36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 19. 23:44 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Végre süt a nap és csicseregnek a madarak. Ki az az őrült, aki ilyenkor nem jön ki egy kicsit a szabadba? Már amennyiben persze nem vámpír vagy fényérzékeny az illető. Vagy csak olyasvalaki, aki a hűsebb időt részesíti előnyben. Hm. Inkább át is fogalmazom a kérdést: milyen őrültség lenne tőlem, ha nem jönnék ki ilyenkor egy kicsit a szabadba? Hiszen mindenem megvan ahhoz, hogy élvezzem a tavaszt. Magyar-olasz vérem hozza a papírformát. Nem mintha volna olyan időjárás (a szélsőségest kivéve), amit ne szeretnék valamiért, azonban tény, hogy elememben ilyenkor vagyok.
Zsebretett kézzel ballagok ki a rétre. Szétnyitott talárom látni engedi, hogy alatta világos, lazán gombolt inget viselek. Kutyám boldogan futkározik körülöttem, és csakhamar megindul a maga felfedező útjaira a közelben. Hagyom kóborolni, nincs mitől féltenem itt és nincs, akit féltenék tőle. Végtelenül barátságos alak. Ezt jól mutatja, ahogy egy távoli padon üldögélő pár diákban azonnal új barátokra talál. A tanulók megsimogatják és kerítenek is egy botot, amit eldobhatnak neki. Mosolyogva figyelem a jelenetet, a fűben lépkedve. Mivel a tanoncok már jól tudják, hogy ez a kis Jack Russel Terrier én kutyám, keresnek is engem a tekintetükkel. Amikor meglátnak, biccentenek nekem. Van, aki még hangosan oda is köszön. Integetek nekik.
Ám nem csak egyszerű természetélvezés végett vagyok itt. Összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és küldtem egy baglyot Bárcián barátomnak, hogy találkozzunk a réten. Túl sok napja már, hogy csak futólag látjuk egymást, mindössze egy üdvözlésre meg pár röpke szóváltására. Ennek véget kell vetni.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 20. 10:18 | Link

Kriszpin

Érdekes felfedezések érhetik az embert, miközben mondjuk rövid ujjú pólóját felhúzza, vagy a tükörbe nézve elmélázik azon, vajon ez már olyan hosszúságú borosta-e, amit illene eltávolítani, esetleg adhat-e még a lustaságának egy röpke napot. Egy ilyen felismerés kapja el Bárciánt, mikor éppen gondolatban a ma délután eseményeit igyekszik vizualizálni előszobájában, csupán pár másodperccel azelőtt, hogy a lábát kitenné az ajtón, a felismerés pedig a következő: Még soha életében nem sétáltatott kutyát. Mert hát főnöke pontosan erre a programra invitálta, így csak elgondolkodott rajta és rájött, hogy a dolog egyszerűen példátlan. Hogyan lehetséges ez? Pedig hát szereti ő az állatokat, s láss csodát, mégis eltelt úgy harminchárom - s itt önkéntelenül is megállapítja, milyen rettentően öregszik - hosszú év kutyasétáltatás nélkül. Döbbenet.
Kriszpin baglya egyébként meglepte. Olyannyira hozzászokott már a langyos vegetáláshoz amely a vele (és hát legyünk őszinték, Bellán kívül mindenki mással) való kapcsolatát jellemezte az elmúlt időszakban, hogy szinte el is felejtette elképzelni, hogy ez lehetne másképp is. Apropó Bella... Jó eséllyel fogja szétszekálni emiatt, ám ezzel kapcsolatban egyáltalán nem bosszús, sőt inkább némi hálát érez, mert ez is azon tulajdonságok hatalmas tárházának részét képezi, amelyek miatt annyira jó barátok ők és amiért a nő tökéletesen fel tudja dobni Bárcián "kellemes semmilyenségét", ahogyan ő szokta ezt viccesen nevezni.
Elhalad a Fénylő Lelkek Udvarán keresztül, végig a sövény mellett, amely a rétre vezet. Mostanában elég sok időt tölt egyébként ezen az udvaron, mert újkeletű szokása, hogy a kevésbé forgalmas napokon kicsücsül ide az egyik padra a papírjaival, némi D-vitamin beszerzésének céljából. Persze előtte mindenkinek hagy egy üzenetet aki esetleg keresné - az irodájától az udvar igazán nincsen messze, így nem szükséges nagy távokat megtenni - de a nagy helyzet az, hogy irodájának forgalma lényegesen megcsappant, mióta nem a Levita házvezetője már.
Szóval a rétre kiérve messziről meg is pillantja a boldogan szaladgáló kutyust, aki egyébként tényleg halálosan cuki (igen, indokolt esetben még a férfiak is gondolhatnak ilyet, a Navinések legalábbis...). Miközben behozza a maradék pár métert, azon gondolkodik, hogy újra itt a szezon, amikor bal kezének fekete kesztyűje elkezd idiótán festeni rajta, hosszú ujjú darabok hiányában.
- Helló! - köszön rá végül a napsütéstől enyhén hunyorogva Kriszpinre, karjait pedig közben összefonja maga előtt és elégedetten tekint körbe. Jó itt kint.
- Ilyenkor mindig rájövök, hogy a kastélyban mennyire sötét van - állapítja meg arra célozva, hogy az itteni napsugarakhoz való adaptálódás nem is annyira egyszerű feladat, mert kellemes félhomályban élik ők az életüket odabent, teljesen megfeledkezve erről a vakító, de csodálatos világosságról, ami idekint van.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 16:57 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Megérkezik a nálam jóval lengébb öltözékű barátom. Részemről a kastélyban és a birtokon mindig legalább talárban tartózkodom. Érdekes, hogy amennyire felháborítóan nyitott szellemű vagyok, annyira ragaszkodom a hagyományokhoz is. Nálam ez a kettő tökéletesen megfér. Éppen ezért egy pillanatig sem zavar, ha más mondjuk lazább ruhákat vesz fel az iskolai dolgozók közül, én azonban igazgatóként kellemes kötelességemnek érzem mindig megadni a módját az öltözködésnek. A hűtő bűbájok ebben nagy segítségemre vannak. Különben már régen elolvadtam volna a napon.
- Szia - fordulok Bárcián felé széles mosollyal.
- Örülök, hogy itt vagy - szorítom meg finoman, barátságosan a karját.
- Ne is mondd! - hunyorgok kicsit én is a nap miatt. Közben pedig ráérősen sétálok tovább, egyre közelebb jutva a padon üldögélőkhöz, akik felváltva dobják el a botot Pajkosnak. Ki puszta kézzel, ki némi bűbáj segítségével. Ez utóbbival néha a bolondját járatják vele, hisz a bot hol bumerángként viselkedik, hol mondjuk cikázik.
Visszatekintek a kastélyra, ha már szóba hoztuk. Végignézek rajta párszor, hiszen a nap nagy részében csak belülről csodálhatom. Pedig milyen pompás látvány így kívülről is, főleg ebben a tavaszi verőfényben. Soha nem unom meg.
- Itt jó lesz - közlöm a rét egy teljesen random pontján, félig egy fa árnyékában, kezeimet csípőre téve. Elégedetten nézek körbe, és azt igazából csak én tudhatom, mire lesz olyan nagyon jó ez a hely. Azonban nem telik bele pár pillanatba és barátom is meglátja. Előveszek ugyanis talárom belső zsebéből egy kék-zöld kockás kendőt, amit ahogy megrázok, a sokszorosára növekszik, pléd lesz belőle. Szépen engedem a földre ereszkedni, majd ismét előveszek valamit a zsebemből. A tárgy egy szalmagombolyagra emlékeztet. Odadobom a pokrócra, mire piknikes kosárrá változik.
Rámosolygok jóképű társaságomra és bűvészeket meghazudtoló eleganciával intek a leterített pléd felé, így kínálva őt hellyel. Ugyanis nem pusztán kutyasétáltatásra hívtam, hanem egy kellemes piknikre is. Ha nem éhes, akad majd neki innivaló vagy csak egy kis elmajszolgatható gyümölcs. Hogy pedig legyen a kis találkozónkban némi lázadás és rendbontás is: felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy mi az egy köpésre található piknikező tisztás helyet bizony a réten fogunk nekiállni piknikezni.

* * *
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 20. 21:48 | Link

Kriszpin

Fejét enyhén abba az irányba fordítja ahol Kriszpin megszorítja a karját, mintha a két szemével is meg akarna győződni róla, nem lenne elég maga az érzés hozzá. Még mindig fura kicsit, afféle módosult tudatállapotban érzi magát, a szokatlan tényezők sora egy egészen furcsa érzéssel tölti el. A fény, a munka hiánya, az átlagosnál több emberi kontaktus - valahogy mind azt eredményezik, hogy a feje némileg kiürül és zavartan bólogat. Mindjárt magához tér persze, amikor Kriszpin tenni-venni kezd körülötte, ám talán némi fáziskéséssel veszi tudomásul a pokróc és a kosár létezését. Talán a másik férfi intése az a pillanat, amikor pár pislantás után ténylegesen megérkezik ő is. Meglepetten megemeli a szemöldökét (nem gondolta, hogy Kriszpin ennyire alaposan felkészült), aztán bólint egy aprót, jelezve hogy "oké" és leül a pokrócra. Valahol az agya szegletében hívatlanul motoszkál az idegesítő gondolat, hogy szinte biztosan már ennyivel is kivívtak maguknak egy bekezdést az Edictum pletykarovatában, legalábbis már sok jóra nem számít. Bella köszönését is kiszúrták az évnyitón, pedig még ő maga is alig vette észre - aztán hipp-hopp, az iskolaújság frissen ropogó lapjain már egy párrá is avanzsálódtak, itt ennyi is elég.
- Azta, nem vagy semmi - állapítja meg elismerően, miközben jobbjával finoman megemeli a piknikes kosár fedelét és beleles. A helyzetből adódóan pedig könnyen megérthető, hogy arra céloz, milyen változatos tartalommal rendelkezik a kosár. A legjobban az apró üvegcsék tetszenek, amelyek feltételezése szerint sütőtöklevet tartalmaznak, amitől odáig van meg vissza az utóbbi időben.
- Sosem értem, hogy van ennyi mindenre időd - vonja meg enyhén a vállát, mintha egy teljesen jelentéktelen gondolatról lenne szó, valójában azonban ezen gyakran eltöpreng, ez az igazság. Nem mintha ő sürgetve érezné magát bármikor, ilyesmiről szó sincs, viszont gyakran húz le tételeket a végtelennek tűnő listáról, amelyen a szabadidejében beszervezett dolgok hosszú sora kígyózik. Egyszerűen nem fér bele.
- Szóval... - köszörüli meg a torkát és várakozóan Kriszpinre néz, mintha egy régen félbehagyott és most befejezésre váró beszélgetést próbálna ott folytatni, ahol abbahagyták. A valóság csak annyi, hogy iszonyatosan bénának érezné a "Hogy vagy?" kérdést. Arra valahogy mindig a "semmi", a "minden oké", vagy egy egymondatos összefoglaló a válasz, neki pedig nem ez a célja.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 22:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Csak jót mosolygok elismerő szavain, miközben magam is kényelmesen helyet foglalok a pléden, taláromat alám simítva. Kilebegtetek a kosárból ezt-azt. Magamnak mindenképpen egy sütőtökleves üvegcsét meg egy szendvicset. Jobban Bárcián felé fordítom közben a kosarat, így bátorítva, hogy szolgálja csak ki magát mindenképpen. Részemről ezt a pikniket korai vacsorámnak is szántam. Jól tudom, hogy miután elbúcsúztunk barátommal, ismét a munkába vetem majd magam, akkor meg már éjjel lesz, mire szembe jutna enni valamit. Az időm beosztásáról szóló szavak éppen összecsengnek mindezzel.
- Azt igazából én se - közlöm derűsen.
- De tényleg - bólogatok egy falat lenyelése után.
- Mindig úgy kezdődik a nap, hogy elképzelésem sincs, hogyan leszek kész mindazzal, amit beterveztem mára, meg amiket Oravecz kisasszony betervezett nekem, aztán valahogy mégis minden megvan - vonok vállat én is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha én dolgozom, akkor dolgozom. Vagy az asztalom mögött ülök, dokumentumokat átnézve, aláírva papírokat, tárgyalva éppen valakivel; vagy nyakamba veszem a kastély, a falut, a hivatalokat és meg sem állok. Hogy nem fáradok-e el? Dehogynem. Nincs is gondom az alvással. Azonban én ezt nevezem kellemes fáradtságnak. Ezért jó, ha olyasmi a munkád, amivel könnyedén és szívesen foglalkozol.
- Szóval... - veszem fel a fonalat.
- Elég szépen megindult ez a tanév is. Örülök, hogy a legtöbb házvezetőnk viszi tovább a posztját. Szeretem, ha vannak ilyen állandó, biztos pontok a tanulók életében - taglalom neki az első adandó témát, ami eszembe jut.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 21. 00:17 | Link

Kriszpin

Kriszpin szavait hallgatva arra gondol - inkább csak gondol, s kevésbé érzi - hogy eléggé irigyli őt. Mármint amiatt, hogy ilyen spontán módon folynak a napjai és a végére valahogy mégis minden belefér. Ez az a fajta könnyedség, amit mindenki szeretne magának, azzal a végeredménnyel, amit mindenki szeretne magának. Tipikusan úgy hangzik, mint ami miatt a gimnazisták meglehetősen utálni szokták egymást. Már amikor valakinek ilyen látszólagos egyszerűséggel mennek a dolgai. Persze felnőttkorára az ember megtanulja a legfontosabb részét az egyenletnek, a látszólagosságot. Mert akinek ez könnyű, annak általában más nem az, vagy ami könnyűnek tűnik sem könnyű, csak azért néz ki úgy, mert kívülről nézzük. Szóval Berci sem elmélkedik ezen a röpke gondolatkísérlet erejéig tartó irigységen, inkább továbblendül a beszélgetés következő mozzanatára. Mégpedig arra, hogy egy rövid másodpercig csak, de elvigyorodik az "Oravecz kisasszony" kifejezésre. Neki ő mindig is Mácsai Izabella marad, de szerencsére nem is várja el tőle senki, hogy ne így legyen.
Finoman bólint, miközben Kriszpin beszélni kezd, közben pedig ő is elővesz egy sütőtökleves üvegcsét. Kortyol is belőle párat, az igazgató szavai közben a fülében csengenek. Azon gondolkodik, van-e ebben bármiféle neheztelő utalás arra vonatkozólag, hogy ő csak két tanévig volt házvezető, de aztán végül úgy dönt, ezzel kapcsolatos gyanújának nem ad hangot. Elvégre együtt beszélték meg, hogy sok neki a kettő együtt. Sőt, ő igazából akár hagyta volna a fenébe a hülye papírokat és vezette volna csak a Levitát, dehát hamar be kellett látniuk, hogy házvezetésre alkalmas tanárból mindig akad szinte, gazdasági igazgatót viszont nehezebb találni, ráadásul nem is előnyös ha semmi mást nem csinál a házvezetésen kívül, tárgyat pedig nem igazán tudott volna indítani. Szóval maradt ő a pénzzel, a kékek nélkül.
- Hiányoznak - sóhajt végül lemondóan, tudja hogy Kriszpin fogja érteni, hogy a Levitásokra gondol.
- Remélem, jó kezekbe adtad őket - mondja, persze nincsen benne kétely ezt illetően, még akkor sem, ha nem ismeri sem a házvezetőt, sem a helyettesét, akiről mondjuk látatlanban némileg megvan a véleménye, de ez inkább a túlzott önbizalmának szól, mint neki.
Végül előkotor egy vajaskiflit, ami önmagában is tökéletes számára, letör belőle egy darabot. Valószínűleg ez egy többfogásos uzsonna első darabja lesz, mert amint az első falat leér a torkán, rájön, hogy bizony éhes. Eddig is az volt talán, csak nem érezte.
- És mit csinálsz amúgy? - kérdezi, mert igazából ami az iskolával kapcsolatos, azt lényegében tudja ő is. Viszont azzal kapcsolatban már elveszítette a támpontot, hogy Kriszpin a szabadidejével mihez kezd, persze nem is biztos, hogy rá tartozik.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 21. 00:45 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom és akiket mind társaságban, mind négyszemközt ugyanúgy szólítok, akkor sem említem másképp, ha nincsenek jelen. Márpedig szeretem a tanárokat professzorozni és az irodavezetőmet pedig -úgy éreztem a kezdettől- illendő mondjuk kisasszonyoznom. Ezek mind-mind a bagolyköves diákévek emlékeiből maradtak rám. A tanárok így beszéltek egymással, így szólították egymást és ez elmondhatatlanul tetszett. Azt hiszem, a ruházkodásom is erről a tőről fakad.
- Gondolom - bólintok együttérzően, amikor barátom elmondja, hogy hiányoznak neki a kékek. Különben pedig egy pillanatra se villant fel bennem, hogy a házvezetőkkel kapcsolatos megjegyzésemmel őt minősítsem. Eszembe se jut. Megértem én a távozó kollégák indokait, viszont tényleg nagyon örülök, ha a dolgok úgy alakulhatnak, hogy tudnak maradni a szerepükben.
- Természetesen - biztosítom erről egy korty után.
- Noha Várffy-Zoller professzor nem volt teljesen elragadtatva a megbizatástól, de kétségem sincs felőle, hogy lelkiismeretesen végzi majd a feladatát. A többi meg... nos... csak rajta áll - húzom fel vállaimat ártatlanul. Hiszen az ilyen helyzetekből még akármi lehet. A végén úgy megszereti a levitásokat, hogy elengedni se akarja majd őket.
- Ellátogatok olykor egy-egy önkéntestársamhoz. Szeretem tudni és látni, hogyan állnak a törekvéseink és mindaz, amit évekkel ezelőtt építeni kezdtünk - felelem elgondolkozva. Csak akkor tartok egy kis szünetet, ha harapok a paradicsomos-sonkás szendvicsből. Azt az időt is kihasználom arra, hogy merengjek azon, miket is csinálok ténylegesen az igazgatói tennivalóimon túl.
- A szünetben pedig elutaztunk a családdal meglátogatni a rokonokat Olaszországban - mesélem el neki mosolyogva gyorsan ezt is, ahogy eszembe jut. Bár lehet, tudott róla, hogy elvagyok, de személyesen még nem említettem neki.
- És te? - passzolom vissza a gurkót, mielőtt kortyolnék egyet.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 23. 18:00 | Link

Kriszpin

Jobb kezével a takaró szélét babrálja, néha a kezébe akad egy-egy fűszál, ezeket könyörtelenül (még ha nem is szánja annak, gondolkodni nem gondolkodik rajta sokat) kitépi. Nincsen túlzottan meglepve, amikor Kriszpin mintha csak a fejében olvasna, felhozza az új Levitás házvezető-helyettes kételyeit, Robi már csak egy ilyen jelenség, egyszerűen mintha muszáj lenne beszélni róla. Diákként is ilyen volt, már amennyire Bárcián emlékszik, így hát nincsen ebben semmi furcsa. Eszébe jut, hogy akár mondhatna valamilyen megnyugtató passzust arról, hogy a Levitásokat nem lehet nem szeretni, dehát erről valójában fogalma sincsen. Attól, hogy ő nem tudta nem szeretni őket, még nem jelenti azt, hogy egy tőle ennyire különböző ember is így lenne ezzel. De azért a lelke mélyén reméli, hogy ez egy ilyen univerzális dolog.
- Akkor jó - mondja végül, valójában csak annak a kedvéért, hogy mondjon valamit. Időközben megállapítja, hogy Kriszpinnel való beszélgetéseinek nagy százalékára jellemző, hogy legnagyobb részét a saját fejében folytatja le. Ez persze nem úgy értendő, hogy a másik férfi helyett is válaszolgat saját magának, hanem inkább hogy általában gondolatébresztő dolgokról beszélgetnek, így aztán jelentősen több dolog cikázik végig a fejében, mint ami ténylegesen elhangzik.
Főleg igazzá válik az akkor, amikor Kriszpin megemlíti Olaszországot, Bercinek pedig sok-sok emlék ugrik be. Többször is járt ott még anno abban a három évben, amit utazgatással töltött, sok szép emlék köti oda. Hamar meg is jelenik lelki szemei előtt a sok gyönyörű látkép, a perzselő napsütés, meleg tenger és még annál is melegebb szívű emberek. Az önkénteskedés résznél végig bólogatott ugyan, de annyira elterelik a gondolatait az Olaszországgal kapcsolatos emlékek, hogy inkább erre a témára csap le.
- Pontosan hol is él a családod? - érdeklődik, persze nyilván nem a pontos lakcím érdekli, csak mondjuk a város, hogy úgy nagyjából tudja hova tenni magában a dolgot. Közben igyekszik kiszámítani, hogy mekkora falatot haraphat le a kifliből, hogy időben meg is tudja mind rágni, mielőtt újra hozzá kerülne majd a szó. Szerencsére ebben már nagyon rutinos.
- Mit szoktatok csinálni ilyenkor? - kérdezi, hátha van valamiféle családi rituálé vagy szokás, ahogyan az általában a legtöbb családban lenni szokott. Berci édesanyjának a családjánál például mindig horgászni és billiárdozni jártak, az apai oldalon pedig ment a közös sütés-főzés.
- Hát csak a szokásos. Járok néha anyuhoz segíteni, amikor tudok elmegyek raftingolni vagy sziklát mászni, de arra most kevesebb idő jutott... - kicsi gondolkodik, majd eszébe jut még egy nem is olyan régi program - Ja meg Bellával voltunk koncertezni nemrég, tiniként a közös kedvencünk volt a Magicbomb. Nem tudom mennyire tudod, de az évfolyamtársunk volt az énekesnő. - A végén megvonja a vállát, majd kivégzi azt, ami még a kiflijéből maradt és a napsütés felé fordítja az arcát. Finom meleg.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 23. 21:16 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Nagyon szeretem Olaszországot. Ugyanannyira hazámnak tekintem, mint Magyarországot. Nem mintha ne érezném magam évek óta otthon a világon bárhol. Nem a hely, hanem az emberek a lényeg.
- A csizma közepén. Rómától nem messze - felelem mosolyogva.
- Ott születtem - fedem fel ezt az érdekes kis tényt, amit szerintem nem osztottam még meg vele. Azt tudja, hogy félig olasz vagyok, de azt talán nem tudta, hogy ott is láttam meg a napvilágot.
- Nagy közös evések vannak, az elmaradhatatlan - közlöm vele rögtön az első, hagyományos programot, egyre növekvő kedéllyel, miközben befejezem a szendvicsem.
- Tudod, olyan órákig tartó, ahol eszel kicsit, aztán pihensz, aztán megint eszel, közben meg mindenki hangosan beszél, néha túlkiabálják egymást, viták is kialakulnak, és aztán a sziesztán mind ugyanolyan átéléssel horkolnak - ecsetelem kicsit, hogyan képzelje el, bár ha már megtapasztalta bármilyen módon, milyen egy nagy, olasz családi ebéd, akkor pontosan tudja, miről beszélek. Ezek általában ilyenek.
- Esténként meg elmegyünk valamilyen szabadtéri helyre. Beülünk valahova, szól az élő zene... - adok ízelítőt a sötétedés utáni hangulatból is.
- Nem tudtam - rázom a fejem az évfolyamtársuk karrierjét illetően.
- Magicbomb? - vonom össze a szemöldököm.
- Tudnál mondani tőlük számcímet? - kérek egy kis útbaigazítást.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 3. 11:23 | Link

Kriszpin

Tovább bólogat, hiszen tudja, hogy Kriszpin születési helye egy igazán szép környék. Viszont magán a tényen, hogy tényleg ott született, meglepetten mosolyodik el, erről ugyanis eddig nem tudott.
- Tényleg? De jó - állapítja meg. Még a nyelvén lett volna egy "nem is tudtam róla"-féle csodálkozó mondat, de aztán inkább nem mondja. Nem olyan furcsa ez, sosem kötöttek egymással olyan paktumot, hogy az életük összes jelentékeny és jelentéktelen részletét meg kellene osztani a másikkal, amint csak lehet.
- Ó igen, ezt ismerem. Régebben nálunk is rengeteg ilyen volt, kimerítő, de kellemes - neveti el magát, mert ennél jobb kifejezéseket nem talál a helyzetre. Mert hát tény és való, hogy egy ilyen nap végére az ember általában további életét csakis vízszintesben tudja elképzelni és igazán távolinak tűnik az az üdvözítő pillanat, amikor újra meg fog tudni mozdulni, mert a hasa nem fog úgy tetszeni érzetre, mintha ólommal lenne kirakva belülről. Sőt, ne adj' Isten egyszer még az a pillanat is eljöhet, amikor újra bír majd ételre gondolni, de ez igazán csak távoli ábránd már. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben egy Kriszpinéhez hasonló temperamentumos családról beszélünk, mégis ki tud tele hassal még ügyes riposztokkal vitákat is nyerni? Bercinek mondjuk nem lenne nehéz dolga, egyszerűen csak nyugodt ködfelhőt tenne mindenkire, hogy egyenlőek legyenek az esélyek. Elvégre ha a ház asszonyainak szabad olyan eszközökkel élnie, mint a férfiak hasának telepakolása, hát csak nyúlhat ő is valamihez, nem?
- Meggie Shelbie Walker, így sem ismerős? - említi meg végül az énekesnő nevét, mert mindig is ő volt a lényeg a bandából egyébként, ráadásul ha Berci emlékei nem csalnak, az itteni Trófeateremben is van egy-két általa megszerezett díj kitéve.
- Amúgy nem járta végig velünk az iskolát, ha jól tudom azért szökött meg, hogy megalapíthassa a bandát... Elég nagy balhét csináltak a szülei - ha másra nem, Maggie szökésére a korosztályukból a legtöbben emlékeznek. Végül készségesen felsorolja még neki a leghíresebb számok címeit, hátha úgy majd derengeni kezd neki a dolog, közben pedig kikap a kosárból egy fűszeres vajkrémet és egy puha császárzsömlét. Kezd felbátorodni, ami az evést illeti... Talán most nem csak képletesen, hanem szó szerint is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 4. 00:05 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Vele nevetek. Ahogy mondja. Ha meg belegondol az ember, nem is érti, miben merült ki annyira, amikor egész nap csak evett meg ivott, és elvileg az ég világon semmilyen munkának minősülő tevékenységet nem végzett. Azonban itt a gond, hogy azt hisszük, csak abban lehet elfáradni, pedig hát egyáltalán nem. A semmittevésben is el lehet, meg a szórakozásban is. Más kérdés, hogy ezek után nem illik kimerültségről beszélni vagy arra hivatkozni. Aki este legény, reggel is legyen az - tartja a mondás.
- Meggie... igen. Igen, így már kezd derengeni - bólogatok hevesen, hallgatva, miként próbálja emlékeimbe idézni az évfolyamtársát. Ahogy pedig folytatja a rávezetést, egyre több minden jön elő. A számok felsorolása közben meg végleg a helyére kerül a történet.
- Hát persze. Igen, igen - adok is hangot neki lelkesen, majd megünneplendő, hogy mégsem olyan lyukas az agyam, szerzek még egy sütőtökleves üvegcsét és jól belekortyolok. Utána valami desszert után kezdek kutatni a kosárban.
- És minden rendben egyébként? - kérdezem, barátságosan végigpillantva rajta.
- Azt a bájitalt... használod még? - érdeklődöm a szerről, amit egy időben magához vett, hogy a hangulatállapota és érzelmi töltöttsége jobban megközelítse az emberek átlagát. Mialatt így beszélgetünk, Pajkos néha átsétál a pléden, aztán elszalad pár diákkal barátkozni, végül most ismét nálunk terem, lelkesen farokcsóválva és kipécézi magának barátomat. Megszimatolgatja ráérősen, aztán belesétál az ölébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 4. 21:19 | Link

Kriszpin

Elégedetten veszi tudomásul, hogy sikeresen összehoztak Kriszpin fejében egy-két emléket az énekesnőről. Hát igen, tényleg bámulatosan jó hangja Meggienek, pedig Berci nem is igazán szereti a műfajt amiben a Magicbomb játszik, de ő az a fajta tehetség, ahol ez szinte már nem is számít. Meg hát Bellával ez már afféle közös rituálé számukra, legalábbis egy a sok közül, amelyek az elmúlt években kialakultak. Szinte biztos volt benne, hogy a szökésről majd beugrik valami, azt még elég sokáig emlegették a kastély falai között, ahogyan az ilyen nagyobb balhékat szokták. Biztos benne például, hogy a minisztériumi felügyelők hirtelen érkezése és legalább ilyen hirtelen távozása is szóba fog kerülni néha-néha még egy ideig, pedig már lement egy tanév azóta.
Nem mondhatnánk, hogy Kriszpin következő kérdésén nem döbben meg. Amikor a hogylétéről érdeklődik, azt hiszi hogy egyszerűen csak folytatni akarja a beszélgetést valahogy, a bájital emlegetése azonban ennél kicsit mélyebb témának tűnik, talán kicsit provokatív is. Meglepetten emeli meg a szemöldökét, majd az enyhe feszültség hatására enyhén elneveti magát. Van egy olyan gyanúja, hogyha folytatta volna a bájitalozást, arról Kriszpin is tudott volna, de igazából meg sem fordult a fejében azok után hogy Leonnak úgy kellett összekaparnia a romjaiból. Erről persze Kriszpin nem tudott, talán ez itt a bökkenő.
- Nem, azóta egyáltalán nem - jelenti ki, a kviddicspályán töltött estéjükre célozva. Hagy némi szünetet, kicsit gondolkodik, hogyan folytassa. Sokféleképpen lehet, az igazságnak sok verziója van. Az egyik, hogy így igenis könnyebb volt felejteni, ezt nem fogja letagadni. Voltak persze más okok is. Mint például hogy nem könnyű az ilyen szereket beszerezni és egy kuruzsló romlott alapanyaga miatt napokig hányt és émelygett, amiből Leon alig bírta kiszedni. Aztán ott van az is, hogy nem egészséges az ilyesmi. Amikor a bájital hatása alatt van, nem tud rendesen megküzdeni a mások számára hétköznapi intenzitású érzelmekkel, a szervezete teljesen kikészül, az egekben van a pulzusa, folyamatosan stresszel terheli őt az adrenalin... Röviden és tömören úgy érzi magát másnap, mint aki egész éjjel az életéért menekült. Ezt így nem lehet, vagy mindig kellene szednie, vagy soha. És ezt már megszokta, úgyhogy a soha mellett döntött. Éppen azelőtt kevéssel, hogy a csend már kínos lenne, folytatja:
- Nem igazán egészséges amúgy sem. Meg hát ezt már megszoktam, nem hiányolok semmit - az utóbbi mondat persze nem annyira igaz, inkább csak afféle féligazság. Egyszerűbb lenne normálisan, de tény ami tény, ő elvan így is. Más kérdés, hogy ez a társadalom darabokra szedi az embert ha soha nincsen párja, kezdve az ember saját édesanyjával. Hát igen, ezzel küzdünk most.
- Mondjuk anyám szerint meg kellene nősülnöm, szabályosan rám szállt - neveti el magát, miközben a háta mögött megtámaszkodik a jobb tenyerén és égnek emelt kékjeivel érzékelteti, mennyire unalmas már a téma. Ekkor sétál bele az ölébe a blöki, akinek ezzel az iménti mozdulattal helyet is csinált, úgyhogy arckifejezése némileg lágyabbra vált és finom mozdulatokkal kezdi el a kutya szőrét simogatni.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2018. május 4. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 4. 23:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

A provokáció eléggé messze áll a természetemtől, még ha néha úgy is tűnik, hogy azt teszem. Egyszerűen csak megkérdezem, amit úgy érzem, meg kell. Márpedig szeretném tudni, mi van a plédtársammal. Hiába nem tűnik úgy, mint aki bármit is használna, az ilyen dolgokat nehéz kiszúrni egy közelállónak.
Bólogatok a válaszára, és pontosan értem, mit ért azóta alatt. Hazudnék, ha azt állítanám, nem maradt meg bennem az az este és hogy nem jut eszembe néha mind a mai napig, azonban mindehhez egy pillanatig sem társulnak olyan érzelmek, amelyek csökkentenék barátomat a szememben, vagy azt, amit iránta érzek. Sajnálom, ha benne esetleg átalakult valami. Részemről ugyanúgy szeretek vele lenni, mint mikor még az igazgatói széket sem foglaltam el.
- Mit okozhat? - kérdezek rá, miért nem egészséges a szer. Nyilvánvalóan minden bájitalnak akadnak mellékhatásai és azt mindenkinek egyénileg kell felmérnie, vállalja-e a kockázatot, vagy hogy ha jelentkeznek ezek a gondok, attól még megéri-e a készítményt tovább alkalmazni.
- Ah, ne is mond - csattanok fel derűsen.
- Ez az én családomban is folyton előjön. Mondjuk erős lenne azt állítanom, hogy rám szálltak, de tény, hogy minden adandó alkalommal rákérdeznek, mi a helyzet velem ezen a téren - bólogatok, immár a desszert végére érve, leöblítve azt. Követem barátom példáját és kényelmesebbre veszem a figurát. Hanyatt dőlök és két oldalamon felkönyökölök, egyik térdem felhúzom. A napsütéstől félig lehunyt szemmel figyelem a párost, jól megmosolyodva kutyám szenvtelenségét. Bárcián combjára fekszik, mellső lábait lelógatva róla. Hátsó lábai a pléden maradnak, farka kedélyesen jár az anyagon, gyűrve azt. Lihegve hagyja magát simogatni.
- Nősülnél egyébként vagy inkább férjhez mennél? Vagy ez nagyon hülye kérdés? - érdeklődöm, utóbbinál megmosolyogva magam, továbbra is felfele pislogva rá elhevertségemben. Valahogy ez köztünk így konkrétabban soha nem került még szóba, hiszen annyi minden másról tudunk beszélni.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 6. 18:48 | Link

Kriszpin

Kicsit összeráncolja a szemöldökét Kriszpin kérdésére ahogyan láthatóan eltöpreng a válaszon, mert ezt így még nem is igazán fejtette ki senkinek.
- Hát több minden is lehet gond. Az egyik, hogy elég nehéz beszerezni ezt a bigyót, így azt is nehéz tudni, mennyire megbízható a forrás. Emiatt is jártam már pórul, romlott vagy hamisított volt az egyik összetevő, nem is tudom... - Leon ennyit mondott neki, úgyhogy valószínűleg tényleg ennyit lehet tudni. Azt már nincsen kedve tovább részletezni, hogyan hányta végig a lakrészét, ezt az igazgató képzeletére bízza a továbbiakban.
- Másrészt egyszerűen élettanilag megterhelő nekem a dolog, nem vagyok ilyen intenzitású dolgokhoz szokva. Olyan, mintha te mondjuk úgy töltenéd az egész napod, mint azt a pár másodpercet amíg bungee-jumping közben zuhansz. Kikészül a szívem például, folyamatosan vészkészültségben vagyok, elég kimerítő - fejti ki végül kicsit még a dolgot, aztán a végén megvonja a vállát. Persze más lenne a helyzet, ha tényleg állandóan a szer hatása alatt élne, de ezt határozottan nem szeretné. Az ereje és az ezzel járó nehézségek is hozzá tartoznak, mindig is a részei voltak. Az ember nem dobálja el csak úgy azokat a dolgokat, amik az identitását kialakították.
Aztán áttérnek egy másik témára, ami valójában szintén nem sokkal kellemesebb, bár valamennyire azért jó érzés Bercinek, hogy nem ő az egyetlen akit otthon ezzel szórakoztatnak.
- Értem én hogy csak a legjobbat szeretnék, de inkább csak elveszik vele az ember kedvét az egésztől... Ez nem egy verseny... - dörmögi elégedetlenül, mintha ettől ugyan az anyukája hallaná és hirtelen leszállna a témáról. Na ez az, ami elég valószínűtlen.
Kriszpin kérdései ma sorra meglepik, a soron következővel sincsen ez másképp. Kicsit megköszörüli a torkát, de nem néz fel rá, továbbra is Pajkost fixírozza miközben egyenletes mozdulatokkal vakargatja éppen a kutyus állát. Ez egy jó kérdés. Röviden végiggondolja mindkettőt, de egyik kép sem kevésbé szimpatikus, mint a másik. Úgy érzi, többféleképpen is lehetne őt jól szeretni és fordítva.
- Nem tudom. Azt hittem van ilyen preferenciám, de most már... Most már nem. A szeretet a lényeg, nem? - emeli meg a tekintetét ekkor a kutyusról, át a gazdájára. Pár másodperc múlva kissé elbizonytalanodva hozzáteszi:
- Vagy nem tudom, te mit gondolsz erről?

Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 6. 22:06 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Figyelmesen hallgatom, ahogy barátom részletezni kezdi, milyen veszélyekkel jár annak a bájitalnak a fogyasztása általánosságban, illetve milyen kedvezőtlen hatása van egészen pontosan őrá. A hasonlata igazán szemléletes, nagyon tetszik. Mármint amennyit értek belőle.
- Amikor egy repülőgépből ugranak ki, ugye? - vonom össze dús szemöldökömet, alaposan összekeverve az általa említett extrém tevékenységet az ejtőernyőzéssel. Mondjuk érdekes mód az ejtőernyőzést meg pont tudom, micsoda, de a képzeletemben a bungee-jumping ennek az egyik válfaja.
- Értem. Világos - bólogatok, ahogy mélyen átérzem az állapotot.
- Ez esetben tényleg jól teszed, hogy nem használod - értek egyet a döntésével elmosolyodva. Nem szoktam ellene lenni semmilyen olyan szerhasználatnak és úgy en bloc semminek, ami segít valakin bármilyen módon és közben nem árt vele sem másoknak, sem magának. Azonban, ha az egyik is bekövetkezik, fontos, hogy az illető le tudjon mondani róla. Persze, legjobb ezt már akkor megtenni, mikor még nem történt meg a baj.
- Hát nem - rázom a fejem, hiszen valóban nem verseny ez a házasodósdni. Figyelem Bárciánt, ahogy most egy kicsit inkább a kutyámat veszi a figyelme középpontjába, amolyan pótcselekvésként. Tudom, talán ingoványos talajra vittem most őt, de néha olyanra is kell lépni.
- Ugyanezt. A szeretet a lényeg - felelem nyílt, kedves tekintettel.
- Nekem személy szerint akadnak preferenciáim, de mivel jelenleg a közelében sem járok a házasságnak, talán ez nem olyan érdekes - teszem azért hozzá ezt, egyik könyökömre helyezve a súlyt, hogy oldalamra gördülve szerezzek egy nektarint magamnak a kosárból és beleharapjak, miközben visszadőlök. Pajkos érdeklődve figyeli barátom öléből, mit csinálok. Még a fülét is emeli hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 23. 18:52 | Link

Kriszpin

Fel sem tűnik neki Kriszpin hibás következtetéséig, hogy számára mennyire kézenfekvőek az extrém-sportos példák. Bele sem gondolt, hogy esetleg nem teljesen érthető amiről beszél – s tulajdonképpen érthető is maga a lényeg, éppen csak az elképzelés nem tökéletes így.
- Majdnem. De ez az, amikor egy kötelet a lábadhoz erősítenek és leugrasz egy toronyból mondjuk. Itt nincs ejtőernyő, végig csak szabadesés – magyarázza, közben pedig meglepő csillogást vélhet felfedezni a tekintetében a szemfüles megfigyelő. Hiába, láthatóan él-hal az ilyen „hülyeségekért”, hogy édesanyját idézzük a témával kapcsolatban.
- Az lenne ugye a másik opció, hogy folyamatosan szedjem... De akkor elveszíteném az erőmet – mondja elgondolkodva, vállát megvona kissé, magában pedig befejezve a mondatot azzal, hogy „és önmagamat”. Mert mint már azt korábban is megtárgyaltuk, nála azért a nyugalom egy nagyon alapvető jellemvonás is. Nem is igazán tudja, hogy ki lenne nélküle.
Aztán Kriszpin egy némileg kényesebb témával kapcsolatban kezdi el faggatni, azonban hamarosan mégiscsak jól sül el a dolog, már a lehetőségekhez képest. Legalábbis Bárcián számára mindenképpen, ugyanis elhangzik egy mondat, amely egy olyan kérdésre válaszol, amit magában már elég sokszor feltett korábban, és amelyre meglehetősen régóta szeretné tudni a választ.  Megkérdezni viszont csak értelmetlen sebtépkedés lett volna, ráadásul előre nem tudhatta, vajon örülne-e a válasznak. Most viszont örül, vagy ha nem is örül, mindenképpen megkönnyebbül. Kriszpin szavaiból legalábbis úgy értelmezi, hogy a nemének igenis volt köze a visszautasításhoz, nem pedig csak tisztán róla volt szó. Ő legalábbis így interpretálja magában amit Kriszpin a preferenciákról mond, annyira pedig nem hülye, hogy további részletek után kérdezősködjön, hátha mégis olyasmit hall, amit nem szeretne. Inkább el is tereli gyorsan a témát.
- Képzeld, fontolgatom a leköltözést a faluba – dobja fel az egyik legújabban őt foglalkoztató témát. Ha Kriszpint jobban is érdekli a dolog, mindjárt készséggel ki is fejti.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. május 24. 00:01 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Egy falat nektarinon rágódva hümmögök, megemelt szemöldökkel, jelezve, hogy sejtem már, melyik mugli sportot említette. Különös egy időtöltés egy kötélről lógni a halálos mélységbe fejjel lefelé, dehát nem ítélkezem én senki hobbijai felett, főleg nem tartom értük őrültnek. Mindenki másban leli meg az örömét.
Szusszanva bólogatok, mikor említi a lehetőségeket a bájitalával kapcsolatban, magam is elgondolkozva kissé ezen. A plédát fikszírozom magam előtt, miközben oldalamon heverve majszolom a gyümölcsöt és merengek még pár pillanatig a kérdéskörön. Azt hiszem, én is úgy döntenék, mint barátom. Hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy önmagunk maradjunk. Kevés dolog van, amiért ezt érdemes lenne feladni.
Ha akár csak sejteném, hogy Bárcián a közeledésének visszautasítását úgy könyvelte el magában, hogy esetleg vele van a gond bármilyen szinten, már rég megnyugtattam volna afelől, hogy nincs. Noha, ha jól emlékszem, mondtam is ezt neki azon az ominózus estén. Csak valószínűleg ott és akkor ezt nehéz elhinni. Meg talán utána is. Azonban a helyzet az, hogy az egész tényleg csak annyin múlott, hogy igazából én a hölgyeket részesítem előnyben. Legalábbis az elmúlt pár évtized ezt mutatja. Ám kétségtelen, soha nem merengtem el hosszabban azon, kikhez vonzódom. Mindig csak sodródtam az árral, ha valaki megtetszett. Márpedig ezek az illetők eddig minden esetben lányok, nők voltak. Viszont, ha valami folytán elkezdene komolyabban foglalkoztatni a gondolat, hogy esetleg a saját nememet sem kéne kizárnom a párválasztásból, kétség sem férhet hozzá, hogy piknikezőtársamnak kezdenék el udvarolni, hátha van még esélyem.
- Nahát! Hogyhogy? - kérdezek rá nagy lelkesen a költözés gondolatára.
- Van konkrét hely, ahova szeretnél?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék