fesztiválos feelingje van - kiszedek pár tincset az arcomból, meg igyekszem észrevétlenül a számból is. Tudom, na, undi, de lány vagyok, és hosszú a hajam, és mindig belelóg valamibe.
- Vagy adj neki valami olyat, ami ti vagytok - nem vagyok jó az ilyen párkapcsolati ajándékokban (mint kiderült, magában a párkapcsolatokban sem, loli), de tényleg igyekszem. - Nem olyan nyomtatott bögrére gondolok, meg kulcstartóra, mert mostanában mindenki olyat vesz, de biztos van valami, ami csak a tiétek, és amire ha ránéz eszébe jutsz. Vagy jobban eszébe jutsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685825#post685825][b]Farkas Kamilla - 2017.06.15. 20:01[/b][/url]

Azért jól esik, hogy Viktor is ragaszkodik hozzám, annyira, mint én hozzá. Jól vissza is ölelem, hogy tudja, nincs itt nagyobb baj a beprogramozott bénaságomon kívül. Tulajdonképp mindig akartam volna magamnak egy bátyót, aztán mikor nagyobb lettem rájöttem, hogy ez bizonyos okokból lehetetlen, aztán megkaptam Viktort a viselkedéselemzés pályázatom alatt, és igazából jobban is jártam, mint egy vérszerinti nagyobb testvérrel. Azért Balázséknak szurkolok rendesen, akkor is, ha nem fogok bírni aludni mert a sátánfajzat vonyít. Tovább is lendülünk a témában, egy kicsit szusszanok is, meg nyüszögök, mert ők olyan párkapcsolat goals, ami nekem soha nem volt, és a jelenlegi állás alapján nem is nagyon lesz. Pedig nekem kell, kérem szépen, komolyan, még azt is megígérem, hogy jó gyerek leszek. Mondjuk az nem tudom mennyire érne a már közel tizenkilenc évemmel, attól én még megígérem, jó? Ahogy lefekszik, némi mocorgás után én is így végzem, a fejem megtámasztom a hasán, aztán lassan rágcsálom a kenyeret miközben mesél.
- Szerezz nekem is egy Ricsit - lenyelve a falatot dünnyögöm el, nyilván nem gondolom komolyan, ez csak az a sima nyafogás mikor valakinek nagyon jól megy valami, és én is szeretném, hogy jól menjen az a valami. Tudom, hogy Ricsiből csak egy van, és részben ez a Ricsi az enyém is, mert ha azt vesszük, a legjobb barátom. Ha valakinek képet küldesz a kínaidról mert az lebeg a vízben, akkor az a barátság már nem csak ilyen lobbanó cucc. Mikor úgy felpattan, én is követem a példáját, egy pillanatra el sem tudom képzelni mi váltotta ki ezt a reakciót annyira elbambultam, de aztán egész hamar leesett.
- Látod látod, tiszta hasznos házörző vagyok én - elvigyorodom miután elenged, ja, nem csak a kaját zabálom ám. Ezek szerint vannak tök jó ötleteim is. Magam alá húzom a lábaim, rájuk könyökölök, úgy figyelem.
- Közös tetoválást szeretnél? - ami tök jó ötlet, én is szeretnék, ha egyáltalán lenne kivel. - Hm. Nekem is kéne már valami az oroszlán mellé - ami már ezer éves az alkaromon, lassan illene beújítani valamit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690508#post690508][b]Farkas Kamilla - 2017.07.14. 18:40[/b][/url]

- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=691443#post691443][b]Farkas Kamilla - 2017.07.18. 19:50[/b][/url]

- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=693384#post693384][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 15:56[/b][/url]

- Ki tudja, lehet jól kijönnék egy pingvinnel - széttárom kezeim, senki nem tudhatja. Bár igaz, hogy kicsit nagyon beteg dolog lenne. El is nevetem magam a gondolatra, miközben megrázom fejem. Nem, egy pingvinnel való kapcsolat túl egyoldalú lenne, annál tulajdonképp még az előbb tárgyalt meleg majdnem-Ricsi opció is jobban működne. - Neeeeeem, nem is azt mondom, hogy annyira rá lennék görcsölve a dologra - megrázom fejem, azért, annyira elkeseredett épp nem vagyok, hogy az első szembejövő alakra rávessem magam, hogy akkor te most az enyém leszel, és magamhoz láncollak, és a többi. - Na jóóóó, lehet, hogy egy Őrnagyban még kiegyeznék - valami baromi elgondolkodós fejet vágok, mintha tényleg azon agyalnék, hogy mennyire elfogadható az az ajánlat. Amúgy meg nagyon szeretem Őrnagyot, bár az is tény, hogy ő az egyetlen macska, akivel eddig közelebbi kapcsolatot alakítottam ki. Ha jobban belegondolok, eddig vele van a leghosszabb kapcsolatom, úgy egyáltalán. Jézus Isten, még a végén tényleg bejön ez az állatos mese.
- Nem, nem ismerlek olyannak, csak... Az emberek ilyenek - összeszorítom ajkaim, elhúzom szám, lényegében nem ő lenne az első ember, aki lassanként elkezdene hanyagolni, mígnem teljesen megszakad a kapcsolat. Valószínűleg nem pusztulnék bele, ahogy eddig is túléltem, ettől függetlenül még rosszul esne, és nagyon nagyon rosszul lennék tőle. Újra elmosolyodom, amikor összeborzolja a hajam. Most a várt reakció az lenne, hogy elkezdek sipítozni, hogy hogy merte, meg mennyi munkám van ebben a hajban, de nem különösebben érdekel. Bármikor ki tudom fésülni, ahogy egy bűbájjal is simán megoldható. Betűröm a fülem mögé a tincseim, és kész is van a nagy visszaigazítás.
- Hátö igen, ebben kéne segítség igazából - kissé kínosan mosolyodok el, nem akarom elképzelni, mennyire lehet fura az, hogy akarok tetováltatni, de nem tudom, mit. De biztos vannak még így ezzel, nem lehetek én az egyedüli, ahhoz túl sok ember él ezen a földön. - Szerinted mi illene hozzám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=722221#post722221][b]Farkas Kamilla - 2018.05.04. 08:45[/b][/url]

Mindig szeretem az edzések után az izmaimra települő fáradtság érzését, mert akkor az azt jelenti, hogy eredményes volt, és én nagyon szeretnék bizonyítani, most, hogy már nem csak helyettes vagyok, hanem kapitány is. A jó idő tiszteletére a visszafele utat inkább a szabadban teszem meg, nem pedig a kastélyon keresztül, még ha ott rövidebb is lenne. Az öltözőben úgyis letusoltam, szóval annyira elcsigázott sem vagyok, mintha nem tettem volna meg, úgyhogy semmi nem foghat vissza. Amúgy is jobban szeretem nagy, tágas, nyílt tereket, mint négy fal között bezáródni. Ebből az egészen kellemes lelkiállapotból éppen Marci jelenléte rángat ki, pedig tudom, hogy nem szép dolog ilyet mondani, főleg, ha kedves emberről van szó, aki igazán nem tehet semmiről. Amióta elméletileg együtt vagyunk, nagyon sokat változott, nem csak külsőleg, de belsőleg is, és most épp nem az írói kríziséről és múzsátlanságáról beszélek, hanem az egész lényéről. Én legalábbis így látom, és nagyon rossz már csak a tudat is, hogy ha nem is közvetlenül miattam, de mindenképp a hatásomra történt ez a változás. Nagyot sóhajtva indulok el felé. Tati azt mondta, hogy mindenképp kell gondolnom magamra is, és azt kell előtérbe helyeznem, ami nekem jó, szemben azzal, ami neki lenne jó, és ha valaki, hát Tati nagyon ért az ilyen dolgokhoz. Úgyhogy úgy döntöttem, hiszek neki, és így is fogok tenni.
- Szia - hátulról ölelem át a vállát, ahogy ül a padon, és nyomom arcom az övének. A legtöbb emberrel ellentétben engem amúgy nem zavar ez a hirtelen jövő szőrösödés a fején, hogy karcolná az arcom, vagy valami. Tetszik, mert sokkal férfiasabbnak tűnik tőle, és ha nem tudnám, hogy milyen lelki állapot eredményezte ezt, akkor el is dobnám az agyam, de ez most sajnos elmarad.
- Kezdem azt hinni, hogy valaki átírta az emlékeim, és az igazi Marcit eltüntette, és a helyébe léptél te - csak félig viccelek amúgy. A mondat elején még csak a külsejére céloztam ezzel, de aztán a közepe felé rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy hülyeség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=723371#post723371][b]Farkas Kamilla - 2018.05.17. 16:40[/b][/url]

Már azt hinném, nem is fog válaszolni, csak csendben nézzük egymást ebben a pozicióban amíg nekem ki nem áll a lábam, neki a meg a nyaka, de aztán mégis megszólal. A közénk lógó hajam átmelem a másik oldalra, majd az arcom a vállára engedem, így pillantok rá. Nim mintha most sokat látnék az összképből ennyire közelről, de annyi baj legyen, nem is terveztem annyira elhúzni a vizsgálgatást mint ő a kérdést.
- Nem - vonom meg vállaim, ahogy el is mosolyodom. Ami azt illeti, maga a változás tényleg nem zavar, miért is zavarna, én is változok, ahogy mindenki más is, a világgal együtt. Inkább a mögötte meglapuló indok, hogy ő most nem boldog, és nem azért lett ilyen, mert elgondolta, hogy "most szeretnék borostát növeszteni", hanem egyszer csak megtörtént, miközben a szomorkodásával és magába fordulással volt elfoglalva. Nekem pedig, a barátnőnek, az a dolgom, hogy kihúzzam onnan, és nem, hogy még jobban beletaszítsam.
- Nem tűnsz túl boldognak. Remélem nem próbáltál meg írni az újságba, mert ha igen, én nem tudom mit csinálok veled - micsoda fenyegetés. Holott nagyon komolyan is gondolom, mert szerintem akkor is pihentetnie kell ezt, amíg nem jön az új ihlet, amíg nem jön az írni akarás, és nem erőltetni, amikor szemmel láthatóan csak egyre jobban nyomja. De hát Marcinak sosem volt affinitása ahhoz, hogy elkerülje az őt bántó dolgokat. Másképp nem én lennék itt, hanem egy rendes lány.
- Hmmm - elgondolkodva nézek el oldalra. Valójában fogalmam sincs, mit kellene most tennem. Átmászva a pad támláján landolok mellette törökülésben, majd gondosan kiropogtatom a vékony ujjaim, csak így, se szó, se beszéd. Nem mintha olyan hihetetlen félelmetes látványt nyújtanék, hogy meg kéne ijednie tőlem. A nyakam is kiropogtatva mozgatom meg körülötte kicsit a levegőt. Fogalmam sincs, mit akarok ezzel elérni.