36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 5. 15:31 | Link

Vasil
- Zárt

Hosszasan fújom ki az eddig bent tartott levegőt, ezzel egy időben ellököm magam a pad támlájától. A földre ugrom, kezeimet a zsebembe süllyesztem és elindulok az erdő felé. Tisztában vagyok vele, hogy nem lenne helyes bemenni oda, most, hogy itt vannak a nyakunkon a felügyelők. De a szükség nagy úr, és nekem az erdőre van szükségem. Még gyakorolni sem tudok, pedig itt a tavasz, sok a zöld, rügyeznek a fák, tökéletes időpont az elemi mágia fejlesztésére, erre tessék. Kapunk egy rakás minisztériumi bábot, akik árgus szemekkel lesik az ember minden lépését, hátha elkövetsz csak egyetlen egy pici hibát is. Nagyon bosszantóak, csak az a baj, hogy nem tudunk ellenük mit tenni, és láttam Ádámon még az évnyitón, hogy neki sem a szíve csücskei, amit meg is értek. Aztán utána elmagyarázta, hogy húzzuk meg magunkat. Hát, eddig sem nagyon mutogattam ezt az oldalam, de most meg pláne nem csinálhatok semmit. Tényleg mindenhol ott lehetnek.
Kacifántos gondolatmenetem egy fiú szakítja meg, tulajdonképpen egy földön fetrengő, talán piknikező mestertanonc. Nem Norbi az, de ez az új srác annyira ismerős, hogy nem tudok csak így elsétálni mellette - pedig ezt kellene csinálnom. Tőle öt-hat méterre torpanok meg, tekintetem le sem veszem róla, és közben próbálok rájönni, hogy hol láthattam már. Mert jó, fent a kastélyban, de ha csak ott láttam volna, akkor nem cövekelnék le egy pad mellett. Hunyorogva próbálok nevet kapcsolni az archoz, arra pedig egy percig sem gondolok, hogy esetleg észrevehet. Ahogy látom, a szeme egyelőre csukva van, de ha így folytatom, biztosan érezni fogja azt a kellemetlen érzést, ami akkor jön, ha valaki sok ideig néz... Mert pontosan ezt teszem én is. Bámulom összeráncolt homlokkal, zsebbe rejtett kezekkel, picit oldalra döntött fejjel. Mint egy kiskutya.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 5. 15:52 | Link

Izabella

A bolgár nagyon szereti a tavaszt, már-már imádja. Sokat szeret ilyenkor a szabadba tölteni, ha tudja hívja a szöszit is, de természetesen máshol tartózkodik, nem elérhető. Nem egy nagy lázadó típus, de a felügyelők ezt azért nem vehetik el tőle, hogy kifeküdjön a napsütésre. Otthon összekészített néhány szendvicset, meg üdítőt, hátha lesz partnere is. tulajdonképpen reménykedik, hogy Michelle hazajön meglepetésként és akkor ő is élvezheti a tavaszi napsütést. Persze nyilvánvalóan nem lesz egy így, de a remény hal meg utoljára.
Egy vastagabb pólóban és farmerben fekszik, szétvetett kezekkel, pedig ez amúgy is veszélyes a vicces kedvű diákok miatt. Lehunyt szemekkel fekszik tehát a vastag takarón, a két kezét párnaként tartva a feje alatt. Finoman mosolyog és valami fura érzés lesz rajta úrrá, ez pedig még a bulgáriai életéből maradt: figyelik. Felpattanhatna hirtelen is, de nem hiszi, hogy komoly veszélybe lenne, így csak kinyitja a szemeit. Nem messze tőle álldogál egy szőke hajú lány, talán az egyik prefektus az emlékei szerint. ~ Meg szeretne büntetni? Reméljük nem. ~
- Helló, Vasil vagyok. Kérsz egy szendvicset? Meg innen jobban megnézhetsz magadnak - kacsint a lányra, majd feltápászkodik ülő helyzetbe. Gőze sincs, hogy mennyit feküdhetett, akár pár perc, akár órák is lehettek, bár a nap hasonló szögben süt le rájuk. Int a lánynak, helyet mutat, hogy ha szeretne, leülhet. Abban biztos, hogy már látta már többször is, de továbbra is fúrja az oldalát a kíváncsiság, na meg az is, hogy miért nézte őt a szőke.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2016. május 5. 15:54
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 5. 16:14 | Link

Vasil

Figyelem az arcvonásait, próbálom összekapcsolni az ismerőseimmel. Azokkal is, akikről csak hallottam, de tudom, hogyan néznek ki. Végül is az is valami, csak nem biztos, hogy el is találom. Oda is mehetnék hozzá, hogy "helló, ismerős vagy, ki vagy?" de akkor biztosan hülyének nézne, azért meg nem kapnék piros pontot. Meg lehet, hogy egy felügyelő - ez utóbbit azonban gyorsan el is vetem magamban, hisz nem lehet felügyelő. Már csak azért sem, mert felül és olyat mond, amitől meg kell kapaszkodnom a padban. Hah! Tudtam, hogy ismerem.
Zavartan pillantok körbe, aztán az intésére elindulok felé. Végül is már épp itt az ideje megismerni.
- Vasil? Az a Vasil? - tisztában vagyok vele, hogy ebből nem fog rájönni, miért várok erre igenlő választ. Meg amúgy is, hogy erre milyen választ várok. De hát Vasil. Vajon hány ilyen nevű fiú rohangálhat a suliban? Mindenesetre kíváncsivá tett, és ha már itt van, beszélgessünk. - Dimitrov? - vonom fel szépen ívelt szemöldököm végül. Meg sem próbálok segíteni neki abban, hogy megválaszolhassa a kérdésem, én magam pedig egyelőre nem mutatkozom be. Nem akarom lelőni a poént, meg Michelle hátha mesélt rólam. Magamban ajánlom neki, hogy így legyen, mert ha nem, tennem kell egy kellemetlen látogatást nála. Ami végül úgyis odáig fajulna, hogy én csendben ülök a konyhában, ő meg magyaráz. Úgy mindenről, néha kiabálva, néha meg nem. Mert most azért mégis képzeljük el, ahogy én dühösen lecsörtetek hozzá, azzal a szándékkal, hogy jól kiosztom. Nonszensz.
- Köszönöm, nem kérek semmit - utasítom el kedvesen a felajánlását, aztán elpirulok, ahogy meghallom a következő mondatát. Na, jó, ilyet nem játszunk. - Nem, én csak azt hittem ismerlek... és igazam is lett, szóval ezt a témát akár is el vethetjük - a fejemet rázva ülök le mellé, zöld szemeimmel az övéit keresem. Ismerkedjünk akkor.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 6. 11:35 | Link

Izabella

Mindig öröm megismerkednie egy új idegennel, főleg, ha kedves vele. Szereti ezt a sulit, tele van érdekesebbnél érdekesebb személyekkel, bármilyen oldalról nézzük, nagyon színes a társaság. Ha pedig már a szőke lány idáig merészkedett meg is hívja magához. A kérdésen kissé meglepődik, nem hiszei, hogy más Vasilt ismerne, legalábbis az iskolában biztos nem. A hangsúlya pedig nagyon furcsa, nem is tudja hova tenni.
- Hát, remélem. Bár nem vagyok híres - vonja meg a vállát, miközben a szőke lány még egy kérdést tesz föl. Szóval valahonnan mégis hallott már rólam, de nem igen tudja eldönteni, hogy honnan. Hacsak nem Michelle ismeretségébe tartozik, mert egyébként nem nagyon mutogatja magát az órákon kívül.
- Igen, Vasil Dimitrov. Remélem nincs másik - vigyorog a lánynak, majd meg is hívja piknikezésre, amit gyorsan vissza is utasít a másik. Nem szegi kedvét, csak kíváncsi a lányra, főleg úgy, hogy az még nem mutatkozott be. ~ Vajon miért titkolózik? ~
- Á, szóval ismersz. Ez jó nekem? Honnan ismersz? - kíváncsiskodik tovább, miközben a lány helyet foglal. Kicsit odébb is ül, hogy megfelelően nagy helye lehessen a szőkének.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 6. 18:08 | Link

Vasil

Amikor végül kiderül, hogy tényleg az a bizonyos Vasil ül előttem, lesütöm a szemem és visszagondolok arra a nagyon régi beszélgetésre, mikor rellonos barátnőm bejelentette, hogy ki ez a fiú és mi történt köztük. Olyan régen történt az, most pedig már együtt is vannak, Michelle tuti nem lát jól a rózsaszín ködtől, ha a navinésről van szó - meg amúgy sem -, Vasil meg... Vasil. Igazából nem tudok róla sokat mondani, ahogy ő sem rólam.
- Nem ismerek másik Vasilt - biztosítom a fiút, és azt is szívesen hozzátenném, hogy borzasztóan régóta várok erre a találkozásra, de inkább magamban tartom. Nem kell tudnia, hogy én már akkor sejtettem a kapcsolatukat, mikor ők ketten még nem - igazából nem sejtettem semmit. Elmehetnék jósnak is, haha. Csak félő, hogy nem keresnék valami sokat és az első hozzám betévedő ember jövőjét sem tudnám megjósolni, és elég rosszul is hazudok, ezt azért tegyük hozzá.
- Nem foglak bántani, hé - emelem fel mindkét kezem a következő kérdésére, még el is mosolyodom közben. Tetszik nekem ez a Dimitrov. - Fogalmazzunk úgy, hogy van egy ked... hát, kedves közös ismerősünk - jó, Michelle végül is mostanában mindig kedves, nem az szemmel-gyilkolós, bunkó, harcias és még sorolhatnám milyen lány, akiről hallottam annak idején. A szememben azóta nagyon gyorsan megcáfolta a sztereotípiákat, és ezt nem úgy tette, hogy ki kellett hozzá nyírnia valakit. De lehet, hogy sok mindenről nem tudok még...
- Szóval van ez a közös ismerős. Talán sejted is, hogy kiről beszélek, de ha nem, az se baj - hogyne lenne baj -, és elsőre kicsit ijesztőnek tűnhetek, hogy nem mutatkozom be, meg minden, de nem eszlek meg. Viszont nagyon szeretnélek megismerni, mit gondolsz, mesélsz magadról? - érdeklődve emelem rá zöld tekintetem és miközben a választ várom, gondolatban megveregetem Michelle vállát. Jól választott.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 8. 08:39 | Link

Izabella

Kíváncsisága nem hagy alább, csak nézi a szőkét, ahogy a neve hallatára lesüti a szemeit. ~ Vajon miért lehetek én ennyire érdekes? Talán a múltból valaki utánam küldte, de megkedvelt közben és nem akar… Ki tudja? De biztosan rá fogok jönni, ha így van. ~ Habár helyet mutatott neki, most kissé bizalmatlan. Nem igazán jó ómen, ha tudják a neved, a másik pedig húzza a bemutatkozást, valami nem stimmelhet. A bolgár megjárta a maga kálváriáját, és sokkal bizalmasabb lett amióta itt van, de Michelle-éknél való látogatás kissé felszította a régi gyanakvó Vasilt. Nem beszélve a mérgezett borról, az sem segített.
- Ennek örülök, akkor foglalj helyet – kedélyes marad, mert lebukni nem akar, ha mégis a legrosszabb következne be. Előbb meg kell tudnia, hogy ki ez a lány, és mit akar. Kicsit gyanús is, hogy pont itt találkoznak, holott rengeteg lehetőségük lett volna eddig. Igaz, nyílt terep, de senki sincs még a közelben sem. Bár elcsábítani már nemigen lehet, ezt a „megbízók” nem biztos, hogy tudják.
- Ennek igazán örülök – és fel is készültem rá, mondja tovább magában, de nem tesz semmi olyat, ami miatt gyanússá válhatna. Pár ilyen kört eljátszott már korábban is, tudja, hogy hogyan mennek ezek. Persze tudja jól, hogy lehet, hogy csak a paranoia beszél belőle, így megadja az esélyt a másiknak.
- És ki az, ha szabad megtudnom? – a nyelvbotlást észre vette, a „ked” biztos nem a hét napjára akart utalni, hanem, hogy kedves ismerős. Nos, ha nem kedves az ismerős, az megint csak rosszat jelent. Aztán a lány újra elmondja, hogy az ismerősünk közös – fura is lenne, ha egy közös ismerőst, csak egyikőjük ismerné -, majd meg szeretné ismerni úgy, hogy a nevét nem mondja el. Vasil összeráncolja a homlokát erre… azt tudja, hogy ha nem ezzel a szöveggel állít ide a szőke, akkor nem gyanakodik, de ez már egyes készültségi fokozatba kapcsolja őt.
- Rágós vagyok egyébként is – villant azért egy mosolyt, de nem engedi meg, hogy bemutatkozás nélkül továbbmenjenek. – Azért csak mutatkozz be, mert… voltak régen dolgok, amit nem szeretnék újból átélni és azok a beszélgetések pontosan ugyanígy kezdődnek. Nem mintha nem tetszene ez a barkochba, csak… ne haragudj, de e nélkül nem szívesen beszélnék magamról – kér elnézést a maga módján, és látszik, hogy zavarban is van kissé. Nem akarja megbántani a lányt, ha ártatlan, de a múlt az mégiscsak múlt.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 10. 20:03 | Link

Vasil

Érdeklődve figyelem a navinés mozdulatait, és bár nem vagyok valami nagy viselkedéselemző, látom rajta, hogy nem tudja hova tenni a helyzetet. Amit teljesen meg is értek, mert egyelőre nem vagyok hajlandó leleplezni magam, szegénynek így fogalma sincsen, hogy miért kérdezősködöm róla, és hogy egyáltalán mit akarok tőle. Pedig szerintem nagyon jól elcseveghetnénk, biztosan lenne is egy(!) közös témánk. Ez már haladás, emberek.
A kérdését olyan szépen hagyom figyelmen kívül, mint amilyen szép vagyok én. Egy mosollyal igyekszem elterelni a témát erről a dologról, egy ideig még nem szeretném lerántani a leplet Michelle-ről, pedig úgy talán Vasil sem lenne ennyire távolságtartó.
- Elnézést, ha túlságosan indiszkrét voltam - emelem fel ismét kezeim védekezően, mert semmi szükségem rá, hogy félreértse a helyzetet. - Nem akartam, természetesen megértem, ha nem szeretnél így beszélgetni - még rá is bólintok a dologra úgy, mintha ezt így jól megbeszéltem volna saját magammal. Tisztára, mintha Vasil egy skizofrén, enyhén riasztó Izabellával találkozott volna, és nem pedig velem. Aki a normális.
Mielőtt még teljesen befejezném ezt a játékot, oldalra biccentett fejjel megkeresem a tekintetét, és igyekszem azt sugallni közben, hogy ismernie kell engem. Tudom, hogy ismer, ha kell, szedje ki az agya legmélyebb részéből azt a kis információt, amit tud rólam, de olyannak mindenképp lennie kell! Ki fogok borulni, ha Michelle nem mesélt rólam egy szót sem.
- Izabella vagyok - még mindig őt nézem, természetesen valami reakciót -meglepettet, valami olyasmit, hogy hát persze, hogy te vagy az!- várok tőle. Aztán segítségképp hozzácsapom a vezetéknevem is. - Nemes - jó, ez így elég hülyén hangzik egyedül, meg egy másik helyzetben -mondjuk, ha nem én mondtam volna és nem az én nevem lenne- visítva vetném magam a földre, de ezzel is csak próbálom rávezetni a navinést a dolgokra. Meg felkészíteni magam az instant dührohamra - lehet egyáltalán nekem olyanom kialakulóban?
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 12. 14:01 | Link

Izabella

- Megbocsájtok - szól, amikor végre Izabella feladja a titokzatoskodást. Valójában nem bánná, de a múlt kísért, és nem szeretne valami olyat mondani, amit esetleg később megbánna. Viszont ne,m az a gyanakvó típus, és nem küld el embereket csak úgy, mert mondjuk nem tetszik neki a fizimiskája - persze Izabella egyébként is dekoratív személy -, így a lánynak egyébként sem kellene félnie attól, hogy el lesz küldve. De így a legtisztább, mi több még elnézést is kér a bolgártól.
- Öhm... oké - bólint ő is, megtoldva egy mosollyal, és megvárja amíg leül mellé a szőke lány. Végül megtudja a nevét is, ami elsőre nem kelt gyanút neki. Sőt igazából nem is ismert Izabellát, még csak hallomásból sem. Aztán hozzáteszi a vezetéknevét is, amire Vasil már felvonja a szemöldökét. ~ Na, ez már ismerős, ki is említette? Nem fog eszembe jutni, pedig tudom, hogy... jaaaa. ~ Magát jól hókon vágja, amikor rájön, hogy ki ez a lány. Jól meg is nézi magának, és fel is kacag.
- Szóval te vagy az az Izabella, akiről Michelle beszél. Úgy vettem ki, hogy közel állsz hozzá, bár ő nem vallaná be... nem olyan típus - vigyorog tovább, és hirtelen át is öleli a lányt, majd rövid úton el is engedi.
- Bocsi, hogy kételkedtem, így már értem, hogy mit szerettél volna. Kár, hogy nem mentem bele - vonja meg a vállát, majd törökülésbe helyezkedik úgy nézi a lányt.
- Úgy is meg akartalak már ismerni, jó, hogy ide jöttél. Így viszont már enned kell a szendvicsekből, mert még kikapok Michelleől. Tudod: "még meg se kínáltad?" - nevetgél tovább, és minden feszültség kimegy belőle.
- Na, ki vele, mit szeretnél tudni? Én tudom, hogy te szereted a vattacukrot - előnybe érzi magát, habár nem tudja, hogy Michelle miket mondhatott el róla. hamarosan úgyis kiderül majd.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 18. 18:23 | Link

Vasil

Döbbenten pislogok a navinésre, amit nem Michelle említése vált ki belőlem. Csak megnyugszom, hogy a lány mesélt rólam, mert bármennyire is hadakozott és hadakoztam én is eleinte a kapcsolatunk ellen, azt mindkettőnknek be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb szükségünk volt egymásra akkor -és most is-, mint bárki másra. Nekem néha még mindig nagy szükségem van rá, ilyenkor előszeretettel rontok be hozzá, ő pedig készségesen hallgat meg és oktat ki nem feltétlenül kedvesen, ami legalább használ. A lefagyásom az ölelésre vonatkozik, ahhoz még mindig nem vagyok teljesen hozzászokva, hogy idegenek érjenek hozzám, pláne ölelgessenek. Nagyokat pislogva várom, hogy Vasil elengedjen, majd amint ez megtörténik, egy halvány mosollyal igyekszem leplezni a zavarom.
- Szóval Michelle mesélt rólam - szólalok meg végül a navinés tekintetét keresve. - Rólad viszont szinte semmit sem tudok, mert vagy nem tudott rólad mondani semmit, vagy pedig túlságosan is mással voltunk elfoglalva, hogy szóba kerülj. Most viszont itt vagy, és én nagyon kíváncsi vagyok. Tudni szeretnék mindent, amit érdekesnek találsz magadról. Hol találkoztatok? És egyébként is... hogy kerültetek össze? - direkt nem a hogy maradtál mellette kérdést teszem fel, mert arra tudom a választ. Megkedvelte a lányt és ami fontos, hogy nem is fél tőle, így tulajdonképpen még örült is annak, mikor a közelében lehetett. Tudom, mert ez velem is így volt, Párizs után változhatott meg valami. Akkor kezdtem valami barátféléségként tekinteni rá. És hát gondolom valamikor benne is tudatosult a dolog, hogy én itt vagyok, lehet rám számítani és velem beszélgetni. Fogalmam sincs már mikor kezdődött ez az egész, de örülök neki és Vasilnak is, aki remélhetőleg pillanatokon belül elkezd majd áradozni a lányról.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 21. 12:52 | Link

Izabella

Ennél közvetlenebbnek gondolta Mich legjobb barátnőjét. Magából kiindulva persze, hiszen nem mondaná rájuk senki, hogy hasonlóan gondolkodnak dolgokról. Persze van sok olyan dolog, amiben igen, és nyilván pont az ellentéteik teszik vonzóvá, izgalmassá a másikat. Hiszen, ha éppen elgondol valamit, hogy ez neki mondjuk annyira nem jönne be, Michelle áradozik, hogy milyen figyelmes. Oké, azért ez nem olyan sokszor van, de pont ez dob néha egy nagyot a kapcsolatukon. Ez ugyanúgy megvan valószínűleg visszafelé is, szóval ez a páros igazán megtanult már kompromisszumot kötni. Nos, pont emiatt furcsállja, hogy Izabella nemhogy nem öleli vissza, még furán is néz rá, pedig ő valóban ki akarja mutatni, hogy mennyit jelent Michnek, ezáltal valamilyen módon neki is. Nem fogja szóvá tenni, csak kicsit csalódott, mert úgy gondolta, hogy a francia szöszkének pont az tesz jót, ha nem hasonszőrű hozzá. Talán tévedett, de Izabella még megcáfolhatja, végül is nem a világ egy ölelés, pláne nem ebből bármilyen komoly konzekvenciát levonni.
- Mesélt, bár elég szűkszavúan. Tudod jól, hogy inkább a tettek embere - mosolyog rá a tengerzöld szemekre, majd hallgatja a lányt tovább. Azért azt megállapítja, hogy jól érzékkel választja meg a bélpoklos, hogy kiben bízik. Mert az gyorsan lejön Vasilnak, hogy Izabella az egyik titoknoka, még ha erről egyikük sem tud igazán. Michelle nem egyszerű eset, és pont ez teszi vonzóvá és persze veszélyessé.
- Hű, majd megmondom neki, hogy fel vagyok háborodva, hogy alig oszt meg rólam valamit. Szép dolog mondhatom - tettetett felháborodás és fejrázás követi a vicces monológját, majd folytatja, miután elkezd enni. Ha már itt van, ne romoljon meg, nem?
- Hát nem tudom mennyire vagyok én érdekes, magamról nem nagyon szoktam beszélni, azt meghagyom a hiú embereknek. De gondolom azt tudod, hogy bolgár vagyok és Michelle a barátnőm... ez elég érdekes, mi? - felnevet, de nem hagyja abba a monológot sokáig, mielőtt folytatná. - Először a bejáratnál találkoztunk, ő igazított útba, a maga módján. És Madagaszkáron jöttünk össze, ha jól emlékszem. Vízi-csatában lenyomtam, mint a muglik a bélyeget - nevetgél ahogy visszaemlékezik, az tényleg vicces volt. - Aztán meg alakult, meg veszekedtünk, meg mindenféle volt, de úgy tűnik jobban szeretjük egymást annál, hogy apróságok miatt elveszítsük a másikat. Na, igen, sokkal jobban összeértünk az évek alatt, mint azt a látszat gondolná. Boldog vagyok vele - fejezi be végül kissé átszellemülten és aprót belepirulva.
- És téged hogy engedett be a belső köribe? Remélem egyszer legalább megfenyegetett, vagy ilyesmi, különben nem hiszem el - nevetni kezd, majd amíg Iza elmondja az ő történetét megeszi a szendvicsét.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 9. 21:03 | Link

Vasil

Figyelmem egy pillanatra sem lankad a beszéde közben, és míg ő elmondja, amit el szeretett volna mondani, addig én feltérképezem arcának minden egyes pontját, és bár ez hosszadalmas műveletnek lehetne betudható, az én világomban mindössze pár pillanatig ugrál ide-oda tekintetem, majd azután ismét a szemébe nézek és még el is mosolyodom picit.
- Ne hibáztasd, mostanában amúgy sem találkoztunk annyit, meg hát ilyenről nem is szeret beszélni - próbálom azért védeni is őt, holott tisztán látszik Vasil arcán, hogy csak megjátssza a dolgot. Kicsit talán még magamhoz is hasonlíthatnám ebben a pillanatban, azonban nem teszem, helyette figyelmesen hallgatom a navinést, aki örömmel ecseteli hosszadalmasan az egymásra találásukat rellonos barátnőmmel. Vasil ugyan nem mond semmi olyat, amit akár még magának a lánynak is visszamondhatnék, hogy okozzak neki pár kellemetlen másodpercet, azért próbálkozom valamit találni ellene. Jó barátnő módjára keresem az alkalmakat, amikor kínos helyzetbe hozhatom a rellonost.
- Tehát nagyon boldogok vagytok, száll a rózsaszín köd meg minden - biccentve összegzem a hallottakat, és bármennyire is igyekszem jó képet vágni a dologhoz, arcomra felkúszik egy fintor, ami nem kifejezetten ellenük szól. Adriannal nem igazáb szeretjük mostanában egymást, és akkor most hallani egy ilyet... hát nem tesz jót érzékeny lelkemnek, de mielőtt még Vasil esetleg gyanakodni kezdene, vagy bármi, ismét felpillantok. Ezúttal sokkal kedvesebben.
- Majdnem - rázom meg a fejem mosolyogva, Adrian és a hozzá kapcsolódó gondolataim egy pillanat alatt illannak tova. - Ha jól emlékszem legelőször még információt akart kiszedni belőlem, mondjuk eléggé rám hozta a frászt a késével, de azt hiszem akkor éppen harcias kiskakast játszottam - elpillantok Vasil válla fölött, mintha így jobban menne a visszaemlékezés. - Aztán kicipelt Franciaországba vásárolni és puff, onnantól kezdve elkezdtük keresni egymás társaságát. Többnyire azt hiszem én zaklattam őt, de nem bánta. Ha meg mégis, hát így járt - mosolyogva vonok vállat a beszéd végén, tekintetemmel a navinését keresem.
- Na jó, túlestünk a diszkrét mesén, most akkor mondd meg, hogy igazából hogy kerültetek össze? Michelle nem szeret csak úgy bele emberekbe, akik ráadásul lenyomják valamiben... meg akivel ennyit veszekedett. Már az első pillanatban megfogott benne valami, igaz? - nem tudom, hogy ez miért érdekel ennyire engem, egyszerűen csak muszáj az ő szájából hallanom. Hogy tulajdonképpen úgy  szerettek egymásba, hogy közben ki nem állhatták egymást - vagy legalább Michelle Vasilt. Így van, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. június 10. 13:27 | Link

Izabella

Tényleg jó barátnők lehetnek Vasil szeriont is, hiszen egyből védeni kezdi Michelle-t, akit egyébként nem kell védeni, de a barátoknak megvannak a kötelességei. Ez igazán értékessé teheti Izát a lány szemében, és Vasil örül, hogy egy nem igazán Michelle beállítottságú lánnyal barátkozik a barátnője, legalábbis eddig nem úgy tűnt.
- De hibáztatom – mondja végül mégis, de megtoldja egy kis magyarázattal. – Tudod, nekem megnyílt már jobban, mint gondolná az ember, és szeretem azt a Michelle-t, jobban, mint a felpáncélozottat, akibe beleszerettem. Talán neked sosem mutatja majd meg, de azért egy kicsit többet mutathatna magából másoknak is – vonogatja a vállát, zavarban is van egy kicsit, mert nem szokott másnak beszélni Michelle-ről. Igaz megváltoztatni sem akarja, valószínűleg nem is tudná, talán néhány kompromisszumban reménykedik. De már kapott egy csomót, akkor miért gondolja, hogy még fog? Ezt ő maga sem tudja, ráadásul most tényleg nagyon boldog a rellonossal.
- Valami olyasmi, bár ködöt nem láttam. De valóban úgy tűnik, hogy működik minden – mosolyog a lányra, még akkor is, hogy ha észreveszi a hanghordozásán a kis rosszallást, vagy hitetlenkedést, vagy valami nem oda illőt. Ő azt hitte, hogy Izabella ennek örül, hogy a barátnője boldog, de valami nem stimmel. Nem az ő dolga, talán később visszatér erre, vagy majd betudja annak, hogy talán irigykedik valamiért a kék házas szöszke. Persze rá nem nagyon lehet irigykedni, hacsak nem azért, mert ilyen barátnője van, de kevésbé hiszi, hogy ez Izát lázba hozná. Sőt nem is kap olyan jeleket, hogy Vasil esetleg tetszene neki, vagy akarna tőle valamit. Biztosan nem így van, ezt tudja és érzi. De, hogy ne ő legyen a központi téma, rögtön átnyargal arra, hogy a két szöszi, hogyan ismerkedett meg, mert ez izgalmas téma lehet. végül az elején kívül semmit nem talál, ami úgy meglepné, bár a késes sztori egy kicsit ijesztő lehet, de azt nem tudja, hogy ez mikor történhetett. Talán később megérdeklődi ezt is Michelle-től.
A kérdése furcsán érinti, már-már vádlón a bolgárt, egy kissé hátra is hőköl, de aztán mégis válaszol. A kérdés végül is jogos, már maga sem érti miért lepődött meg egy ilyenen, ismerve azt a néhány pletykát, ami a francia szöszkéről szól.
- Persze, először igazán segítőkész volt, ez tetszett. Nem igazán hittem el, hogy ő ilyen, szinte sütött róla, hogy védőrétegeket visel, na meg persze csinos is volt, akkor is – mélázik el. – Amúgy nem az az igazi kérdés, hogy én miért szerettem bele, hanem, hogy ő miért belém, hiszen egészen más beállítottságúak vagyunk, legalábbis sok mindenben. De úgy tűnik, hogy ragaszkodásunk és a jó pillanataink minden mást felülírnak. Márpedig egyre több jó pillanatunk van… a testvéreit még alig ismerem, tényleg igazán be sem mutatott még nekik, ami igen furcsa. De lehet, hogy csak nekem az, lehet, hogy félt tőlük? Ez még sosem jutott eszembe, hogy azért titkol, hogy ne legyen a többiek viselkedése negatív hatással a kapcsolatunkra. Visszatérve az eredeti kérdésre, mondd meg te, hogy mit kedvelhet bennem… mert elvileg az első találkozáskor már megfogtam, úgy tudom… és tényleg, majdnem elestem és belekapaszkodtam – hirtelen nevet fel, ahogy visszaidézi az esetet. Aztán megmentette a korcsolyázáskor is, amikor feláldozta magát érte. Még az is lehet, hogy ez volt a fordulópont.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 11. 20:40 | Link

Vasil

A navinés tiltakozása miatt akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim, nekem azonban ehhez már nincs több hozzáfűznivalóm. Valóban vannak Michelle-nek olyan pillanatait, amit nem lehet akkor hova tenni, de épp ez benne a jó: hogy igazából sosem tudhatod, mikor mit mutat meg magából (micsoda alliteráció!). Hogy csak találgathatsz, milyen kedvében találod meg és mennyire lesz kedves hozzád, hogy mennyire kíváncsi rád és akar veled beszélgetni. Sok évnyi ismeretségünk alatt most, ahogy ránézek Vasilra tör rám az a frusztráló érzés, hogy talán mégsem ismerem annyira a lányt, mint ő engem. Elvégre a navinés is megmondta, hogy eléggé szereti felvenni magára a vastag és szinte áttörhetetlen páncélját, ennek fényében pedig fel kell tennem magamnak a kérdést: mennyire ismerem Michelle-t? Csak mert nagyon úgy tűnik, hogy még van mit kiderítenem róla.
- Nos, én örülök nektek. Tényleg - őszintén akarok beszélni vele, mert valóban ezt gondolom és nem ronthatja el a kedvem a barátom gondolata. Most Vasil van és Michelle. Valami azonban Vasilnak is feltűnhet, amit én nem vagyok hajlandó észrevenni, mert ugyan csak egy pillanatra van mit észrevenni, én azt is próbálom letagadni a mosolygásommal. Most ennek hihet vagy sem, de én akkor is így gondolom, ha ő máshogy képzeli. Mert miért ne örülnék a legjobb barátnőm boldogságának? Eszem ágában sincs lenyúlni tőle Vasilt, de még ha akarnám sem lenne sok esélyem, mert ők ketten annyira szerelmesek egymásba, hogy csoda, ha el tudnak tölteni egymás nélkül ennyi időt. De ezt ne mondjátok Michelle-nek, mert még meg talál fojtani, hogy ilyet mondtam.
- Nem ismerlek ahhoz elég régóta, hogy tudjak erre a kérdésre válaszolni, de biztos volt benned valami, ami már az elején megfogta. Mármint nem feltétlenül az első találkozásotokkor, de utána elég gyorsan elnyerhetted a szimpátiáját, ha aztán keresni kezdtétek egymás társaságát - kicsit tapasztalatból beszélek, így viszont nagyon is jól tudom, hogy mit kell mondanom. Mondjuk most kicsit úgy beszélek róla, mintha egy érzelemmentes nőszemély lenne, aki képtelen a szeretetre, de mivel ez nagyon nincs így, és Vasil sem így fogja felfogni a mondandóm, nem aggódom túlságosan miatta. Mi tudjuk az igazságot. - De szerintem ez már teljesen lényegtelen. Újra meg újra felhozni a múltat, mert persze, jó néha nosztalgiázni, de... nem jobb inkább a jövőbe tekinteni? Hogy mi lesz veletek, mit szeretnétek és meddig... - ááá, semmiképp sem a házasságra célozgatok itt finoman, dehogy.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. július 23. 22:08 | Link

Izabella

Mindig kíváncsi volt Izabellára, és eddig nagyon úgy néz ki, hogy nemhiába. A lány kedves, és aranyos, jól közelíti meg a témát, van humora, a bolgár pedig talán úgy gondolja, hogy ez lehetett az, ami Michelletől nem taszította el a szöszkét.
- Az jó, mert a barátnők dolga az, hogy kíméletlen véleményeket mondjanak, ezzel megmentve a másik lelkét. De akkor jól vizsgáztam – kacsintok a lányra, és elkezdem a piknikezést. Tényleg mindent kirakok, válasszon csak magának, én már le is nyúlok egy szendvicset. Végül is tök jó, hogy idejött, végre megismerhetem én is, és lehet, hogy kicsikarok belőle pár olyan dolgot, amit Michelle nem tart fontosnak elmondani magáról, vagy éppen nem köti az orromra. Sajnos Michelle nem árulta el neki sem ezek szerint, hogy mi tetszett meg bennem, de végül is nem is olyan fontos. A végeredmény viszont az.
- Ó, hát utána véletlenül találkoztunk a konyhában, és egy gyors kajacsatát bonyolítottunk le a manók nemtetszése mellett – vigyorgok, amikor visszaemlékezem az esetre. Szép nagy rendetlenséget csináltunk, utána vagy egy hónapig be sem engedtek engem a kis jószágok, mert mérgesek voltak. Pedig az azért nem semmi, mármint egyik sem.
- Hú, hát ez egy nagyon jó kérdés! Én támogatom Michelle tanulmányait, ugye az utazás nem úgy megy, mint a mugliknál, szóval tudjuk egymást gyakorta látni, nem lehet a távolság baj. Én meg tovább tanulom a kviddicset, ha már edző szeretnék lenni. Aztán majd kiderül, hogy ha dolgozunk, akkor mit szeretnénk még. Egyáltalán elbírja e Mich hosszútávon viselni a képemet, vagy elege lesz – hangosan felkacagok, pedig annyira nem is vicces feltételezés. Bízom benne annyira, hogy ha valami baja van, akkor úgyis elmondja, hiszen eddig teljesen így volt.
- És te hogy állsz pasi terén, megvan már a nagy ő? – kérdezek vissza érdeklődve, majd egy újabb szendvicset tömök magamba. hiába, valami eszméletlen jól sikerültek.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2016. július 23. 22:09
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. július 24. 23:35 | Link

Vasil

Eléggé sántít nekem ez az "utána találkoztunk..." sztori, mi az, hogy csak úgy találkoznak? Annak valami nyomós oka van, ha összetalálkoztak és utána ráadásul még meg is dobálták egymást kajával. Ahelyett, hogy megették volna. Sosem fogom megérteni a miértjét, ahogy a dolog jó oldalát sem tudom nézni, ellenben még mindig nem tetszik a sztori eleje.
- Véletlenül, mi? - kérdőn sandítok fel rá, arcomon azt hiszem teljesen jól látszik, mennyire nem hiszem el ezt a történetet. Véletlenek náluk biztos nincsenek, szent meggyőződésem, hogy Michelle vagy Vasil mindenképp látni akarta a másikat, bár ezt lehet csak én beszélem be magamnak, mert oly sok idő után láthatom csak azt a bizonyos Dimitrov fiút. Ennyi eltelt nap után szerintem nekem most kijár, hogy összekombináljak minden marhaságot magamban, hogy aztán a felének a negyedét hangosan is megosszam a nagyérdeművel.
- Kviddics? - szó szerint kapom fel a fejem a sport említésekor, meg is emelem egyik szemöldököm. - Biztos vagyok benne, hogy Michelle időben tudatni fogja veled, ha már nem szeretné látni ezt - egy pillanatra megakadok, tenyerem felé fordítva teszek egy kört a kezemmel, amivel most így az arcára célzok -, de szerintem hacsak nem vagy kibírhatatlan, akkor nem dob ki. Én nem dobnálak ki, mondjuk Michelle mondhatni a szöges ellentétem, ha arról van szó - elhúzom a szám, pedig nagyon is komolyan gondolom az előbb elhangzottakat. Vasil jól néz ki, Michelle is jól néz ki, két jól kinéző ember pedig tök jól összeillik, ráadásul most az egészséges önbizalommal rendelkező rellonos barátnőmről van szó.
A navinés következő kérdése hirtelen jön, először csak pislogok nagy szemekkel. Rögtön eszembe jut Adrian és Norbi, aztán ahogy a szendvicset evő fiúra pillantok Michelle és Zétény is.
- Hát, öhm... tudod ez nagyon bonyolult - az ajkamba harapok, elkapom a tekintetem. Jó kérdés Vasil, jó kérdés. - Nem is tudnék róla mit mondani, szóval inkább hanyagoljuk a témát. Amúgy is rólad szeretnék többet megtudni, tudod te milyen régen várok már rá, hogy megismerjem Vasil Dimitrovot, azt, aki meglepte Michelle-t a születésnapján? Úgyhogy hajrá, nekem rengeteg időm van, kezdhetsz mesélni -   így kell témát terelni, emberek. Halványan el is mosolyodom a noszogatásom végén, majd kissé hátrébb dőlök, hogy egy kényelmesebb pozíciót találjak magamnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. július 28. 15:19 | Link

Izabella

- Hát… igen. Legalábbis én nem hívtam oda, nem így mondják, hogy véletlen? – gondolkodik el egy pillanatra. Kicsit furcsállja is az egészet, hogy sokszor volt ez a véletlen az életükben. Véletlenül megmentette Vasilt Michelle, mikor Madagaszkáron a romok közé akadt. Hmm.
- Lehet, hogy ő követett engem mindig – vonja meg a vállát, pedig erre semmi sem utalt. Főleg, hogy néha ő volt előbb a találkozási helyszínen, néha pedig a francia, teljesen véletlenszerűen.
- Igen, van is egy tanítványom… á, ez így túlzás. Szóval Tüszőfűi Lilithet próbálom edzeni és felkészíteni. mondhatjuk úgy, hogy ő a mestervizsgám, bár ez teljesen független a tanrendtől. Csak szeretem élőben is kamatoztatni a tudást, amit megkapok. És közben jön rá az ember, hogy nem egyszerű, amit csinál – vonja meg a vállát barátságosan, ha lehet ezt így mondani.
Michelle-lel, hogy meddig leszünk együtt, senki sem tudja, A lényeg az, hogy én tudom, hogy szeretem, és azt is, hogy ő engem, és úgy gondolom, hogy ez fordítva is így van. Úgyhogy egyelőre minden rendben, és szeretném, ha továbbra is egy hajóban eveznénk, még akkor is, ha néha két irányba rángatjuk a kormányt.
- Igen, ebben én is biztos vagyok – nevet fel, mert Michelle mindig megmondja, ha valami nem tetszik neki. Főleg azt, ha nem tetszik neki. Bár mostanában már nagyon figyelmes, tényleg, ami számára elég nagy fejlődés az lány részéről. Mármint eddig is figyelt rá, de mostanában valahogy erőteljesebben fejezi ezt ki.
- Jaj, hát akkor már két nőnek is megfelelek. Micsoda karrier! Köszönöm a kedvességed Iza – tényleg megölelné a másikat, de miután ez pont nem egy olyan szituáció, amit esetleg nem lehet félreérteni, mégsem teszi. Tudja, hogy a helyi újságban egy ártalmatlan ölelés, vagy akár egy kis csevej is egyből a pletykarovatba juttatná mindkettőjüket, és ebből volt már baj. Michelle nem féltékeny, csak kimutatja. Remélem érthető volt.
- Ó, hát ez nem ér. Engem is érdekel Nemes Lilien Izabella, aki megolvasztotta a jégkirálynőt, hogy a barátja legyen – kacsint a lányra. Bizony ám, még a középső nevét is tudja, azt már ugyan nem, hogy honnan. Nyilván Michelle mondta el neki valamikor, amikor rá volt pörögve a témára. De gyorsan megadja magát, ahogy a szendvics is, amit éppen magába töm. A falatot lenyeli, iszik rá egy kis limonádét – merthogy azt is hozott -, és csak utána kezd bele.
- Nem is tudom, mit mondhatnék még. Jóképű és lehengerlő navinés vagyok, nyilván ez lehet a titkom. De inkább az, hogy nagyon szeretem őt, és ez kizökkenthette a Bélpoklost a konfortzónájából. Gondolom, ha túl unalmas, vagy szokásos lennék, nem érdekelném. Csak, ha ilyen jóképű vagyok… hmmm… - gondolkodik el egy pillanatra, de persze a félmosoly már kikandikál, és a végén el is neveti magát. Méghogy ő, jóképű? Nevetséges, annyi itt a jó külsőségekkel megáldott fiú és lány, hogy csoda, hogy nem kelt egybe az egész iskola egy közös rendezvényen.
- Azért jó lenne, ha sokáig együtt maradnánk – tűnődik és élvezi a napsütést. Egyáltalán nem látszik bizonytalannak, de magabiztosnak sem. Csak az a Vasilos vigyor néz fel Izára és a környezetére, ahogy hátradől a fűbe, egészen addig, amíg be nem csukja a szemeit.
- Imádom a fű illatát, és a szél susogását. Szeretem ezt az iskolát.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék