Dorothy Zaben
egy kellemes, napos, márciusi napon, valamikor délután

Az elmúlt hetekben lázasan készülődött. Megpályázta a Gyógynövénytan tanári állást, s bár nem volt biztos, hogy megkapja, mégis annyira élvezte a tervezést és a készülődést, hogy északába nyúlóan írta az óraterveket, illetve a listákat, mi mindent kell majd beszereznie, abban az esetben, ha megkapja az állást.
Nem rég, megkapta a hivatalos baglyot, hogy elnyerte a vágyott állást, s furcsa mód, ahelyett, hogy még inkább rákapcsolt volna, úgy érezte végre pihenhet.
A héten már nincsenek vizsgázó diákjai, s mivel végre a Nap is úgy döntött, hogy előbújik a felhők mögül Helen is úgy döntött, elhagyja a szobáját és ha nem is megy messzire legalább az iskola udvarán tesz egy kisebb sétát.
Mivel az időjárás még csalóka, szürke tunikájához, fekete legginget és térdig érő bézs színű csizmát húz. Magára vesz még egy kötött kardigánt, aminek a színe megegyezik tunikájával, a nyakára tekeri még fekete sálját és zsebre dugott kezekkel indul kifelé a kastélyból.
A rétre ér először, de bejárja a piknikező tisztást is. Most, hogy ismét a szabad levegőn van, nem is érti, hogy tölthette bent az elmúlt napokat. Hiányzott neki ez a friss illat, a madarak csicsergése. Az üvegház felé is elmegy, de egyelőre csak kívülről szemléli, mennyi dolga lesz a helyiséggel.
Eltelik bő egy óra is, mire vissza ér a rétre, s bár lenne még bőven dolga, úgy dönt leül az egyik padra, csakhogy élvezze a nap sugarainak simogató érzését a bőrén.
Kényelmesen kinyújtja lábait, a bokáinál keresztezve, kezeit maga mellé teszi a padra, majd hátradőve lecsukja a szemeit, hogy így élvezze a napsütést. Némileg megfeledkezik magáról és halkan dúdolni kezd egy hindi dallamot.

//Zenécskéhez katt ide//