Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1
______________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836875#post836875][b]Vattai Júlia - 2021.09.13. 21:40[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1
______________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837094#post837094][b]Theodore B. Marchetti - 2021.09.20. 10:31[/b][/url]

Így se keltették mostanság. Az egy dolog, hogy nem szobatársa teszi, hanem olyasvalaki, akiről nem hitte, hogy megint itt, a körletben fogja látni. Először majdnem lecsapta, mert hirtelen kelt fel, hiszen mélyen volt az álma, másodjára kellett idő, míg agya betöltött és felfogta egyáltalán, mi történik. Hogy hova és micsodát? Legszívesebben berántotta volna maga mellé, hogy megmutassa, mennyre kényelmes, puha és meleg az ágy, milyen jót lehet benne aludni, azonban inkább a csaj rángatta ki onnan. Volt egy kis hiszti, na.
Végül csak felöltözött. Van nála pulóver, de a kezében lóg, mert agya addig nem jutott el, hogy azt fel is kell venni. Ásítozik, haja szénakazal, szemei álmosak. Mondhatni, egész békés létforma most, a légynek sem ártana, ha az is hagyná aludni.
- Biztos nem mehetünk el kávéért? - mormogja a lány felé, majd szemeit dörzsöli meg. Ki akart térni a konyha felé, de Júlia azt mondta, erre nincs idő, így is késésben vannak. Honnan? Miért? Miért nem érti az egészet? Aztán csak elmagyarázza. Ekkor röhögött fel, azonban, amikor komoly arcot kapott válasznak, kapcsolt, hogy ez nem kamu. Harmatot kell gyűjteni. Mi a fasz.
- Értem én, hogy be akarsz vágódni, de muszáj? - muszáj tuti, mert itt vannak. Elnyom még két ásítást, amikor megérzi, hogy megrángatja a póló ujját. Libabőr járja át, hűvös van és nagyon reggel. Megáll és a másikra pillant. Miközben magyaráz, végre kapcsol és belebújik a sötét, kissé elnagyolt pulóverbe. Olyan meleg és puha, lehet állásban fog elaludni, vagy a fűben. De nem, már kezd ébredezni és onnantól nincs megállás. Majd alszik este.
- Balról, jó. Ez a bal? - még meg is emeli a kezét, mert kinek mit jelent a bal, ugyebár. Még mindig túl szürreális és a csaj még mindig nem röhögi ki, hogy bedőlt. - Ó, jólvan már. Nem bántom a hülye harmatodat – morog, majd megindul. A pulóver zsebéből túrja ki a pálcáját, majd gyújt fényt és néha megállva guggol le, hogy keresgéljen. Egyre már rálépett, érzi a cipőjén, de erről most mélyen hallgat és tovább halad. Végül guggolva marad megint és egy csillanó pontra irányítja a pálcát.
- Áhhá, megvagy! - morogja, mint valami vadász, majd kissé felegyenesedik. - Asszony! Itt a harmatod, gyereeee – kezd éledezni, nem vitás. Jobb, ha az előtt lelik meg ami kell, mielőtt végigcsörtet a maradékon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837318#post837318][b]Vattai Júlia - 2021.09.26. 01:18[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 2
______________________________________________________

- Nem Teddy bébi, majd  ha végeztünk, annyi kávét ihatsz, amennyit csak akarsz -feleltem szemeimet forgatva.
Kellett egy kis idő, mire felébredt annyira, hogy az úti célra rákérdezzen. Amit én készségesen el is magyaráztam. Az más tészta volt, ebből mennyit hitt el. Ha ágyban hallotta volna valószínűleg megfordul és a fejére húzza a takarót. Legalábbis én ezt tettem volna a helyébe, ha egy kattant hajnalban harmatot akarna gyűjtetni velem.
- Aha - bólintottam határozottan. Az animágiához ez elengedhetetlen volt. Kellett a képesség. Akkor is, ha valami förtelmes dög fog előmászni belőlem, mert kitalálják, hogy romlott a lelkem és ehhez kell igazítani mindent. Úgy is animágus akartam lenni. Mert az is egy eszköz volt, amivel erősebbé válhattam.
Kisebb magyarázatot adtam neki a dolgokról, merre kell menni, mit kell keresni, mennyire nagyon nem szabad rálépni, és hasonlók.
- Jó fiú - veregettem meg vállát mielőtt útjára engedtem volna, s magam is nekiláttam a feladatnak. Nem feltétlen volt nehéz megtalálni a harmatcseppet. Inkább az volt problémás, hogy megtaláld mielőtt rálépnél. Vagy egy tucaton végig tapostam, hiába világítottam pálcám hegyével, csak az utolsó pillanatban csillantak fel. Nem tudtam volna sehogy sem megmenteni őket. Legszívesebben fennhangon szidtam volna mindenki anyját, csak az akadályozott meg, hogy Teo hallótávolságon belül lett volna, és ha megtudta volna, hogy mennyire nem tartottam be a saját szabályaimat, talán többé neki se lett volna kedve megtenni.
Hangjára felkaptam fejem, szavaira összevontam szemöldököm. Aszonta asszony. Pedig még csak nem is volt rellonos, hogy érteni lehessen a házisárkányok iránti vonzalmát. Mindenesetre hamar mellette termettem.
- Úgy tűnik jövök eggyel, na adj helyet! - Leguggoltam, a kis üvegcsémet előkaptam. Még néhány pillanat és mehet mindenki a dolgára. Talán visszadőlök majd egy kicsit. Úgy fél órára. A dugót kipattintottam, de ahelyett, hogy a kezembe landolt volna, ahogy terveztem, az szépen a harmat közepébe csapódott.
- A franca, ne ne ne - nyögtem fel - a kurva ég bassza meg...ne már - túrtam mérgesen hajamba ültemben. Hát ezt elcsesztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838053#post838053][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 22:09[/b][/url]

Lehet, hogy vissza kellett volna feküdni, ha nem tartott volna attól, hogy a csaj a fején fog ugrálni és követeli, hogy azonnal mozduljon meg. Megint ásít egyet, a hasát vakarja, mindent csinál, csak nyitva maradjanak a szemei. Ez van, ha egyszer lusta akar lenni, akkor a sors nem engedni neki és kihajtja a rétre, hogy harmatot szedjen. Harmatot. Ennél rosszabb már mi lehet?!
- De én most akaroooom – hisztizik lágyan egy sort, azonban nem kezd se toporzékolni sem semmi mást. Eleve azért nem, mert nem olyan fajta – jobbára – másodjára pedig azért, mert már messzebb voltak, vannak a konyhától, mint a céltól, semmi értelme kétszer fordulni. Ha egyszer bemegy, akkor ott is marad és ahogy most elnézi a másikat, ezért a fejét tépné le, vagy minimum a szemét kaparná ki. A friss levegő kicsit már hasznosabb, mint a kávé, de nem fog rá nemet mondani, ha ezzel végeztek.
- Ez gáz. Remélem semmihez nem kell ilyen idiótaság – mormog. Persze, a harmat más, nem egy doga, amit le kell adnia. Ha ezen múlna, ő nem vágódik be senkinél sem soha, mert annyi biztos, ő nem fog keresgetni semmit sem. Akkor dögöljön meg a bíró lova is. - Ennél szopatósabb feladatod nincs? - mert miért ne lenne? Lehet hétfőn a déli szelet kell majd gyűjteni vagy a rellonosok könnyeit, esetlen napfényt, egy vödör piszkos gondolatot. Ezek után már mindent el fog hinni, ha hajnalban megint az ágya mellé áll. Kérdés, hogy akkor megteszi-e azt, hogy visszaalszik azzal, miszerint hagyják a hülyeségekkel.
Megkapja az instrukciókat, onnantól lefele bámul és keres. Aprót sem talál, nemhogy harmatot. A fény gyújtása után már neki is könnyebb, kutat, eltapos kicsit mindent is. Ilyenkor oldalra sandít, azonban Julcsa is igencsak el van foglalva, így nem vesz észre semmit. Vagy de, de mellékes. Valamit csak találnak ketten nem? Mikor végül sikerrel jár, nem rest azt hangosan is közölni. Nem moccan a helyéről, ácsorog és várja azt, hogy ott teremjen mellette. Nem telik bele sok időbe, most jót mondott, nem lepi meg.
- Óóó, nagyon sokkal jössz. Írom a számládhoz, aztán majd beadom és akkor… - vigyorodik el, mintha attól kellene tartania, jönnek a mocskos részletek. Na nem így hajnalban, hanem egy szép napon. Zsebre vágja a kezeit, ahogy nézi, hogy hogyan készül ezt bedönteni. Felhorkan, amikor végül azzal a mozdulattal cseszi szét a cseppet. Röhögne, de félti a kiálló részeit, így csak szusszanva guggol le mellé és a hátára simítja a kezét.
- Na, na, na, hát miket mondasz – rázza meg a fejét, mintha ő nem lenne ennyire mocskos pofájú. - Szusszanj egy nagyot na, ne hisztikézz. Nézd, nem is kell messzire menni, ott még nem trappoltunk végig – mutat előre, de nem biztos, hogy az ott tényleg harmat. - Vagy arra – fordul a másik irányba. Lehet letaposták mindet? - Jó, menjünk egy fokkal beljebb, de szerintem együtt. Mert hát… - lenéz a cipőikre, amelyek nedvesek. Mind a ketten szépen gyűjtöttek harmatot, csak nem jó helyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838271#post838271][b]Vattai Júlia - 2021.10.17. 22:10[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |
______________________________________________________

- Ne izélj már, ha nincs harmat nem lehetek animágus. Nemsokára egy kicsi szőrös nyuszi leszek csak azért, mert harmatot gyűjöttünk a réten, a hülyének is megéri - vontam meg a vállamat, bár azt egy percig se hittem, hogy Theo beveszi, hogy nyuszi leszek. Előtte nem igazán játszottam meg magam. Bár k tudja, lehet ennek ellenére mégis egy tüneménynek gondol. Pláne ezek után.
- Nincs de kinyalósabb igen - morogtam nagyon halkan az orrom alatt megforgatva a szememet. Ekkora hisztit lecsapni csak azért mert valaki kirángatta reggel ötkor a meleg ágyából a jéghideg rétre. Rémes, hogy egyeseknek mennyire alacsony a tűréshatáruk. Jó persze ellenkező esetben az egész tök más lenne. Teljesen.
Miután részletes tájékoztatást adtam, elindultam, Theo pedig hamarosan talált is. Felcsillanó szemekkel loholtam oda hozzá és guggoltam le, hogy be tudjam gyűjteni.
- Csak mond hol és milyen bugyi legyen rajtam - hátra se néztem, ugyanolyan poénnak szántam mint ő a hangsúlyát. Nem vettem ám be, hogy ilyen nagy legény lenne. Közben már majdnem sikerült begyűjtenem a cseppet, amit az utolsó pillanatban zúztam össze. Elkerekedett szemem, aztán átkok hada tört ki torkomból.
Arra, ami ez után történt nem igazán számítottam. A fiú lágy hangja és érintése meglepett, belém fojtva a szót. Azt hittem be fog szólni vagy spontán felröhög, ehelyett kedvesen vigasztalni kezdett. Néha meg tudnak lepni az emberek. Amerre mutatott arra fordítottam fejem. Ide is néztem, oda is, aztán meg lefele. Végül újra a fiúra.
- Nem is tudtam, hogy ennyire cuki is tudsz lenni - lassan ocsúdtam fel a döbbenetből, ajkamra lány mosoly ült. Akárhogy is legyen, sikerült neki elfeledtetnie velem az előbbi kiborulásomat.
- Jól van, menjünk együtt - vigyorodtam el és álltam fel - mert ha nem sietünk le fogjuk késni a reggelit, ahol a kávét is felszolgálják - tettem még hozzá, és ha ő még guggolva maradt akkor kinyújtottam felé a kezemet, hogy felhúzzam.
- Induljunk meg mondjuk...arra, de lassan és óvatosan

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838474#post838474][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.23. 16:28[/b][/url]

Most, hogy már nincs annyi csipa a szemében és úgy felfogja, hogy egyáltalán milyen nap van, máris okosabb. Felrémlik neki, hogy egyszer talán említette vagy olvasta valahol, mindegy, az a lényeg, nem először hallja, hogy ilyen idiótaságok kellenek hozzá. Ha jól rémlik neki, a harmat mellett bele kell köpni abba a bájitalba, szóval tökre gusztusos lé lesz majd.
- Nem, nem éri meg nekem – utal arra, hogy ő a hülye, amiért nem alszik még, hanem itt van és komolyan próbálkozik azzal, hogy olyat gyűjtsön be, amiről álmodni sem tudott eddig. Nem lesz belőle animágus, ellenben a lánnyal, akiből igen, mert szorgalmas és csinálja. - Honnan tudod, hogy kicsi, szőrös nyuszi? Ezt így eldöntötted? - felvonja a szemöldökét. Nem utal semmi más állatra, nem hülye, még a végén belőle lesz idő előtt kicsi, szőrös valami, ami csak vinnyogni tud majd. Na azt nem. A hideg miatt, meg emiatt is megborzong, de azt nem hallja, hogy mit morog a másik. Tölcsért formál kezéből és öregesen teszi oda füléhez, miközben közelebb hajol.
- Haaaa? Kicsit hangosabban, nem hallok a jobb szememre – hunyorog is mellé, majd fáradt nevetéssel engedi le a kezét és indul el, ha már ez véresen komoly esemény és nem fog tudni semmivel sem hatni arra, hogy ezt vegyék meg egy boltban. Már ha lehetséges. Lehet közel és távol nem lehet ilyesmit kapni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Még ki is fizetné, fél kiló, fél üveg, így sem tudja, hogy mennyi kell. Egy csepp? Húsz? Ha most megkérdezi, akkor végképp azt mondja, hogy rinyálni tud csak.
- Lehetőleg semmilyen – egyszerűsíti le a kört, mert azzal nem rontja el azt, hogy melyik szín megy mihez. Bár tény és való, fele olyan komoly szavait fel se kell venni. Ámbár az azutániakat már annál jobban. Teddy sokak számára könnyen megismerhető figura, olyan, aki szarik mindenre, éli a világát és senki és semmi nem parancsol neki. Akit talán gonosznak hisznek és lelketlennek, pedig szó sincs róla. Igenis tud ilyet és ugyan így lepi meg vele a világot, mint most Julcsát. Ahogy nagy, értetlen tekintetével találkozik, úgy vigyorog rá. Igen, tud seggfej lenni, bunkó, de olyan is, aki a nagyobb jó érdekében tud normális is lenni. Hogy itt mi a nagyobb jó? Inkább ki se mondja, maradjon a nyugalom.
- Na azért túlzásokba ne ess. Nem cuki voltam, csak rendes, hogy megóvtalak az agyvérzéstől – rázza meg a fejét, mert messze van ő a cukitól, még akkor is, amikor alszik. - Remek. Kezd átázni a cipőm – nem kezelte le bűbájjal, csak a bakancsát, de az se az igazi. Majd gyakorolja. Feláll ő is, majd elindul vele és a kaja és kávé említésére fájdalmasan nyög fel. - Kell kávéééé. Meg kaja, uhh, rántotta, szalonnával. Le ne késsük mert sikítok – mintha azt mondaná, akkor majd ő hisztizik és káromkodik. Lehet meg fog történni. Addig viszont elindul lassan, lefelé nézve. Amint megleli az elsőt, kicsivel előttük, megáll és finoman megfogja a karját.
- Ni, ott van három is talán. Mennyi kell még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839012#post839012][b]Vattai Júlia - 2021.11.10. 23:44[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |
______________________________________________________

Megforgatom a szememet. Akár hülye akár nem, megéri neki. Pont. A kérdésre megfontam a vállam.
- Csak rám kell nézned, nem az első dolog ami eszedbe jut rólam egy édes, puha nyuszi? - fordulok felé megrebegtetve szempilláimat. Hát most na. Egy tündér vagyok. Apró, édes kis angyalka, akinek ráadásul tényleg retek puha a haja. Szóval nyuszi. Egyértelműen. Jó nyilván nem, és ezt szerintem mind a ketten tudjuk, vagy legalábbis Theon is sejti. Nem látta még az igazi, nagyon durva énem. Viszont a legkedvesebbnél azért őszintébbet.
A gyűjtögetés közben azért még folytatjuk a kis megjegyzéseket. A számlát vezető Theo pedig úgy tűnik nem rajong a bugyikért.
- Sok lesz az neked nagyfiú - hát egy meztelen nő, a végén még zavarba jön a nagy Marchetti kölyök.
Amikor végre találnánk egyet, óriási katasztrófa történik, ami azonban még ennél is sokkolóbb az a fiú reakciója.
- Ilyen arcocskával és attitűddel igenis az cuki a legjobb szó - kértem ki, kicsit megcsípve arcát. Kuncogva indultam el tovább, az előző hisztimnek nyoma sem volt, mintha elfújta volna a szél. Úgy tűnik a hirtelen meglepetések lehetnek ilyesmi hatással rám.
- Nem fogjuk, ígérem, ha meg igen, beállok én a konyhába mint jó asszony összedobni valami luxit - ígértem meg a földet pásztázva, közben megcsillant végre a nap valamin. Úgy tűnt Teddy is észrevette, mert azonnal jelentette.
- Ühüm, látom. Csak egy, ha ez most megvan az azt jelenti, hogy többé nem választ el téged semmi más a reggelitől, csak a konyháig vezető út - suttogtam, mintha vadat közelítenék meg, ami ha meghallja elfut a picsába. Lassan leggugoltam, elővettem az üvegcsémet majd beletornáztam a harmatot, végül pedig diadalittasan felmutattam az teli fiolát.
- Háhá!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=840699#post840699][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 21:40[/b][/url]

Forgatja itt a szemeit annyira, hogy egyszer ki fog akadni neki, komolyan. De nem, nem áll le vele vitázni, mert akkor meg az lesz a baj. Ó nem, ennyire ő sem hülye. Most.
- Ööö… nem? Mondjuk ebben a játékban szar vagyok, ha rád nézek, téged látnak. Bár a lányok szereti a cicamicázást is, lehet valami puha és cuki kismacska leszel, aki mindenkinek tud dorombolni, de jaj, ha mérges lesz, kikaparja a szemeit – még az ujjait is begörbíti, mintha karmok lennének, aztán röhögve engedi le a kezeit. Fogalma sincs, mi lesz a másik, neki ehhez szegényes a képzelete. Ha meg arról kell beszélni, mit láthat tényleg az, aki ránéz, illetlent mondana. Nem, nem szabad. Akkor lehet már most ki lenne kaparva a szeme.
- Sok? Láttam már olyat – vonja meg a vállát. Sőt, meztelen pasit is, most mit kell ezen izélni? Így lettek teremtve, így aztán ez a természetes. Szó szerint. Szóval korábban és mással kell felkelnie, hogy őt zavarba hozza. Aztán ki tudja, ha olyat lát, akkor épp hogy reagál rá. Lehet valakit kiröhög, lehet valakinél elakad a szó.
A szó azonban most is elakadt, csak nem az övé. Júlia ledöbben, hogy tud normális is lenni ez a gyerek, még Teddy is kicsit magán, mert nem sűrű ez, de hahó, amúgy mikor volt az mondva, hogy ő gonosz? Sose volt az, csak éppen teljesen máshogy fejez ki mindent, többek között egy vigasztalást is. Egy temetésen is röhögni képes, persze, hogy amit eddig ismertek belőle, azzal nehezen lehet összeegyeztetni azt, amit most csinált. A megjegyzésre azonban felfújja a képét, mint az a hülye hal és morcosan néz.
- Te meg így olyan vagy, mint egy ráncos öregasszony – „pukkad” ki, amikor megcsipkedi és még a helyét dörzsölgeti. - Há komolyan. Miért annyira hihetetlen, hogy nem vagyok egy a méteres faszok közül? - van itt elég, azt tudja, akiknek nemhogy kedves szavuk, de gondolatuk sincsen. Ha már kint vannak, míg megleli az új cseppet, előbányász egy cigarettát és az ajkai közé tűzi.
- Tudod mit? Késsük le, látni akarom – főleg enni. Mondjuk fogalma sincs, hogy mit tud főzni és mit nem, vagy az mennyire ehető. Már az, hogy neki és őt szolgálja ki, elég indok. Közben megvan a csepp is, előszedi az öngyújtót és hátrébb áll, mert ha megint elcsesződik és hiszti lesz, lehet nem lesz kedves. Csak itt gyújt rá, biztos távban.
- Óóóó akkor ügyesnek kell lenned. Szerintem itt az összes többit letapostuk, szar lenne tovább menni addig, ameddig megint szép fű van meg dér. Szóval, hajrá, ügyesen. Ne úgy fogd, így – mutogat is, mint egy rendes munkásember, aki csak néz, de nem dolgozik, csak szereti nézni azt, aki igen. Helyette persze, ez evidens. Amikor azonban megvan a cseppecske és emeli a fiolát, tapsolni kezd.
- Gratuláloook! - engedi le végül a kezeit. - És ebből lesz a bundád? Vagy ez az idegeidre kell? Azt asszem még nem is mondtad. Azt meg pláne nem: kell még máskor is szedned? - mert akkor nem fog felkelni, a-a, másnál alszik, hogy meg se találják.