36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2016. október 28. 17:19 | Link

Götze Ilda
-megjelenés-


- Hallottam egy nagyon szar viccet. Akarod hallani? Miért nem megy középiskolába a pyromágus?
A rét szélénél ücsörögnek, a lány lehet, hogy leterített maga alá valamit, de Kornél annyira nem erőltette meg magát. Amíg még teljes biztonsággal el tudja végezni a varázslatot, felszárította kicsit a füvet pálcával, aztán felvont egy meleg levegő-burkot, hogy azért mégse fagyjanak majd szét a következő pár órában. Bal lábát felhúzva, az egyik kezével a háta mögött megtámasztva magát, kényelmes döntött pózban lustálkodik most, hogy ismét adott összeggel bővült a havi kerete. Szórakozott vigyorral tartja a szájához az öngyújtót, majd Ildára nézve gesztikulál a dohányt tartó kezével a lány felé.
- Hát azért, mert elemista!
És látszik az arcán, meg van győződve arról, hogy ez a vicc már annyira rossz, hogy az már jó. Annyira nem meglepő tőle, ha valami pusztító baromsággal ront rá az emberre teljesen váratlanul, mint ahogyan most is. Az ember hajlamos elgondolkodni azon, hogy a kezében parázsló szál az adott napon vajon hanyadik lehet? Csak mert nem az első, ez egy erős megérzésként elkönyvelhető.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2016. október 28. 17:19
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 17:41 | Link

Révész Kornél


Ismételten meglátogattam Kornélt a szokásos helyünkön, hogy újabb tallérral gyarapítsam az erszényét, voltam annyira ostoba, hogy ott maradjak a sráccal, s letelepedjek a közelében, csak úgy a fűre, mely zöldellő huzatként vonta körbe a területet, mintha csak egy hatalmas takaró volna a föld felszínén.
Az őszies idő nem szegte kedvemet, amúgy sem volt kedvem odabent dekkolni a szobában, s hallgatni, hogy éppen melyik körömlakk tart tovább két hétnél. Egyszerűen képtelen voltam kiverni fejemből az elmúlt hónapok történéseit, s hogy még se egyen meg a fene, szükségem volt a szivárványos álmokra.
- Ha nem akarnám hallani Kornél, szerintem Te akkor is egész biztosan elmesélnéd, igaz? – Halovány mosollyal ráztam meg a fejem, miközben íriszeimmel szemügyre vettem a mellettem megtelepedett fiút. Tulajdonképp egész jó társaság volt ez a Kornél, leszámítva a rémesnek mondható vicceit, melyekkel nem küldtem volna színpadra, hogy közönséget szórakoztasson.
A vicce már olyannyira rémes volt, hogy akaratlanul is nevetést váltott ki belőlem, testem megrázkódott a pillanatnyi örömtől, s újra megráztam a fejem.
- Ez csodálatos volt Kornél, de tényleg. Tudod, annak idején Téged kellett volna bevetni a dementorok ellen, egész biztosan kifektetted volna őket ezekkel a viccekkel. Annyira bolond vagy. – Nevetve tartottam felé a szálat, remélve, hogy lesz olyan jó arc, és meggyújtja a vicces szálat. S ha ez megtörtént, mélyet slukkoltam, hogy kiélvezzem az ízek kavalkádját, majd kifújva a füstöt, hanyatt dőltem a fűben, s úgy vettem szemügyre az égboltot.
- Kornél, most annyira megkívántam a vattacukrot, nézd azokat a felhőket, az egyik pont úgy néz ki, a másik…a másik meg rád hasonlít, nézd már. Egy arc, és ott a borzas fej, ez csak Te lehetsz. – Nevetve fürkésztem az eget, ami fele annyira sem tűnt olyannyira színesnek, mint ahogyan azt én képzeltem.
- Mit gondolsz, mikor fogunk lebukni? Talán kereshetnénk másik helyet is, nem? – Oldalra fordítva a fejemet, kíváncsian fürkésztem a srác íriszeit.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2016. október 28. 22:01 | Link

Götze Ilda
-megjelenés-


- Ez éppenséggel.. ! - Mutatóujját ágálva megemeli a lány felé, s a hangszíne is könyörög egy heves tagadásért. - ... teljesen igaz - fejezi végül be a mondatot vigyorogva. Hogyne fejezné be, amikor csak nemrég ismerkedett meg ezzel a viccel? A küldetése még nem teljesedett be az isteni ige hirdetésével.
- Lehet, hogy ki kéne raknom egy cetlire az elemista tanárnő ajtajára, biztos örülne neki. - Biztos nem. Lehet, hogy viccel, az is lehet, hogy nem, de aki képes lenne magát tényleg kikötözni alsónadrágban a Green Peace mintájára az igazgatói iroda ajtajához, magára festett "INTERNETET AKARUNK" felirattal, attól egy ilyen apróság simán kitelik.
- Köszönöm. Én is felajánlottam volna szolgálataimat, ha ezzel a közt segítem. - És megint csak: biztos nem. Tipikusan az a fajta alak ő, aki a háborúban vagy a zűrös időben inkább elbújik valahol, és nincs benne elég kurázsi ahhoz, hogy kiálljon bármilyen ideológiáért. Legfeljebb saját magáért, de hát azt meg könnyebb elintézni a gyáva futással megelőzéssel. Ettől függetlenül azért ez így kimondva egész nagylelkűen hangzik, szóval hezitálás nélkül áll elő vele. Közben persze nem felejti el odatartani a gyújtót a másik szál alá. Valószínűle messze a leglovagiasabb cselekedet, amire rá tudja venni az élet.
- Mi? A vattacukrot? ... Hát, azt most nem tudunk szerezni. - Kétli, hogy a konyhán lenne vattacukor. Ha esetleg lenne valami búcsú a faluban, akkor talán ott, de annak sem most van a szezonja. Kétkedve felnéz az égre, arra, amerre Ilda mutat.
- Te véletlenül nem annak a néninek vagy a gyereke, aki meglátta a palacsintában Jézust?
Az ég világon ugyanis semmit sem lát ezekben a felhőkben, de lehet, hogy csak belőle hiányzik eléggé az elszállt kreativitás. Sőt, tulajdonképpen ez nagyon is valószínű.
- Másik helyet, dehogy. Ebben a hidegben úgysem mászkálnak ki erre. És különben sem csinálunk semmi rosszat, már elmúltál tizenhét, nem? - Már-már el lehetne hinni neki, hogy nem büntethetőek, annyira csodálkozva kérdez vissza arra, milyen alapon lehetne megbüntetni őket. Aztán mit csinálnak velük? Lepasszolják Dwayne-nek? Jól szórakozik a gondolaton.
- De ha zavar, tudok még más helyeket is.
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 18:09 | Link

Kornél


Kornélt ugyan még csak pár hónapja ismertem – egész pontosan az évnyitót követő nap óta, amikor először találkoztam bazári kínálatával, s először mutatta meg nekem a repkedő patkók országát – mégis úgy éreztem, mintha már ezer éve lennénk jó cimborák.
A társaságában nem feszengtem, nem zavartattam magam, és még csak az sem érdekelt, ha éppen összevissza fecsegtünk mindenféle baromságról. Ő tipikusan az a srác volt, aki mellett el lehetett engedni a viselkedési normákat, s nem kellett mellette jól viselkedni. Nem kellett megválogatni a szavakat, s még csak a témát sem. Kedveltem Őt.
- Hah, még csak az kéne. Ha kiraknád, szerintem utána kiszemelt áldozat lennél, és száz évnyi átkot szórna rád. – Nevetve megráztam a fejem, a srácnak mindig voltak eszement ötletei, s persze akadtak köztük olyanok is, melyeket meg is valósított. Egy őrült volt, képes mindenre, ha épp úgy hozza a kedve.
- Szerintem inkább találjunk ki valami mást a tanárnőnek. Mit szólnál, ha sütnénk neki valami csudajó sütit? Te hoznád az alapanyagokat. – Nevetve céloztam egy kis ízfokozóra, s már magam előtt láttam, ahogy a tanárnő andalogva bárányokat kerget a fejetlenség folyosóján.
- Látod-látod? Majd, ha egy napon auror leszek, akkor mindenképp felvetem a szervezetnek azt, hogy vegyünk alkalmazásba téged. – Jóízűen felkacagtam, s máris magam előtt láttam, hogy Kornélt szuperfegyverként vetjük be a gonoszok ellen.
- Csinálni sem tudnánk? Mondjuk, nem tudom, hogyan kell, de talán sima cukorból is lehet. Kéne rá valami varázslat. – Halkan magam elé sóhajtottam, majd le is mondtam a vattacukorról, hisz tényleg nem állt rendelkezésünkre a technika, s a faluban sem lehetett kapni efféle édességet. Az édesség hajhászás helyett tovább fürkésztem az égboltot, s felnevettem, amikor Kornél szóba hozta a palacsintás Jézust.
- Lehet, hogy az övé. Na, ne izélj már, talán nem hasonlít, én úgy láttam. – Mosolyogva ráztam meg a fejem, hisz a felhők percek alatt szertefoszlottak, s egész más alakot öltöttek, mint korábban.
Gondolva egyet, felültem és Kornél felé fordultam. Néhány lehullott falevél beleragadt a hajszálaimba, de azokat nem is vettem észre, valahol az üstökömön lapultak meg, s egyáltalán nem éreztem, hogy ott lenne is valami.
- Hogyne múltam volna már el, tizenkilenc vagyok, talán még nálad is idősebb vagyok. – Mosolyogva vettem szemügyre a vonásait, majd felé fújtam a füstöt, és elmosolyodtam.
- Nem zavar, ne aggódj. – Paskoltam meg a combját, majd tenyeremmel megtámaszkodtam a talajon, és körbepillantottam.  
- Tudod, melletted nem félek. – Egy pillanatra talán túlságosan is őszinte voltam a sráccal, de ezt éreztem, hisz ártalmatlannak tűnt, olyan bohókás, jó arc srácnak, aki mellett mindig történik valami vidámság. Aztán egyszer csak gondoltam egyet, ismét elfeküdtem a fűbe, s fejemet a térdére hajtottam, úgy pillantottam fel rá
- Klassz kispárna lennél . – Nevetve figyeltem a vonásait, majd az általa varázsolt burát fürkésztem. – Tök jó varázslat, bevallom, hogy ez nekem sosem ment, de miért olyan színes? Vagy…ezt már csak én képzelem, ugye? – Nevetnem kellett, valahogy a mosolyt elég nehéz volt levakarnom az arcomról.
- Gondolom azt a füstöt is csak úgy képzelem, igaz? – Még mindig jót nevettem, s meg sem fordult a fejemben az, hogy a gomolygó füst, amit látok, az valós, s nem is olyan messze tőlünk, valami kigyulladt.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2016. november 5. 17:23 | Link

Götze Ilda
-megjelenés-


- Biztos nem. Van ez a felelősségteljes felnőtt-kép, amit meg kell tartania az itteni tanároknak, szóval túl komoly megtorlásra nem igazán számítok. - Eddig sosem kapott túl komoly megtorlást. Még Dwayne-től sem, akitől pedig a leginkább várnák az emberek, hogy na majd jól ellátja a baját a Kornél-féle kutyaütőnek. Jó, hát a tarkóján még biztosan ki lehet venni a tenyérnyomát, de az ahhoz képest, amit kaphatna, igazán nem sok - csak a hülyeségei miatt kap egy maflást néha.
- Az ajtóra írt vicc durva, de ez nem az, mi? - nevet fel szórakozottan, de aztán megingatja a fejét, nemleges válaszképpen.
- Kanyarból lebuknék, már ha a hatást is látni akarnám. Akkor a közelben kéne maradni. Ha meg nem, akkor úgy nincs is semmi értelme. Egyébként meg nem tudom, mennyire jó ötlet ilyesmit adni egy tetramágusnak.
Elhúzza a száját. Nem mondaná magát rasszistának, csak hát azért ügyel a mássággal járó képességekre, és ha az elemisták nincsenek azon a szinten, mint egy vérfarkas vagy egy vámpír, ő azért ügyel rájuk. Mégis csak egy egész elemet irányítanak. És a diákok még csak nem is tökéletesen! Na köszi szépen. Aztán ott van a mindenkori tanár, aki kvázi egy OP isten az ő meghatározása szerint. Lehet, hogy nem adna olyan sütit egy ilyen.. valaki kezébe, ami elősegíti hogy kicsússzon az irányítás a kezéből. Ahhoz túl gyáva .. vagy nevezzük elővigyázatosságnak.
- Szerintem kríp, hogy minden természeti elemet kihúz a kisujjából valaki. Már-már nem is tűnik ettől embernek. - Amit az ember nem ismer, attól fél vagy távolságot tart. Tulajdonképpen a fiú reakciója nem egyedülálló a társadalomban, ahhoz pedig nem elég jó ember, hogy magától túl akarjon lépni ezen az előítéletes meglátáson.
- Te auror akarsz lenni? - Lehet, hogy megpróbálja a kétkedést és a meglepettséget leplezni a hangjában, ám ez igencsak sikertelen próbálkozásnak bizonyul. - De komolyan?
Annyira nem tudja elképzelni.. mármint, ő Ildát legtöbbször eddig ilyen elszállt, vidám állapotban látta, egyáltalán nincs lelki szemei előtt, ahogy egy auror összeszedettséget és mentális jelenlétet igénylő munkáját végzi.
Inkább elkezdi lefoglalni magát azzal, hogy a lány hajából nekiáll kiszedegetni a kósza faleveleket meg fűszálakat, mintegy mellékes cselekvésképpen. Az életkor témájára csak felhorkan.
- most szeptemberben múltam huszonegy, ne tévesszen meg az évfolyamom. - Mondjuk neki nincs olyan menő háttértörténete, ami miatt teljesen indokolt, hogy ilyen idős legyen az évfolyamához képest, mint egy külföldi dráma, vagy otthoni csodaszülőktől való tanulás, esetleg  egy bekacsintó regényes kóma. Vidáman lehunyorít Ildára, aztán a szabad kezében tartott szálat a szájához tartja és nagyot szív belőle.
- De ne aggódj, nem zavar.
Ilyet amúgy nem először mondanak neki, hogy mellette nem félnek, bár ez most kevesebb szarkazmust rejt magában, mint általában ilyenkor bujkál benne. Többnyire ezt olyan értelemben használják, ami kiemeli a srác ártalmatlanságát, vagy hogy mennyire nem nézik semmibe az esetleges fenyegetést részéről. Igaz, nem is kell. Nincs is sok alapja, sosem villogtatta igazán, hogy értene a varázslatokhoz, vagy a párbajhoz egyáltalán. A párbajozáshoz amúgy is nyúl. Ha mágikus harcra kerülne sor, ő lenne az első ember, aki aljas módszerekhez folyamodik, mint a homok a szembe vagy hasonló. A becsületességnél a túlélés sokkal előbbre való, Kornél ezt vallja. A megállapításra játékosan lebiggyeszti a száját.
- Pedig nem is vagyok annyira puha. - Na ezt pont annyira kétértelműnek szánta, mint amilyennek hangzott, csak rá kell nézni arra az idült vigyorára, és teljesen egyértelmű. Mivel a levelek elfogytak a barna üstökből, már csak ímmel-ámmal birizgálja a tincseket.
Na, Kornél! Ez egy tökéletes alkalom, kérlek. Teljesen tiszta a terep, senki sincs a közelben, a csaj már félig-meddig világáról sem tud, de egyébként is olyan halál készséges, meg azért jól is néz ki. Mozdulj rá, és kész.
Általában hallgat az alattomos belső hangokra, ennek a mondatnak a folytatása pedig nem egy "de" .. hogy "de ezúttal nem". Ha valami általában történik, akkor a következő alkalommal is nagy eséllyel ez fog történni, ez a világ - legalábbis Révész Kornél - rendje, s már hajolna is előrébb, amikor Ilda megszólal, és a legkevésbé sem olyasmivel rukkol elő, amit várna.
- Milyen füs... - a mondat megformálása közben ezúttal fel is néz, keresvén az említett jelenséget, amit nem nehéz meglátnia - 'szameg!
Nedves a föld, nem is azzal van a baj, hogy tényleg meggyulladna valami, de ez a füst simán idevonzhat másokat is. Ildát feltessékelve pattan fel (a hirtelen mozdulattól és szintváltozástól meginog egy pillanatra), és siet oda, legalább csökkenteni a jelzőfüst méreteit.
- A rohadt életbe már, ennyi erővel indián jelzéseket is küldhettünk volna, hogy ide gyertek. - Pálcájával légmozgást keltve igyekszik eloszlatni a felszálló gomolyokat.
- Najó, szerintem húzzunk máshova.

Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 23:43 | Link

Kornél

Jó ideig tanakodtunk, s elmélkedtünk azon, hogy vajon mennyire lehetne vicces megtréfálni az egyik tanerőt, végül aztán Kornél jogos feltevéseivel le is beszélt a kósza ötletről, amit persze még akkor is viccesnek tartottam, és talán bimbambusz füstölő, talán csak a jókedv varázsolt mosolyt az arcomra.
- Én azért szívesen uralnám a természet elemeit, izgalmas lehet, bármikor megmozgathatnám a földet, akár még alattad is. – Mosolyogva fürkésztem a srác íriszeit, miközben hosszan megszívtam a tulipános fanfant, s Kornél felé fújtam a kavargó orkánt. Közben valahogy szóba került a szakom, amiről egyébként általában nem dicsekedtem, és nem is kürtöltem tele azzal az iskolát,hogy hékás, auror akarok lenni, vele mégis megosztottam jövőbeli terveimet, legalábbis annak egy egészen kis szeletét.
- Igen Kornél, komolyan. – Megint csak nevetve figyeltem az arcára telepedő érzések kavalkádját, hisz annyira azért nem volt ez olyan különleges dolog, mint mondjuk egy piros elefánt, ellenben talán nem éppen voltam megtermett, száznyolcvan centis, tömény izom, hátranyalt hajú, hímnemű alak, aki talán jobban beillett volna egy auror képzésbe, mint jó magam, aki női névre hallgatott, meg létében is az volt, és látszólag még törékenynek is tűnhetett.
- Tudod, az apám is az, így mondhatnám, hogy családban marad. Egyébként meg érdekel is..- Egy pillanatra el is méláztam azon, hogy vajon majd miféle szerepkört töltök be. Persze ehhez színkavalkád, és mindenféle vicces képkocka is párosult, amitől egészen felvidultam, s ajkaimon továbbra is ott játszott a már jól ismert mosoly.
- Tudod Kornél – Kezdtem bele, kissé már bódult hangon, ahogy egy kicsit közelebb hajoltam hozzá – Te vagy az első srác, aki faleveleket szed ki a hajamból, ez annyira…izgalmas. – Nevetnem kellett, s hogy ne csak vigyorogjak, mint egy vadalma, csak nem tudtam kihagyni a korával kapcsolatos megjegyzéseket.
Szerencsére nem vette zokon a szavaimat, legalábbis nem látszott sem a tettein, sem az arcvonásain, így nekem sem volt miért tartanom attól, hogy talán majd magamra haragítom a srácot.
- Nem vagy puha? Na ne csináld, bizonyítsd be. – A már kellő mennyiségű szivárványfelhő beszippantása után vidámságom mellé kellő pajzánság is párosult, s bár megértettem szavai lényegét, kacérkodtam a szavakkal.
Tekintetemmel barna íriszeit fürkésztem, egyik szemöldököm egy picit feljebb szökkent, s kíváncsi mosoly futott ajkaimra, amikor észrevettem, hogy egyre közelebb hajol felém. Egyáltalán nem zavart, mi több, kíváncsian futott pillantásom az ajkaira, hirtelen azonban megéreztem az orrfacsaró, szúrós illatot, melyet követett a gomolygó füst látványa, s így a pillanat is elszállt.
- Az ott, nézd. Hatalmas, sokkal nagyobb, mint a tiéd. – Jegyeztem meg egy széles vigyorral, s persze hogy a szivárványfelhőjére gondoltam, amit alig néhány másodperccel korábban pöfékelt. Ha segített, akkor sikerült feltápászkodnom a földről, majd sietősen szedtem lábaimat a srác után, hogy közelebbről is megfigyeljük az indián jeleket.
- De ez szerintem nem magától gyulladt ki, nézd csak. Itt egész biztosan járt még valaki. – Mutattam az avar tetején elszórt apró kis maradványokra, melyek feltehetően a lángokat keltették, s csak azután követtem a srácot, amerre vezetett.
- Fussunk – Sietve szedtem a lábaimat, s mikor már elég távol értünk a gomolygó füsttől, megtorpantam, s előre görnyedve, combjaimon megtámaszkodva fújtam ki a levegőt.
- Huhh, szoktam sportolni, de ez kimerítő volt. – Aztán kíváncsian pillantottam Kornélra, hogy vajon őt mennyire viselte meg ez a néhány méter futás.
- Nézd csak, ott van a fára eszkábálva egy torony szerűség, felmásszunk? – Mutattam az egyik magasabb mogyorófa irányába, mely elég biztonságos helynek tűnt ahhoz, hogy tovább folytassuk kedvenc időtöltésünket.
- Gyere, és tarts bakot nekem. – Noszogattam Kornélt a vállainál fogva, s nem voltam rest kihasználni fizikai erejét.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2016. november 16. 13:28 | Link

Götze Ilda
-megjelenés-


Ajj, pedig annyira tökéletes volt a pillanat! Ilda totál el volt gyengülve, mármint általános esetben nem valószínű, hogy a rellonos ennyire kapható lett volna, de most itt volt az esély. Erre..
Rohadt tűz - gondolja majdhogynem sértődötten duzzogva. - Rohadt füst, rohadt Murphy. - Hát mivel érdemelte ezt ki? Tett valami rosszat? Mármint azon kívül persze, hogy mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kész volt lecsapni a kínálkozó alkalomra, tulajdonképpen kihasználva egy lány kiszolgáltatott állapotát. De ez részletkérdés, az ilyesmi nem számít bele a karmába. Szerinte. Pláne, hogy még provokálták is, jah, hát Ilda majdhogynem meghívta, és basszus, azért hát erre az invitálásra szívesen bemenne.
Erre felgyullad az avar, erre mennyi esély volt?
Szája sarkából a csikk majdhogynem duzzogva kandikál ki, miközben egy morcos "chh" hanggal áll a parázs felett, de mostanra már megbizonyosodott, hogy ebből tűz nem lesz már, csak a maradék égéstermék elfüstöl még, aztán annyi. Felismeri a maradványok között a saját szálaiknak az egyikét; valószínűleg kettejük közül valaki (az nem számít, hogy melyikük) óvatlanul pöckölte el a még égő csikket.
- Egen. Mi.
Tökéletesen józan, és összeszedett beszélgetés mindkettejük részéről. A következő pillanatban pedig már futnak, amit utál, bár volt már ez rosszabb, amikor Noellel dombnak felfelé versenyeztek két páncéllal, amit amúgy is nehezen bírtak el.
Majd' kiköpi a tüdejét, mire megállnak, de igyekszik tartani magát (azért zihál így is), mert mégsem nézhet ki lepusztultabban egy kis őszi sprint után, mint egy lány. A dolgát némileg megnehezítette, hogy közben végig igyekezett épen tartani a még megmaradt szálat, hogy a végét még kényelmesen elszívhassa. Sosem volt az a sportoló alkat, de ez az állapot, amiben van már egy ideje, amúgy sem segít éppenséggel a szervezetnek az összeszedett mozgáskoordináció szervezésében - mint a helyes levegővétel futás közben. Például.
- Aha, jónak tűnik, csak.. mi?
Fizikai erejét!! Tartson bakot?! Miután két emberre elég dohány került már a szervezetébe. Nem baj, menni fog. Elhatározás kérdése az egész, koncentrálj! Az nem számít, hogy a hirtelen rohanás miatt a vérkeringésében csak még jobban szétterjedt a mindtudjukmi. Koncentráció, összpontosítás. A fizikai adottságai önmagukban mondjuk tényleg abszolút átlagosnak számítanak, Ildát például elbírná. Az, hogy az egyensúlya meglesz-e hozzá jelen állapotban, az egy sokkal jobb és aktuálisabb kérdés.
- Rendben, csapassuk - közli ki-ha-én-nem? hangon, aztán már ott is van a fatörzs mellett, hogy bakot tartson a másiknak. Ha Ilda ügyesen megtartja a saját egyensúlyát, akkor még sikerülhet is elsőre. Talán.
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 24. 23:45 | Link

Kornél  Cheesy

- Mi van már, soha nem tartottál még bakot? Tudod, két kezedet összefűzöd, én szépen belelépek, a vállaidra támaszkodok, te pedig egy nagyobb lendülettel feljebb tolsz. Elkapom a kuckó szélét, utána már fel tudom magam húzni, meg téged is. – Persze azért annyira nem volta merős, hogy egy fiút felhúzzak majd két méter magasságba, azonban azon még ráértük filozofálni, hogy Kornél majd hogyan jön utánam. A srác nem volt elveszett lélek, így biztos voltam benne, hogy valahogyan ő is megoldja, s ha máshogy nem is sikerül, akkor majd felmászik a fán, és így vagy úgy, de ő is feljut.
Mosolyogva álltam a srác előtt, s vártam, hogy végre megkezdjük a műveletet, amihez nem kellett igazán haditerv. Mégis, jó ötletnek tűnt az, hogy felmásszunk, s ott bújjunk el, ha netán erre tévedne a gondnok. Én ugyan már nem voltam büntethető, Kornél azonban még igen, s amúgy is, cifra nyulak kergetését még az én korosztályomnak sem engedélyezték, azt pedig nem kockáztathattam meg, hogy megtalálják nálunk a blázt, s az igazgató elé citáljanak bennünket.
- Helyes, ez a beszéd Kornél! – nevetve léptem hozzá közelebb, tenyereimmel a vállaira támaszkodtam, miközben talpamat igyekeztem becsúsztatni összefűzött ujjai közé. Pechemre annyira koncentráltam, hogy finoman neki koccantottam homlokomat az övének.
- Hoppá, bocsi. Na még egyszer- ezúttal sokkal jobban koncentráltam, s amikor úgy éreztem, hogy a talpam alatt vannak az ujjai, akkor egy nagyobb lendülettel, vállaira támaszkodva elrugaszkodtam, s egyik kezemmel elengedtem a vállát, hogy elkapjam a kis viskó szélét, pechemre azonban ez nem sikerült. Megszédültem, s talán még Kornél sem tudta megtartani az egyensúlyát. Ki tudja, hogy kinek a hibájából, de hirtelen visszazuhantam, s ha Kornél nem ugrott el időben, akkor magam alá temettem a srácot, s arccal szemben ráestem, ráadásul még az állát is megfejeltem a véletlen balesetben.
- Ajjj bocsi Kornél, jól vagy? Élsz még? – kérdeztem nevetve, hisz nekem semmi sem fájt, így inkább viccesnek találtam a helyzetet, mint sem siralmasnak.
Egyik tenyeremmel a mellkasán támaszkodtam meg, a másikkal a földön, s úgy tornáztam feljebb magam, hogy hajszálaim ne lógjanak az arcába, és ezzel ne zavarjam meg őfelsége kényelmét.
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2016. november 25. 00:07 | Link

Götze Ilda
-megjelenés-


Valami olyasmire számított, mint ami voltaképpen be is következik. Legalábbis már az első próbálkozásuk alkalmából látja, hogy Ilda sincs a helyzet magaslatán, ha egyensúlyérzékről van szó. Bár ki is hibáztathatná? Inkább az ellenkezője lenne a csoda. Akkor még meg is gyanúsítaná azzal a lányt, hogy valójában nem is a tőle vett szálat szívta el, hanem valami tök mást. Mondjuk szárított tökporosat vagy hasonló ártalmatlan izét.
A homlok-koccnál visszavigyorog, és megingatja a fejét. - Nem gond. Na gyerünk háromra, egy.. kettő..
A kettőnél már felsejlik benne egyfajta baljós előérzet, de nem Révész Kornél lenne a neve, ha ezt nem hagyná totálisan figyelmen kívül.
- .. háárom!
Ilda lendületet vesz. Ilda elrugaszkodik. Ilda súlya ránehezedik. (Ez mondjuk nem drámai, mármint ezek a csajok olyan könnyűek tudnak lenni, esznek egyáltalán rendesen?) Mintha lassított felvételben látná az egészet, ami azért idegesítő, mert hiába érzékel, él meg mindent lassabban, mégsem tud semmit sem csinálni a közelgő vész ellen. For the fuk sake, még azt is be tudná lőni, hogy hány centiméterrel vétették el Ilda ujjai a deszka peremét. Fájdalmas centiméterek. Számára szó szerint fájdalmasak, mert az elvétett mozdulat ára rajta csattan, és mire feleszmél, addigra már kínlódó nyekkenéssel ér földet Ilda alatt.
Illetve egy koccanással, amikor megfejelik az állát.
- Áóóhh.. - rövid, elkínzott nyögés. Egyébiránt biztosan jobban fájt ez ennél a reakciónál, de fájt már neki jobban más is, még Dwayne is megjegyezhette anno, hogy magasabb fájdalomküszöbe van a kölyöknek, mint amekkorát megérdemelne. Hát, valahol neki is sorban kellett állnia, ha már a szupermenőkúlság sorban a legtöbb iskolatársa beelőzte.
- Jah, élek, a... ha. - Az utolsó szótag késve érkezik, ahogy némi fáziskéséssel realizálja a helyzetüket. Ami valljuk be.. szóval.. hát.. nem annyira rossz. Még jobb lenne, ha nem lüktetne az alsó állkapcsa még, de talán meg tudja bocsátani ezt a kis malőrt a gravitációnak meg mindennek - főleg, mert most ugyanemiatt a gravitáció miatt nehezedik rá a rellonos.
- Illetve nem biztos. Lehet, hogy meghaltam.. lehet, hogy le kéne ellenőrizd, hogy lélegzem-e még. Esetleg átadni némi oxigént a szenvedőnek.
Ahhoz képest, hogy szenved, elég bőbeszédűen fejezi ki magát, mindemellé sunyi képpel les fel Ildára.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék