HALLOWEEN
Egyedül, majd a párbajozókhoz

A jelmezversenyre: Jelmez (elöl és hátul a szemek folyamatosan mozognak, amikor lép vérben cuppogó hangot hallani)

* Nem éppen hősnőnk, de mindenképpen szülinaposunk egy kissé késve érkezik a helyszínre. Ma van hogy a fantasztikus 13-as számból 14-esbe fordult az a bizonyos kis mutató, de ez mégsem tölti el őt melegséggel és szeretettel. Az nem rá vallana. Kulcsba font karokkal cuppogó hangokkal a talpa alatt sétál be a réten kialakított temetőbe. *
~ Egész meghitt lenne, ha nem lenne ennyire mű. ~
* Egy kicsit irritálja hogy mezítláb van, de az anyja láthatatlan lábbelibűbájának köszönhetően nem lép bele semmibe amibe nem kéne. Igaz hogy ma van a születésnapja, de nem szórakozni jött ki. Hanem nyerni. Egészen pontosan elkápráztatni ezzel a bélrendszer szerű jelmezzel mindenkit, hogy ő márpedig képes jelmezt alkotni, és hogy párbajozzon. Ó igen, a párbajozás. Persze nem lenne túl sportszerű sokkal magasabb évfolyamossal kikezdeni, de egye fene. Kipróbálná magát abban is.
Körültekint a jelenlévőkön, időnként észrevesz pár ismerős arcot, de mintha csak a képzelete játszana vele. Nem ismer senkit és így, jelmezben amúgy sem ismerné fel azokat, akiket igen. Keikot ki tudja szúrni, de nem az arca, hanem a járásmódja miatt. Gondolkozik hogy odamenjen-e megijeszteni, de lemond erről a gyerekes dologról. Most győzni jött. Habár szívesen megleckéztetné őt végre. Egy kis várakozás és alapos körbenézés után meg is látja hogy hova kell mennie ha párbajozni akar, így ráérősen odasétál a helyére. *