36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Vasil Dimitrov hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. szeptember 7. 18:43 | Link

Lilith

Juhééé, végre a szabad levegőn. Egy vizsga letudva, már csak pár kell a bolgár fiúnak és folytathatja kviddicses tanulmányait. Természetesen minden meccsen kint ült a lelátón és próbálta elemezni a játékot, na meg azt, hogy egyénileg kinek milyen hiányosságai vannak. Mivel ez egy iskola, akadt jó pár szinte mindenkinél, de láthatóan az idősebbek jobban hozzá voltak szokva például a gurkókhoz. Az utolsó meccs nagyon izgalmas volt, ráadásul a vihar is megérkezett, Vasil csak kapkodta a fejét és nem tudta, hogy a mezőnyt nézze, vagy a fogókat. Természetesen lemaradt a cikeszről, már csak azt látta, hogy a két fogó egy seprűn ül, de az eridonos örül igazán. Vasil állva tapsolta a főnixeket és nagyon sajnálta, hogy az idén lemaradt a Navine a bajnokságról a madagaszkári incidens miatt. Most viszont már fütyörészve sétál a réten, zsebre dugott kézzel bandukol a fűben. Egy világos farmernadrág és kockás ing van rajta, a cipője pedig barna, ő nem a divat megszállottja, és nem is igen érdekli, csak, ha Michelle lerángatja róla és új darabokat kotor neki elő. Sajnos Michelle ma épp Franciaországban intézkedik, úgyhogy nem találkoznak a szőkével, pedig ma igazán ráért volna Vasil. De azzal vigasztalja magát, hogy ez erősíti majd, ha a lány külföldön tanul, így kell megtanulnia, hogy várnia kell a perceket, órákat, napokat, amikor a szöszi fáradtan majd a karjaiba hullhat.
Félvigyorral az arcán lépked tova, amikor meglát a fűben egy barna hajzuhatagot, ami sír. Nyilvánvaló, hogy egy lány lehet, és persze rögtön odasiet, hátha tud segíteni rajta.
- Szia! Valami gond van, segíthetek? – érdeklődik, de nem vigyorog már hozzá, inkább aggodalom csillan a szemeiben. Itt aztán bármi előfordulhat bárkivel, ő pedig nagyon szívesen segít másokon.
- Vasil vagyok – küld azért egy bátorító mosolyt.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. szeptember 8. 20:40 | Link

Lilith

Nem egészen így képzelte a délutáni sziesztáját. Már gondolkodott, hogy mi lesz jövőre a csapatoknál, meg még azon is, hogy esetleg Lucához odamegy és megkéri, hogy hagy vezesse az edzéseket, vagy egy kis részét, vagy adhasson tanácsot legalább. Esetleg némi támpontot, hogy kipróbálhassa magát, mint edző. Ekkor hallotta meg a sírást a lánytól, gyorsan odasietett és megkérdezte, hogy mi baja. Most éppen a lány öleli őt, ő pedig magához szorítja. Tudja, hogy milyen rossz elveszettnek lenni, pláne egy ilyen fiatal lánynak milyen rossz lehet. Meglepődik a lány hirtelen vallomásán.
- Semmi gond Lilith, nyugodj meg egy kicsit – mivel a lány a földön ülve sírást választja, mellételepedik, és bátorító mosolyát veszi elő. Ha elbír Michelle kitöréseivel, talán ennek a lánynak is adhat egy kis vigaszt.
- Semmi baj azzal, hogy mugliszületésű vagy. Rengeteg szuper boszorka van itt, akinek a vére olyan, mint a tiéd és te is lehetsz ugyanolyan jó még, mint ők. Szerintem a vér nem kötelez, nem az a fontos – próbálja meg a bölcselkedést kezdeni.
- Tudod Voldemort már régen meghalt, ne aggódj emiatt. Azt viszont megírták, hogy miért szolgálták? Tudható, hogy a gonosz varázsló csak az aranyvérűeket tartotta számon, a többit maximum rabszolgaként, vagy valami gonosz átokkal tartotta őket sakkban. Nagyon is jól tette, hogy elmenekült, hiszen akkor lehet, hogy te nem lennél itt – ez egy logikus feltételezés, bár nem tudni, hogy a lány édesanyja mennyire volt veszélyben. Ha „lelépett” akkor a „nagymama” bántani akarta, vagy csak meg akarta védeni a lányát? Sok itt a talány, és erre nem lehet egyértelműen alapozni.
- Először is végig gondolnám a helyedben az egészet. Itt biztonságban vagy – a zsebéből több zsebkendőt húz elő, és a lányhoz nyújtja mosolyogva.
- Eridonba jársz? Elsős vagy? – érdeklődik, hogy egy kicsit elterelje a témát.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. szeptember 10. 14:12 | Link

Lilith

Megpróbálja megnyugtatni a lányt, de Lilith nagyon el van keseredve. Mivel jelenleg nem tud ennél többet mondani, várja a lány válaszait, vagy azt, hogy mondjon neki még valamit, amire tud felelni. Sajnálja őt, hiszen valószínűleg nem tehet semmiről. megérti az édesanyját is, biztos rossz lehet kvibliként látni, hogy a saját gyermeke boszorkány, bár Vasil ugyanebben a helyzetben inkább örülne, mint gyűlölködne. Szerencséjére nincs ebben a helyzetben és az ő családja sem volt más, mint a lányé, de ezt most nem fogja felhozni. Különben is, amióta itt van, sokkal jobban van, így ez Lilithnek is megfelelő hely lesz, hogy felnőtté váljon majd.
Vasil kissé idegesen hallgatja a barna szavait, mert feldühíti. Szegény lány, nagyon rossz lehet, most neki.
- Nézd, nem tudom, hogy miért írta. Azonban neked ennél jobbnak kell lenni. Ne ítéld el, mert elkeseredett, csak próbáld meg jól érezni itt magad. Szerintem ez egy olyan hely, ahová mindig szívesen vágyik vissza az ember. Édesanyád majd megbékél a helyzettel, úgysem tehet ez ellen semmit. De ha az megnyugtat, kereshetsz engem bármikor és akkor segítek, amiben tudok – mosolyodik el, mert tényleg így van, hogy szívesen segít másokon. Michelle valószínűleg úgy sem lesz a közelben, így akár egy kicsit tudja majd istápolni az eridonost, legalább elfoglalja magát és még jót is tesz majd. Persze csak akkor, ha Lilith vevő a dologra. Egyelőre túlságosan elkeseredett.
- Ha minden jól megy, másodéves mestertanonc leszek, a kviddicsedző szakon. Téged érdekel a seprűlovaglás? Mert ha igen, akkor tarthatnék neked különedzéseket, te lehetnél az első tanítványom – belelkesedik, mint egy kisgyerek, mert úgy látja, hogy ez a legragyogóbb ötlet, ami mostanában eszébe jutott. Még semmi konkrét nem jutott eszébe ezzel kapcsolatban, de jó lenne hasznosítani a megtanultakat, és tapasztalatot szerezni.
- Van már barátod itt? Ők is sokat segíthetnek neked, hogy minél jobban érezd magad itt. Hidd el nagyszerű ez a hely – mosolyog tovább és megsimogatja a lány arcocskáját a mutatóujja külső ívével. Hiába, Vasilnak a Bagolykő egy olyan hely, ahol minden szupi-szuper.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. szeptember 28. 11:00 | Link



Szegény lány, át tudja érezni a problémáját. Ő is hasonló cipőben járt annak idején, csak neki egy fokkal rosszabb volt. Ez azonban semmit sem jelent a mostani helyzetben, nem is fog előhozakodni a témával, a múltja elég sötét ahhoz, hogy beszélgessen róla. Viszont ez az iskola elég jó ahhoz, hogy Lilith-nek ne kelljen végigszenvednie az egészet. Az év nagy részét úgyis itt fogja tölteni, távol a szomorúságtól, és rossz dolgoktól. Itt vidám lehet, találhat magának hobbit, barátokat és jól érezheti magát.
- Persze, persze! Csak, ha kedven van, dobj meg egy bagollyal és dumálhatunk. Nem szeretnék teher lenni, de ha van kedved beszélgetni, csak szólj – ajánlja fel, és akkor még maga számára is meglepő és zseniális megoldást ajánl fel. Ő gyakorolhat, a lány pedig fejlődhet, ha esetleg ő fogja edzeni Lilith-tet. Már csak a pozitív fogadtatásra vár, ki tudja, hogy Lilith szeretne-e egyáltalán kviddicsezni.
- Akkor pacsit rá – vigyorog és tartja a kezét, miközben körbeugrálja a lány. Nagyon kis édesnek tartja, és nagyon örül, hogy el tudta terelni a gondolatait. Végül is ez volt a cél, az, hogy tanítványa lesz, csak ha hab a tortán. Reménykedik benne, hogy beválik majd, már vizsgálgatni is kezdi a testi felépítését, de kizárólag szakmai szempontból.
- Amikor elkezdődik a suli. Felmérjük, hogy mit tudsz, és elmondod, hogy mi az elképzelésed, ha van. Ha nincs még, akkor javasolok neked posztot, amire jobb lehetsz, na, mit szólsz? – tovább vigyorog, de tudja, hogy valamennyire szigorú lesz majd, mert különben a fejére nőhetnek a majdani tanítványai. Ez jó próbája lesz annak is, mennyire tud bánni Vasil az emberekkel. Már előre várja az első alkalmat, és máris edzésterveken gondolkodik.
De, hogy ne csak a kviddicsről beszélgessenek, rátérnek a barátok témájára.
- Jó kis első találkozás. Engem az iskola udvarán kergettek először, sajnos két hét gyengélkedővel – vonja meg a vállait. Annál voltak durvább esetek is, amikor leátkozták az egyik meccsen a seprűről. Nos, utána már nem nagyon kviddicsezett, mert nem tették be, hiszen állandó célpont volt, és sajnálatára nem a tudása miatt. De régen volt már ez is, mint Michelle utolsó csókja. Össze is nyomja a kezével az ajkait, miközben a szép barna szemekbe néz.
- A lényeg, hogy érezd jól magad. Szeretsz valamit csinálni, ha nem akarsz unatkozni?
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. október 4. 16:06 Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. október 4. 17:02 | Link



- Ez a beszéd! – felderült arccal örül, hogy talán új barátot talált. Eddig alig-alig érintkezett valakivel, inkább próbálta megtanulni a magyar nyelvet. Egyedül Michelle volt az, akivel sok időt töltött, de itt az ideje szélesebb körben ismeretségeket szerezni. Plusz kapóra jönne egy tanítvány, akkor pedig már a kellemeset a hasznossal, ahogy mondani szokták errefelé. Lilith lefekszik, mindjárt sokkal jobban néz ki, mint mikor átkarolva a lábát zokogott. Vasil pedig nagyon örül, hogy ki tudta rángatni őt a rosszkedvéből.
El is kezdenek beszélgetni a lehetséges dolgokról, és a bolgár máris lát elszántságot benne, hiszen megjelöl két egymástól jól eltérő posztot, de mégis valami cél lebeg máris a szemei előtt.
- Ötből négy az nagyon jó. Persze itt nehezebb lesz. Általában az a nehéz, ha közönség előtt kell teljesíteni, de ez is tanulható. A legjobban úgy, ha sokat játszol, de azért… hú, kicsit előreszaladtam mi? Majd próbállak nem kizsigerelni – nevet fel, és hátradől ő is. Jól érzi magát a hűvös, de puha fűben, a nap pedig lágyan cirógatja az arcát. Tényleg kezd kattogni az agya, hogy mit és hogyan kellene majd gyakoroltatni.
- Persze, a házad edzésein is meg kell jelenned, a csapategység nagyon fontos. Ezt úgy hívják, hogy kémia, vagy csapatkohézió. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindenki tudja, hol a helye és mikor mit kell csinálnia, feláldozza a saját érdekeit a csapatért. Ha ez erős, akkor a csapat ki tudja magából hozni a legjobbat. A többi pedig tanulható – elmélkedik félig magának, félig a lánynak. Ráér még bölcseket mondani, ezek nagy részét is tankönyvekben olvasta.
- Megbeszéltük. A napokban összerakok egy edzéstervet és, ha kész, akkor belevágunk – bólogatna, ha nem feküdne. Nem valami nagy tanárnak néz most ki, de még nem is érzi magát annak. Reméli, hogy a lány komolyan veszi majd, amennyire kell, és ő pedig jó sok tapasztalatot felszed majd magára.
- Ó, köszi, megvagyok. A barátnőm sajnos ingázik Franciaország és Magyarország között, keveset látom, az azért nem olyan jó. Kitartunk, és ez csak erősíti a kapcsolatunkat – el is mosolyodik nyomban, ahogy a szöszke körvonalai beúsznak a gondolataiba. Hiába, no, Vasil szerelmes még mindig, bármit is jelentsen ez nála. Az biztos, hogy a nyakát szegné a Saint-Venant lány miatt, ha megmenthetné vele.
- Igen, nem volt az, de régen volt már szerencsére – mosolyodik el, ahogy ránéz az eridonosra.
- De az első benyomás nagyon fontos ennek ellenére. Nem tehetsz ugyanis másodjára jó első benyomást, ahogy a muglik mondják – ezt nemrég olvasta és eléggé megtetszett neki. Van is benne sok igazság, és nehéz figyelembe venni az első találkozáskor leszűrt véleményeket. Persze változhat minden, de jobb érzés belemenni úgy egy következő találkozóba, ha nagyjából már tudjuk, hogy mire számíthatunk a másiktól.
Együtt nevet a lánnyal, és be kell vallania, hogy ő sem unatkozik, kimondottan kellemes csalódás ahhoz képest, hogy egy síró lánnyal beszélgetett még pár perce. Minden jól alakul ma, úgy néz ki.
- Volt igen. De ez számomra jó volt, csak egy semleges varázsló számára rossz. Persze, vannak dolgok, amiknek akkor sem tudnék örülni, ha a javamra válna. De általában a jó dolgoknak örülök, és a rosszaknak nem – von vállat sután, és felül, sóhajtva egyet. Lassan mennie kell, és nem akarja feltartani a másikat sem.
- Nos, nekem mennem kell. Örülök, hogy megismertelek Lilith! Remélem hamarosan találkozunk, és ne feledd, amit mondtam: ha kellek szólj nyugodtan! – áll talpra lassan, lesöpri magáról a ruhájára ragadt fűszálakat. Miután nagyjából végzett, int a lánynak.
- Szia, és élvezd a helyet! – vigyorodik el, majd lassan elsétál a kastély felé. Ma még rengeteg dolga lesz, ki kell használni,ami még egyelőre a fejében van.


*** Köszönöm a játékot! ***
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. október 4. 17:02 Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 5. 15:52 | Link

Izabella

A bolgár nagyon szereti a tavaszt, már-már imádja. Sokat szeret ilyenkor a szabadba tölteni, ha tudja hívja a szöszit is, de természetesen máshol tartózkodik, nem elérhető. Nem egy nagy lázadó típus, de a felügyelők ezt azért nem vehetik el tőle, hogy kifeküdjön a napsütésre. Otthon összekészített néhány szendvicset, meg üdítőt, hátha lesz partnere is. tulajdonképpen reménykedik, hogy Michelle hazajön meglepetésként és akkor ő is élvezheti a tavaszi napsütést. Persze nyilvánvalóan nem lesz egy így, de a remény hal meg utoljára.
Egy vastagabb pólóban és farmerben fekszik, szétvetett kezekkel, pedig ez amúgy is veszélyes a vicces kedvű diákok miatt. Lehunyt szemekkel fekszik tehát a vastag takarón, a két kezét párnaként tartva a feje alatt. Finoman mosolyog és valami fura érzés lesz rajta úrrá, ez pedig még a bulgáriai életéből maradt: figyelik. Felpattanhatna hirtelen is, de nem hiszi, hogy komoly veszélybe lenne, így csak kinyitja a szemeit. Nem messze tőle álldogál egy szőke hajú lány, talán az egyik prefektus az emlékei szerint. ~ Meg szeretne büntetni? Reméljük nem. ~
- Helló, Vasil vagyok. Kérsz egy szendvicset? Meg innen jobban megnézhetsz magadnak - kacsint a lányra, majd feltápászkodik ülő helyzetbe. Gőze sincs, hogy mennyit feküdhetett, akár pár perc, akár órák is lehettek, bár a nap hasonló szögben süt le rájuk. Int a lánynak, helyet mutat, hogy ha szeretne, leülhet. Abban biztos, hogy már látta már többször is, de továbbra is fúrja az oldalát a kíváncsiság, na meg az is, hogy miért nézte őt a szőke.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2016. május 5. 15:54 Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 6. 11:35 | Link

Izabella

Mindig öröm megismerkednie egy új idegennel, főleg, ha kedves vele. Szereti ezt a sulit, tele van érdekesebbnél érdekesebb személyekkel, bármilyen oldalról nézzük, nagyon színes a társaság. Ha pedig már a szőke lány idáig merészkedett meg is hívja magához. A kérdésen kissé meglepődik, nem hiszei, hogy más Vasilt ismerne, legalábbis az iskolában biztos nem. A hangsúlya pedig nagyon furcsa, nem is tudja hova tenni.
- Hát, remélem. Bár nem vagyok híres - vonja meg a vállát, miközben a szőke lány még egy kérdést tesz föl. Szóval valahonnan mégis hallott már rólam, de nem igen tudja eldönteni, hogy honnan. Hacsak nem Michelle ismeretségébe tartozik, mert egyébként nem nagyon mutogatja magát az órákon kívül.
- Igen, Vasil Dimitrov. Remélem nincs másik - vigyorog a lánynak, majd meg is hívja piknikezésre, amit gyorsan vissza is utasít a másik. Nem szegi kedvét, csak kíváncsi a lányra, főleg úgy, hogy az még nem mutatkozott be. ~ Vajon miért titkolózik? ~
- Á, szóval ismersz. Ez jó nekem? Honnan ismersz? - kíváncsiskodik tovább, miközben a lány helyet foglal. Kicsit odébb is ül, hogy megfelelően nagy helye lehessen a szőkének.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 8. 08:39 | Link

Izabella

Kíváncsisága nem hagy alább, csak nézi a szőkét, ahogy a neve hallatára lesüti a szemeit. ~ Vajon miért lehetek én ennyire érdekes? Talán a múltból valaki utánam küldte, de megkedvelt közben és nem akar… Ki tudja? De biztosan rá fogok jönni, ha így van. ~ Habár helyet mutatott neki, most kissé bizalmatlan. Nem igazán jó ómen, ha tudják a neved, a másik pedig húzza a bemutatkozást, valami nem stimmelhet. A bolgár megjárta a maga kálváriáját, és sokkal bizalmasabb lett amióta itt van, de Michelle-éknél való látogatás kissé felszította a régi gyanakvó Vasilt. Nem beszélve a mérgezett borról, az sem segített.
- Ennek örülök, akkor foglalj helyet – kedélyes marad, mert lebukni nem akar, ha mégis a legrosszabb következne be. Előbb meg kell tudnia, hogy ki ez a lány, és mit akar. Kicsit gyanús is, hogy pont itt találkoznak, holott rengeteg lehetőségük lett volna eddig. Igaz, nyílt terep, de senki sincs még a közelben sem. Bár elcsábítani már nemigen lehet, ezt a „megbízók” nem biztos, hogy tudják.
- Ennek igazán örülök – és fel is készültem rá, mondja tovább magában, de nem tesz semmi olyat, ami miatt gyanússá válhatna. Pár ilyen kört eljátszott már korábban is, tudja, hogy hogyan mennek ezek. Persze tudja jól, hogy lehet, hogy csak a paranoia beszél belőle, így megadja az esélyt a másiknak.
- És ki az, ha szabad megtudnom? – a nyelvbotlást észre vette, a „ked” biztos nem a hét napjára akart utalni, hanem, hogy kedves ismerős. Nos, ha nem kedves az ismerős, az megint csak rosszat jelent. Aztán a lány újra elmondja, hogy az ismerősünk közös – fura is lenne, ha egy közös ismerőst, csak egyikőjük ismerné -, majd meg szeretné ismerni úgy, hogy a nevét nem mondja el. Vasil összeráncolja a homlokát erre… azt tudja, hogy ha nem ezzel a szöveggel állít ide a szőke, akkor nem gyanakodik, de ez már egyes készültségi fokozatba kapcsolja őt.
- Rágós vagyok egyébként is – villant azért egy mosolyt, de nem engedi meg, hogy bemutatkozás nélkül továbbmenjenek. – Azért csak mutatkozz be, mert… voltak régen dolgok, amit nem szeretnék újból átélni és azok a beszélgetések pontosan ugyanígy kezdődnek. Nem mintha nem tetszene ez a barkochba, csak… ne haragudj, de e nélkül nem szívesen beszélnék magamról – kér elnézést a maga módján, és látszik, hogy zavarban is van kissé. Nem akarja megbántani a lányt, ha ártatlan, de a múlt az mégiscsak múlt.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 12. 14:01 | Link

Izabella

- Megbocsájtok - szól, amikor végre Izabella feladja a titokzatoskodást. Valójában nem bánná, de a múlt kísért, és nem szeretne valami olyat mondani, amit esetleg később megbánna. Viszont ne,m az a gyanakvó típus, és nem küld el embereket csak úgy, mert mondjuk nem tetszik neki a fizimiskája - persze Izabella egyébként is dekoratív személy -, így a lánynak egyébként sem kellene félnie attól, hogy el lesz küldve. De így a legtisztább, mi több még elnézést is kér a bolgártól.
- Öhm... oké - bólint ő is, megtoldva egy mosollyal, és megvárja amíg leül mellé a szőke lány. Végül megtudja a nevét is, ami elsőre nem kelt gyanút neki. Sőt igazából nem is ismert Izabellát, még csak hallomásból sem. Aztán hozzáteszi a vezetéknevét is, amire Vasil már felvonja a szemöldökét. ~ Na, ez már ismerős, ki is említette? Nem fog eszembe jutni, pedig tudom, hogy... jaaaa. ~ Magát jól hókon vágja, amikor rájön, hogy ki ez a lány. Jól meg is nézi magának, és fel is kacag.
- Szóval te vagy az az Izabella, akiről Michelle beszél. Úgy vettem ki, hogy közel állsz hozzá, bár ő nem vallaná be... nem olyan típus - vigyorog tovább, és hirtelen át is öleli a lányt, majd rövid úton el is engedi.
- Bocsi, hogy kételkedtem, így már értem, hogy mit szerettél volna. Kár, hogy nem mentem bele - vonja meg a vállát, majd törökülésbe helyezkedik úgy nézi a lányt.
- Úgy is meg akartalak már ismerni, jó, hogy ide jöttél. Így viszont már enned kell a szendvicsekből, mert még kikapok Michelleől. Tudod: "még meg se kínáltad?" - nevetgél tovább, és minden feszültség kimegy belőle.
- Na, ki vele, mit szeretnél tudni? Én tudom, hogy te szereted a vattacukrot - előnybe érzi magát, habár nem tudja, hogy Michelle miket mondhatott el róla. hamarosan úgyis kiderül majd.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 21. 12:52 | Link

Izabella

Ennél közvetlenebbnek gondolta Mich legjobb barátnőjét. Magából kiindulva persze, hiszen nem mondaná rájuk senki, hogy hasonlóan gondolkodnak dolgokról. Persze van sok olyan dolog, amiben igen, és nyilván pont az ellentéteik teszik vonzóvá, izgalmassá a másikat. Hiszen, ha éppen elgondol valamit, hogy ez neki mondjuk annyira nem jönne be, Michelle áradozik, hogy milyen figyelmes. Oké, azért ez nem olyan sokszor van, de pont ez dob néha egy nagyot a kapcsolatukon. Ez ugyanúgy megvan valószínűleg visszafelé is, szóval ez a páros igazán megtanult már kompromisszumot kötni. Nos, pont emiatt furcsállja, hogy Izabella nemhogy nem öleli vissza, még furán is néz rá, pedig ő valóban ki akarja mutatni, hogy mennyit jelent Michnek, ezáltal valamilyen módon neki is. Nem fogja szóvá tenni, csak kicsit csalódott, mert úgy gondolta, hogy a francia szöszkének pont az tesz jót, ha nem hasonszőrű hozzá. Talán tévedett, de Izabella még megcáfolhatja, végül is nem a világ egy ölelés, pláne nem ebből bármilyen komoly konzekvenciát levonni.
- Mesélt, bár elég szűkszavúan. Tudod jól, hogy inkább a tettek embere - mosolyog rá a tengerzöld szemekre, majd hallgatja a lányt tovább. Azért azt megállapítja, hogy jól érzékkel választja meg a bélpoklos, hogy kiben bízik. Mert az gyorsan lejön Vasilnak, hogy Izabella az egyik titoknoka, még ha erről egyikük sem tud igazán. Michelle nem egyszerű eset, és pont ez teszi vonzóvá és persze veszélyessé.
- Hű, majd megmondom neki, hogy fel vagyok háborodva, hogy alig oszt meg rólam valamit. Szép dolog mondhatom - tettetett felháborodás és fejrázás követi a vicces monológját, majd folytatja, miután elkezd enni. Ha már itt van, ne romoljon meg, nem?
- Hát nem tudom mennyire vagyok én érdekes, magamról nem nagyon szoktam beszélni, azt meghagyom a hiú embereknek. De gondolom azt tudod, hogy bolgár vagyok és Michelle a barátnőm... ez elég érdekes, mi? - felnevet, de nem hagyja abba a monológot sokáig, mielőtt folytatná. - Először a bejáratnál találkoztunk, ő igazított útba, a maga módján. És Madagaszkáron jöttünk össze, ha jól emlékszem. Vízi-csatában lenyomtam, mint a muglik a bélyeget - nevetgél ahogy visszaemlékezik, az tényleg vicces volt. - Aztán meg alakult, meg veszekedtünk, meg mindenféle volt, de úgy tűnik jobban szeretjük egymást annál, hogy apróságok miatt elveszítsük a másikat. Na, igen, sokkal jobban összeértünk az évek alatt, mint azt a látszat gondolná. Boldog vagyok vele - fejezi be végül kissé átszellemülten és aprót belepirulva.
- És téged hogy engedett be a belső köribe? Remélem egyszer legalább megfenyegetett, vagy ilyesmi, különben nem hiszem el - nevetni kezd, majd amíg Iza elmondja az ő történetét megeszi a szendvicsét.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. június 10. 13:27 | Link

Izabella

Tényleg jó barátnők lehetnek Vasil szeriont is, hiszen egyből védeni kezdi Michelle-t, akit egyébként nem kell védeni, de a barátoknak megvannak a kötelességei. Ez igazán értékessé teheti Izát a lány szemében, és Vasil örül, hogy egy nem igazán Michelle beállítottságú lánnyal barátkozik a barátnője, legalábbis eddig nem úgy tűnt.
- De hibáztatom – mondja végül mégis, de megtoldja egy kis magyarázattal. – Tudod, nekem megnyílt már jobban, mint gondolná az ember, és szeretem azt a Michelle-t, jobban, mint a felpáncélozottat, akibe beleszerettem. Talán neked sosem mutatja majd meg, de azért egy kicsit többet mutathatna magából másoknak is – vonogatja a vállát, zavarban is van egy kicsit, mert nem szokott másnak beszélni Michelle-ről. Igaz megváltoztatni sem akarja, valószínűleg nem is tudná, talán néhány kompromisszumban reménykedik. De már kapott egy csomót, akkor miért gondolja, hogy még fog? Ezt ő maga sem tudja, ráadásul most tényleg nagyon boldog a rellonossal.
- Valami olyasmi, bár ködöt nem láttam. De valóban úgy tűnik, hogy működik minden – mosolyog a lányra, még akkor is, hogy ha észreveszi a hanghordozásán a kis rosszallást, vagy hitetlenkedést, vagy valami nem oda illőt. Ő azt hitte, hogy Izabella ennek örül, hogy a barátnője boldog, de valami nem stimmel. Nem az ő dolga, talán később visszatér erre, vagy majd betudja annak, hogy talán irigykedik valamiért a kék házas szöszke. Persze rá nem nagyon lehet irigykedni, hacsak nem azért, mert ilyen barátnője van, de kevésbé hiszi, hogy ez Izát lázba hozná. Sőt nem is kap olyan jeleket, hogy Vasil esetleg tetszene neki, vagy akarna tőle valamit. Biztosan nem így van, ezt tudja és érzi. De, hogy ne ő legyen a központi téma, rögtön átnyargal arra, hogy a két szöszi, hogyan ismerkedett meg, mert ez izgalmas téma lehet. végül az elején kívül semmit nem talál, ami úgy meglepné, bár a késes sztori egy kicsit ijesztő lehet, de azt nem tudja, hogy ez mikor történhetett. Talán később megérdeklődi ezt is Michelle-től.
A kérdése furcsán érinti, már-már vádlón a bolgárt, egy kissé hátra is hőköl, de aztán mégis válaszol. A kérdés végül is jogos, már maga sem érti miért lepődött meg egy ilyenen, ismerve azt a néhány pletykát, ami a francia szöszkéről szól.
- Persze, először igazán segítőkész volt, ez tetszett. Nem igazán hittem el, hogy ő ilyen, szinte sütött róla, hogy védőrétegeket visel, na meg persze csinos is volt, akkor is – mélázik el. – Amúgy nem az az igazi kérdés, hogy én miért szerettem bele, hanem, hogy ő miért belém, hiszen egészen más beállítottságúak vagyunk, legalábbis sok mindenben. De úgy tűnik, hogy ragaszkodásunk és a jó pillanataink minden mást felülírnak. Márpedig egyre több jó pillanatunk van… a testvéreit még alig ismerem, tényleg igazán be sem mutatott még nekik, ami igen furcsa. De lehet, hogy csak nekem az, lehet, hogy félt tőlük? Ez még sosem jutott eszembe, hogy azért titkol, hogy ne legyen a többiek viselkedése negatív hatással a kapcsolatunkra. Visszatérve az eredeti kérdésre, mondd meg te, hogy mit kedvelhet bennem… mert elvileg az első találkozáskor már megfogtam, úgy tudom… és tényleg, majdnem elestem és belekapaszkodtam – hirtelen nevet fel, ahogy visszaidézi az esetet. Aztán megmentette a korcsolyázáskor is, amikor feláldozta magát érte. Még az is lehet, hogy ez volt a fordulópont.
Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. július 23. 22:08 | Link

Izabella

Mindig kíváncsi volt Izabellára, és eddig nagyon úgy néz ki, hogy nemhiába. A lány kedves, és aranyos, jól közelíti meg a témát, van humora, a bolgár pedig talán úgy gondolja, hogy ez lehetett az, ami Michelletől nem taszította el a szöszkét.
- Az jó, mert a barátnők dolga az, hogy kíméletlen véleményeket mondjanak, ezzel megmentve a másik lelkét. De akkor jól vizsgáztam – kacsintok a lányra, és elkezdem a piknikezést. Tényleg mindent kirakok, válasszon csak magának, én már le is nyúlok egy szendvicset. Végül is tök jó, hogy idejött, végre megismerhetem én is, és lehet, hogy kicsikarok belőle pár olyan dolgot, amit Michelle nem tart fontosnak elmondani magáról, vagy éppen nem köti az orromra. Sajnos Michelle nem árulta el neki sem ezek szerint, hogy mi tetszett meg bennem, de végül is nem is olyan fontos. A végeredmény viszont az.
- Ó, hát utána véletlenül találkoztunk a konyhában, és egy gyors kajacsatát bonyolítottunk le a manók nemtetszése mellett – vigyorgok, amikor visszaemlékezem az esetre. Szép nagy rendetlenséget csináltunk, utána vagy egy hónapig be sem engedtek engem a kis jószágok, mert mérgesek voltak. Pedig az azért nem semmi, mármint egyik sem.
- Hú, hát ez egy nagyon jó kérdés! Én támogatom Michelle tanulmányait, ugye az utazás nem úgy megy, mint a mugliknál, szóval tudjuk egymást gyakorta látni, nem lehet a távolság baj. Én meg tovább tanulom a kviddicset, ha már edző szeretnék lenni. Aztán majd kiderül, hogy ha dolgozunk, akkor mit szeretnénk még. Egyáltalán elbírja e Mich hosszútávon viselni a képemet, vagy elege lesz – hangosan felkacagok, pedig annyira nem is vicces feltételezés. Bízom benne annyira, hogy ha valami baja van, akkor úgyis elmondja, hiszen eddig teljesen így volt.
- És te hogy állsz pasi terén, megvan már a nagy ő? – kérdezek vissza érdeklődve, majd egy újabb szendvicset tömök magamba. hiába, valami eszméletlen jól sikerültek.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2016. július 23. 22:09 Szál megtekintése
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. július 28. 15:19 | Link

Izabella

- Hát… igen. Legalábbis én nem hívtam oda, nem így mondják, hogy véletlen? – gondolkodik el egy pillanatra. Kicsit furcsállja is az egészet, hogy sokszor volt ez a véletlen az életükben. Véletlenül megmentette Vasilt Michelle, mikor Madagaszkáron a romok közé akadt. Hmm.
- Lehet, hogy ő követett engem mindig – vonja meg a vállát, pedig erre semmi sem utalt. Főleg, hogy néha ő volt előbb a találkozási helyszínen, néha pedig a francia, teljesen véletlenszerűen.
- Igen, van is egy tanítványom… á, ez így túlzás. Szóval Tüszőfűi Lilithet próbálom edzeni és felkészíteni. mondhatjuk úgy, hogy ő a mestervizsgám, bár ez teljesen független a tanrendtől. Csak szeretem élőben is kamatoztatni a tudást, amit megkapok. És közben jön rá az ember, hogy nem egyszerű, amit csinál – vonja meg a vállát barátságosan, ha lehet ezt így mondani.
Michelle-lel, hogy meddig leszünk együtt, senki sem tudja, A lényeg az, hogy én tudom, hogy szeretem, és azt is, hogy ő engem, és úgy gondolom, hogy ez fordítva is így van. Úgyhogy egyelőre minden rendben, és szeretném, ha továbbra is egy hajóban eveznénk, még akkor is, ha néha két irányba rángatjuk a kormányt.
- Igen, ebben én is biztos vagyok – nevet fel, mert Michelle mindig megmondja, ha valami nem tetszik neki. Főleg azt, ha nem tetszik neki. Bár mostanában már nagyon figyelmes, tényleg, ami számára elég nagy fejlődés az lány részéről. Mármint eddig is figyelt rá, de mostanában valahogy erőteljesebben fejezi ezt ki.
- Jaj, hát akkor már két nőnek is megfelelek. Micsoda karrier! Köszönöm a kedvességed Iza – tényleg megölelné a másikat, de miután ez pont nem egy olyan szituáció, amit esetleg nem lehet félreérteni, mégsem teszi. Tudja, hogy a helyi újságban egy ártalmatlan ölelés, vagy akár egy kis csevej is egyből a pletykarovatba juttatná mindkettőjüket, és ebből volt már baj. Michelle nem féltékeny, csak kimutatja. Remélem érthető volt.
- Ó, hát ez nem ér. Engem is érdekel Nemes Lilien Izabella, aki megolvasztotta a jégkirálynőt, hogy a barátja legyen – kacsint a lányra. Bizony ám, még a középső nevét is tudja, azt már ugyan nem, hogy honnan. Nyilván Michelle mondta el neki valamikor, amikor rá volt pörögve a témára. De gyorsan megadja magát, ahogy a szendvics is, amit éppen magába töm. A falatot lenyeli, iszik rá egy kis limonádét – merthogy azt is hozott -, és csak utána kezd bele.
- Nem is tudom, mit mondhatnék még. Jóképű és lehengerlő navinés vagyok, nyilván ez lehet a titkom. De inkább az, hogy nagyon szeretem őt, és ez kizökkenthette a Bélpoklost a konfortzónájából. Gondolom, ha túl unalmas, vagy szokásos lennék, nem érdekelném. Csak, ha ilyen jóképű vagyok… hmmm… - gondolkodik el egy pillanatra, de persze a félmosoly már kikandikál, és a végén el is neveti magát. Méghogy ő, jóképű? Nevetséges, annyi itt a jó külsőségekkel megáldott fiú és lány, hogy csoda, hogy nem kelt egybe az egész iskola egy közös rendezvényen.
- Azért jó lenne, ha sokáig együtt maradnánk – tűnődik és élvezi a napsütést. Egyáltalán nem látszik bizonytalannak, de magabiztosnak sem. Csak az a Vasilos vigyor néz fel Izára és a környezetére, ahogy hátradől a fűbe, egészen addig, amíg be nem csukja a szemeit.
- Imádom a fű illatát, és a szél susogását. Szeretem ezt az iskolát.
Szál megtekintése
Rét - Vasil Dimitrov hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék