Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

- Hoztam egy kis házi pillecukrot. Málnás, epres meg almás - mondom köszönés helyett, széles vigyorral az arcomon nyújtva felé a dobozt, amiben az említett édesség kockái sorakoznak egymás mellett. Egész szombat délután ezzel dolgoztam, és az áfonyás pillanatok alatt el is fogyott, így nagy sajnálatomra abból nem sikerült már ebbe a dobozba még csak kóstolót se tenni, pedig nagyon finom lett. Mágikus hozzávalót is csak egy kis virágport szórtam a porcukorral, mézvirágból, amitől még egy icipicit jobb kedve lesz aztán mindenkinek, de éppen csak.
- Remélem, Ezra is szereti - jegyzem meg, egy pillanatra az ég felé pillantva, mintha a fejem fölül hiányzó glóriát keresném teljesen ártatlanul. Véletlen sem ezért széljegyzeteltem azt az önismeret beadandót tavaly, amit eleve önszántamból és saját ötletből fakadóan írtam, mert megpróbáltam rájönni, miből is lehet biztosan tudni, ha az ember szerelmes. Rajtuk egyébként is látszik. Már évek óta úgy kerülgették egymást, hogy kétlem, hogy ne tűnt volna mindenkinek, aki látta őket. - Na és mi lesz a mai program? Mutassam be, miket tudok? Mert most már egész jól megy. Képzeld, megtanultam felismerni végre a különféle ásványokat is. Nem ártott hozzá a gemmológiát is felvenni, hogy még jobban átlássam, de most már egész jól megy, és azon is elgondolkodtam... vagyis hát Ava vetette fel, és tetszett az ötlet, hogy szerinted egyszer lehetnék én is terro segédoktató? Bár nem tudom, mit kellene pontosan elvégeznem hozzá... gondolom legalább itt a tanárit, vagy inkább az AMS-en? - zúdítok rá mindent egészen hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885613#post885613][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.14. 19:48[/b][/url]

- Hoztam egy kis házi pillecukrot. Málnás, epres meg almás - mondom köszönés helyett, széles vigyorral az arcomon nyújtva felé a dobozt, amiben az említett édesség kockái sorakoznak egymás mellett. Egész szombat délután ezzel dolgoztam, és az áfonyás pillanatok alatt el is fogyott, így nagy sajnálatomra abból nem sikerült már ebbe a dobozba még csak kóstolót se tenni, pedig nagyon finom lett. Mágikus hozzávalót is csak egy kis virágport szórtam a porcukorral, mézvirágból, amitől még egy icipicit jobb kedve lesz aztán mindenkinek, de éppen csak.
- Remélem, Ezra is szereti - jegyzem meg, egy pillanatra az ég felé pillantva, mintha a fejem fölül hiányzó glóriát keresném teljesen ártatlanul. Véletlen sem ezért széljegyzeteltem azt az önismeret beadandót tavaly, amit eleve önszántamból és saját ötletből fakadóan írtam, mert megpróbáltam rájönni, miből is lehet biztosan tudni, ha az ember szerelmes. Rajtuk egyébként is látszik. Már évek óta úgy kerülgették egymást, hogy kétlem, hogy ne tűnt volna mindenkinek, aki látta őket. - Na és mi lesz a mai program? Mutassam be, miket tudok? Mert most már egész jól megy. Képzeld, megtanultam felismerni végre a különféle ásványokat is. Nem ártott hozzá a gemmológiát is felvenni, hogy még jobban átlássam, de most már egész jól megy, és azon is elgondolkodtam... vagyis hát Ava vetette fel, és tetszett az ötlet, hogy szerinted egyszer lehetnék én is terro segédoktató? Bár nem tudom, mit kellene pontosan elvégeznem hozzá... gondolom legalább itt a tanárit, vagy inkább az AMS-en? - zúdítok rá mindent egészen hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885709#post885709][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.01.18. 07:20[/b][/url]

- Ízesített pillecukor? Rendben, határozottan főnyeremény vagy. Ha Avával nem jön össze a dolog, én hiszek az elrendezett házasságban, és kijárom a szüleidnél, hogy Erika férje legyél. - Vigyorgok rá, ahogy átveszem a dobozt, aztán a szemöldökeim feljebb szöknek, és elnevetem magam a megjegyzésére. - Jól van, Cupido, ügyesen lövöldözöl az önismeret szorgalmikkal. - borzolom össze a haját, mielőtt sétára invitálnám. Fura lenne csak itt egyhelyben topogni egy doboz pillecukorral. - Köszönöm szépen! - emelem meg kicsit a dobozt, és halványan elmosolyodok. Én nem vagyok nagy édességkedvelő, de azért az a málnás nagyon izgatja a fantáziámat, de nem fogok itt nekiállni habzsolni.
- Minden menjen csak természetesen. Anélkül, hogy túl természetellenessé tennéd a környezeti változásokat, miközben beszélgetünk cselekedj. Nem azt szeretném látni, hogy koncentrálva mit tudsz elérni, hanem azt, hogy ha többfelé megy a figyelem, akkor mit. - miközben beszélek, rá nézek, de a kinyújtott tenyeremben megjelenik egy láng, ami táncolva lassan egy női alakot ölt. Fordul párat, szárnyakat növeszt, főnixé változik, majd elrepül, és végül elveszik a semmibe. Csak egy kis játék, mégis, fontos, hogy úgy legyen jelen a mágiája, mintha az valóban természetes volna. Annak kell lennie.
- Az ásványos ismerete nagyon hasznos, és jól övezhető a gemmológiával, hiszen a gyógyítás ezen ága is igen hasznos. Örülök, hogy ennyire előrelátó vagy. - ez tetszik, és tényleg örülök neki, hogy így cselekedett, mert ez bölcs gondolkodásra vall. - Ava okos lány, és nem rossz az ötlet. Sok terromágus van a környéken, Ezra azonban most a kutatásának szeretne élni, amiben szeretném támogatni. Ezért jó ötletnek tartanám, ha segédoktató lennél. - belegondolva, szinte természetes, jó és megnyugtató érzés egyszerre, hogy ilyen tervei vannak. Nekem nagyon jól jönne egy megbízható segítség, és Aurél határozottan az. - Én párhuzamosan tanultam az oktatás mellett, így a gyakorlati idő is menet közben meglett, nem kellett plusz évet rááldozni. Szerintem, ha befejezted a tanulmányaidat elemi terén és eléggé meggyőző a vizsgád, nincs akadálya annak, hogy segédoktatóvá válj, ott úgyis az a legfontosabb, hogy az elemeddel való viszonyod és annak megértetése másokkal, működjön. Láttam, hogy sokat segítesz a többieknek is, ígéretesnek gondolom ezt. Ehhez elég az itteni oktatás is, nem kell feltétlenül az AMS-re menni. Mellette tanulnál valami mást is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885773#post885773][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.19. 15:42[/b][/url]

- Köszi, bár efelől azért nem aggódom. Édességet viszont bármikor adok szívesen amúgy is, és tudod, hol találsz - jelentem ki vigyorogva. Tudom, hogy csak viccelődik, nekem meg amúgy is Ava az igazi, ebben egyre biztosabb vagyok. Sütit, bonbont és mindenféle elképzelhető édességet meg szórakozásból készítek, abból bármikor bárkinek jut, aki csak megkóstolni szeretné. Lehet, hogy tényleg nyitnom kellene valami ilyen kis vállalkozást is, vagy éppen a cukrászdába jelentkezni és néha a jobban sikerült recepteket alkalmi különlegességnek bedobni a kínálatba. Még meggondolom, mert túl sok munka egyszerre nem feltétlen tűnik olyan nagyon jó ötletnek mégsem, ha szeretnék elég időt szánni mindenre az életemben. Elnevetem magam, amikor összeborzolja a hajam és Cupidónak nevez.
- Mi ez a többesszám? Csak egy szorgalmit írtam - jelentem ki, még a mutatóujjamat is feltartva, hogy azért nem vittem át túlzásba. Csak széljegyzet volt rengeteg, és abban Ava is segített, hiszen ez amolyan közös projekt volt már a kezdetektől fogva.
- Jó, hát az enyém sose lesz így látványos, na... most menőzöl, mi? - szólok be ártatlan arcot vágva, de csak elvigyorodom, közben zsebre dugva a kezeimet és elindulok mellette. Az a legjobb, amikor úgy tudom használni a képességem, hogy fel sem tűnik, hogy én teszem.
- Mintha a legutóbbi beszélgetésünk óta híztál volna. Jót tesz a boldogság - állapítom meg. Nem mintha olyan nagyon érdekelne a súlya, de nem olyan látványosan mégiscsak ilyesmiket tanulok és tudok éppenséggel terromágusként, és őt egyébként is inkább tekintem barátnak, mint olyan nagyon hivatalosan a tanáromnak. Ha tudnám, hogy vérig sértődne, akkor nem mondanék ki ilyeneket. - Tudtad amúgy, hogy a gemmológusunk képességkorlátozó varázstárgyakkal dolgozott egy időben a minisztériumnál? Most meg nagyon szép ékszereket készít megrendelésre? Fura pasi ránézésre, de jókat lehet vele beszélgetni, csak engem nem érdekelnek annyira az ásványok, mint őt - vallom be. Kicsit nehezen is tanultam meg ezt, viszont jó tanárom volt és türelmes, aki megvárta, amíg ráérzek a dologra, pedig időigényes vállalkozás volt a többi ilyen sajátos tudás megszerzésével szemben. Bólogatok arra aztán, amit mond, fülig érő szájjal. Ava szerintem is okos.
- Meg Farkasnak is van azért elég dolga az ikrekkel, azt hiszem. Találkoztál már velük? Örülök, hogy tanít, csak úgy látszik néha, hogy azért ha végzek, lehet nem vállal egy ideig másik tanoncot minden mellé - állapítom meg, egyáltalán nem csodálkozva ezen. Igazán hálás vagyok, hogy minden teendőjük tetejébe még az én mentorálásomat is vállalta.
- Aha... gondolkodom, hogy esetleg már jövőre nekifuthatnék a pedának amúgy a tehetséggondozó mellett is, és mondjuk távoktatáson, mint Regina ahogy csinálja, mert különben nem igazán maradna időm Avára... és azért az... - nem fejezem be a mondatot, csak széttárom a karomat. Fontossági sorrend, kéremszépen. Ava az első, aztán utána minden és mindenki más. Közben kicsit megmozgatom néhány fa ágait, amelyek mellett éppen elhaladunk, és előcsalogatok néhány kósza hóvirágot egy zöldebb fűfolt közepén. Még lett volna egy kis idejük előbújni, de most szépen virulnak. Majd megmutatom később őket Avának. - Mást... nem is tudom, a mermisztika ilyen visszatérő téma. Anyukám sellőül is tolmácsol, és szeretnék egyszer egy diplomát, hogy én is tolmácsolhassak majd, de talán annyira nem vágyom arra, hogy engem is bármikor berángassanak mindenféle hivatali ügyek miatt, mert a fordítóketyerékben nem mindenki bízik, ami érthető is... csak érted. Még alszom rá, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=886393#post886393][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.02. 07:56[/b][/url]

- Ez igaz, azt a tizenkét háznyi akadályt meg nagyon gyorsan le tudom küzdeni. - szélesedik ki a mosolyom, hiszen nem csak, hogy a faluba költözött, de konkrétan még az utca is stimmel. Igaz ők a jó felén laknak, az érzelmileg megterhelt oldal már nálunk van, ahol mindenféle szívdráma zajlik állandóan. De remélem, hogy most már lassan elcsitulnak a gondolatok.
- Széljegyzetekkel és kiegészítő javaslatokkal. Az az egész iromány olyan, amit egy kis kézikönyvként ki kellene adni, és hidd el, nagyon sikeres lennél vele. - nálunk mondjuk Ezra volt az, aki visszajött, berúgta az ajtót, és nyomatékosította a szándékát, hogy nem kíván többé a barátom lenni, de a szorgalmi volt az, ami segített abban, hogy én is nyitott legyek és ki merjem mondani neki, hogy nem is akarom, hogy csak a barátom legyen. Aztán az utána jövő események már a történelem részét képezik. - Na most aztán! Az előbb menőzésen kapsz és máris kövér vagyok? Ejj te gyerek, én is fogok írni neked egy útmutatót a nőkhöz, mert Ava elemi is igencsak veszélyes. - de az tény, hogy jobban kikerekedtem, sőt, inkább mondjuk azt, hogy kikerekedtem, de ez láthatóan Ezrát egyáltalán nem zavarja, sőt… sőt. - Amúgy te is tudsz ilyet. Van kedved kipróbálni? Ez csak egy kis trükk, tény, hogy a víz és a tűz könnyebben dolgozik a formálással, de azért a föld is tud, sőt, a levegő is, csak másként. Nézd. - Felemelek egy darab földet, és  a kezébe nyomom. - Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de tudsz nagyobb mennyiséget mozgatni és formálni. Kőfalat építeni, egy dombot kialakítani. Ez egy precízebb folyamat lesz, mert itt nem a mennyiség, hanem a formaiság lesz a fontos. Elképzeled, ahogy a kívánt lény kinéz, majd szépen, lassan kezded el kidolgozni. Képes leszel mozgatni őt, de úgy, ahogy az én lényem, a tiéd is a semmibe veszik majd és rövid úton visszaalakul. - de gyakorlásnak jó az ilyen, a koncentrációt és az elemmel való együttműködést fejleszti, és bár Aurél nagyon jól áll ezzel, sosem árt gyakorolni. - Amúgy nagyon ügyesen megállapítottad a súlygyarapodást. Szépen érzékeled a változást. - dicsérem meg, hiszen tudom, hogy Aurél ezzel a ténymegállapítással is azt mutatta meg, hogy mennyire jó a terromágiában. Mondjuk abba nem gondoltam bele, hogy Ezra mellett nem lehetek igazi nő, nem hazudhatok a súlyomról például, mert rám néz, és a nézéséből tudom majd, hogy dekára pontosan tudja, hogy mennyi vagyok. Ez azért így nem fair kérem szépen! - Tényleg? Nem tudtam, viszont a tudás nem haszontalan, ha mondjuk magad készítenéd el azt a bizonyos gyűrűt, amihez egy kérdést is hozzá szoktak tenni. - szerintem nagyon romantikus lenne, ha így járna el, mert bár még fiatalok, a vak is látja, hogy közöttük olyan összhang van, amit nem sokan tapasztalhatnak ennyi idősen. Szerintem nekik meglesz ez a szerelem és örökkön örökké dolog.  
- Igen, nagyon édesek, és Farkasnál én is ezt érzem, hogy neki most a család inkább lenne az első, ezért is örültem annak, hogy felmerült benned ez a gondolat. Nem akarom kényszeríteni őt arra, hogy maradjon. Bármikor szívesen látom, ha vállalna diákot, de alapvetően nem kérném rá. Ezt mondtam is neki. Három kisgyerekkel bőven van dolga. Viszont az ikrek nagyon édesek, szinte vágyat ébresztenek az emberben, hogy terhes legyen, szóval vigyázz Avára. - nevetem el magam, mert tényleg, ahogy néztem őket, ahogy babusgattam és beszívtam a finom babaillatukat, utána hazaérve Ezra a konyhában volt, és azon gondolkoztam, hogy milyen jó kis genetikai kombót tudnánk mi összehozni. Ó igen, nagyon nagy mázli, hogy terromágus és nem legilimentor.
- Mi lenne, ha elkezdenéd a pedát, mellette a tehetséggondozót, és ha úgy érzed, hogy belefér, akkor egy év csúszással a sellőtant? A tehetséggondozó nagyon kevés kötelező órával jár, inkább a gyakorlatra és a mentorálásra megy rá, az idődet be tudod osztani jól, és ott elég rugalmasan is vagytok, kevés a tehetséggondozós diák elemin. Nekem főleg abban kellene a segítség, hogy legyen még, akivel gyakorolnak, és az kipipálja a mentorálást is. Ha pedig végzel, és szeretnéd ezt rendesen csinálni, én szívesen megosztom veled a tárgyat, akár az elméleti oktatás terén is. - lássuk be, azért ha minden megy előre az életemben, én nyitott vagyok arra, hogy ne csak örökbefogadás, hanem terhesség révén is anyukává váljak, és megnyugtató lenne, ha lenne egy-két olyan diákom, akiből tanárt lehetne faragni. Aurél erre abszolút alkalmas.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=886563#post886563][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.04. 19:42[/b][/url]

- Inkább szakácskönyvet írnék, majd abba belecsempészek pár széljegyzetet szerelmi bájital helyett - válaszolom vigyorogva vonva meg a vállamat. Nem vágyom különösebben nagy sikerre amúgy sem, legalábbis nem a hírnév értelmében. Nekem így is jó az élet, békében.
- Dehogy, a kettőnek semmi köze egymáshoz... vagyis de, én így menőzök - közlöm elnevetve magam. - Egyébként meg nem is mondtam, hogy kövér vagy, csak azt, hogy jól áll a boldogság. Érezni... tudod, így is - magyarázom neki még mindig széles mosollyal. Nem veszem ám magamra a válaszát. Avát úgyis tudom kezelni, úgy érzem, már megbeszéltük, hogy engem nem zavar az, ha heves, alkalmanként pedig egyenesen akaratos tud lenni, vagy hogy is mondta. Majd szólok, ha valami mégis sok, mert szerintem ez nem baj így. Kiegészítjük egymást, pont mint a föld meg a levegő.
- Ja, úgy tudom, persze... csak nem is tudom, nem érzem etikusnak. Én nem idézek így földet, mint te a tüzet, és mozgatni azt, aminek ott a helye, ahol... jó, a levegő is ilyen. Mi csak idomítjuk, és tudom, hogy ti se a semmiből idézitek, csak na... nem áll túl közel amúgy is az elementál-idézéshez, ha ilyesmivel szórakozom? - kérdezem. Nem igazán szeretnék egyébként. Homokkal például könnyű vagy sárral, de itt a réten úgy érzem, hogy mindennek ott a helye, ahol éppen van, és csak megbolygatnám a hely összhangját, ha elkezdenék alakokat életre hívni belőle. Szívesebben hívom táncra a fák ágait. Eszembe is jut, hogy Alicia nemrég azt kérdezte, hogy a fákkal táncolok-e az erdőben.
- Köszi. Nem erre használom amúgy, inkább csak felmérni szoktam az erdőben például, hogy mi vesz körül, szóval nem hangoztatom Avának, jobban örülök neki, ha gondtalanul eszi a sütijeimet inkább - válaszolom elmosolyodva, majd kissé megvonom a vállam. - A varázstárgykészítés nem nekem való. Nem értek a mikéntjéhez, de azt legalább meg tudom választani most már, hogy milyen kő ne kerüljön a gyűrűbe. Tudtad, hogy a malachit akármilyen szép, ha nincs jól kezelve, mérgező? - kérdezem, mert kifejezetten érdekesnek tartom a dolgot. Szórakoztató is, mert ki gondolta volna, hogy az ásványok egy jelentős részének még mágikus tulajdonsága is van. Ahhoz viszont, hogy a gyűrűt el is készítsem, meg kellene tanulnom ezekkel szakszerűen bánni. Egyébként meg nem kell tudnia, hogy már amúgy is megvan erre a nagyi rubingyűrűje, aki azonnal be is lebegtette, hogy nekem adja, amint először meséltem Aváról. Azt mondta, még a vak is látja, hogy mennyire szeretem, szóval ha eljutunk addig, mindenképp a családi ereklyék egyikét kapom meg hozzá.
- Jaj, még ráérünk. Nem akarom, hogy Volkov tanár úr idő előtt kapjon agyérgörcsöt - válaszolom, kicsit szerintem el is vörösödve, amiért arra céloz, hogy akár idő előtt is szülők lehetünk. Azt se akarom, hogy agyérgörcsöt kapjon úgy egyáltalán, majd minden meglesz szép sorban, előbb megkérem Ava kezét, ház, gyerek. Elég határozottan elterveztem, és bár szereti a dolgokat gyorsan letudni, mégis van, amiből annyira én sem engedek. Közben még mindig szórakozom azért a fák ágaival, sőt borostyánt is találok, ami elég mobilis tud lenni ahhoz, hogy félig-meddig engem is kövessen, és amikor megállunk, a lábamra tekeredjen. Meg is simogatom a leveleit. - Elgondolkodtam rajta, hogy következő tanévtől lehetne... még fontolgatom, hogy távoktatáson, a mermisztika meg kérdés. Nem biztos, hogy akarom annyira azért. Még alszom rá, viszont az elméletből biztosan nem túrnálak ki. Úgy érzem, nekem tökéletes ez a gyakorlati rész, Gertrúddal is egészen jól ment múltkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887003#post887003][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.16. 06:36[/b][/url]

- Tetszik a szakácskönyv ötlete, szerintem népszerű lenne. - én biztos, hogy vennék belőle, mert imádom azt, amikor egy kis személyes szál is van benne. Elképzelni egy nagymama konyháját vagy egy olasz vidéket mindig nagyon jó választás. - Tudom, csak viccelek, és ne aggódj, ez egy olyan boldogság, ami minden kilót megér. - tényleg, Ezra mellett minden olyan kisimulttá és tökéletessé vált. A legjobb, amit az élettől kaphattam az ő. Imádom a gyerekeimet, az elememet, mindent, de azzal, hogy ő jött, minden a helyére kattant, és annyira egybe van minden, hogy az már szinte undorítóan tökéletes. Még én is irigy vagyok saját magamra, és tudom, hogy ez a boldogság az, ami mindenkinek megjárna.
- Szerintem nem. Az elementál egy kicsit több összetevős, jobban rákoncentrálós. Legalábbis én így élem meg. Nekem még kellett anno, amikor tanultam, de jobbnak látom inkább Ezra rendszerét, és jobban szeretem azt továbbvinni. De ha vágysz rá, hogy elsajátítsd az elementált, akkor a további tanulmányaid remek lehetőséget nyújtanak majd rá. Amúgy az enyém egy női alak, és attól még, hogy képes változtatni a megjelenését, alapvetően nő. - aki nagyon sokat segített mindig abban, hogy érzelmileg stabil maradjak. A tűz nagyon rakoncátlan, és nekem anno a sok és intenzív elemi mágia miatt nagyon sok kontrollra volt szükségem, amit segített az elemi lényem és az elementálom is.
- Valóban? Nem. Azt hittem, hogy a malachit is gyógyító kő, ezért simán árulják. Mi történik azzal, aki mérgező követ birtokol? - kérdezem érdeklődve, mert tényleg nagyon érdekel a téma. Hobbi szinten szoktam utánuk olvasni, emellett most is a nyakamban lóg egy hegyikristály, amit még a születésemkor ajándékozott nekem az édesanyám. - Szerintem egészen jól viseli. Mondjuk eleve nem az az ideges fajta, de meglepően nyugodt, ami a létezésedet illeti. Lehet, hogy számításba vette a lehetőségeket, amik, ha magából indul ki a lányánál nem túl kecsegtetőek, aztán te olyan szinten váratlan és kellemes meglepetés vagy, hogy inkább mélyen hallgat, nehogy változzon a felállás. - legyünk őszinték, senki sem túl diszkrét a Volkov - szekcióban ahhoz, hogy ne tudja mindenki, hogy mi történik ott és hány emberrel történik. Az viszont tény, hogy egészen jól van kezelve, főleg, mivel véleményem szerint Damyan túl értékes ahhoz, hogy elveszítsék őt. Húzónév, ami nagyon nem rossz. Lepillantok a borostyánra, ami békésen tekeredik fel Aurélon, aztán a tekintetem az arcára siklik, ahol látható, hogy teljesen természetes a dolog, nincs benne semmi megerőltető a számára. Nagyon szépen fejlődik, tökéletes az összhang, ami közte és a természet között van. - Megegyeztünk, akkor a mestertanonci képzés alatt nálam maradsz, fejlődsz és fejlesztesz. Tökéletes. - kinyújtom a kezem, hogy kezet rázzunk erre a megállapodásra, hiszen ez a mai találkozónk legfontosabb pontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887019#post887019][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.16. 12:36[/b][/url]

Vigyorogva vonom meg a vállamat. Ezzel nem tudok és nem is akarok vitatkozni. Szeretem, hogy Ava szereti a sütijeimet például, és soha nem is akarnám, hogy a súlyán aggódjon. Az teljesen mellékes véleményem szerint, amíg az ember egészséges és boldog. Aztán kifejtem az aggályaimat azzal kapcsolatban, hogy miért is nem szeretném feltétlen a földet ilyesmire használni, mint amire ő a lángokkal könnyedén képes. Nem baj az, ha az én elemem nem ennyire látványos, nekem így is tökéletes.
- Nem, dehogy... nem szeretnék elementált, az umpo is pont elég különleges - válaszolom neki megrázva a fejemet. Megfontolom azért, hogy ha egy kisebb területen átmenetileg megváltoztatnám a talaj összetételét valami lazábbra és könnyebben mozgathatóra, akkor még bemutathatok én is valami menőt, de el is vetem. Továbbra sem érzem úgy, hogy csak azért, mert erre is képes vagyok, még rendben is van, elvégre megbolygatnám a természet rendjét itt egy minisivataggal csak a magunk szórakoztatására. - De tudod mit. Ha találsz nekem egy sárfoltot valahol, megpróbálkozom valami ilyesmivel - vetem fel aztán kompromisszumként, mielőtt folytatnám a listát, mi mindent is tanultam. Nem minden kifejezetten elemi mágia is, de így vagy úgy kapcsolódik hozzá, mint például a gemmológia is.
- Ó, ez egy érdekes téma. A hatását tekintve gyógyító kő, főleg lelki problémákra, csak alapvetően egy olyan ásványfajta, amivel óvatosan kell bánni. Olyan, mint a repedezett gyémánt. Az szerencsétlenséget hoz, mert sokszorosítja az átkokat. Ez meg magába szívja a mérgeket, ezért védőréteget szoktak rakni rá csiszolás után, attól olyan fényes. Ja meg érdemes figyelni, hogy ne érje víz vagy napfény - mesélem, mi mindent tudtam meg az egyik órán nemrég, pedig még nem is tartunk ennél az ásványnál, csak épp az említett gyémánt kapcsán merült fel, hogy nem az az egyetlen ásvány, ami gondot is okozhat, ha a gemmológus nem elég körültekintő. Azt gondoltam volna, hogy egyszerűbb dolog ez, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy megvannak a kis buktatói, ami eszembe se jutna, ha nem tanulnám a tárgyat.
- Ja, hát nem vagyok egy vad kviddicses, és már nem is leszek - közlöm felkuncogva. Kellene már egy új őrző a csapatba, mert nekem egyre kellemetlenebb érzés ez a repülés, még ha száguldoznom nem is kell a posztomból adódóan. Szívesebben ücsörögnék a lelátón, csak épp a védőfelszerelés miatt valahogy senki nem akarja olyan nagyon átvenni a helyem. - Szerintem azt abba is hagyom év végén, és jöhet az a pedagógia - jelentem ki röpke fontolgatást követően, ha már úgysincs kifogása, hogy visszatérjek majd segédoktatónak. Sőt, hízelgő, hogy  hagyna rám terromágusokat már most is. Fülig is ér a szám ekkora belém vetett bizalomtól, és megszorongatom a kezét.
- Úgy tűnik, a jövőm is megírja szépen magát. Mondom én, hogy minden kialakul és megoldódik - állapítom meg még vigyorogva, és visszairányítom a borostyánt a helyére, nehogy kitépjem véletlen, ahogy megmozdulok. Csak utána indulok el, hogy ha még akarna tőlem bemutatót látni, folytassam, ha meg nem, akkor visszatérjünk a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887199#post887199][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.22. 05:28[/b][/url]

- Az biztos, igen virgonc kis kecske. - egy napig nálunk volt, mielőtt Ava érte jött volna, és eléggé élvezte a fűszernövények társaságát, kiszökött és bezabált, aztán meg csak elterülve élvezte, ahogy dögönyözik. Sosem hittem volna, hogy látom Lencsit, amit egy kecskét simogat a földön fekve. Pedig sok mindenhez hozzá vagyok már szokva.
- Szép kihívás, tekintve, hogy a föld olyan fagyott mindenhol, hogy esélyem sincs találni egy foltot. - de tényleg szép, majd a nagy kiolvasás után behajtom az adósságot. Viszont a téma terelődik, egy nagyon érdekes irányba, szeretem a köveket, mindenkinek vettem védelmezőt, mert szeretem bebiztosítani a hozzám közel állókat. - Hű, mondjuk a repedezés meg még necces is, mert avatatlan szem nem biztos, hogy érzékeli, és máris ott a baj. - és mondhatjuk, hogy nem mindenki mozog mérgekkel a környezetében, de ez ugye nem teljesen igaz, hiszen manapság észre se vesszük, hogy mennyi mérgező dolog vesz minket körbe. A muglik technológiai fejlődése itt is tért nyert, és máris megtörtént a baj.
- Szerintem ennek örül a legjobban. - kacsintok rá Aurélra, mert lássuk be, azért egy kviddicses apa pontosan tudja, hogy mi történik a profi öltözőkben, még én is tudom, hiszen van pár barátnőm, akik elmesélték már egy-egy kalandjukat, és legyünk őszinték, én se lennék nyugodt, ha egy olyan fiú mellett kötne ki a lányom, aki nyitott a beosonó lányok bevállalásaira. De Aurél egy napsugár, ami szerintem nagyon jót tesz a Volkov családnak. Aván abszolút érződik, hogy a helyére került, már el sem tudom képzelni azt az időszakot, amikor nem volt itt, és amikor Damy hivatalosan gyermektelen volt.
- Sokan ölni tudnának azért, hogy ennyire simán menjenek a dolgai, de megérdemled, Aurél, és nagyon örülök a döntésednek. - intek neki, hogy lassan induljunk vissza, mert mégsem jó itt kint megfagyni teljesen. Megnyugtató és csodás oktató fog belőle válni, ebben egészen biztos vagyok.