31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Ombozi Sára hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 28. 15:35 | Link

Nagyonfuranevedvan Médea

Sára a mindennapjait a kastélyban töltötte és hiába járta már meg a fura helyzetekkel, amibe került, képtelen volt egyszerűen a fenekén maradni. Hiába, őt nem erre találták ki, az otthon ücsörgés nem az ő műfaja volt, főleg nem a Rellon kietlen, napfénymentes alagsorában. Bár egészen hozzászokott, most a legjobb volt, ha kimozdul kicsit. Amúgy sem akart angolkóros lenni, a kastélyon kívül vándorolni jobb ötletnek tűnt, főleg a tavasz megjelentével. Mondjuk biztosan hatalmasat nevetett volna, ha egy alagsorban kapja el az angolkórt, miután éveket élt Londonban. A sors játéka kiszámíthatatlan és ez igen ironikus kis szeglete lett volna. A móka azonban nem érte meg a betegséggel szenvedést, helyette inkább mélyen magába szívta a friss levegő illatát, egyből, ahogy kilépett a kastélyból.
Körbenézett, merre mehetne, egyelőre a kinti részt nem nagyon fedezte fel. Nem volt félős típus soha, de logikus és abszolút reális döntésnek gondolta, hogy először a kastélytól nem túl távoli részeket fedezi fel. A körül elterülő vidék is épp elég csábító volt. Hosszú mosoly kanyarodott az arcára, ahogy zöld tekintetét végigfuttatta a természet alkotta terepen. Tetszett neki a hely, a fák hívogatták, a nap sugarai meleg bizsergésbe borították bőrét. Eredetileg copfba zárt, hullámos haját kiengedte, hogy az enyhe szél finoman meglengethesse.
Úgy érezte, most él igazán. A feltöltődés minden lélegzetvétellel folytatódott, pumpálta őt belülről. Nem tudta, mennyire ismerik az emberek ezt az érzést. Mármint, mindenki ennyire jól érzi magát, ha kiszabadulhat kicsit a zárt helyekről, ha a szabadság végigáramlik az ereiben? Vele madarat lehetne fogatni, úgy érzi, el tudna repülni a szél szárnyán, abban a pillanatban.
Pozitív érzésekkel felturbózva látott neki a körének, nem sokkal később ért a rétre. Ott körbenézve először észre sem vette a lányt, de aztán hamar feltűnt neki Médea terepszínű foltja, egyelőre a távolban. Érdeklődve villantotta felé zöld tekintetét, úgy osont közelebb, hogy láthassa, mi történik. Az istenért sem értette meg, a lány miért piszkál egy bottal üregeket, lyukakat és miért nézelődik ilyen elmélyülten. De úgy döntött, nem kérdi meg tőle, nem érdekelte annyira.
Halk léptekkel közeledett felé. Amikor elég közel ért, hiába, nem bírta ki, hogy ne érjen hozzá. Egy egyszerű mozdulattal megpöccintette Médeát hátulról. Azt a pillanatot választotta ki, amikor a leginkább előre volt hajolva és a leginkább instabil volt a helyzete, majd, mintha mi sem történt volna, továbbsétált mellette. Ő nem csinált semmit. Meglökte valaki? Dehogy. Csak megingott az egyensúlya, magától. Bár nem láthatta az arcát, elégedett mosoly ült ki rá.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 17:18 | Link

Médea

Sára elégedettségét csak növeli, amikor hallja, hogy a lány közelebbi kapcsolatba kerül a földdel. Miután megadta neki a nagy ölelést, ami már kijárt neki, amiért rajta jár (hogy is képzeli!), még morog is egy kicsit. Az a francba mintha simogatná Sára lelkecskéjét, megvolt a napi jó cselekedete, csak éppen magával tett jót. De mi mást várhatnánk szegény, ártatlan lélektől? Csak azt bánja, hogy az álca érdekében saját szemével nem nézhette végig a jelenetet.
Egyből leszűri, hogy a lány nem teljesen épeszű, hiszen magában beszél. Biztos volt benne, hogy nem ő tetszik neki annyira. Eszében sincs azonban engedni a kíváncsiságának, dehogy. Egyszerűen nézelődik, szívja a friss levegőt, a fák felé nyújtogatja a nyakát. Érdekli, mit rejt az erdő kicsit távolabb. Éppen eldöntené, hogy felfedezi azt a részt is, amikor maga mögül újra hangot hall. Immár biztos benne, hogy őt szólítja, meg is áll. Maga mögött összekulcsolja a karjait és úgy fordul 180 fokot a tengelye körül. Érdeklődve mereszti zöldjeit a helyzeten. Az előbbi áldozata immár egy kígyóval a kezében kuncsorog segítségért. Pár lépést közelebb megy, a biztos tudattal, hogy eme delikvens nagyon nem százas.
- Eszem ágában sincs. - Válaszolta bájos mosollyal a segítségnyújtást illetően. Ő nem az a fajta, aki csak úgy segít, ingyen és bérmentve. Na nem, esze ágában sincs. És ha valaki azt mondja, ez rossz tulajdonság, hova tovább, gonosszá teszi... csak annyit mondanék neki, hogy soha, senki nem fogja kihasználni őt. Akik csak feketén és fehéren látják a világot, nagyon nehéz dolguk van Sárával. Hiszen ő a tökéletes, az előre megálmodott, az ősi szürke, az átmenet a jó és a rossz között.
- Persze... ha tudsz cserébe ajánlani valamit, lehet, hogy elgondolkodok.
Amikor ezt mondta, ravasz pillantását futtatta végig a lányon. Médea nem tűnt fiatalnak első pillantásra sem. Ettől függetlenül nem elég, hogy kígyókat fogdos a réten, nem készül fel arra, hogyan fogja őket elrakni. Meg persze nem utolsó sorban beszél a fogolyhoz, ami pedig szintén arra enged következtetni, hogy bolond.
Sára ebben a pillanatban kezdett el kombinálni, a lányt nézve és válaszát várva. Ha ilyen bolond dolgokat csinál, talán elég bolond ahhoz is, hogy neki megcsináljon valamit. Talán elég naiv, hogy ki tudja használni kicsit a céljaira. A lehetőségre pedig azonnal elkezdett kombinálni az agya, hiszen pontosan egy ilyen lehetőségre várt. Bájos mosolyra húzódtak ajkai.
- Igazából én már tudom is, milyen szívességet kéne megtenned nekem cserébe. Megírni és elküldeni egy baglyot, ennyi az egész. Mit gondolsz, megéri?
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 19:33 | Link

Médea

Amikor a lány azt hiszi, hogy a kígyó tűnik túl ijesztőnek Sára számára, némi kuncogás szalad ki ajkain, majd megrázza a fejét és úgy pillant rá újra. Félni? Egy ilyen kis kígyótól? Messze áll az tőle, de sosem segített még senkinek csak úgy. Nem is érti az önzetlen embereket, mert az ő szótárában nincs önzetlen. Az övében csak a balek szerepel, akit ki lehet használni és a többi emberhez hasonlóan ő is kihasznál minden ilyen alkalmat. Igazából magát is hülyének tartaná, ha nem használna ki minden lehetőséget. Az ambíciót talán a homlokára lehetne pingálni.
Abban a pillanatban, hogy Médea megkérdi, milyen levélről van szó, sóhajt egyet és lehajtja a fejét. Egy ideig a földet nézni, a fűszálakat vizsgálja, mintha olyan érdekesek lennének. Közben pörög az agya, egy ideig csendben van, majd egyenes frufruja mögül, megrebben őzikeszemekkel pillantott fel Médeára.
- Egy olyan levélről, amit én képtelen vagyok megírni. Fel is adom, csak írd le a gondolataimat, kérlek.
A kérlek, a varázsszó is elhangzott. Közben nyelt egyet és közelebb lépegetett a lányhoz a réten, közben a kígyót nézte, mintha annyira érdekelné. De hamar kiderül, miért közeledett. Amikor következőleg megszólal, ismét nem néz a lányra, mintha nem tudna egyszerűen a szemébe nézni és hangja halkabb, mint az előbb.
- Egy nagyon bonyolult kapcsolatban vagyok, harmadikként. Nem bírom, muszáj elmondanom a másik nőnek, hogy a férfi, akit szeret... nem az, akinek gondolja.
A végén teljesen elhalkul, csaknem elcsuklik a hangja és újra Médeára emeli zöld tekintetét. Vesz egy mély levegőt, gyorsan megrázza a fejét, majd mosolyt erőltet az arcára. Nem olyan nagy dolog, de szüksége van arra a levélre, remélhetőleg a lány is hamar belemegy. Neki csak pár perc, Sárának viszont komoly gondokat okozhat, ha az ő kézírásával megy az üzenet.
Hogy miért? Mert a történet kicsit sántít, nem éppen erről van szó. A levélben igazat mondott és tényleg szüksége van rá, de hacsak Médea nem nagyon profi ebben, valószínűleg nem tűnik fel neki, hogy hazugság van a háttérben.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 21:50 | Link

Médea

- Nem tanácsot kértem. - Emlékeztette a lányt, amikor egyszerűen azt mondta, hogy ő a helyében nem szólna bele. Márpedig Sárának bele kell szólnia ebbe. Muszáj beteljesítenie a bosszúját, hiszen nem is ő lenne, ha nem tenné meg. Igazából senki nem szórakozhat vele, csak úgy. Ha ő tönkre akar tenni valamit, azt ne merje senki megmenteni. Ettől függetlenül továbbra sem viselkedik hidegen a lánnyal.
- Ez egy jó ötlet. - Vallotta be bólogatva, nem volt egy túlzóan büszke személyiség. És ezen a ponton felcsillant a szeme, ahogy Médeára pillantott. Okos, kitűnően okos, ez már most feltűnt neki. Ezt pedig hasznos tulajdonságnak tartotta. Azonnal elkönyvelte, hogy megtartja őt. Nem feltétlenül avatja majd be az ügyeibe, eszében sem volt bízni benne. Egyszerűen csak megfordult a fejében, hogy ha valami jó ötlet kell, legközelebb is hozzá jön majd. Megkeresi, zaklatja, kihúzza belőle. Nagyon tetszik neki, hogy nem az a buta kis bárányka, aki elsőnek tűnt.
- Nem, semmi hatósági ügy. - Rázta meg a fejét nyomatékosításképp, majd tovább gondolkozott a lányon. Eszes, nem túl naiv, de nem is egy gyáva lány, meg mer fogni egy kígyót. Azonnal levette, hogy megéri nem felbosszantani és rendesnek lenni vele. Innentől kezdve pedig Médeának nyert ügye volt, a szent cél érdekében tudott ő akármilyen lenni. Még egészen elragadóan kedves is. Szóval amikor újabb ajánlatot tett, sóhajtott egyet és elvette tőle a zsákot.
- Na jó, nem kell semmi, nem bírom tovább nézni, ahogy szenvedsz. - Mosolyodott el, majd kinyitotta a zsákot. A döglött egérre, amit benne talált, egyszerűen elfintorodott. Aztán odatartotta Médeának, hogy rakja bele az állatot, ha már olyan régóta fogva tartja. Bár szöget ütött a fejében, hogy ennek a bolondnak minek kell ennyire az állat. Egy ideig csendben figyelte, mi történik, aztán halkan megkérdezte.
- És minek amúgy a kígyó? Bántani nem akarod, gondolom, akkor már megtetted volna. - Állapította meg aprót bólintva.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 31. 19:31 | Link

Médea

Amikor Médea közli, hogy nem is akart tanácsokat osztogatni, Sára szintén egy egyszerű vállrándítással intézi el az egészet. Nem számít neki annyira, mit gondol a lány és kicsit meglepő számára, amikor azt érzi, ez fordítva is igaz. Magában vigyorog, ritkán találkozik hozzá hasonló személyiséggel, de ilyenkor mindig felcsillannak zöld szemecskéi. Alapból nagy előrelépés volt, hogy Médea felkeltette az érdeklődését, először azzal, hogy kicsit bolond, másodszor pedig azzal, hogy okos, igazán okos. Ez pedig Sárának még jól jöhet, ő sincs híján sütnivalóból, de elismeri, ha valaki jobb nála valamiben. Biztos benne, hogy ha most elválnak útjaik, nem tűnik el az életéből örökre. Kipróbálja az ötletét, úgy dönt, megbízik benne (valaki jegyezze fel a naptárba!) és ad egy esélyt a dolognak. Ha beválik? Visszajön még ötletért, és talán a kék lányka megbánja, hogy ilyen okos. Talán.
Viszont ezen oknál fogva kedvesnek kell lennie vele, amennyire csak tud. Korrigálni kell, ha már nem olyan szépen indított, mint kellett volna. Hamar változott az állás, változott Sára is. Amikor Médea azt mondta, így nem kell félnie, figyelmesen bólogatott rá, majd segített neki elrakni a kígyót a zsákba. Bezsákolni. Ha legközelebb megkérdezi valaki, mit csinált a réten, azt mondja, zsákoltak, palánk nélkül. Néha még magát is lefárasztja a hülye szóvicceivel, gyorsan megrázza a buksiját, hogy kiürítse.
A levitás viszont elmosolyodik, amikor Sára segít neki, meg is köszöni, ő pedig egy szintén bájos, őszintébb mosollyal válaszol neki, miközben a kígyót elrakják, ő pedig gyorsan behúzza a zsák száját, mielőtt még kiszökhetne. Bár a lány már eléggé lefárasztotta, nem szívesen mászkálna egy újabb példány után. Hallgatja Médeát, ahogy a kísérletéről mesél, közben az arcát nézi.
- Kísérlet? Miféle kísérlet? - A kísérlet szóról Sára agyába azonnal laboratóriumi képek ugranak, injekciós tűk, szíjak, különféle kínzóeszközök és ismeretlen eredetű vegyületek. Egyik sem tűnik jó hatással a kígyóra. Főleg a "remélem más sem fogja bántani" rész sántít neki. Bár nem hinné, hogy Médea valami nagy kutatócsoport tagja, akik hobbiból kígyókat kínozgatnak, nem naiv ő. Ennek ellenére szerette volna tudni, milyen kísérletben is segédkezhet. Nem ment volna bele vakon, ebben hasonlított a két lány. De aztán ahogy Médea folytatja, hamar megkapja a választ. Kikerekedett, zöld szemekkel nézett rá.
- El akarod engedni valahol? - Kérdezte, miközben a zsákot, majd a lányt nézte, eleinte kicsit döbbenten, majd lassan elvigyorodott. - Ahol éppen elegen vannak, segítek keresni egy helyet, ami diákokkal van tömve. - Válaszolta lelkesen vigyorogva, közben pedig körbenézett. Biztos volt benne, hogy a kastélyba be kéne menniük, hisz ott nagyobb meglepetés lehet egy kígyó, meg persze itt nem igazán jártak. Nem is értette, a diákok hogy a fenébe nem bírják ki, hogy ne járjanak ki a kastélyból ilyen időben. Ő már biztosan beleőrült volna.
- Honnan tudsz ennyit a kígyókról? - Kérdezte, mert feltűnt neki, hogy a levitás már korábban is beszélt róla, tudta, hogy nem veszélyes, a latin nevét is említette. Ebből arra következtetett, hogy ért a kígyókhoz. Bár nem tudja, hogy lehet ilyen dologgal foglalkozni, de biztos mások sem értik meg az ő szenvedélyét a művészet iránt. Lehet, hogy Médea szenvedélyei a kígyók? Ki tudja.
- Ombozi Sára vagyok. - Mutatkozott be végül, majd újra mosoly terült el az arcán. Végtére, ha már együtt akartak egy kis életet vinni az iskolába, illett volna tudniuk egymás nevét, nem? És ha ő nem akarja megmondani, majd kezdi ő a bemutatkozást.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 3. 20:24 | Link

Médi

Sára választ kap a kérdésére a kísérletekkel kapcsolatban. Érdeklődő, zöld szempárával türelmesen figyel, néha bólogat is aprókat, hogy jelezze, figyel és nem kalandozott el semerre közben.
- Értem. - Biztosította a lányt arról is, hogy nem kukult meg, a cica... kígyó sem vitte el a nyelvét. Tovább vigyorog a dolgokon, előre imádja majd azt a káoszt, amit a kígyó okoz. Már éppen azon gondolkozik, merre is engedhetnék el, ahol a leghamarabb a legjobb hatást érhetnék el. Hiszen a folyamatos járkálás miatt, ami mostanában rátört, egészen nagy részét sikerült felfedeznie a kastélynak. Bár, hogy éppen merre mennyi ember van, csak tippelgetni tudja ő is, de szerencsés típus, talán beletrafál elsőre.
- Új vagy? Nem tűnsz újnak és leveszettnek. - Kicsit meglepődik, hogy Médea nem ismeri a kastélyt, de elvigyorodik, a kelleténél is szélesebben. Ugyanis egyből a fejébe ötlik, hogy ő is pont ilyen volt, amikor nemrég ideérkezett. Talpraesett, magabiztos, kicsit sem elveszett, róla sem gondolta volna senki, hogy újonc.
Amíg Médea a kígyókról mesél, ismét figyel, egy ideig teljesen koncentrál, majd vet rá egy pillantást, elgondolkodik. Több közös vonás van bennük, mint gondolta volna, ez pedig nagyon jó, érzi, hogy ez a lány nem véletlen került most elé. Nevezzük akárminek a fenti erőt, biztos benne, hogy az akarta, hogy ez így történjen. Gondolatban már dörzsölgeti is a tenyerét, mennyi előnye fog származni ebből a kapcsolatból, így tudatosan figyel tovább.
- Nahát, te tényleg nagyon szereted a kígyókat. - Mosolyodott el szélesen. - Az én szenvedélyem a művészet, én attól kapok irreális lelkesedésrohamot és szómenést.
Végül a lányra vigyorgott, így legalább nem érezte magát annyira kényelmetlenül, Sára megértette a lelkesedését. Viszont szemet szúrt neki, hogy a lány sokat beszél az apjáról. Ettől el kellett vigyorodnia ismét, ez egy pont volt, amiben nem hasonlítottak. Mindig is szerette, imádta a szüleit, de sosem lógott a nyakukon. Kiskorától kezdve találékony volt, egyre önállóbb, ahogy cseperedett. Élte a saját életét, ahogy egy igazi életrevaló személy, de persze néha hazautazott, hogy megnézze a családját és megszeretgesse a testvéreit.
Médea nevére csak mosolygott és bólintott. Aztán el is felejtette a lány kérdését, látszott rajta, hogy megvilágosodott. Új ötlet ugrott a fejébe, felemelte a buksiját. Ragyogó, szikrázó zöld tekintettel pillantott fel rá, elmosolyodott, elnyíltak az ajkai és mulatva fújta ki a levegőt.
- Médi... tudom, hogy lehetne egy kígyód mégis, de apádnak se mondanál ellent. - Ígérte neki, majd bólogatott kicsit, erősítésképpen. - Művész vagyok, rendelésre festek, de biztos vagyok benne, hogy egy hihetetlen jó tetoválást tudnék neked csinálni. Hallottam, hogy van valaki a suliban, aki tud ilyesmit csinálni, megkérdem, hogy kell, kölcsönkérem a gépet és megoldjuk. Lesz egy örök kígyód.
És máris szétáradt benne a lelkesedés, dübörgött a mellkasán, a fülében, a torkában, a gyomrában. TETOVÁLNI akar. Ki akarja próbálni, milyen, amikor az ember maga a vászon és szabadjára engedheti a kreativitását azon is.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 4. 20:06 | Link

Médi

Az érkezés időpontjára szintén csak bólint egyet, hiszen nem érdemes erről többet beszélni, főleg, mert akadnak más témák is: kígyók, művészek, ezek pedig sokkal érdekesebbek, mint az iskola. Látja a lány mosolyát és máris nyeregben érzi magát: olybá tűnik mégsem lesz olyan nehéz megkedveltetnie magát vele.
Szintén türelmesen figyel, miközben Médea a festőkről beszél, hevesen bólogat, amikor a neveket hallja. A véleményalkotás viszont nem megy ilyen könnyen, először meg kell kicsit rágnia a dolgot, elgondolkodik egy kis időre.
- Tudod, én nem alkotók alapján kedvelem a művészetet, hanem stílusok alapján. Szerezhet valaki hírnevet egy-két jó képpel, viszont szürke egerek is alkothatnak olyanokat, amit sosem lát szakértő szem, mégis nagyobb kincs, mint a Mona Lisa.
Miközben az álláspontját kifejti, nem bírja ki, hogy ne gesztikuláljon, hiszen így nyomatékosítja a szavait. Tisztában van vele, hogy nem minden művész olyan élelmes, mint ő, hogy mindent megtegyen a sikerért. Elég sikeres is, folyamatos megrendelői vannak, az alkotásaiért pénzt is kap. Talán nem lesz a világ leghíresebb festője soha, de megélni már megtud majd belőle, ha akar. Hiszen az újságírás, a fényképészet is érdekli. Emiatt pedig sokféle karrierlehetőség áll előtte. Viszont a tehetség és az extrovertált személyiség elegye, ami Sárában megtalálható egyetlen nagy, villogó, csicsás feliratot eredményez: SIKER.
De aztán hamar talál magának újabb lelkesedési célpontot, mégpedig a tetoválást. Csillogó, zöld szemeiből látni lehet rajta, hogy megállíthatatlan, Médea pedig elkezdi feltenni a kérdéseit ezekkel kapcsolatban. Egyelőre nem válaszol, most tényleg az unott "csak legyünk túl rajta" arccal hallgatja végig, amit a lány mondani akarja. A lelkesedés szétárad ereiben, majd amikor a lány befejezte az aggódást, elvigyorodik és rápillant.
- Ne aggódj semmi miatt, megtervezem a legjobb tetoválást a világon, elintézek mindent. Bízz bennem. - Bólint is egyet nyomatékosításképpen, majd elkapja Médea csuklóját és elkezdi húzni a kastély felé. - De most menjünk és kísérletezzünk!
Még nevet is mellé, miközben elviszi a lányt egy megfelelően forgalmas helyre, hogy szórakozhasson egy jót. Az már plusz bónusz, hogy Médea közben megfigyel, kutatásokat végez és a kis kígyójával játszadozhat. Ám az egész közben a gondolatai a tetoválás körül forognak, mindig visszakanyarodnak hozzá. Lelki szemei előtt már körvonalazódik is, milyen tetoválás fogja díszíteni a lányt, már csak egy papír és egy ceruza kell, hogy megmutathassa a külvilágnak is.
Egy igazi géniusznak érzi magát, erősnek, alkotni fog, de olyat, amilyet még soha.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 16. 19:00 | Link

Cameru-u-un szívecske


—Szóval tényleg azt szeretnéd, hogy itt üljek javában mozdulatlanul és bámuljak ki a fejemből? Na és, mit kapok cserébe? Arról még nem beszéltünk – jegyzi meg elmosolyodva, miközben egy könnyed mozdulattal lejjebb simítja a szoknyáját. Sáránál amúgy sincs semmi ingyen, ezt megtanulhatta volna már Cameron. Oké, megérti, hogy sokkal kellemesebb úgy lerajzolni valakit, hogy egy helyben marad, mint szimpla emlékezetből, és tetszik neki az ötlet, a rét tényleg egy szép hely. Egyenes háttal ül, bájosan mosolyog Cameronra, mint egy kirakatbaba, de komolyan érzi, hogy egyhamar gondjai lesznek ezzel a dologgal. Nem az ő stílusa, hogy csak úgy egy helyben ücsörögjön és tegye a semmit. Meglepően gondjai vannak az ilyesmivel, de végül kicsit elmerül a gondolataiban. Nem olyan jó ötlet.
—Talán mégis valami benti helyszín kellett volna, nem? Tudod, lehet, hogy a táj elvonja a figyelmet rólam – jegyzi meg pimasz, féloldalas mosollyal ajkain. Aztán direkt elpillant Camről, nem akarja elnevetni magát, inkább a kastélyt nézi, oldalra döntött fejjel, ártatlan mosollyal ajkain. Amióta Cameron említette, hogy szereti a vörös rúzsát, azóta gyakrabban használja. Nem mintha a másik bármikor elégedetlen lehetne a kinézetével. Annak ellenére, hogy előtte nem igyekszik mindig az a tökéletes Sárika lenni, amit mindenki mással el akar hitetni, annak ellenére mindig összeszedett a kinézete és bőszen táplálja hiúságát.
—Tudod, én idén elvégzem a sulit – szinte oda sem figyel, mondja ki végül a gondolatát, miután kicsit összepréselte az ajkait. Közeledik a vizsgaidőszak, gyorsabban, mint eredetileg tervezte.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 17. 20:25 | Link

Cameru-u-un szívecske


- Szóval azt. De nem válaszoltál ám a kérdésre, figyelsz te rám amúgy? - kérdezi némi éllel a hangjában, de végül feladja a harciaskodást, végül is, kettejük közül nem ő az, aki nem bírja ki, ha nem figyelnek rá. Csak akkor szóljon, hogy az egyik virágocska előbb válaszol neki és értelmezi, amit mond, mint Cameron. Szóval nem rontja el sértett hercegnőként a pillanatot, inkább csak mosolyog Cam felé. Annyira édes, hogy már mindene tiszta szenes és van egy olyan érzése, hogy ez még csak rosszabb lesz. De már az ő ruhája összepiszkolásának gondolatától is feláll pár szőrszál a nyakán, majd cseppet megrázza a fejét. A másik válaszára pedig sóhajt egyet.
- Nem erőlteted ám meg nagyon magad - állapítja meg lemondó sóhajjal. Igen, valóban nem olyan élmény Cameronnal beszélgetni, amikor magyarul próbálkozik. Főleg azért, mert néha inkább lustább, mint szavakat keresgélni. Pedig azzal még tudna mit kezdeni, egy nemmel viszont nem sokra megy. Persze, tudja, hogy muszáj neki tanulnia és gyakorolni és szívesen segít neki. Ha éppen nem bojkottálja a kommunikációt, mert attól könnyedén megteszi ő is és annak nem fog örülni, főleg hosszú távon nem. Azonban most mégis jobban tette volna, ha csendben marad, mert Cameronra nézve látja, hogy nem kicsit sikerült lesokkolnia vele. Pedig azt hitte, tudja, semmi új információ nem volt ebben, most mégis tátog, mint egy partra vetett hal. Na, valami téma, aminél tényleg meg kell erőltetnie magát, hogy keresgélje a magyar szavakat.
- Te elmész az iskolából - javítja ki a mondatot végül, hogy legalább tanuljon is valamit. - És igen, én elmegyek az iskolából. Nem hiszem, hogy itt tudnék a faluban maradni, rövid távon begolyóznék - mondja, közben pedig finoman megvonja a vállát és bocsánatkérően elmosolyodik. Nem fél ettől, még kicsit odébb van, meg ő alapvetően úgy gondolja, ezt nem olyan nehéz megoldani. Cameron nem lehet mindig a nyakán, az ő bizalma meg nem az igazi, valljuk be, van is oka rá, de tudja, hogy nem lesz egyszerű. Viszont ő szabad, mindig is az volt és mindig is az lesz. Az egyetlen ok, amiért végül ide jött, az Noel, annyira nagyon szeretett volna újra vele lenni kicsit. De ez a világ háta mögötti kis falu és kastély nem az ő világa teljesen.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 24. 23:30 | Link

Cameru-u-un szívecske


- Ezt nemnek veszem - állapítja meg lemondó sóhajjal és vonja meg kicsit a vállait. Na jó, ha tényleg nem figyelnek rá, az sem baj, csak akkor nem tépi már a száját feleslegesen. De látja, hogy Cameron morgolódik a figyelem megzavarására, meg úgy az elégedetlenségére is, és most már legalább próbálkozik. Érezhetően keresi a magyar szavakat, nagyon el akarja mondani neki, amit akar és emiatt iszonyat büszke mosollyal pillant rá.
- Jó, jó, de akkor siess - adja ki a parancsot elégedett mosollyal az ajkain és látja ám, hogy Cameron is kihúzza magát. Aztán türelmesen ücsörög tovább, várja, hogy a másik rajzoljon. Zöld tekintetét végigvezeti a környezeten, kicsit elgondolkozik, majd ismét Cameronra pillant és egy óvatlan pillanatban kicsúszik a száján egy mondat. Egy gondolat, amit nem akart közölni amúgy a másikkal, legalábbis nem itt és nem most. Utólag mégis baromi jó ötletnek tűnik, azt a tényt figyelembe véve, hogy magyarul abszolút korlátozottak a hiszti lehetőségei. Vagy legalábbis az önkifejezésé. És tudja, hogy a másik hisztizni fog, valahol jogosan is. Neki is vannak ellenérzései a dologgal kapcsolatban, de ennek a dolognak két oldala van. Nagyon ritkán húz kétfelé a szíve, általában tudja, mi a helyes döntés. De most egyik sem tűnik helyesnek, főleg most nem, hogy látja Cameron kétségbeesett tekintetét, hogy milyen zaklatott is lett ettől az egésztől.
- Igen, el - mondja ki még egyszer, ha már visszakérdez, és elmondja neki annyiszor, amennyiszer szeretné. Biztos segít feldolgozni, vagy megérteni, vagy csak nem akar hinni a fülének éppen. Esetleg úgy gondolja, hogy rosszul érti a magyar szavakat, de akkor talán bepróbálkozna némi angollal. Igen, végezni fog, elmegy innen.
- Nem, öhm, go nuts - keresi meg gyorsan az angol megfelelőjét a begolyózni szónak. Néha elfelejti, hogy a magyar nyelvben milyen csodás, értelmetlen kifejezések vannak. Végül sóhajt ismét egy aprót, kissé elkeseredettet, hogy erről kell beszélni, de ha már ennyire értetlenkedik, próbálja egyszerűen kifejteni.
- Ez nem nekem való, az itteni élet. Leköltözhetnék a faluba. Lehetnék újságíró, minisztériumi dolgozó, művész, de én nem lennék vele boldog - magyarázza, száját is elhúzva, sajnálkozó tekintettel. Fogalma sincs, miért magyarázkodik. Semmi rosszat nem tett és nem is fog tulajdonképpen. Csak boldog akar lenni, egy olyan helyen élni, ami nem kényszer számára, hanem saját választás és a szabadságot jelenti. Nem nagy kérés, mégis annál nehezebben megvalósíthatónak tűnik innen.
- Szeretném, igen. Annyi gyönyörű hely van, ahol még nem jártam - és a sajnálkozás már át is vált ábrándozásba, ahogy lesüllyeszti tekintetét. Maga elé pillant, ábrándos mosollyal figyeli a zöld pázsitot, tűr füle mögé egy kósza, szőke tincset.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 28. 19:03 | Link

Cameru-u-un szívecske


Bólint egyet arra, hogy siet, annyira aranyos, ahogy ígérgeti. Azért kijavítja, hogy az sietek, hogy ne kényelmesedjen el, de amúgy csendben gondolkozik kicsit, mielőtt felvetné az ötletet. Részben örül a kötelezően magyar beszédnek, másrészt pedig kicsit zavarja. Lényegesen többet beszél, mint a másik, pedig fordítva szokott lenni ilyen helyzetekben és hiába. Minden igyekezet ellenére nem lát Cameron fejébe. Akármennyire is könnyítené meg most a helyzetet, nem megy neki.
A kérdése pedig kicsit meglepi. Sok dologról van véleménye, elképzelése. Szinte mindenre akad már valami frappáns válasza. Erre azonban nincs. Nyel egyet, összeszedi a gondolatait. És hiába próbál valami jobb verziót kitalálni, csak egy válasza van erre. Ahhoz pedig széles mosoly is társul.
- Te? Téged ugyanúgy szeretni foglak - ennyi, amit ígérhet, amit tervezhet. És bármi is lesz, bármilyen helyzetben igenis érvényes megoldás. Szeretni fogja. Nem tudja, Cameron hogy érte el, hogy így megszeresse és ragaszkodjon hozzá. Néha még ő is furcsállja a saját érzéseit vele kapcsolatban. Elkápráztató, hogy tudja ennyire szeretni és gyűlölni néha. Amikor akaratos, egoista kisgyerekként viselkedik és nem fogja vissza magát, nagyon utálja miatta, még ha gyakran a sajnálat miatt nem is látszik rajta. Ilyenkor viszont, amikor ennyire ragaszkodik hozzá, amikor tudja, hogy szüksége van rá, akkor viszont nagyon szereti. És igaz, hogy ő nehezen szeret meg valakit ennyire, de akkor nagyon nehezen is engedi el.
És az a vicces, hogy ezek mellett még mindig nem képes benne úgy bízni, ahogy kéne. Minél többet vele akar lenni, hogy ne legyen ideje másokra. Önző. Magának akarja Cameront, nem osztozkodik senkivel. És sajnos nem vigasztalja, hogy szeretni csak őt szereti. Feleslegesen aggódna? Inkább csak megvan rá az alapja.
- Nem tudom mi lesz. De majd megoldjuk valahogy - és egy biztató mosoly újra, mert úgy látszik, jelenleg ő van sokkal inkább a helyzet magaslatán. Szeretik dobálgatni a szerepeket, de Cameron most már visszavehetné a sajátját.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Rét - Ombozi Sára hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék