36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Erdődi D. Jonatán hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 19:03 | Link

Nem bírok magammal. Tegnap is kint voltam, de ma is muszáj mennem. Talán a túl sok bezártság eredménye, nem tudom, de azt igen, hogy a lábamnak mozgáshiánya van...
A fekete kabátom, a meleg bakancsom, és a sálam ugyanúgy kellék, nem beszélve megbűvölt, meleg kesztyűmről, aminek lehet, hogy nem veszem túl sok hasznát, mert sokkal melegebb van, mint tegnap volt.
nem baj, a zsebemben elfér, és mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egészen a bejáratig ott pihen. Ott aztán magamra veszem, összehúzom kabátom, sálam, majd kilépek a tényleg enyhébb időbe.
Kimenni a faluba nincs kedvem, így megmaradok a kastély körüli területen. Csak sétálok, néha sikeresen felrúgok egy-egy fűcsomót, persze nem direkt, néha pedig megroppantok egy ágat a bakancsom alatt.
Mindez nem zavar, amíg fel nem nézek a lábam előtti részről, mígnem még egy fekvő emberre leszek figyelmes, csakúgy, mint tegnap, a faluban.
Már automatikusan veszem le a kesztyűm, amit egyébként is visszatennék pihenő helyére, majd mire odaérek, már nyújtom is szegény pára felé a kezem, nem túl kedves szavak kíséretében.
- Ha te is ellaffantál, komolyan, nyitni fogok nektek egy noteszt.
Ő persze tökre nem értheti, miről hablatyolok, de ha igen, leveszem előtte a nem létező kalapom...
Az arckifejezésem kissé unott és mérges, mert nem hiszem el, hogy ezek az itteni nőnemű egyedek ennyire szerencsétlenek.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 12:00 Szál megtekintése
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 13:53 | Link

Csak szimplán felelőtlen. Szuper...
Szemeimet forgatva segítem fel a földről, mindenféle egyéb kommentár nélkül, mert látom rajta, hogy csupa zöld. Velük pedig... Hááát, nem a legjobbak a tapasztalataim.
Ezért is lep meg, mikor megköszöni a segítségemet, amire csak pislogni tudok, és kissé meghökkenten, de kedvesen felelek.
- Ugyan már. Igazán nincs mit. Már kezdek belejönni.
Vonok vállat, és kissé szórakozottabb hangnemre, testtartásra váltok. Azt hiszem, ő is pont olyan kivétel, mint én. Nem durva, sőt, szinte udvarias, cseppet sem... hát... olyan zöld.
A gondoltaim közt őt pásztázom, jól végigmérve, ami kicsit hülyén is nézhet ki, de hátsó szándékom nincs. Viszont így meg annyira elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy bemutatkozik. Hát mondom én, hogy szórakozott vagyok...
- Én pedig Jonatán. És nagy kedvem lenne járkálni, különben idefagyok.
Hogy mindezt bizonyítsam, kissé összehúzom magam, majd toporzékolni kezdek, végül csak biccentek az egyik irányba, hogy induljunk el arra. Ha pedig még ez sem teljesen világos felkérés, akkor egye fene, a számat is kinyitom.
- Van kedved kicsit sétálni? Mintha azt mondtad volna, hogy már régen voltál itt és hiányzik a...
Körülnézek gyorsan, de fogalmam sincs, hogy hol is vagyok, csak annyit látok, hogy mindenhol fű, és sehol egy fa egy pár tíz méteren belül.
- ... hely.
Úszik fel a vízpára fehéren gőzölögve a számtól, valahova a fellegek közé, amit egészen addig csodálok, míg le nem hűl, és bele nem olvad a levegő többi részecskéje közé. Hmm... Kezd hűlni a levegő.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 8. 13:53 Szál megtekintése
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 11. 09:37 | Link

A friss levegő...
Gondolataimban elmerülve kezdünk neki a sétának, körbe-körbe a fák mentén, majd a kastély tövéig, majd megint vissza, és így tovább...
Dehlya csak beszél és beszél, ami igazából nem is baj. Mikor szinte egy szuszra elmeséli a fél életét, megvárom, míg tutira nincs több mondanivalója, majd én is, sokkal lassabban és kimértebben kezdek bele a szóáradatba.
- A családomról nem szívesen mesélek, szóval ez nem téma. Én is rellonos vagyok, és már láttalak párszor flangálni a klubhelyiségben, bár én általában megmaradok egy saroknál, csak az a fontos, hogy egy kényelmes fotelem legyen, mellette esetleg egy kis asztalkával. Az időm nagy részét is az elme fényezése tölti ki, de nem bánom, szeretek tanulni. Így röviden ennyi.
Legalábbis a publikus része, a többiről pedig szinte még a nevelő szüleim sem tudnak, nemhogy egy idegen. Csak rójuk a köröket, mikor eszembe jut valami tegnapról, amivel egyben válaszolhatok is az egyik kérdésére.
- Tegnap összefutottam Asztriddal, és ő is épp a földön feküdt, de ő elcsúszott a havon. Ma veled futok össze, aki szintén a földön feküdtél. Az elmúlt két napban pedig, amióta itt vagyok, csak veletek beszélgetek kicsit hosszabb időre, szóval eddig kettőből kettő a bajban lévő, elesett, földön fekvő lányok száma.
Miután elhallgatok, kicsit lelassulnak a lépteim, mert valószínűleg eddig rohantam, vagyis gyorsan sétáltam...
- Miért szereted ennyire a kinti, friss levegőt?
Fordulok felé, de csak fejjel, kezemet a hátam mögött összefűzve, hangulatilag pedig feloldódva. Talán a már említett természetes levegő teszi. Hiába, a natúr, tiszta oxigén a legjobb oxigén...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 11. 09:38 Szál megtekintése
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 14. 14:15 | Link

Hihetetlen, hogy egyesek milyen könnyen beszélnek. És beszélnek.... és beszélnek... és beszélnek...
Én nem tudok ennyire bőven társalogni, nagyon ritka, amikor valamit nem két mondatban fejezek ki, de ez is általában akkor fordul elő, ha több kérdést kapok egyszerre, vagy többre válaszolok egy levegőre.
Elmosolyodom, mikor szegény szinte hisztériás hangszínnel nevet fel, ami kiderül, hogy nem hiszti, csak ujjongás. De az már szinte rajongás méretű, ettől pedig megijedek. Sosem voltam senki bálványa, de még csak a kedvenc csevejpartnere sem, és abszolút nem terveztem, hogy ezen változtatni fogok.
- Igen. Igazából még egy ismerősöm sincs házon belül, csak köszönőviszony. De sokaknál még az sem.
Vonok vállat, mert nem mintha annyira érdekelne a más. Jelenleg az a fontos, hogy így, a tanév vége felé bepótoljam mindazt, amit kell, vagy még előbbre is haladjak, hogy ne nulla tudással kezdjek bele a következő félévbe...
A könyv felett görnyedés viszont meghozza a gyümölcsét, nem egyszer kellett már feltápászkodnom, hogy kinyújtóztassam magam, és a levegőre vonuljak. És ha már itt tartunk, friss levegő...
Sejtettem, hogy valami közös program van a háttérben, de arra nem, hogy így reagál rá Dehlya. Nem így mutatkozott be az eddigi mondataiban, bár be kell látnom, hogy egy rellonos mindig tartogat meglepetéseket, és ő, itt és most jelenleg a legjobb példa minderre.
A lány túlságosan lelkes, így még mindig dőlnek belőle a szavak, amik az egyéb teendőkre, hobbikra terelődnek. És rólam is szólnak. Vagyis csak rólam, amit muszáj átrágnom, mert nem szeretem a túlzott megnyílást, főleg akkor nem, ha valakit előszörre látok.
Éppen ezért (vagy annak ellenére?) inkább utóbbi kérdését válaszolom meg először.
- Szeretek kint sétálni, de csak akkor, hogyha már nem bírok bent lenni. Most is ezért jöttem ki, na meg tegnap is ezért sétáltam egy kicsit. Az ablakon beáramló oxigén mégsem olyan, mintha valaki kilép a négy fal közül.
Gyors, rövid és tömör, kissé nyers, de őszinte hangszínnel keverve. Ilyen a feleletem, mert már a következő pár mondatomon gondolkodom, még akkor is, amikor már beszélek.
- Nem zenélek, csak hallgatom azt. Nem igen sportolok, csak néha megyek el futni, esetleg úszni. Alapjában véve pedig olvasni sem igen szeretek, csak ami ínyemre való. Mindent, amiből tanulni lehet, de nem csöpög. Én inkább az a típus vagyok, aki lefoglalja magát, és ehhez nincs szüksége semmi másra, csak a létezésre.
Vonok vállat, még mindig kissé vontatott hangulatban, mert én nem igen jutok szóhoz. Az elmúlt jó pár percre legalábbis ez volt a jellemző...
A séta, az ugyanolyan körökben egyre unalmasabbá kezd válni, így keresztül-kasul kezdem szelni a füves területet, és mellé remélem, hogy a lány is követni fog. Nem akarok ordibálni.
- És te mit szoktál szabadidődben csinálni? Mivel szeretsz beszélni, így gyanítom, hogy nem csak a négy falat nézed.
Mosolyodom picit el, és kezdek felengedni, ami remélem, hogy Dehlya-nak is segít, hisz olyan, mint én. Nem igazán tipikus rellonos forma, annál jóval játékosabb és kedvesebb. Talán ő lesz az egyetlen, akivel a klubhelyiségen belül is el tudok majd beszélgetni. Ki tudja...
Szál megtekintése
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 15. 15:24 | Link

Hajjaj, kezd sok lenni az információ, aminek felét úgysem fogom megjegyezni, mert túl sok az infó. Erről persze nem mondok semmit, legalábbis többször, így megint hallgatok. Ének, tánc, zongora, hegedű, korcsolya, színjátszás. Beleszédülök ebbe a rengeteg hobbiba, elfoglaltságba...
- Ugyan, mondd nyugodtan. Engem nem zavar. Nekem addig sem kell beszélnem.
Vonok vállat kegyetlen őszinteségem mellet, majd ismét hallgatásba kezdek. Csak figyelem a környezetem, és észreveszem, hogy szegény lány valószínűleg fázik. Nem is kicsit, mivel beleremeg a szél hideg fuvallataiba, amik a bőrét nyaldossák valahol, ahol nem kéne.
- Elhiszem, hogy szeretsz kint lenni, de lassan be kéne menni, mert a végén lebetegszel. Tényleg hideg van, szóval ez nem gond. De tényleg.
Próbálok valami megnyugtatót mondani, hogy ha esetleg be szeretne menni, de időm sincs rá, mert tovább faggat. A fentiekre tekintettel viszont megpróbálok röviden és tömören válaszolni, hogy ne húzzam az időt.
- Nem ismertem egészen addig, míg ide nem jöttem, de őszintén megmondom, nem hozott lázba.
Darálom, szinte már kellemetlenül gyorsan és hidegen, majd visszatérek a hidegre. Én sem szeretnék megfázni, és a kezeim már a kesztyűben is hidegek. Így pedig nem hiányzik hozzá sok, hogy fázni kezdjenek, ami nem jó dolog.
- Kezd lenyugodni a nap, szóval az ajánlatom tényleg kezd nagyon aktuális lenni. Nincs kedved bemenni, és ott mesélni tovább? Már az én kezeim is kezdenek fázni, onnan pedig már csak percek kérdése, hogy mindenem fázzon.
Megállok a füves terület szélén, a kastély felőli részén, és szembefordulok Dehlyaval. A szemeim szinte könyörgőek, mert, bár alig pár perce kezdtek fázni a kezeim, az áthűlés sebessége túl gyors...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 15. 15:24 Szál megtekintése
Rét - Erdődi D. Jonatán hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék