36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 25. 10:24 | Link

Ms. Robillard
A meccs hajnalán

Azért tettem némi pénzt az okkamikra, de nem olyan sokat, hogy mondjuk hiányozzon a családi költségvetésből. Nem mintha lenne most nekünk olyan, hiszen Editnek is mondtam, hogy verjen el egy kis pénzt a valentin napi vacsorázóson, hát meg én is valahogy sikeresen elvertem egy keveset. Olyan háromszázhúszezer jó magyar forintot. Ja, hát, igen. Erről inkább azt hiszem, ne beszéljünk. Mondjuk úgy, hogy nem volt olyan rossz befektetés az, csak legközelebb inkább okosabban költsem a pénzt. Sőt, ha lehet, inkább ne is költsem.
De azért egy öt galleon az nem a világ, szóval ötöt feltettem az okkamikra, lesz, ami lesz. Lehet, hogy ez már szerencsejáték-függőség? Valószínű, mert hajnali hatkor nem sokan álltak sorba, hogy téteket játszanak meg. Még arra is tettem, hogy tiszta győzelem lesz, de arra csak harminc sarlót. Nem vagyok én őrült. Viszont most, hogy ilyen jól végeztem a dolgom, és a jobb szemem alá, az orcámra, ahogy a nők mondják felkentem a rúnakígyók színeit, míg a balra az okkamikét, és a kis nimbuszomon ülve - akárki akármit is mond a kétezres a legjobb modell belőle - suhanok vissza a faluba, hogy felvegyem az asszonyt. Csakhogy... ó igen, mindig van egy csakhogy, olyanba botlok, akitől azért kicsit jobban megdobog a szívem. Valljuk be, vannak nagy szerelmeim, akik sosem teljesültek be, mint Gerda, Layla, de azért valamilyen szinten örökké a szerelmeim maradnak.
- Azt hallottam, az okkamik ma történelmet írnak, Ms. Robillard.
Osonok egészen közel a lányhoz, aki már messziről vibrál a feszültség miatt. Tudom, hogy mi kell ide: Én.
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. február 25. 10:48 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Egyetlen versenye előtt sem volt még ennyire ideges. Na jó, de, akkor, amikor életében először kellett bemutatnia élesben, mire is képes a seprűn. De jó ég, nyolc éves volt, mikor először egy piti versengés okán belevágott a szereplésbe, most meg itt áll tizenhat évesen és teljesen szét van esve. Nagyon fél, egyenesen retteg attól, hogy valamit el fog szúrni, ami amúgy teljes mértékben benne van a pakliban. Elolvasta legalább tízszer az iskola kviddics szabályzatát, beszélt már a két csapatkapitánnyal és bár mind Maja, mind Henrik roppant kedvesek voltak, tudja jól, hogy nyerni jöttek. Ajkát harapdálva kezdi el ismét felmondani a vonatkozó részeket, miközben fel-alá járkál a réten. Fehérjeturmixát a kezében szorongatja, a reggeli edzésén extra korán túl van.
Már épp tenné meg a következő pár méteres távot, mikor valaki szinte már a frászt hozza rá: annyira elmerült ugyanis gondolataiban, hogy a rellonos egy aprócska sikkantást vált ki a lányból, amikor az végre észreveszi, hogy nincs egyedül. Pedig nem mondhatnánk, hogy a másik osont volna, vagy ilyesmi.
- Jaj Berci, én annyira ideges vagyok - gondolkodás nélkül vág is bele in medias res a dolgok közepébe, közben egyik lábáról a másikra áll, kulacsát szorongatja hűvös kezeivel, tekintetéből kiolvasható a rémület. Hatalmas, zöldesbarna szemei szinte már kétségbeesetten keresik Bercel íriszeit, hátha abban nyerhetnek némi megnyugvást. - Mi van, hogyha nem tudom elkapni a cikeszt? És... És... Ha egy gurkó eltalál? - arca lesápad, mert egyből elképzeli, ahogy a gyengélkedőn fekszik, szerez egy olyan sérülést, ami után soha többé nem jön helyre és befuccsol a seprűakrobata karrierje és mindenki csalódni fog benne, de leginkább a csapata és... Oké, Layla eddig bemelegített a parázásban, most már tényleg parázik.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 26. 08:01 | Link

Ms. Robillard

Megmosolyogtat az aggodalma, az első meccsemet juttatja eszembe, én is kint voltam, készítettem a testem a megmérettetésre. Akkor még nem tudtam, hogy jó vagyok, csak azt, hogy élvezem a repülést. Keserédes emlék, mert akkor még hittem benne, hogy minden apai szigor ellenére, minden tiltás ellenére, ha működik a dolog, lehetek nagyágyú a kvidddicspályán.
Mégis édes az emlék, így hosszú év távlatából, és édes, mert ha valaki, akkor Layla őszinte és tiszta érzelmeket áraszt, ami megmosolyogtat. Korábbi terveimmel ellentétben, mely szerint a navinésektől olyan távol tartom magam, mint a tűztől, mostanra egy navinés feleséggel és egy navinés plátói szerelemmel is rendelkezem. Rendben, az utóbbi előbb volt, minthogy navinéssé vált volna, de úgy érzem, a világ egyensúlya helyre van billenve. Egészen rendben vagyok én is lelkileg, és nem, ez nem olyan dolog, hogy akkor most itt a világ vége, és majd szegény Edit mit kap tőlem. Mivel hűséget fogadtam, hiszen így helyes. De attól még a múltamat nem tagadhatom meg.
- Egyetlen szerencséd van, hogy a világ tovább létezik akkor is, ha a cikesz Ábel kezében végzi.
Mosolyodom el, és bár nem olyan flancos seprűm van, amint amilyennel ők dolgoznak az aktobatika világában, de ő is, és én is ügyesen mozgunk, ezért merem meg meglépni azt, hogy kétlábra állva, felhúzom magamhoz, és a nyél két szélén állva kezét a kezemben tartva, nyugtatóan nézek zöldesszürkéimmel az ő zöldesbarnáiba.
- Egyensúly. Ez a titka mindennek Nyuszi. Mindig annyira légy ideges, amennyire nyugodt is tudsz lenni. Annyira légy vakmerő, amennyire óvod magad. Válj eggyé a seprűddel, és lehetőleg ne nyírd ki magad.
Hüvelykujjaimmal a kézfejeit simogatom, megnyugtatóan beszélek hozzá, nem, nem úgy, mint egy idiótával, hanem tényleg szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. március 4. 15:29 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

A nagy járkálásban és toporzékolásban, a tehetetlen energiák levezetésében megzavarja az a teljesen nyilvánvaló mondat, mely elhagyja Bercel ajkait. Mintha csak megakadna a logikus tényen, hogy nem a világ sorsa forog a cikeszen, egyszer csak ellazulnak vállai. Talán csak ennyi kellett: hogy valaki azt mondja neki, minden oké lesz akkor is, ha ugyan rajta múlik a meccs, de nem szerzi meg az aranylabdát.
- Erre még nem is gondoltam - enyhe pír borítja el arcát, ahogy a felismerés megkörnyékezi. Kissé zavarban érzi magát, hogy ennyire felfújja, főleg azért, mert a benne felgyűlt versenyszellem egy fikarcnyit sem lett kisebb. Most inkább csak átalakult, ami nem jelenti azt, hogy ne tudna összevissza rodeózni tovább, ha akarna. És miért is ne akarna? Mondjuk, mert a rellonos kinyújtja a kezeit Layla felé, aki meglepetten pislog rá hosszú szempillái alól, majd kissé megilletődve elfogadja azt és könnyedén lép fel a seprűre. Érdekes, hogy egy pillanatig sem inog meg, látszik rajta, hogy nem először csinál ilyesmit és nem ez a legnehezebb gyakorlat, amit valaha végrehajtott. Ettől függetlenül nem húzza el ujjait, hagyja, hogy a fiú finoman cirógassa őket.
- Nem tudom Berci, nagyon aggódom. Ha csak simán repülnöm kéne, ha csak én lennék és a labda, akkor nem lenne gond - igen, ebben biztos. Elvégre túl régóta repül, ismeri minden apró mozzanatát az akrobatikus elemeknek, könnyűszerrel bukfencezik, ugrik és szaltózik, neki ez teljesen normális. Jó, ezt talán nem egy kviddicsmeccsen kellene megcsillogtatnia, de ki tudja, talán lesz olyan szituáció, amikor hasznát veszi majd. - Ha már itt vagy, nyújtsunk. Én már nagyjából be vagyok melegedve, de csatlakozhatsz - hamis mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy enyhén rászorítva a rellonos kezeire egyszer csak mérlegállásba emelkedik lába, majd feljebb... És feljebb... És hopp, ott a spárga. Elnézést a bocsánatért.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. március 13. 22:21 | Link

Ms. Robillard

- Sejtettem.
Bujkáló mosollyal figyelem, ahogy egyetlen, apró tény olyan szinten megzavarja, mintha éppen most osztottam volna meg vele az öröklét titkát. Jaj kedvesem, bárcsak így volna. Igen, akkor veled megosztanám, de sajnos egyikünk sem él örökké, ráadásul, ha nem is én választottam a sorsom, sosem lennék képes megalázni Editet azzal, hogy megcsalom őt. Soha ezidáig nem voltam ilyen hosszú önmegtartóztatásban, mégis, azt hiszem, azt vágyom, hogy a feleségemmel működjön a dolog, és tisztán menjünk előre, elválva, hogy képesek vagyunk-e valaha, mint szerelmesek, aztán mint szerető hitvestársak tekinteni egymásra. Edit egy gyerek. A fejemben még mindig gyerekként él, hiába csak három év, akkor is nagyon ártatlannak hat, kicsit mint Layla. Az ártatlanokkal mindig csak a baj van, túl könnyen beléjük szerelmesedik az ember.
- Layla, csak repülnöd kell. Csak te vagy, és a labda. Meg Machay, de őt meg kell tanulnod kizárni. Semmi sem fog történni, ha nem sikerül azonnal, vagy nem lesz meg elsőre. Meg kell ismerned a határaidat. Ne csinálj hülyeséget, az első meccsen kiesni nem ciki, de úgyis izélni fogsz rajta, ha így történik.
Mert már most is izél, gyakorlatilag bevonzza magának, hogy ne legyen egyszerű. De itt vagyok, itt kellett lennem, annak érdekében, hogy egy kicsit megnyugtassam, értem az alapérzést, ami benne van, régebben én is éreztem, most már simán csak hiányzik az érzés, hogy meccsen játsszak. Tény, hogy játszhatnék most is, az iskolai csapatban, de valljuk meg, ha kviddicseznék, az egyenlő lenne az öngyűlölettel. Én pedig nem szeretném gyűlölni magam.
- A gurkókból kettő van, ahogy terelőkből is. Az egyik vigyáz a hajtókra, az akinek jobb az osztott figyelme, az erősebb, jobb reakcióidővel rendelkező pedig arra, aki a cikeszt üldözi. Esetetekben úgy tippelem, hogy Ambrózy tanár úr fog védeni téged. Vagyis teljes védelem alatt fogsz állni. Ő csodálatos, rátermett. Képes volt egy olyan embert visszavinni a pályára, akitől senki sem várta el a tavalyi év után. Bízd rá magad, engedd, hogy a félelmed az ő ütőjébe vezetődjön át, képzeld el, ahogy egy képzeletbeli fonálon minden átkúszik, eltűnik a fejedből.
Lehet, hogy coach-nak kellene elmennem, az állítólag mostanában egy nagyon népszerű dolog. Mondanék csomó okosságot, cserébe meg rengeteg pénzt fizetnének, és nyilván nagyon jó vagyok, ha egy spárga a jutalmam. Nyelek egyet, mert azért eléggé megnehezíti a cölibátusi létemet az ilyen mozdulatokkal.
- Ezt én sosem fogom tudni utánad csinálni, szóval valami Berciszerűt is építs a reggeledbe, és csatlakozom.
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. április 20. 03:06 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Rosszalló pillantást vet Bercire, amint kiszúrja, hogy mosolyog, vagy inkább nevet rajta. Mert igen, az a mosoly ott bizony igen jó szórakozást sejtet, ettől pedig Layla-nak kedve szottyan hörcsögként felfújni arcát és duzzogni egy sort. Kár, hogy a rellonos túl kedvesen csinálja, amit csinál, így nem tud rajta igazán megsértődni, sőt, egy picit talán még oldódik is a benne felgyűlt feszültség. Szeretné, ha a csapata nyerne, ez a versenyszellem akkor is elkíséri, mikor csak a saját eredményéért küzd, de ha másik haté is rajta múlik, az már egészen más. Egy fogóra túlontúl nagy súly nehezedik egy meccsen, hiszen százötven pont bőven döntő lehet egy ilyen helyzetben.
- Hát nem tudom. Az a srác elég ijesztőnek tűnt – elhúzza száját, ahogy visszagondol Ábelre. Mármint, nagy és helyes, de közben meg van egy olyan félelmetes kisugárzása is, amitől az ember úgy érzi, inkább kerülnie kéne. Hogy ez pusztán házából vagy a róla terjengő pletykákból ered-e, az nagyon jó kérdés, a navinés sem tudná megmondani. – Ami nagyon zavar, hogy a csapatunk eredménye rajtam múlik. Nagyon ritka az, hogy nem a cikesz dönt és, ha ők mindent beleadnak, de nekem nem sikerül, biztosan haragudni fognak és én is csalódott leszek – ajka ismételten lebiggyed, mert bizony ezt is számba kell vennie. Nem okozhat csalódást, sem a többieknek, sem azoknak, akik nekik szurkolnak majd. Szülei is tudják, hogy ma játszani fog és, bár nem jöhettek el, megírták, hogy szorítanak érte, ahogyan bátyja is, aki kifejezte abbéli aggodalmát, hogy maradandó sérülést szerezhet. Nem mintha ennyivel a meccs kezdése előtt volna lehetősége kihátrálni a dologból, így hát minden félelme ellenére elhatározta, hogy akkor is pályára áll, ha most repül utoljára.
- Úgy beszélsz Henrikről, mintha valami istenség lenne – játékosan kezd nevetni, miközben arca enyhén kipirul. Mi tagadás, ő is észrevette már, hogy igen helyes férfi és a tárgyát is felvette – no nem azért, mert annyira érdekelné az okkultizmus vagy a fekete mágia… Senkit sem ringatna ilyen tévhitekbe. – De tudom, hogy jó játékos, Maja nagyon bízik benne. Meg tanár is, eleve nagyon erős, ha tényleg ő fog védeni, akkor talán el tudok vonatkoztatni a gurkóktól – semmiképp sem bántaná meg azzal csapatkapitányát, hogy az ő kezei között félne, de lássuk be, az Ambrózy-Kelevitz párbajban egyértelműen a lány maradna alul. Nem azért, mert nem jó terelő, hanem mert fizikumából adódóan nem lehet olyan jó, mint a férfi.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz spárgázni? Radetzky Bertalan! – azonnal alapállásba csapja magát és szándékosan mond rossz nevet, csak hogy fenyegetőbbnek és komolyabbnak hasson minden szava. Egyik kezét elveszi, hogy mutatóujját rázva incselkedjen kicsit a rellonossal. – Hát mégis hogy lehet, hogy az én legjobb barátom nem tud? Ejnye. Na de akkor mesélj, mit tudsz? – kihívóan, de egyértelműen szórakozottan és viccelődve piszkálja a másikat. Nem is olyan ártatlan, mint az ember hinné, bár az is tény, hogy fogalma sincs, ez a fajta viselkedés hogyan láttatja kívülről. Egy avatatlan szem bizonyára azt mondaná, hogy Layla flörtöl, pedig ez nincs így, azt sem tudja, mi az és, ha tudná, tuti nem csinálná, elvégre Berci nagyon fontos neki. Ha egyszer felesége van és barátok is, sohasem kockáztatná ezt a kapcsot, főleg nem valami ízléstelen viccért. Szóval akárhogy is tűnjék mások számára, ők ketten biztos tudják, hogy a ma született bárány egy bűnös elítélt a navinéshez képest.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. május 1. 08:04 | Link

Ms. Robillard

A pillantása csak még jobban megmosolyogtat, amire jön a hörcsög fej, én meg elnevetem magam, mert vicces, és mert pontosan tudja, hogy el fogom nevetni magam, esetleg talán válaszként még meg is csapkod. Kemény dolog a nőkkel jóban lenni, mert az ember szeretné jól csinálni, de ők meg olyan kis temperamentumosak. Bezzeg ha a férfi csapkodja meg a nőt, akkor meg egy erőszakos állat. Ki érti ezt a mai világot? Senki. Köszönöm.
- Ijesztő.
Értek vele egyet, mert valljuk be, Ábel ijesztő, és hát persze, jogosan fél, mert Layla kedves, és testfelépítésében vonzó, kecses példány, szóval semmiképpen sem olyan, aki könnyedén felveheti a harcot Ábellel, ám a fogói erényeknek és felépítésnek teljesen a birtokában van, szóval elég bátran mertem feltenni rá a pénzemet. Ha meg bukom? Nos, azt se bánom igazán, mert sokkal fontosabb most az, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Csak ne csináljon semmi hülyeséget (haha), ez nem ér annyit.
- Elég nagy baj lenne, ha egy eleve szerencsén is alapuló játékban egy csapat egységesen haragudna egyetlen tagjára csak azért, mert nem úgy jött ki a lépés. A kviddicsben Nyuszi nagyon sok buktató van. Az időjárás, a gurkók, a másik hét ember, a cikesz, Volkov, a nézők. Mind olyan pontok, amikkel számolsz, de nem tudsz igazán számolni, mert bármi történhet.
Én sem számoltam azzal, hogy egy gyengécske navinés lány képes olyan erővel megütni a gurkót, hogy szilánkosra töri a bokám, vagy azt, hogy nem lesz rendesen felkészülve a gyógyítói csapat, és gyakorlatilag a leigazolás kapujában szertefoszlik minden, amiért évekig dolgoztam. De ez történt, továbbléptem, és bármennyire is hiányzik a kviddics, nem őrölhet fel a tény, hogy már soha többet nem lépek pályára.
- Mert az. Tanári szinten. De ha lelkesedést szeretnél hallani, akkor van önálló Volkov-estem is.
Nekem mondjuk a férfi az igazi példaképem, olyan szerettem volna lenni, mint ő, már egészen kicsi korom óta, és mindent is gyűjtöttem, ami hozzá kapcsolódó, ezek pedig mind meg is vannak egy dobozban az ágyam alatt, vigyázva rá, hogy senki se tegyen benne kárt. Miatta kezdtem el komolyabban foglalkozni a kviddiccsel, és így még fájóbb pont, hogy ő most meccseket vezet, én pedig csak a lelátón nézhetem.
- Megharaplak, ha még egyszer lebertalanozol te nő!
Fenyegetem meg én is, mert hát azért mindennek van határa kislány, szóval csak ne szórakozz velem, mert még a végén a nyuszit eszi meg a répa. A kérdésre elgondolkozó arcot vágok, mert jó kérdés, amit feltett.
- Úgy érted a sorozatos káoszon és büntetéshegyen túl? Ha az ép lábamra állok, akkor mérlegállásba simán megyek neked. Meg minden olyat, amihez tényleg csak egy láb kell. Mintha kalóz lennék. Höörrrrr!
Morgok, hát, mint egy amatőr kalóz, de legalább kalózszerűen, egy kettest megérdemel a mutatvány, miközben belemászok a nőszemély aurájába. Nem, hülyeséget én sem kívánok csinálni, mert a becsületemet sokkal többre tartom ennél, ahogy Editet és Layla-t is. De vele játszhatok, mert ismer és mert ismerem. Ez azért megnyugtató.
- Kazanov tutira eltiltana tőled, ha most látna.
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. május 17. 04:45 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Attól, hogy Berci megerősíti a nyilvánvalót, a lánynak nem lesz jobb, mi több, még inkább belé állítja az ideget. Eddig csak bemelegített a parázásban, de most már tényleg nagyon parázik attól a fogópárbajtól. Vajon igaz az, hogy meccsről meccsre jobb lesz – már amennyiben az ember túléli? Elég komoly és csúnya sérülésekről is hallott már, lehet mégsem kéne játszania, majd Henrik fog helyette… De nem, ő nem olyan lány, aki cserben hagy másokat. Ajj már!
- Szóval azt akarod mondani, hogy minden a szerencsén múlik? – felvonja fél szemöldökét, hiszen ő nem ehhez van szokva. Persze a versenyein is számít, épp jobb vagy bal lábbal kel-e fel, de alapvetően ott, ha valaki valóban felkészül és mindent megtesz, valamint megtanulja kezelni a lámpalázát, akkor olyan nagy dolgok nem történhetnek vele. Másnak a kűrje lehet jobb, de ennyi. Itt viszont ezek szerint a végkimenetel nagyjából mindenen múlik, csak épp a játékoson nem. – Csak mert, ha ez így van, akkor nekem baromi nagy pechem van – elhúzza száját, hisz általában inkább felkészültsége és szorgalma hozzák meg számára a megfelelő eredményt, illetve tehetsége, de semmiképp sem Fortuna. Vajon ma mellé áll majd vagy elhagyja, mint oly sok mást?
- Te miért vagy ilyen naprakész? – szemöldökei összeszaladnak, ahogy furcsán méregeti Bercit. Még soha nem gondolt bele, hogy a rajongás ilyen méreteket is ölthet. Vajon van olyan ember, aki vele kapcsolatban érez így? Csak mert ez egy ponton túllépve már betegesnek is nevezhető, s bár nem hiszi, hogy a rellonos ebbe a kategóriába beleesne, most először gondolkodik el azon, mi van, ha vele már megesett, csak nem vette észre?
- Várj, most jön az a rész, amikor halálra rémülök tőled, ugye? – megforgatja szemeit, mert hát sok mindentől tart, de attól, hogy a másik valóban belé harapna… Na attól nem. Így hát elmosolyodik, látva az arcát és játékosan vállat von. Ilyen ez, ha van egy lány barátod, kedves Bertalan. – Hát ez elég satnya teljesítmény, de jó lesz – egészen addig tudja tartani a lefitymálást, míg a fiú közelebb nem lép hozzá, hogy prezentálja, milyen is egy kalóz. Ekkor ugyanis kitör belőle a nevetés és ösztönösen nyúl, hogy letakarja az egyik szemét. – Az a baj, hogyha igazi kalóz lennél, akkor lenne ilyen szemkötőd. De nincs, így csak álcázod magad – diadalittasan engedi el, hogy ismét mindkét szemét érje a napvilág. Micsoda Sherlock Holmes ez a lány kérem szépen? Hát a nyomozók gyöngye, ne vicceljünk! Ahogy azonban nevetése alábbhagy, Berci száját pedig elhagyja az a bizonyos mondat, hirtelen arcára fagy a mosoly és realizálja, milyen közel is vannak egymáshoz valójában.
- Miért? – bár automatikusan csúszik ki száján a kérdés, van egy olyan érzése, hogy pontosan jól tudja, miért. Merthogy most, tekintettel az iménti közjátékra, egymásba kapaszkodva állnak jócskán egymás magánszféráján belül és nem eresztik a másikat. Oké, Kazanov helyében ő is eltiltaná Radetzky-t, azt viszont nem tudja, mit tenne Layla Robillard helyében. De rossz ez!
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. június 4. 09:15 | Link

Layla Love

- Nem minden. Vagyis de. Szóval azért nyilván oda kell tenned magad annak érdekében, hogy az univerzum érezze rajtad, hogy akarod.
Talán velem is ez a baj, hogy azért nem léptem mondjuk az ő irányába, mert féltem, az univerzum érezte, hogy félek, és ennek köszönhetően sosem mertem megmondani neki a nyilvánvalót. De hiszek benne, hiszem, hogy ha valamit igazán akarsz, akkor az elérheted, csak tényleg kell a száztíz százalék, hogy valóban a tiéd legyen. Embernek lenni nem könnyű, nem is várja el tőled senki, hogy úgy tekints rá, mint valami valami könnyed létre. Az emberi lét, ha tetszik, ha nem, szívás, de ugyanakkor számos csoda megbújik benne, mint ez a mostani is, ahogy itt állunk, mi ketten, egymás kezét fogva. Layla túl tökéletes, ha szeretett volna is valaha, úgy, ahogy én szeretem őt, akkor sem hiszem, hogy működtünk volna, mert túl tökéletesnek látom a kettősünket. Szépek lettünk volna együtt, de az én életem másfelé indult, és mindent, amit vele vágytam, most egy másik lánnyal kell megtanulnom.
- Szerencsés vagy. Lehet, hogy nem ma jön el a te cikeszed, de egy nap meglesz, és azt mondják, hogy egy bukás után jobban értékeli az ember a győzelmet.
A kérdésére elnevetem magam, mert sejtem, hogy mit hisz, de nem. Egyáltalán nem az van, ami ilyenkor az emberek fejében megfordul, és nem kell arra gondolni, hogy meleg vagyok, mert nem. Értem én, hogy elfogadó világ van, de ha most komolyan azt gondolja, akkor esküszöm, hogy a mélybe vetem magam innen a seprűről. Ha jól esnék, akkor lehet, hogy még a karom is bepirosodna egy kicsit.
- Ő a példaképem.
Nyugtatom meg azért, mielőtt még továbbgondolná a dolgot, mert nekem már sikerült, látom magam előtt a pletykát, meg az összesúgó embereket, és valahogy nem élvezem a dolgot, különösen, hogy bennem nagyon más van. Talán jobb is lenne, ha melegnek hinne egy érdekházassággal?
- Kösz, de tényleg, így rombold le az ember önbizalmát.
Még, hogy satnya, hát felháborít ez a nő! Ennek pedig hangot, vagyis érzést is adok, hiszen a következő pillanatban valóban megharapom. Nem erősen, de annyira, hogy a fogaim kicsit látszanak az gyönyörű bőrben.
- Szerencse-lenyomat.
Nem mintha ezek után ne várhatnék tőle egy jó nagy pofont, mert esélyes, hogy meglesz az is. Viszont a nevetése feledteti is velem a meleg dolgot, és vidáman elmosolyodom én is, hiszek benne, hinnem kellett volna kettőnkben is. Mégsem tettem, mert nem akartam elpusztítani őt. Ahhoz túlságosan értékes.
- Mert máshogy szeretlek, mint illendő volna.
Még nem múlt el, még nem alakult át, még nem tudom elengedni őt, de nem, nem fogok semmi olyat tenni, ami miatt Edit sérülne. Csak le kell zárnom mindent, hogy vele tiszta lapot kezdjek, Le kell zárnom Laylat.
- Azt hittem, túl egyértelmű a dolog, de akkor ezek szerint nem.
Kínos. Megvakarva a tarkóm nézek rá zavartan, óvatosan ellépve egyet hátra. Talán nem most kellett volna, nem egy meccs előtt, ami miatt izgul. Talán én cseszem el az okkamiknak a bajnokságot? Remek.
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. június 16. 15:08 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Muszáj elfintorodnia. Az univerzum? Remek kilátások, ha arra kell bíznia magát, hogy a nagy semmi majd megszánja. Ezt mégsem mondja ki, bár nincs is szükség rá, csak az arcát kell megnézni és lerí róla, hogy ettől nem lett nyugodtabb. Hatnia kell az eseményekre, teljes fókuszra kell törekednie és akkor Fortuna elbújhat majd, mert megnyeri magának az egészet.
- Tehát, ha ma nem kapom el, az még jó is, mert legközelebb jobban fogok neki örülni? Ki hiszi el ezt a marhaságot? - hangosan felnevet, csilingelő hangját pedig könnyedén repteti tovább a szél. Bercinek nyilván igaza van egyébként, hiszen sportember, kviddicsezett is, valószínűleg nem csak úgy kitalálja ezeket a bölcsességeket. Ettől függetlenül Oravecz Bertalan vagy Bertalan Coelho megidézése teljes mértékben szükségtelen. Még szerencse, hogy így szerette meg a másikat és enélkül már nem is lenne igazi a kettősük: itt, a Bagolykőben, ő az edzője. Legfőképp ugyan szociális kapcsolatokban tréneli, de elég az.
- Mondjuk el kell ismerni, hogy elég helyes - arcán enyhe pír jelenik meg, mely elárulja, hogy igazat beszél. Nem volt alkalma túl sokat csevegni a férfival, de őszinte csodálattal nézte szemének világát és az ennyi év után is még mindig tökéletesen kidolgozott izomzatot - persze, csak mint sportember a sportembert. Semmiképp sem mint tinilány a férfit. Khm.
- De hát én nem is...! - befejezni viszont már nem tudja, mivel a rellonos odahajol és tényleg megharapja. Nevetve kiált fel és szinte azonnal oda is kap, noha fájdalmat nem okozott neki a másik. Ha lelátna oda, megnézné, így csak hinnie kell, hogy amit Berci mond, igaz: billogot kapott. Ettől a gondolattól ismételten kipirul arca, de ez betudható a nevetésnek is szerencsére, így nem kell kínosan magyarázkodnia. - De aztán hasson! - incselkedőn fenyegeti meg, majd leereszti végre karját teste mellé. Nem számít rá, hogy a légkör hirtelen megváltozik és a fiú egyszer csak szerelmet vall, a semmiből.
Ajkai enyhén elnyílnak, íriszei megremegnek: Berci szereti. Fogalma sincs, mit kéne mondania, hiszen ha van is olyasmi, ami kikívánkozna, az már nem illendő. Ha szereti is, ha szeretné is, már foglalt, már házas, ő pedig soha nem bántaná Editet azzal, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami árthat neki. Nem zúzná szét őket saját önző, kislányos érzései miatt - még akkor sem, ha e pillanatban nagyon is felnőttesnek és komolynak tűnnek. De vajon tényleg azok?
- Csak nem gondoltam, hogy tényleg szerethetsz - nagy nehezen böki ki és mikor a szavak elhagyják ajkait, szemei elkerekednek. Mit mondott egészen pontosan? Hogy nem szerethető? Hogy viszonozza, csak sohasem gondolta, hogy ez az egész valósággá válhat? Egyáltalán milyen érzés szerelmesnek lenni? Nem tudja, csak abban biztos, hogy szíve nagyon erősen dobog, légzése pedig szaggatottá válik. Annyi kép, annyi gondolat suhan most át elméjén, s egyiket sem valósíthatja meg, mert vagy nem elég bátor, vagy nem elég tisztességtelen hozzá. Így csak félénken Berci nyaka köré fonja kezeit, lábujjhegyre áll és szorosan magához öleli. Ebben az egyetlen gesztusban benne van a válasza: a köszönet, a viszonzás és az elutasítás. Amennyire szép, annyira keserű is egyben, de nem akarja megbánni, hogy itt és most nem adta a másik tudtára, sohasem volt egyedül ezzel. Bár barátok és Layla-nak ez így mindig tökéletes volt, el tudná képzelni kettejüket, bár Edit éteri fényére gondolván jobbára elveti ezt a fantáziálást. Csodás lány és bizonyára nagyon boldoggá fogja tenni a rellonost, ennek pedig nem állhat útjába.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. június 20. 20:53 | Link

Ms. Robillard Love

- Én elhiszem.
Az élet más területén ugyan, de tényleg elhiszem. Ha kettőnket nézem és Editet, elhiszem. Layla sosem lett az enyém, pedig akartam, igazán vágytam rá, de annyira rossz volt mindig az időzítés, hogy az hihetetlen. Sosem volt ott a jó pillanat, aztán, amikor lett volna esélyem, megkaptam Editet, és bár gyűlöltem a gondolatot, mert a tisztesség nálam előrébb való mint az, hogy mit is akarok én valójában, mégis tudom, hogy ez így helyes. Az érzelmeim átalakulóban vannak, és noha még mindig tudom, hogy szerelemmel szeretem Layla-t, már szerelemmel szeretem Editet is. Csak, más szerelemmel. Layla a tökéletesség, az, akivel életem végéig boldog lehettem volna. Edit a rejtély, a fekete szemek mélyén ülő érzelmek kiismerhetetlen erdejében kóválygok, és tudni akarom, hogy van-e helyem az erdőben. Tudom, ha nem én, akkor más lett volna, és sosem néztem volna úgy a szemébe, mint az első alkalommal. Én már akkor, ott a hülye családi vacsorájukon elvesztem benne, és akkor nem érezném azt, hogy nem akarom másnál tudni, mert nem érdekelne. Csakhogy Edit az én feleségem, és én már el sem tudom képzelni, hogy nem vele vagyok, hogy nem hozzá vagyok hű, úgy is, hogy ő nem érez irántam talán semmit. Szóval igen. A következőnek tudsz jobban örülni. Ezért is kell elmondanom mindent, addig, amíg még el merem, és bár nem így és nem most akartam, nem úgy, hogy előtte játékosan harapdálom őt, és nem úgy, hogy meccse lesz órákon belül, ami miatt eleve izgul, de ha most nem, akkor soha. Én sosem voltam a jó időzítések embere, miért éppen most legyek az. Nem igaz? Muszáj összetörnöm a szívem, azzal, hogy elmondom az érzéseimet. Muszáj elmondanom, hogy elutasíthasson, mert ő olyan, mint én, tisztességes. Belém belém nevelték a szüleim, olykor pofonnal, máskor az égő arcom simító hűvös, puha ujjakkal, ő pedig jónak született. Tökéletesek lettünk volna együtt.  
- Attól még, hogy Radetzky a vezetéknevem, van szívem.
Felelem csendesen, halvány, szomorkás mosollyal. Nem értem, hogy miért nem vette észre. Azt hittem, látta végig, csak nem érzett ugyanúgy. Kedves, jóindulatú, szelíd. Nem lenne képes bántani engem, és talán azért is nem szólt semmit. De jogos a gondolat, én mindig éltem a világom, és sosem engedtem, hogy az emberek igazán meglássák a szívem. Pedig ott volt. Neki ott volt, de úgy tűnik elkönyvelte, hogy én nem tudok szeretni. Tudok, ami azt illeti, nagyon is, jobban, mint hittem, mint valaha feltételeztem volna. Azt hiszem, ebben a pillanatban Layla-t már majdnem képes vagyok elengedni. Most még fáj, de fájnia is kell, hogy végleges legyen. Talán mégiscsak van egy olyan pillanat, amit eltaláltam? Meglepő lenne. Lelövöm a poént, Layla nem kapja el a cikeszt, én pedig örök életemre bűntudatot fogok érezni, amiért az okkamik nem lettek bajnokok.
- Köszönöm.
Suttogom a fülébe, ahogy szorosan magamhoz ölelem, most utoljára szerelemmel. El kell őt engednem, mert tudom, hogy mind a kettőnk második választása tökéletes lesz. A családomban megfulladt volna, nem lettem volna képes egy ennyire jó lelket megmenteni, és, bár Edith miatt is aggódom, neki legalább a családi alapja olyan, hogy ismeri a farkastörvényeket. De Layla, édes, angyali szépségem, téged megölt volna az, ami ott van. Néha én is belehaltam. Neked egy szeretettel teli család tagjává kell majd válnod egy nap. A magamfajtára nem szabad időt pocsékolnod. Vigyázva, hogy a seprűn maradjon, ne billenjen ki, tartom őt, miközben lelépek róla. Még mindig a kezét fogom, ahogy már a földön állva, szembe fordulok vele.
- Maradj a barátom, és hogy érezd, hogy komolyan gondolom, nálad hagyom a seprűmet.
Ha valaki, ő tudja, hogy mit jelent számomra ez a seprű. Tíz éves voltam, amikor elkezdtem Botonddal megépíteni. Ezt a seprűt az első vesszőtől az utolsó bűbájig együtt csináltuk. A legerősebb kötelékem a halott bátyámhoz ez a seprű, amibe belevéstük a neveinket, amivel annyi kalandot megéltünk. Én pedig most hátrahagyom. Lezárok egy szakaszt az életben, itt hagyom életem fő művét életem szerelmével. Nem tolakodón, hanem végtelen szeretettel a szemeimben felemelem kissé a balját, hogy csókot nyomjak a kézfejére. Búcsúzom attól, ami sosem vált valósággá, és köszöntöm azt, ami megerősödik közöttünk, a barátságunkat. Mert a barátságunk örök és megmásíthatatlan. Nekem Edit mellett van a helyem, és lesz valaki, aki annyira szerencséssé válik egy nap, mint én. Valaki, aki Layla társa lesz.
- Csak ne törd össze magad nagyon. A többi nem számít. Védd a csuklód és a bokád. Hagyatkozz Henrikre. Rendben Kisnyuszi?
Utoljára módosította:Radetzky Bercel, 2020. június 20. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. július 16. 09:36 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék