- OH BABY, DON'T YOU KNOW I SUFFER? - vijjogja teli torokból, miközben kirúgja a tölgyfaajtót a kastély végiben.
A "Rét" gyanútlanul terül el a lábai előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig a piknikező tisztás.
 - OH BABY, CAN YOU HEAR ME MOAN?
Menet közben meglengeti a kezében tartott masszív baseball ütőt, mely suhogva szeli a levegőt, és semmi jót nem ígér.
- YOU CAUGHT ME UNDER FALSE PRETENSES - kántálja tovább anélkül, hogy dallama vagy ritmusa lenne a szövegnek, és a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy bárki, aki hallja a vonyítását, kínjában rögtön dimenziót vált.
- HOW LONG BEFORE YOU LET ME GO?
Bal kézzel feldob maga előtt egy baseball labdát a levegőbe, és az egész testét beleadva az ütésbe, kegyetlen svunggal megküldi a cuccot.
- OOOOOH - rikoltja az éles csattanást követően. - YOU SET MY SOUL ALIGHT!
A labda elrepül Sohaországba a fák között, és jó eséllyel nem kerül elő többé, de semmi vész. Mer’ van másik.
- És hazafutás - biccent elégedetten. - A következőt te dobod, aztán elszívunk egy spanglit, und megtérünk Jehovához. Oké?

- OH BABY, DON'T YOU KNOW I SUFFER? - vijjogja teli torokból, miközben kirúgja a tölgyfaajtót a kastély végiben.
A "Rét" gyanútlanul terül el a lábai előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig a piknikező tisztás.
 - OH BABY, CAN YOU HEAR ME MOAN?
Menet közben meglengeti a kezében tartott masszív baseball ütőt, mely suhogva szeli a levegőt, és semmi jót nem ígér.
- YOU CAUGHT ME UNDER FALSE PRETENSES - kántálja tovább anélkül, hogy dallama vagy ritmusa lenne a szövegnek, és a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy bárki, aki hallja a vonyítását, kínjában rögtön dimenziót vált.
- HOW LONG BEFORE YOU LET ME GO?
Bal kézzel feldob maga előtt egy baseball labdát a levegőbe, és az egész testét beleadva az ütésbe, kegyetlen svunggal megküldi a cuccot.
- OOOOOH - rikoltja az éles csattanást követően. - YOU SET MY SOUL ALIGHT!
A labda elrepül Sohaországba a fák között, és jó eséllyel nem kerül elő többé, de semmi vész. Mer’ van másik.
- És hazafutás - biccent elégedetten. - A következőt te dobod, aztán elszívunk egy spanglit, und megtérünk Jehovához. Oké?

- UUUUUUH, BABY DON'T YOU ÖÖÖ... - puff. A másik szárny csukva maradt. Meg is fejelem. Még a bézbóz ütőt is keresztbe tartom, hogy biztosan nekimenjek még egyszer. Az is puff.
- Azt a mocskos... UUUUUH, CAN YOU HEAR ME MOAN? - buli van gyerekeeeek. Már kattan is a gyújtó, fújom a füstöt, rock n roll ütemre csattog a klumpám a térkövön. Néha begurulok a ridzsike elé nyomni a simses búvár táncot, vagy csak úgy ökörködni. Libben a hajam a szélben, csak épp úton-útfélen felnyársalódik egy kósza gallyra. Amúgy meg a hangszínünk lyukat üt a térbe. Bocsika.
- Vííííí. - a szememmel követem a lasztit ((nem azt)), megyek is egy díszkört feltartott ujjakkal mint a bikinis lotyók a boxringben, aztán megperdülök a tengelyem körül, igazgatok a csekkán a szám szélében, bemérem a pozit, lendül az ütő éééééééés izomból telibe csűrök egy bagolyfészket a szomszédos tölgy tetején. Oszt akkor a labdát el se találtam.
- Uuupszidézi. - vinnyogva felnevetek, és kiterülök a füvön mint egy tengeri csillag. Még pitypangot is rakok az orrom alá. - Naná, megkínáljuk őt is. - akárki ki is az a Jehova. Biztos tőle van a cucc; akkor biza megtérünk hozzá.
Ámmeeeen.

Vérlázító precizitással NEM kólintja fejbe az előtte vonagló Nyuszikát, pedig amaz a jelek szerint minden lehetséges módon megpróbál szakrális öngyilkosságot elkövetni.
Rögtönzött low budget-béta-version 6.2 Joker-Harley párosuk végighernyózik a Réten, mindent és mindenkit elpusztítva maga körül mentálisan, beleértve egy bagolyfészket, három baseball labdát, egy pitypangot és a józan ész maradékának látszatát is.
- Oda, ni - bök az egyik pad felé. Aztán napellenzőt formál a kezével a szemöldöke magasságában, és arra sandít, amerre a Nyúl az ütőjét hajította az imént. Há' na mindegy.
- Azt meséltem már, hogy készítettek velem interjút az iskolaújságba? - kérdezi a fejét félrebillentve, mint egy stikkes madár. - Azt se tudtam, hogy van iskolaújság.
Lezuttyan a padra, míg a lány felnyalja a Rét összes fűszálát egyenként idefelé jövet, és teljes pszichés nyugalommal nekiáll herbált előkotorni a zsebéből. Mikor legutóbb ilyet csináltak, büntetőmunkára lettek ítélve, ami azóta is tart, és max. akkor ér majd véget, ha Ridzsikét páros lábbal kirúgják a suliból.
- Egyébként az, hogy kibékültünk, nem jelenti azt, hogy kibékültünk - mondja jelentőségteljesen. - Who the SUKÁR?!
Eskü, mintha egy kóbor, sarkain négylábúként szaladó kispárna rohant volna el a bokrok között. A kezében tartott cigire néz, majd vissza a jelenés felé, mely azóta kámforrá vált.
- Celeb vagyok, hallod? Következő megálló az Oscar-gála.

Aha. Szóval otromba ricsajjal - amit egyesek, khm, mi, éneknek neveznek - végig dzsanálunk sznobfölde territóriumán, aztán megölök egy bagolyfészket. Üres volt. Eskü. Légyszi, mondd hogy az volt.
- Ok. - mire kinyögi az iránymutatást, már két pitypang lóg az orrlukamból, szóval megkímélve magam a gravitációval vívott harctól, nemes egyszerűséggel odagurulok a padhoz, felpattintom rá a két kicsi lábikómat, és alulról nézem ahogy tekeri a dzsengát.
- Jól van Mr Armani, legközelebb időpontot kérek. - kuncogok, nózimban a gazzal, kicsit fojtva, merhogy fekszem. Jóóóókorát nyújtózok. Még egy halk puki is kiszalad. Hihi. És most jön a mutatvány. Felkapaszkodok az ülőrészre, és láss csodát, felhúzom magam, mint akiben teng a koksz. Ezt neked fizika. Kiesik az orromból a dzsindzsa. Ezt neked fika.
- Dehogyneeeem. - elfordulok kilencven (?) fokkal, a hattyú halálát játszva borulok fejjel a közelebbi térdére. - Tudom hogy szerecc. - most dorombolnék, ha tudnék. Helyette izgek-mozgok a buksómmal.
- Viszel magaddal, ugyi? Nekem való a vörös szőnyeg. - határozott mozdulattal lepöccintem a lábfejemen egyensúlyozó klumpát. - Majd megnézem ám mit nyilatkoztál. - tudom én, hogy mókás lesz. Pernahajder stiló.

- Akchually...
A baseball ütőjét a pad oldalának támasztotta, és most tátott szájjal feltartja a nemcigis keze mutatóujját, mint a "Well yes but yes" mém pálcikaembere.
- Szhóval le akartam közöltetni az újságban, hogy négyezer per gramm, mert a jó reklám fontos, de a főszerkesztő nem volt tőle elragadtatva, azt hiszem.
Elgondolkodva dörgöli az állát, miközben megpróbálja visszaidézni Vajda Olívia rezignált arckifejezését.
...
...
Ja. Határozottan nem volt elragadtatva.
- NEM GOND! - rikkantja boldogan. - Majd küldök rivallót az összes diáknak, meg a jófej tanároknak egyesével az árlistámról. (Sic!)
Megpaskolgatja a Nyuszi fosoládé árnyalatú fejét a térdén.
- Az én hajamat is befesthetnéd. Mondjuk neonzöldre - mondja elgondolkodva. - A homlokomra meg talán tetováljuk oda, hogy Damaged.
A tizennyolcadik ugyanolyan kapucnis pulcsija zsebéből Coopos öngyújtót varázsol elő, és rápöffent a környezetbarát cigikéjére. Közben a fél szemét az őket körülvevő anyatermészeten tartja arra az esetre, ha egy megvadult Farkasházy Rudolf irokéz csataüvöltéssel vetné rájuk magát, és tépné ki a dohányterméket a kezükből.
- Tíz év múlva tök legális lesz a kender nálunk is, kár ezen feszülni - jelenti ki reszelős hangon, majd az orrán át kiengedi a füstöt. - HÚ! Ez jó lett.
Kihúzza a Nyúl ajkai közül a kapadohány csikkjét, elpöccinti a voidba, és a lány szájába tolja a frissen tekert zöldet.
- Nem viszlek a vörös szőnyegre, mert fel kell szednem Billie Eilisht, és jelentősen megnehezítenéd a dolgomat.

- Ahhaaa. Jó ötlet. - homályos felvillanások képében rajzolódik ki előttem, mikor húsz forintosokban toltam át a szütyőébe négyezret a zöldért. Ami tartott kábé... Másfél napig. Jó dolog a dzsenga. - Nem is értem. - hümmögve vakarászom a fejem búbját. Tényleg jó dolog a dzsenga.
- U u uuuu, vannak ilyen csillámos pikachus matricáim, rárakhatjuk a rivallóra? - egy pillanatra a számhoz tartom a mutatóujjam, mint aki nagyon eltöprengett valamin - Néhányat mondjuk a nyelvemre szántam. De már nem emlékszem melyiket. Zsákbamacskaaaa! - a szerencsés kiválasztottak grátisz kábszit kapnak az árlista mellé. Tök véletlenül persze, aszittem vinyetta. Mondjuk jó drága volt.
- Komolyaaaan? Lécciléccilécciiii! - felcsillan a szemem, másodperceken belül a nyakában lihegek, a hajfestés oooooolyan jó móka. Minden csöpög, és fröcsög és színes és élénk és néha pár nappal utána megjelenik egy böszme nagy furunkulus a homlokom közepén, mer tesztelni kéne allergiára, de mindig elragad a hév.
Ami engem illet, mit nekem az újabb bünti, legalább lesz hol ba... - Sssszaréletűűűű faforgács, bele ment a lábujjamba. - és tényleg. Mondjuk nem épp faforgács, hanem a fél pad, de majd bekötözöm otthon. Szóval a következő percekben agonizálva meredek a nagylábujjamra. Persze addigra már ott fityeg a számból a spangli, jólesően cuppogtatom a szűrőjét, csak úgy pöfékelem anyukám.
- He? - drámai gyorsasággal nézek vissza rá, közben két ujjal a lábujjamból nyomkorászom a gedvát. Picit vérzik. Azt jó nyomkorászni. - Aszittem én vagyok a csajooood. - mit nekem lábujj, van kilenc másik, Ridzsikéből csak egy, szóval hízelkedve visszadőlök az ölébe. - Leszel a fijúúúúm?

Éppen számba veszi, hogy hány baseball labda van még nála, és vajon mekkora kárt tudna okozni az épületben, ha jól céloz. Az a csillogó ablak ott az első emeleten nagyon tetszetős.
- Mivan-tessék? - kérdezi a gondolataiból kizökkentve. - Nem ragasztgatunk Pokémonos matricát üzleti levelekre!
A hangjában őszinte felháborodás csendül. Hogy jut ekkora baromság a Nyuszi eszébe?!
- 2021 van - teszi hozzá a szemeit forgatva. - Among Usos matricákat ragasztgatunk!
Persze az egész bizniszplan példátlan intenzitási faktorral nyalja föl a parkettát, és ezt Ridzsike tudja is, de azért eljátszik a gondolattal, hogy tényleg átnyújt egy árlistát Rothmann Anton igazgatóbának.
- Hajfestésre mintha lenne egy varázslat is.
Láthatóan koncentrál, hogy felidézze, amit valahol-valamikor-valakitől hallott, aztán egy nagylelkű legyintéssel elengedi a témát.
Miközben Nyuszi agyátültetést végez magán a nagylábujján keresztül, fél kézzel kihúzza a csekkát a lány szájából, és visszatolja a saját cickány pofázmányába.
- Olyan jó, amikor csak úgy, meg amikor máskor is - jelenti ki végül némi töprengés után. - Ne csesszük el elköteleződéssel.
Aztán csak bámul a Nyúlra gülü szemekkel, amaz meg vissza rá. A nyelvével a szája egyik sarkából a másikba csúsztatja a spanglit.
- De val'szeg utánad ugranék egy ipari savtartályba.

Az én labdácskáim valahol félúton elvesztek aközött hogy hordómód a padhoz gurultam a dagonyában és hogy megpróbáltam egy kutyatej szárával egyoldali lobotómiát végrehajtani magamon. Az orromon keresztül. De lehet hogy kettő volt.
- Oké-oké. - szabadkozva magam elé tartom a tenyereim. Annyival több pikachu marad nekem, amit aztán a homlokomra ragaszthatok, mint a kilós banánról a Dzsingiszkán feliratot. Vagy valami ilyesmi nevű országét.
- És abban mi a buli? - kérdezek vissza hüledezve. Nem mintha tudnám melyik varázslatról magyaráz. Nem értek a lovakhoz.
Mormogva átengedem a csekkát, olyan jól elpöfékeltem rajtaaa! Nem baj, lesz az még nálam. Kicsit már amúgy is zsizseg a frontális lebenyem.
- Hm. Ja, ja, igaz. - töprengve vakargatom az állam, mintha legalább felfognám miről beszél, de hát ridzsinek vannak ilyen filozófiai dolgai. De jó neki, hahehuhahi. Meg amúgy is igennek vettem, szóval mindegy. A savtartályba vetős sztori meg jó lesz hétvégi proginak. Azért nyomok egy puzsit a combja közepére, aztán odanyomom a számat, és fingást imitálok vele, mint egy érett felelősségteljes felnőtt nő. Ja nem. Még nevetek is magamon.
- Képzeld el ma rám írt egy fiúka, akivel tavaly nyáron matcheltem tinderen, és tök vicces volt mert a szia után nyomott egy fütyiszelfit. - ki érti ezt? még az arcomra is kiül a mély gondolatiság - Csak annyit írtam rá, hogy "de kis cuki" és letiltott. Valami rosszat mondtaaam? - őszinte értetlenséggel meredek ki a buksimból, időközben még a dzsengát is visszaszermányoltam. Furcsák nekem ezek a hím rituálék.
Meg kéne keresni az ütőmet, játszani akarok.

Ha legilimentor volna (de szerencsére nem az), akkor most hallaná a Nyuszi gondolatait az egyoldali lobotómiáról, és minden bizonnyal elgondolkodna rajta, hogy a Nyúl attól vajon okosabb, vagy hülyébb lenne-e. Valamelyik AHS-ben volt, hogy a kamu Anne Frank a beavatkozás után stepfordi feleséggé vált tőle, és az nem is hangzik olyan rosszul.
- Nekem jó a zöld haj festékkel meg varázslattal is - vonja meg a vállát. - Gondolom, a varázslat kevesebb dzsuvával jár. Feltéve, hogy az ember nem robbantja le a másik fejét a nyakáról. Véletlenül.
Néhány pillanatra elmereng rajta, hogy ilyesmi mennyire gyakran fordul elő, és ha igen, akkor ugyanúgy "kozmetikai balesetnek" nevezik-e, mint pl. egy félretetovált szemöldököt.
- NE MOLESZTÁLD A COMBOMAT! - förmed rá a Nyuszira, aki épp a lábát harapdálja. Hanyatt fordítja a csajt az ölében, hogy arccal fölfelé bámuljon inkább, addig sem okoz maradandó károsodást Ridzsikének derékon alul.
- Nah, szívd el nyugodtan a spanglit, nem kérek többet - mondja, mikor a lány kilopja a szájából a csikket. Helyette a zsebébe kotor, és előbűvöl egy klasszik felcímkézetlen tégelyt. - Amúgy rájöttem, hogy ha kiszedem a zselatintokból, és felszippantom a port, sokkal nagyobbat üt.
Megrázogatja a ciánkék pirulákat a dobozban, majd rutinosan lepattintja a kupakot, és bekap egy szemet.
- Zseni vagyok - hunyorog, aztán összeharapja a kapszulát. Ilyenkor már nem szabad szívni többet. Sőt, hogy őszinték legyünk, előtte se kellett vóna.
- Én küldtem már neked dikpiket? - kérdezi elgondolkodva, és serényen a mobilja után kezd kutatni. Mert ha nem, akkor ezt a hiányosságot gyorsan pótolni kell.
Fürgén pörgetni kezdi a galériáját, hogy egy kellően dekoratív selfie-t találjon a Nyuszinak, amivel aztán letámadhatja inasgrammon DM-ben.
- Lol, várj! Muter pont hív - horkantja, majd a fülére tapasztja a telefont. - CSŐ! Én a rögzítő vagyok, a sípszó után hagyj üzenetet. Muhahah! Csak viccelek, anya. Mondd!

Tip-top feleségnek lenni biztos uncsi. I mean, retek uncsi, szenesre égetném a muffint, és még el se kezdeném enni, de már a saját muffom formáján rinyálnék. A sok pödör, meg fodor, meg tisztaság, és... Uh, körömcipő. Borzalmas.
- Hát ö... - igen, minden bizonnyal lerobbantanám a fejét a nyakáról. Aggodalmas pillantást vetek a pálcámra. Vagyis vetnék, mert amúgy nincs nálam, aztán réveteg örömmel közelítem meg a hajfestés kérdését. Kreativitásos énem on. - Lehet csinnék bele csíkokat. Mondjuk türkizkéket. Meg ú ú, fűznék bele gyöngyöket. Amúgy rasztán gondolkodtál már? Sörből és mézből csinálni occsó. - bociszemekkel pislogok, ofkorsz hogy én fogom zöldre festeni a haját! Ki más.
- Jóvanna. - savanyúan visszahúzom a szájszervem összes komponensét. Szeretek harapdálni. A fülét mondjuk, meg az ajkait. Bizsergetős érzésem támad tőle. - Nem kell kétszer mondanod. - már a kezemben is a joint, önelégült sóhajjal fújom az arcába a füstöt, miközben a kápszis kiselőadását tolja, amiből csak annyit fogok fel hogy "felszívni" és "üt" ami kellően tetszetős kombó ahhoz hogy elismerően hümmentsek.
- Az hagyján, de én küldtem már neked? - incselkedve elvigyorodok. Nem hagyhattam ki, naaa. Aztán csörög a mami, és a kincskeresés hoppon marad. Meg én is. Pedig én látni akartaaaaaam.
Mindenesetre vígan szippantgatom a cigiből a zinstant megborulást.

Valahol a pszichéje legsötétebb, legeldugottabb mélyén nagyon is lenne igénye egy tip-top stepfordi feleségre, de ez a gondolat olyan távoli így 15 évesen, hogy szerte is foszlik azonnal, mint egy ködös álomkép.
- Hhhhöh?... - huhogja a telefonba, miközben slendriánul terpeszkedve cirógatja a Nyuszit az álla alatt, fél kézzel.
Hallgatja a vonal túlsó végén zengő-bongó tirádát, és laposakat pislog. Annyit még a Nyúl is hallhat belőle, ha figyel, hogy Ridzsi muterja hisztérikus hanglejtéssel hadar.
- Anya? - vonja fel a fél szemöldökét fél perc múlva, a keze megáll a simogatásban, a hangja elmélyül. - Lassabban... nem értem.
Felegyenesedik ültében a padon, és már-már durván lekotorja magáról a Nyuszit. A testtartása nagyon gyorsan változik nyegle nemtörődömből egy feszült nagyragadozóéhoz hasonlatossá.
Tovább hallgat, és látványosan kiszalad a vér az arcából, miközben az anyja kapkodva magyaráz a vonal túlfelén.
- Nh... - nyögi rekedten. A félelem lassan, kíméletlenül összeszorítja a gyomrát, és ocsmány gombócként lökődik fel a torkába. Az állkapcsa megfeszül.
Túl hosszú az a két perc. A végére nagyra tágul a szeme, majd összehúzza a fájdalom.
- Ne sírj, jó? A pánik még soha senkin nem segített - szólal meg higgadtan, mikor az anyja elhallgat, és nem marad a szavaiból semmi, csak elcsukló zokogás. Ricsiben azonnal bekapcsol az agyi védekező mechanizmus, ami nem hagyja őt széthullani. - Indulok. Fogok egy taxit Gyöngyösön.
Azzal kinyomja a telefont, felkel a padról, és mindent hátrahagyva repülőrajtot vesz az iskola kapuja felé. A Nyúl minden bizonnyal megérdemelne egy magyarázatot, de Ricsinek erre jelenleg nincs kapacitása. Ahogy arra sem, hogy eltávot kérjen a házvezetőjétől. Ha menni kell, akkor menni kell, és most erősen ellenjavallott az útjába állni annak, aki nem akar lángra kapni. Nem azért, mert Ridzsike akkora badass sötét varázsló, hanem mert fél - és a félelem komollyá teszi.

Minden hepi, minden szánsájn, fejbe kólint a zöldeskés bódulat, aztán egyszer csak hopp, és mintha nyomottá válna a légkör. Átmenet nélkül kólint fejbe. Tapinthatóvá válik a feszültség, szinte látom magam előtt a levegőben vibrálni. Értetlenül pislogva meredek felfelé, látom megkövülni Ridzsike vonásait, s gondterhesen ráncolom a szemöldököm. Összezavarodtam. De mikor így érzékelsz, mint én, itt és most, agyig szétcsapva, nem igényel az ember szavakat, a puszta gesztus, egy tudattalan közérzet elég, hogy tudjam: baj van. Nem olyan baj. Nem piti tanári jelenlét, bagatel megrovás, hanem súúúlyos baj. Meg se lepődök, amint ellök magától, szinte már készültem a mozdulatra, félénken összehúzom magam mint egy aprócska csiga, és szótlan aggodalommal próbálom kiszűrni  a telefonból kiszűrődő pánik értelmezhető részeit. Sikertelenül.
Se szó, se beszéd, Ricsi elviharzik, én pedig megmakkanva ücsörgök tovább a padon, egyes egyedül, és könnybe lábadt szemmel reménykedek, hogy ne essen baja. Hogy ne törjön meg. Aggódom érte. Tényleg. Nagyon.
Egész nap ezen fogom rágni magam.