37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. május 25. 00:18 | Link

Te
Bizonytalanul


Farmer és pulcsi. Csak a szokásos, ugyanis fogalma se volt róla, hogy mit várjon ettől az egésztől. A legutóbbi találkozás nem sikerült rosszul, de nem is feltétlenül volt jó. Hogy mégis hogyan siklott ki ilyen gyorsan ez a valami a kezük közül, azt nehéz lett volna megmondani. Talán éppen azért, amiért ennyire illenek egymáshoz. Félnek, hogy mi lesz, ha engedik a másikat közelebb jönni, de ahhoz sincs merszük, hogy elengedjék egymást.
Ahogy kilépett az iskola kapuján megcsapta valami különös déja vu érzés. Végignézett a rét füvén. Azon a tökéletesen egyenletes zöld tengeren és emlékek kezdték ellepni a tudatát. Nem is emlékek, mint inkább érzelmek. Szeretet, idegesség és egy nagy adag izgatottság. Hasonlókat érzett most is. Egy csepp értetlenséggel megfűszerezve.
Ahogy megpillantotta a távolban a lányt, egy akaratlan mosoly kúszott arcára. Egy olyasmi, melyet mások elől eltakar, és most is csak azért engedte a felszínre, mert tudta Rara is elég messze van ahhoz, hogy ne lássa. Hosszú lábaival gyorsan lépdelt, mert habár nem tudta hányadán állnak is a lánnyal, egészen hiányzott neki az elmúlt napokban.
- „Az a bimbó, amely a legzordabb körülmények között nyílik ki, a legszebb valamennyi közül.” - lépett oda üdvözlésképpen Zsombor Rarához, és egy szél virágot nyújtott neki. Azért mégsem akart üres kézzel érkezni. Az ütős mondatot - melyet természetesen egy meséből szedett -, az idefele úton találta ki.
- Szóval, minek köszönhetem a hívásodat? - kérdezte a fiú, de ahogy szemével már felmérte a terepet, egészen eltudta képzelni a választ is.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 25. 11:19 | Link


outfit|szülinapozás

Sütött tortát. Egy csálén feldíszített, kicsit lapos de legalább teljes szeretetével készült tortát. Meg akarta lepni vele azokat, akikhez igazán közel áll, ha már így tizenhét lett. Belegondolnia is szörnyű volt, hogy milyen gyorsan elrepültek az évek, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy tizenegy évesen ott áll előző iskolája kapujában izgatottan várva a beosztási ceremóniára. Megpróbált visszaemlékezni, hogy milyen is volt akkor, és rá kellett jönnie, hogy rengeteget változott, még ha ő maga ezt nem is érzékelte.
Hogy miért üzent Zsombornak? Jó kifogás volt, hogy nem akart egyedül lenni délután. Ha őszinte lett volna magával, beláthatta volna, hogy igazából csak hiányzik neki a fiú. Mert igazából ez volt a helyzet, de egyszerűbb volt ráfognia valamire. Nem mondta meg neki, hogy miért szeretné látni, csak egy üzenetet küldött, hogy hol és mikor találkozzanak. Úgy gondolta, elég lesz majd ott és akkor tudatnia a másikkal, hogy egyébként aznap ünnepli a szülinapját. Sosem volt szokás náluk nagy felhajtást csinálni ebből, az anyukája mindig sütött valami finom tortát összegyűlt egy kicsit a család, beszélgettek, nevetgéltek majd mint akik letudták a kötelező köröket mentek a dolgukra.
Reggel szürke felhők gyülekeztek az égen, aggódott is, hogy nem lesz az egészből semmi, mert elmossa őket az eső, de a tanítás végére már ragyogóan sütött a Nap és napközben sem esett egy csepp eső sem. Az utolsó órája után megetette az épp a szobájukban tartózkodó szobatársait, ellentmondást nem tűrve tett le mindenki elé egy-egy szeletet a sütiből. Ő inkább nem evett, bár a visszajelzések alapján finomabbra sikerült, mint amilyennek kinézett. Gondban volt, hogy hogy a fenébe fogja levinni az udvarra úgy, hogy ne támadják le rögtön a bogarak, de úgy tűnt, az Eridon kiskonyhájában minden van, amire az embernek épp szüksége van, így talált egy tökéletes méretű tortaszállító dobozt is. Kész főnyeremény volt az a nap. Aztán már nem maradt más hátra, mint hogy magára vegyen valami rendes ruhát, megfésülje a haját, ami épp szénabogjának képzelte magát és a kis kockás plédjével levonuljon a megbeszélt helyre.
Csak annyival érkezett korábban, hogy volt ideje mindent szépen elrendezni és leülni. Sokan voltak odakint, a szép idő úgy vonzotta a diákokat, mint fény a bogarakat, mégis könnyedén felismerte a hosszú ruganyos lépteket a tömegben. Felkászálódott a pokrócról minden nemlétező porszemet lesöprögetett a ruhájáról.
- A Mulánból idézel és virágot hozol… Lehet ez a mai nap még jobb? – nevette el magát halkan. Egészen elpirult, ahogy elvette a fiútól a felé nyújtott virágot. Régen kapott néhányszor virágot, főként bemutató előadások után, de akkor még nem igazán tudta értékelni az ilyesfajta gesztusokat.
- Igazából – kezdte kissé tétován, miközben visszaült eddigi helyére. – Ma van a szülinapom és nem volt kedvem egyedül lenni. – Azt már nem tette hozzá, hogy biztosan akadna valaki, aki hajlandó elszórakoztatni és még élvezné is a társaságát.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 21:20 | Link

Te
Bizonytalanul


Az emberek kicsit zavarták. Érezte szúrós pillantásukat a hátán. Valahogy mióta visszatért, nem tudták megszokni a jelenlétét. Esetleg azért, mert Zsombor se nagyon merészkedett közéjük. Vagy más okból. De a lényeg, hogy kölcsönösen nem tetszettek egymással a többi emberrel. Főleg a varázslókkal. Örök bélyegek maradnak rajta, ezt más tudta.
Ahogy odalépett, feltűnően végigmérte Rarát. Lehet, hogy azt mondogatták, hogy nem lehet köztük semmi, a nézést még nem tiltották meg. Zsombor pedig biztos akart lenni benne, hogy a lány tudja, hogy tetszik neki, amit lát. Már ha számít neki.
Örült, hogy a lány felismerte az idézetét. Előhozakodott volna valami jóval is, esetleg egy költeménnyel, vagy klasszikus irodalommal, de valahogy a mese ebben a szituációban jobb ötletnek tűnt. Hiszen az ő kapcsolatuk is olyan... valótlan. Mintha meg lenne írva, ahogy egymás közelét keresik, de mégse tudnak túl lépni egy bizonyos határon.
- Egyedül lennél? - igazi értetlenség csillant Zsombor szemében. - Mi van Zsófi barátnőddel? - próbálkozott. Valahogy nehezen hitte el, hogy Rarának is olyan kevés barátja lenne, mint neki. Mert bár ő nem szeretett szülinapozni, mégis biztos volt benne, hogy Tom mindent eldobva sietne hozzá, ha azt mondaná neki, hogy mégis csináljanak valamit.
Lehajolt Rarához, és a buksijára egy puszit nyomott. - Boldog Szülinapot! - mosolygott rá, majd leült mellé, és szemével a tortát kezdte méregetni. No nem azért mert olyan éhes volt, csak érdekelte, hogy honnan származik.
- Ezt.. kaptad valakitől? - kérdezte meg végül, mutogatva az édességre.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 22:46 | Link


outfit|szülinapozás

Nehéz lett volna nem észrevennie, hogy néz rá a fiú. Hasában feléledtek a pillangók, a bizsergés lassan megtámadta a karját és a lábait is. Szüksége volt két mély levegőre, hogy ne adja át magát a kellemes izgalomnak és továbbra is racionálisan jelen tudjon lenni a beszélgetésben.
- Hát ööö az az igazság hogy szóval vagyis na, nem igazán ér rá – hebegte elvörösödő fülekkel. A pír elöntötte az egész arcát és dekoltázsát egyértelműen alátámasztva a tényt, hogy ez bizony erős füllentés volt, ami nem egészen úgy sült el, ahogy akarta. Elképzelése szerint ezt határozottan rávágta volna a kérdésre, csak a gyakorlatban nem igazán úgy valósult meg, mint a fejében lejátszott jelenteben. Persze nem volt a terv része, hogy Zsombor kérdezősködni fog, arra számított, hogy ezt így elfogadja tényként. Azt mégsem mondhatta, hogy csak látni akarta, bár ezek után biztos volt benne, hogy már Zsombor is tudja, mi áll a meghívás hátterében.
- Köszönöm! – Úgy érezte, ez a nap aztán tényleg csodálatosabb, mint amilyenre számított. A legtöbb dolog a tervei szerint, sőt még annál is jobban alakult. A Nap sütött, az ég szebb kék volt mint valaha és még egy puszit is bezsebelhetett, amire abszolút nem számított. Ha eddig nem volt elég piros, hát most már büszkén kiállhatott volna az Eridon zászlaja helyett.
- Én sütöttem – húzta ki magát büszkén a süteményre pillantva. – Megkóstolod? – Úgy csillogtak a szemei, mint kisgyereknek a cukorkaboltban. Ennyire még sosem lelkesedett saját főztje vagy süteménye iránt, bár az is igaz, hogy sosem sikerült még ennyire ehetőt alkotnia  a konyhában. De azért nem akarta volna erőszakkal rávenni a fiút, hogy egyen feltétlenül, simán elfogadta volna indokként minden sértődés nélkül, ha visszautasítja az ajánlatot.
- Figyelj, ha már úgyis itt vagy beszélnünk kéne - kezdte el felvezetni a másik témát, amiért iderendelte a másikat. Mert nem csak azért akart találkozni vele, mert régen látták egymást, hanem mert lassan megfulladt a saját kavargó érzelmeitől és szerette volna mindezt egyszer és mindenkorra letisztázni. Felkészült mindkét végkimenetelre, biztosította a papírzsepi és csoki készletét, ha esetleg olyan dolgokkal szembesült volna, ami nem fért bele az álomvilágába.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 23:05 | Link

Te
Bizonytalanul


Ha a lány nem vette volna olyan komolyan az elhitetés dolgot, akkor biztos elneveti magát a zavarán. Az arca piros színben tündökölt, ami nem hogy ártott volna neki, de még inkább aranyosabbá tette őt, s ha lehet még szebbé. Legalábbis Zsombor véleménye mindenféleképpen ez volt, így még inkább örült neki, hogy a szülinapi "ajándéka" még egy kis plusz pírt kölcsönzött a lánynak, így tovább csodálhatta őt titkon.
- Hát ebben az esetben nem hagyhatom ki, az is biztos - küldött egy tipikus féloldalas mosolyt Rara felé. Ő maga sose tudta ezeket a csodákat elkészíteni - bár nem is nagyon próbálkozott -, viszont az elfogyasztásukban egészen jónak vallhatta magát. - Bár úgy tudtam, hogy ilyenkor az ünnepeltnek sütnek. De te, Vizsnyiczky Sára természetesen ezt se úgy csinálod, mint bárki más - mosolygott rá, amiből a lány is rájöhetett, hogy ezt véletlenül sem rossz értelemben kell értelmezni. Sokkal inkább pozitívumként. Zsombor már rég szakított az átlagossal.
- Ha már úgy is itt vagyok? - nevetett fel. Ilyen felvezetőt is régen hallott már olyantól, aki úgy hívja az embert találkozókra. Meg kellett vallania, ez az egész eddig igen jóra sikeredett. És alig várta, hogy a lány kinyögje, mi miatt is kellett PONTOSAN ide jönnie. Ha már úgy is ott van.
- Elnézést, nem akartalak félbeszakítani, mondjad csak - mosolygott továbbra is rá. Valahogy ezt váltotta ki belőle. Szabadságot, amelyet már régen érzett. Gyermeki érzelmeket. Szeretetet, és boldogságot. És csak azt érezte, hogy többet szeretne. Jobban Márton akar lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 23:28 | Link


outfit|szülinapozás

Jobb szeretett volna normális színben tündökölni, ilyenkor túl sebezhetőenk érezte magát, bár oka nem igazán volt rá. Egyszerűen a zavart automatikusan ezzel kötötte össze, így nem származott abból semmi jó, ha ennyire sikerült elvörösödnie.
Csak a varázsmondatra várt, már meg is ragadta a kést és egy szép nagy szeletet pakolt az egyik tányérra. Olyan igazi fiús méretűt, ha már ilyen jót sütött, akkor úgy gondolta, meg kell adnia a lehetőséget, hogy a másik kiélvezhesse, már pedig az egy papírvékony szeletkével biztosan nem valósulhatott volna meg.
- Na és ki sütött volna nekem tortát? Te? - vágott vissza vigyorogva. Másra nem számíthatott ez ügyben, szóval muszáj volt egymaga megoldani, ha azt akarta, hogy rendes szülinaphoz méltó legyen a napja. Még ha ez azzal is járt, hogy az előző délután és este nagy részét a konyhában töltötte tetőtől talpig lisztesen és tojásosan. Akkor és ott átkozott mindent és mindenkit akit ért, de ahogy Zsombor felé nyújtotta a tányért már úgy érezte, hogy tökéletesen megérte ennyi energiát fektetni ebbe az egészbe.
- Jól van már, jól van már - forgatta meg barnáit. Persze, nem a megfelelő megfogalmazást választotta, de valahogy jobban aggasztotta az, amiről beszélgetni készültek, minthogy ezen agyaljon. Bebeszélte magának, hogy bármi is történjék az neki nem lesz rossz, de az agya legmélyén ott motoszkált az elutasítástól való rettegés. Ha nem lett volna ennyire zavaros a köztük lévő kapcsolat akkor nem is hozta volna fel, de már nagyon ki akarta magából adni.
- Szóval meg kéne beszélnünk hogy ez - mutogatott a kettejük közt lévő üres helyre - szóval ez így kettőnk között mi. Túl sok ideje kerülgetjük már egymást. - Igyekezett elkapni a másik tekintetét és ha sikerrel járt nem is eresztette. Úgy bámulta a fiú szemeit, mintha ilyen egyszerűen megoldhatnák a problémákat.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 15:48 | Link

Te
Bizonytalanul


Érdeklődve nézte, hogy a kés ahelyett, hogy kimért volna egy olyan normális adagot, csak simán elvágta a tortát szinte félbe. Hát ez egészen érdekes lesz, az biztos. Még jó, hogy az ebéd nem most volt, mert különben a felét se bírná magába tömködni.
- Hát, ha én sütöttem volna, akkor biztos, hogy senki nem lenne képes abból egy ekkora adagot megenni - sóhajtott, ahogy átvette a tányért, és a szeméhez emelte, hogy még tüzetesebben megnézze annak a méretét. Vajon kitakarta a fejét is? Mert egészen úgy érezte, hogy igen.
A pokróc másik szegletéből elvett egy villát, és belesüllyesztette az édességbe. Sz biztos, hogy nagy harcra jelentkezett, és csak reménykedni mert, hogy jó is legyen az íze. Mert ha nem, akkor aztán fogalma sincs, hogy mit fog tenni.
Egy jókora adagot a villájára tűzött, és bekapta, hogy a pofazacskóit is az telítse ki, így úgy kinézve, mint egy megtermett, éhes mókus. Rágás közben érdeklődve hallgatta a lányt, aztán mikor ránézett Rara, feltartott mutatóujjával jelezte neki, hogy akarna ő beszélni, csak éppen nem megy. Gyors rágásba kezdett és próbálta legyűrni a hatalmas falatot, hiszen ez nem olyan téma volt, amelyet sokáig hagyhatott a levegőbe poroszkálni. Sőt, ha jól ismerte Rarát, akkor már csak egy kis idő kellett neki, hogy elbizonytalanodjon, és azonnal visszakozni kezdjen az egész témával kapcsolatban, azt meg nem hagyhatja.
Még mindig szűrt hangon, mint aki mindjárt megfullad, gyorsan kinyögött egy mondatot. - A lufiknál azt mondtad nem akarsz olyat, hogy "mi" - emlékeztette rá. Persze ott ő is sok mindent mondott, de a saját érzelmeit sokkal kevésbé tartja tiszteletben, mint a lányét.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 16:48 | Link


outfit|szülinapozás

Lehet hogy túlzásba esett, de a nagymamájától tanulta ezt a fajta megkülönböztetést. Ő volt az, aki képtelen volt nyolc egyforma szeletre vágnia tortát, mert mindenkinek személyre szabott méretet választott attól függően, hogy kit mennyire szeretett. Sári mindig nagyobb részt kapott, mint nővére, mondván ő úgyis olyan kis vékonyka, szüksége lenne egy-két plusz kilóra.
- Még az sem biztos, hogy ez ehető lett. Azért ha nagyon szörnyű mondd meg – sóhajtott fel, mintha különösebben meghatotta volna. Bízott abban, hogyha tényleg olyan borzalmasra sikerült volna, mint amilyennek elképzelte akkor azok, akik a fiú előtt megkóstolták szóltak volna. Zsófi biztosan, ő elég őszinte volt ahhoz, hogy ne hazudjon ilyenekről, főleg hogy ő volt az egyetlen, akit beavatott a nagy tervbe.
A fiút látva vacillált, hogy mókusra vagy pocokra hasonlít-e inkább ennyi sütivel a szájában, de nem tudott dűlőre jutni. Az biztos, hogy hihetetlenül aranyos volt, alig állta meg kuncogás nélkül a látványt.
- Hé, azért ne fulladj meg, annyit nem ér. – Szigorúan nézett rá, mint anyuka a habzsoló gyerekre. De hát na, nem akarta hogy belefulladjon a sütibe a nagy sietségben, mert bár furdalta a kíváncsiság, hogy mit akar mondani, de azt az egy percet még igazán meg tudta várni, amíg Zsombor megrágta és lenyelte a falatot.
- Sok mindent mondtam… Bár emlékeim szerint inkább csak azt, hogy félek. Nem azt, hogy nem akarom. De inkább hagyjuk is. – Elbizonytalanodott, meghátrált hirtelen már nem is tűt olyan jó ötletnek, hogy megbeszéljék. Jobban érezte volna magát, ha fel sem hozza a témát, csak csacsognak valami semmitmondó és jelentéktelen dologról,  ami nem kavarja fel ennyire az állóvizet. Kellett megint túlgondolnia mindent…
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 17:00 | Link

Te
Bizonytalanul


Most vagy ő választott hihetetlenül rossz pillanatot egy ekkora falatbevállalásához, vagy a lány, hogy ilyen komoly témákról beszélgessenek. De teljesen mindegy is volt, feltéve, hogy a lány megvárja, míg kinyögi végre a kérdését.
Fél? Hát igen, tőle lehet is, ezt elismeri. De ennyire rosszul emlékezne arra a beszélgetésre? Az elméje sokszor csapta már be az évek során, de egészen rég volt már, hogy ennyire. Esetleg jó lesz visszamennie az ELMÉbe egy újabb kivizsgálásra.
- Ne ne ne - riadt meg hirtelen Zsombor, hogy nem tudja meg, hogy mi lesz ebből az egészből. A sütis tányért letette maga mellé, és megragadta a lány egyik kezét, hogy magára irányítsa a figyelmét. - Beszélj hozzám. Szóval félsz - vezette vissza a beszélgetést oda, ahol volt. Ezt most nem hagyhatta annyiban. De miért nem? Mármint ő akarta? Dehát mindenkinek fájdalmat okoz. Rarának viszont nem akar. Mégis, a racionális éne mintha teljesen cserben hagyta volna, ha erről a barnaságról volt szó. - Tőlem? - nyögte ki a kérdést, mely szinte égette a nyelőcsövét, ahogy kijött.
Megszokta már, hogy mindenki ferdén néz rá, és azt is, hogy maga sem mer már bízni. Semmiben.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 17:32 | Link


outfit|szülinapozás
Választhatott volna jobb pillanatot, de nem gondolta, hogy ennyire hevesen fog reagálni a fiú. Arra számított, hogy nyugodtan megbeszélik majd ezt az egészet. Bár számíthatott volna arra, hogy eddig semmi sem ment egyszerűen, szóval akkor is muszáj volt valami be nem tervezettnek történnie. Csak homályos emlékfoszlányok maradtak meg abból a beszélgetésből, de arra biztosan emlékezett, hogy olyat nem mondott, hogy nem akarja. Hiszen akkor és ott nem tudott hazudni, csak az őszinte igazságot mondhatta. Márpedig az erős füllentés lett volna, ha azt mondta volna, hogy nem vágyik erre.
A meglepettségtől egészen kikerekedtek szemei. Úgy tűnt, mintha Zsombor megijedt volna attól, amit mondott. Néhány másodpercig értetlenül pislogott rá, majd hagyta, hogy elkapja az egyik kezét. Na nem mintha addig nem figyelt volna rá, ez csak segített a koncentrációban, hogy pislogás helyett beszélni is tudjon.
- Tőled? - Úgy nézett rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy az ég zöld é a fű kék, majd nem bírta megállni, elnevette magát. Hiszen hogy is félhetett volna pont tőle? Már a feltételezést is abszurdnak érezte. Csak nevetett és nevetett, olyan vidáman, hogy az már szinte bűnténynek számított. Ha egyszer elkapta a nevethetnék akkor onnantól igen nehéz volt abbahagynia. - Dehogyis, te buta. Hogy félhetnék pont tőled? - nyögte ki, miután nagy nehezen sikerült erőt vennie magán. Még mindig nem kapott rendesen levegőt, de kényszerítette magát, hogy folytassa a mondandóját.
- Szóval nem, nem tőled. Csak mikor legutóbb ennyire közel engedtem magamhoz egy fiút annak elég csúnya vége lett - zárta le egy drámai sóhajtással. Nem akart most erről beszélni, de szükségét érezte, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy egyáltalán nem a göndörtől fél. Sokkal inkább a saját félelmétől. Ez nagyon értelmetlennek hangzott még Sári számára is, ezért inkább nem is erőltette ezt a magyarázat dolgot.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 18:16 | Link

Te
Bizonytalanul


A nevetés egészen hirtelen érte, kissé hátra is hőkölt, és a lány kezét is leengedte.
Tőle.
Attól az embertől, aki egy volt halálfalóval viaskodott. Aki elküldött egy ártatlan lányt féltékenységből. Akinek dühkezelési problémái vannak. Oh Rara, ha tudnád te most pontosan min is nevetsz... Elméjében felrémlett újra a tű, és az az átlátszó szérum, amely újra és újra lenyugtatta a benne nyugvó szörnyet. Érezte a kétségbeesés izmainak megfeszülését, ahogy tiltakozik, üvölt. Szörnyű emlékek száguldottak le benne, míg vele szemben a lány csak nevetett. Nem érti. És nem is kell neki.
- Az a srác biztos egy bunkó volt - fűzte csak hozzá Rara mondandójához. Fogalma sem volt róla, hogy a lány mit titkol pontosan, hiszen egy szakítás nem hitte, hogy pánikrohammal kéne, hogy járjon. Sok minden volt, amit még nem értettek egymásban. Olyanok, melyeket nem is képesek elmondani egymásnak.
- Rara - nézett le kezeikre a srác. - Minden, amit a bulin mondtam igaz. Csodálatos vagy, és semmi mást nem szeretnék jobban, minthogy köztünk legyen valami. De se te, se én nem vagyunk készek arra, hogy megosszuk a titkainkat valaki mással - mondta ki a nyilvánvalót. Igen, szavakkal is bevallotta, mit érez. Viszont ez nem változtatott a tényen, hogy kapcsolatuk elsősorban kémia, mintsem szellemi vonzódás.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 19:10 | Link


outfit|szülinapozás
Észrevehette volna, de nem akarta, hogy mi történik közben mellette. Hirtelen jött vidámsága mintha szemellemző lett volna, az agya blokkolt mindent ami nem tartozott az elképzelt rózsaszínködös valóságához. Egészen addig, míg nem kellett Eliasról beszélnie. Ez a téma mindig észhez térítette,
- Inkább egy liliomtipró drogfüggő - válaszolt sokat sejtetően, mégsem túl konkrétan. Ez már egy kis lépés volt a megnyílás felé, de mégsem kellett elmesélnie. Így próbálta éreztetni a fiúval, hogy próbálkozik, igenis el akarja mondani, hogy mit hallgat el, csak kis lépésekben kell haladnia és ez volt az első lépés a megnyílás felé.
- És meddig akarod ezt játszani? Össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy hova tartunk és van-e értelme ennek - fakadt ki végül. Nem pont így akarta tálalni, de gyakorlatilag képtelen volt ezután magában tartani. Elengedte a fiú kezét és levette a nyakában hordott pengetőt. Szótlanul adta vissza eredeti tulajdonosának, valahogy már nem érezte szükségét, hogy magánál tartsa. Besokallt, mer tudta, hogy ezen semmi nem fog változtatni. Megmaradtak azon vonzalom szintjén és képtelenek voltak továbblépni ezen. Talán ha kicsit később találkoztak volna nem így alakult volna. Nem akarta ellökni magától Zsombort, de most nagyon jó úton járt efelé. Mindenkivel ezt csinálta, ha úgy érezte, veszélyesen közel került hozzá, aztán mindig sajnáltatta magát, hogy mennyire rossz neki.
- Sajnálom, nem ezt érdemled - motyogta a takarót vizsgálgatva. Nem akart sírni, a könnyek szerencsére nem is találták meg, egyelőre. Egyre inkább egy nagyon rossz tinidrámában érezte magát azzal a különbséggel, hogy sejtette, hogy ennek nem lesz olyan habos-babos vidám vége. Ahhoz valaminek drámaian meg kellett volna változnia és erre igen kevés volt az esély.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 7. 15:47 | Link

Te
Bizonytalanul


Mindketten elhalkultak hirtelen. A lány szavai hatalmas űrt hagytak meaguk után. Liliomtipró. Vajon ezek szerint akkor Rara nem akarta? Zsombor érezte, ahogy agyát újra elönti az az ismerős düh, keze ökölbe feszült. Nem hagyhatja, de mégis. Rara miatt elengedné a benne lakozó szörnyet. Egyedül a gyógyszerek miatt volt képes megtartani a józan eszét.
Igaz volt. Minden szó, amelyet ő mondott, és amit a lány. Kerülgették egymást, hol egyikőjük, hol másik visszakozott az egész miatt. Akarták, de mégsem tudták meglépni azt az utolsó lépést.
Van-e értelme. Jó kérdés. Mikor együtt voltak azt érezte, hogy igen. De amikor külön... A félelem és szorongás beült a fejébe és addig suttogott neki, míg elhitte, hogy nincs. S ez az egész találkozó. Az, ahogy kisiklott csak ezt bizonyította.
A pengető egy kicsit lógott a lány kezében, mielőtt képes lett volna elvenni. Ez a gesztus mindent elmondott. Rara nem kér belőle. Meg tudta érteni. Éppen csak közel engedte volna magához, és újra elhagyták, amit megcsillant igazi valója. Bólintott egyet, szájában keserű ízzel, és felállt a pokrócról.
- Igazából pontosan ezt érdemlem - jelentette ki Zsombor, és már vette volna útján vissza a kastélyba. Egy pillanatra még visszafordult.
- Köszönöm a sütit. Nagyon finom volt. És... boldog szülinapot - mondta ki a szavakat egy hatalmas gombóccal a torkában. Újra megtörténik. Megint. De mostanra már sokkal jobban képes kezelni.
Elfordult, és a nevető csoportok között visszasétált. El Rarától. Pontosan úgy, ahogy első alkalommal lennie kellett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék