Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824306#post824306][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.10. 23:27[/b][/url]

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824340#post824340][b]Andrássy Borbála - 2021.01.12. 08:29[/b][/url]

Sikítva ébredtem fel reggel, amikor szembe találtam magam a pattanással. Éppen ma, éppen most, éppen ennyire látványos helyen. Mintha megbélyegzett lennék, mintha... mintha anya tudná. De még a gondolataimban se hozom elő, nehogy meghallja őket a sokadik érzékével. Nem tettem semmi ráutaló magatartást, pedig a dolog - nevezzük csak így a randevúnkat - ma esedékes. Ma. Én pedig a sírás határán állva állok a tükör előtt, és nézem az éktelenkedő piros foltot, ami a két szemöldököm között éktelenkedik. Valószínűleg a stresszevés következtében elfogyasztott csonthüvelyesek eredménye ez, mert hiába szeretem őket, kipattogzok tőlük, de ez akkor is igazságtalan. Szóval üstöt elő, és akkor kotyvasszunk. Mert egy rapid pattanástalanítót megcsinálni nem nagy kunszt, csak éppen nem ezzel akartam tölteni a nap egy részét. De ekkora flekkel az arcomon meg nem mehetek oda, mert illetlenség lenne. Azt hiszem. Szóval az itthoni gyakorlókészletem és a tankönyvem segítségével a fürdőszoba közepén megvalósítóm a piros főzetet, hogy aztán valóban pattanástalanítsam magam. Édes Merlin, és ez még csak az első lépés volt.
A neten nézegettem, hogy emberek miben mennek randevúra, szóval kerestem hasonló ruhákat a szekrényemben, azonban végignézve rajtuk megállapítottam, hogy anya nem, hogy kiszúrja, hogy mire készülök, de valószínűleg meg is eszi Móricot, amiért felveztette ezt az ötletet, én meg igent mondtam. Pedig, amúgy nem is ittam, de nagyon imponált, hogy lányok gyűrűjében ülve, miközben ők sajnálnak engem valamiért, amit én nem is bánok, lép oda hozzám, és veti fel, hogy ő elvinne randizni. Azt hiszem, ahogy én akkor éreztem magam, úgy érzik magukat a méhkirálynők, és ez nagyon tetszett. Végül egy visszafogott, de lányos lány kinézetet csináltam magamnak, a hajamat leengedtem, mert olvastam, hogy a fiúk szeretik, ha lehet piszkálni, fül mögé tűrni a tincseket. Szóval én is ennek megfelelően állítottam be, hogy ha kell, akkor tudjon ilyet csinálni. A szemeimet zölddel festettem ki, mert rellonosok vagyunk, a számra pedig egy újonnan vásárolt csókálló rúzst vettem, arra az esetre, ha csókolóznánk. Szabad az első randin csókolózni? Rákeresnék erre is, de már nincs időm, mivel egy ekkora házból kikommandózni nagyon nehéz, szóval erre szánom az idő nagy részét. Majd Móricra bízom magam. Igen, ő már látszik, hogy tapasztalt.
- Aztaaaaa, ezt te építetted?
Elnyíló, csodálkozó ajkakkal nézek rá, mert ez nagyon komoly tudást sugall, elég ügyes mágus ezek szerint, és jobban kéne figyelnem órán, hogy mit csinál. Na majd mostantól, mert ha jó a randi, lesz újabb, meg még egy, és azt hiszem a harmadik után már lehet a fiúm.
- Tökéletes!
Jelentem ki határozottan, és így is gondolom. Nem félek, sőt, izgat, hogy vajon milyen lehet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy a kígyó sokkal könnyebben bejutna oda, mint az ember, de jobban szeretném, ha ez titok maradna, még. Helyette, ahogy mutatja, úgy jutok be én is guggolva, majd felegyenesedve fordulok körbe.
- Nagyon tehetséges mágus vagy, korrepetálhatnál engem is, mert én ilyet nem tudnék csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824497#post824497][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.13. 21:22[/b][/url]

A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825139#post825139][b]Andrássy Borbála - 2021.01.23. 12:14[/b][/url]

Élvezem és zavarban vagyok egyszerre. Olyan nagyon próbálok normális lenni, hogy szerintem totál hibbantnak nézek ki. De azért legalább remélem, hogy egy csinos hibbantnak. Azt mondják, hogy ha csinos vagy, bármit elérhetsz, és szerintem Móricnak tetszem. Mármint azt hiszem, szeretném, ha tetszenék neki. Mások ezt olyan könnyen csinálják, de nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell.  Mások nem hiszem, hogy ennyit aggódnak ezen, ők csak élnek a mának, és valójában nekem is ezt kellene csinálnom. Csak úgy...élni a mának. Rendben, ez lesz. Ahogy beérek az iglu belsejébe, eldöntöm, hogy ezt így fogom csinálni. Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell, de részletkérdés, megoldom.
- Én azt se tudtam, hogy vannak raklapok az üvegház mellett, te meg beleépítetted az igluba. Gondoltál rá, hogy amikor felnőttek leszünk háztervező legyél?
Láttam Bogolyfalván igen kacsalábon forgó otthonokat is, persze mindegyik eltörpül a miénk mellett, nem csak kívülről, de szerintem belülről is, viszont így is biztos vagyok benne, hogy olyan nagyon sok pénzt adtak ki érte, hogy egy építész, aki megtervezi őket, biztos jó sokat kereshet. Vagyis, ha Móric jól keres, akkor ha úgy gondoljuk, hogy összeházasodunk, akkor talán anya sem tiltakozik majd annyira. Sőt, már most saját házat tud építeni, szóval akkor elég jó, nem? Lehet kicsit előre rohantam, még nem is biztos, hogy szeretne velem csókolózni, nem, hogy házasságra lépni.
- Köszönöm.
Angyali mosollyal az arcomon fogadom el a kezét, amibe úgy teszem a tenyerem, hogy előtte ujjaimmal finoman végigsimítok az ő tenyerén, tekintetemet végig a tekintetébe mélyesztve. Ezt a női praktikát anyától lestem el, és ő mindig olyan hatásos volt vele, hogy gondoltam, megpróbálkozom vele. Mégiscsak az ő lánya vagyok, szóval azt hiszem, van belőle egy jó nagy adag bennem is, csak felszínre kell hozni. A másik kezemmel úgy igazítom a szoknyám, hogy szépen magam alatt egyen, és semmi illetlent ne mutassak.
- Olyan ez az egész, mintha mesevilágban lennénk.
Jegyzem meg újra körbepillantva, amíg tüzet gyújt. Szinte hihetetlen, hogy ennyit tett értem, én meg igazából csak idejöttem, üres kézzel. Vajon a lányoknak is kellene hozni valamit egy randira, vagy ők csak mindig kapnak? Mert ha mondjuk mindig csak kapnak, az egy elég jó felállás. Közelebb csúszok hozzá, amíg beszél, és csak a rosszakat mondja magáról, hogy aztán egészen közelről, kicsit alulról nézzem őt, és egy újabb csábítási kísérletten próbálkozzak, bár lehet, hogy ő enne inkább, mert a kosarat nézi, de nem evés előtt kellene mondjuk csókolóznunk?
- Szerintem nagyon tehetséges vagy.