Ali *-*

~Nem bíííírom!~ Szétvetett karokkal fekszem az ágyon, és tényleg nem bírok már megmozdulni sem. Annyit tanultam, hogy már belefáradtam, az egészbe. Eddig nagyon jól teljesítettem, még én is büszke vagyok magamra. De az utolsó tantárgyak már teljesen kikészítenek, és már legalább egy órája fekszem csak, a könyvet pedig ellepték a csokipapírok és persze a drágáim. A hangyák gyorsan megtalálják a potyakaját, én pedig imádom nézni, ahogy menetelnek, meg rárepülnek a koncra. Csak úgy viszik a kis homokvárukba, olyan kis cukik. Már csak nekem kellene megmozdulnom, mert Alegriával találkozóm van. Ó, szépséges Ria! Olyan cuki az a lány, és ígértem neki egy kis pókmustrát is. Feltápászkodom, a kezemmel befésülöm a hajamat, végigsimítok az asztali képtartó tetején, amiben én vagyok Lencsivel lefényképezve… imádom, ahogy a tesókám vigyorog rám minden nap. Ha rossz kedvem lenne, akkor csak rá kell néznem a képre. Úgy hallottam, hogy bepasizott… nevetnem kell, biztos csak pletyka. Karcsit kiveszem a terráriumából és átteszem a saját készítésű hordozó dobozomba. A belseje egy fél dzsungel, tértágító bűbájjal van ellátva. Beszórok neki néhány ezerlábút, csótányt, lisztbogarat. Finom csemegék neki, amíg meggyötröm ebben. Aztán a kis táskámba teszem mindezt, aztán irány a konyha. A kis manócskák, készítenek néhány szendvicset nekem, illetve nekünk, pár palack vizet is elkérek. Aztán máris indulok a rétre, ahová megbeszéltük a találkozót. A felemás hosszúságú rövidnadrágomba, és a Lencsitől kapott festékmintás pólómba lépdelek, a fura szandálom pedig halkan surran az iskola padlóján. Ugrándozva érek ki a rétre, és keresem a szemeimmel a lányt. Pár perc mire megtalálom a szemeimmel, mert ráfeküdt az egyik padra. Vigyorogva sétálok oda hozzá, és természetesen bele is pirulok, ahogy ránézek.
- Szia Ria! De jó, hogy látlak – vigyorgok rá, és ha felkel, akkor megölelem őt.
- Hogy vagy? Én már majdnem mindenből levizsgáztam! Hát te? – remélem, hogy ő már mindennel végzett, hiszen látszik, hogy milyen vidám.
- Kérsz egy szendvicset? Hoztam ám, Karcsit is, de előbb mesélj, mi van veled! – csillogó szemeim remélem, hogy segítenek abban, hogy jól érezze magát, mert én biztosan jól vagyok már.