36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Gryllus Annabell hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 14. 21:16 | Link

Tilda

Nem hiszem el, hogy megint nevelni akar. ~ Ott miért nem volt jó? ~ Nem értem az egészet, Matilda állandóan ezzel jön, biztos bizonyítási vágya van velem szemben, hogy igenis tudok jól viselkedni. Persze, hogy tudok, csak nálam mást jelent a jól, mint nála. Ezt nem tudja megérteni, és nem is fogja soha sem, mert nem nézi az én szempontjaimat. A kiscsaj felrúgását én sem tartom jócselekedetnek, de hasznosnak mindenképpen. Biztosan nem fog előttem még egyszer így beszélni arról a srácról, vagy egy másikról. Igen, én is tudok nevelni, csak mások a módszereim, hihi. Kimegyünk a rétre, ahol a csípős szél azonnal megpirosítja az arcom, bele is borzongok a hirtelen jött fuvallatba.
- Szólhattál volna, hogy hozzak egy kardigánt, vagy valamit – mérgelődöm, miközben ő csak megy előre, mintha hátulról tolná valaki a megfelelő irányba. Végül egy dombon állunk meg, ahol máris előhozakodik a nagy tervvel.
- Hű de izgi – flegmázok és teszek egy kört a szemeimmel, hogy lássa a le nem lanyhuló lelkesedésem. Igaz, a nulláról nincs lejjebb, azért mínuszba nem szeretnék eljutni, ha van ennél is rosszabb, abba bele fogok halni. Mivel ő is leül, mellételepszem és ekkor a kezembe nyomja a könyvét, amit beinvitozott a könyvtárba. Aztán a nap megvilágítja a lapokat és azokban betűk kezdenek felsejleni.
- Mi van, lett humorérzéked? – halványan elmosolyodom, mert nagyon remélem, hogy ezt csak viccnek szánta. Még a végén kiderül, hogy csak titkolja, hogy jó fej és anyuék miatt van az egész. Kizárt dolog. ~ Ó, Dorián, úgy hiányzol! ~ Az egyetlen olyan tesó, akit nagyra tartok. Ő bezzeg nem kucorodik be a dohos könyvek közé, hanem sárkányokat hajkurászik, vagy egyéb veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Milyen jó fej, imádom! Mindig hoz valami kis izét, amit csak miattam vesz meg, egész cukika. De most Matildával vagyok és ez elvileg egy büntetőmunka, köszönhető ó villámszemű Révaynak. Na, tudhattam volna, hogy honnan fúj a szél, még ha ez a síron túlról is jön. Szóval nagyapa hagyta ránk… Na persze.
- Inkább rád. Te voltál, aki mindig csüngtél a meséin, tutira büszke lenne rád, hogy a fél könyvtárat már kiolvastad – rázom meg a fejem. Tényleg ő volt a kedvence a nagypapinak, de ezzel semmi baj nincsen. Szóval ránk hagyott ilyen varázsos könyvet, azért megnézem magamnak, de az ismeretlen jelekkel továbbra sem tudok mit tenni, halvány lilám sincs, mik ezek.
- Szerinted tanulok? Elkerülöm az ilyen tantárgyakat. Mutasd azokat – kérem el a papírokat, amiket elővesz. Nézem a rúnatáblázatot és látom, hogy ez nem lesz olyan könnyű. A rúnák nem arról híresek, hogy egymás mellé leírod a jelentésüket, aztán abból kijön angolul a mondat. Mindegy képviseltet valamit,aztán majd kiolvashatsz belőle amit akarsz. Nem vagyok szekértő, de ebből mi nem tudunk meg semmit. Viszont össze tudom hasonlítani neki, aztán majd kezd vele valamit.
- Gondolod? Én kötve hiszem – kacsintok vissza kajánul. Értem én, hogy motiválni akar, de minek? Nem érdekel a rúnatan, úgysem jó az semmire. Persze ilyet egy tanár előtt nem jelentenék ki, de nem érdekelnek ezek a dolgok. Inkább vitáznék Leonie-val a nyúletetés helyes módszereiről, minthogy ilyeneket tanuljak, pedig mindenki elhiheti, hogy az sem túl hasznos elfoglaltság. Megnézem a levelet és büszke vagyok, hogy annyit tudok meg belőle, mint Matilda. Az orra a lá dörgölhetném, hogy ennyi olvasmány sem segített neki eddig, de kapott már eleget és talán érdekes lesz. Még mindig jobb annál, mintha anyáskodna.
- Oké, akkor kezdjük drága nővérkém – a hangsúlyom gúnyolódó, de azonnal keresni kezdem az első jelet, nem élvezkedem a fintorán, amit biztos vág, vagy a mosolyán, amivel a fintorát próbálja leplezni. Egy jó pár perc beletelik, mire rátalálok az elsőre.
- Ez kérlek azt jelenti, hogy: hegy – megvonom a vállamat, mert tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de ebből a táblázatból ennyi jön ki csak. Miután hallom, ahogy a mugli tolla sercegni kezd a papírján máris kutatni kezdem a következő jelentését.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2013. október 14. 21:16 Szál megtekintése

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 17. 13:40 | Link

Tilda

Csak nézek, ahogy visszavág, nem jellemző rá. Végre kijött belőle valami, végre kimozdítottam a jóságos tündérkéből, amit annyira utálok benne. Még a végén megkedvelem, és nagyszerű testvérek leszünk. Ez még gondolatban is bizarr. Annyira bele van merülve a gondolataiba, miközben a kiválasztott helyre megyünk, hogy nem vesz tudomást még a gúnyolódásomról sem, ez látszik rajta, mert szinte földöntúli boldogság ül az arcán, izgatottsággal vegyítve. Nem keserít el, lesz még alkalmam élcelődni. Remélem, gyorsan kiderül a „nagy titok”, és még gyorsabban eltelik a büntetésem órája. Aztán valami földalatti alagútba rejtett könyvtárakról akar tájékoztatni, de a felét sem értem amit mondd, mert épp eg pillangó figyelek, aki engem akar megmerényelni. Gyorsan elhessegetem, nem vagyok oda értük, még a végén megrágják a pólómat, hihi. A könyv végül is nem annyira rossz, mint vártam, de inkább Matilda lelkesedik iránta, neki biztosan felbecsülhetetlen értéket képviselne akkor is, ha nem a nagyapa hagyta volna rá.
- Ezt még elolvasni sem tudom, miért lenne izgalmasabb? Csak rejtélyesebb. De az igaz, hogy talán nem unom közbe halálra magam, amíg segítek neked benne –félrehúzom a hajam, ami közben a szemeim és a könyv közé pofátlankodik be, börtönrácsként viselkedve. Benyúlok a zsebembe és egy hajgumival gyorsan lófarokba kötöm, hogy ne zavarjon, amíg itt vagyunk.
- Nem? Akkor mit csináltál eddig? – hoppsz, ez talán kicsit túlzás volt, végül is nem utálom én őt annyira. Mosolyogva belebokszolok a vállába, ezzel jelzem neki, hogy csak vicc volt az egész, majd leolvasztva ritkán látott mimikámat újra a könyv felé fordulok. Közben Matilda tovább áradozik a drágalátos könyvtáráról, és máris visszasüllyedek ugyanarra a szintre, ami kettőnk között általában van.  Azok a diákok biztos elégették a könyveket, hogy senkit se mérgezzenek tovább. Közben fejtegetni kezdem a rejtvényt, de kábé esélyünk sincs, nekem meg pláne. Nagyon nehéz dolgom van, és ami kijön ezekből, az sem értelmezhető egyszerű logikával.
- Ha te mondod – gőzöm sincs, hogy nagyapa miket olvasott, csak azt tudom, hogy sokat volt távol, és olyan aranyos nagyapó feje volt. Hozott ezt-azt, meg kedves volt, de mivel nem érdekeltek akkoriban ezek – nem mintha most annyira érdekelnének -, az emlékeim ilyen mélyen nem jönnek elő róla. Tovább szenvedünk, de Tilda észrevesz valamit, amit én nem láttam eddig, vagy fel sem tűnt. Abban viszont már 100%-ig biztos vagyok, hogy túl sok detektívregényt olvas.
- Lehet, hogy a nap felé kell ezt is tartani, vagy valami folyadékot ráönteni, gőzöm sincs – vonom meg a vállaimat, de ekkor eszembe jut más valami, aminek talán örülni fog Matilda.
- Amúgy tanulok melodimágiát Kahlilnál, gyakorlatban. Látod, büszke lehetsz rám – dicsekszem, bár az is igaz, hogy még egy órám sem volt, de én nagyon örülök, hogy a HV bá’ elvállat. A könyvet viszont a kezébe nyomom a nővéremnek és felállok, kinyújtózom, még nyögök is hozzá.
- Szóval, valami ötlet Tilduskám? – nevetgélek, mint egy jól lakott óvodás.
Szál megtekintése

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 24. 11:16 | Link

Tilda

Már megint vigyorog úgy. Nem szeretem ezt, de legalább már megszoktam. A pillangó-hadművelet sikeresen véget ér, kegyességemből még életben is maradt a kis ádáz repülő ninja.
- Hamarabb égetném el, minthogy megharapjon, ennyire ismerhetnél már. Amúgy is, ki az az idióta, aki ilyen könyvet gyárt? – legyintek, ezzel el is mondva a véleményem az egész könyvszakmáról. Attól, hogy nem vagyunk muglik, nem kell mindenféle hülyeséget kitalálni, mert attól jobb lesz. Remélem a kezét leharapta az írójának.
- Azt hiszem megvolt, csak nem találtam – horkanok fel és még a szép szemeim is körbeforgatom. Még ha nem is vagyok egy nagy szépség, a szemeimre büszke vagyok, ha már alacsonysággal tréfáltak meg az égiek. Fura, hogy ezzel senki sem szórakozott a családban, pedig Tildumildu szép szál nő, irigykedem is rá egy kicsit. Jó, ezt nem gondoltam végig, ő nem az a típus, aki gúnyolódik, inkább olvas. Sóhajtok is egyet, mielőtt a következő fél órát már a megfejtéssel töltjük. Nagyon élvezem mondhatom, örülök, ha nem alszom be, annyira izgalmas. Megint ironizál, méghozzá saját magán, apró mosollyal nézek fel rá, de magamban tartom a választ. Nem kell mindenről tudnia, ami megfordul a fejemben, és gyorsan visszatérek a munkához, amit végül feladok. Annyira semmi értelme, hogy az már fáj. Nem kommentálom újra az okoskodását, hiszen neki is halvány segédfogalma sincs, hogy mit kéne tenni. Semeddig sem jutottunk, de egyvalamit mégis csodálok Tildában. Azt a határtalan optimizmusát és lelkesedését, amivel ezekbe belefog. Ezt azért el kéne néznem majd a melodimágia miatt, nagyon várom már az első órát! Elmondom hát neki, hagy örüljön. Örül, és felém lép, de meggondolja magát. Tanulékony, vagy csak nem akar további rossz pontokat nálam.
- Bellus? Ez fájt. Maradjunk az Annánál, oké? Amúgy meg köszi, majd igyekszem, vagy ilyesmi – vonom meg a vállaimat, még magam sem tudom, hogy mennyire fogom jól érezni magam benne, vagy, hogy Kahlil kidob-e már az első órán. Valahogy őt jobban tisztelem, mint másokat, de nem sokkal, úgyhogy vissza kell fognom magam valahogy. Megvan! Jövök neki eggyel a tanévnyitó miatt! Szuper, első óra megvan, már csak a többivel kell valamit kezdenem. A gondolatimból nővérkém „segítsége” húz vissza a napfényes rétre. Furcsa mosolyra húzódnak az ajkaim, egész jó tippeket adott.
- Igazad van, úgy nem fog tudni kiabálni, ha rugdosom. Köszi a tippet – most én lépek oda és nagy örömmel megölelem, nagyjából egy másodpercig, majd kuncogva ellépek tőle. Nem is tudtam, hogy ilyen csavaros észjárása van, biztos valami mágus detektívregényben olvasta. Úgy látszik, hogy meglephettem, mert kiejti a kezéből az „ereklyét”, ami kinyílva döndül a füvön. A megoldását pedig ő maga tárja fel nekünk.
- De jó, akkor már nem is kellek hozzá, igaz?! Köszi a melót és a tippeket nővérkém, jót dumáltunk. Remélem megfejted ezt az izét. Ha sok kincs van benne, majd adsz belőle ugye? Egy fülbevalónak örülnék. Na pá! – mosolygok, majd nagy lendülettel otthagyom őt, a könyvét és az egész nagyapás rajongását. Kicsit még bosszús is vagyok, hogy ilyen könnyen sikerült neki, de a következő pillanatban már örülök, hogy megvan a büntetőmunka és Tilda egész normális volt. Nem gondoltam volna, hogy tud ilyen is lenni, egész jól sült el az egész. Persze nagy reményeket nem támasztok hozzá, hogy megjavul, de először a lepényhal, utoljára a remény hal meg.
Szál megtekintése

Rét - Gryllus Annabell hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék