Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851099#post851099][b]John Harris - 2022.08.15. 12:38[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851117#post851117][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 13:47[/b][/url]

Még ha a késés veszélye is fenyegeti - amit egyébként nem szeret, hiszen hiába áll rendelkezésére végtelen idő, a másik félnek nem feltétlenül -, mindig megvárja, míg partnere érkezik előbb. Tudja kit vár, hiszen a navinés diáklány, aki megkereste, részletesen mesélt a tantárgyról és a feladatról, az azt oktatóról. Gyakran utasított el ilyen ajánlatokat már élete során, hiszen nem kirakati bábú, amit kedvükre nézegethetnek az emberek, azonban hogy foszthatna meg egy ilyen lehetőségtől, egy ilyen hivatással megáldott embert?
A levegő minimálisan mozdul, mégis elég ahhoz, hogy orrát azonnal facsarni kezdje az erős illat. Sötét tekintete esik a rétre, azonban a szélén van még a férfi. Türelmesen várja meg a faágon, lábait lóbálva, amíg megáll. Messziről méri fel az alakot, hátsó szándéknak egyetlen jelét nem véli felfedezni, így hangtalan érkezik a talajra. Meztelen talpát csiklandozza meg egy falevél, azt figyelmen kívül hagyva indul el először lassan az illető felé, majd hirtelen terem mögötte mélyen beszívva illatát.
- Elővigyázatos - szólal meg halkan, kissé előredőlve kulcsolja össze háta mögött ujjait, ahogy ellép tőle és felfelé figyel rá. - John, ha nem tévedek. Adelina - kihúzva magát nyújtja jobb kezét a férfi felé halvány mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851127#post851127][b]John Harris - 2022.08.15. 15:45[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Eddig nem zavarta a csillagászatot érintő hiányos tudása, most azonban, hogy az égen bizonyosan névleges formákban kirajzolódó sárgán ragyogó testeket nézi, hirtelen nem is érti, miért nem foglalkozott velük ezidáig. Időpazarlásnak érzi, holott ha valamit tudatosan kerül, az ez. John az idejét félti a leginkább, és ha valami valódi rettegéssel tölti el, az a megbánás, amit későbbi önmaga fog érezni jelenének napjairól, ha most rossz döntéseket hoz.
Tudta, hogy így lesz. Vagy inkább reménykedett benne; beleborzong a nyakát érintő hűvös szellőbe, ami nem jelenthet mást, csakis levelezőtársa érkeztét. Szemeit lehunyja, ajkai régen látott vigyorra húzódnak, melyek alól még fogai is előbukkannak egy hosszú pillanatra.
- Mondanám, hogy mindig, de... maradjunk inkább annyiban, hogy legtöbbször igen - feleli széles mosolyával, és az ismeretlen ismerős felé fordított arcával követi annak minden mozdulatát. - Maga gyönyörű - állapítja meg és önti szavakba is a kézenfekvőt, miközben jobbját kinyújtva kezet fog vele.
Pillantása a nő arcán, a szemébe ékelődik; izgalmát leplezni sem próbálja. A szíve gyorsabban dobban, felderülő arca egészen más Johnt mutat, mint akivel napközben általában a kastélyban találkozni. Habár erről Adelinának fogalma sem lehet.
- Köszönöm, hogy eljött - mondja még, azután felmutat az égre, és fejét is hátrahajtja hozzá. - Még csak hasonlónak sem láttam mostanában az eget. Káprázatos.
Oldalasan pillant le Adelinára, majd egy apró, jóleső sóhajtással visszadönti a fejét.
- Sétálunk egyet? - kérdezi, és ha a nő rábólint, háta mögött összefűzött ujjakkal indul el mellette. - Hogy van ma, Adelina?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851130#post851130][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 16:24[/b][/url]

Ugyan meglepi a széles vigyor, amivel szemben találja magát, mégsem képes megállni hogy ne viszonozza, ámbár sokkal visszafogottabban. Feje biccen félre a további szavakra, tekintete zizeg a férfin, és valószínűleg, ha lenne vérkeringése most jönne el annak a pillanata, hogy elpiruljon. - Ön igazán tudja, hogy bókoljon egy nőnek - villantja meg ritkán, csak különleges alkalmakkor felbukkanó, féloldalas mosolyát. - Kedves magától. Köszönöm - fogja meg rövidke szoknyája két szélét, hogy lágy pukedlit lejtsen a kézfogás után.
Jobb füle mozdul, ahogy a heves szívdobogás elér hozzá, és mosolya ismét visszaáll eredetibe: jókedvről és izgalomról árulkodik. Minden emberi lény más és más, ezért olyan érdekesek, az előtte álló az első pillanattól fogva markában tartja: vajon hova fog ez az egész kilyukadni?
Automatikusan lép hátrébb, mielőtt fejét emeli fel, így lép ki a kartávolságból. Nem ismeri a férfit, és bár gyorsabb reflexekkel van megáldva, mint a másik, nem lehet elég óvatos. - Valóban csodálatraméltó. És ne vicceljen, természetes. Érdekes hivatása van, ami arra buzdítja a diákjait, hogy éjjel az erdőbe merészkedjenek - sandít a férfira szemtelen mosollyal. Nem vádaskodó a hangja, számon kérőnek sem mondanám, hiszen nincs köze ahhoz, az oktató, hogy oktatja a diákjait.
Szó nélkül helyezkedik John mellé, hogy egymás mellett haladhassanak, a kérdésre azonban akaratlan nevet fel. Csilingelő hangja csendül fel, az erdő is elhallgat egy pillanatra, amit azonnal érzékel. - Maga nagyon kedves férfi, John. Érdeklődő és nyitott. A kérdésére felelve, nincs okom panaszra, mióta beköltöztem a városkába - tűr füle mögé egy tincset. - Ön hogy van? Milyen napja volt? - megy végül bele a csevejbe. Ha a férfi csak ennyit szeretne tőle, áll elébe: egy jó beszélgetésre soha nem lenne képes nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851164#post851164][b]John Harris - 2022.08.16. 11:13[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Majdnem felvonja a szemöldökét Adelina szavaira, és szíve szerint esetlen ellenkezésbe is kezdene, hogy ő dehogy, hát nem is szokott bókolni, egyébként pedig körültekintő férfiként remekül kerüli az ilyesfajta helyzeteket, aztán mégiscsak úgy dönt, hogy most éppen elegendő lesz az ajkai szélére lopakodó mosoly, nincs szükség többre.
- Ó, Margaréta! - neveti el magát őszinte jókedvvel. El is felejtkezett a lányról, de való igaz, egy alkalommal nem épp a legmegfontoltabb módon küldte vámpírok közé tanítványait. Mondjuk mellette szóljon, nagyjából biztos volt benne, hogy tízből kilencen meg sem hallották a szavait, az az egy meg, aki tegyük fel, hogy igen, talán van annyira értelmes, hogy olyan éjlényt keres fel, akiről az itteni szervek tudnak. Habár be kell ismerje, Margaréta naiv lélek, szétszórt is kissé, olyan számára, mintha minden figyelmét a tanulmányainak szentelné, így az életre már nem igen marad kapacitása, ezért hát, nos, mondjuk úgy, akadnak problémái. John abszolút megérti, olykor ő is hasonlóan szórakozott tud lenni. - Igen, nos... - nevet tovább, és mintha röstellné a dolgot, fogai közt mélyen beszívva a levegőt pillant le Adelinára. Jobbjával a tarkójához ér, barna tincsei közé túr, tekintete azonban semmit sem veszít kedélyes csillanásából. - Más lenne, ha mondjuk a bűbájokért vagy a gyógynövényekért őrülnék meg ennyire, így viszont marad a járulékos veszteség kockázata - mosolya vigyorrá szélesedik, ám ahogy rádöbben, mit is mondott az imént, összeszaladnak a szemöldökei. - Úúúh - ráncolja homlokát lehunyt szemekkel, majd egy elnézést kérő pillantással fordul a nő felé. - Bocsásson meg, ez illetlen és rémesen szakmaiatlan volt. Természetesen soha, egyetlen diákomat sem érte vámpírtámadás. Elhiheti, ahogy néha viselkednek, kétség sem fér hozzá, hogy mindegyikük nagyszerű egészségnek örvend.
Általában nem viselkedik úgy, mint egy fogyatékkal élő függő szerhasználó, de ritkán előfordul, hogy egy-egy vámpír közelsége egészen hihetetlenül hat rá. Ilyenkor még az állandóan önmaga felett tartott kontrollt is hajlamos elveszíteni, és borzasztó, de bizony könnyen idétlen tinédzser látszatát kelti.
- Remek, köszönöm. Úgy tűnik, hogy a vizsgaidőszakot követően elutazom néhány hétre Bulgáriába. Tudja, az ott mai napig csodásan élő vámpírhagyomány a fő kutatási területem. Ma érkezett meg az Intézet meghívója - meséli, és közben a lába előtti füves területet vizslatja. A távolban a kastély sötét ablakaival bámul le rájuk, az erdő csendes, John csak néhány aludni nem tudó tücsköt hall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851165#post851165][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 12:48[/b][/url]

Apró biccentés a névre, hiszen emlékezetébe véste a lányt bátorságára tekintettel. Ő nem volt olyan elővigyázatos, mint oktatója, így Adelina képes lenne bárhol és bármikor felismerni a lány illatát, ami szeleburdiságára tekintettel, talán nem is olyan rossz dolog. Fejét lassan fordítja a férfi felé, ahogy szinte már magyarázkodásba kezd. A mosolya lelankad, értetlen nézi a férfit szavai után, majd tör fel belőle a nevetés. Szája elé kapja kézfejét, de nem tud megálljt parancsolni jókedvének: kissé előregörnyedve enged neki utat inkább, ahogy meg is áll pár hosszabb pillanatra.
- Elnézését kérem, de ez nagyon viccesen jött ki - lép ismét a férfi mellé. - Nem szükséges magyarázkodnia, kérem, ne is tegye. Biztos vagyok abban, hogy vigyáz a diákjaira, amennyire Öntől telik, a tantárgya veszélyességének ellenére is - mosolyodik el őszinte kedvességgel. - Valamint ne aggódjon. A lányt mindkét útja alkalmával, a távolból ugyan, de visszakísértem a kastélyig - fűzi még hozzá, hátha kicsit oldja a férfiben lévő feszültséget a téma iránt. Eszébe sem jutott volna elengedni a diákot - legyen szó bármelyikről - egyedül a sötétben, az erdőből kifelé sétálva. Nem hagyta volna a lelkiismerete, és semmibe nem telik végig követni az útjukat a kastély bejáratáig. Ideje pedig éppenséggel rengeteg van, csak jól kell tudnia beosztani. Remek vicc.
Figyelmesen hallgatja, végül nosztalgikus mosoly jelenik meg arcán. - Ez remekül hangzik. Fontos szereplője lehet az ilyen találkozóknak, ha meghívóval csábítgatják - pillant fel az égre. - Ha van egy kis ideje, keresse fel Hasan Arslant, hátha ott él még. Biztos vagyok abban, hogy szívesen segít Önnek mindenben. Török származású, de utolsó információm szerint Bulgáriában él - legalábbis, amikor eljött tőle, még ott élt. Azóta 15 éve kereste fel a férfit egyszer, aki még mindig Bulgáriában tengette a mindennapjait, így hátha segítségére lehet Johnnak is. - Hivatkozzon rám nyugodt szívvel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851170#post851170][b]John Harris - 2022.08.16. 13:35[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Csak oldalasan lepillantva figyeli a nő nevetésre nyúló ajkait, és vele együtt ő is szabadjára engedi érzéseit. Lassítás közben vállai megrázkódnak, fejét hátraveti, majd halk somolygással meg is ingatja. Nem kell szavakba öntenie, elég csak ránézni, tudható, hogy jól esik neki Adelina társasága; könnyűnek érzi az estét - vagy inkább éjszakát.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá - feleli, s oldalra billentett fejjel fordul a nő felé. Szemeiből hála és köszönet sugárzik. - Le fogok ülni Margarétával alkalomadtán.
Nem azért, hogy megrovásban részesítse, Isten ments, véletlenül sem, csak úgy érzi, hogy a kisasszonynak jót tenne egy tanár-diák beszélgetés, a dolgok újbóli iránybahelyezése, vagy csak némi figyelmesség és egy, az életet (és őt magát) jó pár centivel feljebbről fürkésző szempár.
- Ez csupán formalitás - mondja leszegett fejjel, jobbját nadrágja zsebébe mélyesztve. - Ezek a konferenciák annak a szűk rétegnek szólnak, akik a tudomány iránti elköteleződésüket időről-időre doktori disszertációkban fejezik ki, de ha megengedi - baljával bocsánatkérően mellkasához ér - én egyébként sem hiszem, hogy bárki más figyelmét lekötnék az ott elhangzó monológok. Ráadásul csak bekerülni nehéz, viszont ha az egyszer sikerült, onnantól minden évben érkezik a meghívó.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik John ezen oldalát, a beszédes, harsány és markáns férfit, akinek valójában tényleg mindenről akad véleménye. Az emberek között visszahúzódó, lágy és ha épp nem is megalkuvó, de jóval rugalmasabb, mint vámpírtársaságban általában.
- Hasan Arslan - bólintva ismétli meg az elhangzó nevet, miközben oldalasan átpillant Adelinára. - Ő a teremtője, ha nem tévedek.
Természetesen tisztában van azzal, hogy nem téved. Margaréta munkájából azt is tudja, hogy a mellette sétáló hölgy sokáig mélyen a szívében hordozta a férfit mint kedvesét. De hallani szeretné Adelinát, mert majd megeszi a kíváncsiság, ki is ő valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851172#post851172][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

A kezdeti csevegéstől meglepően hamar jutottak el a közös nevetésig. Álmaiban sem gondolta volna, hogy idáig fognak jutni, ilyen rövid idő alatt. A városka lakói valóban befogadóak, és ilyenkor örül annak, hogy annak idején hitt a pletykáknak.
- Természetes - pillant a férfire mosolyogva, majd figyel ismét lába elé. - Úgy érzi szükséges? Kedves lánynak tűnt - néz felfelé pár másodperc erejéig, amíg visszagondol a találkozóikra. Úgy hangozhat, mintha arra következtetne, a lánynak a viselkedésével van probléma, de erről szó sincs: nem feltétlen mindig a rossz hatására beszél egy tanár egy diákjával, így Adelina el is engedi magában ezt a vonalat. Ha úgy érzi, szükséges, ő nem fogja ebben megakadályozni. Alapvetően is, milyen jogon tenné, mikor ő bizonyára jobban ismeri a lányt?
- Mindent értek - figyelmét nem kerüli el a hirtelen zsebre vágott kéz. - Azt mondja, csak magamutogatás az egész? - kérdez rá köntörfalazás nélkül arra, ami először eszébe jut. Amúgy sem arról híres, hogy visszafogja magát, és erre példának okáért Álmos tökéletes példa. Sem a személyesteret nem szereti betartani, sem szavait, amik eszébe ötlenek. - De az Önét lekötik ezek szerint? Akkor már megéri elmenni és minden évben megkapni a meghívót - elnyomja kíváncsiságát, hogy olvasson valamit a férfitól. Ott még nem tartanak, ráadásul fél attól, amit olvasna: hiszen a fajáról szól. Mellettük áll? Utálja őket, és ő is csak anyaggyűjtésre kell? Kérdések sokasága - egyiket sem teszi fel mégsem. Még nem. Majd, ha eljön az ideje, addig pedig segíti a férfit, amit remélhetőleg nem fog megbánni. Amúgy sem félti Hasant, minden alkalommal sikeresen védte meg magát, reméli, ez most sem lesz másképpen.
- John, miért tesz úgy, mint aki nem biztos benne? - nevet fel halkan, ujjait kulcsolja össze háta mögött. - Nem téved. Hasan teremtett, neki köszönhetek mindent, amit kaptam a vámpírsággal - ajakiról nyugodtan és lágyan gördülnek le a szavak, mint mikor a tenger vize nyaldossa óvatosan és békésen a homokos tengerpartot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851179#post851179][b]John Harris - 2022.08.16. 17:18[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

A férfi egyetértően biccent rá Adelina szavaira. Pillantása követi az övét, amint az a fekete égre siklik, és ahogy végül visszatér a fűcsomók közé. Azután lassít egy keveset léptein, mert egyszeriben zsigeri szinten kezdi érezni, hogy lassítania kell, mintha tudni vélné, hogy ez, az inkább andalgásnak nevezhető, botorkáló tempó kellemesebb levelezőtársának. Pedig aztán pont neki nem kell elmagyarázni, milyen, az emberi szem számára fel nem fogható gyorsaságra képes a mellette sétáló hölgy.
- Margaréta végtelenül kedves - mondja maga elé, a fákkal tarkított természetet nézve, s közben gondolatai a lány köré gyűlnek. Mielőtt megszólalna, még Adelinához fordul, balja továbbra is mellkasán nyugszik. - Kiemelkedően szorgalmas és nagyon tisztelettudó, ami manapság ritkaságnak számít. Ugyanakkor szétszórt és kapkodó, egyik nap láttam felbukni a saját lábában.
John hangja szelíd, szavai tele vannak jóindulattal és emberséggel, az emléken viszont ádázmód elmosolyodik - mégsem akarja kinevetni a lányt. Míg beszél, keze mellkasán jár, gyengéd mozdulatokkal simít végig a kötött pulóveren hol jobbra, hol balra.
Aztán ajkán felejtett mosolyával Adelinára pillant.
- Egy szó, mint száz, a kisasszony még fiatal és kihasználható, de kegyed bizonyosan érti, mire szeretnék kilyukadni - a gondolat végére egészen elhalkul, hiszen ennél a pontnál már inkább a nőét kutató szempár beszél, mintsem a száj. Minden vámpír érdekes és értékes a számára, nem is titok, hogy az összessel szeretne találkozni, beszélgetni, egyikükkel-másikukkal pedig olykor közelebbi, éltető kapcsolatba is kerülni, azonban Adelinában van valami egészen különleges, ami miatt mint nőt és mint valaha élt és tapasztalt embert is meg akar ismerni.
- Nem, azt semmiképpen - rajzolódik ki egy halvány mosoly az arcán. - A szakmának rendkívül fontosak ezek az események. A terület képviselőinek a negyedévente megjelenő kiadványokon és egyéni nyomtatásban debütáló köteteken kívül nem sok lehetősége marad arra, hogy a világ elé tárja tudományos előrehaladását. A konferenciák minden évben sokat lendítenek az álláspontokon, frissülnek a törzsanyagaink, és talán meglepem ezzel, de még mindig ismerünk meg újabbnál újabb alfajokat. Afrikában például sok titok rejlhet, de hiába, ha az embernek nincs belépési engedélye.
Az a fránya doktori cím! Mindösszesen egyetlen szemesztere maradt hátra és vége, megszerzi doktorátusát, ám minél közelebb kerül céljához, úgy érzi, az annál messzebb távolodik tőle. Igaz, a türelmetlenség a hétköznapok döntő többségében egyáltalán nem jellemzi, ami viszont a diplomáját illeti és - a reményei szerint - általa megnyíló lehetőségeket, nos, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Mert kegyedtől szeretnék hallani mindent - feleli lágyan, miközben megáll, és szembefordul Adelinával. Pillantása az övét keresi. - Azt, amit Margarétának mesélt, betéve tudom. De... ha nincs ellenére és nem is tart emiatt tolakodónak, én ennél jóval többre vágyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851184#post851184][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 18:28[/b][/url]

Különös érzés ilyen mélyen belemenni egy diák életében, de egyértelműen érezhető, hogy John mennyire figyel rá. Nem tudja, hogy csak a navinést tiszteli-e meg ezzel, vagy több diákját is, de kissé aggódónak tűnik a férfi. Nem is szán rá felelet, azonban nevetése ismét utat tör magának arra, hogy felbukott a saját lábában. - A második interjúra horzsolással jött a térdén. Azonnal megéreztem a vér szagát, de olyan elenyésző volt, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet - és igen. A lány mindezek ellenére jött még el így is a megbeszélt helyre és időpontra: tudván, hogy egy vérszívóval találkozik. Bátor lenne vagy botor; még nem sikerült eldöntenie.
A pillantást érzi magán, mégsem figyel rá, a maga előtt lévő utat figyeli, míg egy ág nem reccsen tőlük pár méterre. Kezét azonnal kiteszi oldalra, a férfi elé, hogy megállásra kényszerítse, fülét hegyezi minden neszre, míg ragadozó módjára emeli feljebb fejét, hogy beleszippantson a levegőbe párat. Az utolsó, a legmélyebb után nyugszik meg és helyezkedik vissza. - Bocsásson meg. Nem kedvelem, ha a területemen vadásznak - de egy őz esetében ez a veszély nem áll fenn. - Mondja ki, kedves, ne utalgasson - fordul szembe a férfivel teljesen, elkapva tekintetét. Különleges alkalmak egyike, mikor hagyja, hogy a másik is elmélyedhessen az ő fekete tekintetében - nem szereti, mikor megtörténik. Mintha olvasnának benne. Pár másodperc után indul tovább, mikor már úgy érzi, elég volt a játékból.
- Egy zaftos eszmecsere olyan emberekkel, akik ugyanannak a szenvedélynek szentelték az életüket, és megértik magát, bizonyosan felüdülő lehet - mosolya villan fel arcán. Nem mintha ő tudná ezt. Bár minden lehetőséget megragad, ha fajtárssal találkozik, rendre felsül az ismerkedéssel. Makacs vámpírok. - Javítson ki, ha tévedek, de ezek szerint Önt nem engedték be, hogy tanulmányozza az Afrikában lévő titkokat. Szabad tudni az okát? - hangja ugyan nyugodt és kellemes, tekintetében mégis kíváncsiság csillan. Amennyiben nem tudja meg az okot, neki úgy is megfelel, ámbár hazudna, ha azt mondaná, hogy a férfi közlékenysége nem lepte meg már az elejétől fogva. Nem erre számított. Cseppet sem.
Egy fél lépés után áll meg ő is, és fordul szembe beszélgetőpartnerével. Halvány mosolya ugyanúgy ajkain pihen, aprócska változás fedezhető fel benne: minimális romlandóság. - Mire vágyik, John? - lép aprót közelebb, állát felszegve dönti oldalasan a fejét, ahogy elindul a férfi körül, mintha csak prédáját mérné fel. - Eddig is felkeltette a kíváncsiságomat, de talán most derül ki, miért is kért találkozót tőlem? - szólal meg a háta mögül, majd ér ismét elé, jóval sötétebb pillantással. - Ne fogja vissza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853546#post853546][b]John Harris - 2022.09.30. 11:01[/b][/url]

Meleg tekintetét csak egy pillanattal tartja tovább Adelinán, mint azt a helyzet feltétlen megkívánná, s utána már nevet is, lágyan ingatja közben a fejét, jobbjával pedig még mindig mellkasát simogatja. Általában így sétál, balja nadrágja zsebében, jobbja szíve körül, gondolatai ki tudja, milyen messzeségben járnak. Nem úgy, mint most, mikor elég csak felé pillantani, máris tudni lehet, hogy minden porcikájával és gondolatával itt van, jelen. Izgalma szeme fényében ragyog vissza, és csillogó tekintetén túl egész lényében is van valami különleges, amivel a hétköznapok során nem találkozni, csak egyszer-egyszer, egy-egy tanórán tűnik át rajta valami, ami akkor is csupán árnyéka mostani önmagának.
- Óvatosabban kellett volna eljárnom a feladatot illetően - vallja be végül a belőle minduntalan oly őszintén áradó alázattal, és habár magában még hozzáfűzi, hogy jobban mondva, inkább Margarétát illetően, ezt már nem mondja ki hangosan.
Szája sarkában ott felejtődik a halvány mosoly, és abban a röpke csendben, ami sétájukhoz harmadikként csatlakozik, tűnődni kezd. Közel sem mélyenszántó gondolataiból azután Adelina elévágódó karja ugrasztja ki, mire megtorpan, és a hirtelen adrenalinfröccstől félredobbanó szívvel és nagyra táguló pupillákkal a nő felé fordítja fejét. Ha akarná se tudná most levenni róla a szemét, egyszerűen dolgozik benne az ösztön s talán az egyre lázasabb vágy is, hogy figyelje őt, mozdulatait, mimikáit, gesztusait. Mert ez számára tudomány - sűrűn hazudik efféleképpen saját magának is. Nem mozdul. Tekintetében fellobbanó tűzzel várja ki, hogy Adelina leengedje előle a karját, és egész testével felé forduljon. John keze válaszul mellkasára fagy, balja sem mozdul nadrágja zsebében. Szemüvege mögül, kissé elnyíló szájjal hagyja, hogy a másik fekete tekintete belemásszon az övébe. Egy múló pillanatra még levegőt is elfelejt venni, azután összehúzza szemöldökeit, és értetlenül mozdítja arcát.
- Az olyan lelkeket, mint amilyen Margaréta is - kezdi, hangjából kihallani némi óvatosságot, hogy még véletlenül sem szeretne rosszul fogalmazni. - Nos, könnyű kihasználni. A határhúzás azonban tanulható, és ha tudja, meddig engedheti be az embereket anélkül, hogy sérülne közben, talán a visszaélés esélye is csökken. Bár tizenhét-tizennyolc évesen már...
...bizonyosan túl van az életkor sajátosságain, amiről ez a férfi itt, Adelinával szemben nem kíván beszélni. A szexualitás egy olyan szegmense az életének, amit csak azokkal oszt meg, akikkel át is éli azt. Az élményeiről, tapasztalatairól, vágyairól senki mással nem beszél, önös érdekből témába sem hozza, hiszen nem érzi szükségességét. Az egyedülálló és privát.
- Üdítő - biccent egy aprót, s kiszélesedő mosollyal lábai elé pillant. - Tudja, Adelina, a vámpírok mindenkit érdekelnek - egy bizonyos fokig. A varázstalanok vámpírimádata és botor szexualizálása átivódott a varázstársadalomba is. Növekvő tendenciát mutat, hogy a diákjaink testi jellegű, végtelenül felelőtlen kapcsolatba kívánnak bonyolódni az éjlényekkel - bocsánatkérő pillantással fordítja arcát a nő felé. - A világért sem szeretném megbántani kegyedet, de manapság a halálos kimenetelű vámpírtámadások majd harmincöt százaléka szexuális kapcsolattal kezdődik. És a számok évről-évre növekednek. A fiatalok romantikus filmeket és könyveket olvasnak a témában, amivel látja, szívemen a kezem, nincs is semmi baj. Csak ne hinnének el mindent.
Nem véletlenül került sor rá tavalyelőtt, hogy Európa-szerte törvényrendeletbe iktassák a Vámpírológia tantárgyat érintő kötelező szexuális felvilágosítást minden évfolyamon. Évente kétszer. John nem is lehetne boldogabb, csak ne neki kellene zavartan köszörülnie a torkát a pódiumon, miközben az esetleges együttlétek veszélyeiről beszél.
- Nem téved - halvány mosollyal pillant Adelinára. - Az Afrikai Kontinens Központosított Vámpírbibliotéka a doktorátus megszerzéséig nem engedélyezi a belépést. Jövő ilyenkor beszélgessünk róla, milyen odaát.
Ajánlata közben a másik tekintetét keresi, de ha meg is találja, nem sokáig tartja vele a szemkontaktust. Ő nem a flörtöt nyíltan élvező, egyáltalán, átélni képes férfiak táborába tartozik, sőt. Sokkal visszafogottabb ember annál, mintsem, hogy ilyen leplezetlenül kikezdjen bárkivel is, ettől függetlenül ajka ívelő mozdulatában és vonásainak rózsás tónusában ugyanúgy rálelni a teste mélyén felpiszkált vágyra.
- Adelina - sóhajtja iramodó szívveréssel, miközben a nő légies lépteivel prédaként táncolja körbe, és csak azután szólal meg ismét, hogy tekintetük találkozna. - Kegyedet csupán megismerni szeretném. Sokat jelentene, ha betekintést engedne a napjaiba és ha nem veszi tolakodásnak, a gondolataiba is. Beszélgessen velem, és cserébe én szívesen éltető kapcsolatba kerülök Önnel.
Ennyi volna? Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853832#post853832][b]Văduva Adelina - 2022.10.04. 11:42[/b][/url]

Fejét ingatja meg, ajkain elnéző mosoly villan fel. A férfi fejében csak fellobbanó gondolat kegyetlenül furakszik be elméjébe, és szíve szerint felnevetne, azonban tudja moderálni magát. Igen vaknak kellene lenni ahhoz, hogy az ember fia ne tudja rögtön: Margaréta nem a szerencséjéről híres. Önmagában a kisugárzása is angyali, ezt tetőzi azzal, hogy minden szava kedvességet és megértést sugall, így megérti, amiért John aggódik érte.
És bár a nőt megnyerte a diák, valamint immár a tanára is kezdi, mégsem lehet fontosabb semmi annál, minthogy igen rövid időn belül megszeretett városát valaki esetlegesen veszélyezteti. Eddig nem találkozott magához hasonlóval, mindössze damfírok tisztelték meg jelenlétükkel, mégsem kockáztathat. Valahol, a szíve mélyén, amint beköltözött, tudta, hogy önkéntesen fogja védeni a kis városkát. Nem hősiességből, sokkal önzőbb okok vezérlik: egy ilyen befogadó közösséget nehezen adna fel. Amint bensője megnyugszik, elnézést kérve a férfitől folytatja a kedélyes társalgást, mintha mi sem történt volna. Halkan kuncog fel végül.
- Talán ő így segít jobb hellyé tenni a világot - vonja meg vállait. - Tudja, ha a lány helyében lennék, jól esne a lelkemnek, hogy van egy oktatóm, aki ennyire szívén viseli a sorsomat - hiszen annak idején, mikor ő volt gyermek, nem adatott meg neki ilyesfajta törődés. Édesapja hátat fordított neki a születésekor már, nővére ugyan gondját viselte, de önnönmaga fontosabb volt mindenkinél. Az emlékek mosolyt csalnak arcára, hiszen mindennek ellenére - természetesen - szerette a családját. Még akkor is, ha egy anya teljes hiányában kellett felnőnie, és most élnie még a végtelenségig. Először azt hiszi, ismét kellemes csend telepszik rájuk, miután kifejtette véleményét és ehhez kapcsolódó örömét a férfi felé, amiért megtalálta azt, amiért érdemes élnie, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi igen részletes okfejtésbe kezd.
- Kérem - hajtja előre fejét, mikor a bocsánatkérés megüti fülét, visszafogott, kedves mosoly ül ajkain, ahogy a férfire sandít. Megvárja, míg befejezi, és nem nehéz rajta látni mennyire egyet is ért a másik mondandójával. - Kell valami a fiataloknak, amibe kapaszkodhatnak. A legtöbb mozgókép és regény rólunk tévesen formálja meg egy vámpír igazi énét, a belső küzdésre, mely azzal jár, hogy emberek között vagy mellett tengetik mindennapjaikat, semmiségként tekintenek a megformálók - emeli fejét az ég felé pár lépés erejéig. - A fajom becstelensége, az én becstelenségem is, mert közéjük tartozom. Ha tehetném, változtatnék ezen - fejezi be végül. Igazat mondd. Ha valahogy lenne rá lehetősége, az összes embert megvédené attól, hogy csalódnia kelljen a fajában, ami nem is feltétlen olyan szörnyű, de nem is olyan szerethető, mint azt sokan gondolják. Ő szereti hinni, hogy valahogy sikerül megtalálnia minduntalan az arany középutat és aszerint cselekedni.
- Sajnálattal hallom - ingatja meg fejét. - Türelmetlenül várom a beszámolóját, John - megy bele a ki nem mondott ajánlatba. Remélte, hogy lesz még alkalma beszélgetni a férfivel. Mindig felüdülést jelent külső szemmel látnia magát, más szemszögből és nézőpontból, azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy a kis játék, amit elkezd, odáig fajul, hogy a szavakkal keveredik a vénájában csörgedező vér hangja. Több, mint egyetlen pillanatra valóban prédaként tekint rá. Ajkain érzi vérének ízét, hallja a fájdalmas nyögést, ahogy foga vájja át a puha bőrt, míg ujjai szántanak a sötét tincsek közé. Szemfogát nyalja meg, ahogy ismét szembe kerülnek egymással.
- Nyugtasson meg, hogy csak félreértem a szavait, és nem éppen a vérét ajánlja fel nekem néhány olyan információért, amit a könyveiből - jószerivel - nem tud meg - lép egyet közelebb. Kecses, jéghideg ujjai simítják végig a férfi nyakát felfelé, míg hosszú, fekete körmei karcolják végig a felületet lefelé. Túl régen vett már magához emberi vért, és ha komolyan gondolja szavait, ha tényleg ugyanarra gondolnak, félő, nem fog tudni megálljt parancsolni magának.