36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Budai Eszter
Írta: 2015. augusztus 2. 21:23
| Link

Budai Eszter

Annyira megszokta Madagaszkáron, hogy a nap nagyrészét a szabadban, a melegben tölti, hogy most szinte képtelen bent maradni a kastély falai között. Kínzásnak tűnik, és bár korábban sosem gondolta volna - főleg, mert Apukától távol lenni azért rossz volt - mégis nap, mint nap azon kapja magát, hogy ha lenne rá lehetősége ő bizony visszamenne. Mit számít neki, hogy picit leégett? Hogy az amúgy sápadt, fehér bőre, most is rák vörös, hogy alig lehet megkülönböztetni az arcát, a hajától? Kapott rá bizony nagyszerű kenőcsöt, és ha a pirosság nem is tűnt még el, teljesen tünetmentes. Tehát jól érzi magát, s bizony hiányzik neki Madagaszkár. Épp ezért, amikor csak teheti, kint van. Kint-kint. Nem a folyosókon, de nem bizony. Kint a szabad levegőn. Bejárta már az egés vidéket, s ha nem tartana attól, hogy Apukának csalódást okoz bizony messzebbre is ment volna. Így viszont a kastélyt körülvevő vidéken maradt, figyelve rá, hogy ne menjen tiltott részekre.
Ma a rétet foglalta el. Legalábbis gondolatban az egész rét az övé. Gyakorlatilag tudja, hogy ez nem lehetséges, mégis kellemes a gondolat, és jó móka. Azt játssza, hogy mindenki, aki keresztülhalad a réten, adót fizet neki. Persze csak az ő fejében. Senkihez sem megy oda, és senkitől sem követel valódi pénzt. Amúgy is, ez egy régi módi dolog, viszont a történelmet szereti, és épp ezért ez a kis móka is teljesen rendben van nála.
Egyébként meg a fűben ücsörög, törökülésben, Edével, a puffskeinnel a lábai között. Fekete szandálja, világoskék, farmer rövidnadrágja, és fehér ujjatlan felsője csak még jobban kiemeli bőre pirosságát. Őt persze továbbra sem zavarja. Dölöngél balra-jobbra, és Edével együtt dudólászik. Amikor pedig nem messze tőle elhalad egy lány, játékosan előre nyújtja a kezét, mintha csak az adót gyűjtené be. Belepillant az üres tenyerébe, úgy tesz mintha megszámolná a pénzt, majd elégedetten bólint. S amint végzett az igen fontos művelettel, tovább dúdol Edével.
Hozzászólásai ebben a témában

Budai Eszter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 2. 22:36 | Link

Mezősi Nyeste Veronika


A vidékről induló vonat, amellyel végre megérkeztem az iskolába, délután futott be a pályaudvarra. Már hetek óta vártam az utazást, mindig is szerettem új dolgokba belevágni, pláne ha éreztem, hogy most már nem bírok veszteg ülni. Most szerencsémre pont egy ilyen állapotban voltam. Gyomrom remegett az izgatottságtól, az agyam pedig folyton-folyvást pörgött, dolgozott: próbálta elképzelni az életem követező fejezetének lehetséges kimeneteleit. Több verziót is fölállított, de mindegyik csak találgatás, események véletlenszerű válogatása. Így tehát, nem hiába volt lázban az egész testem a mai napra gondolva.
Hatalmas táskákkal érkeztem, jól felpakolva ruhákkal, könyvekkel, néhány aprósüteménnyel melyet nagymamám hatalmas gonddal készített szeretett unokájának. Isten áldja és tartsa meg szokásait! Imádom a nagyi süteményeit, csoda, hogy maradt belőle annyi, hogy most felfedező körutamra magammal tudjak hozni néhány ízletes, bár eléggé megviselt falatot.
Magam mögött hagyva az utazótáskákat a szobámban, útnak indultam hát, kicsit összebarátkozni az iskolával. Jártam a folyosókat sorjában, vagy csak képzeltem, hogy sorjában. Több mint valószínű, hogy csak körbe-körbe mászkáltam, fel nem ismervén az apró különbségeket, melyek esetleg segíthettek volna megtalálni az utamat. Végre valahára egy addig még nem látott, hatalmas ajtóba ütköztem. Megörülvén az újdonság látványának - abban bízva, hogy végre jutok is valahova- nekirontottam, majd az nyikorogva, nehézkesen feltárult előttem.
 - Ahhh...hűha!
Nyögtem fel a hatalmas, szabad tisztásra tekintve, melyet a tölgyfaajtó rejtett maga mögött. Vidáman ugrottam át a küszöbön és nagy lendülettel vágtam neki a buckák felfedezésének. A távolból kiszemeltem pár szimpatikus fát, majd padot is persze, de miközben szemem a természetet pásztázta egyszer csak megakadt a tekintetem egy fűben ücsörgő lányon.
Máris egy idegen. Hiába is...el kell mennem mellette ha csak nem akarok lemondani a kiszemelt helyemről. Így kicsit visszavéve a lendületből megindultam felé, de ügyeltem rá, hogy ne menjek túl közel hozzá. Mikor 4-5 méterre voltam tőle, próbáltam nem felhívni magamra a figyelmét, fejem el is fordítottam egy pillanatra a másik irányba. Kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugtot, félve visszapillantottam a lányra, ugyanis a szemem sarkából valami apró szőrős golyót véltem felfedezni. Fogalmam sincs mi az, de nem is maradt több időm gondolkodni, hiszen abban a pillanatban, hogy a lány felé fordultam már lendült is a keze felé. Egy kicsit visszahőköltem ijedtemben, de nyugtáztam, hogy látszólag nem akar tőlem semmit, mert máris visszahúzta a kezét, elkezdett babrálni kicsit vele, majd halk dudolgatás hallottam. Furcsállottam, nem tudtam, hogy ezt mire is véljem. Illendőnek tartottam megszólalni.
 - Öm...Szia! Segíthetek?
Próbáltam nem túl tolakodó lenne, hisz az is lehet, én értettem félre a helyzetet.
 - Bocsánat a zavarásért, éppen oda a fa alá tartottam. - közben a korábban kiszemelt hely felé mutattam - Szeretek a természetben eszegetni.
Utoljára módosította:Budai Eszter, 2015. augusztus 2. 22:42
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Budai Eszter
Írta: 2015. augusztus 2. 23:39
| Link

Budai Eszter

Valószínűleg hiba csúszott a rendszerbe! Arról ugyanis egy percig nem volt szó, hogy az éppen elhaladó lány, észreveszi őt, vagy a kis játékát. Épp ezért nem csoda, ha Nyeste meghökken, amikor megszólítják. Nagyra nyitja szemecskéit, a dúdolást természetesen rögtön abbahagyja, s az ajkait is beharapja. Reménykedve pillant körbe, hátha valaki másnak szólnak a szavak, s csak ő mulasztott el valakitől adót szedni a háta mögött... De nem. Sehol senki, és még Ede is érzi a feszültéségét, mert bizony ő is elhallgat, még ha némi fázis késéssel is.
Aztán, mikor nagy nehezen (egy-két másodperc elteltével) belátja a kis vörös, hogy bizony hozzászóltak, megrázza a fejét. Nem, neki nincs szüksége semmiféle segítségre sem. De persze köszöni szépen. Gondolatban, mert a kimondásig amúgy is ritkán jut el. Főleg, hogy eszébe jut, köszöntek neki és illene visszaköszönni. Felpattan hát, kis híján megbotlik a lábaiban, s csak nehezen tartja meg az egyensúlyát, szegény puffskeint is elejti, ami persze nem tetszését fejezi ki és pár lépésnyit arrébb is megy a fűben.
- É..é... - nem jut tovább, Ede után veti magát, az hiányozna csak, hogy megint megszökjön. Felkapja, megsimogatja, bízva benne, hogy így elnyeri a bocsánatot, aztán visszafordul a másik lány felé.
- I...i...izé... sz...sz..ssssszzzia! - mondja végül, a szokásosnál kicsit nehezebben, mert nem igazán tud most a beszédre figyelni, amúgy is már a másik lány következő mondatán agyal, a fát figyeli, ami felé tartott, s próbálja megérteni miért közölték ezt vele.
- Ö...öööö... j...j...jjjj...jjjjó! - hagyja rá, hadd menjen a fa alá. Aztán még eszébe jut, hogy már megint illetlen, és hozzáfűzi - Eg...eg...eegg... - megrázza újra a fejét ez nem lesz jó. Neki az "egészségedre" az túl nehéz szó - mmm...m...mmmmár... - újabb fejrázás. Ez abszolút nem az ő napja. Nagy levegőt vesz, gondolkozik egy sort, aztán a legjobb tudását összeszedve, Edét kicsit megszorítva, hiába a koncentráció már csak ilyen, megpróbálja újra - jjjjjó ét... étt...étvágyat!
Elégedetten sóhajt. Kimondta. Szépen. Érthetően. Legalábbis Apuka ilyenkor megdicsérné. A logópédus is. Bár azt nem szereti. Itt pedig, szerencsére nem kell járnia. Még. Mert ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb eljönnek a vizsgák, és ő bizony, meg fog bukni. Hogy is ne bukna meg? Egy varázsigét sem tud kimondani.
Hozzászólásai ebben a témában

Budai Eszter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 4. 13:12 | Link

Mezősi Nyeste Veronika


Amint a mondatok kicsúsztak a számon, máris különös idegesség lett úrrá rajtam. A gondolataim ide-oda cikáztak. Lehet rossz ötlet volt? Túl sokat fecsegek? Semmi köze nincs hozzám! Aj...soha nem tudom mikor mit illik mondani. Most már ideje lenne megtanulnom, hogyan viselkedjek másokkal...
Vélhetőleg a lány, akihez odamentem szintén megzavarodott, legalábbis meglepődött cselekedetemen. Szegény a kis szőrmókját is elejtette, amiről azt hittem eddig, hogy valami kis kulcstartó azonban most tisztán látszódott: ő egy élőlény. Majd mikor ismét biztonságos helyre, vöröske karjaiba került, figyelmem újra a saját kis botlásomra irányult. Megkönnyebbülve veszem észre, hogy a lány ugyanúgy nem tud mit kezdeni a helyzettel, mint én, ugyanis bátortalanul, nyögdécselve mondja ki szavait. Na szép, most még kellemetlen helyzetbe is hoztam.
- Ömm... köszönöm!
Se több se kevesebb. Ennyi amit ki tudtam én is préselni a számon, majd szégyenkezve a földre pillantottam. Tudtam, hogy minél gyorsabban le kell lépnem, és onnantól kezdve csak reménykedhetek, hogy nem kereszteződnek utaink egy jó ideig.
- További szép napot! Szia!
Lehető leggyorsabban elhadartam eme két mondatot, majd sarkon fordultam és határozott ütemben folytattam utamat. Most viszont elhatároztam, hogy lemondok eredeti célomról, inkább egy távolabbi pontot választottam a réten.
Már tizenöt méterre lehettem tőle, mikor lassítani kezdtem a tempón. Egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól: mi lehetett az a kis szőrmók? Ha valami tárgy, akkor elég intelligens tárgy lehet. Élőlénynek pedig egy kicsit furcsa. Így hát hátat fordítottam a menetiránynak, és hamarosan ismét a lány mellett álltam.
- Bocsi, hogy megint... - nem folytattam. A képzeletre bíztam a befejezést: zavarok, alkalmatlankodok, tolakodok, idióta vagyok, idegesítő vagyok... - Megkérdezhetem mi az ott az öledben? Nem találkoztam még hasonlóval
Ajkam megrándult kicsit egyik irányba, szemem tágra nyílt, szemöldökömet pedig egyszerre ráncoltam és húztam fel. Valami ilyesmi lehet a tanácstalan arc kifejezésem.
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Budai Eszter
Írta: 2015. augusztus 5. 10:48
| Link

Budai Eszter

Elég kellemetlen a helyzet. Mondjuk ő hamar túl teszi magát a dolgon, mert hát a másiknak fogalma sincs, mit játszott és könnyen megmagyarázhatná, ha megtudná, erre viszont képtelen. Az már kellemetlenebb számára, hogy Ede szökne és emiatt feltartja a másikat az evésben. Igyekszik hát gyorsan kimondani ehhez kapcsolódóan a jó kívánságait, s ahogy a másik sarkon fordul ő is ezt teszi. Nagyot sóhajt és egészen biztos benne, hogy még sem volt elég gyors és ügyes. Az arcát Ede bundájába nyomja úgy rázza meg a fejét. A golymók pedig már tudja, hogy mivel vigasztalja meg, kidugja hát hosszú vékony nyelvét és megnyalja vele a lány arcát, mire az csiklandósan felnevet.
Le is csüccsen vissza a fűbe Edével a kezében, még mindig mosollyal az arcán és el is felejti egy pillanat alatt, hogy volt vala bármi problémája. Ilyen egyszerűen működik ő. Ami megtörtént, megtörtént. Megváltoztatni nem tudja úgysem, tehát egyszerűen továbblép. Leteszi Edét a fűbe, feltérdel és egy bot után kezd kutatni, hogy azzal rajzoljon valamit majd a földbe maga körül, de az előbbi lány visszatér és megszólítja. Pont akkor, amikor Ede a maga vicces módján közelebb gurul hozzá.
Nyeste a fűben térdepelve épp csak felemeli a fejét a lányra. Az arcán most is ott ül a meglepettség. Nem lát a lánynál ennivalót és hát nem is érti teljesen. Bizonytalanul megrázza a fejét, jelezve, hogy különösebben nem zavarja a másik. Feltételezi ugyanis, hogy ezt akarta mondani. De ha mást akart, hát neki az is mindegy. Leül a sarkaira, felveszi Edét és felemeli a lány felé, mintha meg akarna győződni róla, hogy a kérdés erre vonatkozik. A gond csak az, hogy a golymók és a puffskein szavak sem épp egyszerűek. De azért megpróbálja. Int a lánynak, hogy csüccsenjen le ő is, aztán felé tartja Edét, hogy megsimogathassa, már ha akarja.
- Ede egy...egy...egy... egy... g...g... goly...goly...golymmmmók - mondja végül magabiztosan, aztán ha a másik nem szaladt el és megmerte simogatni a szőrős kis jószágot akkor a kezébe is nyomja, amíg kutatni kezd nadrágja zsebeiben. Nála van a kiskönyv, amit kapott életvitel projekten, mindig magánál hordja. Meg is találja, s azt nyomja a másik lány kezébe, Edét pedig visszaveszi. A könyvben benne vannak Ede adatai, hogy április közepén született, hogy Nyeste a gazdája - igen ebből a könyvből a vörös navinés lány nevét is megtudhatja a másik -, hogy járt vele lénygondozónál és teljesen egészséges, meg persze, hogy sikeresen teljesítette az életvitel projektet és így megtarthatta a kis állatot. Mindazok a dolgok, amiket szerinte a másik megkérdezne még, és amikre nem tudna kellően gyorsan és összeszedetten válaszolni. Ha a másik olvasni kezd, akkor ő türelmesen vár és addig is, Edét simogatja.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék