36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 20:05 | Link

Zsolt

Napja megszokottan, teljesen átlagosan telt. Felkelt, elsétált a kastélyig, majd délelőttjét és délutánjának elejét óráin töltötte, mint minden hétköznapon. Ezután hazament, ahogy az történni szokott, és ott unatkozott, vagy éppen lefoglalta magát. Egész egyszerűen csak élte az életét, amíg csak nem felfedezni vélte, hogy baglya kopogtat az ablakon. Meglepődve ugyan, de kinyitotta. Ötlete sem volt, mit hozhatott, és miért éppen az ő állatkája. Izgatottan vette el a fehér borítékot és nyitotta is ki azt.

Menj a rétre, este fél 8-ra!

Csak ennyi állt a papíron, se címzés, se utalás, ki is írhatta. Szeme gyorsan végigfutott a mondaton, agyáig viszont először nem jutott el az információ. Arcára kiült a meglepődés, el sem tudott ilyet képzeni, de megtörtént. Természetesen őt is a kíváncsisága vezérelte, mint sokakat, éppen ezért eldöntötte, hogy elmegy. Semmi veszélyt nem látott a dologban, tud magára vigyázni, véletlenül sem kell félteni. Aki félti, annak van rá oka, de feleslegesen nem kell.
Az időpont előtt negyed órával készülődésbe is kezdett, láthatatlanul akart elmenni otthonról, anélkül, hogy bátyja észre vegye. Nem is lenne nagy baj, hiszen csak annyit kell mondania, hogy 'Elmentem sétálni', azt is teljesen megértené a fiú, hiszen ez nála természetes.
Fekete farmere látszott csak barna csizmája felett, hiszen fekete kabátja térdig ért. Végül sikerült hang nélkül távoznia, lépteit szaporábbra vette. Sietett, bár nem volt késésben. Időre ki is ért, és rögtön az üzenet feladóját kezdte keresni szemével. Nem látott senkit, kezdett fel-alá járkálni. Egyre jobban be, a rét közepére, tekintete futkározott mindenfelé. Veszélyt egyáltalán nem érzett, sokkal inkább azt, hogy eredeti helyzetéhez képest lejjebb került, és még bokáját is fájlalta. Amint kicsit feleszmélt, rájött, hogy egy sokkalta sötétebb, na meg szűkebb helyen is van, a fentiekhez képest. A kijáratot természetesen megtalálta, de nem tudott kijutni a gödörből.
- Ó, hogy a... - hangzott egy kicsit hangosabban, mint akarta. Próbált megnyugodni, és a dühét elüldözve tisztán látni a helyzetet. Akkor azonban nem sikerült neki, valahogy aggasztotta, mi is lesz azután.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. február 10. 18:06
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 4. 20:23 | Link

Sharlotte

Egy átlagos nap volt rengeteg tanulnivalóval és órával. Igazán unalmasak a vizsga előtti időszakok. Én könnyen beszélek, mivel hát még elsős vagyok, és vannak a nálamnál nagyobb ötödikesek, akik  lázasan készűlődnek a záróvizsgáikra. Szerintem, saját véleményem akik igazán tanulnak azok, már rég elfelejtették az alvás fogalmát. Kicsit sajnálom őket, bár már félek a sajátomtól. A szobámban elmélkedve hirtelen egy bagolyra leszek figyelmes az ablakomban. Kinyitom és beengedem szegény állatot. A lábára egy nagyon apró pergamen darab volt kötve. íroja nem vitte túlzásba a fogalmazást.

                          Menj a rétre, este fél 8-ra!

Ki lehet? Miért pont a rétre. Kérdések százezrei fogalmazódtak meg bennem. Erre a kis pergamen lapra ki sem férne. Hosszas gondolkodás után azt vettem észre, hogy már lassan 8 óra van. A délutánok hamar elröppennek a diákok életében. így volt ez a mugli iskolában is. Bár ott közel sem volt ennyire nehéz dolgom, mint itt. Felöltöztem melegen majd a széllel szembeszállva a rétre indultam. Félelmetes volt a rét és környéke. Senkit nem láttam sehol. Körbejártam a réten a rét közepe fele indultam, de még mindig sehol senki... Nagy kár. A kérdésekre válaszok nem érkeznek. Mi volt ez az emberi hang? Ráadásul egy bagoly is huhogott. A mugliknak van egy olyan mondásuk, hogy ha egy bagoly huhog meghal valaki. A mugliknak nincsenek alátámasztott érveik ezzel kapcsolatban, de mivel eszembe jutott félni kezdtem, szóval nem féltem csak megijedtem. Hátrálni kezdtem. A rét szélén most biztos röhögnek rajtam a nagyok, bárcsak el sem jöttem volna. A kastélyban most mennyivel jobb lenne. Ekkor egy kisebb szintkülönbséget éreztem. Szuper, egy lyuk. De azt hiszem nem vagyok egyedül. Hasamra estem és szemben találtam magam egy navinés lánnyal. Még nem ismerem, messziről láttam. Sikerült alaposan bele gabajodnom, bár ezt nagyon nem bánom. Biztos kellemetlenül érezheti magát.
-Nem zavar, hogy beugrok?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 21:05 | Link

Zsolt

Egész kellemes helyzetbe csöppent. Normális napja után egy titokzatos levél miatt naivan elindult a semmibe. Az idilli helyzetet már csak a sötétség tudta fokozni. Szrencsére egy kis mozgástere akadt, de a fájdalom, amit lábában érzett, nem engedte neki, hogy örüljön. Mégis, az volt a legkisebb problémája.
~ Jaj, hogy miért kellett nekem ez? Miért jöttem ide? Maradhattam volna otthon is, nem kellett volna a levéllel foglalkoznom. Már mindegy, kész, megtörtént, de akkor most hogyan jutok ki? Nem tudom, mi történik egyáltalán, kitől jött a levél? Valaki szórakozik velem. Ezt nem hiszem el, lehetetlen ~ hangzottak fejében kétségbeesett gondolatai. Kellemesen elunatkozhatott volna, de lefoglalta az, hogy vészesen ki akart jutni. Próbált is felkapaszkodni, de még ha sikerült is volna, lába akkor is gátolta mozgását.
Lassan kezdett is beletörődni, hogy nincs megoldás, ott kell éjszakáznia, aztán reggel lesz valami, amikor halk neszt hallott. Fentről jött, így kicsit megkönnyebbülten majdnem kérte is volna a segítséget, de az elmaradt. Helyette, közelebbről is megismerhette az idegent, szó szerint. Bárki is, annyi biztos, hogy ráesett, nem is akárhogy, meg, hogy fiú. Utóbbiról csak azután vett tudomást, hogy feleszmélt.
- Dehogy... nem zavarsz... Ugyan, éppen azon gondolkodtam, hogy milyen egyedül vagyok - nevetett fel kissé. Ezt persze a kérdés miatt, a helyzetért nem rajongott annyira. Mind a ketten próbáltak valahogyan mozogni, normális helyzetbe kerülni, de csak rosszabb lett. Meg kényelmetlenebb is, a szó minden értelmében. De továbbra sem volt a toplistás problémái között, bár már közel állt hozzá. Tévedett, ez az a csodálatos, idili kép, amit már fokozni sem lehetne. Vagy de, mondjuk esővel, viharral. Ha van olyan szerencséjük, akkor ilyet nem kell átélniük.
- Tehát akkor, hogyan tovább? - kérdezte ugyanolyan poénkodó hangnemmel, mint kezdte, bár belül nem azt érezte, amit mutatott. - Egyébként Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - mutatkozott be, hiszen kicsit sem vallott volna udvariasságra, ha ezt kihagyja. Közben tovább gondolkodott, saját kérdésén is, valamint a helyzeten, és annak sajátos iróniáján.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 17:37 | Link

Sharlotte

Elég kényelmetlen volt, de ezt próbáltam jobbá tenni, sajnos elég sikertelenül a helyzet ráadásul egyre rosszabb volt. Próbálkoztam szembe kerülni vele, mert úgy véltem, hogy úgy jobb lesz. Addig forgolódtam, míg, már szerintem vele szemben voltam.
-Sharlotte, bár a holdfény miatt nem látom az arcod, de biztos csinos vagy ha már így beléd estem.
Ilyen helyzetben az emberek 99%-a bepánikolna. Velem sem volt ez így, de azt tudom, hogy ilyen nyomasztó helyzetekben meg kell őrizni a hideg vért, és oldani kell a feszültséget.
-Jól vagy? Nem fáj sehol?
Most nem az a lényeg, hogy én hogy vagyok. Nem is érdekel. Iszonyatosan fáj a fejem, valószínűleg vérzik is. Nem tudom megnézni, mivel kezeim nagyjából Sharlotte feje alatt van. Úgy néz ki mintha megöleltem volna. A fejem csak Ő tudná megnézni, de nem kérem meg. Ki tudja? Lehet úgy bepánikol, hogy egyből elájul, és az nem lenne jó.
-Engem Zsoltnak hívnak, örülök, hogy beléd botlottam. Szeretek emberekkel ismerkedni bár a körülmények nem megfelelők. Az életrajzokat majd elmesélhetjük, ha ki jutunk innen.
~Ha kijutunk innen. A rossz gondolatok csak elterelik a figyelmem. Ezeket kell megpróbálnom kizárni a fejemből. Szép éj szaka lehetne, ha nem egy gödörben, hanem az iskola valamelyik termében találkozhatnék Sharlotteal. Ő vajon hogyan került ide.
-Miért botorkászik egy ilyen fiatal hölgy a kastélyon kívül ilyen késon?
Remélem tetszenek neki a poénok, mi a legjobb módja a feszültség oldásnak?Viccek, pontosan. Megerőltető viccekre gondolni ilyen nyomasztó helyzetben. Nem baj ha én félek, a lényeg hogy sugározzon rólam a magabiztosság. Véleményem szerint ez sikerül. Ha én magabiztos vagyok akkor a lány is nyugodt, következik én is nyugodt vagyok.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:17
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 5. 19:39 | Link

Zsolt

Nem volt elég neki, hogy kiment a rétre, bár ezzel a ténnyel semmi problémája sem akadt. A következő feszültségnövelő tényező az volt, hogy beleesett egy gödörbe, amiről azt sem tudta, hogyan került oda. Jobban átgondolva arra jutott, hogy biztosan csak szívatja az, aki a levelet is küldte neki. Aztán végül még társaságot is kapott, amivel ugyancsak nem lett volna baja, de a helyzet már nem volt annyira kedvére való. A feszültségoldás valamely módja neki is eszébe jutott, de valahogy nem tudott koncentrálni a dologra. Viszonylag megkönnyebbült, mikor ráeszmélt, hogy a másiknak is megfordult a fejében, meg még kamatoztatja is. Azzal, ahogyan ez megnyilvánult, viszont semmit sem tudott kezdeni. Akaratlanul is egy mosoly kúszott fel arcára, bár inkább olyan semmitmondó, mint a köszönetet nyilvánító.
- Köszi, jól vagyok. Igazából a bokám fáj, de azt még akkor csináltam magamnak, mikor beestem ide – nevet kicsit fel, és nyugtatja meg a fiút, hogy nem ő okozta. - Te jól vagy? Mondjuk, rám estél, nagyon nem üthetted meg magad – nevetett kicsit ismét. Agya tovább kattogott, végigvette a lehetőségeket. Az is megfordult fejében, hogy ő járatta vele a bolondját, a levél is tőle van, de felmerült az, hogy akkor miért is esett bele a gödörbe? Hamarosan erre is talált megoldást, de inkább elvetette, mert egyiküknek sem lett volna túl jó, ha tovább agyal a dolgon. Megtanulta már, hogyan kell leplezni az érzéseket, gondolatokat, vagy a szemmozgást, de ez utóbbit abban a helyzetben nem sikerült kiviteleznie. Egyrészt, mert ahhoz közel volt a másik, másrészt, nem is igazán látott mást, csak a fiú fejét, látástere ott elakadt.
- Én is szeretek ismerkedni, de nem így... Bár így is örülök az új ismeretségnek, csak hát... - nevetett fel – De jó, hogy mondod. Hogyan is fogunk kijutni innen? Én már ezen agyalok, mióta itt vagyok, de semmire sem jutottam... Így pedig még nehezebb is lesz – nem tudta abbahagyni előző tevékenységét. Komolyra kellett volna váltania, de valahogy azt a helyzetet már nem tudta sehogyan sem értékelni. Annak már vége, még az esőt is kibírta volna. Mindig is tudta, hogy lehetetlen helyzetek összehozásában megfelelő társsal kitűnő, de ilyet életében nem képzelt volna. A következő kérdésen egy kicsit elképedt magában. Nem a "hölgy" szóra, hanem fiatalságának feltételezésére. Természetesen ezt sem tudta dühösen felfogni, nevetett volna, de nem tette.
- Hát igazából... várj. Nem te küldted a levelet? - tette fel kérdését már egy kicsit meglepődött arccal, amint eljutott hozzá a lényeg. Ellenkező esetben biztosan tudná, hogy mi az ottlétének oka, de akkor minek kérdezne rá? Akkorra már ezernyi kérdés úszkált fejében, amikre szépen sorjában próbált válaszokat adni magának, de sajna nem sikerült. Mindig volt valami, amit nem tudott, vagy nem értett, és ezen önkéntelenül is nevetett. Nem zavarta volna az sem, ha hülyének nézi Zsolt, de a szituációt ismerve, ez aligha fog bekövetkezni.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 8. 19:50 | Link

Sharlotte

Itt, a gödörben, kilátástalanul. Sok horror sztori kezdődhetne így. Szerencsére itt van velem Sharlotte. Egy lánnyal nem biztos, előnyös együtt lenni. A kastélyban majd talán rólunk fognak pletykálni, hogy mit is csináltunk kettesben abban a mély gödörben.
-Sajnálom, hogy rád estem, próbáltam nem megsérteni, de túl váratlanul ért. Jobban lennék ha kijutnánk.
Még mindig a lány feküdt a földön én felette tartottam magam a kezeimmel, hogy ne nyomjam össze túlságosan. Ez a lyuk borzalmasan kényelmetlen egy ember számára, de sajnos mi ketten vagyunk, mármint örülök, hogy nem egyedül kell itt legyek, de kellemetlen a helyzet.
-Sok jó ember kis helyen is elfér.
A feszültségoldás szándékát még mindig fent tartottam. A fejem még mindig fájt, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Eddigre sikerült annyira megnyugodnom, hogy gondolkozni kezdtem hogyan tudnánk kijutni, ebből a nyomasztó és kényelmetlen helyzetből.
-A bajban kötött ismertségek hosszú ideig fog tartani.
Szerintem. Sokszor volt velem olyan, hogy a lehető legrosszabbkor jött ismertségek  sokáig meghatározták az életemet. Az idő olyan lassan telik, hogy a fű növése ilyenkor izgalmas lehet. De mivel a föld alatt vagyunk, még füvet sem látok sehol. Ha látnék sem érdekelne, mivel épp egy gödörben vagyunk. Ráadásul a kezemmel támasztottam magam ki, ezt pár óráig bírni fogom, de mi lesz ezután? Ráadásul rendkívül hideg van, jó, kabát van rajtam, de akkor is hideg van. Talán össze kell majd bújnunk, azt azért nem bánnám.
-Fázol?
Ekkor enyhén szédülni kezdtem, de a hideg visszahozott tudatomba, a fejem sajgott ahogy csak tudott. A fejemen még mindig éreztem, hogy egy tócsa szerűség van, remélem nem komoly.
-Te is kaptál levelet? Komolyan? én is kaptam, hogy legyek itt 8 órakor.
Valaki nagyon alaposan meg akart tréfálni bennünket, de ez nem jó tréfa, sőt, nagyon is rossz. De ha már itt vagyunk fel kell találni magunkat. Csak sikerüljön...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:21
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 9. 11:21 | Link

Zsolt

Azt nem mondhatja senki, hogy Sharlotte nem imádja az extrém helyzeteket, de az akkori már túlment azon a határon, amit még megszokott normalitással és hidegvérrel el tudott viselni. Kezdte elveszíteni az utolsó épeszű gondolatait is, valami különös oknál fogva mindet elfelejtette. Talán a hideg, a szituáció okozta feszültség, vagy valami más okozta, de azt akkor képtelen lett volna megmondani.
- Semmi baj - nyögött ki valamit. Tényleg nem volt dühös a fiúra, amiért ráesett, sokkal jobban foglalkoztatta a kijutás - Hidd el, én is - nézett rá. Igazából sokat nem látott, és még pálcáját sem érte el, hogy valami fényt tudjon csinálni, tehát helyzete abszolúte kilátástalannak minősíthető volt. Megfordult fejében, hogy Zsoltot kérje, szedje elő a saját pálcáját, vagy akár az övét, vagy valamit csináljon, de azonnal el is felejtette, mit akart mondani, amint hozzákezdett volna, így tovább törte inkább fejét. A feszültségoldás tovább folytatódott, bár sokat már azzal sem törődött, csak nézett fel, amennyire tudott a gödör szájához, és az árnyalatbeli különbségeknek hála, látta az eget. De az túlságosan távolinak bizonyult, akkor még a mélységet sem tudta megállapítani.
A fiú kijelentésével furcsa, de egyetértett. Igaz, bár akkor nem tudta elképzelni, ahogyan tegyük fel pár hét múlva összefutnak, és vidáman beszélgetnek. Elkeseredésében egy mosoly csúszott fel arcára, de azt nem lehetett látni abban a korom fekete lyukban.
- Egy kicsit, de kibírom - vágta rá hirtelen. Igaz volt ugyan, amit mondott, de csak akkori állapotára. Azt nem tudta, negyed óra múlva hogyan fog vélekedni, bár jól bírja a hideget. 0 fok körüli hőmérsékleten még szoknyában látogatott el a tavacskához, és nem lett baja, sőt. Igazából nem is érezte a hideget.
Visszatértek emlékei, bár egyik sem segített rajta, szinte semmit.
- Igen, kaptam - mondta, amint eljutott hozzá az információ is - De... szerinted ki szórakozik velünk? - kérdezte meg, mert egyáltalán nem tartotta viccesnek a tréfát. Hátha a fiúnak van ötlete, bár nem számított az akkor, csak a kijutás.
Hirtelen összerándultak szemei, ahogy azt érezte, hogy valami arcára cseppent. Pislogott párat, mert azt hitte, csak képzeli, de továbbra is érezte a nedvességet, ami csepp formájában legördült arcáról. Aztán jött még egy, de nem érte el, hogy megnézze mi az.
- Valami csöpög. Várj... ez nem tőled jön? Jesszusom, te vérzel? - emelte kicsit fel hangját, és egy pillanatra rémült képet is vágott. Szerencséjére a sötétség azt is elfedte.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. február 12. 13:56
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 18. 19:37 | Link

Sharlotte

Az éjszaka leple alatt sok állat talál menedéket. Remélhetőleg a gödröt amiben Sharlotteal vagyunk egyik sem fogja megtalálni. Viszont ezt sem lehet megjósolni. Csak reménykedni tudhatunk, a remény itt most a legerősebb fegyverünk lehet.
-Én attól még most is szégyenlem magam. Bizonyára megütöttelek, és hidd el elöntött a maró szégyen.
Ez így igaz, nagyon kellemetlen volt egyáltalán beesni ide, ráadásul egy lányra, aki elég csinos, de nem is ismerem eléggé. Szerintem senkinek nem volt ekkora balszerencséje, hogy késő télen beesik egy gödörbe ahol ráadásul nem is fér el egyedül sem, nem hogy még egy társával. Még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel. A mugli világban nem voltam cserkész, hogy fellegyek készülve ilyen váratlan pillanatokra, helyzetekre. Ráadásul ki gondolta volna, hogy beleesek. Egy kora esti találkozóra hívott meg valaki, és én egy lyukat fogtam ki, amibe betudok esni. Ki lehet ez a gonosz aki miatt itt vagyunk?
-Nem ismerjük egymást, ezért nagy a valószínűsége, hogy nincsenek közös ellenségeink.
De attól még mégis itt vagyok a lánnyal. Ekkor megint megszédültem egy kicsit, ennyire beverhettem a fejem? Nem hiszem. Attól még előfordulhat. Remélem, hogy ennek most már vége és nem lesz következménye. Ekkor a szemeim előtt egy csepp gördült le, majd még egy egyenesen Sharlotte arcára. Igaz, ez csak egy vicc, és nem fog esni.
-Én vérzek? Nem, biztos, hogy nem... Remélem... Nagyon bevertem a fejem. Sharlotte ne ijedj meg, kérlek nézd meg a fejem, véres? Szerintem igen, de ne félj. Jól vagyok.
Még. Rámosolyogtam a lányra és vártam mozdulatait.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:25
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 21. 18:45 | Link

Zsolt

Szinte természetesnek tűnt már a helyzet. Hiszen, csak egy levél volt, csak megjelent, és csak beleesett a gödörbe, meg csak úgy ráesett valaki. Minden csak úgy megtörtént, bár a 'nincsenek véletlenek' nézete mellett akkor is kiállt. Épp ezért erőltette magára a nyugodt arckifejezését, mert hát próbálta elfogadni, hogy az van, ami, és nem tud tenni ellene. Vagyis tud, csak éppen akkor elméje még be volt borítva egy bizonyos köddel, amit a felmerülő kérdések ezrei okoztak, és ettől nem látta meg az egyébként nagyon egyszerű dolgokat sem.
- Nem is biztos, hogy ellenségek, szerintem csak szivatni akartak minket. A miértjét már nem tudom a dolognak. Szerintem biztos, hogy nem valami fontos ügyben hívtak ide minket, meg amúgy is, hogyan került ide ez a gödör? - váltott át hirtelen felháborodott hangnembe, bár ezt nem a fiúnak címezte. Igazából a kérdés is 'költői' volt, mert a másiknak se lehetett fogalma, hogy mégis hogyan került oda, de egyszerűen muszáj volt megkérdeznie. Ezt kimondva a köd ritkulásával már erősen gondolkodóba esett, miképp lehet majd az a kijutás. Első gondolata egyértelműen a küldő segítség volt, de azt el is vetette. Nem tudtak senkit hívni, és nagyon valószínű, hogy nem járnak ilyenkor a réten csak úgy emberek. Maximum aki kitolt velük, de abban bizonyára nincs annyi, hogy ki is szedje őket onnan, tehát nem lenne értelme kiabálni sem.
Megzavarta pár csepp valami, ami arcán landolt, és ezt azonnal szóvá is tette, amire kicsit bizonytalan választ kapott, határozott hangsúllyal. Igen, az ilyeneket nagyon szereti, de azért a kérésnek eleget téve megpróbálta behajlítani valahogy a jobbnak látszó kezét, és kihúzni maga alól. Egy kicsi erőlködés után nagy sóhaj keretében sikerült ezt megtennie, majd el is indította végtagját abba az irányba, ahol vélhetően a fiú feje volt. Onnan jött a hang, így ott kell lennie. Ott is volt, és ahogy gondolta: nem épp száraz. Bizonyára Zsolt fájdalmat érezhetett, mikor hozzáért, mert az tényleg egy seb volt.
- Hát, szerintem vérzik a fejed. De én nyugodt vagyok - mondta már nyugodtan. Tényleg nem ijedt meg, csak először lepte meg a dolog, hogy még ez is, csak rátesz egy lapáttal. Kezét visszarakta maga mellé, valami viszonylag kényelmes pózba, majd sóhajtott egy nagyot, hogy sikerült ez is.
- Nos, van ötleted, hogyan fogunk kijutni? - tette fel egyszerű kérdését.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 3. 20:51 | Link

Sharlotte

A hideget már eléggé megkezdtem szokni. Nem sokat tudok tenni ellene. Meg amúgyis ami nem öl meg engem az csak megerősít. Eléggé kilátástalan a helyzet, szerintem kezd biztossá válni, hogy vérzem. Egyre gyakrabban érzem a szédülést, egy kicsit rosszul is vagyok, de szerintem, remélem nem vesztem el az eszméletem. Könnyen rosszul lehetünk ha félünk, hogy rosszul leszek. A félelemtől való félelem.
-Akkor jól megszívtuk. Éjszaka az iskola területén kívül, ha egy tanár megtudja akkor szívjuk meg igazán.
De még mennyire. Nem lenne jó büntetésben lenni, hisz nem is tettünk semmi rosszat. Egy ilyen gödröt nem lehetett könnyű hamar kiásni, bár ahogy elnézem nem sokat törődött azzal, hogy odalent kényelmesen elférjenek ketten. Ráadásul egyikünk sem alacsony.
-Vajon hogyan kerülhetett ide? Nekem sincs ötletem.
De ez nem is jó poén. Ráadásul nem is láthatnak. De akkor miért szivattak meg?  Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy akár felére is választ kapok.
-Ez nem jó, hogy vérzem.
Nem valami nyugtató, bár az nagyon jó, hogy Sharlotte nem fél. Nincs értelme félni hisz eszméletemnél vagyok. Szerintem egy előny ha az ember megtudja nyugtatni magát veszélyes helyzetekben. Ha nyugottak vagyunk hozhatunk megfontolt döntéseket, ami rendkívül előnyös. Lassan telnek a percek és valószínűleg még hosszú ideig itt fogunk maradni. Jó lenne ha fellehetne gyorsítani az időt. Én még nem hallottam ilyen varázslatról. Az idő lassan telik, de ha játszunk feledjük az idő múlását.
-Nem játszunk valamit?
Hogyan jussunk ki? Mondjuk ha kiabálnánk? De lehet Sharlottenak nem tetszene és nem hallanának meg. Ha feltudnék állni akkor sem tudnék valószínüleg kimászni ebből az egérlyukból.
-Ezért szeretnék játszani. Múljon az idő, mert nincs ötletem.
Játék közben hátha jobban tudok gondolkodni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 4. 11:07 | Link

Zsolt

- Játszani?! Remek ötlet, mondhatom. Mert aztán azzal előrrébb leszünk – förmedt rá hirtelen a kérdést hallva. Ott, azon a ponton már elveszítette türelmét, pedig egyébként nagyon sokáig tud várakozni valami Isteni szikrára, de akkor az már sok volt neki. Játszani, csodálatos. Örült, hogy Zsolt nem látja, hogyan néz rá, mert akkor aztán az ellenszenvét bizonyára díszcsomagolás nélkül kapta volna meg. A sötét kedvezett neki, ilyen szempontból legalábbis, mert másféleképpen nem látta jó oldalát a dolognak.
- Bocs, nem akartam lekiabálni a fejed – váltott aztán vissza kedves hangra, mikor mérlegelte, mit csinált. - Egyszerűen csak egy ilyen helyzetben nagyon nincs kedvem játszani, és tudom, hogy csak  a feszültséget szeretnéd oldani, de nekem ez már mindenhogyan sok- sóhajtott egyet mondandója végén, majd szemét is lehunyta, hogy tisztábban lásson, át tudja gondolni a lehetőségeket, még egyszer, és utoljára is, mert erejéből már csak ennyi telik. Csukott szemekkel kezdte körbetapogatni a gödört belülről, már amennyire kezei elértek, és próbálta feltérképezni azt, lelki szemeivel látni azt, amit az éjszakai leplei alatt nem lehet.
Akkor jött az a pillanat, mi olyan lehetett talán, mikor a feketeségben kigyúl a fény, és iránymutatóul szolgál az eltévedt 'lelkek' számára, most éppenséggel neki. A falban található horpadás - vagyis nevezzük mélyedésnek – talán megoldhat mindent. Igen, jobban átgondolva is erre jutott, majd már át is ültette a gyakorlatba ideáit. Amennyire csak tudott, abba az irányba, azaz jobbra kezdett el csúszkálni, jobban mondva vonszolta arrébb magát, majd kezeit is kihúzta a fiú alól. Még mielőtt túlzottan heves érdeklősét mutathatna Zsolt az iránt, hogy mit csinál, úgy gondolta körmondatokba elmagyarázza neki.
- Figyelj, itt ez a mélyedés, ha ide behúzódok, aztán a másik irányba kinyújtom a lábaimat, fel tudok állni. Onnan pedig már viszonylag egyszerű a kijutás – hadarta a semmibe, mert már nem igazán tudta merre is van a fej, amihez a szavakat címezte, de érdeklődése akkor másfelé ágazott, így nem is foglalkozott a dologgal, hanem inkább elkezdte húzni magához a lábait, amint elhelyezkedett a mélyedésbe. Nyújtotta is előre, ahol hely volt a fiú mellett, és miután letette őket elkönyvelhette, hogy számításai beváltak. ~ Na akkor innen hogyan tovább? ~
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék