Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Még a Bagolykő bejáratáig sem jutott, már elkönyvelte, hogy ez a legcsodálatosabb hely a világon! A változékony tájon mindent megtalál az ember, amire vágyik. A mezőtől az erdőig, a tavacskától a vízesésig (utóbbiról egyelőre még csak hallott, nem látta), a síktól a sziklákig. Nem hiába ez a varázstanulás magyarországi fellegvára! Az elemi mágusok kánaánja, a varázskörök... nos... úgy tudja, ezt már egy ideje nem oktatják itt, ami meglehetősen furcsa a számára. De megmagyarázza, miért Európa másik csücskébe citálták tanulni, amikor az otthonához ilyen közel is van varázslóiskola.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor belecsöppent az új közösségbe és vele az új élménybe: a kortársakkal való kapcsolódás lehetőségébe. És tényleg az átlagosnál kevesebb idő alatt, három éven belül letudta a tanulmányait. Most pedig új megmérettetés elé kell állnia: tanítás!
Még annyi tapasztalata sincs mások oktatásában, hogy társait korrepetálta volna a tudományából Belgiumban. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy lelkesen vesse bele magát a feladatba. De majd csak egy hét múlva. Most még nem kezdődött el a tanév, még csak berendezkedik. Azaz elengedte a bőröndje fogantyúját új szobája közepén, hátraarcot csinált, és lobogó szoknyával, magán felejtett lila bolyhos kistáskájával (csak a legfontosabbaknak) suhant rögvest ki a rétre. Rugalmas léptekkel, háta mögött összefogott kezekkel, szinte pattogva közlekedik a fűben. Mezítláb, a cipőjét valahol a kastély bejáratától idefelé jövet már lerángatta magáról. Műértőként, egyelőre csak távolról figyel meg minden mezei virágot. Nem tolakodik, csak beszívja az érzéseket, a lehetőségeket. A szórványosan leledző fák harmadikánál megáll. O-ó. Ez nem lesz jó. Hozzáérinti a tenyerét a törzshöz, és felnéz a terebélyes, de levelekkel ritkásan nőtt lombra.
A fa beteg.
Derűs ábrázatát összeráncolódó homloka komolyítja el. Kikotorja sokrétegű szoknyája ráncai közül fémpálcáját, közben elhátrál a fától. A botot két méterrel a törzstől a földbe szúrja. Elég puha. Erősen markolva a fém végét vonalat kezd húzni a fű közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=828432#post828432][b]Németh Asztrid - 2021.04.01. 23:01[/b][/url]

Még a Bagolykő bejáratáig sem jutott, már elkönyvelte, hogy ez a legcsodálatosabb hely a világon! A változékony tájon mindent megtalál az ember, amire vágyik. A mezőtől az erdőig, a tavacskától a vízesésig (utóbbiról egyelőre még csak hallott, nem látta), a síktól a sziklákig. Nem hiába ez a varázstanulás magyarországi fellegvára! Az elemi mágusok kánaánja, a varázskörök... nos... úgy tudja, ezt már egy ideje nem oktatják itt, ami meglehetősen furcsa a számára. De megmagyarázza, miért Európa másik csücskébe citálták tanulni, amikor az otthonához ilyen közel is van varázslóiskola.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor belecsöppent az új közösségbe és vele az új élménybe: a kortársakkal való kapcsolódás lehetőségébe. És tényleg az átlagosnál kevesebb idő alatt, három éven belül letudta a tanulmányait. Most pedig új megmérettetés elé kell állnia: tanítás!
Még annyi tapasztalata sincs mások oktatásában, hogy társait korrepetálta volna a tudományából Belgiumban. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy lelkesen vesse bele magát a feladatba. De majd csak egy hét múlva. Most még nem kezdődött el a tanév, még csak berendezkedik. Azaz elengedte a bőröndje fogantyúját új szobája közepén, hátraarcot csinált, és lobogó szoknyával, magán felejtett lila bolyhos kistáskájával (csak a legfontosabbaknak) suhant rögvest ki a rétre. Rugalmas léptekkel, háta mögött összefogott kezekkel, szinte pattogva közlekedik a fűben. Mezítláb, a cipőjét valahol a kastély bejáratától idefelé jövet már lerángatta magáról. Műértőként, egyelőre csak távolról figyel meg minden mezei virágot. Nem tolakodik, csak beszívja az érzéseket, a lehetőségeket. A szórványosan leledző fák harmadikánál megáll. O-ó. Ez nem lesz jó. Hozzáérinti a tenyerét a törzshöz, és felnéz a terebélyes, de levelekkel ritkásan nőtt lombra.
A fa beteg.
Derűs ábrázatát összeráncolódó homloka komolyítja el. Kikotorja sokrétegű szoknyája ráncai közül fémpálcáját, közben elhátrál a fától. A botot két méterrel a törzstől a földbe szúrja. Elég puha. Erősen markolva a fém végét vonalat kezd húzni a fű közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=828978#post828978][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.05. 22:15[/b][/url]

Kicsit összefolynak neki a napok, mióta hazaért és nekiállt felvenni életének komoly és valódi ritmusát. Odakint is volt egy hangulat, de nem ez, nem a rutin és a kötelezettségek. Nem csalódott, tudta, amikor mégis úgy döntött, visszajön, mit vállal és mit enged el. Tudta és ezzel elismerte, hogy még szüksége van bőven erre a közegre, sokan vannak, akiket nem akart elengedni vagy hátrahagyni. Van még itt mit elintéznie, a nagyján már túl van. A hivatalos köröktől mindig lámpalázas, azonban most egészen más miatt kevereg a kastély környékén. Még semmi sem biztos, csak az, hogy az erdőn át levágta az utat a kastélyhoz, így az ösvényről kilépve, az épület helyett az udvaron maradt. Ha pontosak akarunk lenni, az üvegház felé indult azonnal, mert azokkal így, évkezdés előtt bőven van mit dolgozni és mikor legutóbb és korábban tárgyalt Darcy-val, arról biztosította, később sem hagyja egyedül rá a munkát. Önszorgalmas méhecskeként, no meg, ahogy azt már Izával felfedezte, saját lelki békéje tökéletes őreként is jobb, ha valóban megteszi, mintha neki is lenne olyan különleges mágiája, mint volt házvezető-helyettesének, amely igényli azt, hogy minél több időt kint és ne bent. Bár ezt inkább a kórsághoz kellene csatolnia, ki tudja, nem merült még olyannyira bele, de Riley-nak szorgosan jegyzeteli kibukása óta, miket észlel, mennyit alszik. Nem biztos, hogy a legszebb eredményeket produkálja, de igyekszik.
Elszöszmötöl a növényekkel, rendbe teszi őket, egy-pár férget hajít ki, hogy kívül tágasabb, aztán még bent, a növények között táskájából legalább egy váltás pólót cserél, hogy ne tűnjön totál mocskosnak, nadrágján csak itt-ott akad egy kis virágföld nyom. Ez nem az a szakma, amit öltönyben lehet. Kiérve, a felsőt tömködi a táskába, ahogy átvág a réten, hogy hazafelé induljon. Épp azon gondolkodik, mit vegyen ehetőt, valami különlegeset, amikor mozgolódást lát tőle jobbra. Ezzel semmi gond nincs, nem csak kisállatok lakják szünetekben a környéket, így aztán felőle bármit tehetnek, csakhogy épp ilyet nem szoktak. Lassít, majd végül megáll, ahogy a pálcát földbe szúró elindul. Mi a… Közelebb lépked, nem lát ő semmi olyat, amit értelmezni tudna, így aprót köhint.
- Veteményes lesz? – mert ahhoz tudja csak hasonlítani. Bár aki csinálja, az nem épp kertészkedőnek tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829230#post829230][b]Németh Asztrid - 2021.04.07. 20:33[/b][/url]

Hallja ő a diszkrét köhintést, de nem szokott tudni olyan gyorsan kibújni abból a szellemből, ahol éppen van, abból a tevékenységből, amit éppen csinál. Úgyhogy még hátrál pár lépést, már van egy harmad köríve, amikor fenékkel beleütközik valakibe.
Veteményes lesz? Most jut el a tudatáig, hogy az imént hozzá szóltak. Hát így már tényleg kizökkent, hogy popóval elgázolt valakit, úgyhogy kezében fémbotjával kiegyenesedik, és (bal lábát szükségtelenül teátrálisan lendítve oldalra) egy kecses félpördülettel szembekerül megszólítójával. Szimpatikus neki a férfi, hát sugárzón elmosolyodik.
- Nem hiszem, hogy veteményes - ad a várnál kevésbé egyértelmű választ. Végeredményben veteményes is lehetne, de ha konyhakertet akarna telepíteni, azt valószínűleg nem itt tenné. No meg a fa sem örülne neki.
- Ez a fa beteg - bal karjával légiesen maga mögé int, az említett vastag törzsű ősapára, aki minimum a tiszteletet megérdemli, de még inkább a gondoskodást.
- Vagy rovar, vagy varázslat - eddig jutott a diagnosztizálásban. Úgy tervezte, mindkettő elboronálására rajzol egy-egy kört, így biztosra megy.
- Te szeretnél ültetni valamit? - merül fel benne az ötlet, nem kötve össze, hogy az iménti tevékenysége ösztönözte a korábbi kérdést, nem a másik vágyai vagy a puszta fantáziája.
Közben félig a jövevény felé fordított arccal, hogy az biztos lehessen benne, figyelnek rá, beleszúrja botját a kis árokba, ahol az imént végeszakadt a föld fellazítása, és hátrálva folytatja a kört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829400#post829400][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.10. 22:47[/b][/url]

Vagy nem hallja, vagy nem akarja. Mind a kettő eshetőség létező dolog, nincs is ezzel probléma, mert ő kotyog bele valamibe, amit más éppen nagyon alkot. Csak olyan szokatlan és fura, már ami az eszközt illeti a kezében, meg úgy az egész jelenséget. Az egészben az nem döbbenti meg, hogy a nő mezítláb van. Sőt, hirtelen neki is kedve lenne ledobálni a cipőt, zoknit, mert bár talpa nem kérges, azért tesz érte, hogy ne legyen az, de megszokta már a puszta föld minden formáját. Jobbára avarban járkál, így a puha, zsenge fű kifejezett wellness lenne ujjainak. De nem, csak figyel, egészen addig, míg vészesen nem közeledik. Szólna ő, előbb is, de elbambult. Már nem a fenének, ami neki ütközik, hanem a vonalon, ami alakul. Azt követte, most pedig neki is tolattak. Kezét automatikusan emeli meg, hogy elkapja, ha billenne, de a nő csak piruettezik egyet és már szembe is fordul vele. Erre akaratlan mosolyodik el, meg hát, kap is egyet és illik viszonozna, kezeit pedig leengedni.
- Ó, hát hova is gondoltam – azt nem ide szokás, meg minek is tenné. Homloka ráncolódik csak, ahogy azt mondja, a fa beteg. Kicsit oldalra is dől, hogy jobban rálásson a „páciensre”, majd vissza. Na ezt most nem érti, ő nem látja. Persze tudja, ez semmit se jelent. Volt nekik is suhanc korában elég fájuk, amit apja mikor metszett vagy visszavágott, megmutatta, hogy belül bizony nagy a gond.
- Beteg? És ezt honnan… tudod? – mert egy fa nem beszél, nem mondja el, hogy mije fáj. Botanikus lenne? De hát ilyet ő sem tanult, hogy lehetne? Ki tudja, lehet van valami felsőbb szint, ahol igen? – A rovart még értem. A varázslatot annyira nem, de az az én gondom – lép közelebb, azonban még mindig nem lát semmit, amitől okosabb lenne. Maximum kérdez még majd. Fordul ő is, tolatva készül tovább a mű és lenézve, a kör vonalát követve lépked utána.
- És ez akkor most mi lesz? Nem, nem akarok ültetni bele semmit, csak azt hittem. Kotnyeles vagyok, ha valami mágiáról van szó, bár ez inkább akkor művészet – áll meg, pillant le ismét. Lehet a fa tetejéről jobban látná, mi is lesz ez.a

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829430#post829430][b]Németh Asztrid - 2021.04.11. 13:06[/b][/url]

A jövevény talán nem hiszi, amit mond. Mindenesetre indoklást is kér, honnan tudja Asztrid, hogy beteg a fa. A nő, akire feltehetően ráborult egy ruhásszekrény, egy mosollyal megvonja a vállát. A felhúzódó vállak finoman megemelik karjait is, a mozdulat egy szellőt idézve átfolyik tenyere nyitásába, ujjai széttárásába. Vajon ez most azt jelenti, hogy fogalma sincs, vagy azt, hogy nem érti, mit kell ezen annyit magyarázni?
- Figyelj! - mondja váratlanul, és megragadja a férfi kezét. Odavonszolja a fatörzshöz, és ha hajlanak neki, odahelyezi a tenyért a fa törzsére, magáét is mellé teszi. Tényleg érezni, hogy baj van? Vagy csak képzeli a dolgot, esetleg egyszerűen tudja, és így próbál rá magyarázatot adni? Mindenki döntse el maga.
Ha megtörtént a vizsgálódás, kiterelgeti a cipős egyént a körből, hogy folytathassa a munkát. A körvonal bezárul, de még mindig megválaszolatlan a kérdés, hogy mi is készül itt. A fickó biztosítja arról, hogy nem szórja magvakkal teli a művét. Asztrid érti ám a viccet. Most először nem tündérien sugárzik, csak egészen prózai módon elvigyorodik, mint más, rendes ember.
- Tulajdonképpen vethetnénk is bele. Sosem próbáltam.
Egy ilyen varázskör a földben általában nem él, nem szükségeltetik addig, hogy az ember kivárná, mi történik a belevetett magokkal. Asztrid most elképzeli azt a sok-sok kört, amit évei során a földbe vájt, ha mindet meghagyta volna és mindbe ültetett volna...!
- De csodálatos volna!
És a titokvédelmi alaptörvény teljes sárba tiprása. Esetleg itt a Bagolykő területén lehetne építeni ilyen kerteket!
- Ez egy varázskör, amivel meggyógyítom a fát - rántja le a leplet a misztériumról a fiatalka tanár, amikor újra visszatér a valóságba.
- Még nincs kész - teszi hozzá, és elkezdi a fától mint középponttól kiinduló sugarakat is berajzolni, majd még további vonalakat. Amikor végez, egészen olyan, mintha a gyökérhálózatot rajzolta volna be, de az egész nehezen kivehető a fűvel hintett földben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829568#post829568][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.13. 19:39[/b][/url]

Ezek szerint nem tudja, és ezzel nincs semmi gond sem, mert nem kifaggatni akarta, csak kíváncsi. Lehet lát valamit a levelek színén, vagy csak tippel, esetleg kicsit bolond. Mindenki az valahol, kell is, hiszen akkor az élet is egészen mókás. Féloldalasan mosolyodik el, hogy akkor legyen ennyi, már ennyivel is beéri.
- Hmm? – de nagyon nincs ideje semmire, mert megragadja a kezét, készségesen követi, bármerre is tartana, azonban csak a fáig jutnak. Tenyere végül a fa törzsére simul, a nőé mellé, ácsorog tudatlanul. Homloka ráncolódik, ahogy próbál valamit tényleg érezni, megtudni, de varázstalansága aztán végképp nem segíti ebben. Tapogatja a törzset, az olyan neki, aminek lennie kell, szálkás, kemény, érzi az időt.
- Sajnos én így sem értem – vallja be végül, elvéve a kezét, tenyerét vizsgálva, mintha a bőrén keresné a választ, azonban ott sincs semmi. – Varázstalan vagyok, süket a… fákra – közben mennie kell, így ahogy jött, úgy távozik is a körből, nehogy aztán még a véletlen kettétaposson valamit, aztán oda az egész eddigi munkája. Megáll, távolabb, onnan pislog arra, ahogy befejezi és fejét oldalra döntve követi a vonalak útjait. Biztosan kiad valamit, csak ő innen nem látja, nem tudja meglátni a lényeget.
- Attól nem lenne gond? Mert gondolom ha most áttaposom itt, egy az, hogy kikapok, de meg is szakad? – mutat egy pontra. A mágia ezen ága végképp új és ismeretlen a számára, nem csoda, ha sok és fura kérdése akad. Ha a nő ismerné kicsit is, tudná, hogy ez nála teljesen normális, pozitív.
- Virágokkal biztosan. Adhatok magokat a következőre – a virágok senkinek sem ártanak, az egyszerűekkel gond sincs, ha éri eső, a levegő, minden rendben lesz. És még szép is, igen. Bár nem annyira a virágokra szakosodott, de minden növény hasznos.
- Varázskör – ismétli kicsit megbabonázva talán. – És, és… hogyan működik? – guggol le és nézi az egyik árkot. Oké, ez már eléggé felkeltette érdeklődését. Neki már most is késznek tűnik, azonban azt mondja, nem, így dolgozik tovább. Hát leül, a fűbe, nem a vonalra, máris akadt egy nézője, mintha valami látványosság lenne az, amit csinál.
- Én botanikus vagyok, de ilyennel még nem találkoztam. Mindenre van kör, vagy csak a fákra? – mert ha az ő kínjára is, akkor már most lehet körberajzolni. Szép álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=829582#post829582][b]Németh Asztrid - 2021.04.13. 21:04[/b][/url]

A röpke lefagyás, amit a másik varázstalan mivoltának híre okozott gyorsan elillan, legalábbis látszólag. Asztridban megpendül és szétterjed az érzés: cinkostársra lelt. Egy fiú, akinek virágmagjai vannak! Az előbb még teljesen új elgondolás volt, most már részletes tervezgetés alapja a virággal beültetett varázskör ötlete. A lány türelmesen és szívesen felel a kérdésekre.
- Most nem lehet még vetni bele - csicsergi, miközben túrja a földet fémpálcájával. - Meg kell maradnia a nyomoknak. Az árkoknak.
- Készítsünk virágágyást! - fordul meg hajoltában, és mereven a látogatójára néz. Biztos akar lenni benne, hogy már a másik is ott tart, ahol ő: a teljes bizonyosságban, hogy ide kertet kell készíteni, a fa köré.
- Egy hét múlva elhozhatjuk a magjaidat - mondja neki. Annyira lelkes, hogy a kijelentés ellentmondást nem tűrőnek hathat, de valójában csak reménykedik benne, hogy a felajánlás őszinte volt, és nem udvariaskodás. Az udvariaskodásban nem valami jó, a szarkazmust pedig végképp képtelen felismerni.
A fiúban rengeteg kérdés tolul fel. Eközben Asztridban is buzognak a kérdések, amiket eddig visszatartott - más dolga volt. De még egy kicsit meg kell zaboláznia őket, hiszen az egyik legkedvesebb témájáról, a varázskörökről lesz szó!
- Rajzolsz egy kört - magyarázza a magától értetődőt Asztrid, és az éppen elkészült illusztráció felé int, a földre. - Azután aktiválod.
Hogy ezt mutassa, a kör mellé teszi a kezét, és három másodperc múlva az elkészült vonalrendszer a fű közt halványzölden felizzik, majd kihuny.
- Most dolgozik a kör. Egy hét múlva minden rendben lesz.
Ha éppen figyelik, egészen halványan, de azért látható, ahogy a varázskör vonalain a fény pulzálva megjelenik.
Az alkotó pihen: Asztrid odaáll a fűben ülő mellé, bokáit kulcsolja, majd egy mozdulattal lehuppan. Csak úgy libbennek szoknyája tüll rétegei vele.
- Nem csak a fákra, nagyon sok mindenre.
(Vannak körök, mármint.)
- Ha pedig valamire nincs, ki lehet találni! - mosolyog rá üdén, mintha csak arra invitálná, ne hagyja, hogy bármi gátat szabjon neki, váltsa meg a világát!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=831334#post831334][b]Helvey Belián Balázs - 2021.05.16. 15:32[/b][/url]

Igen, ez mindig érdekes pont, mert nem mindenkinek van ahhoz türelme, hogy elmagyarázza a dolgokat, amik egy máguspalántának teljesen magától értendők. Bár úgy néz ki, erre mindenki türelmes és nekiáll legalább pár szóval elmagyarázni, mi is a harci helyzet. Vagy ha nem, akkor úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a dolgot, megy tovább minden. Nincs ezzel baj, nem szokása felvenni, még ha sértésnek is szánná valaki, ez lepereg róla. Kérdez és ha továbbra se kap választ, csak legyint.
- Áhh, azt gondoltam, hogy előbb… hatnia kell a fára - vagy mit csinál egy ilyen kör. Semmi se használ azonnal, lehet itt kell egy két óra, nap, vagy akár hét. - Amint nem kellenek az árkok? Simán. Mit hozzak bele? - mert tud ő a büdöskén át olyan növényt is, ami harap, bár nem minden növény marad meg idekint, csak úgy, ami mágikus. Marad a hagyományosnál, de abból is van ezer meg egy fajta. Talán levendula, az mindig jól jön. Nem annyira virágos alkat, hogy a kertje tele legyen, de vannak amiket szívesen gondozgat.
- Rendben, egy hét. Addig beszerzem, mert úgy látom, sok kell majd ide - néz végig a terepen, számolgat, mi merre és hogyan. Nagyjából már tudja mennyi az annyi, de attól függ, hogy mit szeretne. Lehet azokból eleve palántákat is kapni, de tény, jobb lesz a mag, mert akkor fogják igazán látni, hogy használ is. Addig meg, míg a magkérdés félre lett téve, kérdez arról, ami jelenleg zajlik. A nyilvánvaló választ kapja, de mire jönne a “hogyan?” szavacska, már láthatja is. Fúj egyet, csodálkozó arccal.
- Ohh, hogy mágiával, értem, értem - akkor ilyet sem fog tudni csinálni, nézi a halványzöldet, majd annak helyét. Kicsit előrébb is dől, majdhogynem orrát készül beledugni a vájatba, de mégsem, egyszeűen keresi a látványos mágiát, ami… elillant.
- Hát ilyet se láttam még, de érdekes. És akkor ez meggyógyítja a fát? - tapogatja meg az ágyás mellett, majd visszaegyenesedik és az időközben mellé ülőre pillant. Kicsit ma is okosabb lett, úgy néz ki, ez is egy olyan ágazat, ami nem állandó. Lehetne talán művészetnek is nevezni a gyógyítás mellett? Akár.
- Kitalálni? Tehát ha én azt mondom kúrálj ki valamiből vele akkor lehetséges? Jó, mondjuk a vérfarkaskórra tuti nem lehet, de tök jó lenne - miért is ne lökné be azt, ami a legnagyobb baj az életében. - Belián - nyújtja végül felé a kezét, ha már így együtt fognak virágmagokat elszórni a közeljövőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=832538#post832538][b]Németh Asztrid - 2021.06.09. 22:19[/b][/url]

Képzeletben egymás tenyerébe csapnak: megköttetett a szövetség. Kertet készítenek!
Asztridé volna a választás joga, hogy mit is ültessenek, de ehhez ő nem annyira ért. Ő az erdő gyermeke, bár találkozott virágokkal a nagyanyja tündérkertjében. Így csak szégyellősen vállat von a kérdésre. Ennyi erővel azt is mondhatta volna: Hát virágokat!
Reméli, újdonsült pajtása meg tudja oldani a kérdést.
- Legyen sokféle színű - teszi hozzá szakértően, miután lehunyta a szemét, elképzelte a fa körüli kertet, és eszébe jutott mégis ez a kívánság.
Örömmel veszi az érdeklődést a varázskör iránt. A nyomozó kétkedő kérdésére titokzatosan mosolyog: Hogy meggyógyítja-e a fát? Vagy igen, vagy nem.
Mindent jól csinált, ezért valószínűleg igen. Azután viszont egy bonyolultabb kérdés jön.
- Vérfarkaskórra? - nagy szemekkel, döbbenten néz. Na nem azért, mert olyan szörnyű gondolat lenne ez a betegség. Hanem, mert alaposan, kívül-belül ismeri a varázsköröket, mégsincs fogalma sem, egyáltalán próbálkozások voltak-e a tudományban a vérfarkasokkal kapcsolatban.
- Ennek utána kell néznem! - mondja a lány lelkesen, és talán kicsit hangosan is.
Ennyi örömteli dolgot megpecsételendő a másik nyújtja a kezét neki, Asztrid hosszas morfondírozás nélkül finoman belehelyezi a sajátját.
Fogalma sincs, mi az a belián. Talán egy virág, egy köszönés, vagy csak egy szavajárás? Annyit tesz: köszönöm? vagy rendben?
- Belián - nyugtázza a biztonság kedvéért Asztrid is egy nagy mosollyal. Kék, sűrű kerek szirmú, hosszúkás fejű virágokat képzel el a szó hallatán.