Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=197147#post197147][b]Ombozi Noel - 2013.11.09. 18:59[/b][/url]

Töki

A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva.
- Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=203313#post203313][b]Ombozi Noel - 2013.11.22. 15:39[/b][/url]

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.