33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 18:08 | Link

Ainsley

A iskolai összefutásuk után Márton nem tudott másra gondolni, csak a szőkére. Folyamatosan azon gondolkodott, hogy hova vigye el délután. Késő délután. Mert nem akarta, hogy olyan nagyon meleg legyen, meg azt sem, hogy a lány még ne legyen ott a sátraknál. Bár igazából a könyvtárba is mehetett volna érte, de az nem lett volna olyan jó.
Órák után azonnal hazasietett, és egy kis táskába összekészített minden finomságot, amit a hűtőben talált, meg pokrócot, aztán hagyott egy cetlit Kirillnek, hogy későn jön, mert Thomasszal tanulnak.
Visszasétált az iskolába, és előkészítette a terepet. Leterítette a pokrócot az árnyékba, és rátette a táskát, s ami jól zárható dobozban volt, azt is kirakta. Aztán indult a lányért. Szerette volna, ha tökéletes sikerül a délutánjuk, bár igazán félt valamitől. A csóktól.
Még soha, senkit nem csókolt meg, és igazán szerette volna, ha nem ez lesz az, ami elijeszti a szőkét. De megpróbált erre nem gondolni. Ha túlagyalja a dolgot, az csak még rosszabbá teszi.
Amint a sátor előtt volt, azon gondolkodott, hogy most vajon mit kéne tennie. Kopogni nem nagyon tud rajta, bekiáltani meg annyira nem tűnt jó ötletnek. De szerencséjére egy másik levitás érkezése megmentette.
- Bocsánat, megkérhetnélek, hogy szólsz Ainsleynek, hogy várom? Márton vagyok, tudni fogja - tette hozzá, és rámosolygott a lányra, aki bólintott, és bement a sátorba.
Idegesen ácsorgott egyik lábáról a másikra, aztán megpillantott egy szál gyönyörű virágot a pavilon szélénél. Gyorsan odament, és letépte, hogy odaadja Ainsleynek, amikor kijön.  
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 18:29 | Link

Márton
outfit

Egész délután nem tudtam se a tanulásra, se az olvasásra összpontosítani. A könyvárban hamar végeztem, mert akárhányszor nekiálltam olvasni az egyik fejezetet vagy a tegnapi este, vagy a folyosón való összefutás jutott az eszembe. Ezért úgy döntöttem, hogy visszajövök a sátramba, kicsit kicsinosítom magam, a lehetséges találkozás reményében és olvasok egy keveset. Ám a könyvre se tudtam koncentrálni, így csak az ágyamon feküdtem teljesen felöltözve, Mártont várva.
   Így legalább volt időm átgondolni, hogy mi is történne az újabb találkozáskor. Nem tudtam, hogy vajon a fiúnak milyen szándékai vannak. Egyáltalán mire számítsak? Ez most egy randi vagy csak találkozunk? Vajon ha randi, akkor meg akar majd csókolni? Hogyan kéne csinálnom? Életemben nem voltam még randin sem és csókban sem volt részem.
   Gondolataimból a belépő lakótársam szakított ki, aki közölte, hogy egy Márton nevű fiú vár a sátor előtt. Hirtelen fel pattantam, elrendeztem a ruhám, még kértem egy ellenőrzést a segítőkész lánytól. Elrendeztük kicsit a hajam majd kiléptem a sátorból.
   Ahogy kiléptem az első dolog, amit megláttam egy szál virág volt. Ahogy feljebb emeltem a szemem, az egy ismerős szempárral találkozott.
   - Szia - már csak a látványától is elpirultam. Mi történik velem? - Örülök, hogy végül el tudtál szabadulni - elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Szégyenlős voltam, nem éppen egy rámenős típus, de most odaléptem, picit lábujjhegyre emelkedtem és szorosan megöleltem. - Jó látni téged. Megint - húzódtam kicsit távolabb, bár legszívesebben csak az ő ölelését élveztem volna.
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 9. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 18:49 | Link

Ainsley


Ideges volt. Nem is kicsit. Még sose csinált ilyet, és még ember se volt, akitől megkérdezhette volna, hogy jól csinálja-e, mert egyszerűen annyira gyorsan folytak a dolgok.
Amint hallotta a mozgolódást a sátor felől, odanézett. És konkrétan kitágultak a szemei a döbbenettől.
- Szia! - mondta a fiú még mindig ámulva. Azt nem tudta elképzelni, hogy a lány ezt az elmúlt öt percben hozta össze. Az ölelés meglepte, de teste szinte azonnal reagált, és karjával szorosan átfogva húzta magához közelebb. Magába szívta az illatát, melyet tegnap is annyira élvezett, mint ma. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülébe, mintha a hangos beszéddel megtudná törni a varázst.
Amikor a lány távolabb lépett tőle, kezével szinte azonnal utána akart nyúlni, de még időben megálljt parancsolt magának. - Ez a tiéd - adta át azt az egy szál virágot. - Ha megengeded... - nyúlt a lány haja felé a virággal, hogy szépen belerakja, közben igyekezve nem szétszedni az olyan jól beállított frizurát. És tessék-lássék, sikerült neki. Elsőre. Egészen csodálatos volt.
- Van egy meglepetésem, gyere - fogta meg a lány kezét, és kezdte vezetni vissza az iskola felé. Még jó, hogy nem voltak olyan messze, hiszen alig tudta magában tartani, hogy hová is viszi.
- Mond, milyen napod volt? - kérdezte, hogy elüssék az időt, amíg odaérnek.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 19:30 | Link

Márton
outfit

   A fiú arckifejezése, amikor meglátta, már megérte az összes fáradozást, amit a ruhámba és a hajam elkészítésébe öltem. Már a pillantásától is teljesen elpirultam.
   - Köszönöm - súgtam vissza. - Te is nagyon jól nézel ki - mértem végig tetőtől talpig a fiút. Hihetetlenül szívdöglesztően nézett ki. Persze, nem csak akkor, egyébként is de akkor ahogy ott állt előttem, még jobban nézett ki.
   - Köszönöm, ez gyönyörű - ennél szebbet nem is kaphattam volna. Imádtam a virágokat. Az összes virágot. De főleg azt az egyet, amit Márton a hajamba tett.
   Megfogta a kezem és elkezdett vezetni. Ahogy mentünk, nem engedtem el, egész idő alatt fogtam, mintha az életem múlna rajta. Hihetetlenül jó érzés volt.
   - Oh, még meglepetés is van - rápillantottam a mellettem sétáló fiúra és nem tudtam magamban tartani a széles vigyoromat. - Kérdezősködjek, hogy hová viszel vagy úgyis hamarosan meglátom? - végig a fiú arcát fürkésztem. Ugyanazt az örömöt láttam rajta, mint amit én éreztem.
   - Hát, elég rohanósan indult a reggelem, mert kicsit elaludtam. Aztán így az egész napom kicsit összecsúszott. Az óráim után elmentem a könyvtárba, de csak egy 20 percet töltöttem ott, mert valahogy nem tudtam koncentrálni - nem akartam mondani, hogy ennek az oka az volt, hogy nem tudtam őt kiverni a fejemből. - Aztán a délután további részében olvasgattam, amíg nem jöttél te - mosolyogtam rá.
   - Neked hogy telt a napod? Hogy haladtok a festéssel? - legszívesebben ismét megöleltem volna, de hát mégiscsak sétáltunk a meglepetés felé, úgyhogy gondoltam, ezt még megvárom, majd még kerítek rá lehetőséget.  
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 9. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 20:10 | Link

Ainsley


Ahogy ott sétálgattak kézen fogva, Márton szívébe valami egészen különleges, eddig nem ismert érzés költözött. Nyugodt volt, de mégis zakatolt. Fájt, de mégis elolvadt. És az arcizmait mintha folyton ez a valami irányította volna, mert egy pillanatra sem lehetett levakarni a mosolyát.
- Ne aggódj, jó lesz - nyugtatta meg, ezzel megadva a választ is, hogy bizony inkább hagyja a kérdezősködést, mert nem mondja el. A fiú inkább feltett egy kérdést, hogy terelje is a témát.
A választ úgy hallgatta, mintha a világot megváltó csodákról mesélne a lány. Mindent tudni akart róla, és a sok infót csak úgy szívta magába. - Még jó, hogy itt kint laksz, mert legalább arra foghatod a késést - mosolygott a fiú tovább.
- Ami azt illeti, nem festettünk. Csak kitaláltam - jelentette ki Márton. - De majd mindjárt meglátod miért - vezette tovább a lányt, egyenesen be az erdő mellett a kis rétre.
- Tádá! - tárta szét a karjait, mint egy porondmester. A kockás pokróc ott hevert, ahol hagyta, rajta a különböző holmikkal. A lány arcát fürkészte, kíváncsi volt, hogy mit szól hozzá.
- Gyere, ez még nem minden. - húzta oda, és elengedte egy kicsit a lány kezét, hogy mind a ketten kényelembe helyyezhessék magukat. Meg még valami. A táskából egy doboz vaníliafagyit húzott elő. - Tegnap mintha azt mondtad volna, megbolondulsz érte - vett még elő két kiskanalat is.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 20:35 | Link

Márton
outfit

   - Ha te mondod, én hiszek neked - mosolyogtam. Tetszett ez a titkolózás. Már majd belehaltam a kíváncsiságba, tudni akartam, hogy hová visz a fiú. - Hát igen, ez a robbanás elég sok kifogást ad, főleg az ilyen késésekkel kapcsolatban - szörnyű, hogy ilyen történt a kastélyban. Remélhetőleg többször ilyen nem fog történni.
   - Szóval becsaptál? - tettettem sértettségem. Édesnek tartottam, hogy füllentett azért, hogy engem meglephessen. - Rendben - mosolyogva követtem. Nem sokkal később megérkeztünk a kis rétre.
   - Azta, te aztán nem lazsáltál - tátottam el a számat. Közelebb mentünk a pokróchoz és kényelmesen elhelyezkedtünk. - Mi? Ez még nem minden?
   Ahogy előhúzta a táskából a vaníliafagyit, a szívem elolvadt. A velem szemben ülő fiúra pillantottam és mindenféle előkészület nélkül a nyakába ugrottam.
   - Emlékeztél rá? - szélesen mosolyogtam, miközben a fiút ölelgettem. - Hogy lehetsz ennyire csodálatos? - visszaültem, majd ráeszméltem hirtelen kirohanásomra. Elpirultam és kicsit leszegtem a fejem. - Bocsi, ezzel a kis piknikkel és a fagyival teljesen levettél a lábamról - pillantottam fel a fiúra a reakcióját várva.
   - Most hogy már én is kiörömködtem magam, kibonthatjuk a fagyit is - kuncogtam és elvettem az egyik kanalat Márton kezéből.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 21:05 | Link

Ainsley


Persze, Márton remélte, hogy ez majd tetszeni fog a lánynak, pláne a fagyi, de ezt nem várta. Ez sokkal több volt, mint amire számított. Olyan hirtelen jött...nos, hát...a lány, hogy majdnem mind a ketten hátra is estek. Az utolsó pillanatban sikerült megtartania a fiúnak az egyensúlyát.
- Persze, hogy megjegyeztem. Minden egyes szót, amit tegnap, és ma mondtál - mosolygott bele a lány nyakába. A szőke fürtök selymesen simogatták az arcát, és nem is kellett hozzá az a fagyi, hogy érezze a finom vaníliának az illatát.
- Ez volt a tervem - mosolygott rá a szőkére. - De tudod ez neked is majdnem sikerült - utalt arra, hogy majdnem megherpengőztek a fűben. Bár ahogy belegondolt a dologba, igazából annyira nem bánta volna a dolgot.
- Ha mégis örömködni támadna kedved szólj, és félrerakom a fagyit, hogy ne essen baja - bontogatta a dobozt, aztán berakta kettőjük közé, és megvárta, míg a lány szedett először magának. Mindig hölgyeké az elsőbbség, ez egy aranyszabály volt.
Pár falat után letette a kanalát, és a táskába nyúlt, ahonnan két bögrét húzott elő, és az egyiket a lánynak nyújtotta, a másikat pedig lerakta a pokrócra.
- Megkínálhatlak egy kis... - kihúzott egy dobozt a táskájából. - ...kakaót? - húzogatta fel-le a szemöldökét a fiú mosolyogva. Remélte, hogy ez nem tartozik a csokik közé, hiszen inkább volt olyan íze, mint a csokitortának, mint a rendes táblás csokinak.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 21:26 | Link

Márton
outfit

   - Aranyos vagy - mosolyogtam a fiúra. Persze, én is mindent megjegyeztem, amit ő mondott, de nem vártam el, hogy ő is megjegyezze azt amit én meséltem. Azaz inkább nem számítottam rá.
   - Hát, bevált a terved - mosolyogtam vissza. - Legközelebb, majd visszafogom magam - pirultam el. Nem akartam ennyire rávetődni szegény Mártonra, de nem tudtam magam visszafogni.
   - Mindenképpen - nevettem. Nem örültem volna, ha akár a fagyinak akár a fiúnak valami baja esne általam. Vagy bármi által. Szedtem magamnak a fagyiból, majd megvártam, amíg ő is szedett, csak azután kezdtem el enni.
   - Ahh, ez nagyon finom - szólaltam meg az első néhány falat után. - Jó fagyit hoztál, nagyon köszönöm - vigyorogtam a fiúra. Ismét késztetést éreztem, hogy megölelgessem, de most sikerült visszafognom magam.
   Figyeltem, ahogy a fiú ismét a táskájába nyúl és kutakodik. Két bögrét húzott elő.
   - Még több meglepetés? - mosolyogtam, miközben a mozdulatait figyeltem. - Kakaóóó - széles vigyor ült az arcomra. Már olyan régen ittam, talán még 8 éves koromban. Annyi emlékem azért van róla, hogy nagyon szerettem. - Elfogadom a felajánlást!
   Boldogan ültem ott a fiúval szemben. Még alig ismertem, de már most nagyon közel került hozzám. A szívemhez. A széles mosolyom erről azért elég sokat elárult.
   - Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide - néztem mélyen a szemébe. - Tényleg - mosolyogtam rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 21:44 | Link

Ainsley


Elmosolyodott. Nem is tudta igazán, hogy azért, mert a lány vicceset mondott, vagy azért mert ő is vigyorgott.
- Tele vagyok meglepetésekkel - jegyzete meg, bár magában azért nem volt ennyire biztos. De természetesen ezt nem akarta kimutatni. És ezek szerint a kakóval sem lőtt nagyon mellé.
- Méghozzá a legjobb helyről. Legalábbis ami a környéket illeti - töltött először a lánynak, majd magának is. Aztán nyújtotta a bögrét, hogy koccintsanak. - Az egymásra találásunkra - mondta, aztán hagyta, hogy a két kerámia összeütődjön, mint ahogy ők is tették az első találkozásukkor. Úgy tűnt, mintha már vagy ezek éve lett volna, de igazából csak tegnap történt az egész. És mégis, olyan gyorsan és mélyen szerették egymást, mintha már jó ideje ismernék egymást.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Tudod kicsit önző is voltam. Nagyon szerettem volna ma is veled lenni - vallotta be, ahogy a lányra nézett, és átnyúlt a fagyi felett, hogy megfogja a kezét. Hüvelykujjával cirógatta a kézfejét, és igazából el sem akarta engedni. Ahogy nézte a szőkeséget, egyszerűen megszűnt körülötte a világ. Már nem is félt annyira. Meg akarta tenni. Közelebb akart hajolni, és... de nem tudta. Hátrahajolt, és újra a kezébe fogta a kanalat inkább. Újabbat evett a fagyiból, és remélte, hogy a lánynak nem tűnt fel az egész közjáték. Még messze volt a randi vége, remélte, hogy közben megjön az a bizonyos szikrája, ami kell ahhoz, hogy meg merje lépni ezt a lépést.
- Ha gondolod hétvégén elmehetnénk a menhelyre egy cicáért - terelte el inkább a témát. Mosolygott, de belül igazából nagyon sajnálta, hogy ennyire gyáva volt.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 22:07 | Link

Márton
outfit

   - Az egymásra találásunkra - koccintottam a bögrémet az övéhez. Igazán finom kakaót hozott, persze a vanília fagyit nem szárnyalta túl.
   Miközben ittam a kakaót, végig a fiút kémleltem. Nem tudtam egyszerűen levenni róla a szemeimet. Csak figyeltem. Próbáltam minden egyes vonását mélyen az elmémbe vésni, hogy emlékezhessek rá. Elidőzött a szemem a haján, amin annyira végig akartam túrni. A gyönyörű szemein. A szája vonalán.
   - Örülök, hogy önző voltál. Én is nagyon veled szerettem volna ma lenni - szinte a lélegzetem is elállt, ahogy átnyúlt a kezemért. Legszívesebben egész álló nap ültem volna így. Ám a fiú, mint akit hirtelen valami megállított, vissza húzódott és ismét a fagyis kanalat vette a kezébe az én kezem helyett. Reméltem, hogy nem én csináltam valami rosszat. Ilyen gondolatokkal küzdöttem, miközben a fiú új vizekre terelte a témát.
   - Rendben, örülnék neki - elmosolyodtam. Ha valakivel is meg szerettem volna osztani az első macskám megszerzésének élményét az ő volt. - Remélem megtalálom a nekem való kiscicát. Azaz hogy egy cica majd méltó gazdinak talál.
   - Akkor ez az egész festés csak egy jól kitervelt hazugság volt? Ezek szerinte a kutyusok nem is koszolják a falat, igaz? - nevettem. Nagyon értékeltem a kitalációját, hiszen mégiscsak azért mondta, hogy engem meglepjen.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 22:29 | Link

Ainsley


Úgy tűnt Mártonnak, hogy a lány nem vette észre a dolgot, vagy legalábbis nem időzött el hosszan rajta. Tehát neki sem kéne. De nem tudott másra koncentrálni. Ahogy a lány beszélt, folyton az ajkait nézte. Na jó, néha a szemét is, mert annyira szép volt. Szinte el sem hitte, hogy ez a szőke gyönyörűség pont rá áldozza az idejét annyi srác közül.
- Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legjobb cicagazdi, akit a világ látott - mosolygott a fiú, csak hogy megerősítse a lányt. - Ha pedig most nem találunk neked cicust, akkor addig keresünk, amíg meg nem találjuk a tökéletest - biztosította. Legszívesebben nyomott volna egy puszit a homlokára, de egyrészt túl messze volt, másrészt még mindig egy kicsit a csók-dolgon agyalt.
- Hát... valamennyire biztosan, de csak annyira, amennyire mi is - vigyorgott a lányra. Hirtelen felőlük mennydörgés hallatszott. - Ajjaj... - nyögte ki a fiú, és az eget kezdte vizslatni. Amíg ők csak egymással foglalkoztak, addig őket szépen körbevették a morcos felhők. Lehet mennünk kéne, mielőtt teljesen elázunk - jegyezte meg, bár nagyon nem akaródzott menni. Ha lehetett volna még az egész estét vele töltötte volna, sőt, remélte, hogy van még egy egész estéje. A csókra. Mert ha meri, ha nem, akkor is megteszi. Csak kell a megfelelő pillanat.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 22:43 | Link

Márton
outfit

   - Köszönöm - elmosolyodtam a bók hallatán. - Rendben. Remélem azért nem kell sokáig keresgélni. Mondjuk minél tovább tart megtalálni a tökéletes cicust, annál többször mehetek veled macskát keresni - küldtem felé egy nagy mosolyt. Olyan messzinek éreztem őt, pedig mindössze egy doboz fagyi választott el minket.
   - Jaj, úgy érzem meg fogunk ázni, akárhogy is lesz - nevettem a fiúra, de azért elkezdtem pakolászni. A fagyit visszatettem a táskába a kanalakkal együtt. Nem akartam elmenni, de megázni mégannyira sem. - Mi lenne, ha keresnénk magunknak valami fedett helyet? - kérdeztem.
   Ismét elmerültem Márton szemeiben. Képtelen voltam abbahagyni a bámulást. Olyan hihetetlenül szépek voltak a vonásai, hogy nem tudtam róluk levenni a szemeimet. Miközben figyeltem az arcát észre se vettem, hogy egyre közelebb húzódtam hozzá. Amikor már csak pár centi állt közénk hirtelen megtorpantam. Nem voltam benne biztos, hogy a fiú akarja-e vagy csak én értettem félre.
   Ekkor ismét mennydörgés hallatszott, melyet az első esőcseppek követtek. A szemerkélés hamar átcsapott sűrű esőbe.
   - Gyorsan pakoljunk aztán keressünk valami fedett helyet - sietősen nekiálltam a maradék holmi elpakolásának.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 23:13 | Link

Ainsley


- Remélem, hogy nem ez lesz az egyetlen indok arra, hogy találkozzunk - jegyezte meg Márton félszegen, bár amennyire a lány mondataiból és viselkedéséből levette, ő sem bánja, ha többször találkoznak.
- Elég borúsak a felhők...de a tábor és a kastély is túl messze van ehhez... - mérlegelt a fiú, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány csak hallgat és nézi. Odapillantott, és már alig volt hely a kettőjük ajka között. A szemébe nézett, majd a szájára. Szerette volna, és itt volt a tökéletes alkalom. A keze nyúlt, hogy megfogja a lány arcát, már lendült, amikor dörgés. Mind a ketten kijöttek ebből a révült pillanatból, mert tudták, hogy most menniük kell.
Távolabb kerültek, és gyorsan elkezdték a táskába gyömöszölni a cuccokat. Szerencsére egyikőjük se hagyott kakaót, így az nem veszett kárba, aztán a bögréket is sutty, bepakolni, és a takarót is. Jól bezárta a cipzárt, majd a hátára vette azt. Megfogta a lány kezét, szinte reflexből jött, és elindult vissza a tábor felé. Ez még mindig esélyesebbnek tűnt.
Alig indultak el, az ég leszakadt. Óriási cseppekben kezdett el esni az eső. Márton maga elé húzta a lányt, és fölé görnyedt, hogy védje, miközben futottak. - Gyorsan, be a fa alá! - mutogatta, és közben lökte is a lányt.
A lányt körbezárta a fa törzse és Márton, ahogy felé hajolt. Lihegtek, szinte egymás levegőjét szívták, a fiú szeme újra végigfutott a szemen és az ajkakon, aztán nem habozott. Kezével megragadta a lány derekát, és magához húzta amilyen szorosan csak tudta. Száját a lányéra nyomta, először csak egy puszit lehelve az ajkakra, hogy lássa a reakciót, és ha Ainsley úgy tűnt szeretné, akkor meg is csókolta.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 23:31 | Link

Márton
outfit

   - Nem ez lesz az egyetlen indok, erről biztosíthatlak - mosolyogtam a fiúra.
   Összepakoltunk, majd Márton megragadta a kezem és a tábor felé kezdtünk futni. Teljesen eláztunk. Nem tettünk meg többet 30 méternél, de már tocsogtunk a vízben. Ekkor egy fa alá rántott. A fa törzsének támaszkodtam, miközben velem szemben Márton magasodott fölém. Centik választottak el minket, én pedig a szemét fürkésztem.
   Megragadta a derekam és magához húzott. Én szinte reflexszerűen a nyaka köré fontam a karjaim és még közelebb húztam magamhoz. Ahogy az ajkunk összeért, úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében. Pontosan olyan volt, ahogy azt elképzeltem. Megvoltak a pillangók a hasamban, a bizsergés a testemben, a tűzijáték a fejemben és persze a legfontosabb, a tökéletes pasi.
   Az első puszi nem volt elég, ismét közelebb húzódtunk és megtörtént az igazi és csodálatos első csók. Majd a második és a harmadik.
   Elhúzódtam, de még így is csak néhány centi volt köztünk. összefűztem az ujjainkat és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mit kéne mondanom. Kerestem a szavakat, de nem tudtam megfogalmazni azokat az érzelmeket, amik bennem keringtek. Elmosolyodtam és ismét egy gyengéd csókot leheltem a szájára.
   Percekig csak álltunk az esőben, egymás szemeit kémlelve, keresve a tökéletes szavakat, ezután a tökéletes pillanat után.
   Eközben a vihar is csitulni látszott, a felhők tisztultak és a vastag esőfüggöny már csak szemerkélés volt.
   - Gyere, menjünk megszárítkozni - szélesen mosolyogtam rá. Még sose éreztem ilyen boldogságot. A fiú arcát kémleltem az ő reakcióját figyelve. Ahelyett, hogy elindultam volna, ismét megszólaltam:
   - El se tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok - ismét mosolyra húztam a számat és közelebb hajoltam a fiúhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 1307
Írta: 2018. augusztus 9. 23:43 | Link

Ainsley


Márton egyszerre volt gyengéd, és sokat akaró. Úgy rántotta magához a lányt, mintha azonnal magába szerette volna szipolyozni. Aztán a szájrapuszi megint finom volt, majd ami utána jött, megint nem. Teljes összhangban voltak a lánnyal, a keze a lány hajába túrt, és a tarkóját tartotta, míg a másik továbbra is a derekát fogta. Csak közelebb, és közelebb araszolt, amennyire csak tudott, egyedül a fa állította meg őket. A fiú azt sem tudta igazán mit tesz, egyszerűen nem volt már ura testének, de nem is bánta.
Elváltak, de Márton a homlokát továbbra is a lányénak nyomta. Ujjai az arcát simogatták, mellkasa fel-le járt az oxigénhiánytól. Egyikük sem mondott semmit. Csak álltak. Tökéletes volt. Úgy érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a földön.
- Várj még... - mondta gyengéden, és próbálta megakadályozni, hogy elmenjen előle. - Azt hiszem pontosan tudom mire gondolsz - húzódott mosolyra a szája, és újabb csókot nyomott a lány szájára. Ez már nem volt olyan vad, mint az első, inkább azt éreztette vele, hogy még van idejük, mert az övéké az egész világ.
- Tökéletes vagy... - simított ki egy tincset a lány arcából, amikor elváltak. - Szeretnék még sokáig itt ácsorogni, de félek, hogy megfázol. Inkább menjünk - karolta át a lány vállát, és nyomott egy puszit a halántékára.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 23:59 | Link

Márton
outfit
- zárás -

   Imádtam, ahogy ott álltunk. Csak mi ketten számítottunk. Semmi más. Legszívesebben örökké ott álltam volna azalatt a fa alatt.
   - Te vagy a tökéletes - simítottam végig az arcán. Minden vonásán végigvezettem a kezemet. Majd végül a hajába túrtam.
   - Ne, igazából nem is akarok megszárítkozni - húztam magamhoz ismét közel egy újabb csók erejéig. Nem tartottam a megfázástól vagy akármitől. Csak az volt a lényeg, hogy együtt voltunk. Még percekig álltunk ott. Az arcomat a nyakába fúrtam és szorosan magamhoz húztam.
   - Na jó, tényleg kezdem már érezni a hideget - azt kívántam bár sose érne véget ez a pillanat. Megfogtam a kezét és még mindig mélyen a szemébe néztem. - Menjünk el valahova, szárítkozzunk meg, de még ne menj haza - kérleltem. Nem akartam, hogy véget érjen az esténk.
   Szorosan mellé húzódtam és úgy indultunk el a tábor felé. A kezét semmi pénzért se engedtem volna el. Miközben sétáltunk az idő nagy részében az arcát figyeltem. Úgy éreztem minden szó csak a pillanat tökéletességét veszi el.
   Csodálatos volt. A csók, ahogy a kezemet fogta. Az egész este. Minden pillanata.
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 10. 00:08
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék