32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 18:50 | Link

Leon

Az érdekel a legkevésbé, hogy hideg van, muszáj kimennem, különben megzakkanok, komolyan. Már bánom, hogy kis híján szemközt röhögtem Endrét, mikor a fejemhez vágta, a süveg nem is tévedhetett volna nagyobbat, mint mikor engem a Navinébe osztott. Mára már én is így látom, egyszerűen... fel nem bírom fogni, hogy fordulhat meg bárki fejében is, hogy én hasonlítanék azokra, akik most is klubhelyiségünkben ontják a lebegőt. Tény, hogy nem vagyok a legszociálisabb alkat, de el bírok viselni magam mellett embereket, viszont ez már az én tűrőképességem, esetleg a mazochista hajlamaim is túlhaladja. Ezért is kapom fel a kabátom, és hagyom el a házam, amilyen gyorsan csak tudom. Nyugodt vagyok, ez tény, a Sibellevel történő beszélgetésem megtette a hatását, most már nem akarok ok nélkül bárki nyakának ugrani. Komolyan, az a nő simán elmehetne pszichológusnak is, persze sajnálnám, mivel már-már ő nevelt, így nem szívesen mondok le róla.
Kilépve a kapun, egyből megcsap a hűvös levegő, és kivételesen jól is esik. Nem törődök a tekintetekkel, már megszoktam, hogy mindig van valaki, aki úgy vizslat, mintha most érkeztem volna. Nem sok mindenkivel találkoztam még, és akivel mégis, vele is elmaradt a viszontlátás. Nem is értem... és ennél álszentebb tényleg nem lehetek, menten leszakad a pofám. Mintha nem is én akartam volna elkergetni mindenkit magam mellől, mintha nem is nekem lett volna feltett szándékomban, mindenkibe un szimpátiát kelteni személyem iránt. Büszkén kijelenthetem, az esetek többségében sikert is arattam ezzel, persze akadtak szívósabbak is, de előbb utóbb ők is megtörték, leszámítva Endrét és Min Wot. Velük valami elemi csoda folytán még ki is jövök, vagyis inkább.... nem akarok a falnak menni, mikor meglátom őket, ami tényleg nagy szó, legalább is nálam.
A rétre érve kicsit megdöbbenek azon, vannak itt még rajtam kívül, hisz általában sikerül mindig kifognom az elhagyatott helyeket, de most egy vállvonás kíséretében haladok tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon O. Langley
INAKTÍV


Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 151
Írta: 2013. január 6. 19:04 | Link

Ophelia

Sikerült megtalálni a szobámat, és kielégítően mélyen van. Úgy hallottam, hogy annál mélyebbre még semmit sem ástak ebben a kastélyban, így igazán szerencsésnek érzem magam. Nem mintha vakond lennék vagy ilyesmi, de tudom, hogy ezen a helyen nyáron lesz vagy 100°, és köszönöm, nem szeretnék pácolt medve lenni. És ha már tél van, kihasználom a lehetőséget, és alaposan ki is élvezem. Mindössze egy rövidujjút kaptam magamra, majd egy megfontolt lépés után egy hetyke cérnasálat is a nyakamba biggyesztek, hadd hozzak mindenkire frászt.
Nanuq előttem nyargal, érzi már a hideget, és boldogan robban a szabadba, hogy ott a hóban lubickolva vakkantson nekem is párat. Én előbb azonban előkapom még a tegnapról megmaradt szendvicsemet, kipiszkálom belőle a hagymát, és nekiállok betermelni a tenyérnyi hamit. Nem mintha a zöldséggel bajom lenne, de ha netán eltévednék vagy valami, nem lenne jó, ha még a szájszagomtól is elájulna szegény szerencsétlen, akit a termetemmel már amúgy is halálra ijesztettem.
Azonban még félig sem sikerül benyomni a finom kis kajámat, mert egy határozott mozdulattal rántja ki kezemből egy szőrös pofa azt, és farokcsóválva elrohan. Felhördülve ugrok fel a padról, meggyőződve róla, hogy az nem főlt fel ettől a mozdulattól, majd utánavetődök. Persze, az igazi harc kábé 10 másodpercig tartott, mert utána szimpla hancúrozásba ment át az egész. Forró, nedves nyelv nyal össze teljesen, és ilyenkor gondolok bele, hogy a hosszúujjú mégiscsak jobb lett volna. Fogainkat csattogtatjuk egymásra és hörgünk, mintha csak a másik lenne a támadó fél. Szerencse, hogy errefelé nincsenek diákok, mert azt hinnék, hogy az itteni nagy erdőből szabadultunk el.
Legyűröm őt végül pár perc birkózás után, és fújtatva rázom ki a hajamból a havat, és ezt kihasználva a ,,kis" malamut rámveti magát, és négy lábbal szegez a földre. Morog rám párat, és csattogtatja a fogait fenyegetőnek tűnve, én meg félmosollyal nézek rá. Aranyom, nálam a vacsorád...
Hozzászólásai ebben a témában

Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 19:19 | Link

Leon

Szerintem senki nem fog csodálkozni, ha azt mondom, utálom a havat. Oké, szép, meg fehér, meg minden, de mihelyst olvadni kezd, tiszta sár lesz minden, és ez gondolom, senkinek nem fekszik annyira.
Viszont most jól esik itt sétálni, még ha ezzel fel is vonom magamra a figyelmet, nem bánom, hisz most tényleg már-már melankolikus állapotban vagyok, akár rám van írva, akár nem. Már szinte ösztönösen fojtok magamba minden érzelmet, ami az enyém, és amitől gyengének tűnhetek mások szemében. Nem, én sose leszek az az ember, akit kedvükre szívathatnak mások, és azokat se sajnálom, akik erre a sorsra jutottak, hisz ők is tehetnének ellene.
Egy vakkantást hallok, mire a hang irányába kapom a fejem, és a szemöldököm is felvonom. Elég érdekes látványt nyújt a srác, meg az a valami, akit készül.... megfojtani? Normális esetben tojnék rá, mit csinálnak azok, de ez egyáltalán nem normális eset, így észrevétlenül próbálok közelebb araszolni hozzájuk. Megállok, és egy fa törzsének támaszkodva kísérem végig figyelemmel az eseményeket, vagyis... mind addig, amíg valami nem repül egyenesen a kabátomra. Lenézek, és ahogy meglátom a szendvicset, vagyis annak megmaradt darabkáit, elhúzom a szám, aztán erőt véve magamon egy tisztító bűbájjal megszabadítom magam a folttól.
- Öhm... azt hiszem... ez a tiétek-   szólalok meg elég hangosan ahhoz, hogy észrevegye a valaki, már nincs egyedül... vagyis még egy emberi lény tartózkodik a közelébe. Kezemmel a kérdéses kajamaradványra mutatok, mert hogy én azt fel nem veszem, az is biztos.
- Bár, most hogy már a földön kötött ki nem biztos, hogy ízleni fog- teszem azért hozzá, mert nem is én lennék. Próbálok magamra valami barátságosabb arckifejezést csiszolni, de ez csak nem akar összejönni, na mindegy... senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozok.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon O. Langley
INAKTÍV


Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 151
Írta: 2013. január 6. 19:32 | Link

Ophelia

Lassan már végre elérem azt a pontot, hogy az idő kellemesen hideg, igaz még pár fokot mehetne mínuszba, én én is jól érzem magam, mert végre megmozgathatom a tegnapi utazásban elgémberedett tagjaimat. És a kis négylábú társam meg annak örül, hogy játszok vele. Tény, hogy újabban kissé el lett hanyagolva, mégha nem is szándékosan.
Végül az idillt egy lányhang szakítja meg, így odafordulok, illetve arra tekerem a fejem, hogy lássam, kinek is beszélnek. A nyelvtudásom nem jobb egy kínai turistánál, vagy lehet mégis, de azért nem büszkélkednék én vele olyan nagyon. Meglapogatom Nanuq hátát, aki leszáll rólam, és elindul felfedezőútra egyedül, hogy legyen lehetőségem emberi kapcsolatok kialakítására is, ha már a lányka nem rohant el... Na majd most fog.
Ugyanis felállok. Toporgok kissé, hogy a bakancsomba ne folyjon olvadt hó, meg a nadrágom se ázzon át, de a pólómat csak meglengetem, mert kissé kimelegedtem, és a fejem rázva kisebb hóesést idézek elő. Aztán merészkedek csak közelebb a lányhoz, hogy már nem potyog belőlem vagy csöpög semmi, és lepillantok oda, ahová az előbb mutogatott. Valami segítségre van szüksége? Ah, ez a szendvicsem. Némi sajnálkozással vetek még felé búcsúpillantást, hiszen azt már nem eszem meg, majd Nanuq kezelésbe veszi ha már ellopta. Majd felpillantok a szőke hölgyre. Kissé olyan, mintha valami hótündés állna előttem, olyan hihetetlenül szőke haja van. Egyszer én is megpróbáltam kivilágosítani az enyém, de hülyén néz ki ha lenő, meg le is kopik, mielőtt lenőne. Semmi értelme. Vállat vonok.
-Hello. - brummogom. - Én Leon. - Döngetem meg a mellkasom, afféle primitív módon, hogy ne keveredjünk félreértésekbe. - Rellon.
És belül kissé örülök a fejemnek, amiért megjegyeztem a házam nevét. Micsoda marhaság, külön házak! Meg átjárási tilalom! Legalább már azt tudom, hogy nem Leviatán, hanem Levita. Haladás kérem. Némi kérdő fejet csiholok, igaz a mimikáim a vigyor meg a vicsor között kifújnak, azért hátha. Jó lenne beszélgetést kezdeményezni, csakhogy activityben sosem voltam túl jó. Lenézek a mellkasomig érő csajra, és azt hiszem, ő talán képes lenne a hadonászásomat megérteni. De ettől még jó lenne tudni, hogy hogy hívjam.
Hozzászólásai ebben a témában

Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék