Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=496611#post496611][b]Cameron Wallace - 2015.07.17. 00:14[/b][/url]

- Igen. Az...azt - javítja ki saját magát. Nagyon próbálkozik a magyarral, de hiába magyarázza Sára a nyelvtant, nem mindent ért és elég sokszor találja egyszerűbbnek, hogy a megtanult szavakat csak úgy egymás mellé rakosgassa mindenféle szó végére illesztendő ragtól és toldaléktól mentesen. Amíg azon az egyetlen tárgyragon gondolkodik, megáll a rajzolásban is, aztán bevárja, hogy a lány rábólogasson vagy éppen kijavítsa, ha szükséges, utána fog csak neki rajzolni ismét. Szemben ül amúgy vele, feltartja a rajzfüzetet kicsit, mert az állványt is eddig cipelni néhány vázlatért nem volt hajlandó, és egy széndarabbal alkot éppen a vastag papírra. Csuklóig maszatos is a rajzoláshoz választott eszköznek hála, de ez zavarja a legkevésbé. Kockás inge szerencsére védve van a veszélytől egyelőre, amennyiben nem szándékszik könyékig összekenni magát a nem csak a papíron megmaradni akaró szénnel, ugyanis könyöke fölé tűrte fel még az alkotás megkezdése előtt.
- Nem - újabb kurta válaszra futja, miközben kézfejével hátraigazítani igyekszik a homlokába omló tincseit, így a homlokán is nyoma marad az ádáz szénpornak. A vázlatot egész sietősen igyekszik befejezni közben, hogy ne adjon okot azért túl sok panaszra, a részleteket kidolgozni egyébként is ráér, meg aztán a szenet amúgy sem arra találták ki. Inkább csak fontos vonásokat örökít meg, itt-ott néhány árnyékot, olyasmit, amit aztán később már aligha kapna el. Az utolsó kijelentés hallatán azonban megáll, és most átkozza is magát, hogy miért mondta azt reggel, hogy ne hagyja angolul megszólalni, mert azt már kellőképpen jól beszéli. Elsőre nem is tudja, mit mondjon, keresi a szavakat, tátog, mint partra vetett hal, nem elég a kijelentés hatása, még ezekkel se boldogul.
- Te el... elmegy... ek... nem... again... Te elmegyel iskola? - kivételesen nem húzza ki magát, hogy tessék megdicsérni, milyen kis ügyes volt, érzi ő, hogy valahol hibádzik a mondat, de akkor se tudná megmondani, hol, ha az élete múlna rajta. Elég elkeseredetten pislog mellé a lányra, mert ki fog rá főállásban figyelni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=499655#post499655][b]Cameron Wallace - 2015.07.24. 10:07[/b][/url]

- Naaa... - kezdi máris nyafogva, mert ehhez kénytelen abbahagyni a rajzolást. Pedig igazán csak szerette volna nagyon gyorsan elkészíteni a vázlatot, hogy a lánynak ne kelljen hosszasan ugyanabban a pózban maradni. Meghúz még egyetlen vonalat, elégedetlenül pillant rá, mert a sietségben nem lett tökéletes az íve, majd a széndarabot ujjai között forgatva könyököl térdére. Nem erőssége, hogy egyszerre ezer dologra figyeljen, a magyar szavak keresgélése viszont nagyon is sok erőfeszítést igényel még részéről.
- Én figyel... de rajz... rajzol... bahh... rajz igényel sok figyelem és én akar gyorsan befejez, hogy te... neked. Hogy neked nem kell úgy ülni - nagyon elégedett magával, amikor ezt sikerül végre kinyögnie, mert ez a magyar aztán görög is lehetne vagy kínai, nehézségben biztos ugyanaz a szint. Még ki is húzza magát, mert úgy érzi, ez egész helyesre sikerült így a végére. Úgy is érzi, hogy ez egyelőre bőven sok gyakorlás volt számára, gyorsan visszatér a rajzhoz. A lány mondatára csak felpillant, és megrántja a vállát, miközben igyekszik kiigazítani pár részletet hevenyészett rajzában. Hüvelykujjával elmaszatol kicsit néhány vonalat, hogy néhány árnyék jobban látsszon, az új információ azonban sokkolja. Abbahagyja az alkotás és nem igazán találja a szavakat. Valahogy sikerül kinyögni az első eszébe jutó kérdést, amit menten ki is javít a lány.
- Te elmész az iskolából? - ismétli meg, mert nem igazán akar hinni a fülének. Ha nem érdekelné jobban a válasz, talán már a mondatnál leakadna, hogy miért nem volt úgy jó, ahogy mondta, de most sokkal fontosabb a kérdés. A bocsánatkérő mosoly elég rosszat sejtet, a mondatot azonban nem teljesen érti. Tőle szokatlanul elveszetten pislog, kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Begolyóz? Golyó... golyó... mint billiárd? - igyekszik kapcsolni valamihez, egyáltalán nem érti az összefüggést, mi köze Sárinak bármiféle golyóhoz. Letéve a széndarabot idegesen túr bele a hajába két kézzel, és morogva fogja marokra tincseit hirtelen. Ettől a magyartól falnak fog menni rövid időn belül, pedig megígérte, hogy ma nem angolul fog beszélni. A lánynak ráadásul remek üzleti érzéke van, meg kell hagyni. Olyat ajánlott cserébe, hogy inkább kínlódik, minthogy váltson a számára sokkal könnyebb angolra. Egy randi sokat megér.
- Te akarsz fotózni nagyvilág?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=500783#post500783][b]Cameron Wallace - 2015.07.28. 00:00[/b][/url]

- Siet, siet - bólogat beleegyezően és már neki is lát, hogy kijavítsa a vonalat, amivel elégedetlen, majd befejezze az egészet minél hamarabb, hogy a lánynak tényleg ne kelljen órák hosszát mereven ülni egy helyben, amíg milliméterről milliméterre megörökít mindent a vázlatfüzete egyik lapján. Elvan egy ideig szép csendben, már majdnem elkészül a rajzzal is, amikor egy számára sokkoló kijelentést tesz Sára. Kétszer is rákérdez, hogy biztosan jól hallott-e, na meg mert másodjára sokkal helyesebb a kérdése nyelvtanilag abból kiindulva, hogy azt ismétli, amit a lány már kijavított. A számára értelmetlennek tűnő szóra rá is kérdez, a magyarázat azonban csak nem boldogítja. Továbbra is kétségbeesetten bámul Sárára, remélve, hogy ezt nem gondolja komolyan, mindjárt közli, hogy nem is igaz, csak látni akarta, hogy erre hogyan reagál, de bármennyire is várja, ez csak nem következik be. Sára komolyan gondolja. Valahol megérti azért, mert őt is az őrületbe kergeti ha huzamos ideig egy helyben kell maradnia, néha még az is, ha csak ülnie kell. Egy órát képtelen kibírni folytonos mocorgás nélkül, kínszenvedés lenne egy életet leélni anélkül, hogy ne lenne folyamatos mozgásban, most viszont mégis ide kötötte magát egy időre Sára miatt. Igaz, hogy nem kell aggódnia a megélhetése miatt, abba is hagyhatná az egészet, amikor csak kedve tartja, de akkor mi értelme volt beiratkozni egyáltalán?
-És én? - teszi fel a létfontosságú kérdést. Igen, ővele, mindennek a közepével mi lesz akkor, ha Sára elmegy? Nem akar valaki mást keresni, aki majd talán megérti, hogy milyen is igazából. Nem akar senki mást, mert Sára csak egy van. Nincs még egy ember, aki úgy képes helyrerakni, mint ez a szőkeség itt, és ez jó, nem? Változik miatta, fejlődik, jobb akar és próbál lenni. Megbabonázták. Ez az egyetlen érthető magyarázat az egészre. Töpreng azért, hogy erre lehetne-e esetleg valamiféle megoldás, amíg ő még egy évet lehúz itt, de addig is ott lebeg a levegőben, hogy na és ő?