Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Szóval ez is eljött. Lin nemsokára elhagyja a kastélyt, hogy egy ispotályban tengesse tovább a napjait. Bercinek pedig egy kicsit megszakad a szíve érte. Nem csak azért, mert a lány jóval fiatalabb nála, és nem érdemelt meg ekkora fintort az élettől, hanem azért is, mert igazán megkedvelte az elmúlt pár hónapban, amíg együtt voltak a Levita élén. Igazából be is van tojva kicsit, hogy mi lesz most. Vagy talán nem is annyira kicsit.
Kezében a pálcáját szorongatja, miközben szemeivel megtalálja a sötétben a lány szobájának ablakát. Jó magasan van, ide nem lesz elég sem egy, sem több ember hangja, de ezt egy okos kis bűbáj segítségével meg lehet oldani. Béna kezében egy darab papírt szorongat, amelyet tenyerének az izzadsága kissé már átitatott, és enyhén gyűrött is. Szakszóval: Saláta.
Még senki nincs itt, de biztos benne, hogy eljönnek. Lint mindenki nagyon szereti, így biztos benne, hogyha valamikor, hát most van itt az alkalom, hogy a Levita kidugja kicsit az orrát a klubhelyiségből. Valahogy egyébként is el kell búcsúzniuk, ha már a lány egy formálisabb búcsúbuliba a körülményekre való tekintettel - teljesen jogosan - nem ment bele.
Neki egyébként is mindegy, mert ha nem jönnek a többiek, ő akkor is elkezdi. Maximum egyszemélyes lesz a műsor, és másnap nevetnek rajta egy jót.
Fekete pulóverének ujjába húzza a kezét, egy sóhajjal megállapítva, hogy kicsit hűvös van. De ha minden jól megy, nagyon sokat azért nem kell majd itt ácsorognia.
Pár percig még álldogál. Ha időközben megérkeznek a diákok (remélhetőleg látták a kiírását), akkor velük, ha nem, akkor egyedül kezd bele a Levita indulójába Lin ablaka alatt, miután elmormolt egy gyors Sonorus-t.
- A Szfinx házába kerültünk,
Levita a mi nevünk,
Jegyezze meg jól, ki hall,
Nem tud elénk állni fal! - az első versszakot még tudja a cetlije nélkül is, de talán arra sem lesz szükség. A többiek majd kisegítik, remélhetőleg bőven túl fogják harsogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=594646#post594646][b]Béres Bárcián - 2016.05.17. 19:05[/b][/url]

Szóval ez is eljött. Lin nemsokára elhagyja a kastélyt, hogy egy ispotályban tengesse tovább a napjait. Bercinek pedig egy kicsit megszakad a szíve érte. Nem csak azért, mert a lány jóval fiatalabb nála, és nem érdemelt meg ekkora fintort az élettől, hanem azért is, mert igazán megkedvelte az elmúlt pár hónapban, amíg együtt voltak a Levita élén. Igazából be is van tojva kicsit, hogy mi lesz most. Vagy talán nem is annyira kicsit.
Kezében a pálcáját szorongatja, miközben szemeivel megtalálja a sötétben a lány szobájának ablakát. Jó magasan van, ide nem lesz elég sem egy, sem több ember hangja, de ezt egy okos kis bűbáj segítségével meg lehet oldani. Béna kezében egy darab papírt szorongat, amelyet tenyerének az izzadsága kissé már átitatott, és enyhén gyűrött is. Szakszóval: Saláta.
Még senki nincs itt, de biztos benne, hogy eljönnek. Lint mindenki nagyon szereti, így biztos benne, hogyha valamikor, hát most van itt az alkalom, hogy a Levita kidugja kicsit az orrát a klubhelyiségből. Valahogy egyébként is el kell búcsúzniuk, ha már a lány egy formálisabb búcsúbuliba a körülményekre való tekintettel - teljesen jogosan - nem ment bele.
Neki egyébként is mindegy, mert ha nem jönnek a többiek, ő akkor is elkezdi. Maximum egyszemélyes lesz a műsor, és másnap nevetnek rajta egy jót.
Fekete pulóverének ujjába húzza a kezét, egy sóhajjal megállapítva, hogy kicsit hűvös van. De ha minden jól megy, nagyon sokat azért nem kell majd itt ácsorognia.
Pár percig még álldogál. Ha időközben megérkeznek a diákok (remélhetőleg látták a kiírását), akkor velük, ha nem, akkor egyedül kezd bele a Levita indulójába Lin ablaka alatt, miután elmormolt egy gyors Sonorus-t.
- A Szfinx házába kerültünk,
Levita a mi nevünk,
Jegyezze meg jól, ki hall,
Nem tud elénk állni fal! - az első versszakot még tudja a cetlije nélkül is, de talán arra sem lesz szükség. A többiek majd kisegítik, remélhetőleg bőven túl fogják harsogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=597081#post597081][b]Soóki Zsóka Boglárka - 2016.05.28. 22:33[/b][/url]

Eddig ez volt a második legszomorúbb pillanat az életében, az édesapja elmenetele után. Mikor látta a kiírást, még vagy percekig a hirdetőtábla előtt állt, utána pedig könnyes szemekkel indult megkeresni bátyáit, hogy megvigasztalják. Lin távozása nagyon megviselte, megviseli a lánykát, bár nem tudtak sokat beszélgetni, mindig nővéreként gondolt a szőkére. Megadta neki a tiszteletet, mégis lehetett vele bármiről beszélni. Aznap sírva aludt el, és csak másnap tudatosult benne teljesen, hogy szeretett házvezetője le fog menni. Berci bácsi maradni fog, legalábbis a lányka reménykedik benne, a férfi mégis más, mint Leen. Neki nem merne annyit elmondani, akkor sem, ha biztos a segítségben.
Látta a bácsi kiírását is, és újra elöntötték szemecskéit a könnyek. Előtte nem szabad ilyen szomorú dolgokról beszélni és teljesen biztos vagyok benne, hogy éneklés közben is többször meg kell állni orrot fújni, szipogni. A megfelelő időpontban ér a megfelelő helyszínre, ahol már többen várakoznak, de először a HVH-t szúrja ki. Tolakodva lépked a férfi felé, majd szomorú pillantásokkal néz rá. Ahogy Berci a Levita indulóját kezdi énekelni a lányka halkan csatlakozik hozzá, de az első sor után előveszi zsebkendőjét és kifújja az orrát. Azt hitte tovább fogja bírni, de úgy tűnik tényleg elkeserítette Lin távozásának a híre.
- Szfinx tartja a címerünk... - indul a második strófa, és ezt is végig szipogja. Lin biztos meghallotta az éneküket, mindig is nagyon odafigyelt a diákjaira, ez az egyik ok, amiért nagyszerű HV. Minden tőle telhetőt megtett a kékekért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=598179#post598179][b]Aileen Aurora - 2016.06.01. 16:35[/b][/url]

Éppen néhány papírt rendez össze a házvezetői asztalon - bár valójában már csak nézelődik, búcsúzik a helytől, semmi érdemlegeset nem tesz, és nem is kell tennie -, amikor meghallja odakintről a hangokat. Csodálkozva araszol közelebb az ablakhoz, és amikor meglátja a kékeket, és köztük a kékszemű pasast, egyszerűen elerednek a könnyei. Annyira nem szívesen megy el, annyira maradna még. Ez a helyzet annyira rossz, annyira fájó. De muszáj mennie, ha még élni akar valamennyit. Ráadásul túl sokat támaszkodik a prefektusaira, Bercire. Ilyen állapotban őket is csak terhelni fogja, ez pedig egyáltalán nem célja.
Most azonban minél hamarabb le akar jutni a toronyból, hogy megölelhesse drága kékjeit. Szélesre tárja az ablakot, aztán a szoba sarkából felkap egy seprűt. Múlt héten kobozta el az egyik diáktól, és most, amikor a lába közé veszi, csak azért imádkozik, hogy ne egy takarítószeres seprű legyen. Az kétszeresen is bukta lenne.
Könnyeitől nem nagyon látja, hogy merre megy, de azért sikerült kitalálnia az ablakon, és szerencséjére a seprű repül, így nem is végzi csúnyán összetörve a torony aljában. Persze az orvos nem véletlenül tiltotta el a repüléstől, elvégre egy gyenge, beteg, szédülékeny nőnek még véletlenül sem szabadna repkednie, de hát kit érdekel ez most, amikor Lin búcsúzni szeretne?
Földközelbe érve, szinte leugrik a járgányról, cseppet sem zavartatva attól, hogy az csak simán a földre zuhan, hiszen ő már fut is helyettese felé, hogy megölelhesse, és nem mellesleg belefúrhassa arcát a férfi széles vállába. Mert hát mégiscsak ciki itt bőgni mindenki előtt.
Bár az elején sokan nem értették, miért rá esett a választása, de az idő őt igazolta, és Berci a kékeknek tényleg jó apjává vált. Nem fél itt hagyni őket, mert tudja, hogy ő vigyázni fog rájuk. Szívesen megköszönné neki, hogy mindig mellette állt, segített neki és majdhogynem második apjának is érzi őt, de a sírástól képtelen megszólalni.
Egyik karját kinyújtva a mellettük álló Bogit is ölelésébe vonja, fejét az övének dönti, és csak van. Lágyan ringatni kezdi hármukat, szokása ezt tenni, ha nagyon szomorú, ezzel kicsit megvigasztalódik. Most mégsem működik. Itt már csak Alex segíthetne. De azért lassacskán elapadnak a könnyei, ha törött félmosollyal is, de képes ránevetni a körülötte állókra, és elmondani nekik, mennyire szereti őket.