Alice
Isidor épp a réten sétálgat fel-alá, miközben varázsigéket mormol az orra alatt meg pálcamozdulatokat gyakorol. Odafent, a klubhelyiségben nem bírt már maradni, túl sok ember vette körül, túl sokan látták, hogy mit össze szenved a gyakorlásai során. Odabent már majd felrobbant, annyira ideges a közelgő vizsgák miatt. Eddig nem érezte, hogy milyen közel is vannak már, de most már egyre inkább. Pár hét és eljön a vizsgaidőszak, ő meg itt ül nyakig pácban, sokkal kevésbé mennek neki a dolgok, mint szeretné. Úgy döntött, a szabadban folytatja, addig is kicsit kiszellőzteti a fejét meg talán kevesebben látják.
-Levicorpus! Kiáltja csak úgy a vakvilágba idegesen. Ez az egyik varázslat, ami a legkevésbé megy, az önként jelentkező "kísérleti nyulak" közül egy sem akart tisztességesen felemelkedni fejjel lefelé. Pechére eltalál egy elsős diákot vele és ezúttal ráadásul sikerül is a varázslata, pedig nem is akart igazából varázsolni, csak méregből lőtte. Az elsőst minden bizonnyal jól meglepi majd a dolog... Most viszont megint bajban van, mert most kellene az ellenátok, amivel elengedhetné szegény lányt. Jajj istenem, mi is volt az, mi is volt az... Gondolkodik lázasan, majd szerencsére eszébe jut a megoldás.
-Liberacorpus! Ez a varázslata is sikeres, a lány kiszabadul a fellógatásból.
-Bocsi. Ne haragudj. Nem volt szándékos... Ugye jól vagy? Kérdi aggódva, nem akar megint bajba kerülni tiltott párbajért, mint a múltkor Izával.

Alice
Isidor véletlenül fellógatja fejjel lefelé Alice-t, de mielőtt nagyobb baj történne, sikerül megoldania a helyzetet. Legalább biztos lehet benne, hogy ezek most már biztosan menni fognak a vizsgán. Alice ekkor feltesz egy furcsa kérdést, hogy bántotta-e valaki. Kérdőn, furcsállkodva néz rá.
-Hát ezt hogy érted. Engem nem bántott senki, én bántottalak téged, de azt is csak véletlenül. Mondja értetlenül, majd még inkább elkerekedik a szeme, mikor a lány bizonyos manókat emleget. Lehet, hogy hiányzik neki egy kereke? Vagy csak viccel? Gondolkodik magában és végigméri a lányt, hogy mi is legyen a véleménye róla.
-Manók? Manók nem léteznek... Legalábbis olyan, ami meg tudná szállni a fejem. Amik léteznek, azok házimanók, de azok ártatlan kis lények, a légynek sem ártanának, sőt. Nagyon szorgosak, a kastélyt takarítják, mosnak, főznek ránk meg ilyesmi. Nem egészen értem, mire gondolsz. A lány megjegyzi, hogy nagyon vicces volt, erre ő is elneveti magát.
-Köszi. Ha gondolod, még egyszer fellebegtetlek. Legalább gyakorlok. Egyik átok, ami a vizsgán fog szerepelni negyedik évfolyamban. Egyébként Isidor Slusser vagyok a Levita házból. Mondja immár barátságosan nevetgélve, ezek szerint a lány jókedve ragadós. A kinyújtött kezet pedig férfiasan megszorítja. Aztán eszébe jut, hogy mielőtt varázsolt volna, hallotta, hogy a lány "odafentről" valami ehetőt kér. Erről jut eszébe a táskájában lévő pár szem sütemény. Még a piknikező tisztásról szerezte, ami egy napja volt. Nem a legfrissebb, de talán még ehető.
-Nem azt mondtad, mielőtt megleptelek, hogy éhes vagy? Ha gondolod, adhatok egy kis süteményt. Nem garantálom, hogy nagyon finom lesz, ezt tegnap szereztem, de talán még ehető. Előhalászik a táskájából két darab rétest, az egyiket a lánynak adja, a másikba pedig beleharap, és megállapítja, hogy még tényleg ehető állapotban van. Egy hangyányit ugyan száraz ugyan, de attól még finom.

Figyeli a lányt, ahogy elgondolkodik a házimanók mibenlétéről, illetve memorizálja a nevét. Mókás egy látványt nyújt, annyi szent.
-Még nem láttál házimanókat? Ezek szerint mugliszületésű vagy? A máguscsaládokban általában szokott lenni. Persze nem mindenhol, de megszokott. Nekünk is volt, csak szegény meghalt és azóta nem fogadtunk fel másikat... Mondja elgondolkodva. Na igen, ha szegény manó nem hal meg épp mielőtt az édesanyja balesetet szenved, hamarabb visszajöhetett volna az iskolába, hisz akkor nem kellett volna annyit segédkeznie otthon. Alice látványosan megörül a süteménynek, Isidor pedig kitartóan nyújtja neki, míg el nem veszi.
-Ha kérsz még enni, a nagyteremben mindig találsz kaját, vagy a piknikező tisztáson is rendelhetsz a kosaraktól. Mágikusan meg vannak bűvölve, hogy lehessen belőlük csemegézni. Ha gondolod, megmutatom neked, mi merre van... Már feltéve, ha eddig még nem fedezted fel őket. Ajánlkozik és nézi, ahogy Alice odavan a süteményért. Mikor a vizsgák kerülnek szóba, Alice majdnem félrenyel meglepetésében, Isidor viszont kérdőn néz rá, nem egészen értve a csodálkozás okát. Miért? Mire számított, minek tanulunk annyit?
-Jaja, vizsgák, méghozzá hamarosan. Még néhány hét és itt vannak. Jó lesz, ha belehúzol, kicsi lány. Már feltéve, ha másodikos akarsz lenni... Picit későn érkeztél, senki nem várja el, hogy kevesebb, mint egy hónap alatt megtanuld egy év anyagát tisztán pusztán könyvekből. Persze, ha okos vagy, esetleg megcsinálható... De akkor sem lesz semmi baj, ha maradsz elsős, akkor lesz egy éved rendesen megtanulni az anyagot és könnyebbek lesznek a vizsgák. Puskázni viszont tuti nem fogsz tudni, mivel puskázás gátló pennával ír mindenki, azonnal jelez, ha valami csúnyaságon töröd a fejed. Rákacsint a lányra félig viccelődve, félig abszolút komolyan. Negyedikes lévén már megszokta, hogy itt nem sétagalopp a vizsgaidőszak. Alice-nek szegénynek meg látszólag az egyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak... De sebaj, majd talán belerázódik, hisz a házi feladatok is jó kis agytornák szoktak lenni, majd megedződik.

Felcsillan a szeme, mikor Alice megemlíti, hogy ő is félvér. Szerinte ez még jobb, mint amikor csak varázsló szülei vannak valakinek, hisz így akkor megismerheti mindkét világot. Persze kivételek lehetnek, mint ezek szerint Alice is az.
-Óh, értem. Ezek szerint te nem is ismerted...? Sajnálom. Kicsit szégyelli magát, amiért felhozta a dolgot, nem illik ilyesmit felhozni olyanoknak, akik nem a saját családjuknál nőttek fel. A helyzetet viszont megoldja, amikor Alice felemlíti azt, hogy kecskévé változtatja őt. Erre elkerekedik a szeme, teljes értékű emberi átváltoztatást még mestertanoncoktól sem nagyon látott, legalábbis attól a néhánytól nem, akit ismer. Bár sejti, hogy itt nem is erről van szó, csak kezdetleges dolgokról, bár akkor is nagy teljesítmény egy elsőstől.
-Kecskévé? Na, erre kíváncsi vagyok. Változtass kecskévé. Mindig is szerettem volna animágus lenni, hát most kapok egy kis ízelítőt. Csak arra ügyelj, hogy tudd is visszacsinálni, nem akarok egész hátra lévő életemben mekegni. Nevet egy jó ízűt a saját viccén, és várja a varázslást, a csodát. Amikor újra meg tud szólalni, észreveszi a bőröndöket, amik a fa alatt hevernek. Valahogy eddig nem vette észre őket, bár tény, hogy a fa valamelyest eltakarta őket. Széttárja a kezét és kissé felháborodottan szól Alice-hez. Persze nem a lánynak szól, hanem az eridonosoknak, akik még csak be sem vitték szegénykét a kastélyba.
-Hát senki nem vitt fel a kastélyba? Nahát ilyet... Biztos meg lehet a véleményed a bagolyköves vendégszeretetről. A prefektusoknak ez lenne a feladatuk. Jó, hogy mondtad, mindenképp jelzem a házvezetőjüknek, hogy nézzen legközelebb a prefektusai körmére. Rosszallóan megtekergeti a fejét, majd elindul a bőröndök felé.
-Nos, ha nem akarsz a szabadban éjszakázni, gyere, felviszlek a kastélyba. Bár mostanában kellemes éjszakák vannak idekint, hideg sincs, és ha nem mész az erdő közelébe, valamelyest biztonságban is vagy az éjjeli lényektől... De célszerűbb lenne azért felmenned a klubhelyiségedbe. Szerencsére vittem már fel eridonost a klubhelyiségéhez. Bemenni nem fogok tudni veled, de meg tudom mutatni, hol van a bejárat. Onnan viszont magadra meg a társaid jóindulatára leszel sajnos utalva... Mondja ismét tekergetve a nyakát, de azért reméli, hogy valaki csak észre fogja venni szegény Alice-t és beengedi a klubhelyiségbe. Mikor látja Alice reakcióját a dolgozatok említésére, nyugtatóan a hátára teszi a kezét.
-Csak nyugalom. Senki nem fog butának nézni, ha nem sikerül. Ezt most valószínűleg bebuktad, de nem a te hibád. Szeptembertől ott lesz az egész éved megtanulni egy év alatt, amit most alig egy hónap alatt kellene. Hacsak nem ugrasz neki máris és töltöd az egész napodat a hátralévő időben tanulással. Ezt viszont nem ajánlom, inkább fedezd fel a kastélyt és mulass a többiekkel. Próbálja nyugtatgatni a lányt. Igaz, ő is nemrég érkezett vissza az iskolába, viszont ő már előre készült a negyedikes tananyagból, jó eséllyel legalább egy elfogadhatót mindenből fog hozni.

 

Alice

Kíváncsian várja, hogy Alice megmutassa a tudományát emberek kecskévé változtatása terén. A lány pár másodpercig látványosan gondolkodik valamin, nyilván azon, hogy hogy is kell csinálni. Mikor azonban meglátja a pálcamozdulatot és hallja a varázsigét, elkerekedik a szeme és ijedten kinyitja a száját.
-Ááá, csak ezt ne! Szedd le rólam ezt a dögöt! A francba, utálom a kígyókat! Fóbiám van tőlük! Mondja teljesen beijedve, és látszik, hogy tényleg fóbiás, még a levegőt is nehezebben veszi. Két karjával összevissza hadonászik, úgy próbálja levakarni magáról az ádáz támadót. Még szerencse, hogy egy egyszerű siklót varázsolt rá Alice, különben már valószínűleg rég megmarta volna, annyit kapálózik. Újabb gondolkodás után szerencsére eszébe jut Alice-nek, hogy hogy kell eltűntetni a kígyót, és az sikeresen el is tűnik, Isidor pedig fellélegezhet, jó mélyet szív a friss levegőből.
-Fú, hallod. Többet ezt ne csináld velem, légy szíves. Mondja kicsit mérgesen tekergetve a nyakát, majd eszébe jut, hogy ez történetesen egy elsős varázslat és vizsgaanyag. Alice ezek szerint mégis csak tehetséges, még ha nem is az jött össze, amit eredetileg akart.
-Viszont van egy jó hírem számodra. Ha kell majd ezt a varázslatot használnod a vizsgán, ez már menni fog, ezt már tudod. Csak lényeg, hogy tudd, hogy mit csinálsz és ne keverd össze a varázslatokat. Akkor menni fog. Kacsint bátorítóan Alice-re, majd odalépked a bőröndökhöz, illetve megemlíti, hogy szól az eridonos hv-nek az Alice-t ért kellemetlenségről. A lány viszont elmondja, hogy mi is történt valójában.
-Ok, okés, akkor nem teszek. Végül is... valamelyest érthető. Némely elsős fél attól, ami rávár odabent, mert hatalmas és régi és különleges meg minden. Bennem is volt félsz, mikor először megláttam, csak én nem figyeltem rá és bementem. Hidd el, hamar meg fogod szokni, csak először ijesztőnek tűnhet. Megfogja a könnyebb dolgokat, a legnagyobb bőröndöt pedig megbűvöli.
-Mobiliarbus! Mondja ki a varázsigét a pálcáját a bőrönd felé tartva, mire az felemelkedik és könnyedén ellebeg arra, amerre Isidor megy. A kis rózsaszín retikült persze odaadja Alice-nek, hogy azt ő vigye.
-Ezt inkább vidd te, én elég hülyén mutatnék vele szerintem. Egyébként, mint látod, boldogulok, mást nem kell vinned. Alice mondataira, hogy a tanulás menni fog, mint a karikacsapás, ösztönösen is nevet egy jó ízűt.
-Hát jó, te tudod, kicsi lány. De előre szólok, nehéz lesz. De ha meg tudod csinálni szerinted, akkor hajrá, úgy legyen. Ha szeretnéd, én is szívesen segítek, nekem már tényleg úgy mennek az elsős anyagok, mint a karikacsapás. Mondja még mindig nevetgélve a különös kifejezésen, és elindul a bejárati csarnok felé.

//Következőt már a kastélyba írd valahova. Vagy a bejárati csarnokba vagy a déli szárny második emeletére, ugyanis elvileg ott van az eridonos kh.//