36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Nemes L. Izabella hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 15. 15:15 | Link

Vanika

Lassan, komótosan ballagtam a fák között. Kikerültem egy tölgyfát és kiértem egy rétre. A szél csendben fújdogált, pont ahogy én haladtam. Muszáj volt kijönnöm egy kicsit levegőzni, ugyanis zúgott a fejem a sok tanulástól. Szerintem nem lepek meg senkit, ha elárulom, hogy vizsgára tanultam.
Annak ellenére, hogy február közepe van, néhány fa kirügyezett. Tovább lépdeltem a fasor mentén, majd visszaértem arra a helyre, ahonnan az előbb kijöttem. Megfogtam egy ágat és lehajlítottam, pont annyira, hogy ne törjön el. Nem szeretek rongálni, és nem tehetem meg ezzel a szegény fával, hogy letöröm az egyik "karját". Végül elengedtem amit eddig fogtam és irányt változtattam.
Ráléptem a fűre és mint, aki nem tudja merre kell mennie, stílusban folytattam az utam. A szél már kezdett alábbhagyni a fújdogálásával, így a hajam sem borzolta össze. Rátértem egy keskeny, kövekkel kirakott útra. Csizmám sarka halkan kopogott a macskakövön, de nem törődtem vele. Behunytam a szemem és a többi érzékszervemre hagyatkoztam. Ám ennyire még én sem bíztam magamban, ezért gyorsan kinyitottam, még mielőtt nekimentem volna valaminek és hülyének néznek. Megbotlottam és majdnem a földre estem, de szerencsére senki nem vette észre, mert gyorsan visszaálltam.
Senki nem nézett rám, tudomást sem vettek rólam. Nyugodtam lépkedtem tovább és észrevettem egy lányt. Ismerős volt, de nem tudtam, hogy ki ő. Háttal ült nekem és egyedül volt. Tudtam, hogy Levitás, így odasiettem hozzá.
- Szia! - köszöntem. - Leülhetek?
Ezen a napon nagyon szűkszavú voltam, így a kezében lévő macskára kezdtem el koncentrálni. Álmosan ült a lány ölében és már épp elaludt volna, ha én nem jelenek meg. Kicsi volt még, úgy fél évesnek saccoltam. Fehér alapon vörös foltos bundája volt, szeme kék, orra halvány rózsaszín. Kis karmait belevájta a lány szoknyájába/nadrágjába.

ruha||Cica
Utoljára módosította:Isobel Reeves, 2014. február 15. 15:23 Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 16. 10:35 | Link

Vanika

A lány felém pillantott és köszönt is. Hirtelen felkiáltott, mivel a cica belevájta a körmeit a lábába. Leültem mellé és a macskát kezdtem el nézni.
- A tiéd? - kérdeztem az állatra célozva. A vöröske dorombolni kezdett és élvezte, hogy Vanília - aki közben Vanília Perwinkle néven mutatkozott be - simogatja. Betakarta egy kis takaróval, amit a táskájából kapott elő. Kicsit furcsának tartom, hogy egy lány takaróval a táskájában mászkál, de most jól jött.
Már rögtön észrevettem, hogy a lány milyen kíváncsi. Egyszerre három kérdést is feltett, amikre igyekeztem gyorsan válaszolni. A macska el is aludt, ezért halkan kezdtem el beszélni.
- Isobel Reeves - mutatkoztam be és kezet nyújtottam. - Nem rég érkeztem Bagolykőbe, pár hónapja.
Felhúztam a cipzáromat a kabátomon és megigazgattam a sapkám. Kezdett hűvös lenni. A szél is egyre jobban fújt.
- Levitás vagyok, és azt hiszem, hogy te is - összeszűkítettem a szemem, mintha így megtudtam volna, hogy milyen házas. Olyan dézsa vu érzésem volt. Mintha már találkoztam volna vele, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Helyette inkább a kastélyt kezdtem el figyelni, míg vártam Vanília válaszát. A kastély kőből készült, szürkére mázolt falain meglátszott a festék.
Visszatértem a kérdéseimhez és figyelmesen hallgattam Vanília válaszát.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 17. 19:56 | Link

Vanika

Vanília az erdő szélét kezdte el pásztázni a szemével. Követem a tekintetét, s a sajátomat is végighordoztam a kirügyezett fákon, bokrokon, virágokon. Szörnyű volt látni, ahogy ezek a növények néhány nap múlva lehet, hogy elpusztulnak, ha beáll a hideg idő. Végül is már február vége van, de még mindig hideg.
Vani egy vízcsóvát küldött egy tőlünk messze, magányosan álló kis cserjére. Ágai lekonyultak, vékony kis törzse megrepedt, egyszóval szörnyen nézett ki. Hát ez három szó lett... Mikor feltettem a kérdést, a cicával kapcsolatban, Nemmel válaszolt, majd megkérdezte:
- Nem gondolod, hogy kicsit gubancos a szőre? - Mielőtt még megszólalhattam volna, máris előkapta a pálcáját és varázsolt egyet. Jó volt nézni, ahogy varázsol, mivel nekem kevés alkalmam volt rá, és még nem is tanultam varázslatokat. Kezet fogott velem, mikor felé nyújtottam a sajátomat. Megkérdezte, hogy szólítson és ezen kicsit sem gondolkoztam.
- Szólíts nyugodtan Isobelnek, Is-nek, Iso-nak, Bell-nek, Ree-nek, vagy - megjegyzem, ezt csak különleges emberkéknek engedem meg -, szólíthatsz a középső nevemen: Aubrey, Rey, vagy Aru - szóval, ha különlegesnek érzed magad, a középső nevemre is hallgatok - mosolyogtam és észrevétlenül rápillantottam arra a cserjére, amelyet Vanília az előbb meglocsolt.
- Téged hogy szólítsalak? - tettem fel ugyanazt a kérdést neki. Gondolkodtam a Vani-n, a Vanílián, de nem tudtam dönteni. Ahogy neki jobban tetszik. Majd megmondja.
- Igen, találkoztam egy kedves lánnyal, szerintem ismered. Aileen Aurora. Ha jól emlékszem, negyedikes - válaszoltam és a macskát kezdtem el figyelni, aki közben felébredt. Kinyitotta apró szemeit és ránézett Vaníliára. Ő gyorsan letette a földre, én pedig megfogtam, nehogy elmenjen. A lány egy tálkát és macskakonzervet húzott elő a kicsi táskájából. Nagyon csodálkoztam rajta, hogy ennyi minden hogy fér bele egy ilyen kis táskába. Aztán eszembe jutott valami. Nemrég olvastam egy varázslatról, ami ilyenné teszi a táskát: megnöveli, vagy nem is tudom, és kívülről kicsinek tűnik, de belül sok minden elfér. Vanília megetette a macskát, aztán felé fordultam.
- Varázslat van a táskádon? Olyan kicsi és mégis belül olyan nagy - morfondíroztam hangosan. Míg a cica evett és Vanília válaszolgatott a kérdéseimre(remélem), odafutott hozzánk egy másik macska. Állítólag Vani állatkája és Pikli a neve. Szép cica volt.**
- Köszönöm, rögtön tudtam, hogy Te is Levitás vagy. De ne kérdezd, hogy honnan. Megérzés - az utolsó szót már szinte suttogtam. Amikor a háziállatomról kezdett kérdezni, nem válaszoltam. Eleresztettem a fülem mellett a kérdést és inkább másra tereltem a szót.
- Mióta jársz ide? Úgy értem hányadikos vagy? - próbáltam mosolyogni, de csak egy vicsort tudtam az arcomra erőltetni. Mivel féltem, hogy elijesztem a lányt, ezért lehajtottam a fejem és úgy tettem, mintha egy koszt akarnék lekaparni a nadrágomról.

** Kérlek, dobj meg egy Pikli képpel *o*
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 8. 09:44 | Link

Vanília

A macskák enni kezdtek, amitől nekem is eszembe jutott: még semmit nem ette ma. Pedig már esteledett és egész nap üres gyomorral mászkáltam. Hát ez botrány! Ennem kell valamit! A cicák Vani ölébe bújtak és halk dorombolással nyugtázták, jóllaktak és aludni kívánnak. Hamarosan már mindkét állat édesen szuszogott a lány ölében, amitől mosolyognom kellett. Az esti szél már megérkezett és a felhőcskék is gyülekezni kezdtek az égen, amikor meghallottam Vanília kérdését.
- Igen, bemehetünk ha gondolod, úgyis este van már – bólintottam. A fésülködés után a macskák morcosan, de újra aludni tértek, amit megmosolyogtam. Vani az Iso becenevet választotta, amit nem tudom miért mondtam, hiszen utáltam, ha Iso-nak neveznek. Viszont már belekevertem a nevek közé, szóval ha csak át nem tér egy másikra, Vani így fog szólítani minden egyes alkalomkor, amikor csak találkozunk. Látszott a lányon, hogy fázik ezért felálltam, hogy kicsit megmozgassam a végtagjaimat. Ezt ő viszont nem tehette meg, hiszen a puha gombócok ott feküdtek az ölében. Felsorolta a lehetséges beceneveket, majd figyeltem, ahogy visszaaltatja a kiscicát.
- Én pedig a Vanit választom – jegyeztem meg csak úgy mellékesen a becenevét. Bár a Jane is tetszett, tudtam, hogy azt nem lehet becézni és engem sem szólít senki a második nevemen. Le is gyilkoltam volna azért. Aileenről meséltem neki, és erre felvidult az arca.
- Igen, volt szíves körbevezetett még mikor megérkeztem. Nagyon kedves lány, bár csak akkor találkoztam vele, többször nem – hadartam, majd elhallgattam. Nem voltam az a bő beszédes leányzó, de örültem, ha akadt valaki aki elvisel.  A táskájából előkapott takaró látván kicsit meglepődtem, de nem reagáltam semmit. Nyugodtan álldogáltam tovább a pad mellett, és cseppet sem fáztam. Megráztam a fejem az előbb feltett kérdésére és összefont karral sétálgattam, hogy felmelegedjek. Bár erre szükség nem volt, hiszen nem hűltem ki vagy ilyesmi, csak úgy megszokásból. Vani most harmadikas, ami rögtön látszott rajta, hiszen tudtam, hogy idősebb nálam. Csak azt nem, hogy mennyivel. Újra feltette a fázok-e kérdést, amire újra „nem”-mel válaszoltam, majd lehuppantam mellé.
- Bemehetünk, ha ennyire fázol – mosolyogtam rá. A kiscica eközben felkelt, kiugrott Vani öléből és az út felé szaladt. A bokornál – ahonnan kiugrott – egy felnőtt macska várta. Biztos az anyja – gondoltam.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 8. 15:04 | Link

Bran

Gyorsítok kicsit amúgy is gyors lépteimen, hogy előbb a megbeszélt helyre érjek. Már így is késésben vagyok, természetesen ismét Frayec miatt, akinek megint most jutott eszébe kitúrni a szobám és a klubhelyiség összes növényét a cserepéből, és mivel a házban rajtam kívül másnak nincs folyton ásni kívánó varázslénye, kicsit nehézkes lenne másra fogni a dolgot. Meg amúgy is, vannak dolgok, amiket meg kell próbálni korrigálni, de a rasek nevelés nem ilyen. Ez egy lehetetlennek tűnő feladat, amin már lassan egy éve próbálok valahogy túljutni, de hát csak nem sikerül. Kezdem egész egyszerűen feladni a dolgot, és úgy tenni, mintha Frayec nem tenne a nap minden percében valami butaságot, ami miatt nekem kell felelnem majd utána.
Egyébként egy percre sem lehet szinte magára hagyni akkor, ha tudja, hogy nincsen órám. Fogalmam sincs, honnan érzi meg, hogy mikor van vége ilyen értelemben a napomnak, Ádám valamiről elfelejtett tájékoztatni vele kapcsolatban, vagy én nem tudom, de amint utolsó óra után visszatérek a szobámba, és ő meglát, úgy csimpaszkodik rá a lábamra, mintha három évre tűntem volna el, és őt nem vittem volna magammal. Néha már olyan, mint egy nagyon nagyon rossz gyerek, akivel nem lehet mit kezdeni, mert ha arrébb rakod, már elkezd bömbölni és a szomszéd csak jön, te meg nem tudsz mit kezdeni a bosszús arcával. Csak ebben az esetben Frayec nem bömböl, hanem virágokat túr ki a helyükről. Pompás.
Ahogy meglátom a réten várakozó alakot, és a mellette nem mellesleg nagyon könnyen kiszúrható elementált, már szinte futni kezdek. Mellettem -mily meglepő!- Frayec ugrál, igyekszik felvenni az egyre gyorsuló tempómat, és miután ez nem igazán sikerül neki, egész egyszerűen úgy dönt, hogy a lábamra ugrik és majd én elszállítom oda, ahova megyünk. Már majdnem felkiáltanék az ijedtségtől, le is lassítok ezzel egyetemben, amikor a rasek meggondolja magát, és a pillanatnyi figyelmetlenségem kihasználva leugrik rólam, majd futni kezd Branék felé. Erre én már csak legyinteni tudok, aztán felgyorsítok újra, hogy én is elérjem végre a célom. Mire odaérek, a varázslény már a háztársam lába mellett ül, és úgy pislog fel rá, mintha rajtam kívül nem találkozott volna még fehér emberrel.
- Szia...sztok! - köszönök nem is kicsit kifulladva, most pedig még az sem segít, hogy egy ennyi táv lesétálása az átlagosnál is gyorsabban meg se kellene, hogy kottyanjon a kviddics miatt, de mégis elfáradtam kicsit. Amíg mély levegőt veszek és igyekszem kifújni magam, addig jól meg is nézem magamnak a Bran mellett elterülő hatalmas kutyaszerű lényt. - Elnézést a késésért, az ifjúúr nem volt hajlandó a kastélyban maradni, és úgy döntött saját magának játszótérré változtatja a klubhelyiségünket.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 17. 21:47 | Link

Bran

Kicsit zavart, hogy nem sikerült időben elindulnom a rétre, mert még a klubhelyiségünket is tisztává kellett varázsolnom, amit ugyan megoldok pár pálcaintéssel, de az is időbe telik, míg végigjárom a termet, és megnézem, mindenhol sikerült-e elérnem a kívánt hatást. Néha nagyon tud zavarni ez a dolog, pedig tudtam, hogy mit vállalok. Legalábbis sejtettem, hogy milyen következményei lehetnek ennek a dolognak.
De végül csak kiérek a rétre, ahol Bran vár minket, meg a türelmetlen elementálja. Ámulatba ejt az állat rögtön az első pillanatban, és még akkor is csak bámulom távolodó alakját, mikor kiskutya módjára pattan a vízlabda után. Természetemből adódóan nem is lehetne más a reakcióm a hatalmas kutyaszerű lény láttán. Aztán visszafordulok Branhoz, aki közben megismerkedett a kíváncsi rasekkal is.
- Ó, hát nem is tudom... Magamhoz képest elég profin tudok már alakokat formázni a földből, a többivel annyira még nem is próbálkoztam, inkább erre koncentráltam, hogy ez sikerüljön - bólintok egyet a mondataim végén, ezzel próbálom alátámasztani az állításaim. Frayec eközben megint akcióba lendül, közelebb merészkedik Brandonhoz ismerkedés céljából. Mozdulataiban nincs semmi fenyegető, én mégis rajta tartom a szemem, hátha tesz valami nyugtalanítót. Arra végképp semmi szükségem nem lenne, hogy mindezek után még rámásszon Branra.
- Amennyiben viszont nagyon ragaszkodsz hozzá, megpróbálkozhatok mással is, szakadékot elvileg nem tudok csinálni, szóval nem lesz bajotok - bár semmit sem tudok garantálni, akarhatnám még hozzátenni, de végül csendben maradok. Fél szemem továbbra is az állaton tartom, közben várom Brandon válaszát, és Freyja érkezését. Egyébként még mindig nem tudok túllépni azon, hogy mennyire fenséges az elementál.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 5. 15:31 | Link

Vasil
- Zárt

Hosszasan fújom ki az eddig bent tartott levegőt, ezzel egy időben ellököm magam a pad támlájától. A földre ugrom, kezeimet a zsebembe süllyesztem és elindulok az erdő felé. Tisztában vagyok vele, hogy nem lenne helyes bemenni oda, most, hogy itt vannak a nyakunkon a felügyelők. De a szükség nagy úr, és nekem az erdőre van szükségem. Még gyakorolni sem tudok, pedig itt a tavasz, sok a zöld, rügyeznek a fák, tökéletes időpont az elemi mágia fejlesztésére, erre tessék. Kapunk egy rakás minisztériumi bábot, akik árgus szemekkel lesik az ember minden lépését, hátha elkövetsz csak egyetlen egy pici hibát is. Nagyon bosszantóak, csak az a baj, hogy nem tudunk ellenük mit tenni, és láttam Ádámon még az évnyitón, hogy neki sem a szíve csücskei, amit meg is értek. Aztán utána elmagyarázta, hogy húzzuk meg magunkat. Hát, eddig sem nagyon mutogattam ezt az oldalam, de most meg pláne nem csinálhatok semmit. Tényleg mindenhol ott lehetnek.
Kacifántos gondolatmenetem egy fiú szakítja meg, tulajdonképpen egy földön fetrengő, talán piknikező mestertanonc. Nem Norbi az, de ez az új srác annyira ismerős, hogy nem tudok csak így elsétálni mellette - pedig ezt kellene csinálnom. Tőle öt-hat méterre torpanok meg, tekintetem le sem veszem róla, és közben próbálok rájönni, hogy hol láthattam már. Mert jó, fent a kastélyban, de ha csak ott láttam volna, akkor nem cövekelnék le egy pad mellett. Hunyorogva próbálok nevet kapcsolni az archoz, arra pedig egy percig sem gondolok, hogy esetleg észrevehet. Ahogy látom, a szeme egyelőre csukva van, de ha így folytatom, biztosan érezni fogja azt a kellemetlen érzést, ami akkor jön, ha valaki sok ideig néz... Mert pontosan ezt teszem én is. Bámulom összeráncolt homlokkal, zsebbe rejtett kezekkel, picit oldalra döntött fejjel. Mint egy kiskutya.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 5. 16:14 | Link

Vasil

Figyelem az arcvonásait, próbálom összekapcsolni az ismerőseimmel. Azokkal is, akikről csak hallottam, de tudom, hogyan néznek ki. Végül is az is valami, csak nem biztos, hogy el is találom. Oda is mehetnék hozzá, hogy "helló, ismerős vagy, ki vagy?" de akkor biztosan hülyének nézne, azért meg nem kapnék piros pontot. Meg lehet, hogy egy felügyelő - ez utóbbit azonban gyorsan el is vetem magamban, hisz nem lehet felügyelő. Már csak azért sem, mert felül és olyat mond, amitől meg kell kapaszkodnom a padban. Hah! Tudtam, hogy ismerem.
Zavartan pillantok körbe, aztán az intésére elindulok felé. Végül is már épp itt az ideje megismerni.
- Vasil? Az a Vasil? - tisztában vagyok vele, hogy ebből nem fog rájönni, miért várok erre igenlő választ. Meg amúgy is, hogy erre milyen választ várok. De hát Vasil. Vajon hány ilyen nevű fiú rohangálhat a suliban? Mindenesetre kíváncsivá tett, és ha már itt van, beszélgessünk. - Dimitrov? - vonom fel szépen ívelt szemöldököm végül. Meg sem próbálok segíteni neki abban, hogy megválaszolhassa a kérdésem, én magam pedig egyelőre nem mutatkozom be. Nem akarom lelőni a poént, meg Michelle hátha mesélt rólam. Magamban ajánlom neki, hogy így legyen, mert ha nem, tennem kell egy kellemetlen látogatást nála. Ami végül úgyis odáig fajulna, hogy én csendben ülök a konyhában, ő meg magyaráz. Úgy mindenről, néha kiabálva, néha meg nem. Mert most azért mégis képzeljük el, ahogy én dühösen lecsörtetek hozzá, azzal a szándékkal, hogy jól kiosztom. Nonszensz.
- Köszönöm, nem kérek semmit - utasítom el kedvesen a felajánlását, aztán elpirulok, ahogy meghallom a következő mondatát. Na, jó, ilyet nem játszunk. - Nem, én csak azt hittem ismerlek... és igazam is lett, szóval ezt a témát akár is el vethetjük - a fejemet rázva ülök le mellé, zöld szemeimmel az övéit keresem. Ismerkedjünk akkor.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 6. 18:08 | Link

Vasil

Amikor végül kiderül, hogy tényleg az a bizonyos Vasil ül előttem, lesütöm a szemem és visszagondolok arra a nagyon régi beszélgetésre, mikor rellonos barátnőm bejelentette, hogy ki ez a fiú és mi történt köztük. Olyan régen történt az, most pedig már együtt is vannak, Michelle tuti nem lát jól a rózsaszín ködtől, ha a navinésről van szó - meg amúgy sem -, Vasil meg... Vasil. Igazából nem tudok róla sokat mondani, ahogy ő sem rólam.
- Nem ismerek másik Vasilt - biztosítom a fiút, és azt is szívesen hozzátenném, hogy borzasztóan régóta várok erre a találkozásra, de inkább magamban tartom. Nem kell tudnia, hogy én már akkor sejtettem a kapcsolatukat, mikor ők ketten még nem - igazából nem sejtettem semmit. Elmehetnék jósnak is, haha. Csak félő, hogy nem keresnék valami sokat és az első hozzám betévedő ember jövőjét sem tudnám megjósolni, és elég rosszul is hazudok, ezt azért tegyük hozzá.
- Nem foglak bántani, hé - emelem fel mindkét kezem a következő kérdésére, még el is mosolyodom közben. Tetszik nekem ez a Dimitrov. - Fogalmazzunk úgy, hogy van egy ked... hát, kedves közös ismerősünk - jó, Michelle végül is mostanában mindig kedves, nem az szemmel-gyilkolós, bunkó, harcias és még sorolhatnám milyen lány, akiről hallottam annak idején. A szememben azóta nagyon gyorsan megcáfolta a sztereotípiákat, és ezt nem úgy tette, hogy ki kellett hozzá nyírnia valakit. De lehet, hogy sok mindenről nem tudok még...
- Szóval van ez a közös ismerős. Talán sejted is, hogy kiről beszélek, de ha nem, az se baj - hogyne lenne baj -, és elsőre kicsit ijesztőnek tűnhetek, hogy nem mutatkozom be, meg minden, de nem eszlek meg. Viszont nagyon szeretnélek megismerni, mit gondolsz, mesélsz magadról? - érdeklődve emelem rá zöld tekintetem és miközben a választ várom, gondolatban megveregetem Michelle vállát. Jól választott.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 10. 20:03 | Link

Vasil

Érdeklődve figyelem a navinés mozdulatait, és bár nem vagyok valami nagy viselkedéselemző, látom rajta, hogy nem tudja hova tenni a helyzetet. Amit teljesen meg is értek, mert egyelőre nem vagyok hajlandó leleplezni magam, szegénynek így fogalma sincsen, hogy miért kérdezősködöm róla, és hogy egyáltalán mit akarok tőle. Pedig szerintem nagyon jól elcseveghetnénk, biztosan lenne is egy(!) közös témánk. Ez már haladás, emberek.
A kérdését olyan szépen hagyom figyelmen kívül, mint amilyen szép vagyok én. Egy mosollyal igyekszem elterelni a témát erről a dologról, egy ideig még nem szeretném lerántani a leplet Michelle-ről, pedig úgy talán Vasil sem lenne ennyire távolságtartó.
- Elnézést, ha túlságosan indiszkrét voltam - emelem fel ismét kezeim védekezően, mert semmi szükségem rá, hogy félreértse a helyzetet. - Nem akartam, természetesen megértem, ha nem szeretnél így beszélgetni - még rá is bólintok a dologra úgy, mintha ezt így jól megbeszéltem volna saját magammal. Tisztára, mintha Vasil egy skizofrén, enyhén riasztó Izabellával találkozott volna, és nem pedig velem. Aki a normális.
Mielőtt még teljesen befejezném ezt a játékot, oldalra biccentett fejjel megkeresem a tekintetét, és igyekszem azt sugallni közben, hogy ismernie kell engem. Tudom, hogy ismer, ha kell, szedje ki az agya legmélyebb részéből azt a kis információt, amit tud rólam, de olyannak mindenképp lennie kell! Ki fogok borulni, ha Michelle nem mesélt rólam egy szót sem.
- Izabella vagyok - még mindig őt nézem, természetesen valami reakciót -meglepettet, valami olyasmit, hogy hát persze, hogy te vagy az!- várok tőle. Aztán segítségképp hozzácsapom a vezetéknevem is. - Nemes - jó, ez így elég hülyén hangzik egyedül, meg egy másik helyzetben -mondjuk, ha nem én mondtam volna és nem az én nevem lenne- visítva vetném magam a földre, de ezzel is csak próbálom rávezetni a navinést a dolgokra. Meg felkészíteni magam az instant dührohamra - lehet egyáltalán nekem olyanom kialakulóban?
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 18. 18:23 | Link

Vasil

Döbbenten pislogok a navinésre, amit nem Michelle említése vált ki belőlem. Csak megnyugszom, hogy a lány mesélt rólam, mert bármennyire is hadakozott és hadakoztam én is eleinte a kapcsolatunk ellen, azt mindkettőnknek be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb szükségünk volt egymásra akkor -és most is-, mint bárki másra. Nekem néha még mindig nagy szükségem van rá, ilyenkor előszeretettel rontok be hozzá, ő pedig készségesen hallgat meg és oktat ki nem feltétlenül kedvesen, ami legalább használ. A lefagyásom az ölelésre vonatkozik, ahhoz még mindig nem vagyok teljesen hozzászokva, hogy idegenek érjenek hozzám, pláne ölelgessenek. Nagyokat pislogva várom, hogy Vasil elengedjen, majd amint ez megtörténik, egy halvány mosollyal igyekszem leplezni a zavarom.
- Szóval Michelle mesélt rólam - szólalok meg végül a navinés tekintetét keresve. - Rólad viszont szinte semmit sem tudok, mert vagy nem tudott rólad mondani semmit, vagy pedig túlságosan is mással voltunk elfoglalva, hogy szóba kerülj. Most viszont itt vagy, és én nagyon kíváncsi vagyok. Tudni szeretnék mindent, amit érdekesnek találsz magadról. Hol találkoztatok? És egyébként is... hogy kerültetek össze? - direkt nem a hogy maradtál mellette kérdést teszem fel, mert arra tudom a választ. Megkedvelte a lányt és ami fontos, hogy nem is fél tőle, így tulajdonképpen még örült is annak, mikor a közelében lehetett. Tudom, mert ez velem is így volt, Párizs után változhatott meg valami. Akkor kezdtem valami barátféléségként tekinteni rá. És hát gondolom valamikor benne is tudatosult a dolog, hogy én itt vagyok, lehet rám számítani és velem beszélgetni. Fogalmam sincs már mikor kezdődött ez az egész, de örülök neki és Vasilnak is, aki remélhetőleg pillanatokon belül elkezd majd áradozni a lányról.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 9. 21:03 | Link

Vasil

Figyelmem egy pillanatra sem lankad a beszéde közben, és míg ő elmondja, amit el szeretett volna mondani, addig én feltérképezem arcának minden egyes pontját, és bár ez hosszadalmas műveletnek lehetne betudható, az én világomban mindössze pár pillanatig ugrál ide-oda tekintetem, majd azután ismét a szemébe nézek és még el is mosolyodom picit.
- Ne hibáztasd, mostanában amúgy sem találkoztunk annyit, meg hát ilyenről nem is szeret beszélni - próbálom azért védeni is őt, holott tisztán látszik Vasil arcán, hogy csak megjátssza a dolgot. Kicsit talán még magamhoz is hasonlíthatnám ebben a pillanatban, azonban nem teszem, helyette figyelmesen hallgatom a navinést, aki örömmel ecseteli hosszadalmasan az egymásra találásukat rellonos barátnőmmel. Vasil ugyan nem mond semmi olyat, amit akár még magának a lánynak is visszamondhatnék, hogy okozzak neki pár kellemetlen másodpercet, azért próbálkozom valamit találni ellene. Jó barátnő módjára keresem az alkalmakat, amikor kínos helyzetbe hozhatom a rellonost.
- Tehát nagyon boldogok vagytok, száll a rózsaszín köd meg minden - biccentve összegzem a hallottakat, és bármennyire is igyekszem jó képet vágni a dologhoz, arcomra felkúszik egy fintor, ami nem kifejezetten ellenük szól. Adriannal nem igazáb szeretjük mostanában egymást, és akkor most hallani egy ilyet... hát nem tesz jót érzékeny lelkemnek, de mielőtt még Vasil esetleg gyanakodni kezdene, vagy bármi, ismét felpillantok. Ezúttal sokkal kedvesebben.
- Majdnem - rázom meg a fejem mosolyogva, Adrian és a hozzá kapcsolódó gondolataim egy pillanat alatt illannak tova. - Ha jól emlékszem legelőször még információt akart kiszedni belőlem, mondjuk eléggé rám hozta a frászt a késével, de azt hiszem akkor éppen harcias kiskakast játszottam - elpillantok Vasil válla fölött, mintha így jobban menne a visszaemlékezés. - Aztán kicipelt Franciaországba vásárolni és puff, onnantól kezdve elkezdtük keresni egymás társaságát. Többnyire azt hiszem én zaklattam őt, de nem bánta. Ha meg mégis, hát így járt - mosolyogva vonok vállat a beszéd végén, tekintetemmel a navinését keresem.
- Na jó, túlestünk a diszkrét mesén, most akkor mondd meg, hogy igazából hogy kerültetek össze? Michelle nem szeret csak úgy bele emberekbe, akik ráadásul lenyomják valamiben... meg akivel ennyit veszekedett. Már az első pillanatban megfogott benne valami, igaz? - nem tudom, hogy ez miért érdekel ennyire engem, egyszerűen csak muszáj az ő szájából hallanom. Hogy tulajdonképpen úgy  szerettek egymásba, hogy közben ki nem állhatták egymást - vagy legalább Michelle Vasilt. Így van, ugye?
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 11. 20:40 | Link

Vasil

A navinés tiltakozása miatt akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim, nekem azonban ehhez már nincs több hozzáfűznivalóm. Valóban vannak Michelle-nek olyan pillanatait, amit nem lehet akkor hova tenni, de épp ez benne a jó: hogy igazából sosem tudhatod, mikor mit mutat meg magából (micsoda alliteráció!). Hogy csak találgathatsz, milyen kedvében találod meg és mennyire lesz kedves hozzád, hogy mennyire kíváncsi rád és akar veled beszélgetni. Sok évnyi ismeretségünk alatt most, ahogy ránézek Vasilra tör rám az a frusztráló érzés, hogy talán mégsem ismerem annyira a lányt, mint ő engem. Elvégre a navinés is megmondta, hogy eléggé szereti felvenni magára a vastag és szinte áttörhetetlen páncélját, ennek fényében pedig fel kell tennem magamnak a kérdést: mennyire ismerem Michelle-t? Csak mert nagyon úgy tűnik, hogy még van mit kiderítenem róla.
- Nos, én örülök nektek. Tényleg - őszintén akarok beszélni vele, mert valóban ezt gondolom és nem ronthatja el a kedvem a barátom gondolata. Most Vasil van és Michelle. Valami azonban Vasilnak is feltűnhet, amit én nem vagyok hajlandó észrevenni, mert ugyan csak egy pillanatra van mit észrevenni, én azt is próbálom letagadni a mosolygásommal. Most ennek hihet vagy sem, de én akkor is így gondolom, ha ő máshogy képzeli. Mert miért ne örülnék a legjobb barátnőm boldogságának? Eszem ágában sincs lenyúlni tőle Vasilt, de még ha akarnám sem lenne sok esélyem, mert ők ketten annyira szerelmesek egymásba, hogy csoda, ha el tudnak tölteni egymás nélkül ennyi időt. De ezt ne mondjátok Michelle-nek, mert még meg talál fojtani, hogy ilyet mondtam.
- Nem ismerlek ahhoz elég régóta, hogy tudjak erre a kérdésre válaszolni, de biztos volt benned valami, ami már az elején megfogta. Mármint nem feltétlenül az első találkozásotokkor, de utána elég gyorsan elnyerhetted a szimpátiáját, ha aztán keresni kezdtétek egymás társaságát - kicsit tapasztalatból beszélek, így viszont nagyon is jól tudom, hogy mit kell mondanom. Mondjuk most kicsit úgy beszélek róla, mintha egy érzelemmentes nőszemély lenne, aki képtelen a szeretetre, de mivel ez nagyon nincs így, és Vasil sem így fogja felfogni a mondandóm, nem aggódom túlságosan miatta. Mi tudjuk az igazságot. - De szerintem ez már teljesen lényegtelen. Újra meg újra felhozni a múltat, mert persze, jó néha nosztalgiázni, de... nem jobb inkább a jövőbe tekinteni? Hogy mi lesz veletek, mit szeretnétek és meddig... - ááá, semmiképp sem a házasságra célozgatok itt finoman, dehogy.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. július 24. 23:35 | Link

Vasil

Eléggé sántít nekem ez az "utána találkoztunk..." sztori, mi az, hogy csak úgy találkoznak? Annak valami nyomós oka van, ha összetalálkoztak és utána ráadásul még meg is dobálták egymást kajával. Ahelyett, hogy megették volna. Sosem fogom megérteni a miértjét, ahogy a dolog jó oldalát sem tudom nézni, ellenben még mindig nem tetszik a sztori eleje.
- Véletlenül, mi? - kérdőn sandítok fel rá, arcomon azt hiszem teljesen jól látszik, mennyire nem hiszem el ezt a történetet. Véletlenek náluk biztos nincsenek, szent meggyőződésem, hogy Michelle vagy Vasil mindenképp látni akarta a másikat, bár ezt lehet csak én beszélem be magamnak, mert oly sok idő után láthatom csak azt a bizonyos Dimitrov fiút. Ennyi eltelt nap után szerintem nekem most kijár, hogy összekombináljak minden marhaságot magamban, hogy aztán a felének a negyedét hangosan is megosszam a nagyérdeművel.
- Kviddics? - szó szerint kapom fel a fejem a sport említésekor, meg is emelem egyik szemöldököm. - Biztos vagyok benne, hogy Michelle időben tudatni fogja veled, ha már nem szeretné látni ezt - egy pillanatra megakadok, tenyerem felé fordítva teszek egy kört a kezemmel, amivel most így az arcára célzok -, de szerintem hacsak nem vagy kibírhatatlan, akkor nem dob ki. Én nem dobnálak ki, mondjuk Michelle mondhatni a szöges ellentétem, ha arról van szó - elhúzom a szám, pedig nagyon is komolyan gondolom az előbb elhangzottakat. Vasil jól néz ki, Michelle is jól néz ki, két jól kinéző ember pedig tök jól összeillik, ráadásul most az egészséges önbizalommal rendelkező rellonos barátnőmről van szó.
A navinés következő kérdése hirtelen jön, először csak pislogok nagy szemekkel. Rögtön eszembe jut Adrian és Norbi, aztán ahogy a szendvicset evő fiúra pillantok Michelle és Zétény is.
- Hát, öhm... tudod ez nagyon bonyolult - az ajkamba harapok, elkapom a tekintetem. Jó kérdés Vasil, jó kérdés. - Nem is tudnék róla mit mondani, szóval inkább hanyagoljuk a témát. Amúgy is rólad szeretnék többet megtudni, tudod te milyen régen várok már rá, hogy megismerjem Vasil Dimitrovot, azt, aki meglepte Michelle-t a születésnapján? Úgyhogy hajrá, nekem rengeteg időm van, kezdhetsz mesélni -   így kell témát terelni, emberek. Halványan el is mosolyodom a noszogatásom végén, majd kissé hátrébb dőlök, hogy egy kényelmesebb pozíciót találjak magamnak.
Szál megtekintése

Rét - Nemes L. Izabella hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék