Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171338#post171338][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.07. 14:17[/b][/url]

Bianca

*Még egészen kellemes az idő ahhoz, hogy időnként kimerészkedjen a szabad levegőre is. Nem igazán akart odabent zavarni senkit sem azzal, hogy nekiáll gyakorolni. Negyed órája ha van, hogy magára húzta a talárját a farmer meg a kockás ing fölé és fogta Hieronymust, ellenőrizte, hogy jól van-e hangolva, majd a tokjába téve szépen kisétált vele ide. A tölgyfaajtón túl megáll, gyönyörködve néz szét, nyugtázva magának, hogy nem volt rossz döntés kimozdulni a négy fal közül, majd elgondolkodva szemléli a padokat. Pár pillanatba telik csupán, hogy eldüntse, melyik is lesz számára ma a legideálisabb hely, majd egyenesen oda megy. Első dolga megszabadulni a talártól, amit az a megtiszteltetés ér, hogy összefogva a padra kerül, majd ráteszi a hegedű tokját. Amint kinyitja a tokot, először a kottákat veszi ki, és térdére téve gondosan átlapozza őket. Egytől egyig saját kezűleg másolt nagyszerű alkotásokról van szó, amik nagyon is a szívéhez nőttek, amióta csak hegedül. Ha van számára döntés, ami nehéz tud lenni, hát az az, hogy mikor mit is játsszon ezen művek közül. Percekbe telik, mire választása Beethoven G major hegedű románcára esik a választása, pontosabban a mű szóló részére, az zenekari része most kimarad a műsorból. A többi kottát elteszi, ezt az egyet becsípteti a sarkától a tok alá, majd miután kényelmesen elhelyezkedett most éppen törökülésbe, feltűri az inge ujjait könyékig és előveszi a hegedűt végre. Kihúzza magát, a vállához illeszti a hegedűt, vesz egy nagy levegőt és a kottára pillantva időnként elkezd játszani, és az első pár hang után nagyot szusszantva meg is áll. Hallja, hogy valami nincs rendben, másként szól most Hieronymus, mint szokott.*
- Jól van na... neked se tetszik a súlypont, mi? *jegyzi meg félhangosan, majd feláll és újra nekikezd a mű játszásának. Most már elégedettebb a hangzással, pillanatok alatt bele is feledkezik a játékba, az egyetlen dolog, ami leköti, hogy úgy csúsztassa az ujjait a hegedű nyakán a húrokon, hogy minden egyes hang a helyén legyen.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171360#post171360][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.07. 15:06[/b][/url]

Bianca

*Nagyszerű az idő ahhoz, hogy ne féltse Hieronymust kivenni a tokjából és idekint játszani rajta. Hossza előkészület után végre eljut eddig is, bár az első próbálkozással nem túl elégedett. A hegedű valahogy másként szól, mint szokott, ez pedig nagyon sérti a fülét. Feláll, abban reménykedve, hogy talán csak a súlypontjával nem volt rendben valami az imént. Most, hogy másodjára kezd neki a románcnak, már sokkal jobban hangzik az eredmény. Maga a mű nem túl hosszú, legalábbis a szólórésze nem, így amint a végére ér, most csakazértis visszaül a padra és újrakezdi módosítva kicsit az iménti tartásán, bal vállát lejjebb engedve, amennyire csak kivitelezhető ez egyenes háttal. Most sem egészen tetszik az, amit hall, de igyekszik ujjai csúsztatásával javítani a hangzáson. Az eredmény nem is rossz, csak még mindig nem tetszik neki. Egyszerűen nem az igazi, nem olyan, mint az előbb volt. Annyira ezzel van elfoglalva, hogy észre sem veszi a lányt, amíg az le nem ül mellé, és akkor sem áll meg, csak ránézve elvigyorodik. A biccentés sem fér bele most a repertoárba, mert még csak pár pillanat van hátra az egészből, majd amint a végére ért, szusszant egyet és leengedve a hegedűt a térdére hátradől a padon a lány felé fordítva fejét. *
- Szia. Rég jöttél? Ne haragudj, csak ha játszom, akkor nem igazán figyelek egyébre. A házat is vihetnék a fejem fölül, az az igazság. Különben Axel vagyok. Elsős Rellonos. Benned kit tisztelhetek? *szólal meg most, hogy már nem szól a hegedűje. A ház említésére a szavait alátámasztó talár felé bök, amire a kottát meg a hegedű tokját tette. Óvatosan bele is teszi most a hegedűt a tokba a vonóval együtt, bár még nem csukja be, a gyakorlásnak mára nincs vége. Ha a már lassan szertartásossá váló mozdulatsornak vége, akkor kezet is nyújt végre, elvégre bemutatkozott az imént.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171384#post171384][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.07. 18:26[/b][/url]

Bianca

*Csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a románc végére ér. Bocsánatot is kér azonnal, amiért nem vette őt észre, majd elvigyorodik a válaszon beleegyezően rábólintva a megjegyzésre. *
- Játszol te is hegedűn? *kérdezi végül, miközben belerakja a tokba Hieronymust, de még nem csukja be. Legalább négy- öt órát szokott gyakorolni naponta, néha hatot is, ma meg épp hogy volt ez fél óra, csak egyelőre társasága akadt, hát oda figyel.*
- Örvendek és ahhoz meg akkor sok sikert.*mondja és kezet nyújt a lánynak, ha már megtudja ő is a nevét. Ő egyelőre csak azon gondolkodik, hogy évet ugrik, ha sikerül letenni a vizsgáit, mert korban már ott van, hátha ésszel is megbírja. Eddig még senki nem mondta, hogy ne próbálja meg, ha annyira tanulni akar. *
- Pár napja már itt vagyok... és hátööö... a hely tetszik, az emberekkel sincs semmi gond, de a tanárokról lehet, hogy inkább vizsgák után kellene véleményt alkotnom. *válaszolja egy kisebb időintervallumra korlátozódó gondolkodási idő után megfontoltan, nem akar ő most senkiről semmi rosszat sem mondani, és főleg nem maga alatt vágni a fát. Mindjárt meg is dicséri magát gondolatban ezért, amikor meghallja, hogy a lány szülei tanárok itt. Nem mintha lenne, mit mondania, de inkább ne is legyen esély kiforgatni a szavait véletlenül sem.*
- Óh, értem. És nem piszkál senki emiatt? Mármint nekem otthon a nagynénémék tanárok, ezért választottam másik iskolát, ahol nem dolgozik egy rokonom sem. *kérdezi kissé meglepődve, sőt kíváncsian, mert ilyesmi neki alapból ki volt zárva, noha Thys néni még csak nem is az édesanyja, ahogy Javier bácsi se az apja. A szülei sem támogatták az ötletet, így más alternatívák után néztek, végül itt kötött ki.*
- Ja, bocsi... úgy beszélek, mintha ismernél. Svédországból jöttem. Ez az otthon meg... Uppsalában van a mágusképző, de én Stockholmban születtem és a családom is ott él. Te akkor, ha jól értem, magyar vagy? Bár nem vagyok biztos benne, hogy attól igaz is a gondolatmenetem, hogy nekem logikusnak tűnik.*jegyzi meg, és máris kérdőn néz, miután röviden összefoglalta mindazt, amit eddig elfelejtett elmondani hirtelenjében magáról. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=172411#post172411][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.13. 17:09[/b][/url]

Bianca

- Értem. A zongora se rossz. *jegyzi meg elvigyorodva. Azt mindig értékeli, ha valakinek a zenéhez nem csak úgy van köze, hogy hallgatja. Kezet fog a lánnyal, ha már bemutatkozott, aztán előkerül az iskola és ezzel együtt a tanárok kérdése is. Jobban örülne, ha a zenénél maradtak volna, de arról sem lehet folyamatosan beszélni, még ha ő tudna is, így bölcsen úgy dönt, nem mond róluk egyelőre se jót, se rosszat.*
- Fura arcok? Milyen értelemben? *kérdezi kissé bizonytalan vigyorral az arcán és kérdő tekintettel, ha már a lány ilyet mondott. Mint kiderül, tanárgyerek, szóval biztosan tudhatja, mit is beszél.*
- Ühümm, világos. Azt hiszem, épp valami ilyesmivel számoltak a szüleim, bár némileg pesszimistább színezetben. Ezek szerint annyira mégsem rossz. *válaszolja laza vállvonás kíséretében, miután néhány pillanatig csendben emésztgette a hallottakat.*
- Nem baj, itt legalább fel se merül, hogy kivételeznének velem, és megismerhetek egy rakás embert, akihez egyébként talán sose lenne szerencsém. *teszi még hozzá, és gondolatban még Runa jelenlétét is egy pozitív előjellel látja el, legalább nem kell új legjobb barátot keresnie, az is valami. Ha már a nemzetiségnél tartanák, kiderül, hogy a gondolatmenete meg sem közelítette a valóságot. Beletúr a hajába, még egy fokkal jobban összekócolva a tincseit, megjegyzi magának, hogy ez nem talált, majd a lányra vigyorog.*
- Akkor ezt most alaposan elnéztem, pedig gondolhattam volna. Még szokom ezt a magyar másságot, hogy a családnév van elől és vannak azok a fura betűik is, amiket sokszor képtelen vagyok kimondani... egész vicces ez az á... ami mintha kicsit ó is lenne... és kínlódom vele, meg mire az a sok y, amit nem is i-nek ejtenek? Nekikezdtem tanulni, de lehet jobban járnék, ha keresnék valakit, aki elmagyarázza. Esetleg nem tudsz valakit, aki vállalná, hogy néha az agyára megyek ilyen apróságokkal? Nem örülnék neki, ha eladnának a piacon.*reménykedve kérdez, miután már majdnem grimaszokba mentek át azok a szájhúzások, és egészen vicces, ahogy megpróbálja kiejteni a számára teljességgel ismeretlen a hangot. Különös nyelvnek tűnik neki ez a magyar, de eldöntötte, hogy megtanulja és meg is fogja, ha törik, ha szakad, most meg ha már számára az derült ki, hogy a lány egészen rég itt van, ha másban nem tud segíteni, hát legfeljebb ajánlhat valakit, aki taníthatja kicsit.*