36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 17:25 | Link




Végre visszatért a szép idő. Borzasztóan utálom az esőt, ritkán vagyok hisztis, de ha esőről van szó, sajnos az tudok lenni. A napot, és a jó időt szeretem, és az is illik hozzám a legjobban, legalábbis volt már aki azt mondta, hogyha rám néz, akkor az olyan napsugaras. Nagyon rég voltam már odakint, és azt hiszem épp itt volt az ideje kimozdulni. Egy nyáriasabb, babarózsaszín ruhát kaptam magamra, és elhagytam a körletemet. A folyosón is sokan sétáltak, azt hiszem nem csak nekem tűnt fel, hogy végre újra nyári idő van. Mostanában csak a tanulással és a levélírással tudtam elfoglalni magamat. Samu ismét írt, küldött magáról és arról a bizonyos lányról egy közös fotót, első ránézésre nem tűnik rossznak, bár én attól még kételkedem benne. Odafigyelek arra, hogy kivel van a bátyám, hiszen ez a kishúgiknak a dolga. Ha hazalátogatok, akkor biztosan megkérem a bátyám, hogy mutassa be nekem, mivel csak a külsejéből nem tudom megállapítani, hogy megfelelő-e Samunak. Gondolataim elkalandoztak séta közben, így, hogy szinte nem is voltam képben hamar odaértem a rét kapujához, amit egy laza mozdulattal kitoltam, majd kiléptem a friss pázsitra. Magamba szívtam a friss levegőt, majd egy pillanatra behunytam a szemem. Gyenge szellő fújdogált, ami pont tökéletes volt. Nem volt a közelemben senki, amit meglepőnek találtam, de nem foglalkoztam vele túlságosan sokat. Odasétáltam az egyik magasabb fához, majd letelepedtem az aljába, hátammal pedig a fának dőltem. Nagyon kényelmes volt, és nem mellesleg még megnyugtató is. Ismét behunytam a szememet, próbáltam nem elaludni, egyszerűen csak pihentettem a szemem. Hallgattam a madarakat a fákon, és élveztem a szellőt a bőrömön, és ahogyan a tincseimet dobálta ide-oda.
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 18:10 | Link

Barabás Dália Vanda
Sunglasses

Soha-soha-soha többet nem utazom busszal! Ez volt eddigi életem legrosszabb döntése, és erre már az indulást követő első tíz percben sikerült rájönnöm. Úgy gondoltam, hogy okos dolog megspórolni egy kis pénzt azzal, hogy Párizsból a kényelmes, tágas, légkondival ellátott vonat (vagy ne adj Isten repülőgép) helyett busszal jövök Magyarországra. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de tényleg belegondolhattam volna, hogy a 40 fokban talán ideálisabb lenne a költségesebb utazási formát választani.
Sebaj, most már ezt is tudom, és legközelebb tapasztaltabban fogok dönteni, de a lényeg az, hogy végre megérkeztem Bagolyfalvára. Hogy őszinte legyek, fogalmam se volt, hogy merre kéne indulnom a vasútállomásról, de szerencsére találtam egy segítőkész idős hölgyet, aki kedvesen elvezetett a falu határáig, onanntól meg már magamtól is eltaláltam a kastélyhoz.
Ahogy beléptem a kapun, eltöltött egy kellemes, nyugodt érzés. Végre a helyemen vagyok, és egy jó ideig nem is kell elmennem innen. Már nagyon elegem lett a folytonos utazgatásból, és bizonytalanságból. Persze, jó a a spontanaitás, a levegőváltozás szintén, viszont van egy pont, amin túl ez már nem elég. Olykor mindenkinek szüksége van arra, hogy megálljon egy pillanatra, megpihenjen, és végiggondolja, hogy merre tovább. Nekem most érkezett el ez a pillanat, nagyjából 5 év felfordulás után. Na de erről majd később...
Miután megcsodáltam az épületet, újabb lendületet vettem, de ez nem tartott sokáig, ugyanis a bejárat előtt egy győnyőrű rét terült el, telis-tele árnyékos helyekkel, amiknek most képtelen voltam ellenállni. Így ledobtam a sporttáskámat az egyik fa tövébe, mellé állítottam a gitáromat, majd feltoltam a napszemüveget a fejem tetejére, és egy lezser mozdulattal lehuppantam a földre.
Rögtön jobb! Mivel nem láttam, hogy bárki lenne itt rajtam kívül, gondtalanul ásítottam egyet, majd ledőltem a fűbe és vigyorogva néztem ki a fejemből, élvezve, hogy végre hűsölhetek egy kicsit.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 18. 18:20
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 18:35 | Link




Már majdnem elszunnyadtam, de folyton felébresztettem magamat valahogy, vagyis inkább felriadtam, mert féltem, hogy elalszok nyilvános helyen. Még csak az kéne, és majd az éjszaka közepén talál rám az egyik prefektus, és én húzom akkor a rövidebbet az biztos. Felóhajtottam, majd még egy pillanatra behunytam a szemem, de most nem magamat kellett felébresztenem. A fa túlsó végébe valaki lehajította a táskáját, majd maga is letelepedett, amire kissé megrémültem. Kissé arrébb csúsztam a fűben, hogy lássam ki vagy mi is volt az, és egy velem egy korúnak tűnő fiú feküdt nem olyan messze tőlem. Megköszörültem a torkom, hogy kissé felhívjam magamra a figyelmet, mert miért is ne?
- Megijesztettél - szólaltam meg, ezzel is elárulva a fiúnak, hogy nem ő itt az egyetlen, aki egy kicsit lazítani jött ki. De nem vagyok egy haragtartó típus, sőt, nem is haragudtam, csak borzalmasan ijedős vagyok, és utána mindig legalább egy percig képes kalapálni a szívem. A fiú közelébe csusszantam, majd próbáltam nőiesen elhelyezkedni, mivel ruhában voltam, és nem lett volna valami előnyös nem megfelelően ülnöm. Ez az egyetlen oka, hogy ritkábban hordok szoknyát, de ennek most valahogy nem tudtam ellenállni. Vártam, hogy a velem szemben lévő is felfigyeljen rám, és ha már ő megzavarta az én pihenésemet, szerintem úgy fair, ha egy picit én is zargatom őt. Ha nagyon idegesítő vagyok, majd úgy is elküld, de amióta itt vagyok, az ismerkedési tehetségem megerősödött kicsit, aminek felettébb örülök. Régebben egy szót se tudtam volna kinyögni idegenek előtt.
- Dália vagyok - mutatkoztam be, és a fiú felé nyújtottam a kezemet - Nem igen láttalak még erre fele - állapítottam meg, mivel a fiú arca tényleg nem volt valami ismerős. Lehet, hogy új? Mindkét lehetőséget kinézem belőle, mivel olyan békésen heverészik itt, mint aki már jól ismeri a terepet, de mivel nem ismerős semmi sem rajta, ezért az ellenkezője is előfordulhat. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:07
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 19:19 | Link

Dália
Sunglasses

Egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, ahogy ledőltem a puha fűbe, és hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a fáradtság. Pont annyira volt hosszú ez az út, hogy még ébren tudjak maradni, de már ne legyen elég energiám odafigyelni a viselkedésemre. Ilyenkor hajlamos vagyok iszonyatos őrültségeket csinálni, de leginkább mondani, és ezt a barátaim általában ki is szokták használni.
Az egyetlen dolog, amit sajnálok abban, hogy idejöttem az az, hogy őket nem hozhattam magammal. A legjobb haverom, Anthony hosszú hónapokig győzködött, hogy hagyjam a fenébe az egészet, ne jöjjek el, úgyse lesz jobb attól, ha egy pár száz kilométerrel arrébb költözök. De igazából mind a ketten nagyon jól tudtuk, hogy ezt ő se gondolja komolyan, sőt az utazásom előtt el is mondta, hogy valójában nagyon is támogatja a döntésemet, csak hiányozni fog neki a sok hülyeségem.
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után a bandánkkal. Remélem, hogy együtt maradnak, és nem hagynak fel a zenéléssel, mert mindegyikőjük túlságosan tehetséges ahhoz, hogy ilyen könnyen feladja. Én minden esetre próbáltam őket meggyőzni arról, hogy hamar fognak találni helyettem valakit, és talán egy kicsit más lesz, de attól még ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen újrakezdeni. Amúgy is gondolkoztunk rajta, hogy kellene egy váltás, mert már kezdtük megunni azt a stílust, amivel egészen mostanáig foglalkoztunk. Így most legalább ez is megoldódhat...
A gondolataimból egy ismeretlen hang rángatott vissza a valóságba. Gyorsan felültem, majd észrevettem, hogy egy lány ül le mellém. Fogalmam sincs, hogy honnan kerülhetett ide, de valószínűleg már előttem itt volt, ha azt állítja, hogy megijesztettem.
- Hát, most te is engem, úgyhogy kvittek vagyunk.- Mosolyogva néztem vissza rá, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet, és megráztam.
- Nagyon örülök Dália! Én pedig Mathias.-
Kicsit meglepett, hogy ilyen könnyedén megszólított, de titkon nagyon örültem neki, hiszen ki gondolta volna, hogy már az első napon akad társaságom.
- Pedig már réges-régóta ide járok! Hogyhogy nem láttál? Én tisztán emlékszem rád! Sőt... talán még egyszer váltottunk is néhány szót. -
Huncut mosollyal a szám sarkában várom a másik reakcióját. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet ez a lány, és ezt nem is tudnám érdekesebben kideríteni, mint így...
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 19:38 | Link




A fiú szerencsémre nem reagált rosszul, sőt, még el is fogadta a bemutatkozásomat. Magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy minél jobban megjegyezzem, majd egy kedves kis mosolyt vettem fel az arcomra.
- Nagyon örülök, Mathias - üdvözöltem kedvesen, majd halkan elnevettem magamat. Én? Megijeszteni valakit? Ugyan már, abban nem én vagyok a legjobb. Engem megijeszteni, na abban bárki más profinak számít.
Egy röpke pillanat erejéig, kicsit jobban végigmértem a fiút. Kicsit még idősebbnek is tűnik mint én, lehet elsőre láttam rosszul. Igyekeztem minél kedvesebbnek és udvariasnak tűnni, az első benyomás a legfontosabb.
- Nem szándékoztalak megijeszteni, de így fair - vallottam be, egy mosollyal az a mondatom végén. Nem telt el sok idő, Mathias kijelentette, hogy ő már pedig régóta ide tartozik, sőt szerinte még beszélgettünk is. Ez most komoly? Az agyam minden egyes kis apró zugában kutatni kezdtem, de se az arcát, pedig egy ilyen arcot szerintem meg tudnék jegyezni, se semmilyen jellemvonását nem tudtam felidézni. Én sem vagyok itt olyan régóta, de azt hiszem ez alatt a pár hónap alatt már kezdem megjegyezni a nap mint nap velem szembe jövő arcokat, illetve a többségüket. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejemet, és értetlenül néztem vissza a velem szemben ülő fiúra.
- Nem, én nem hiszem - mondtam, de az agyam még mindig járt, keresve a róla szóló emlékeket, majd végül feladtam.
- Biztos vagyok benne, hogy még nem láttalak itt - elhatároztam magamat, és szinte teljesen magabiztosnak állítottam ezt Mathiasnak. Lehet, hogy valaki mással beszélgetett, sok az olyan pici szőke lány mint én, ezért is vagyok olyan észrevétlen. Olyannak érzem magam néha mint valami után gyártott lánynak. Kíváncsi voltam a fiú válaszára, felkeltette az érdeklődésemet, mivel a memóriám ritkán csal, és most teljesen összezavart.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:06
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 20:14 | Link

Dália
Sunglasses

Már épp kezdtem elmerülni az emlékeimben, amikor a lány hangja magamhoz térített. Első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnt, és felkeltette az érdeklődésemet a bátorságával, főleg azért, mert nem a nyomulós fajtának tűnt, aki mindenkit megszólít, aki él és mozog, csak hogy felhívja magára a figyelmet. Ez a lány inkább a kedves, barátságos típusba tartozhat, aki tele van jó szándékkal, és különösebb megfontolás nélkül, spontán képes közeledni az emberekhez. Persze az is lehetséges, hogy teljesen félreértelmezem a jeleket, de eddig úgy tapasztaltam, hogy elég jól megy az emberismeret és bőven van is gyakorlatom benne.
Otthon gyakran teszteltem az engem körülvevőket, hogy értelmezzem és kielemezzem a szokásaikat, reakcióikat, feltérképezzem a személyiségüket. Ezt mindig nagyon érdekes elfoglaltságnak találtam, mert minden ember teljesen más. Igaz, ez elég közhelyesen hangzik, de mégis így van, és ezért érdemes időt szentelni arra, hogy jobban odafigyeljünk mindenkire akivel találkozunk.
- Igen, bár nekem azért nagyobb szégyen, hogy megijesztettél. Mégis csak fiúból vagyok... De mentségemre szóljon, hogy már nagyon el vagyok fáradva, és ilyenkor kevésbé észlelem a körülöttem lévő dolgokat. -
Örültem, hogy Dália partner volt a viccelődésben. Velem sajnos nem nagyon lehet másképp kibírni, mert előszeretettel szoktam szivatni az ismerőseimet, akik ha ezt nem tolerálják, akkor elég kínosak tudnak lenni ezek a szituációk.
- Igazán? Jól meggondoltad? - Felvont szemöldökkel fürkészem a lányt, mint aki azt várja, hogy még agyaljon egy kicsit a dolgon, de sajnos nem bírom sokáig és elnevetem magam.
- Ne haragudj! Tényleg nem találkoztunk még! Most érkeztem Magyarországra, és ezelőtt sosem jártam itt! Őszintén szólva, csak kíváncsi voltam a reakciódra, de nagyon tetszik, hogy ilyen magabiztos vagy! Meg aztán remélem, hogy ha találkoztunk volna, akkor nem felejtenél el. - A mondat végén rákacsintok Dáliára, majd újra elvigyorodom.
- Egyébként, te régóta vagy itt? Jól ismered a helyet? -
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 18. 20:17
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 21. 18:15 | Link




A fiú elsőre furcsának tűnt, bár volt már szerencsém ennél furcsább alakokhoz is, így inkább csak kíváncsian vártam a folytatást. Még mindig csak mi ketten voltunk idekint, innen legalábbis senki mást nem láttam. Igyekeztem minél kedvesebben, és meggyőzően mosolyogni, szavak nélkül is próbáltam éreztetni a fiúval, hogy tudom, hogy nekem van igazam. Ezt nem egóból, vagy nagyzolásból mondom, valahogy éreztem, hogy sosem láttam még őt errefelé.
- Igen, ebben azt hiszem van valami, de nyugodj meg, elnézem neked - mondtam a fiúnak, ezzel is éreztetve a bocsánatkérésemet. Nem tudom mennyire lett volna szükséges elnézést kérni, hiszen tudom, hogy én jobban megijedtem, mint ő, ha látott volna, ezzel  is egyetértene. Mathias rendkívül ravasznak tűnt, láttam rajta, hogy én lettem a célpontja, akit most előszeretettel tréfál meg. Nem tudom, hogy honnan tudtam, egyszerűen csak éreztem, amikor belenéztem a szemébe, amiből próbáltam kiolvasni a lehető legtöbbet. Mindig is a testbeszédet és a tekinteteket szerettem megfigyelni az embereken, szerintem azok árulják el a legtöbbet valakiről, annak jelleméről, illetve szándékairól. Egész jó emberismerőnek is tartom magam, de vannak olyan esetek, amikor naívságom miatt tudok hatalmasat is bukni ezzel a kis képességemmel.
- Persze, hogy biztos vagyok, ne viccelj! - mondtam nevetve a fiúnak, és magamon is meglepődtem, milyen kíváncsian és izgatottan vártam, hogy végre kimondja, hogy nekem van igazam, ami pár pillanat múlva be is következett. Áhá! Engem nem lehet átvágni..kivételesen. Összekulcsoltam a karjaimat a mellkasomon, ezzel is érzékeltetve egy kis megsértődést, de persze ezen nincs mit komolyan vennie Mathiasnak. Végül elmosolyodtam ismét, majd válaszra is bírtam magam.
- Jól megjegyzem az emberek arcát, szerintem nem felejtettek volna el, főleg akkor nem, ha beszéltünk is volna - nyugtattam meg a fiút, majd halkan felnevettem. Az igazat megvallva tetszett ez a kis tréfája, de hamar túlléptem rajta. Majd végül jött az újabb kérdés. Felsóhajtottam.
- Éééén igazából csak pár hónapja vagyok itt, a kastélyt is még csak nemrég kezdtem el úgy-ahogy kiismerni, de még sok a felfedezetlen terület a számomra is - vallottam be, majd udvariasságból én is érdeklődtem kicsit.
- És eddig hogy tetszik itt?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:02
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 22. 12:37 | Link

Dália
Sunglasses


A lány hamar felkeltette az érdeklődésemet határozottságával, és bár pont erre ment ki a játék, egy kicsit meg is lepett, hogy ellenfelemre találtam.
Örültem, hogy már az első napomon sikerült összefutni valakivel, ráadásul teljesen véletlenül, és még szimpatikusnak is tűnik. Az igaz, hogy kicsit kínosan jött ki, hogy megijedtem tőle, de az ilyesmin hamar túl lehet lépni, főleg ha van más, ami elterelje az ember figyelmét.
- Köszönöm, ez igazán rendes tőled. Majd valahogy meghálálom. -
A felmérésem egyáltalán nem várt, de annál kedvezőbb eredménnyel zárult, ugyanis Dália egy pillanatra se bizonytalanodott el. Olyan határozottan állt ki az igaza mellett, mint nagyon kevesen.
Mosolyogva néztem rá, majd bevallottam, hogy tényleg csak meg akartam szívatni, és valóban nem találkozhattunk korábban.
- Na akkor kíváncsi leszek, hogy ezek után ha később találkozunk, akkor fel fogsz-e ismerni. Bár ha ilyen biztosan állítod, hogy jó az arcmemóriád, akkor nem kételkedem. -
Mint kiderült, Dália sincs itt túl régóta, így nem is nagyon tudott mit mesélni az iskoláról.
-Eddig nem vonzott, hogy felfedezd? Vagy miért vártál hónapokat vele?-
Kíváncsi voltam, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy már néhány hónapja itt van, mégis csak mostanában kezdte el körbejárni ezt a hatalmas épületet. Én biztos nem bírnám ki addig, de lehet, hogy neki volt valami különleges elfoglaltsága az első időszakban, ami miatt ki kellett hagyni ezt az élményt.
- Hát... Mivel ezen a réten és rajtad kívül még konkrétan semmit nem láttam a kastélyból, ezért nagyon! Biztos, hogy nagyon új lesz nekem ez a világ, mivel senki se volt a környezetemben, akinek bármi köze lenne a mágiához. Emiatt kicsit izgulok is, hogy nagyon ki fogok lógni a sorból és nehéz lesz beilleszkedni. Nem tudom... Te mit gondolsz? Pontosabban, veled hogy volt? Varázsló családból származol? -
Hirtelen nagyon megeredt a nyelvem, és csak remélni tudom, hogy ezzel nem ijesztem el a lányt. Muszáj beszélgetnem valakivel, ugyanis már napok óta egyedül vagyok és ennyi idő alatt rengeteg gondolat felgyűlt bennem, amit egyszer muszáj kiadni valamilyen formában. Most az első dózisnak Dália lett az áldozata.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 22. 12:39
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 26. 10:03 | Link




- Nincs mit meghálálnod - mondtam, egy kisebb kacaj kíséretében. Láttam Mathiason, hogy hogy megviselte az, hogy egy lány is képes volt megrémiszteni. Természetesen ez nem volt szándékos, de magamban számomra is kissé viccesnek tűnt, hogy még én is képes vagyok ilyesmire, hogy valaki megijed tőlem. Ez lesz az új foglalkozásom, mindenkit a szőke hajammal fogok majd ijesztgetni.
- Bízz is bennem, hidd el, nincs miben kételkedned - Mondtam, majd rákacsintottam a fiúra, aztán ismét elnevettem magamat. Tényleg jó az arcmemóriám, bár csak azoknak szoktam köszönni, vagy jobban megjegyezni az arcukat akikkel már beszéltem is, de ezzel azt hiszem a legtöbb ember így van, így ez nem egy különleges képesség. Kicsit másképp helyezkedtem el a füvön, kezdtek a lábaim rendesen elzsibbadni, de nekidőltem a fának, és onnan néztem vissza a fiúra. Egész jóképű volt, ezt meg kellett állapítanom, de szigorúan csak magamban, és csak egy röpke pillanatra. Sosem foglalkoztam túl sokat a fiúkkal, ami odahaza viszont ritkaság volt. A lányok, akikkel egy környéken nőttem fel, már vagy egy éve a fiúk után koslattak, mindig én voltam az, aki inkább otthon ült, meg hát a szüleim is olyanok voltak, hogy az otthon ülés volt az egyetlen lehetőségem.
- Dehogynem, voltam már egy két helyen, de még mindig van rengeteg ahol nem jártam - válaszoltam a fiúnak - De van még időm bőven mindent rendesen felfedezni. Itt leszek még, ha szerencsém van, évekig, akkor biztos már úgy fogom ismerni a kastélyt mint a saját tenyeremet. Mathiasnak is lesz erre ideje bőven, plusz, ha kell szívesen segítenék is neki abban, hogy jobban kiismerje magát ebben a hatalmas építményben. Egyik pillanatról a másikra, a fiú nyelve úgy megeredt, hogy alig tudtam követni a mondatait. Mikor végzett, mindent újra végigvettem magamban, majd egy széles mosollyal az arcomon igyekeztem mindenre válaszolni.
- Hidd el, rajtam és a réten kívül vannak itt ezerszer szebb szebb és jobb dolgok is - nem túloztam, csak szimplán az igazat mondtam.
- Nem te vagy az egyetlen, aki nem máguscsaládból származik, nincs miért aggódnod, nagyon könnyen be lehet illeszkedni, és biztos vagyok benne, hogy főleg neked, sikerülni fog - nyugtattam meg a fiút, akin látszott, hogy tényleg aggódik kicsit. Itt mindenki egyenrangú, kit érdekel, hogy félvér vagy aranyvér.
- Én varázsló családból származom - mondtam, egy halovány mosollyal az arcomon. Sosem szerettem ezt hangoztatni, mivel sosem szerettem, hogy szerintem mi voltunk a legeslegmágusabb család mind közül. Kiskorom óta taníttatnak, nem csoda, hogy örülök, hogy végre nem otthon kell laknom.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:00
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 26. 18:04 | Link

Dália
Sunglasses

- Rendben, de nem tudod miről mondasz le. Nagyon jó vagyok a hálálkodásban! - Mosolyogva pislogok a lányra, majd elégedetten nyugtázom, hogy ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy talán egy kicsit túl sok időt fordítottam erre az ijesztgetős problémára, ahelyett, hogy fel se hoztam volna és akkor nincs is miért magyarázkodni. Mindegy, most már nem tudom visszatekerni az idő kerekét, és legalább az elején letudtuk az első kellemetlen helyzetet.
Dália tényleg egyre szimpatikusabb, és külön jól esik, hogy ilyen figyelmes velem. Nem is tudom hogy lehetett ekkora szerencsém, hogy az első napon találkozok egy ilyen lánnyal. Kedves, aranyos és mellesleg nagyon csinos is, de ez utóbbit igyekszem figyelmen kívül hagyni, mert nem szeretném már most elrontani.
- Micsoda merész kérés! Hisz alig ismerlek, és máris bízzak benned? Na jó... Csak aztán nehogy csalódnom kelljen. - Kisfiús mosollyal figyelem, ahogy Dália magabiztosan áll ki az igaza mellet, és igyekszik engem is meggyőzni, hogy márpedig neki tökéletes a memóriája, és tuti, hogy engem se felejtene el.
- Na azért! Őszintén, két lehetőség jutott eszembe: az egyik, hogy annyira zárkózott voltál, hogy ki se dugtad az orrod a szobádból, a másik pedig, hogy valami komolyabb gond vagy feladat töltötte ki az idődet. De örülök, hogy igazából egyik se! És... ha már itt tartunk, és esetleg lesz kedved, akkor valamikor elmehetnénk felfedezni egy-két helyet. Nem lenne nehéz dolgod velem, ugyanis bárhova vihetnél, minden új lenne. - Kíváncsian várom, hogy vajon mit fog mondani az ajánlatomra, mert lehet, hogy ő egyáltalán nem kedvelt meg annyira, mint én őt, és esze ágában sincs bárhova is eljönni velem. Azért egy próbát megér!
- Tudod... Nehéz viszonyítani, amikor még csak ennyit láttam. De... nekem nem nagyon kellene több.-
Az utolsó mondatnál kicsit elcsuklik a hangom, mert beszéd közben jövök rá, hogy ezt talán nem kellett volna. De remélhetőleg nem fogja se félreérteni, se túlértelmezni, mert akkor nagy bajban vagyok. Zavaromban kicsit elkezdek mocorogni, majd felhúzom a lábam, és törökülésbe helyezkedek, szembe Dáliával.
- Ez megnyugtató! Igazából emiatt aggódtam a leginkább. Fogalmam se volt, hogy itt hogy állnak a dolgokhoz, csak hallottam, hogy egy-két helyen lenézik azokat, akik nem aranyvérűek.-
Hálás pillantással jutalmaztam a bíztató szavait, és még halványan el is mosolyodtam. Tényleg ez volt a legnagyobb félelmem, és most jól esik, hogy ez a teher lehullik a vállamról.
- Akkor már biztos rengeteg mindent tudsz! Nem szeretnél mesélni kicsit erről a világról? Úgy nagyjából tisztában vagyok a dolgokkal, de rengeteg olyan része van, amit nem teljesen értek. Például... Te tudod, hogy pontosan mi az a kviddics? Meg... Hogy tud valaki átváltozni egy állattá? Vagy... Van ennek a világnak egy vezetője, vagy valami hasonló? -
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 26. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék